köszönöm, rferi is ezt irta, csak szükszavúbban. utána elküldött volna messzi vidékre, de oda nem megyek. ;) gondolom, szombaton nincs nyitva az éles saroknál lévö, akkor jövö héten megnézem, hátha nem jön addig újabb esö.
Maglódi út elején, az Éles saroknál, mielőtt szétvállna a Maglódi és a Jászberényi, villamos sínek túloldalán a sörgyárral szemben. Elég jó hely. Sok sikert!
Tudnátok gyakorlati segítséget adni, hogy hova érdemes menni "guberálni" használható anyagokért? A régi méh telepeket, amiket ismertem, már bezárták, és a mostaniak csak átveszik a bevitt cuccokat, de nem adnak el belőle. Pedig micsoda anyagokról, alkatrészekről maradok le. :-(((
Mivel már autóm sincs, így a váci telepre se tudok kimenni, maradnak a budapesti telepek - de már két hete hiába járom őket, nem adnak el semmit. :-((
Az általam ismert vaskereskedéseknél pedig m2 alapú az eladás, igy pl. 15x20 cm-es darabok esetében is meg kell venni legalább 1 méter széles anyagot. :-(
Ha zavarok, csak két jó címet kérek, és már itt se vagyok. :-)))
A gépsatu felfogása úgy történik, hogy a késtartóba fogok egy hasábot, amin jónéhány lyuk van menettel, és ahhoz csavarom a satut. Ilyenkor a magasságot alátétekkel pontosan be kell állítani. Másik megoldás, hogy van egy függőleges szánom, és annak a T hornyába. A legjobb pótmegoldás az, ha az ember beszerez egy állítható magysságú (olasz) késtartót és abba fogja a satut.
A satut mintának tettem fel, szerintem bárki elkészítheti otthon a kis gépén.
Drehás gépe nagyon jó, nekem is van egy nem pont ugyanolyan használaton kívűl. Az enyémnek a főorsóját függőlegesre is lehet állítani, és akkor marógép.
Átjövök ebbe a fórumba a hobbiasztalos topickból, hátha valaki érintve érzi magát esztergálás ügyben, s ezáltal egy kis munkát (és pénzt) tudnék adni neki.
Részletek: Hobbiasztalos topic korábbi, 5178 számú beírásom faesztergálást érintő pontja.
Más: kis szériák szinterezését (is) vállalom Bp.-en, villám határidővel.
Én is szeretek fúrni , marni, esztergálni. Szeretném az ötletemet közreadni, hátha másnak is megtetszik. A TIP kiseszterga szegnyereg rögzítéséről van szó. Egy régebbi hozzászóló profi megoldást mutat be, de kiváncsi vagyok, hogy hányan másolták le! Az én megoldásom szerint ki kell fúrni az eredeti rögzítőcsavar oldalát, és M5-ös menetet kell belefúrni. A hajtószár hossza 30 mm. Anyaga ezüstacél. Vagy valami ami a vasnál jobb. Gömböt a végére nem érdemes tenni, mert megakad a felsőszánban.
A másik képen egy pici gépsatu látható, amely segítségével meglepően sok marási műveletet lehet elvégezni az esztergán.
Akkor mégsem olyat láttam Debrecenben. De azt is valamilyen tömegspektrométernek hívták, de annak az érzékelőjére csupán oda kellett tenni a szilárd halmazállapotú mintát, ott kellett hagyni egy darabig, közben lefutott valami program, és kinyomtatott valami grafikonszerűséget, amiből a hozzáértők meg tudták mondani az anyagi összetételt. Utána a mintát le lehetett venni, és nem látszott rajta semmi változás.
Igen, azért ne felejtsük el, hogy a meghatározáshoz le kell vágni/reszelni belőle X milligrammot, analítikai mérlegen bemérve, feloldani valami savban (pl. analítikai tiszta salétromsav), abból törzsoldatot készíteni, a negyműszerrel megmérni.. szóval nem két forint.
"Egy gázkromatográffal szted nem lehet megállapítani az összetételét? hm.
Akkor tévedésben vagyok, de homályosíts fel..."
a gázkromatográf úgy működik (nagy vonalakban), hogy a bevitt mintát elgőzölögteti, majd valamilyen inert vivőgázzal végighajtja egy kolonnán, aminek a végére - a különböző mértékü megkötődésekből - a komponensek szétválnak, azaz ha beviszel egy ABCD összetételű keveréket, először (időben) a legkevésbé megkötődő A komponens jön ki a cső másik végén, és legutóljára a legjobban megkötődő D.
Azt, hogy kijött valami a cső végén, valamilyen detektorral (UV, vezetőképességi, stb.) mérjük.
Tipikusan illékony anyagok (pl. oldószernyomok, kőolajpárlat, stb.) összetételének megatározására alkalmas a gázkromatográf (GC).
Az AAS (atomabszorpciós spektrofotométernél) a vizsgált anyag oldatát (az ötvözetet föl kell oldani előbb) magas hőmérsékletű lángba (/plazma) porlasztjuk, ott az elemek gerjesztődnek, és rájuk jellemző (karakterisztikus) sugárzást bocsátanak ki. (ennek a látható része pl. hogy a bárium zöldre festi a lángot, a nátrium sárgára, stb..)
Ezt a sugárzást detektáljuk (jó széles tartományban, hogy az összes elem beleférjen), ezáltal megtudjuk, hogy milyen elemek voltak abban az ötvözetben.
Ha előtte egy oldatsorozattal kalibráljuk, tehát felrajzoljuk a koncentráció - intenzitás függvényt (az adott elem karakterisztikus hallámhosszán/hullámhosszain), akkor a mol%-os összetételt is meg tudjuk határozni.
Az AAS tipikusan fémek/fémnyomok meghatározására alkalmas.
Van még HPLC, TLC, IR, NMR, UV, de fémek meghatározására csak az AAS, vagy valamelyik klasszikus: titrimetria, gravimetria alkalmas..
akkor Al-Mg-Si ötvözet lesz, vagy valami technikai Al, bizonytalan szennyezőkkel.
"Tehát alkalmasint mindkettő kisebb fajsúlyra, de megállapítani, mekkora százalékokban van benne a két ötvöző..... hát kromatográffal meg lehetne biztosan, de az kissé drága mulatság :)))"
Kromatográffal biztosan nem. Atomabszorpciós spektrofotométerrel inkább. :)
