Itt szükséges tisztáznunk a proli fogalmát. A proli – noha úgy szokás azonosítani – a legkevésbé sem vagyoni jellegű fogalom. Nem egyenlő a szegénységgel, habár kétségtelen, hogy nagy a prolik és a szegények közös halmaza. A proli a paraszt és a polgár közt félúton megrekedt létezési forma. A paraszt eredendően a saját élete és megélhetése kérdéseiben önállóan döntő vidéki földműves, vagy állattenyésztő, a polgár pedig eredendően művelt, felelős döntésekre képes és hajlandó városi iparos, kereskedő, vagy szolgáltató. Közös jellemzőjük, hogy a világról alkotott véleményük nem megvásárolható egy pár baromfi virslivel és egy Borsodival. A proli viszont az a paraszt, aki a városba ment, hogy polgárrá váljon, de elakadt félúton. Ennek az oka lehet a tehetségtelensége, tehetetlensége, lustasága, gyávasága, vagy akár a balszerencséje is. A proli parasztnak már önállótlan, polgárnak viszont még műveletlen, de a kettő közti ugaron rekedt, és kevés remény van, hogy bármelyik irányba elmozdulna. A túlburjánzó iparosítás miatt olyannyira megnövekedett a prolik létszáma, hogy mindenütt többségbe kerültek. Ez a tömeg azt eredményezte, hogy csakis ostobáknak szóló, faék egyszerűségű jelszavakba csomagolt kampánnyal lehet demokratikus választást nyerni.
A paraszt és a polgár két széke közt a padlóra ült proli valahol a lelke mélyén ismeri a helyzetét. Önállótlansága és műveletlensége okozta frusztrációit irigy gyűlölködéssel, valamint szóbeli, netán tettleges erőszakkal vezeti le. Képtelen a saját egészen rövid távú anyagi érdekein kívül más szemmel is szemlélni a világot. Ha pedig az érdekei sérülnek, vagy csak elhitetik vele, hogy sérülnek, rögtön rendkívüli hajlandóságot mutat a veszett gyűlölködésre.
Ez csak elméleti agyalgás. Ha átnyálazom, akkor a ballibbantak nem fognak szomjandeglesztésről vízionálni? A jobbant fidióták nem fognak óceánkipacsáló cigánybűnbandákat vizionálni?
És ami a legfontosabb: Akad az önkormosnál egyetlen épeszű, aki a megoldáson elgondolkodik és nem azt számolgatja, hogy miből mennyit lehet ellopni?
Multkor néztem egy filmet, réges rég játszódik nagyon távol, abban kiderült, hogy a feketeruhás nagyongonosz a szöszke fiú apukája, és a végén a nagyongonosz feketeruhás megmentette a fiát a leggonoszabbtól.
Itt megy a kétoldali epehányásverseny, ezek mind lopnak - soha nem lop egy se, mind egy szálig genetikusan bűnözők - rágalom, csillagkeresztes dámák és grállovagok...
És ha ókor-ókor fölmerül egy-egy továbbgondolásra érdemes (rész)megoldási (rész)javaslat, akkor kiéhezett hiénafalkaként ugrik rá mindenki és fél perc alatt sorol fel 496 okot amiért lehetetlen megvalósítani.
Az esetleg nem merült fel, hogy abból a svájcer pár fityingből minden házba be lehetne vezetni a vizet és fölszerelni a kártyás vízórát? A család kap személyenként és naponta 20 liter víz segílykét oszt jónapot.
Ha elfogy, kuncsoroghat a szomszédnál vagy vehet bankkártyára.
