"Persze, sziú nyelven beszélő színészeket nyilván könnyebb találni."
Az Uto-aztecan nyelvcsalád Numic ágába tartozó komancs nyelv mára lényegében kihaltnak tekinthető.
A sziú (Siouan) nyelvcsalád Mississippi-völgyi ágába tartozó lakota nyelvet viszont a 2000. évi USA-népszámlálás adatai szerint mintegy 19 ezer ember beszéli, főleg Dél-Dakota tagállamban.
" (pl. Vergődő Madár nevű komancs főnök valóban élt) "
Vergődő Madár (Kicking Bird, egyes újabb fordításokban Rúgó Madár) nem komancs, hanem kajova (Kiowa) főnök volt, de varjú vér is folyt az ereiben.
1870 körül rövid időre megpróbált szembeszegülni a hadsereggel, de belátva az ellenállás értelmetlenségét, földművelő-állattartó életmódra tért át az Anadarko-rezervátumban.
Ha az emlékezetem nem csal, elég csúnya véget ért, a háború-pártiak azzal vádolták, hogy feladja az ellenállókat az amerikai hatóságoknál és megmérgezték (?).
MA van Red Cloud (Makhpiya-Luta) halálának évvordulója, aki 1909 december 1-én halt meg.
Mint harcos, és államférfi, sikeresen szembesült/tárgyalt az Egyesült Államok kormányával , és ez is jelölte ŐT a 19.század legfontosabb Lakota vezetői közé.
Íme a búcsúja saját népéhez, a Lakota emberekhez :
Angolul idézem, mert kár a szavait elrontani egy rossz fordítással :
This is his farewell address to the Lakota people on July 4, 1903
"My sun is set. My day is done. Darkness is stealing over me. Before I lie down to rise no more, I will speak to my people. "Hear me, my friends, for it is not the time for me to tell you a lie. The Great Spirit made us, the Indians, and gave us this land we live in. He gave us the buffalo, the antelope, and the deer for food and clothing. We moved our hunting grounds from the Minnesota to the Platte and from the Mississippi to the great mountains. No one put bounds on us. We were free as the winds, and like the eagle, heard no man's commands.
"I was born a Lakota and I shall die a Lakota. Before the white man came to our country, the Lakotas were a free people. They made their own laws and governed themselves as it seemed good to them. The priests and ministers tell us that we lived wickedly when we lived before the white man came among us. Whose fault was this? We lived right as we were taught it was right. Shall we be punished for this? I am not sure that what these people tell me is true.
As a child I was taught the Taku Wakan (Supernatural Powers) were powerful and could do strange things. This was taught me by the wise men and the shamans. They taught me that I could gain their favor by being kind to my people and brave before my enemies; by telling the truth and living straight; by fighting for my people and their hunting grounds.
"When the Lakotas believed these things they were happy and they died satisfied. What more than this can that which the white man offers us give?
"Taku Shanskan is familiar with my spirit and when I die I will go with him. Then I will be with my forefathers. If this is not in the heaven of the white man I shall be satisfied. Wi is my father. The Wakan Tanka of the white man has overcome him. But I shall remain true to him.
"Shadows are long and dark before me. I shall soon lie down to rise no more. While my spirit is with my body the smoke of my breath shall be towards the Sun for he knows all things and knows that I am still true to him."
Rest in peace, Red Cloud !
Ha esetleg valaki nem tudja lefordítani, szívesen lefordítom, de nem biztos, hogy teljes értékűen sikerülne.
Erről anno én is olvastam, hogy eredetileg komancsokról szólt, épp ezért kíváncsi vagyok, mit kezdenek ezzel a második résszel. Az is kérdés, hogy a filmet az előző folytatásaként készítik el, vagy különálló filmként. Előbbi esetben Costner ésa a főbb karaktereket játszó színészek nélkül szerintem kár hozzáfogniuk. Utóbbi esetben viszont teljesen mindegy, hogy a Farkasokkal Táncolóban komancsok vagy sziúk voltak. Egyébként hasonló eset történt az Akit Paripának hívtak ( aTV2 A sziúk fogságában - címmel adta le) című regény filmes feldolgozásakor is. A regényben a főhőst varjú indiánok fogták el, a filmben sziúk...
Persze, sziú nyelven beszélő színészeket nyilván könnyebb találni.
A jelentősebb szerepeket játszó színészek közül csak Floyd Red Crow Westerman (Tíz Medve) sziú. Graham Greene (Vergődő Madár) oneida - irokéz, Rodney A. Grant (Szélfútta Haj) omaha, Tantoo Cardinal (Vergődő Madár felesége) krí, Wes Studi (pauni főnök, vagy harcos) pedig cseroki származású. Ezek a színészek más filmjeikben huron, irokéz, krí, algonkin, apacs, stb nyelveken beszéltek. Egyébként Vergődő Madár (az igazi) kajova volt és nem komancs, viszont Tíz Medve valóban komancs törzsfnök volt.
Kedves nj és barátocska!
A könyvet angolul olvastátok, vagy már van magyar fodítás is?
Bár, nem tőlem kérdezted, de szerintem a könyv meglehetősen korrektül kezeli a történelmi eseményeket (pl. a 2. részben szerepel Adobe Walls, a Palo Duro-kanyon stb., ha jól emlékszem) és a személyeket (pl. Vergődő Madár nevű komancs főnök valóban élt) is.
A Farkasokkal Táncoló forgatókönyvében a komancsokat simán "átkonvertálták" sziúra, a kiowákat cheyenne-re, a pawnee-k maradtak pawnee-k, "szerencsére" ők mindkét társasággal összeakasztották a bajuszukat (hogy egy helyes kis képzavarral éljek :-)).
Helló Annie 99! Először is köszönöm a kedves szavakat,bár tulértékelsz erősen.Az irással még elboldogulok,de a tárgyi tudás dolgában fényévekre vagyok Tőletek.Ülő Bika anyukáját talán Éneklő Fünek hivták,a hugáról nem is tudtam.-itt már kirajzolódik a sekélyesség körvonala- Más:alig multam 30 éves,mikor rámtört a vágy,hogy tetováltassam magam.A "szeretlek erzsi-haver vagy jános"-tipusu dolgok sose vonzottak,lapozgattam különböző kiadványokat a szalonban,és kezdtem feladni,mikor kezembe akadt egy kiadvány,amiben egy indián srác rajzát közölték,ami a mennydörgésmadarat ábrázolta.Éreztem,ez az.Na,azóta -13 éve-van fenn,és a mai napig büszke vagyok rá.-bár ez hülye kifejezés,inkább valami spirituális kötődésféle van köztünk-Gyerekkoromban a Winettou meghatározó élmény volt,gondolom sokunknak volt az.Amit sosem értettem ,az az,hogy a "civilizált"fehér ember miből meritette az Isten-tudatát,aminek a hatására fölérendelte magát az indiánoknak,ugy ann-blokk.Hihetetlen,ugyanugy,mit az az "apróság"hogy nem sikerült bocsánatot kérni azektől az emberektől.Néztem az Oscar-dijj átadóját direkt a Farkasokkal Táncoló miatt,élmény volt a törzsi viseletes nénit hallgatni,aki megköszönte,hogy nem majmoknak állitották be őket ,hanem embereknek.Ütős volt,legalábbis számomra.Egyébként a film DVD-n természetesen az alapmüvek közt szerepel,a Schindler listája és hasonlók mellett,olyasmi,mint a zenében a Pink Floyd-tól a Fal c album.Egyszer olvastam valahol a "könnyek utjáról" mikor talán a cheroki népet hajtották a "civilizált"fehér emberek rezervátumba,közben természetesen iszonyu sokan meghaltak a mezitlábas ,éhes szerencsétlenek közül.Lényeg,hogy mostanában ujra végigjárják ezt az utat,és emlékeznek .Ez a nagy dolog,mert nem veszitik el az identitásukat,tudják,hogy kik Ők és mit tettek az őseikkel. Márai Sándor egyszer azt irta,hogy a legveszélyesebbek azok,akiknek igazuk van,fáklyához hasonlitotta ezeket az embereket.Igaza volt.Szomoru,hogy az igazi,valóban mély hagyományok ujraélesztésére kicsi az esély,mivel sajnos tul jó munkát végeztek a bentlakásos "iskolák"nevelői,és a "civilizáció".Azért reménykedek,talán a navahóknál indult el egy folyamat,sulyt fektetnek mind az e világi tudás megszerzésére,mind az Ősök dolgainak megismerésére,bár nem tudom,hogy milyen forrásokból táplálkoznak. Az Ülő Bika, Pizzi,Pontiac féle harcosok afféle Robin Hood-ként eleve kudarcra voltak itélve,olyasmi ez,mint a kinai boxer-harcosok,vagy kicsit régebben Leonidasz a maga 300 emberével,tudható,hogy "zene állj,párok elvonulnak"de a saját és népük becsületének megőrzése érdekében legalább megpróbáltak helytállni.Aztán irány "nagyanyó földje"Kanada,ahogyan Ők nevezték. Lényeg:tisztelem őket. István
Én azt gondolom, hogy a regény nem elsősorban a történelmi hűségre épít, sokkal inkább egy kollektív lelkiállapotot próbál rajzolni az "utolsó időkről", az indián és a fehér kultúra találkozásáról. Engem inkább érzelmileg érintett meg, mert sok jó "lélekrajz" van benne, kicsit megpróbál betekintést nyújtani az indián szemléletmódba és gondolkodásmódba.
A regényben milyen súllyal szerepelnek a valós történelmi események és személyek? Csak úgy nagy vonalakban, mert érdekel, hogy mekkora feladat átírni a komancsokat lakotákra ... :)
A mi íjainkal fegyvereinkel kezdték el a tanulást és gyakorlást. Ugy gyalogosan mint lovon. Eddig nem volt lehetőségük, sem kapacitásuk a saját fegyvereik ujbóli gyártásának a felélesztésére. Ami van az már nem használati inkább bemutató tárgyak fegyverek.( Itt az ijakra gondolok inkább mint a más fegyverekre.)
Sajnálatos módon, nekik majd az alapokról kell kezdeni ( épp mint a Kassainak a mi lovasíjász kulturánk esetében ) a kulturális múlt ezen szeletét újból feléleszteni. Azért írom hogy szeletét mert, a kulturájuk bizonyos részei ma is élő dolgok. Gondolok itt tánc,kézmüvesség stb... de az őseik által minden nap használt harci technikák a civilizáció hatására ( ezzel nem azt mondom nem voltak civilizáltak, a maguk módján, mert igenis azok voltak csak nem nyugati-jenki szemmel) már nem volt létszükséglet és nem használták. Én akkor lementem nyilt hétvégére és beszélgettem velük (tolmács utján) és azt kell mondanom bár nagyon lelkes társaság, ehhez a dologhoz nagyon amatőr kezdő szinten álltak. Sajnos odahaza nagyon sok munkába és pénzbe fog kerülni hogy újra felélesszék ezeket a dolgokat.
Egy kis adalék a nehézségeikhez.... az amerikai -jenki hatás annyira sikeres volt ( az erőszakos iskoláztatás, civilizálás) hogy már csak nagyon kevesen ismernek pl. hagyományos étel recepteket. Azt mondták az itt lévő fiatalok hogy készítenek nekünk indián kaját, és hamburger lett a kaja, mondván ez eredeti lakota étel. Én nem vagyok annyira szakértő nem tudom megmondani mennyire eredeti vagy sem..
Nem csak az olvasást, az írásaidat is örömmel vennénk.
Kellene egy kis erősítés a kedvenceidnek, mert nagy az apacs túlerő :)
Ez az én kedvenc képem Ülő Bikáról, annyira szépek rajta. Az idősebb hölgy az édesanyja, a fiatalabb a húga, emlékeim szerint. De javíts ki, ha rosszul mondom ...
Folytatódik Kevin Costner Oscar - díjas westernje. A Farkasokkal táncoló második részének alapját a 2002 - es The Holy Road című regény adja, melyben az indiánoknak ezúttal az épülő vasúthálózattal kell megbirkózniuk. Amikor még az Oscar - díj jelentett is valamit (azaz nem olyanokat díjaztak, akiket közben kitiltottak a gáláról), volt egy western, amit egy akkoriban felfutóban lévő színész rendezett. A Farkasokkal táncoló sikerében viszonylag kevesen hittek, ám Kevin Costner végig bízott benne, és végül meghozta számára a sikert. Azt azonban talán nem mindenki tudja, hogy a szerző, Michael Blake The Holy Road címmel 2002 - ben megírta a történet folytatását, mely viszonylag nagy siker lett. A sztori 11 évvel az első epizód után játszódik. A fehér emberek pedig sosem látott fenyegetést jelentenek az indián törzsekre, mikor elkezdik megépíteni az egész kontinenst behjálózó vasúthálózatukat. Arról nincs hír, hogy Costner viosszatérne a The Glory Road munkacímen futó folytatásba, ám a rendezői pozíciót már betöltötték. A választott Simon Wincer lett, aki Steven Spielberg produceri felügyelete alatt az Into the West című western - sorozatot is ledirigálta.
Bár nagyon gondolkodtam rajta, Annie biztatása miatt úgy gondoltam, mégiscsak felteszem ide a legutóbb olvasott verset.
A vers teljesen friss, most jelent meg pár hete a Red Lake News oldalán.
I am ME
Look at me! What do you see?
A Chippewa? a Sioux? a Cree?
or has time destroyed our history?
from the past a lonesome cry,
the one to hear it was the sky.
our land was taken, no point to share.
like we were animals, and treated unfair.
at times we rebelled, we had to fight.
to protect our land, we knew it was right.
we were constantly pushed to different lands,
but again, were taken by the white man's hands.
the trail of tears was an enduring pain,
through dying winters a permanent stain,
for our tribes, our nation-our future slain.
Now tell me what do you see?
A Savage? An Animal? Tell me!
what do you see when you look at me face?
Can you see part of the human race?
so what do you see when you look at me?
I am Indian-I am ME
Bear Stately
Őszinte tisztelettel írója és minden indián nép iránt.
Sher
Sziasztok!Teljesen véletlenül,de a legnagyobb örömömre fedeztem fel ezt a fórumot.Tatankajotanka 01 a freemailcimem,mivel már régen tisztelője vagyok Ülő bikának.A little big horn-i csata kapcsán nézelődtem,és ekkor fedeztelek fel Titeket.Sok sikert kivánok a közösségeteknek,ha nem baj,néha beleolvasok a fórumotokba. István
Igen itt voltak egy hónapig, és a Kassai igaz hogy magyar íjakkal de megtanította nekik az alapokat ugy mint gyalogos ugy mint lovas módon. Ezek a lelkes fiatalok lovagolni tudtak, de az ősi hagyományaikat ( íjászat) bizony már nem használták. Elmondásuk szerint odahaza megpróbálják nagyobb méretekben propagálni tanítani ezeket a dolgokat.
Nos, az íjfeszítésről egy kis infó.... három féle mód ismert az íj idegének a megfeszítésére, az angolok a mutató és középső ujjaikkal feszítenek és az között van a vessző a keleti feszítés három ujjal történik, mutató-középső-gyűrűs ujj, mégpedig úgy hogy a vessző itt is a mutató és középső ujj közt van de még pluszban a gyűrűs ujj is dolgozik a harmadik mód a mongol oldás, itt egy gyűrűt húz az íjász a hüvelykujjára azt begörbítve feszíti meg az ideget és az oldásig mintegy kapocs a mutató ujjával körbezárja a hüvelykujjának a hegyét... nos ezeknél a feszítési technikáknál a dolgozó ujjak egyformán edződnek, a mongol oldásnál egy kissé a hüvelykujj jobban... mert az viseli a nagyobb terhelést....
mivel a Kassainál tanuló lakoták nem tudtak mondani semmit arról hogy őseik miként feszítették meg az ideget, a Lajos a magyar technikát ( keleti három ujjas) tanította meg nekik... ettől függetlenül ha csupán a mutató ujj erősödik a többi rovására akkor elképzelhető az ideg ezen módon történő feszítése ( egy ujj mégpedig a mutató ) ebben az esetben mivel az íj feszítő ereje csak egy ujjat terhel nagyon is deformálód- hat a többi rovására... az íjászatban a feszítő ujjak begyei és az egész ujj középső percétől erősödik vastagodik, a begyek szarusodnak... ezek a deformitások nem figyelhetők meg a spotíjászoknál mert azok oldógéppel dolgoznak( ez egy pisztoly alakú tárgy a végén kampóval és egy kis kioldó pöcökkel amit az íjász gombnyomással old ki )
ha van valami kérdésed írj és ha tudok válaszolok.... hello....
Örülök különben, ha értesz az íjászathoz, mert kérdeznék valamit. Ezt a három képet azért vágtam ki, mert elég jól látszik rajtuk, hogy az összes apacs férfi jobb mutatóujja nagyon hasonlóan deformálódott. Az íjászat hatásának gondolnám, de javíts ki, ha tévedek és esetleg más magyarázat után kell néznem.
Ez volt az a vers tényleg. Szerintem nagyon szép. De azért nem akartam ezzel a hasonlattal elhomályosítani azt, amit Naiche mondott, mintha ő az életét és a lelkét önerejéből helyre tudta volna állítani. Jézusra hivatkozott és szerintem elhihetjük neki, hogy így is gondolta, mert egész életével bizonyította, hogy nem hazug és nem csapongó álmodozó. A Holland Református Egyház tagja volt egyébként és rendszeresen be is választották a gyülekezet vezetőségébe - talán presbiter a helyes meghatározás, de időnként más gyülekezetben is "szolgált". Ezen a hatvanas években készült képen Solon Sombrero, a mescalero Natzili unokája látható, ő még szolgált együtt az öreg Naichéval. A szemüveges úr Wendell Chino, ő is híres nevet visel. Mögöttük a fia és a mescalero ref. templom, persze már nem az a régi. Furcsa így látni, hogy ezek a dolgok valójában mennyire nem voltak régen ...
(A korábbi idézet neveinek utánanéztem, talán érdekel valakit:
Six tribal leaders l to r Little Plume Piegan Buckskin Charley Ute Geronimo Chiricahua Apache Quanah Parker Comanche Hollow Horn Bear Bruleacute Sioux and American Horse Oglala Sioux on horseback in ceremonial attire Vintage News Se
Ez a látványos küldöttség 1905-ben ment Washingtonba, útközben meglátogatták a Carlisle iskolát is, ahol ha jól tudom, valamennyiüknek volt egy-két gyereke. Teljes díszben felvonultak a gyerekek előtt és köszöntötték őket.
***
Már meg nem tudom mondani, hogy hol, de találkoztam már méltatlankodással amiatt, hogy 1894-ben, Oklahomába érkezésekor Geronimonak kellett Quanah P. elé járulni, ezzel is kifejezve alárendelt helyzetét. Pedig furcsa is lett volna fordítva, hiszen QP személyesen vette rá a komancs és kajova vezetőket, hogy fogadják be rezervátumukra a néhány száz szerencsétlen hadifoglyot, akikre aktuálisan nagyjából annyi szükségük lehetett, mint egy púpra a hátukon. Persze biztos lehet valami hátsó szándékot, távlati politikai célt találni, ha nagyon keresünk, mindenesetre sok apacs számára ez a gesztus a túlélést jelentette. Ezzel tisztában is voltak és a misszionáriusok szerint igyekeztek békében lenni a komancs szomszédokkal.
Most, hogy Geronimoról gondolkodom, egy olyan történet jut eszembe, amit szerintem minden nő értékelni tud. Könyvében mesél négy asszonyról, akik több évnyi mexikói rabszolgaság után sikeresen megszöktek, de menekülésük során egyiküket megtámadta valamilyen vadállat, vállát letépte, kezét, lábát és arcát összeroncsolta. Hónapokig tartó ápolás után végül meggyógyult és hazatért, de szörnyű külseje miatt magára maradt a közösségben. Azt már nem mondja el Geronimo, hogy mély tiszteletet érezve a lány bátorsága miatt ő maga vette feleségül, s bár ez a házasság valószínűleg jelképes volt, a nő státusára nyilván hatást gyakorolt. Az sem mellékes, hogy történetét Geronimo nem mulasztotta el legfontosabb emlékei közt megörökíteni.
Érdekes különben, hogy szerelméről, első feleségéről külön megemlíti, hogy nem volt erős. Pedig a csirikava nőideál a mítikus "Fehérre Festett Asszony" alakjából táplálkozik, aki a gyermekeit felfaló sárkány ellenében mégis felnevelt egy (más változatban két) fiút, aki a sárkányt megölve az emberek számára lakhatóvá tette a világot. Gondoltam már rá, hogy bemutatok néhány asszonyt is, ha egyszer eljutok odáig, mert igazán megérdemlik.
Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lét-előtti létem emlék-képe! Fölibe ezer réteg tornyosul, De érzem ezer rétegen alul, Csak nem tudom, mikép került a mélybe.
Egy istenarc van eltemetve bennem, Néha magamban látom, néha másban. Néha állok, mint fosztott ág, szegényen, Ha rossz órámban eltűnik egészen Alter-egóm az örök vándorlásban.
Egy istenarc van eltemetve bennem, A rárakódott világ-szenny alatt. A rámrakódott világ-szenny alól, Kihűlt csillagok hamuja alól Akarom kibányászni magamat.
Egy istenarc van eltemetve bennem, S most ásót, kapát, csákányt ragadok, Testvéreim, jertek, segítsetek, Egy kapavágást ti is tegyetek, Mert az az arc igazán én vagyok.
Egy istenarc van eltemetve bennem: Antik szobor, tiszta, nyugodt erő. Nem nyugszom, amíg nem hívom elő. S bár világ-szennye rakódott reája, Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.
Úgy érzem, James Brantley festménye a fényképeknél többet mond, s talán méltóbb emléket állít Makhpiya-Luta életének.
Népének szeretete és minden békességre igyekvő ember tisztelete kövesse Őt!
Althea és Karis Naiche, Christian Jr. lányai a 40-es években
Karis sírja
A nagypapi sírja
A temető (mescalero rezervátum)
Üdv a topikon!
Szia Motun!
Köszi Bari! 
Six tribal leaders l to r Little Plume Piegan Buckskin Charley Ute Geronimo Chiricahua Apache Quanah Parker Comanche Hollow Horn Bear Bruleacute Sioux and American Horse Oglala Sioux on horseback in ceremonial attire Vintage News Se 