Én a 70-es években voltam kisgyerek. Nem voltunk sem gazdagok, sem szegények de az én akkori kedvencem a zsírban piritott vöröshagyma volt kenyérrel. Az még ma sem luxus kaja.
add még hozzá a lekváros kenyeret, a rántást, s a többi akkor "divatos" éhségcsillapitót. S azt, hogyí a lakások tönnbbségében nem hogy gáz, de ygakran villany sem volt. Fürdőszoba? hisz a WC is az udvaron vag a folyosón volt. S ez mindössze 50-70 éve!
Én szegény kisgyerek voltam. Felvettem a klottgatyámat, és lementem a térre játszani. Árnyékot a fák adtak, enni, inni az anyám (még ma is egyik kedvencem a hajában sült krumpli vajjal, meg a friss, ropogós kenyérrel kitunkolt sózott napraforgóolaj), nyaklevest is tőle kaptam :) - és még ma is emlékszem a nyarak illatára, a jóízű játékokra a pajtásaimmal. A téren. Budapesten. Boldogan. Nyaralni asszem gimnazista koromban voltam először.
Oszt mégis felnőttem, sőt szépek az emlékeim.
Igaz, a házmester viszonylag normális volt (nem voltam érdekes az ávéhának hatévesen), és a leskelődő szomszéd paffma(mi)cskajellegű nyanyát is leoltották a szüleim.
Mennyi hülyeséget hordanak össze a szegénységről az idióta balliberálisok... Mi az, hogy szegény?
Mert valahogy készakarva vegyítik a lumpen mocsokkal ezek a...
Itt szükséges tisztáznunk a proli fogalmát. A proli – noha úgy szokás azonosítani – a legkevésbé sem vagyoni jellegű fogalom. Nem egyenlő a szegénységgel, habár kétségtelen, hogy nagy a prolik és a szegények közös halmaza. A proli a paraszt és a polgár közt félúton megrekedt létezési forma. A paraszt eredendően a saját élete és megélhetése kérdéseiben önállóan döntő vidéki földműves, vagy állattenyésztő, a polgár pedig eredendően művelt, felelős döntésekre képes és hajlandó városi iparos, kereskedő, vagy szolgáltató. Közös jellemzőjük, hogy a világról alkotott véleményük nem megvásárolható egy pár baromfi virslivel és egy Borsodival. A proli viszont az a paraszt, aki a városba ment, hogy polgárrá váljon, de elakadt félúton. Ennek az oka lehet a tehetségtelensége, tehetetlensége, lustasága, gyávasága, vagy akár a balszerencséje is. A proli parasztnak már önállótlan, polgárnak viszont még műveletlen, de a kettő közti ugaron rekedt, és kevés remény van, hogy bármelyik irányba elmozdulna. A túlburjánzó iparosítás miatt olyannyira megnövekedett a prolik létszáma, hogy mindenütt többségbe kerültek. Ez a tömeg azt eredményezte, hogy csakis ostobáknak szóló, faék egyszerűségű jelszavakba csomagolt kampánnyal lehet demokratikus választást nyerni.
A paraszt és a polgár két széke közt a padlóra ült proli valahol a lelke mélyén ismeri a helyzetét. Önállótlansága és műveletlensége okozta frusztrációit irigy gyűlölködéssel, valamint szóbeli, netán tettleges erőszakkal vezeti le. Képtelen a saját egészen rövid távú anyagi érdekein kívül más szemmel is szemlélni a világot. Ha pedig az érdekei sérülnek, vagy csak elhitetik vele, hogy sérülnek, rögtön rendkívüli hajlandóságot mutat a veszett gyűlölködésre.
Ez csak elméleti agyalgás. Ha átnyálazom, akkor a ballibbantak nem fognak szomjandeglesztésről vízionálni? A jobbant fidióták nem fognak óceánkipacsáló cigánybűnbandákat vizionálni?
És ami a legfontosabb: Akad az önkormosnál egyetlen épeszű, aki a megoldáson elgondolkodik és nem azt számolgatja, hogy miből mennyit lehet ellopni?
