Szeretném bemutatni a református hitre tért apacsok két további prominens képviselőjét, Alfred Chatto (az a bizonyos McComas-masszakrés Chatto) és Jason Betzinez személyében. Többek között azért sem tágítok a témától, mert a napokban olvastam egy 2006-os cikket, ami megtámadja a Dee Brown könyvéhez hasonló "szépítő" álláspontot, és nagyjából azt sugallja, - elsősorban a McComas gyilkosságra és Geronimo személyiségére építve, - hogy az apacsok még az állatokhoz is (!) rettentően kegyetlen emberek voltak, a szörnyű történetek lényegüket tekintve az igazság letéteményesei, az indiánok pedig nyilván hazudnak, mert ilyenek.
Nagyon nyűgös lettem, ahogy olvastam. Nem mintha nem hinném el, hogy szörnyű dolgok történtek. Ha Geronimo azt mondja, hogy a fogoly nőkkel úgy bántak, mint a saját asszonyaikkal, ezt az információt némi fenntartásokkal kezelem.
Másfelől viszont - hátunk mögött néhány évszázad történelmével - nem hihetjük komolyan, hogy a kegyetlenség az apacs lélek sajátosságaiban gyökerezik.
A cikk semmit nem számol a történelmi háttérrel, a szokásos módon felcseréli a szerepeket a föld tulajdonjogával kapcsolatban, nem számol a rezervátumi körülményekkel, nem számol évtizedek óta háborúzó emberek mentális állapotával, és nem számol semmivel, ami később történt. Nem tudja, hogy Chatto szakított ezzel az életformával, kitüntetésben részesült szolgálataiért, majd negyedszázados hadifogságba került, ahol minden tekintetben megbűnhődött korábbi tetteiért. De azt még annyira sem tudja, hogy egyike volt azoknak a "régieknek", akik szabadulásuk után kifejezettem keresztény életvitelt folytattak. Ez többet jelentett annál, mint amit számunkra így első hallásra most jelent.
James O. Arthur misszionárius nem volt elégedett a keresztény indiánok számával, meglepődött azon, hogy éppen a régi harcos nemzedék túlélői bizonyultak elveikben szilárdnak, és a legkevésbé sem jött zavarba attól, ha rossz véleményt kellett leírnia bárkiről. Szóvá tette például, hogy Naiche egyszer vagy kétszer csatlakozott az embereihez, akik az időjárás miatt vasárnap tudtak csak vadászni, templom helyett. Viszont felvilágosította feljebbvalóit arról, hogy jól teszik, ha az apacsok kereszténységét legalább ugyanazzal a mércével mérik, mint a fehérekét, mert a keresztény apacsok
- nem isznak, nem használnak kábítószert (peyote, mescal)
- nem törnek házasságot
- nem játszanak szerencsejátékot (a patológiás gambling volt a legnagyobb gond, főleg a nők körében)
- igazmondóak
- jóindulatúak egymáshoz
- kedvesek a családjukhoz, a férfiak nem verik a feleségüket (egy kivételt mesélt el, amikor egyikük karácsonykor fűtetlen üres házat talált, miközben a felesége a szomszéd sátorban szerencsejátékot játszott)
- kifizetik az adósságaikat, amint tudják
- részt vesznek az istentiszteleteken és szívesen végeznek feladatokat a közösség és mások(!) érdekében
- nem beszélnek trágárul. (Donald B.- R.K.Herbert YAH-ET-TE 138. old.)
Mindezt úgy tették, hogy (Jason Betzinez könnyek közt) továbbra is vallották: ez az ő földjük, amit igazságtalanul vettek el tőlük.
Azt gondolom, ezzel eléggé magasra tették a lécet ahhoz, hogy kicsit árnyaltabb megítélést érdemeljen az életük.
Hogy a hosszú haj jobban állt nekik, az nem kérdés :)
Megnyugtatlak, hogy az indiánok nőnemű rokonainak feltérképezése az egyik legkilátástalanabb vállalkozás, amivel eddig próbálkoztam, annyi ellentétes állítás él egymás mellett, úgyhogy semmi okod felületességgel vádolni magad.
Az, hogy a fehér ember fölérendelte magát az indiánoknak, szerintem kifejezett vallási motivációk nélkül is megtörtént volna, például a magyar Haraszty útleírásában sem emlékszem vallásos utalásokra, sokkal inkább a "civilizáltak" gőgje süt belőle. Jellegzetes eleme a megbotránkozás azon, hogy a vendégbarátság eleme volt a nők "szemérmetlensége" is a messziről jött utazók irányában, amit persze sajnálatos módon nem állt módjában visszautasítani, nyilván ezért történt, hogy meg sem próbálta.
Mindamellett mély szégyent érzek, ha arra gondolok, hogy a keresztény egyházak és missziók hogyan dolgoztak alá ennek a gőgnek, a területi és hatalmi érdekek szerinti politikának és a rasszizmusnak, elfelejtve magukra nézve értelmezni néhány bibliai részletet, mint például ezt:
Római levél 2,19
"És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága, a balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját. A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é? A ki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? a ki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é? Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é? Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva. "
Bocsánatot sem sikerült kérni, mivel ez a szembesülés mind a mai napig nem tudott átütő módon érvényesülni az egyházakban. A kereszténységen kívüli társadalmi folyamatok tekintetében is nagy különbséget érzek a látszat és a valóság közt. A filmeket és a hivatalos kommunikációt figyelve szinte azt gondolnánk, hogy a Sher által feltett vers és az általad idézett asszony nyitott kapukat dönget. Sajnos nyilvánvaló, hogy nem...
"Persze, sziú nyelven beszélő színészeket nyilván könnyebb találni."
Az Uto-aztecan nyelvcsalád Numic ágába tartozó komancs nyelv mára lényegében kihaltnak tekinthető.
A sziú (Siouan) nyelvcsalád Mississippi-völgyi ágába tartozó lakota nyelvet viszont a 2000. évi USA-népszámlálás adatai szerint mintegy 19 ezer ember beszéli, főleg Dél-Dakota tagállamban.
" (pl. Vergődő Madár nevű komancs főnök valóban élt) "
Vergődő Madár (Kicking Bird, egyes újabb fordításokban Rúgó Madár) nem komancs, hanem kajova (Kiowa) főnök volt, de varjú vér is folyt az ereiben.
1870 körül rövid időre megpróbált szembeszegülni a hadsereggel, de belátva az ellenállás értelmetlenségét, földművelő-állattartó életmódra tért át az Anadarko-rezervátumban.
Ha az emlékezetem nem csal, elég csúnya véget ért, a háború-pártiak azzal vádolták, hogy feladja az ellenállókat az amerikai hatóságoknál és megmérgezték (?).
MA van Red Cloud (Makhpiya-Luta) halálának évvordulója, aki 1909 december 1-én halt meg.
Mint harcos, és államférfi, sikeresen szembesült/tárgyalt az Egyesült Államok kormányával , és ez is jelölte ŐT a 19.század legfontosabb Lakota vezetői közé.
Íme a búcsúja saját népéhez, a Lakota emberekhez :
Angolul idézem, mert kár a szavait elrontani egy rossz fordítással :
This is his farewell address to the Lakota people on July 4, 1903
"My sun is set. My day is done. Darkness is stealing over me. Before I lie down to rise no more, I will speak to my people. "Hear me, my friends, for it is not the time for me to tell you a lie. The Great Spirit made us, the Indians, and gave us this land we live in. He gave us the buffalo, the antelope, and the deer for food and clothing. We moved our hunting grounds from the Minnesota to the Platte and from the Mississippi to the great mountains. No one put bounds on us. We were free as the winds, and like the eagle, heard no man's commands.
"I was born a Lakota and I shall die a Lakota. Before the white man came to our country, the Lakotas were a free people. They made their own laws and governed themselves as it seemed good to them. The priests and ministers tell us that we lived wickedly when we lived before the white man came among us. Whose fault was this? We lived right as we were taught it was right. Shall we be punished for this? I am not sure that what these people tell me is true.
As a child I was taught the Taku Wakan (Supernatural Powers) were powerful and could do strange things. This was taught me by the wise men and the shamans. They taught me that I could gain their favor by being kind to my people and brave before my enemies; by telling the truth and living straight; by fighting for my people and their hunting grounds.
"When the Lakotas believed these things they were happy and they died satisfied. What more than this can that which the white man offers us give?
"Taku Shanskan is familiar with my spirit and when I die I will go with him. Then I will be with my forefathers. If this is not in the heaven of the white man I shall be satisfied. Wi is my father. The Wakan Tanka of the white man has overcome him. But I shall remain true to him.
"Shadows are long and dark before me. I shall soon lie down to rise no more. While my spirit is with my body the smoke of my breath shall be towards the Sun for he knows all things and knows that I am still true to him."
Rest in peace, Red Cloud !
Ha esetleg valaki nem tudja lefordítani, szívesen lefordítom, de nem biztos, hogy teljes értékűen sikerülne.
Erről anno én is olvastam, hogy eredetileg komancsokról szólt, épp ezért kíváncsi vagyok, mit kezdenek ezzel a második résszel. Az is kérdés, hogy a filmet az előző folytatásaként készítik el, vagy különálló filmként. Előbbi esetben Costner ésa a főbb karaktereket játszó színészek nélkül szerintem kár hozzáfogniuk. Utóbbi esetben viszont teljesen mindegy, hogy a Farkasokkal Táncolóban komancsok vagy sziúk voltak. Egyébként hasonló eset történt az Akit Paripának hívtak ( aTV2 A sziúk fogságában - címmel adta le) című regény filmes feldolgozásakor is. A regényben a főhőst varjú indiánok fogták el, a filmben sziúk...
Persze, sziú nyelven beszélő színészeket nyilván könnyebb találni.
A jelentősebb szerepeket játszó színészek közül csak Floyd Red Crow Westerman (Tíz Medve) sziú. Graham Greene (Vergődő Madár) oneida - irokéz, Rodney A. Grant (Szélfútta Haj) omaha, Tantoo Cardinal (Vergődő Madár felesége) krí, Wes Studi (pauni főnök, vagy harcos) pedig cseroki származású. Ezek a színészek más filmjeikben huron, irokéz, krí, algonkin, apacs, stb nyelveken beszéltek. Egyébként Vergődő Madár (az igazi) kajova volt és nem komancs, viszont Tíz Medve valóban komancs törzsfnök volt.
Kedves nj és barátocska!
A könyvet angolul olvastátok, vagy már van magyar fodítás is?
Bár, nem tőlem kérdezted, de szerintem a könyv meglehetősen korrektül kezeli a történelmi eseményeket (pl. a 2. részben szerepel Adobe Walls, a Palo Duro-kanyon stb., ha jól emlékszem) és a személyeket (pl. Vergődő Madár nevű komancs főnök valóban élt) is.
A Farkasokkal Táncoló forgatókönyvében a komancsokat simán "átkonvertálták" sziúra, a kiowákat cheyenne-re, a pawnee-k maradtak pawnee-k, "szerencsére" ők mindkét társasággal összeakasztották a bajuszukat (hogy egy helyes kis képzavarral éljek :-)).
Helló Annie 99! Először is köszönöm a kedves szavakat,bár tulértékelsz erősen.Az irással még elboldogulok,de a tárgyi tudás dolgában fényévekre vagyok Tőletek.Ülő Bika anyukáját talán Éneklő Fünek hivták,a hugáról nem is tudtam.-itt már kirajzolódik a sekélyesség körvonala- Más:alig multam 30 éves,mikor rámtört a vágy,hogy tetováltassam magam.A "szeretlek erzsi-haver vagy jános"-tipusu dolgok sose vonzottak,lapozgattam különböző kiadványokat a szalonban,és kezdtem feladni,mikor kezembe akadt egy kiadvány,amiben egy indián srác rajzát közölték,ami a mennydörgésmadarat ábrázolta.Éreztem,ez az.Na,azóta -13 éve-van fenn,és a mai napig büszke vagyok rá.-bár ez hülye kifejezés,inkább valami spirituális kötődésféle van köztünk-Gyerekkoromban a Winettou meghatározó élmény volt,gondolom sokunknak volt az.Amit sosem értettem ,az az,hogy a "civilizált"fehér ember miből meritette az Isten-tudatát,aminek a hatására fölérendelte magát az indiánoknak,ugy ann-blokk.Hihetetlen,ugyanugy,mit az az "apróság"hogy nem sikerült bocsánatot kérni azektől az emberektől.Néztem az Oscar-dijj átadóját direkt a Farkasokkal Táncoló miatt,élmény volt a törzsi viseletes nénit hallgatni,aki megköszönte,hogy nem majmoknak állitották be őket ,hanem embereknek.Ütős volt,legalábbis számomra.Egyébként a film DVD-n természetesen az alapmüvek közt szerepel,a Schindler listája és hasonlók mellett,olyasmi,mint a zenében a Pink Floyd-tól a Fal c album.Egyszer olvastam valahol a "könnyek utjáról" mikor talán a cheroki népet hajtották a "civilizált"fehér emberek rezervátumba,közben természetesen iszonyu sokan meghaltak a mezitlábas ,éhes szerencsétlenek közül.Lényeg,hogy mostanában ujra végigjárják ezt az utat,és emlékeznek .Ez a nagy dolog,mert nem veszitik el az identitásukat,tudják,hogy kik Ők és mit tettek az őseikkel. Márai Sándor egyszer azt irta,hogy a legveszélyesebbek azok,akiknek igazuk van,fáklyához hasonlitotta ezeket az embereket.Igaza volt.Szomoru,hogy az igazi,valóban mély hagyományok ujraélesztésére kicsi az esély,mivel sajnos tul jó munkát végeztek a bentlakásos "iskolák"nevelői,és a "civilizáció".Azért reménykedek,talán a navahóknál indult el egy folyamat,sulyt fektetnek mind az e világi tudás megszerzésére,mind az Ősök dolgainak megismerésére,bár nem tudom,hogy milyen forrásokból táplálkoznak. Az Ülő Bika, Pizzi,Pontiac féle harcosok afféle Robin Hood-ként eleve kudarcra voltak itélve,olyasmi ez,mint a kinai boxer-harcosok,vagy kicsit régebben Leonidasz a maga 300 emberével,tudható,hogy "zene állj,párok elvonulnak"de a saját és népük becsületének megőrzése érdekében legalább megpróbáltak helytállni.Aztán irány "nagyanyó földje"Kanada,ahogyan Ők nevezték. Lényeg:tisztelem őket. István
Én azt gondolom, hogy a regény nem elsősorban a történelmi hűségre épít, sokkal inkább egy kollektív lelkiállapotot próbál rajzolni az "utolsó időkről", az indián és a fehér kultúra találkozásáról. Engem inkább érzelmileg érintett meg, mert sok jó "lélekrajz" van benne, kicsit megpróbál betekintést nyújtani az indián szemléletmódba és gondolkodásmódba.
A regényben milyen súllyal szerepelnek a valós történelmi események és személyek? Csak úgy nagy vonalakban, mert érdekel, hogy mekkora feladat átírni a komancsokat lakotákra ... :)
A mi íjainkal fegyvereinkel kezdték el a tanulást és gyakorlást. Ugy gyalogosan mint lovon. Eddig nem volt lehetőségük, sem kapacitásuk a saját fegyvereik ujbóli gyártásának a felélesztésére. Ami van az már nem használati inkább bemutató tárgyak fegyverek.( Itt az ijakra gondolok inkább mint a más fegyverekre.)
Sajnálatos módon, nekik majd az alapokról kell kezdeni ( épp mint a Kassainak a mi lovasíjász kulturánk esetében ) a kulturális múlt ezen szeletét újból feléleszteni. Azért írom hogy szeletét mert, a kulturájuk bizonyos részei ma is élő dolgok. Gondolok itt tánc,kézmüvesség stb... de az őseik által minden nap használt harci technikák a civilizáció hatására ( ezzel nem azt mondom nem voltak civilizáltak, a maguk módján, mert igenis azok voltak csak nem nyugati-jenki szemmel) már nem volt létszükséglet és nem használták. Én akkor lementem nyilt hétvégére és beszélgettem velük (tolmács utján) és azt kell mondanom bár nagyon lelkes társaság, ehhez a dologhoz nagyon amatőr kezdő szinten álltak. Sajnos odahaza nagyon sok munkába és pénzbe fog kerülni hogy újra felélesszék ezeket a dolgokat.
Egy kis adalék a nehézségeikhez.... az amerikai -jenki hatás annyira sikeres volt ( az erőszakos iskoláztatás, civilizálás) hogy már csak nagyon kevesen ismernek pl. hagyományos étel recepteket. Azt mondták az itt lévő fiatalok hogy készítenek nekünk indián kaját, és hamburger lett a kaja, mondván ez eredeti lakota étel. Én nem vagyok annyira szakértő nem tudom megmondani mennyire eredeti vagy sem..
Nem csak az olvasást, az írásaidat is örömmel vennénk.
Kellene egy kis erősítés a kedvenceidnek, mert nagy az apacs túlerő :)
Ez az én kedvenc képem Ülő Bikáról, annyira szépek rajta. Az idősebb hölgy az édesanyja, a fiatalabb a húga, emlékeim szerint. De javíts ki, ha rosszul mondom ...
Folytatódik Kevin Costner Oscar - díjas westernje. A Farkasokkal táncoló második részének alapját a 2002 - es The Holy Road című regény adja, melyben az indiánoknak ezúttal az épülő vasúthálózattal kell megbirkózniuk. Amikor még az Oscar - díj jelentett is valamit (azaz nem olyanokat díjaztak, akiket közben kitiltottak a gáláról), volt egy western, amit egy akkoriban felfutóban lévő színész rendezett. A Farkasokkal táncoló sikerében viszonylag kevesen hittek, ám Kevin Costner végig bízott benne, és végül meghozta számára a sikert. Azt azonban talán nem mindenki tudja, hogy a szerző, Michael Blake The Holy Road címmel 2002 - ben megírta a történet folytatását, mely viszonylag nagy siker lett. A sztori 11 évvel az első epizód után játszódik. A fehér emberek pedig sosem látott fenyegetést jelentenek az indián törzsekre, mikor elkezdik megépíteni az egész kontinenst behjálózó vasúthálózatukat. Arról nincs hír, hogy Costner viosszatérne a The Glory Road munkacímen futó folytatásba, ám a rendezői pozíciót már betöltötték. A választott Simon Wincer lett, aki Steven Spielberg produceri felügyelete alatt az Into the West című western - sorozatot is ledirigálta.
Bár nagyon gondolkodtam rajta, Annie biztatása miatt úgy gondoltam, mégiscsak felteszem ide a legutóbb olvasott verset.
A vers teljesen friss, most jelent meg pár hete a Red Lake News oldalán.
I am ME
Look at me! What do you see?
A Chippewa? a Sioux? a Cree?
or has time destroyed our history?
from the past a lonesome cry,
the one to hear it was the sky.
our land was taken, no point to share.
like we were animals, and treated unfair.
at times we rebelled, we had to fight.
to protect our land, we knew it was right.
we were constantly pushed to different lands,
but again, were taken by the white man's hands.
the trail of tears was an enduring pain,
through dying winters a permanent stain,
for our tribes, our nation-our future slain.
Now tell me what do you see?
A Savage? An Animal? Tell me!
what do you see when you look at me face?
Can you see part of the human race?
so what do you see when you look at me?
I am Indian-I am ME
Bear Stately
Őszinte tisztelettel írója és minden indián nép iránt.
Sher
Sziasztok!Teljesen véletlenül,de a legnagyobb örömömre fedeztem fel ezt a fórumot.Tatankajotanka 01 a freemailcimem,mivel már régen tisztelője vagyok Ülő bikának.A little big horn-i csata kapcsán nézelődtem,és ekkor fedeztelek fel Titeket.Sok sikert kivánok a közösségeteknek,ha nem baj,néha beleolvasok a fórumotokba. István
Igen itt voltak egy hónapig, és a Kassai igaz hogy magyar íjakkal de megtanította nekik az alapokat ugy mint gyalogos ugy mint lovas módon. Ezek a lelkes fiatalok lovagolni tudtak, de az ősi hagyományaikat ( íjászat) bizony már nem használták. Elmondásuk szerint odahaza megpróbálják nagyobb méretekben propagálni tanítani ezeket a dolgokat.
Nos, az íjfeszítésről egy kis infó.... három féle mód ismert az íj idegének a megfeszítésére, az angolok a mutató és középső ujjaikkal feszítenek és az között van a vessző a keleti feszítés három ujjal történik, mutató-középső-gyűrűs ujj, mégpedig úgy hogy a vessző itt is a mutató és középső ujj közt van de még pluszban a gyűrűs ujj is dolgozik a harmadik mód a mongol oldás, itt egy gyűrűt húz az íjász a hüvelykujjára azt begörbítve feszíti meg az ideget és az oldásig mintegy kapocs a mutató ujjával körbezárja a hüvelykujjának a hegyét... nos ezeknél a feszítési technikáknál a dolgozó ujjak egyformán edződnek, a mongol oldásnál egy kissé a hüvelykujj jobban... mert az viseli a nagyobb terhelést....
mivel a Kassainál tanuló lakoták nem tudtak mondani semmit arról hogy őseik miként feszítették meg az ideget, a Lajos a magyar technikát ( keleti három ujjas) tanította meg nekik... ettől függetlenül ha csupán a mutató ujj erősödik a többi rovására akkor elképzelhető az ideg ezen módon történő feszítése ( egy ujj mégpedig a mutató ) ebben az esetben mivel az íj feszítő ereje csak egy ujjat terhel nagyon is deformálód- hat a többi rovására... az íjászatban a feszítő ujjak begyei és az egész ujj középső percétől erősödik vastagodik, a begyek szarusodnak... ezek a deformitások nem figyelhetők meg a spotíjászoknál mert azok oldógéppel dolgoznak( ez egy pisztoly alakú tárgy a végén kampóval és egy kis kioldó pöcökkel amit az íjász gombnyomással old ki )
ha van valami kérdésed írj és ha tudok válaszolok.... hello....
Örülök különben, ha értesz az íjászathoz, mert kérdeznék valamit. Ezt a három képet azért vágtam ki, mert elég jól látszik rajtuk, hogy az összes apacs férfi jobb mutatóujja nagyon hasonlóan deformálódott. Az íjászat hatásának gondolnám, de javíts ki, ha tévedek és esetleg más magyarázat után kell néznem.
Szeretném bemutatni a református hitre tért apacsok két további prominens képviselőjét, Alfred Chatto (az a bizonyos McComas-masszakrés Chatto) és Jason Betzinez személyében. Többek között azért sem tágítok a témától, mert a napokban olvastam egy 2006-os cikket, ami megtámadja a Dee Brown könyvéhez hasonló "szépítő" álláspontot, és nagyjából azt sugallja, - elsősorban a McComas gyilkosságra és Geronimo személyiségére építve, - hogy az apacsok még az állatokhoz is (!) rettentően kegyetlen emberek voltak, a szörnyű történetek lényegüket tekintve az igazság letéteményesei, az indiánok pedig nyilván hazudnak, mert ilyenek.
Másfelől viszont - hátunk mögött néhány évszázad történelmével - nem hihetjük komolyan, hogy a kegyetlenség az apacs lélek sajátosságaiban gyökerezik. 
:))
Úgy érzem, James Brantley festménye a fényképeknél többet mond, s talán méltóbb emléket állít Makhpiya-Luta életének.
Népének szeretete és minden békességre igyekvő ember tisztelete kövesse Őt!
Althea és Karis Naiche, Christian Jr. lányai a 40-es években
Karis sírja
A nagypapi sírja
A temető (mescalero rezervátum)
Üdv a topikon!
Szia Motun!
