Minden csoport saját tanításának hitelességére esküdött. A legtöbb szekta aszkézist parancsolt, melynek célja a test megölése volt, nem a megtartóztatás. A házasságot, mint fajfenntartást tiltották, mivel tanaik szerint a lelket meg kell óvni a gyönyörtől, arra kell törekedni, hogy mielőbb magasabb rendű állapotba jusson. A házasélet a gonosz teremtő isten művének konzerválását jelenti, hozzájárul a rossz fennmaradásához a világban.
A gnosztikus gozmogoniák egyesítik a platoni Timaiosz kozmologiaim nézeteit a Teremtés 1 fejezetével.Éva bukásával azonosították a prekozmikus katasztrófát, úgy tekintették őt, mint akiben az anya-principium eltévelyedett. Az ofita gnosztikus szektában a kigyó a jó prinvipium, mert ő közvetítette a jó és rossz tudását az ősszölőknek. Gnosztikus szimbólum volt a farkát a szájában tartó kigyó, mely körülfogja a világot.
Sokat meritettek még a bibliai teremtéstörténeten kivűl a zsidó apokaliptikus irodalomból is...........nem minden gnosztikus szekta tartotta Jézust megváltójának. A szamaritánus gnózisban Soimon Mágus önmagát hirdette megváltónak...a kereszténységhez közelebb álló gnosztikus csoportoknál ( Baszilidész, Valentinosz ) Jézus megváltó ugyan, de megtestesülésének semmi jelentősége nincs, ami test-és anyagellenességük magyaráz. Krisztust tiszta szellemi lénynek tartották, testét látszattestnek. Ezt az irányzatot nevezzük doketizmusnak...........szóval még sokat írhatnék a gnosztikus tanok kialakulásáról...látható, hogy milyen sok változáson , fejlődésen stb ment keresztül a századok során. Manapság is sok gnosztikus irányzatú vallási felekezet található Európában, ezek egyike a Rózsakeresztes Társaság.
Remélem senkit nem bántottam meg azzal, hogy a gnosztikusokat az első századokban szektáknak aposztrofáltam....a kereszténységet is annak nevezték anno........
Üdv Anthea
Offtopik on
nagy évezettel olvastam idáig a topikot,,tetszik a hangnem, egymás megbecsülése és véleményének elfogadása :-)
off
A keresztény megváltástant a gnoszisz elválasztotta Jézus személyétől, más megváltókat helyettesített be,, az üdvösséget mítosszá formálta. Ezért kellett várnia a gnózisnak a kereszténységre, hogy azzal egyidőben váljon világmozgalommá, és a kereszténység legveszedelmesebb ellenfelévé.
Különösen érdekelte a gnosztikusopkat a világban tapasztalható rossz eredete. A világ és a rossz eredete elválaszthatatlan a gnosztikus rendszerekben.A gnoszisz alapkérdése, hogy hogyan tud megszabadulni az ember a rossztól és a világtól. A gnosztikusok a világot ( mint anyag) a rossz művének tekintették, a világteremtés ezért azonosult rendszereikben a jelen világrendet megelőző katasztrófával. A jelen világban tapasztalható rossz mind a prekozmikus katasztrófa következménye.A gnosztikus kiválasztottakban él az isteni szikra, a lélek, de bebörtönözve a testbe. A test börtönébe zárt lélek boldogtalan, elvesztette mennyei hazájának emlékezetét, megfeledkezett önmagáról, nem ismeri eredetét.A gnosztikus örömhír álmából ébreszti fel a lelket, tudatosítja benne fenséges rendeltetését. A legfőbb istenségnek semmi köze nem lehet az anyagi világhoz, mert az anyag és a világ alapvetően rossz, alacsonyabb rendű teremtő szellemek, démonok alkotása. Az anyagi világ teremtése a tudatlanság műve a gnosztikusok szerint. A teremtő és a megváltó istenség így elkülönül, sőt ellentétes a gnózis rendszereiben. A gnosztikusok nem is vállaltak semmilyen szolidaritást a világgal, etikájuk elvetett minden kényszert, kötelezettséget, nem vetették alá magukat az állam tekintélyének sem. A gnosztikus szekták versengtek egymással, egymást legalább annyira gyűlölték, mint a nagy egyházat.( folyt.köv.)
A Rózsakeresztesekkel kapcsolatban részben igaza van Koviatinak. Nem érdemes keresni őket ( van egy nyilvános társaság, de ez nem az akiket keresel:-( )....ha úgy élsz, akkor megtalálnak, a valódi Rendtagok.Hidd el !! :-)
A gnózissal kapcsolatban: ( jelentése az idők folyamán árnyaltabb lett, és talán nem annyira pejorativ, mint a kereszténység első századaiban) először most a kialakulása körüli dolgokról szólnék.........
A korinthosi egyházzal kell kezdenem: a kor.egyház "pneumatikus arisztokráciája" azzal kérkedett, hogy misztikus megtapasztalásuk és bölcsességük mélyebb, mint az apostolokéi. Vallották, hogy a lélek minden, a test nem használ semmit, ha ugyan nem kell egyenesen rossznak tartani. A korinthosi pneumatikusok mágikusan ható erőt tulajdonitottak a szentségeknek, azért úgy vélték, hogy örök boldogságot akkor is biztosíthatják maguknak, ha a parancsokat nem teljesítik.( egyik csoportjuk a házasságot is elvetette..-érdekes módon a mai bogumilok vagy más néven katharok is :-) / ők is gnosztikusok, a mai Franciaország területén élnek....velük kapcsolatban talán hallottál a Grál legendáról:-)........tehát elvetették a házasságot, a jegyesek nem keltek egybe, elvetették a feltámadás tanát, helyette a lélek platoni tételét tették magukévá.Egy másik csoportjuk a test lerombolásának módját a szexuális kicsapongásokban, hedonizmusnam találták meg.
Kolosszéban más tanitás kezdett terjedni, mely a heterodox zsidóság köreiből származott. A keresztény tanítást teozófiai elemekkel keverték. Az Isten és a világ között közvetítő angyali erőket imádták. Azonosították az angyali lényeket az égitestekkel. Különleges szertartásaik és aszketikus gyakorlataik voltak, a zsidó naptárat használták.
A gnoszisz ( jelentése= tudás), gyűjtőfogalom, egyrészt azokra a tanokra vonatkozik, melyek tudatosan törekedtek a keresztény tanok átalakítására, másrészt a későokori világot átható szinkretista vallásosságot is jelenti. A gnózis szinkretista vallási mozgalomként független a kereszténységtől, a kereszténység előtt is létezhetett, de a kereszténység megjelenésével egyidejűleg tudott fellendülni.A kereszténység eretnek formájaként azonban a gnoszisz nem független az egyháztól. A gnózist eme utóbbi, eretnek formában hirdették azok a szekták, melyek 80-150 között váltak ki az egyházból.A szakitást valószinüleg a keresztényüldözések válatották ki.
Az a "nyersanyag", amelyből az egyes gnosztikus rendszerek létrejöttek, megvoltak a kereszténységen kivül, a platonizmusban, a zsidóságban,a zoroasztrianizmusban, de valami hiányzott. ami a renszerré formálást lehetővé tette volna: nem volt meg az az elem, melyre épiteni lehetett volna. ( folyt. köv.)
Gondolkoztam már azon, hogy miért hiszem el ezeket Steinernek. Végül is ahol tartok, az csak hit. Én magam semmi szellemit nem látok. Amiért elhiszem neki ezeket a fantasztikum számba menő dolgokat, az az, hogy kisebb dolgokban amiket már a lelkem fel tud fogni egyetértettem vele. Itt persze fennáll a tévedés lehetősége, hiszen csak a látás az amivel tévedhetetlenül lehet tapasztalatot szerezni, dehát valahonnan el kell indulni. És ha valaki hisz (nyitott) abban amit csinál, akkor hamarabb jut. Van amit hiába olvasok el Steinertől többször is, egy szerűen nem értem. Mivel azonban a kisebb dolgokban igaznak érzem az álláspontját, úgy gondolom (hiszem), hogy a nagyobb dolgokban is igaza lehet. Az összes filozófiában amit az antropozófia ismertem meg, bizonyos pontokon ellentmondásokat vélem fölfedezni. Sokszor motoszkált bennem egy érzés, ami azt sugallta, ez nem az én utam, mivel nem hiszek neki. Ha valamit nem értek attól még nem érzem feljogosítva magam arra, hogy azt mondjam ez nem igaz. A Buddhizmus és a keleti tanok morális részét értettem, és igaznak is éreztem. Ezért egy darabig remetének készültem, mivel azt olvastam ezekhez a könyvekben, hogy ehhez szükséges (Mellesleg Steiner is azt mondja, a hogy régi keleti tanok befogadásához évekre el kellett szigetelődni az emberiségtől. Ma ezért sem alkalmas a nyugati ember számára.). Az elméleti részének a felfogásával, már gondjaim voltak. Az én gondolkozásom nem ennyire analitikus. Ezért aztán félretettem, és megnyugtattam magam azzal, hogy minden nagy bölcsük azt mondta, hogy ezekre a külső definíciókra csak azért van szükség, hogy ha a jógi már javába benn jár a szellemi világban be tudja azonosítani mi történik vele. Úgy gondoltam, ha majd akkora jógi leszek előveszem a könyveket aztán tájékozódom. Most nem vagyok naprakész belőle. Ezért nem tudok HoD-nak és azoknak érdemben reagálni, ha ilyen fogalmakkal válaszolnak.
A másik ami miatt hiszek ezekben a fantasztikumok közé sorolható tényekben, néhány saját élmény.
A koncentrációs gyakorlatokat végeztem, és volt néhány jól sikerült meditációm is. Alkalmam volt egyszer testen kívül szemlélni magam, máskor pedig egynek érezni magam a világgal. Felemelő és felforgató érzés. Egyszerűen nincsenek rá igazi szavak, annak leírására, hogy milyen az, ha az ember érzi, hogy minden sejtje össze van kötve a világ minden atomjával. Érezni lehet a formát, az anyag minőségét, a távolságot, a színt, és hogy élet lüktet mindenben. Ha akkor megdobtak volta kővel, vissza tudtam volna dobni kenyérrel. De nem fogcsikorgatva, azért mert hallottam, hogy ilyenkor ezt kell tenni, hanem azért, mert szerettem minden embert, és kizökkenthetetlen nyugalmat éreztem. Erős voltam belül. Ez az élmény aztán elhalványult egy fél óra alatt. Mint ahogy az is, amikor egyszer úgy ébredtem, hogy tudtam szankszrit nyelven. Ezt szó szerint kell érteni. Akkoriban a Bhagavad Gítát olvastam. Bármit gondoltam, a fejemben megjelent a szanszkrit fordítás is, és én TUDTAM, hogy az amit magyarul gondoltam, az szanszkrit nyelven is azt jelenti. Le is írtam néhány mondatot, de nem tudtam visszaellenőrizni mivel nem találtam meg minden szót a Bhagavad Gíta kisszótárában. Amit viszont megtaláltam, az stimmelt. Teljesen fantasztikus és ezért hihetetlen is lehet, ez a történet is mások számára, az én számomra tény, és annak tudása, hogy vannak ilyen hihetetlen dolgok. Ezért hiszek Steinernek is.
Steiner szerint egyébként a gyakorló számára az alvásból való felébredés az a pont ahol először szellemi élményeket élhetnek át.
Érdekes módon az emberek könnyebben elhisznek olyan leírásokat a világ teremtéséről, stb, ahol nem hangzanak el konkrétumok, csak általánosságok ködös impresszionista fogalmak röpködnek. Amint megjelenik egy évszám azonnal hitetlenné válnak. Beszélgettünk egy szer a Kali Yuga-ról. Csak úgy általánosságokban. Amint beszóltam egy évszámot Steinertől, mindjárt magamra haragítottam a csapatot. Azt elhitték hogy van, a Kali Yuga, de azt már nem, hogy a Kis Kali Yuga vége 1899 ben volt. Azt már nem hitték el. Pedig a szellemi világban is vannak olyan váltások, amik egyik percről a másikra történnek. Ilyen volt például Gabriel és Micheal arkangyal váltása a föld történetében. Gabriel feladata a materializmus terjesztése volt, bele kellett süllyesztenie az anyagba az embert. Ez aztán annyira tökéletesen sikerült, hogy az ember jóval mélyebben került bele, mint kellett volna. Az ember technikai fejlődése meg kellett volna, hogy álljon a vasolvasztásnál. Nem is lett volna semmi baj, ha Luciferék nem kavarnának állandóan. Szóval a váltás konkrét dátumhoz kötött az 1300-as években, (lusta vagyok megkeresni), de azután legnagyobb arkangyal kapja meg az emberiség vezetését, és a váltás is hatalmas. Most a szellemiségbe kell emelni az embert, ellenkező előjelű lesz a fejlődés iránya. Micheal (Mihály) a gondolat arkangyala. Mindenhol, ahol gondolat van Michael arkangyal munkája áramlik. Ő nem sokkal a váltás után magasabb rangra emelkedik. Arché (Korszellem) lesz, jóval nagyobb hatáskörrel, és erőkkel mivel Luciferék is erősebben beleavatkoztak az ember asztrál és étertestébe mint arra engedélyük volt. Michael helyére Buddha lép az arkangyalok közé, mivel azok mindig heten kell, hogy legyenek. Ő az a Buddha aki már bizonyított a földön, és aki a megvilágosodása után 5000 évvel megint meg fog jelenni a földön, egy újabb küldetéssel.
Íme néhány konkrétum érdekességként.
Nem hiszem hogy ilyen konkrétumokkal, foglalkozni kelljen, rágódni azon, hogy igaz-e vagy sem. Nekem a moralitás tetszett meg az antropozófiában is mint a többi keleti tanban is. Azzal kell foglalkoznunk, hogy szeretni tudjunk, mindig mindenkit. Ez az ember küldetése a földön. Sajnos ezt elérni is - egyenlőre - csak meditáció segítségével lehet. Azok a szentek akik a szeretetükről voltak híresek a középkorban, a szellemvilág segítséggel lehettek annyira jók és bölcsek amilyennek a világ megismerte őket.
A Nazareti Jézus tökéletes étertestét kapta Szent Ágoston. Asztráltestét pedig Assisi Ferenc, Aquinói Tamás, és Türingiai Erzsébet. Annak idején pedig Az első Zarathusztra étertestét kapta az egyiptomi Hermes Trismegisztos (lehet hogy nem jól írtam? )az asztráltestét pedig Mózes. Lomonoszov éterteste valaha Gallilei-é volt.
A magunk fejlesztésére fordított idő és energia tehát sohasem veszik el.
A Rózsakeresztesek rendjéhez való csatlakozásról csak saját véleményem van. A földi "helytartóikat" nem érdemes háborgatni. Nem ők a valódi mesterek. Ha valaki a megadott módon meditál és él, megvalósította magában az állandó nyugalmat, a tökéletes uralmat a gondolat fölött, akkor: " a tanítványt az emberiség láthatatlan vezetői a Rózsakeresztesek Testvériségének nevezett Rendjével való kapcsolódáshoz vezetheti."
Tehát önképzés folyik. Valódi tagság látnokiság nélkül nincsen.
A lehető legjobb könyv a meditációról és mindenről ami kapcsolódik vele.
Massimó Scaligero : A meditáció gyakorlati kézikönyve (Jáspis kiadó)Nekem meg van wod formátumban, ha érdekel, de nem egy könnyű olvasmány.
Scaligero látó volt, már amikor megismerkedett az antropozófiával. Ő a gondolat útjának leírását kapta feladatul a szellemvilágból. Ez a Rózsakeresztes út. Nem egy hétköznapi út, elég rögös, ez a rövid ösvény.
Akkor mi marad ?
Akkor hol van az ember ESÉLYE ?
Akkor mi értelme van BÁRMIT IS tenni ??? A topik a reinkarnációról szó, hogy van-e és milyen formában vagy egyáltalán nincs. Ezért csak erről írtam, azaz hogy mit mondanak a témáról a hinduk (és itt csak az ősök útja jön képbe) ill. a buddhisták, akiknek ezt az egészet tulajdonítják, pedig a dologban igazából "ártatlanok" ;-)
Ha megnézed az upanisad idézetet, alapvetően két lehetőségről szól, az Istenek útjáról és az Ősök útjáról. Az Istenek útjáról, mint a szöveg kereken kimondja, nincs visszatérés. Az ember lehetősége pedig ez is, és erre kell koncentrálni.
A reinkarnacionizmus ebből a nézőpontból fokozottan abszurd, hiszen az eredeti tanítások azt mondják, hogy a Halhatatlanság csak egy lehetőség, amit az Istenek útján járva el kell érni, a létforgatagot elhagyni, míg ez a heterodox tan gyakorlatilag ab start halhatatlanságot adományoz egy olyan entitásnak, akinek ehhez köze sincs.
Amit leírtál nagyon érdekes. Mindezzel te szó szerint egyet is értessz ?
Remélem Adept is kommentálja majd...
Átlagember szerinted hogy közeledhet a Rózsakersztes rend felé (ill. esetleg hogy léphet be) ?
Egyébként előzményt úgy csinálhatsz, hogy a "válsz erre" -linkre klikkelsz (adatok mellett a hozzászólás címsorában).
Írod továbbá, hogy az éntudat megszűnik, nem marad semmi egyéni stb stb.
Akkor mi marad ?
Akkor hol van az ember ESÉLYE ?
Akkor mi értelme van BÁRMIT IS tenni ???
Akkor valóban igazuk van az indiában a földön fekvő éhenhalóknak ? Hisz ezekszerint tökmindegy mit teszel ÍGY IS, ÚGYIS MEGSZŰNÜNK LÉTEZNI !
Számomra ez a materializmussal egyenértékű kilátástalan világnézet.
Vagy valamit nem jól értek ?
Kedves Koviati !
Kösz az eddigi és a remléhetőleg folytatódó felhomályosítást !
Üdv Big
A téma a rózsakeresztesség célja, alapítói, stb
A 19-20.század szellemtudományának (az antropozófiának) megalapozása a 13.-14. században történt a rózsakeresztesek által. Ennyi a közük egymáshoz. Erre azért volt szükség, mivel ahogyan növekszik az ember ítélőereje a fejlődés által, úgy csökken a hit és a tekintélytisztelet. Az új kör embere szükségét érzi, hogy amit vele közölnek azt meg szeretné vizsgálni: igaz-e.
A Rózsakeresztesek feladata úgy alakítani az idők beavatási módszereit, hogy az a modern idők emberéhez alkalmazkodjék.
Régen Krisztus eljövetele előtt, csak keveseknek volt lehetősége megtapasztalni a szellemvilágot. Őket emberek avatták, be főpapok. lásd Kajafást a bibliából. A többiek kirekedtek, a fejlődés sodrából. Krisztus ezt megváltoztatta, az utolsó régi tipusú beavatott Lázár volt, akit feltámasztott, az első akit Krisztus avatott be János evangélista volt. Ő volt az egyetlen evangélista akivel ezt megtette, ezért különbözik az ő evangéliuma többiekétől. Másképp látta az eseményeket. Szóval az újdonság a régi tipusú beavatáshoz képest annyi hogy az új típusú beavatott, nem csak visszaemlékezni, volt képes a szellemi világra, hanem állandóan maga előtt is láthatja, az elért szintjének megfelelően. A forradalmi még az volt benne, hogy ezt a beavatást, nem egy másik ember végzi, hanem mindenki a saját tettei által, a hétköznapi élet által, emelkedhet, fel a beavatásig. Nem kell külső segítség hozzá.
Ennyit az újkori beavatásról. Namost egy ilyen átmenet sohasem egyik percről, a másikra történik, bár a lehetőség meg van rá. El kell terjeszteni, a morált és a szeretetet jelentőségét a világban, tehát Krisztus jelentőségét. Krisztus és az ember Én-je azonos. Ő mindegyikünkben benne él. Ő az a csepp a tengerből, az emberben amiről, annyit olvasni ebben a fórumban. Ez a kereszténység küldetése a szeretet jelentőségének terjesztése. Mivel ettől, még senki sem fog belelátni a szellemvilágba, hiszen ahhoz még a megfelelő technikát is el kell terjeszteni, Krisztus a hit által olyan kaput nyit a szellemi világba, amint át a hívő, - ha valóban hisz -öntudatlanul ugyan és kisebb intenzitással, de rész vesz a szellemi fejlődésben. Erre való a hit. A technikát a Rózsakereszteseknek kell elterjeszteni, és a mindenkori igényekre szabni. Először a morált kell elterjeszteni, mivel ha csak a technikát kapná meg az ember, akkor ördög lehetne belőle. Először hagy terjedjen a kereszténység, és a Hit a mennyek (a szellemi világ) országának létezésében. A 13.14 században viszont már annyira devalválódik az egyház, annyira eltér a krisztusi úttól, hogy meg kell jelennie a technikának is.
Ekkor egy kolostorban, kiképzik azt az embert aki a Rózsakeresztesek névadója, és megalapítója lesz. Hermetikusan elzárva a külvilágtól, 12 ember a világ 12 tájáról, a világ minden titkos tudásával és bölcsességével fölszerelve csak egyetlen gyerekkel foglalkozik majd. De előbb lássuk kik is rakták e az alapjait szellemi világban a Rózsakeresztességnek. Három nagy mester. Akit a Rózsakeresztesek Mesterek néven illetnek. Az egyik BUDDHA. Akinek a közléseit mindig szó szerint kell venni a róla szóló írásokban. Ő nem szimbólumokban beszélt mint a Krisztus. A Másik SKYTHIANOS akiről én személy szerint még nem hallottam semmit. Steiner is csak annyit említ meg róla, hogy későbbi életében Belső ázsia titkos iskoláit vezette, még későbbi életében, Európa titkos iskoláit. A harmadik ZARATHUSZTRA. Nem az akit a történelem könyvek említenek, hanem e legelső. A Perzsa vallás alapítója. Ő volt az aki esküjében felajánlotta, éter és asztráltestét az Úrnak AHURA MAZDAÓNAK, ahogyan régen a Krisztust nevezték. És ő volt, az aki később megszülető Nazareti Jézus testében testet öltött, így a testét is felajánlotta Krisztusnak. Nem akárkik tehát ezek a Mesterek.
És most vissza a kolostorhoz, ahol a 12 bölcs, egy szintén különleges 13.-at nevel. Ő előző életében is nagy ember volt, a Golgotai misztérium idején élt. Átadják tehát neki minden tudásukat. Egy olyan csillagkonstelláció idején ami a földön csak egyszer fordulhat elő, napokon keresztül halálhoz hasonló állapotba kerül, de a 12 csak árassza rá a tudását szüntelenül, miközben a 13. lelke átalakulást szenved, és Krisztustól kap új alakot: egy testet. És íme már rendelkezik, mind a 12 bölcs tudásával is. Fiatalon meghal, és ezután megírja a 12 bölcs a HINRICUS MADANTHUS THEOSOPHUS című könyvet. A meghalt 13. tökéletes tiszta éterteste nem bomlott fel, mint általában az átlagemberé, hanem fennmaradt a kozmoszba, és inspirálólag hat a könyv megírása idején a 12-re. A meghalt 13. megszületik a 14.században és a 12 bölcs követői nevelik fel. Több mint 100 évet él. Őt hívják Christian Rosenkreutz- nak. Ő alapítja meg a földi Rózsakeresztességet. Miután meghal, és sírja megtalálásakor látványosan eltűnik a teste, valójában testi életre kel. A 14, század óta ő reinkarnálódva van. (Azóta nem halt meg.) Az éterteste fennmarad és ebből a testből nyer erőt a Rózsakeresztes mozgalom, és tanítványai. A Rózsakeresztes munka visszahat az étertestére és azt egyre erősebbé teszi. Rosenkreutz exoterikus inkarnációja volt Saint-Germain grófja a 18. században. Lásd Vörös Oroszlán c. könyv.
Erről ennyit, és-egy két érdekesség, hogy valóban tudtak aranyat készíteni, szellemi úton. Persze nem ez volt a céljuk, az így nyert aranyat csak elajándékozni volt szabad. Nem csak aranyat, hanem antimont is létre tudtak hozni. Steiner amikor Budapesten járt a század elején, tett egy olyan kijelentést, hogy Budapest Christian Rosenkreutz városa. Valószínűleg akkor itt élt.
Egy igazi Rózsakeresztes egyébként olyan életet él, hogy a külvilág nem is tudja, hogy ő az. Nem hirdeti magát, és Rózsakeresztességet, az odakerülésnek más útja, van nem a reklám. Ezt még leírom mert érdekes.
Egy ember életében olyan helyzetbe juthat, hogy nem tud az életveszélyről. Ám ekkor egy hang felhívja erre a veszélyre a figyelmet. Úgy van ez elrendezve, hogy az illető tudhassa, hogy a szellemi világból jön. Persze megmenekül. Ez az ember egy olyan ember aki tud a Rózsakeresztességről és arról is hallott, hogy ilyen esemény akár többször is bekövetkezhet egy arra alkalmasnak talált ember életében. Ekkor a megmentett ember ha elég érett, így szól magához, miután felismeri az eseményt:
"E Rózsakeresztes-élményem nélkül meghaltam volna. A további életet ajándéknak kell tekintetnem és magatartásomnak ennek megfelelően kell alakulnia. meg kell vizsgálnom milyen módon tudom erőimet, a Rózsakeresztesség szolgálatára bocsátani." Tehát valahogy így gondolja el a dolgokat.
Ezután igyekszik is tenni valamit. Az, hogy valaki ilyesmit átél onnan ered, hogy legutóbbi halála és a mostani születése között a szellemi világban Christaian Rosenkreutz-al találkozott. Ő választotta ki és egy akarati impulzust helyezett belé, amely most ilyen élményhez vetetett. A szellemi világból ilyen módon vezetik a Karma Urai az embert a sorsának mérföldköveihez, ahol aztán törleszti adósságát, betegség, baleset vagy valamilyen erőszakos stb. esemény elszenvedésével.
Ennyi dióhéjban a Rózsakeresztességről
Források:
Rudolf Steiner Rózsakeresztes Szellemtudomány (Jáspis Kiadó)
Jáspis szellemtudományos folyóirat 12. szám (Jáspis Kiadó)
Üdv Mindenkinek
koviati
ui. valaki írja már meg nekem hogyan biggyesztitek az előzmény linket a végére
Ez egy jó kérdés, most megint belekapok majd a közepébe, és megint összefüggéseket rángatok ki majd a szókörnyezetükből, de megpróbálom.
Azzal kezdem amiről alig tudok valamit A Gnózisról. Valami dereng róla, hogy írt róla röviden Steiner is, de fogalmam sincs, hogy hol és mit. Ezt most jól elintéztem.
A Rózsakeresztesekről jóval többet írt. Lehet, hogy holnap összeszedek még valamit róla, ma már nem sok időm van. A Teozófia alaptanításaira már alig emlékszem, így azt meg sem próbálom leírni, vagy összehasonlítani az antropozófiával.
Röviden annyi, hogy Steiner a jelenkor útjának tartja. Nem tévesztendő össze azzal a Rózsakeresztességgel, ami most hirdeti magát. A valódi rend egy szellemi rend, aminek a mesterei a szellemivilágban őrzik az emberiség nagy titkait. Ide nem úgy nyer felvételt valaki, hogy kitölt egy kérdőívet, és alávetik néhány próbának. Steinerék a Teozófusokkal végeztek ilyen ceremóniákat, de nem alapítottak rendet. Ezekre a Ceremóniákra Steiner egyértelműen kijelentette, hogy ez csak jelzése a résztvevők szellemi fejlettségének, egy külsőség. Igazi rendi hovatartozás nem volt, nyilvános volt, bárki részt vehetett rajta. Ekkor az alany átélhette azt a tudattartalmat ami a lelke fejlettségének megfelelt. Ez nem egy rangjelzés volt, csak tanítvány számára volt jelentősége, megtapasztalhatta, hogy hol tart. Mágiát nem végeztek, és nem biztosított semmiféle előjogot, sehová. Steiner figyelt erre. Az első világháborúval ez megszüntek a ceremóniák.
A rózsakeresztesség természetesen fennmaradt, mivel ez nem egy földön alapított rend, de földi ember is tagja lehet, amennyiben a szellemi, és morális szintje ezt lehetővé teszi. Természetesen látnokiság nélkül ez nem megy. Ez sem biztosít semmiféle előjogot, egyszerűen egy szellemi közösség, ahol olyan munka folyik, aminek van valamiféle szellemi jelentősége is az emberiség szempontjából, de hogy mi azt majd csak holnap fogom tudni leírni. És remélhetőleg az is megtalálom, hogy Antropozófiának és a Rózsakereszteseknek mi közük, van egymáshoz.
A Teozófia és Antropozófia között annyi a kapcsolat amennyiben a témáik hasonlóak. A Teozófia tanítói iratokat böngésznek a tények megtalálásához, az antropozófia tanítója rálátott magukra a tényekre. Az antropozófia forrása nem a teozófia, útjaik párhuzamosak voltak egy darabig.
Amit buddhizmus állít - tehát individuális én (valóságos) nem létezik - arról az antropozófia azt mondja, hogy az én az ember negyedik legfiatalabb tagja. Sorrendben, fizikai, étertest, asztráltest, én. Ez az Én nem azonos az Egóval. Az Ego csak a gondolatainkban létezik, hogy mi módon arról, be kellene másolnom egy könyvet ide. Az én látható a látnok számára is. Nagy tojáshéj alakú kékes burok az ember körül ha jól emlékszem 2,5 -3 méter. Az emberiség jelenlegi feladata hogy az Énre támaszkodva - átnemesítse megtisztítsa a többi testét. Az Ego annyiban illúzió, hogy az ember teremti, de létező, mivel meg van teremtve általa. Az Én az ember különleges része. Egyébként mindennek van Én-ja. Az ásványoknak (az összesnek) még csak 7 és a föld belsejében élnek. A növényeknek már több a föbb fajoknak, ők a föld fölött élnek. Az állatoknak még több, minden fajnak külön Énje van. Minden faj tapasztalata egy ilyen Én-ben gyűlik össze. Az embereknél már mindenkiben egy külön Én lakik Az Én-vagyok első híradása az Égő Csipkebokorból történt Mózes számára, és Jézus küldetése is szorosan összefügg az emberi én fejlődésével. Egy régi görög, ha megkérdezték ki ő azt mondta görög vagyok, mert az Én akkoriban még nem szakadt el a többi éntől. Római "polgár" fogalom - az egyéni ember - megjelenése annak a jele volt, hogy ott már megkezdődött, a lefűződés. A zsidóknál, a véren keresztül (a férfi ágon) lett az Én alaposan összefonódva jelent meg a kiválasztott népnél. Az én fejlődésének az oka az hogy ma már mindenki csak a saját cselekedeteire emlékezhet vissza. Az Ősidőkben A Pátriárkák és Ádám idejében még máshogy volt. Ádám nem élt 900 valahány évig. Az utódjai az átadott Énen keresztül egyszerűen emlékeztek elődeik cselekedeteire, és magukénak tartották. Adept valami ilyesmire emlékezhetett, amikor a 900 éves szellemről beszélt. A szellem kortalan, nem időhöz kötött. Ezzel a 15 milliárdos számmal nem találkoztam még, nem tudok hozzászólni.
Ilyen módon fejlődik az Én az emberben is csak a látók által látottan.
A lélek meghatározása Steiner szerint: az a képesség, amellyel a világ dolgait saját létéhez kapcsolja, amellyel velük kapcsolatban tetszést, nem tetszést, kedvet fájdalmat stb érez. A test éter,- és asztráltest, és Én bonyolult kapcsolata.
Amit a reinkarnáció részben írtál lehetséges. Szellemi kutatással megállapítható előző életed láncolata, Steiner le is írt néhány ilyen láncszemet Goethe életeiből, és másokéból is. Most hitelen csak Zarathasz régi bölcset találtam meg, ő volt az egyik a sok Zarathusztra közül, aki Ádám utódaihoz hasonló módon sajátjuknak érezték az első Zarathas (azaz Zarathusztra) tetteit. Szóval Zarathas > Pithagorász tanítója > az egyik napkeleti bölcs.
Az ős Zarathusztra lett egyébként a későbbi Nazareti Jézus, aki 30 éves korára annyira megtisztította éter, és asztráltestét, hogy befogadhatta a Krisztust aki szimbólikusan galamb képében szállt le rá a Jordán folyónál.
A vörös oroszlán nagyon jó könyv erre a példára.
A 4- es pont meghatározását nem értem. Tehát: mi nem volt érvényes?
Az 5-ös ponthoz annyit szólok hozzá. Hogy az aranykor azért volt aranykor, mert az ember akkor Isten kebelében érezte magát. Akkor az Istenek olyan társai voltak akiket láthatott. Még az ókori görögök is beleláttak a szellemi világba. Tehát akkor az ember "otthon" érezte magát. Belátott oda ahova tartozott, a szellemi világba. Struktúrájában, ahogyan te nevezted, jóval fejletlenebb volt. Most jóval fejlettebb, de elvesztette az ősi tudást. Ez a Kali Yuga a sötét korszak, ahol a sötét a szellemi látás elsötétülését jelenti. Az ősi látás adomány volt az "istenek" részéről, most vak ebből a szempontból. Zuhanásnak is számít, és fejlődésnek is más szempontból. El kellett ennek az időnek jönnie. Ez az időszak, a vízválasztó az ember fejlődése szempontjából. Az Én egyre inkább annyira lefűződik (önállóvá válik) a csoportlélekről, magányossá Egoistává lesz, mert elveszett számára a világgal való egységének érzése. Az ember szabad akaratot kapott, most az emberiségen múlik saját sorsa.
A tisztánlátás-ra törekvés annyiban káros amennyiben CSAK a kiváncsiskodás a cél, és nem az, hogy megszerezve hasznosabb tagja legyen az egyén a társadalomnak. Ha a szellemi hatalmak az ember lelkét látva a moralitását nem tartják megfelelőnek, nem fogják látóvá tenni az illetőt. Hiába van a jó technika, ha hiányzik a szeretet. Szeretet nélkül, nincsen belépés a szellemi világba. A látás képessége engedélyhez kötött a szellemi világban. Csak az lesz látó magas szinten, aki a legmagasabb erényeket táplálja a lelkében.
Megvan az a könyv, majd leporolom egy kicsit.
Egyébként rengeteg, könyvet elolvastam Buddha beszédeitől, kezdve, Tibeti és egyiptomi misztériumokon, át Hamvas Béláig, és Krisnáig. Nem újdonság egyik sem. Mindegyik után kicsit többnek éreztem magam, de az antropozfiá-hoz egyszerűen nagyobb az affinitásom. És nem akarok lebeszélni senkit sem a maga útjáról, azok számára irkálok itt, akik még nem találták meg a magukét.
Kedves KoviAti, Adept!
Tudtommal a reinkarnáció-elméletet abban a torzult formában , ahogy az nyugaton elterjedt elsőként a Teozófiai társaság importálta Európába, emiatt erős a gyanúm, h az Antropozófia is innen adoptálta.
A következő fejtegetés eddigi beszélgetésünk összefoglalása, a fogalmak letisztázása akar lenni, többször utalok majd Adepttel folytatott irc-chatemre a #kereszten.
Meglátásom szerint a legnagyobb probléma a következő:
Azt a kérdést, hogy pontosan "mi mehet át", sohasem teszik fel adekvátan, hanem csípőből dobnak rá egy választ a nyugati kultúrkör fogalmainak használatával, ami nem feleltethető meg a távol-keleti tanítások metafizikai kifejezéseinek egy az egyben.
A kereszténység lélek fogalma nem feleltethető meg sem az Atman - mint Önmagam, az egyedüli Létező, a Lét Ura - fogalomnak, sem direkte a bhutatmannak - amit dzsívának is hívnak (ez életet jelent), ez lenne az individuum, az egyén a maga földi formájában, ami abból a szempontból testi jellegű a keletiek szerint, hogy "alkotórészeire" esik szét a halál után ugyanúgy, ahogy a fizikai test is "porrá lesz".
A védanta szerint kizárólag Atman (aki Brahma) birtokol intaktságot. Atman pedig Egy, nem 22, nem 30, nem 15 milliárd, hanem Egy. Nincsenek "Atmanok". Ő "inkarnálódik" a világ összes létezőjében, nemcsak az emberben, hanem az _összes létezőben_.
Az upanisad idézetben, ahol arról van szó, hogy a "Hold elfogyasztja őket", az egyén által "termelt" karmikus tendenciák átviteléről van szó. Ezt egy olvasztótégelyhez lehetne hasonlítani, ahol valóban semmi egyéni nem marad meg a valaha volt emberből. A bhutatman elemeire esik szét, a fizikai test példájával élve ahogy a test elporlad, molekulái építőelemévé válhatnak majd a síron nőtt gyümölcsfának pl.
Ugyanezt állítja buddhizmus is pepitában, ott egyébként még erőteljesebben jelenik meg ez, hiszen még az individuális én (valóságos) létezését is tagadja: anatma-ról beszél, azaz nem-énről, ami tudattartamok (dharmák) összessége. A halál pillanatában a dharmák kohéziója megszűnik (elemekre való szétesés ugyanúgy), azok a tudattartamok amelyek rendelkeznek vmiféle "karmikus feszültséggel", a létörvény felszínén újra felbukkannak (immár egy új létező "alkotórészeként"), a többi elenyészik. Individuális folyamatosság nincs.
***
Mit mond ezzel szemben az Antropozófia? (itt Adept interpretációjára támaszkodom, néhány napja beszélgettünk erről hosszabban)
1. Az ember trichotómiás 'felosztását' fogadja el, azaz az ember: szellem - lélek - test.
2. A test megfelel a fizikai testnek, a lélek megfelel gyakorlatilag egy szűkített tudattartam fogalomnak (ha jól értettem, az asztrálon van a hangsúly), a szellem az egyén egyetlen intakt alkotórésze, ami viszont nem azonos entitás Istennel (Atma - Brahma).
Szellemből sok van (15 Mrd-ot (?) említett Adept asszem).
A szellem sem örökéletű - 900 év elteltével megsemmisül (?)
3. Reinkarnáció: A modern nyugaton elterjedt "nagy iskola" elméletet vallja, azaz az ember több életen át tanul, egyre magasabb szintekre kerülve, míg végül törvényszerűen (?) beérkezik.
- Halál: A halálban a test - elbomlik; a lélek - alkotórészeire esik szét, és asztrálsíkon szintén elbomlik; a szellem - elfelejti előző életét, de újra inkarnálódik - emberként. + Viszi magával látensen a tudatküszöb alatt meghúzódva mindazt a szellemi tudást, amit előző életeiben megszerzett.
Így lehetséges, hogy szellemi kutatással megállapítsam: Kr.u. 1100-ban Brünhilda Grünblaurot, utána Kr.u 1322-ben Paolo Cortez, utána 1887-ben Francois Cognac voltam.
Tipikus példa a fenti elméletre a Vörös Oroszlán c. regény.
4. Ez nem volt mindig így érvényes, mivel a Védák, az Upanisadok tanítása is igaz - csakhogy az akkori emberre.
5. Eddiglen a történet egy alászállásról szólt, egy spirituális devalvációról. Elértük a legalsó pontot, innen már egy spirituális emelkedés kezdődik. Ez lenne az " U folyamat ".
***
A 4. pontból az a következtetés vonható le, hogy úgy 3000 évvel ezelőtt az ember alacsonyabb szellemi pozíciót foglalt el, mint most (!), annak ellenére, hogy még ki sem lépett az aranykorból örökölt szakrális társadalmi rendből, a spirituális tartalmat akkor még hordozó kasztrendszerből! Hiszen a hinduk szerint nincs individuális (az egyetlen Atmantól független) szellem, aki testből testbe megy. Viszont az Antropozófia szerint van ilyen, hasonló az angyali rend intakt önazonosságához, csak állandóan elfelejt mindent magáról. (kérdés lehet, hogy akkor mi a folytonosságának lényege) Tehát a mai ember struktúrája magasabb rendű a Védák emberéénél.
Ezzel viszont ellentmondásba kerül az 5. pont állítása, miszerint eddig zuhantunk. (az 5. pont állításával kapcs. egyéb kétségeimet ld. a kicsit másképpen topikban)
Szintén rejtélyes, hogy a zuhanás közben hogy változott ekkorát az ember felépítése, méghozzá pozitívan.
A másik lehetőség, hogy valamit félreértek. Ekkor viszont tessék korrigálni, hogy is van ez.
***
Steinertől egyébként olvastam - bár igen régen - a "Hogyan juthatunk.." könyvet, ill. több másikba is belekezdtem, de kiábrándultan félretettem, éppen az említett barokkos jelleg miatt. Az a gyanűm, hogy ezek gyakorta imaginációs csapdák, ráadásul az információk az iniciáció szempontjából egyáltalán nem fontosak.
Ugyanígy, az annyira nagyrabecsült "tisztánlátás" sem szabad, hogy megjelenjen elérendő célként. Ezek a képességek, amiket India siddhikként (erőkként) ismer (alapesetben is nyolcat sorolnak fel, ezek közül a tisztánlátás az egyik) csupán jelzőbóják az úton lévő számára, a megvalósítás melléktermékei, de sosem szabad céllá válniuk. Erre minden autentikus beavatás nyomatékosan felhívja a figyelmet, többek között Patanjali is:
III.38. Ezek rossz tünetek a samadhiban, a mozduláshoz képest azonban beteljesedést jelentenek. Sankaracsárja még radikálisabban fogalmaz, szerinte kifejezetten hátráltató tényezőkről van szó, amik csak elvonják a figyelmet arról, hogy Önmagamra ismerjek.
Kedves KoviAti,
OK, nem vitatkozunk. S miután igen helyesen megosztottad velem azokat a könyveket, amiket szeretsz, cserébe én is megkérem, olvass el, egy kis zöld könyvet, amelynek az a címe, hogy Buddha Tanítása (Kiadó: Farkas Lőrinc Imre). Jelenleg minden nagyobb könyvesboltban kapható. Úgy olvasd, mintha nem tudnád ki az a Buddha (na lyo, minden könyvet prekoncepció nélkül kőne olvasni). Szóval amennyire tudod, vonatkoztass el a keleti, nyugati emberről szóló ismereteidtől, a Buddhától. Ha olvasod, csak arra gondolj, hogy ezek a gondolatok 600 évvel Jézus előtt hangzottak el. Utána úgyis látod: Ő is ugyanezeket mondta, igaz 600 évvel később. Zárszóként elárulom; gyerekkorom óta a hagyományos kereszténység gyakorlója vagyok, a liturgiát, az áldozást jelenlévő csodának tartom, de ez nem zárja ki azt, hogy Lao-cet, Nárópát és a többi könyveit az Evangéliem mellé tegyem. Goethenel olvastam: nem ismered saját vallásod, amíg egy másikat nem ismersz meg. Tudod, ez pont úgy ül, mint a: ahány nyelven beszélsz, annyi embert érsz.
+1-ként pedig: higgyél Steinernek, de ne zárkózz senki csigaházába.
Baráti öleléssel,
Kopáncsi
Az Antropozófiának és a Rózsakereszteseknek mi közük, milyen kapcsolatuk van ill. milyen összefüggések vannak a tanításaikban.
A Teozófia alaptanításai pedig (tehát leszámítva a rárakódott eberi csökevényt, pl . ez a Jézus újra köztük van) mennyiben egyeznek vagy különböznek ,mind a Rózsakersztesség, mind az antropozófia tanaitól ?
Steiner egyébként emlegeti még könyveiben a gnózist (gnosztikusok?) is. Erről mint tudtok ?
Steiner valóban a teozófiai társaság tagja volt. A teozófiai társaság felkérésére lépett be. Azzal a feltétellel vállalta az előadásokat, hogy ott színtiszta antropozófiát adhat elő. Soha nem merített a Teozófiai társaság elveiből. Ezt világosan megírta az életéről szóló könyvben. Akkor lépett ki a köreikből - a későbbi antropozófia társaság magvával - amikor hirdetni kezdték, hogy megint megszületett a Krisztus, és ez a Krisztus éppen a Teozófiai társaság tagja. Ezután nem vállalt szellemi közösséget velük.
Majd megkeresem az" Kicsit másképpen a lényegről" topicot és azután elolvasom.
Olvastam az általad említett szutrát, de ezen a téren nem tudnék vitába szállni senkivel. Itt inkább az elavulás fogalmát szeretném megmagyarázni, azt hogy én mit értettem rajta. Az igazi jógi régen ugyanolyan ritka volt, mint ma az igazi antropozófista, és így az igazi látó. A jóga elavulását az ember fejlődése hozta magával, amit csak az mérhet fel, aki látja az ember asztrál, és étertestében és magában az Én-ben bekövetkezett változásokat. Azzal pedig, hogy milyen módszerrel meditál az ember eldöntheti, hová jut vele. Ma is összes szintet megcélozás a feladat, de a módszer más. Most jelenleg például, nem szabad a légzésre koncentrálni. Az embert nem eloldja a földi elemtől, hanem hozzáköti. Ez régen éppen fordítva volt. A Krisztus hozta ezt a változást. A biblia nem avult el, majd írok róla máshol, hogy az antropozófia szerint mire való és mire nem. Különösen nem avult el Krisztus tette. A Buddhizmus és a többi is csak annyira, hogy ráépül egy következő szint. (Az iszlámot viszont negatívként említi meg.) Az elavulás nem lefokozást jelent, hanem továbblépést. A vándor nem jutna sehova, ha az első fa alatt leülne. Az avulás pedig mindig a technikát érinti, nem a morált. Az moralitásra vonatkozó igazságok örökérvényűek. Steiner nagy tisztelettel, beszélt a régi korok bölcseiről, mint olyanokról aki megtették a magukét a maguk idejében. Sokat írt Buddháról, is ki volt előző életében, mi volt a küldetése stb. Tehát semmi lenézés.
Az pedig tény és való hogy túlzásoknak tűnik, amit írtam, főleg, hogy így kiragadtam egyes dolgokat, a magyarázatuk nélkül, de így is túl hosszú lett a topic. Azért buzdítok mindenkit, hogy olvasson el egyet Steiner könyvei közül az őt érdeklő témából. Széles a választék.
A keleti tanokról, most azért nem foglalkozom, mert az a keleti ember útja. Ezt írja Steiner. A keleti ember asztráltestében és étertestében énjében másképp zajlik néhány folyamat - írja szintén ő - mint a nyugati emberében. Teljesen másképp fog zajlani a fejlődése is. A keleti ember útja más mint a nyugati embertípusé. Más úton fog odajutni, ahogyan a nyugati. Miattuk jött Buddha, Patandzsali stb. Te és HoD jóval többet tudtok nálam erről, a témáról, nem tudok veletek vitatkozni, és nem is akarok. Főleg azért mivel Steiner azt is írta, hogy az európai ember útja a kereszténység, viszont nem az a fajta kereszténység, aminek akkora hagyomány van szélesen elterjedve a világon. Egyszerűen azért érdekel az antropozófia, mert Steiner szerint az az aktív nyugati ember útja. Másrészt Krisztus jóval magasabb szinten áll a szellemi hierarchiában mint Buddha. Buddha csak a keleti ember számára hozott valamit, Krisztus az egész földnek. Krisztus jobban érdekel mint Buddha, ebből olvastam sokat, ebből vagyok felkészült. Ennyi. Nézzétek el nekem, ha most csak a vallás és a látás kapcsolatáról, és a titkosságról írok egy két dolgot.
A változást ami nagyot fordított, a világon a Krisztus hozta. Egy idézet Steinertől:
"A Golgotai misztérium előtt nem lehetett szellemi látással a szellemi világba hatolni" (1)
Ezt hozta Krisztus, a megbizonyosodás lehetőségét. Addig csak hinni lehetett, most már van lehetőség látni.
Mire jó a vallás? Egyfajta szellemi táplálék, amit öntudatlanul is "fölvehet" a lélek. Miközben olvassa, vagy hallja az ember megteszi a hatását a lélekben. Nem kell a titkos jelentését is érteni, elég odafigyelve nyitott lélekkel áhítatosan hallgatni, és elfogadni azt.
"A vallások mindig arra valók, hogy mintegy képekben, imaginációkban utaljanak a nagy világtitkokra(1)"
Az olyan jámborok lelkében is megteszi a hatást, mint amilyenek a pásztorok voltak Jézus születésénél.
"A vallások csak a régi világokban tudták jól vezetni az emberiséget a fejlődés útján. A hit és a tekintély eltűnik a fejlődéssel ahogyan növekszik az ember ítélőereje.
- A vallásban a hit és a bizalom volt a közlések elfogadásának alapja. Az új kor embere maga akarja megvizsgálni amit vele közölnek.(2)
Egyébként is: "Magasabb dolgokról nem vitatkozni kell hanem megismerni őket, mivel csak egyetlen igazság van". Minden beavatott számára minden dolognak kettős jelentése van: meglátja a fizikai világban lejátszódó eseményeknek a szellemi világban lejátszódó eseményeknek a szellemi világbeli gyökerét. A fizikai események a szellem eseményeinek mutatói." (3)
Azt írod ellenszenves neked az elitista elkülönültség titkosság stb.
Ide másoltam neked, és mindenkinek aki olvassa mit írt a titkosságról Steiner az egyik könyve előszavának részletében:
"Minden emberben szunnyadnak olyan képességek, melyek által ismerteteket szerezhet magának a magasabb világokról. A misztikusok, gnosztikusok, a teozófusok, mindig egy olyan lelki világról és szellemvilágról beszéltek, mely számukra ugyanúgy létezik, ahogyan a fizikai kézzel tapintható és a fizikai szemmel látható világ. Hallgatóim bármelyik pillanatban joggal mondhatják maguknak: amiről ez beszél, azt én is megtapasztalhatom, ha kifejlesztek magamban bizonyos erőket, amik ma még csak szunnyadnak bennem. Tehát csakis arról lehet szó, hogy hogyan kell hozzálátni önmagunkban ezen képességek kifejlesztéséhez. Ehhez csak azok adhatnak útmutatást, akikben már vannak ilyen erők. Mióta az emberi nem létezik, mindig is létezett effajta iskolázás, melyen keresztül azok, akiknek magasabb rendű képességeik voltak, útmutatást adtak azoknak, akik ugyanezen képességeket keresték. Ezt az iskolázást titkos iskolázásnak nevezik, a tanítást pedig, amelyben egy ilyen iskolázás alatt részesül az ember, titkos tudományos vagy okkult tanításnak. Persze egy ilyen név természetszerűen félreértéseket okoz. Hallatára könnyen azt hiheti valaki, hogy azok, akik ilyen iskolában tevékenykednek, egy különleges emberi osztályt akarnak kialakítani, mely szándékosan megvonja tudását embertársaitól. Igen egyesek nyilván azt is gondolják, hogy egy ilyen tudás mögött semmi jelentőségteljes nem rejlik. Mert ha igazi tudás lenne - az emberek hajlamosak így gondolkozni -, úgy nem kellene titkot csinálni belőle: akkor nyilvánosan lehetne közölni és a belőle származó előnyöket minden ember számára hozzáférhetővé tenni. Azok, akik titkos tudás természetébe be vannak avatva, a legkevésbé sem csodálkoznak azon, hogy a beavatatlanok így gondolkodnak. Amiben a beavatás titka áll, azt csak az értheti, aki e beavatást a lét magasabb rendű titkaiba egy bizonyos fokig saját, maga megtapasztalta. Felmerülhet itt a kérdés: de hát ilyen körülmények között hogyan jusson el a beavatatlan, egyáltalán valamifajta emberi érdeklődésig az ún. titkos tudományra vonatkozóan? Hogyan és miért keressen valamit, aminek természetét el sem tudja képzelni a maga számára? Már egy ilyen kérdés alapjául is egy teljesen téves elképzelés szolgál a titkos tudás lényegét illetően. Igazából ugyanis a titkos tudással sem áll másképp a dolog, mint az összes többi emberi tudás és ismeret dolgában. Ez a titkos tudás az átlagember számára semmilyen más vonatkozásban nem titok, mint amiért az írás titok annak számára, aki nem tanulta. S ahogy írni mindenki megtanulhat, aki a helyes utat választja hozzá, ugyanúgy bárki lehet titkos tanítvány, sőt titkos tanító, ha a megfelelő utat keresi hozzá. Egyetlen szempont van, ahol itt más a helyzet, mint a külső tudásnál és megismerésnél. Lehet, hogy valaki számára a szegénység és a kultúrfeltételek miatt, melyekbe beleszületett, hiányzik a lehetőség ahhoz, hogy az írás művészetét elsajátítsa, a magasabb világokban létező tudás és megismerés megszerzésének nincs akadálya olyan valaki számára, aki e tudást komolyan keresi."
A törvényből egy vesszőcske sem múlik el soha - írod, és ez igaz is de csak Isten törvényeire. Buddha és Patandzsali nagyon nagy távolságban vannak az isteni léttől. Buddha egy angyal volt előző életében írta Steiner az atlantiszi időkben született meg utoljára. Azzal emelkedett ki a többi angyal közül, hogy rész vállalt az ember szenvedésében, teljesítette is amiért jött. Patadzsaliról tudtommal nem írt Steiner semmit.
(1) Rudolf Steiner.: A Földfejlődés Szellemi valós háttere
(2) Rudolf Steiner.: Rózsakeresztes Szellemtudomány
(3) Rudolf Steiner.: A János Evangélium
Ezeket a könyveket annak idején a Jáspis folyóirat kiadójánál vettem meg. Nem tudom most beszerezhető-e. Ezt a Címet az internetről szedtem le nemrégen, hogy honnan már nem tudom.
Cím: Jáspis Kiadó
1162 Bp Rákosi út 151-b
tel.: 405-4932
vezető Biczó Giovanni
Az idézet Steiner "Hogyan juthat az ember magasabb világokról való megismeréshez" Című könyvéből való.
(Pesti Szalon Könyvkiadó)
(Nekem megvan Word97 formátumban)
A feladat sokkal egyszerűbb. És mert egyszerűbb bonyolultabb. A gondolat-szó-tett (általam egyébként sohasem elérhető) egységét mindennapi életemben megvalósítom.
You're right! Ennyi az egész. De milyen nehéz!
HoD
Kedves Koviati,
A nagy különbség az antropozófia és az összes tradíció között - mint Adepttől megtudtam - , hogy Steinert láthatóan elkapta a kor szellemi-evolucionista zöngéje (ezt persze én fogalmazom így, nem Adept, bár magán a tényen nincs sok csodálkozni való, ha az ember tudja, hogy Steiner egy ideig a Teozófiai társaság titkára volt), azaz feltételezte, hogy van bármiféle tartósan felfelé ívelő ág, és mi ennek a felfelé ívelésnek az elején lennénk. (azaz, mintha valamiféle U pályát írnánk le, mint Adept magyarázta)
Így, amikor Adept emlékeztet engem arra, hogy az Upanisadok "nem túl uptodate" :), egyet is értek vele, azonban vele ellentétben én semmiféle jelét nem bírom észlelni bármiféle "emelkedésnek", sőt a szakrális iratok is konzekvensen pont ennek az ellenkezőjét állítják, ill. a "szellemi evolúció" gondolata a metafizikai abszurdumok közé sorolható.
Sőt azt mondom, hogy igen kevés a valószínűsége, hogy jelenleg egy-két embernél több él a földön, aki végig tudná vinni mondjuk Patanjali jóga-szútráiban leírtakat.
Mindegy, ezt csak azért hozom fel, mert a téma megítélésében fontos, unis én azt állítom, h sokkal szarabb az ember pozíciója, mint pl. az Upanisadok korában (ez lett volna a lenti szösszenet lényege), azaz még szűkebbek a lehetőségei, továbbá hosszútávon sem lesznek jobbak. Nem akarom elvinni a témát, Adepttal már beszéltünk erről a "Kicsit másképpen a lényegről" c. topikban.
A jóga az antropozófia szerint elavult módszer például. Itt is meditál pedig a jógi mint az antropozófiát követő, de a jógi a testen keresztül, közelít a lélekhez, az antropozófiát követő pedig a gondolaton keresztül. A jóga ilyen típusú vulgarisztikus megítélése tévedés, ezt ki kell mondani. A jóga az összes szintet megcélozva hajtja végre a műveleteket hasonlóan, mint az alkímia. Ezért az asanák, stb.
Csak ha kicsit beleolvasol a jóga szútrákba, rögtön nyilvánvalóvá válik ez félreérthetetlen módon. Már csak ahogy kezdődik:
1. Íme az Igázás tana:
2. Az Igázás a tudat rezdüléseinek lebírása.
Szerinted?
Tudod, nekem az a furcsa, hogy ha lefejtjük az antropozófiáról a barokkos díszítéseket és túlzásokat, akkor egészen autentikus rendszert kapunk, pl. az előírt szellemi gyakorlatok tulképpen rendben vannak. Csakhogy gyakran a részletekben búvik meg a lényeg.
Ami viszont meglep, hogy ilyen nagyvonalúan túl lehet lépni az emberiség szellemi hagyományán, Lao-Ce, Buddha, Patanjali, Sankara, Jézus Krisztus, hát igen, amit mondtak, ránk már nem vonatkozik. Mintha amellett, hogy az adott korban és kultúrában helyreállították az Isteni tudást, örökérvényű és megmásíthatatlan súlyos mondatok nem hangzottak volna el. Mit is tudnék erre válaszolni..
Kedves KoviAti!
Írod:
"....Arra pedig hogy miért változik az aktuális követendő filozófia, én azt mondanám, hogy attól, hogy az ember is változik,...."
Sarokpont, amit nem értek: szerintetek ez a változás erősebb, mint az előzőekben hivatkozott tanítás bármelyike is...? E változást kellene megneveznetek, ill. ezáltal annak okát, mibenlétét kellene tisztáznunk ahhoz, hogy közös alapállásra jussunk a hivatkozott tanítások szerepét illetően, mert így csak elbeszélünk egymás mellett...
De legyen ahogy mondod. Jöjjönek az új filozófiák, és az új tanítók.
Mert. A feladat számomra más. Nem a beavatottság elérése, sem a fejlettebb ember megvalósítása. Ha ezeket a gondolatokat hallom valakitől, hát bizony én megriadok és gyorsan odébállok. Miért? A feladat sokkal egyszerűbb. És mert egyszerűbb bonyolultabb. A gondolat-szó-tett (általam egyébként sohasem elérhető) egységét mindennapi életemben megvalósítom. Semmi hókuszpókusz, abrakadabra, titkos tanítás. Isten országa bármikor bárki előtt nyitva áll, nem kell vonalkódos kártya, személyi kód a belépéshez. Ezért nem fogadok el semmifajta elitista elkülönültséget, ezért mondom, hogy a szent tanítások a mai napig változatlanul érvényesek és hatnak. Elhiszem azonban, hogy vannak új módszerek -esetedben R.S., nálam H.B. -, de ezek a megközelítések számomra akkor hitelesek ha nem mondják azt, hogy pl. Patandzsáli Jóga szútrái már csak csak részben igazak, vagy már túlhaladottak.
A törvényből egy vesszőcske sem múlik el soha. Amiből igen: azon mit sajnáljak, jobb ha a mielőbb a kukába kerül.
Üdv,
Kopáncsi
Hagy szóljak hozzá vitátokhoz, mivel a "tapasztalás" szó megütötte a fülemet. Szerintem mindenki úgy köt ki ilyen vagy olyan tan, vagy vallás mellett, hogy a lelkében helyeslést érez. Azt mondja belül egy hang: ez az, valahogy így van ez ahogyan itt le van írva. Aztán a szerzőtől, vagy az előző forrásból, bővebb infót szerez a témáról. Én magam úgy kötöttem, ki a magam útja mellett, hogy addig "kerestem" amíg csak nem találtam. Tulajdonképpen ez egy kényszer, a haladó emberekben ez a keresés olyan mint a szomjas ember vízszomja.
Arra pedig hogy miért változik az aktuális követendő filozófia, én azt mondanám, hogy attól, hogy az ember is változik, és egy fejlett embernek másra van szüksége, mint egy fejletlennek. Nem volt rossz a régi tan, szükség volt rá, de időnként váltani kell. A kérdés az, miről ismeri fel az ember melyik az aktuális követendő tan. Szerintem ekkor a helyes döntést az igazságérzetre kell bízni. Ha valaki mást választ mint én akkor arra gondolok, hogy meg kell azt ismernie, ahhoz, hogy tudja milyen az az út. Lehet hogy megkérdezem miért pont azt választotta, és akkor megismerem a szempontjait. De aztán hagy menjen, járni egyet. Tekintélynek pedig az aktuális tan megalapítóját, az út kijelölőjét tartja majd. Sok tan van, mert sokféle ember is van, minden ember útja kicsit más, mivel minden ember kicsit különbözik a másiktól.
Megtapasztalás pedig szerintem az, amikor - nemcsak a szent könyvekbe foglalt tanításokat hanem bármit amit meg akarsz tapasztalni - átéled a lelkedben.
Egyébként a világnézetek - néhány kirívó esettől eltekintve, amiket hamis tanításoknak tekinthetünk - egyben megegyeznek. Magas szintű moralitást követelnek, követőitől. Ez nem változik évezredek óta. Ami változik, az az a technika amivel a világi élettől visszavonulva, az egyén saját lelkén dolgozik. Ez lehet, ima, szertartások, meditáció. Ezeket mindig elmélyülve - a saját lelkükben elmélyülve végzik. Ekkor dolgoznak a lelken. A jóga az antropozófia szerint elavult módszer például. Itt is meditál pedig a jógi mint az antropozófiát követő, de a jógi a testen keresztül, közelít a lélekhez, az antropozófiát követő pedig a gondolaton keresztül. Az most sok idő lenne, leírni mi itt az a nagy különbség, de az antropozófia megalkotója, "látóként" meglátta, megtapasztalta, hogy az éter, és asztráltestben melyik technika milyen változásokat okoz, és ez alapján tapasztalta meg, melyik a helyes út. A fizikai világban a fizikai érzékszerveinkkel tapasztalunk, a szellemiben, ahol lemérhető a lélek fejlődése, szellemi szervekkel, az úgynevezett csakrákkal. Ez az átlagembernél fejletlen. Egy "látó" látja, hogyan néz ki egy csakra, hogyan mozog (egyébként forog annál aki "látó") ezért adták indiában neki a csakra (kerék) nevet. Azt is tudja milyen módszerrel lehet forgásra bírni, melyik csakrát. Minden csakrát másképpen. Másra kell figyelni a világi életet élve, ha a kétszirmú csakrát akarjuk fejleszteni, másként ha valamilyeik másikat... stb stb Szóval ez a lényege a tapasztalásnak Aki tapasztal, az nem következtet, nem kísérletezik, az csak figyel. Így nem is tévedhet. Annak viszont aki ilyen tapasztalatokat akar tenni, nem elég a hétköznapi élet. Az ilyeneknek jelenleg meditálniuk kell állítja az antropozófia. Meg is adja hozzá a megfelelő módszert.
Annak idején a jógát, a buddhizmust, a hinduizmust mind ilyen mesterek indították el. Nagy felhajtással persze, hogy a népek mind odafigyeljenek. Külön ember született, azért, hogy hirdesse jöttüket, ugyanazokat a csodákat tette meg Krisztus, és Buddha, Krisna, mindegyik vízen járt, csillag jelezte a születést stb. stb Ez mind meg van tervezve, hogy a különböző népek és emberek mindig azt kapják amire lelküknek szüksége van. A módszer együtt változik az emberrel.
Az Evangéliumot ne dobd ki, az Újszövetség egészen aktuális az én tanom szerint is, bár nem éppen arra való amire használják. Az a beavatottak számára virágnyelven sok információt rejt.
Azt hiszem megfeledkeztél rólam, bár nem nevezem és nem is tartom magam antropozófusnak (főleg azért mert igen felületesen ismerem, nem ástam MÉG túlzottan bele magam), de az antropozófia elveivel lényegében egyetértek.
Nem akarodzik felfogni. Úgy érted, hogy ki kell igazítani, helyesbíteni kell az Upanisadokat? Buddhát? Jézust? Milarépát? Szent Ferencet? stb. Nem értem amit mondsz.
Te mi alapján választod ki, hogy a tanításokból, a szent hagyományokból azt, hogy mi az ami él, mi az ami nem él? Mik a szempontjaid: "a mi jóra", "a mi nem jóra"? Honnan vannak a szempontjaid.....?
Dosztojevszkij Nagy Inkvizitorja jut eszembet a Karamazov testvérekből; Jézus újra eljön, ám hazaküldik, mert hát OK amit mond, dehát már nem érvényes, meg azután a terv is meg van már, hogy isten országát hamarosan megvalósítják a Földön. Van egy tökéletesebb tervünk. Megbocsáss a párhuzamért.
Nem válaszoltál arra; "...ha változott, mitől változott?" Mi az ami ennyire hat, hogy felülkerekedik és már csak csak részben igazak a Tanítások?
Megtapasztalás szerinted az, amikor rájövök, hogy a tanításokat már csak részben használhatom, azokat ki kell, hogy egészítsem? Ezt, hogy merjem pl. én (Kopáncsi) mondani, amikor még csak nem is ismerem az abba foglalt tudás valamennyi mélységét? És amit tudni vélek, az is csekély. És újra és újra elbizonytalanodom; mi is az amit tudok? Megtapasztalás szerintem az, amikor a szent könyvekbe foglalt tanításokat feltételek és kiigazítások nélkül én is megélem itt-ott, majd idővel az ételembe beépítem. Megvalósítom. Vagy népszerűbb szóval élve realizálom.Eggyéválok a tanítással. Lásd: Hamvas Béla.
Ha pedig a Tanítások már csak részben igazak, úgy azok már csak féligazságok, ezért azok már nem Tanítások többé, hanem szemét-kukába való berozsdásodott gondolatok. Ha ez így van én nem habozok. A kukába dobom Buddhát, a taot, de még az Evangéliumot is!
Üdvözlet!
Ezeket a kérdéseket mintha korábbi hozzászólásokban körüljártuk már volna.
Ami megszűnik, az a nemtudás.
Amikor az egyéni lélek megszűnik, akkor az összetévesztettség szűnik meg.
A problemát abban látom, hogy te sok lelket nevezel létezőnek, én meg csak egyet.
Üdv. Duck.
Az Isten hozott már végre ide!!!
Végre egy ember akivel érdemben el lehet beszélgetni Steinerről és az Antropozófiáról!!
Jómagam is igy voltam , mint te. Nekem is Steiner volt a nagy megváltás. Minden kérdésemre választ kaptam belőle.
Mégegyszer Isten hozott!!
Már ketten vagyunk "Antropozófiások" :))
Üdv Adept
Ui: Vitázni azt hiszem nem fogunk sokat, de eszmecsere a mehet...
Üdv Mindenkinek
Átolvastam jó pár topicot, legalább 100-at. Én személy szerint hiszek a reinkarnáció tényében. Az elmúl 15 évben végigolvastam rengeteg könyvet, mindenféle világnézet képviselőjétől. Az Újszövetségen is átrágtam magam legalább kétszer, a legkülönfélébb magyarázatokat is elolvastam róla. Minden esetben éreztem, hogy "van benne valami, de nem az igazi". Ezután ráakadtam az igazira, amit teljes egészében igaznak érzek. Ennek a neve Antropozófia. Alapítója Rudolf Steiner (1861..1925).
Szóval elolvastam azt a rengeteg vitát, és úgy vettem észre, hogy egyfajta bizonyítási mód nem szerepel az érvek között : megtapasztalás. Mindenki hivatkozik, utal, valaki(k)re, akik(ke)t tekintélyként ismer el, és logikázik. Létezik-e, avagy sem a reinkarnáció, ez a fő kérdés. Mindent meg lehet tapasztalni állítja az antropozófia. A legjobb eszközt a világ megismerésére, az antropozófia adja (lásd a könyvcímet alul). Az antropozófia tulajdonképpen keresztény filozófia is, amely nemcsak a módszert adja, hanem számtalan könyvében leírást is a világról, egy "látó" ember szemével nézve. Megalapítója Rudolf Steiner volt, aki "látó" volt a szó ezoterikus értelmében. Ő nem hívő volt, neki már nem kellett hinnie, mivel mindent földön történt eseményt megtapasztalhatott, az okokba okozatokba beleláthatott. Forrásként az Akasha krónikát jelöli meg, és a "látást" képességének megszerzését tanítja az antropozófián át. Ez a tan, Krisztus tettét tartja a Föld életében a legnagyobb jelentőségű tettnek, de a reinkarnáció létezését is tényként kezeli.
Ha valaki olyan szintre emelte a morált, és a meditációs technikát mint Steiner, az beleláthat olyan történelmi korokba is ahol még ember sem élt a földön. Beleláthat emberfeletti hierarchiák (angyalok, arkangyalok, a Sátán .....stb) munkájába, a világ "működésébe". A miértekbe, és a hogyanokba. Még a Föld teremtése is megtapasztalható, megérthető állítja Steiner.
Ilyen szintre jutáshoz persze sok életen keresztüli, komoly elszánt tudatos munkára van szükség. Azt állítja, hogy egy "helyesen" megélt élet által, több földi élet tapasztalata szerezhető meg, és fordítható az emberiség hasznára. Szellemi haszonról van szó természetesen.
"Amikor önbeavatásának ösvényén elindult, - írja róla egyik életrajzírója - döbbenten fedezte fel, hogy az Akashi (ő Akashi-nak nevezi valamiért) feljegyzések az Újtestamentum hitelességét bizonyítja.... Egyik előadássorozata AZ ÖTÖDIK EVANGÉLIUM címmel jelent meg utalva arra, hogy az egy napon az majd emberiség új evangéliuma lesz. Ezeken az előadásokon Steiner olyan hiányt pótolt, amely némileg rejtélyes módon mind a négy evangéliumra jellemző. Leírta Jézus húsz- és harmincéves kora közötti életének bizonyos részleteit, a templomi jelenettől, - amikor a fiatalember élénk beszélgetésben találták a héber hittudósokkal - a Jordán folyóban való megkeresztelkedésig, amint különböző tájakon járt, és különböző népek vallásait, kultuszait tanulmányozta"
Ezt a kitérőt Steinerről , és az antropozófiáról azért tettem, hogy tudjátok kire hivatkozom, és hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy lehetséges - hacsak nagyon keveseknek is - belelátni az okok közé. Én magam nem vagyok látó, (csak egy programozó), arra vállalkozom hogy az antropozófia önjelölt tolmácsolójaként odaállítsam véleményemet az aktuális téma mellé. Egy olyan alternatívát szándékozom képviselni a fórumban, amit eddig itt senki sem képvisel. Az antropozófia szellemében szeretnék hozzászólni a vitához.
Elnézést ha túl hosszúra sikerült volna a szöveg.
Üdv mindenkinek koviatitól
A módszer leírása: Rudolf Steiner: Hogyan juthat az ember magasabb világokról való megismeréshez (Meditációs könyv)
(Pesti Szalon Könyvkiadó)
Nagyon-Nagyon sok dolog változott. Ne haragudj de nem kezdem el sorolni (ugyis csak párat tudok:))
Igen frissitsd a progikat. Probálkozz saját megtapasztaláshoz jutni. Ez a tuti módszer!
