Indiánok és a Magyar őstörténetA magyar őstörténelem egy biológus szemével
Szabó István Mihály akadémikus, mikrobiológus, az ELTE TTK mikrobiológiai tanszékének vezetője (197495) a bioszféra mikrobiológiája IIV egyetemi tankönyv nemzetközi hírű szerzője, az utóbbi években vizsgálat alá vette annak a kornak az embertörténelmét, amely kornak korábban növény- és állatvilágát tanulmányozta (Kr. e. 90 000-től). Első eredményeit az MTA Társadalomkutató Központ rendezvényén ismertette, ahol nagy visszhangot és élénk vitát váltott ki őstörténész, nyelvész, régész kollégái körében. A hosszú, írásban is elkészített, kiadásra váró előadást Farkas Ildikó foglalta össze.
Szabó István Mihály előadásában hangsúlyozta, hogy a nemzetközi történettudomány új iránya az emberiség történetét mindinkább a szűkebb, illetve tágabb természeti környezet állapotával és változásaival együtt vizsgálja. Az ökológiai rendszerek életformát és kultúrát meghatározó szerepe napjainkban már vitathatatlan, az emberiség és természeti környezetének története csak egységes rendszerként tanulmányozható. Ez szinte megköveteli a történettudomány szoros együttműködését a természettudományokkal, azok legújabb eredményeinek, módszereinek figyelembevételével. A népek régmúlt története is csak sokoldalú, komplex humán és természettudományos megközelítéssel tárható fel (régészet, antropológia, nyelvészet, néprajz, genetika, őskörnyezettan). Az utóbbi évtizedben az őstörténetre irányuló, kultúrökológiai szempontú és természettudományos módszerekkel dolgozó nemzetközi kutatómunka a magyarok eredetéhez is új, eddigi nézeteinkhez képest meghökkentőnek látszó adatokkal szolgálhat.
Szabó István Mihály úgy véli, az őstörténeti kutatásban számunkra az uráli népek történetéről alakult új nézetek az érdekesek. A kutatási eredmények mind térben, mind időben kitágítják az uráli népek történetét. Az újabb kutatások azt mutatják, hogy az uráli népek őstörténete (az eddig vélt 67 ezer év helyett) 3540 ezer évre vezethető vissza. A felső paleolitikum idején (mintegy 40 ezer éve) Európát, főként középső, keleti és északi részeit, az uráli népek népesítették be, vadásztársadalmaik fénykorukat élték, és csak a holocén (10 ezer évvel ezelőttől máig) kori (éghajlati, életmódbeli) változások után szűkült le életterük. Ekkor a felmelegedés miatt a nagyvadak elvándoroltak, és Európában a letelepedő, földművelésre áttérő indoeurópai népek foglalták el a területeket. A le nem telepedő uráliak (voltak letelepedők is) pedig követték a táplálékul szolgáló nagyvadakat északra és Szibériába. Látható, hogy az uráliak története nem szorítkozik az Urál hegység két oldalára és Kelet-Európára, hanem ennél jóval nagyobb teret foglal magába: Európából az Urálon át Szibériába, onnan részben vissza Európába, illetve Alaszkán át Amerikába is eljutottak vándorlásaik során. (Így az uráli megnevezés már csak a hagyományt követi, hiszen e népeknek nem őshazája az Urál, csak egyik szállásterülete.) A magyarok ősei az uráliak azon ága között voltak, akik a pleisztocén végén Észak-Európába, majd Szibériáig vándoroltak. Itt az Ob alsó folyása vidékén különült el önálló etnikumként a magyarság, és innen tért vissza Európába.
Európa őstörténete
Szabó István Mihály állításait jórészt az utóbbi évtized nemzetközi szakirodalmában megjelent azon művekre alapozza, Amelyek az új természettudományos vizsgálatok (paleoklimatológia, DNS-vizsgálatok) eredményeit is figyelembe veszik, illetve azok alapján megkérdőjelezik az eddigi nézeteket.
Hogyan is alakult tehát Európa őstörténete? Mintegy 40 ezer éve a Neander-völgyi ember által (gyéren) lakott Európát az akkor bevándorló modern ember (Homo sapiens sapiens, Crô Magnon) népesítette be. (A kétféle ember még évezredekig együtt élhetett, minden bizonnyal érintkezett is, de idővel a Neander-völgyi népesség csökkent, majd ki is halt 3235 ezer éve.)
Európába hosszas vándorlás után érkezett a modern ember. Afrikából indult, a Közel-Keleten át Belső-Ázsiába, majd onnan Anatólián és a Balkánon keresztül vándorolva jutott el, a Duna-völgyét követve, már 3540 ezer évvel ezelőtt, egészen Nyugat-Európáig. (A nyugat és dél felé fordult csoportok baszk-kaukázusi nyelveket beszélhettek. Mai maradványaik: a baszkok az Ibériai-félszigeten és a piktek a Brit-szigeteken.) Egyes csoportok azonban az Al-Dunánál leszakadtak a nyugat felé haladóktól, és a folyókat észak felé követve a nagyvadakban gazdag Kelet- és Északkelet-Európa térségein települtek meg. A kelet-európai őskultúrák (pl. a sungiri ember) a nyugat-európaival egyidejű, azonos szintű kultúrák voltak. A modern ember által magával hozott afrikai eredetű Aurignac-kultúra elemei, pedig Kelet-Európa térségében hamarabb jelentek meg, mint Nyugat-Európa területén, ami a vándorlás útvonalát, illetve a kultúra fejlettségét mutatja.
Szabó István Mihály egy európai genetikusok által 2000-ben elvégzett genetikai vizsgálat eredményét is idézi, amelyben Európa jelen népességeinek reprezentatív mintáin végzett összehasonlító vizsgálatban felmérték az európai népek genetikai rokonságának mértékét, illetve az időrendi változásokra is adatokat nyertek. E vizsgálat szerint a Homo sapiens sapiens europoid rasszelemeinek az Európát elsőnek benépesítő hulláma során (3540 ezer éve) Kelet- és Észak-Európát a magyarok, lengyelek, ukránok és horvátok eredetüket tekintve közös ősei foglalták el. Nagyvad-vadászó, uráli nyelvet beszélő europoid vadászok. (Hogy aztán hogyan lettek a magyarok kivételével szláv nyelven beszélőkké, arról később esik szó.)
Az ugorok
A Kelet-Európa nagy térségeit elfoglaló uráli vadászok legészakabbra nyomult és ott szétszóródott nagycsaládjai az évezredek során szoros kötelékekkel kapcsolódtak egymáshoz, miközben egyre inkább nyelvileg is elkülönültek a többi uráli néptől. Az ugorok nagyvad-vadászó életmódja az északi, mostohább természeti viszonyoknak megfelelően alakult ki. Ez azonban azt is jelentette, hogy sokkal kiszolgáltatottabbak voltak a zsákmányállatok elsősorban a mamutok viszonyainak (pl. vonulási útvonalainak), mint a kedvezőbb természeti adottságú délebbi területek népessége.
Amikor a jégkorszak végén a felmelegedés hatására a mamutok Európa egész területén észak-északkelet felé vándoroltak (13-14 ezer éve), és Európából gyakorlatilag el is tűntek, az ugoroknak is váltani kellett. Vagy életformát, vagy szállásterületet. Ahol a természeti feltételek lehetővé tették, megtörtént az életmódváltás. A kelet-európai síkságokon a felmelegedés hatására lehetővé vált a növénytermesztés, az itt élő uráliak itt is maradtak, és az állattenyésztő, földművelő indoeurópai népek térhódítása során nagyrészt be is olvadtak közéjük. Nyelvüket indoeurópaira cserélték, a kelet-európai uráliak a beözönlő szláv népek hatására elszlávosodtak. Az északabbi területek (az uráliak területének központja, a Volga-könyök és a Káma folyó környéke) azonban még nem nyújtott ilyen kedvező lehetőséget, az itteni uráliak követték a nagyvadak útját fel, északra, majd pedig a (ma már ismert) tömeges nagyvadpusztulás után átkeltek az Urálon, és az Ob alsó folyása mentén telepedtek meg, ahol még népes csordái éltek a nagyvadaknak.
Szabó István Mihály az Urálon való átkelést, a különböző tényezők figyelembevételével, 10-12 ezer évvel ezelőttre teszi. Ez az a terület, amelyet az ugorok őshazájának tekintettek eddig, noha csak egyik szállásterületük volt, ráadásul az utolsó, mert itt bomlott fel az utolsó európai nagyvad-vadászok társadalma, itt kezdtek különféle etnikumokra oszlani, és innen rajzottak ki egyes ugor csoportok különböző irányokba. Innen kezdődött meg a kialakuló magyarság több ezer éves visszavándorlása Európa felé, amelyet már többé-kevésbé ismerünk. (Orosz kutatók egy Kr. e. VI. évezredben itt feltűnt lovas nomád népet a magyarokkal azonosították.) Az ugorok egy része persze itt maradt, mai maradékaikat a vogulok és osztjákok jelentik, de vándoroltak dél felé is, és a Kaukázus területét is elérhették. Egy jelentős csoportjuk pedig a legfőbb élelemforrást jelentő nagyvadak után kutatva mind keletebbre és keletebbre vonult, és az akkor még létező földnyelven, a mai Bering-szoroson áthaladva Amerikába is eljutott.
Az amerikai ugorok
Az amerikai történettudomány egyik legnagyobb és legvitatottabb kérdése Amerika ősi benépesülésének története, a kontinens őslakóinak kiléte. A legelterjedtebb nézet miszerint az indiánok mongoloid ősei Ázsiából érkeztek az amerikai földrészre 10-12 ezer éve mellett a legújabb leletek és kutatások (Szabó István Mihály erre vonatkozóan az 1998 és 2003 közötti amerikai szakirodalom eredményeit tekintette át) más elméleteket is valószínűsítenek. Egyrészt az időhatárok itt is mind távolabb tolódnak, részben az újabban felfedezett ősi maradványok miatt, részben amiatt, hogy a már ismert leleteket az újabb kormeghatározó vizsgálatokkal pontosabban lehet datálni. Másrészt az amerikai földrészen talált legősibb emberi maradványok nem egységesek, ugyanis találhatók közöttük ázsiai típusúak és europoid jelleget mutatók is (ráadásul azok a régebbiek). (Észak-Amerika legjelentősebb embertani lelete, az 1996-ban talált, 9 ezer évesre datált Kennewick ember egyértelműen europoid. Csoportjáról, kultúrájáról folyamatosan vitáznak az amerikai tudósok.)
Ami tehát valószínű: Amerika benépesülése több hullámban, több népcsoport részvételével zajlott, és ezek között jelentős szerepet játszott egy vagy több európai eredetű népcsoport is, akik már 8-10 ezer éve a földrészen voltak. Modern genetikai vizsgálatok ez részben a csontmaradványok vizsgálatát, részben a ma élő indiánok genetikai állományának vizsgálatát jelenti! azt derítették ki, hogy létezik egy bizonyos Eu19-haplotípus (az Y-kromoszómában), amely Nyugat-Európában nem fordul elő, de jelen van Magyarország, Lengyelország és Ukrajna népességében. Az ugyanazon leszármazási vonalból eredő Eu22-típus általánosan fordul elő az észak-amerikai indiánok és egyes szibériai népek között. Az észak-amerikai indiánok egy kis részében egy olyan genetikai variánst találtak, amely csak Közép-Kelet-Európa egyes népeiben fordul elő.
Feltételezhető tehát állítja Szabó István Mihály , hogy ez az europoid népesség, amely Amerikát elérte, az ugorok csoportjából került ki. Az Ob torkolati régiójában, a széteső ugor népességből 11 80011 500 évvel ezelőtt kivált csoportok Szibérián keresztül vándorolva, szárazföldi úton jutottak el a Bering-szorosig, amelyen 11 ezer évvel ezelőtt még száraz lábbal átkelhettek. (Erre utalnak az Észak-Ázsiában mindenütt, az Uráltól a Bajkálig feltárt ősi kaukázoid azaz europoid koponyák is, ezek ugyanolyan fogazatúak, mint a Kennewick ember.)
Az amerikai ugorok elméletét nyelvészeti kutatás is alátámaszthatja. Az indián nyelvek rendszerében a penuti nyelveket az ugor nyelvekkel rokonították. Amerikai tudósok feltételezik, hogy az obi-ugorok egy része Amerikába érkezett, ott szétszóródott (a penut indiánok 3 ezer éve élnek Kalifornia területén). A penut indiánok a spanyolok megjelenésével szinte teljesen kihaltak, ma az Egyesült Államok területén alig 8 ezren beszélnek valamilyen penut nyelvet.
Ezt még tegnap délelőtt csináltam, csak nem mertem elküldeni, mert gázos volt az Index. A "nemes harc" gondolata juttatta eszembe, meg hogy mennyire nehéz néha minden. (Remélem, nem minősül értekezésnek.)
Kapcsolódva a páli idézetedhez, szeretnék Geronimo temetéséről beszélni. Az 1909-ben készült kép nem sokat láttat, de mégiscsak megragad egy történelmi pillanatot a maga vigasztalan februári kopárságában. Nagyon nehéz halála volt. Egy este az úton leesett a lováról és reggelig a hideg, vizes földön feküdt. Tüdőgyulladást kapott, ami rövid idő múlva el is vitte, de utolsó óráiban iszonyú haláltusát vívott, melyben újra átélte élete legsúlyosabb traumáját, teljes családjának elvesztését. A jelenlévők beszámoltak róla, hogy kétségbeesetten küzdött, hogy megbékéljen Istennel, de nem tudott, egy látomásaiban megjelenő harcosnak azt mondta, hogy ha életében nem tudott megtérni, most már túl késő.
Mindez mélyen megdöbbentette az apacsokat. Temetésén Naiche beszédet mondott, melyben megemlékezett a régi napokról, Geronimo jó tulajdonságairól, majd kijelentette, hogy sajnos életének legfontosabb kérdésében hibázott, amikor elutasította Krisztust. Figyelmeztette az egybegyűlteket, hogy tanuljanak ebből a példából. Hát azt hiszem, ilyen temetési beszédet sem hallott még egyikünk sem...
A történet mellé szeretnék mutatni valamit. Tavaly jelent meg egy könyv Naiche bőrfestéseiről, most megvettem, és elég nagy csalódás számomra, hogy csak rajzok vannak benne, nem túl jó minőségben. De azért valamit lehet látni ezeken is. Két hasonló ábrázolást nézegetek egy ideje. Valószínűleg 1908-ben és 1909-ben készültek, mindkét részlet egy nagyobb festmény felső része.
A könyv szerzője nem tér ki ezekre a részletekre, ezért azt írhatom csak, amit én látok rajtuk. A jobb oldali növénnyel az történt, hogy meghalt. A lepke általában a kiszabaduló, átváltozó lélek jelképe. És szinte világít az egész képen. Középen a pajzs, ami ebben a fekete változatában a régebbi apacs pajzsok közepén lévő kerek istenség-ábrázoláshoz hasonlít. A tollak az imádság és hálaadás szimbólumai, körülveszik, szinte az istenséghez ragasztják Naiche aláírását, aki - itt úgy látszik, már fontos - Christian. Feltűnő ez a másik, harmónikus elrendezésű kép mellett, ahol aláírásával szinte megkoronázza, uralja a kompozíciót, és a pajzs maga is szinte egy nevető emberre hasonlít. A madár egyik lehetséges értelmezése, hogy a felfelé törő,"folyamodó" lélek képe. A könyv írója az összes festményt vizuális imádságként értelmezi. Talán imádság ez egy halottért? Van róla feljegyzés, hogy Naiche sokat tusakodott Geronimoért életében, hogy boldog volt, amikor végre elment a templomba. Nagy, egzisztenciálisan is megrendítő csalódás érhette. A későbbiek ismeretében azt gondolom, ha a konkrét összefüggés tekintetében tévednék is, ezek a festmények mindenképp egy hatalmas belső küzdelem dokumentumai. Felemelő és félelmetes...
De nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy ezzel valami lélektani keresztény hadviselést, ijesztgetést akarnék folytatni. Van egy utalás a Bibliában arra, hogy Krisztus azokat is megkereste, akik meghaltak "a Noé napjaiban". Mintha az ő szeretete még annál is messzebbre hatna, mint amit bevallott...
Naiche, el último jefe de los apaches chiricahuas (Edward King Flegler 2005.)
Sziasztok!Ha már igy meg lettem szólitva...Elsősorban el kell" mondanom",hogy lenyügöző tudáshalmazzal állok szemben.Ez nem bók,hanem tény.Visszaolvasva a gondolataitokat folyamatosan tanulok-ez mondjuk nekem jó-.1984 és 1987 közt Budapesten éltem,bevallom,nem érintett meg a város,inkább szomoruan láttam a csoportos magányt.Ebben a közegben a klubbok világa egy üditő szinfolt volt.A kopasz kutyát kb 10 -szer néztem meg,én a PECSA-ba jártam leginkább,voltak gitárpárbajok,hasonlók.Kicsit a rock irányába mozdultam,bár az akkori-egyébként tündéri-barátnőm elcipelt operába,de halálközeli élmény volt.Öregségemre viszont gyönyörködök a kicsit slágeresebb Andrea Bocelli dalokban.Sosem hittem volna. Az asszociációkról 1 eset,ami megtörtént velem: KInézem belőletek,hogy olvastátok Csörsz István-Sirig tartsd a pofád cimü könyvét.Ez akkoriban afféle szamizdat volt.Az egyik főhös,Nagy Kán,a Nagyfai Galeri vezére,akit a maga idejében az Antikrisztussal azonositott az MSZMP KB ,szépen leülte amit le kellett ülnie,és egy este találkoztunk,természetesen nem ismertük egymást,csak beszélgetés közben derült fény a személyére.Akkor mondta nekem a következőket,bár lehet,hogy a könyvben is szerepel ez a gondolat:"az élet sürüjéből meritettem,igaz,aluminium bögrével,de meritettem."Ez egészen jó gondolat,és az Ő szájából hiteles is.Ez a figura mindent megcsinált,amiről akkoriban csak ábrándozhattunk,azt is csak titokban,és utólag ráébredt dolgokra,totál békés fazon lett.Nekem most a 80-as éveknek pont az a filingje hiányzik,amit irtál,kedves Annie 99,a gond,hogy sose jön vissza,vidéki gyerek lévén azért a városombanannak idején megtaláltam.Ehez képest most...A mennydörgésmadaramat nem vehetik el,a gondolataimat sem,a többiről a volt feleségem és az élet gondoskodott.Pál apostoltól nem pontosan,de idéznék:-az nemes harczot megharczoltam,futásomat elvégeztem,a szent hitet megtartottam.Mi ez,ha nem párhuzam az általam nagyra tartott Ülő Bika,vagy bármely főnök életfilozófiájával? Bocsi a csapongásért,de magammal szemben elnéző vagyok- Üdv-István
Hogy ne csak offoljak: az indián-fíling azért elég erősen jelen van néhány rockbandában: pl. Doors, Neil Young, Cult. Vagy Elk Thunder dobos, aki közreműködött a Whitesnake lemezein vagy pl. Joe Satriani Ceremony c. számában is. Utóbbi az egyik nagy kedvencem.
"30 évesen talán már nem annyira vonzó a kopaszkutya-fíling, de azért az asszociációk is lehetnek sokatmondóak :)"
Igaz! :-)
"Lengs: igen, elég sokat jártam. Kassák Klub, Józsefvárosi, FMH, ilyesmi emlékeim vannak."
Én csak a Józsefvárosiba jártam Tengs-Lengsre (meg másra is). + Hobó-klub, de Mobilon is voltam gyakran. Meg Takáts Tamás DBB-en az Orczy-parkban, ilyesmiken. Ja, és Codán a Kondor Béla Műv. Házban. Néha Ricén.
Meg persze külföldi bandák koncertjein, de az ugye csak alkalomszerű volt.
"Bodonyi (Attila ??) : egy szál gitárral játszott a Kassák Klubban, zsíroskenyeret lehetett enni hosszú asztaloknál. Voltak, akik még nem érték el az apacsok morális szintjét és alkoholtartalmú italokat is fogyasztottak ;-)"
A Kassákba nem jártam, zsíroskenyér mintha a Józsefvárosiban is lett volna (meg talán a másik kedvencem, a sajtos rúd?). Az alkoholfogyasztást most ne firtassuk... :-) Meglett családapaként hogyan mutatok majd példát a 3,5 éves lányomnak?! :-)
"Klasszikus kérdésem a következő: lehet, hogy ismerjük egymást?"
Akár az is lehet, bár Tengs-Lengsre (is) elég sokan jártak.
30 évesen talán már nem annyira vonzó a kopaszkutya-fíling, de azért az asszociációk is lehetnek sokatmondóak :) De majd István ítéletet hirdet...
Lengs: igen, elég sokat jártam. Kassák Klub, Józsefvárosi, FMH, ilyesmi emlékeim vannak.
Bodonyi (Attila ??) : egy szál gitárral játszott a Kassák Klubban, zsíroskenyeret lehetett enni hosszú asztaloknál. Voltak, akik még nem érték el az apacsok morális szintjét és alkoholtartalmú italokat is fogyasztottak ;-)
Klasszikus kérdésem a következő: lehet, hogy ismerjük egymást?
Elnézést, hogy belepofázom, de Deák Bill nem biztos, mert ő ugye előtte a HBB-ben volt, István meg azt írta, hogy a "szeretlek Erzsi, haver vagy János" kaliberű feliratokat nem akarta magára varratni! :-)
Viccen kívül: te is jártál Teng-Lengsre? A többi mondjuk nem akkora meglepetés...
De - már elnézést az alulműveltségemért! -, ki az a Bodonyi???
"A jelentősebb szerepeket játszó színészek közül csak Floyd Red Crow Westerman (Tíz Medve) sziú. Graham Greene (Vergődő Madár) oneida - irokéz, Rodney A. Grant (Szélfútta Haj) omaha, Tantoo Cardinal (Vergődő Madár felesége) krí, Wes Studi (pauni főnök, vagy harcos) pedig cseroki származású."
Egyrészt az omaha nyelv is a sziú nyelvcsaládhoz tartozik, másrészt egy filmben nemcsak főszereplők vannak, a törzs többi tagjának is meg kell szólalnia időnként, tehát nyilván olyan nyelvet választanak, amit viszonylag sokan beszélnek.
"Egyébként Vergődő Madár (az igazi) kajova volt és nem komancs, viszont Tíz Medve valóban komancs törzsfnök volt."
Igaz! Rémlett, hogy esetleg mégsem komancs, de lusta voltam utánanézni, a déli prériken meg nem vagyok annyira otthon, hogy fejből tudnám.
"A könyvet angolul olvastátok, vagy már van magyar fodítás is?"
Szeretném bemutatni a református hitre tért apacsok két további prominens képviselőjét, Alfred Chatto (az a bizonyos McComas-masszakrés Chatto) és Jason Betzinez személyében. Többek között azért sem tágítok a témától, mert a napokban olvastam egy 2006-os cikket, ami megtámadja a Dee Brown könyvéhez hasonló "szépítő" álláspontot, és nagyjából azt sugallja, - elsősorban a McComas gyilkosságra és Geronimo személyiségére építve, - hogy az apacsok még az állatokhoz is (!) rettentően kegyetlen emberek voltak, a szörnyű történetek lényegüket tekintve az igazság letéteményesei, az indiánok pedig nyilván hazudnak, mert ilyenek.
Nagyon nyűgös lettem, ahogy olvastam. Nem mintha nem hinném el, hogy szörnyű dolgok történtek. Ha Geronimo azt mondja, hogy a fogoly nőkkel úgy bántak, mint a saját asszonyaikkal, ezt az információt némi fenntartásokkal kezelem.
Másfelől viszont - hátunk mögött néhány évszázad történelmével - nem hihetjük komolyan, hogy a kegyetlenség az apacs lélek sajátosságaiban gyökerezik.
A cikk semmit nem számol a történelmi háttérrel, a szokásos módon felcseréli a szerepeket a föld tulajdonjogával kapcsolatban, nem számol a rezervátumi körülményekkel, nem számol évtizedek óta háborúzó emberek mentális állapotával, és nem számol semmivel, ami később történt. Nem tudja, hogy Chatto szakított ezzel az életformával, kitüntetésben részesült szolgálataiért, majd negyedszázados hadifogságba került, ahol minden tekintetben megbűnhődött korábbi tetteiért. De azt még annyira sem tudja, hogy egyike volt azoknak a "régieknek", akik szabadulásuk után kifejezettem keresztény életvitelt folytattak. Ez többet jelentett annál, mint amit számunkra így első hallásra most jelent.
James O. Arthur misszionárius nem volt elégedett a keresztény indiánok számával, meglepődött azon, hogy éppen a régi harcos nemzedék túlélői bizonyultak elveikben szilárdnak, és a legkevésbé sem jött zavarba attól, ha rossz véleményt kellett leírnia bárkiről. Szóvá tette például, hogy Naiche egyszer vagy kétszer csatlakozott az embereihez, akik az időjárás miatt vasárnap tudtak csak vadászni, templom helyett. Viszont felvilágosította feljebbvalóit arról, hogy jól teszik, ha az apacsok kereszténységét legalább ugyanazzal a mércével mérik, mint a fehérekét, mert a keresztény apacsok
- nem isznak, nem használnak kábítószert (peyote, mescal)
- nem törnek házasságot
- nem játszanak szerencsejátékot (a patológiás gambling volt a legnagyobb gond, főleg a nők körében)
- igazmondóak
- jóindulatúak egymáshoz
- kedvesek a családjukhoz, a férfiak nem verik a feleségüket (egy kivételt mesélt el, amikor egyikük karácsonykor fűtetlen üres házat talált, miközben a felesége a szomszéd sátorban szerencsejátékot játszott)
- kifizetik az adósságaikat, amint tudják
- részt vesznek az istentiszteleteken és szívesen végeznek feladatokat a közösség és mások(!) érdekében
- nem beszélnek trágárul. (Donald B.- R.K.Herbert YAH-ET-TE 138. old.)
Mindezt úgy tették, hogy (Jason Betzinez könnyek közt) továbbra is vallották: ez az ő földjük, amit igazságtalanul vettek el tőlük.
Azt gondolom, ezzel eléggé magasra tették a lécet ahhoz, hogy kicsit árnyaltabb megítélést érdemeljen az életük.
Hogy a hosszú haj jobban állt nekik, az nem kérdés :)
Megnyugtatlak, hogy az indiánok nőnemű rokonainak feltérképezése az egyik legkilátástalanabb vállalkozás, amivel eddig próbálkoztam, annyi ellentétes állítás él egymás mellett, úgyhogy semmi okod felületességgel vádolni magad.
Az, hogy a fehér ember fölérendelte magát az indiánoknak, szerintem kifejezett vallási motivációk nélkül is megtörtént volna, például a magyar Haraszty útleírásában sem emlékszem vallásos utalásokra, sokkal inkább a "civilizáltak" gőgje süt belőle. Jellegzetes eleme a megbotránkozás azon, hogy a vendégbarátság eleme volt a nők "szemérmetlensége" is a messziről jött utazók irányában, amit persze sajnálatos módon nem állt módjában visszautasítani, nyilván ezért történt, hogy meg sem próbálta.
Mindamellett mély szégyent érzek, ha arra gondolok, hogy a keresztény egyházak és missziók hogyan dolgoztak alá ennek a gőgnek, a területi és hatalmi érdekek szerinti politikának és a rasszizmusnak, elfelejtve magukra nézve értelmezni néhány bibliai részletet, mint például ezt:
Római levél 2,19
"És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága, a balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját. A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é? A ki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? a ki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é? Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é? Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva. "
Bocsánatot sem sikerült kérni, mivel ez a szembesülés mind a mai napig nem tudott átütő módon érvényesülni az egyházakban. A kereszténységen kívüli társadalmi folyamatok tekintetében is nagy különbséget érzek a látszat és a valóság közt. A filmeket és a hivatalos kommunikációt figyelve szinte azt gondolnánk, hogy a Sher által feltett vers és az általad idézett asszony nyitott kapukat dönget. Sajnos nyilvánvaló, hogy nem...
"Persze, sziú nyelven beszélő színészeket nyilván könnyebb találni."
Az Uto-aztecan nyelvcsalád Numic ágába tartozó komancs nyelv mára lényegében kihaltnak tekinthető.
A sziú (Siouan) nyelvcsalád Mississippi-völgyi ágába tartozó lakota nyelvet viszont a 2000. évi USA-népszámlálás adatai szerint mintegy 19 ezer ember beszéli, főleg Dél-Dakota tagállamban.
" (pl. Vergődő Madár nevű komancs főnök valóban élt) "
Vergődő Madár (Kicking Bird, egyes újabb fordításokban Rúgó Madár) nem komancs, hanem kajova (Kiowa) főnök volt, de varjú vér is folyt az ereiben.
1870 körül rövid időre megpróbált szembeszegülni a hadsereggel, de belátva az ellenállás értelmetlenségét, földművelő-állattartó életmódra tért át az Anadarko-rezervátumban.
Ha az emlékezetem nem csal, elég csúnya véget ért, a háború-pártiak azzal vádolták, hogy feladja az ellenállókat az amerikai hatóságoknál és megmérgezték (?).
MA van Red Cloud (Makhpiya-Luta) halálának évvordulója, aki 1909 december 1-én halt meg.
Mint harcos, és államférfi, sikeresen szembesült/tárgyalt az Egyesült Államok kormányával , és ez is jelölte ŐT a 19.század legfontosabb Lakota vezetői közé.
Íme a búcsúja saját népéhez, a Lakota emberekhez :
Angolul idézem, mert kár a szavait elrontani egy rossz fordítással :
This is his farewell address to the Lakota people on July 4, 1903
"My sun is set. My day is done. Darkness is stealing over me. Before I lie down to rise no more, I will speak to my people. "Hear me, my friends, for it is not the time for me to tell you a lie. The Great Spirit made us, the Indians, and gave us this land we live in. He gave us the buffalo, the antelope, and the deer for food and clothing. We moved our hunting grounds from the Minnesota to the Platte and from the Mississippi to the great mountains. No one put bounds on us. We were free as the winds, and like the eagle, heard no man's commands.
"I was born a Lakota and I shall die a Lakota. Before the white man came to our country, the Lakotas were a free people. They made their own laws and governed themselves as it seemed good to them. The priests and ministers tell us that we lived wickedly when we lived before the white man came among us. Whose fault was this? We lived right as we were taught it was right. Shall we be punished for this? I am not sure that what these people tell me is true.
As a child I was taught the Taku Wakan (Supernatural Powers) were powerful and could do strange things. This was taught me by the wise men and the shamans. They taught me that I could gain their favor by being kind to my people and brave before my enemies; by telling the truth and living straight; by fighting for my people and their hunting grounds.
"When the Lakotas believed these things they were happy and they died satisfied. What more than this can that which the white man offers us give?
"Taku Shanskan is familiar with my spirit and when I die I will go with him. Then I will be with my forefathers. If this is not in the heaven of the white man I shall be satisfied. Wi is my father. The Wakan Tanka of the white man has overcome him. But I shall remain true to him.
"Shadows are long and dark before me. I shall soon lie down to rise no more. While my spirit is with my body the smoke of my breath shall be towards the Sun for he knows all things and knows that I am still true to him."
Rest in peace, Red Cloud !
Ha esetleg valaki nem tudja lefordítani, szívesen lefordítom, de nem biztos, hogy teljes értékűen sikerülne.
Erről anno én is olvastam, hogy eredetileg komancsokról szólt, épp ezért kíváncsi vagyok, mit kezdenek ezzel a második résszel. Az is kérdés, hogy a filmet az előző folytatásaként készítik el, vagy különálló filmként. Előbbi esetben Costner ésa a főbb karaktereket játszó színészek nélkül szerintem kár hozzáfogniuk. Utóbbi esetben viszont teljesen mindegy, hogy a Farkasokkal Táncolóban komancsok vagy sziúk voltak. Egyébként hasonló eset történt az Akit Paripának hívtak ( aTV2 A sziúk fogságában - címmel adta le) című regény filmes feldolgozásakor is. A regényben a főhőst varjú indiánok fogták el, a filmben sziúk...
Persze, sziú nyelven beszélő színészeket nyilván könnyebb találni.
A jelentősebb szerepeket játszó színészek közül csak Floyd Red Crow Westerman (Tíz Medve) sziú. Graham Greene (Vergődő Madár) oneida - irokéz, Rodney A. Grant (Szélfútta Haj) omaha, Tantoo Cardinal (Vergődő Madár felesége) krí, Wes Studi (pauni főnök, vagy harcos) pedig cseroki származású. Ezek a színészek más filmjeikben huron, irokéz, krí, algonkin, apacs, stb nyelveken beszéltek. Egyébként Vergődő Madár (az igazi) kajova volt és nem komancs, viszont Tíz Medve valóban komancs törzsfnök volt.
Kedves nj és barátocska!
A könyvet angolul olvastátok, vagy már van magyar fodítás is?
Bár, nem tőlem kérdezted, de szerintem a könyv meglehetősen korrektül kezeli a történelmi eseményeket (pl. a 2. részben szerepel Adobe Walls, a Palo Duro-kanyon stb., ha jól emlékszem) és a személyeket (pl. Vergődő Madár nevű komancs főnök valóban élt) is.
A Farkasokkal Táncoló forgatókönyvében a komancsokat simán "átkonvertálták" sziúra, a kiowákat cheyenne-re, a pawnee-k maradtak pawnee-k, "szerencsére" ők mindkét társasággal összeakasztották a bajuszukat (hogy egy helyes kis képzavarral éljek :-)).
Helló Annie 99! Először is köszönöm a kedves szavakat,bár tulértékelsz erősen.Az irással még elboldogulok,de a tárgyi tudás dolgában fényévekre vagyok Tőletek.Ülő Bika anyukáját talán Éneklő Fünek hivták,a hugáról nem is tudtam.-itt már kirajzolódik a sekélyesség körvonala- Más:alig multam 30 éves,mikor rámtört a vágy,hogy tetováltassam magam.A "szeretlek erzsi-haver vagy jános"-tipusu dolgok sose vonzottak,lapozgattam különböző kiadványokat a szalonban,és kezdtem feladni,mikor kezembe akadt egy kiadvány,amiben egy indián srác rajzát közölték,ami a mennydörgésmadarat ábrázolta.Éreztem,ez az.Na,azóta -13 éve-van fenn,és a mai napig büszke vagyok rá.-bár ez hülye kifejezés,inkább valami spirituális kötődésféle van köztünk-Gyerekkoromban a Winettou meghatározó élmény volt,gondolom sokunknak volt az.Amit sosem értettem ,az az,hogy a "civilizált"fehér ember miből meritette az Isten-tudatát,aminek a hatására fölérendelte magát az indiánoknak,ugy ann-blokk.Hihetetlen,ugyanugy,mit az az "apróság"hogy nem sikerült bocsánatot kérni azektől az emberektől.Néztem az Oscar-dijj átadóját direkt a Farkasokkal Táncoló miatt,élmény volt a törzsi viseletes nénit hallgatni,aki megköszönte,hogy nem majmoknak állitották be őket ,hanem embereknek.Ütős volt,legalábbis számomra.Egyébként a film DVD-n természetesen az alapmüvek közt szerepel,a Schindler listája és hasonlók mellett,olyasmi,mint a zenében a Pink Floyd-tól a Fal c album.Egyszer olvastam valahol a "könnyek utjáról" mikor talán a cheroki népet hajtották a "civilizált"fehér emberek rezervátumba,közben természetesen iszonyu sokan meghaltak a mezitlábas ,éhes szerencsétlenek közül.Lényeg,hogy mostanában ujra végigjárják ezt az utat,és emlékeznek .Ez a nagy dolog,mert nem veszitik el az identitásukat,tudják,hogy kik Ők és mit tettek az őseikkel. Márai Sándor egyszer azt irta,hogy a legveszélyesebbek azok,akiknek igazuk van,fáklyához hasonlitotta ezeket az embereket.Igaza volt.Szomoru,hogy az igazi,valóban mély hagyományok ujraélesztésére kicsi az esély,mivel sajnos tul jó munkát végeztek a bentlakásos "iskolák"nevelői,és a "civilizáció".Azért reménykedek,talán a navahóknál indult el egy folyamat,sulyt fektetnek mind az e világi tudás megszerzésére,mind az Ősök dolgainak megismerésére,bár nem tudom,hogy milyen forrásokból táplálkoznak. Az Ülő Bika, Pizzi,Pontiac féle harcosok afféle Robin Hood-ként eleve kudarcra voltak itélve,olyasmi ez,mint a kinai boxer-harcosok,vagy kicsit régebben Leonidasz a maga 300 emberével,tudható,hogy "zene állj,párok elvonulnak"de a saját és népük becsületének megőrzése érdekében legalább megpróbáltak helytállni.Aztán irány "nagyanyó földje"Kanada,ahogyan Ők nevezték. Lényeg:tisztelem őket. István
Én azt gondolom, hogy a regény nem elsősorban a történelmi hűségre épít, sokkal inkább egy kollektív lelkiállapotot próbál rajzolni az "utolsó időkről", az indián és a fehér kultúra találkozásáról. Engem inkább érzelmileg érintett meg, mert sok jó "lélekrajz" van benne, kicsit megpróbál betekintést nyújtani az indián szemléletmódba és gondolkodásmódba.
A regényben milyen súllyal szerepelnek a valós történelmi események és személyek? Csak úgy nagy vonalakban, mert érdekel, hogy mekkora feladat átírni a komancsokat lakotákra ... :)
A mi íjainkal fegyvereinkel kezdték el a tanulást és gyakorlást. Ugy gyalogosan mint lovon. Eddig nem volt lehetőségük, sem kapacitásuk a saját fegyvereik ujbóli gyártásának a felélesztésére. Ami van az már nem használati inkább bemutató tárgyak fegyverek.( Itt az ijakra gondolok inkább mint a más fegyverekre.)
Sajnálatos módon, nekik majd az alapokról kell kezdeni ( épp mint a Kassainak a mi lovasíjász kulturánk esetében ) a kulturális múlt ezen szeletét újból feléleszteni. Azért írom hogy szeletét mert, a kulturájuk bizonyos részei ma is élő dolgok. Gondolok itt tánc,kézmüvesség stb... de az őseik által minden nap használt harci technikák a civilizáció hatására ( ezzel nem azt mondom nem voltak civilizáltak, a maguk módján, mert igenis azok voltak csak nem nyugati-jenki szemmel) már nem volt létszükséglet és nem használták. Én akkor lementem nyilt hétvégére és beszélgettem velük (tolmács utján) és azt kell mondanom bár nagyon lelkes társaság, ehhez a dologhoz nagyon amatőr kezdő szinten álltak. Sajnos odahaza nagyon sok munkába és pénzbe fog kerülni hogy újra felélesszék ezeket a dolgokat.
Egy kis adalék a nehézségeikhez.... az amerikai -jenki hatás annyira sikeres volt ( az erőszakos iskoláztatás, civilizálás) hogy már csak nagyon kevesen ismernek pl. hagyományos étel recepteket. Azt mondták az itt lévő fiatalok hogy készítenek nekünk indián kaját, és hamburger lett a kaja, mondván ez eredeti lakota étel. Én nem vagyok annyira szakértő nem tudom megmondani mennyire eredeti vagy sem..
Nem csak az olvasást, az írásaidat is örömmel vennénk.
Kellene egy kis erősítés a kedvenceidnek, mert nagy az apacs túlerő :)
Ez az én kedvenc képem Ülő Bikáról, annyira szépek rajta. Az idősebb hölgy az édesanyja, a fiatalabb a húga, emlékeim szerint. De javíts ki, ha rosszul mondom ...
Kapcsolódva a páli idézetedhez, szeretnék Geronimo temetéséről beszélni. Az 1909-ben készült kép nem sokat láttat, de mégiscsak megragad egy történelmi pillanatot a maga vigasztalan februári kopárságában. Nagyon nehéz halála volt. Egy este az úton leesett a lováról és reggelig a hideg, vizes földön feküdt. Tüdőgyulladást kapott, ami rövid idő múlva el is vitte, de utolsó óráiban iszonyú haláltusát vívott, melyben újra átélte élete legsúlyosabb traumáját, teljes családjának elvesztését. A jelenlévők beszámoltak róla, hogy kétségbeesetten küzdött, hogy megbékéljen Istennel, de nem tudott, egy látomásaiban megjelenő harcosnak azt mondta, hogy ha életében nem tudott megtérni, most már túl késő. 
A történet mellé szeretnék mutatni valamit. Tavaly jelent meg egy könyv Naiche bőrfestéseiről, most megvettem, és elég nagy csalódás számomra, hogy csak rajzok vannak benne, nem túl jó minőségben. De azért valamit lehet látni ezeken is. Két hasonló ábrázolást nézegetek egy ideje. Valószínűleg 1908-ben és 1909-ben készültek, mindkét részlet egy nagyobb festmény felső része.
A könyv szerzője nem tér ki ezekre a részletekre, ezért azt írhatom csak, amit én látok rajtuk. A jobb oldali növénnyel az történt, hogy meghalt. A lepke általában a kiszabaduló, átváltozó lélek jelképe. És szinte világít az egész képen. Középen a pajzs, ami ebben a fekete változatában a régebbi apacs pajzsok közepén lévő kerek istenség-ábrázoláshoz hasonlít. A tollak az imádság és hálaadás szimbólumai, körülveszik, szinte az istenséghez ragasztják Naiche aláírását, aki - itt úgy látszik, már fontos - Christian. Feltűnő ez a másik, harmónikus elrendezésű kép mellett, ahol aláírásával szinte megkoronázza, uralja a kompozíciót, és a pajzs maga is szinte egy nevető emberre hasonlít. A madár egyik lehetséges értelmezése, hogy a felfelé törő,"folyamodó" lélek képe. A könyv írója az összes festményt vizuális imádságként értelmezi. Talán imádság ez egy halottért? Van róla feljegyzés, hogy Naiche sokat tusakodott Geronimoért életében, hogy boldog volt, amikor végre elment a templomba. Nagy, egzisztenciálisan is megrendítő csalódás érhette. A későbbiek ismeretében azt gondolom, ha a konkrét összefüggés tekintetében tévednék is, ezek a festmények mindenképp egy hatalmas belső küzdelem dokumentumai. Felemelő és félelmetes...
Szeretném bemutatni a református hitre tért apacsok két további prominens képviselőjét, Alfred Chatto (az a bizonyos McComas-masszakrés Chatto) és Jason Betzinez személyében. Többek között azért sem tágítok a témától, mert a napokban olvastam egy 2006-os cikket, ami megtámadja a Dee Brown könyvéhez hasonló "szépítő" álláspontot, és nagyjából azt sugallja, - elsősorban a McComas gyilkosságra és Geronimo személyiségére építve, - hogy az apacsok még az állatokhoz is (!) rettentően kegyetlen emberek voltak, a szörnyű történetek lényegüket tekintve az igazság letéteményesei, az indiánok pedig nyilván hazudnak, mert ilyenek.
Másfelől viszont - hátunk mögött néhány évszázad történelmével - nem hihetjük komolyan, hogy a kegyetlenség az apacs lélek sajátosságaiban gyökerezik. 
:))
Úgy érzem, James Brantley festménye a fényképeknél többet mond, s talán méltóbb emléket állít Makhpiya-Luta életének.
Népének szeretete és minden békességre igyekvő ember tisztelete kövesse Őt!
Althea és Karis Naiche, Christian Jr. lányai a 40-es években
Karis sírja
A nagypapi sírja
A temető (mescalero rezervátum)
Üdv a topikon!