Én ezt úgy értelmeztem, hogy egy adott állomány ahhoz, hogy elérje a genetikai lehetőségeinek határát szükség van folyamatos technológiai fejlődésre!
Ha elértünk a határhoz és kiaknáztuk a lehetőségeket minden kezdődik előröl, minél magasabb szintre jutunk annál nagyobbak lesznek a követelmények!
Egy szuper galambból nem tudjuk kihozni a maximumot ha valami sántít a technológiánkban! Természetesen mindenkinél lesznek olyan galambok amik meghaladják a gazda technológiai szintjét. Szerintem azokat kell keresnünk!
Na, az utolsó mondat megér egy misét. Igaz, de általában nem mennek a részletekbe. Szerintem ezt úgy kell érteni, hogy a környezetnek ki kell elégíteni azokat a fiziológiai igényeket, amiket a többlet teljesítmény (amit el akarunk érni, de nincs meg) megkíván. Makkoltatva nem lehet belga lapálysertést nevelni, hogy a genetikai képességét megmutassa. Tízezer literes tehenészetet sem lehet csinálni kukoricadara nélkül.
Tehát a technológia szab egy határt, ami fölé nem mehetünk teljesítményben. Viszont ez nem jelenti azt, hogy egy közepes állomány kizárólag akkor javítható, ha új szintre lép a technológia. Talán igen, talán nem, attól függ, mik a pontos körülmények. Ha van a dúcban egy jó galamb, akkor a többit se a technológia akadályozza meg abban, hogy hasonlót szálljon.
Mindig nagy örömmel olvasom a hozászolásaidat, örülök, hogy ismerhetlek! Köszönöm a helyreigazítást! Igazad van abban, hogy nem a gyorsaság fejlődőt hanem az állóképesség!
Az állóképesség fejlődése pedig szerintem a technológiai fejlődésnek köszönhető! No meg annak, hogy pénzt termelő versenysporttá alakult a postagalambászat!
Van egy ember akinek hiszek, ő azt mondja, hogy a genetikai előre haladást egy bizonyos szint után a technológiai előrehaladásnak kell megelőznie!
Láttam egy posta x komáromi bukó keresztezést, szabályos gyűrűvel. Vagyis hát nem kerek a dolog, mert fésűje volt, ami sima keresztezésnél nem lehetett volna. Inkább lehetett két ilyen keresztezett utódja, de ez csak találgatás. A lényeg, hogy ránézésre szinte tökéletesen hozta a herzli formáját és színét is. A gazdája el-elküldte versenyekre. A közröhej hatására Rostock-ba is elküldte, fogadásból. A galamb néhány nap múlva megjött.
Nemcsak hogy hallottam, hanem kézben is fogtam félvér posta-tipplert, három helyezése is volt az évben. Semmi feltűnő nem volt rajta, kicsit finomabb volt a feje, de viszont hihetetlen jó izomzata volt, lágy rugalmas gumi tapintású. Ha a tenyésztője nem árulja el, ki nem találtam volna, hogy nem telivér posta.
Amúgy én nem vagyok a módszer védőügyvédje, pusztán közöltem a dolgot. Nem fogok vitázni érte.
Országúti kerékpározást ne keverjük bele. Egy ideig volt szerencsém klub szinten edzeni és ez annyira észjáték, hogy magam sem gondoltam volna korábban. 3 típust különböztetnek meg benne:
1. tempomenő
2. hegyimenő
2. sprinter
A tempómenő nem képes semmilyen különös dologra, kivéve azt, hogy ő az aki élre állra viszi a csapatát, töri nekik a szelet. A hegyimenő ideje akkor jön el, amikor megérkeznek a hegyi szakaszok, s ott hihetetlen jó oxigénfogyasztása által, valamint a többiekhez mérten később beálló savasodási képességénél fogva sokkal jobban bírja az ilyen megpróbáltatások által okozott terhelést, mint a többiek. Ő itt gyűjt pontokat, miközben a többiek hátul küzdik fel magukat. Nem véletlen itt szakadozik legjobban szét a mezőny. Majd miután újra sík szakaszra érnek a tempomenők ismét átveszik a vezetést, a hegyimenő valamint sprinter csapattársak pedig újra mögéjük teszik a kereket. Végül elérkezik a hajrá, ahol az addig "megpihentetett" sprinterek elképesztő robbanékonyságukat kihasználva elstiftelnek. Ez a kerékpársport.
Elnézést az okoskodásért, csak ha már itt tartunk, akkor legyünk szakszerűek.
A gyorsaság nem önmagában áll. A postagalambnál nincs 110 gát, mint az embernél. Még egy kétórás sportoláshoz is komoly állóképesség kell. A gyorsaság alapja részben az állóképesség, olyasféleképp, mint az országúti kerékpár versenyen, ahol nem az nyer a szökevények között, akinek a legnagyobb a végsebessége, hanem akiben a legtöbb erő maradt sprintelni.
Véleményem szerint a postagalamb állóképessége többet fejlődött az elmúlt 50 évben, mint a gyorsasága, noha mindig a gyorsaság volt emlegetve. A győztes galambok métersebessége egyáltalán nem más kategória, mint évtizedekkel ezelőtt. Ugyanakkor fogadjuk el a régi szakíróktól, hogy léteztek galambtípusok 100-200, 3-500, 6-700, és 800+ -os versenyekre. Manapság, ha egy galamb nem képes kedvező időben egy 700 km-es távot eredményesen teljesíteni, akkor azt nem sprinternek, hanem selejtnek nevezik.
Az alkalmatlan fiatalok elvesztése manapság a legnagyobb selejtezés. Az immunrendszer gondjai mellett a gyenge állóképesség selejtezi "önmagát", és igen kevés azoknak a fiataloknak a száma, ahol a gyorsaság hiánya a selejtezés oka. Ha valakinek állóképesebb fiataljai kelnek, nagyot léphet előre, mert kevesebb fiatalból van meg a következő nemzedék. Kevesebb fiatal= kevesebb tenyészgalamb, kevesebb takarmány, kevesebb szar. Kevesebb fiatal= több pénz, több idő. Manapság a legnagyobb tenyésztési áttörést az jelentené, ha adeno-colival dacoló postagalambot tenyésztene valaki.
Az egész éjjelen át repülés még pár éve is néhány istenáldotta maratonos bajnokgalamb sajátja volt. Ma már Arjan Beans ezt állományszinten tudja, és nem csak teliholdkor. A postagalamb célirányos szelekciója (akár meglepő irányba) és a jó tenyészkiválasztás még rejt tartalékokat, a fajtakeresztezés jóval kisebb eséllyel lesz sikeres.
Nem értek egyet veled, a genetika az egyik legbonyolultabb tudományág a világon. Nem misztikumokkal kell megtölteni, hanem pont az ellenkezőjével. Marha messze vagyunk még attól, hogy megértsük. A legapróbb részleteket kezdik kapisgálni mostanság...
Reggel engedik és átszállja a napot! Ha már szerb a világbajnok :-)
Az öreg Karl Kochol is postázott, úgy tudom ő is jó volt tipplerben utána.
Én úgy gondolom egy 2 napos maratoni, vagy napos hosszútávos posta többet nyújt, egész egyszerűen mert gyorsabban, lendületesebben szállnak azt a tippler nem tudja.
Láttam tipplert szállni, az más világ, de érdekes amit írsz.
Én sem az általad elsőnek említett versenyeknek örülök igazán! A Maratont meg nem ismerem! De azt tudom, hogy ott is a leggyorsabban hazatérő nyeri az első díjat!
Bár az inkább a túlélésről szol mint a sebességről! Szeretnénk majd mi is kipróbálni, ha már szakavatottak leszünk, mert a versenyzés mindenek előtt!
Nem mindenkinek a 200km-es hátszeles út, 1 perces listával jelenti a versenyzés netovábbját, a maraton ill hosszútávú versenyeken pedig nem árt az állóképesség.
Nem értem az ilyen kísérletek célját, értelmét! Sajnos a postagalamb elvesztette a hírközlésben betöltőt szerepét, átalakult a tartása tenyésztése a versenyzés irányába!
Ma már nem a tűrőképességet kell fejleszteni, sokkal inkább a gyorsaságot!
Kiállításon már nemigen lehetnek egymás mellett, de ha a fényképeket hasonlítod össze, bizony a régiek egyedileg jobban mutatnak, többet árulnak el magukról. Persze lehet, csak azért, mert a mai menő galambok fényképei szinte mind "egy kaptafára" készülnek és ezért tűnnek átlagosabbaknak.
Sosem biztos, hogy a postagalamb tenyésztése már csak finomítás. Ma is zajlanak kísérleti párosítások például tipplerrel, ez egy extrahosszan repülő röpgalamb, délben engedik, átszállja az éjszakát, és másnap ül le. Ki tudja, mi lesz, ha ezt a fizikai képességet sikeresen bevezetik a postába?
Amikor a modern postát elkezdték tenyészteni carrierből, sirálykából, és még ki tudja, mi játszott 300 éve, álmodni sem álmodtak arról, hogy 800 km-t kell tudnia.
Mindenesetre a világ túllépett az első álmokon, és a fantázia új tartalékokat találhat.
Mindig, mindenen lehet javítani. Van is nagy változás. Ha a hatvanas évek favoritjait és a maiakat kiállítanád egymás mellé, akkor látszana igazán az elmúlt ötven év.
Én ezt csak annyival egészíteném ki amit egyébként is le akartam írni már korábban, hogy a postagalamb már ki van tenyésztve ezen bárkinek kár fáradozni mert már elkésett vele! És ezt nem csak én gondolom így!
A szupervitalitás egy elképzelt fogalom, az északi erdőkben kószáló egyszarvú. Sosem láttam még olyan galambot, amelyre rá lehetne fogni, hogy csakis a természetfeletti fizikumával lett sikeres. Minden fejben dől el.
Másrészt az ilyen spekuláció ismét oda vezet, hogy valami misztikum is közrejátszik az öröklődésben. Nincs ilyen, az öröklődés kizárólag a génekkel valósul meg, márpedig egy szuperszálló valószínűleg jó génekkel él, akkor miért ne örökíthetné a sok jót? Nem is tudna mást, csak ami neki van.
Az is merő spekuláció, hogy a törzs, az ősök hírneve, elismertsége, sikeressége valamiféle garancia a jobb tenyészértékre. Csak a galamb számít, nem érdekes, hogy milyen tenyésztési eljárással, hol, kinél, miből született.
Azt látom a két legnagyobb név Németországban, illetve az ő galambjaik a legelterjedtebbek országszerte az utóbbi 20 évet tekintve:
1. Günter Prange
2. Andreas Drapa
Nem szívesen teszek különbséget, de első helyre elterjedtségben Prange-t vélem.
Ebben nagyban hozzájárult a Stellermann tenyészállomás azzal, hogy a 802-es Eurostar, mint numero első számú tenyészcsődör gyerekeit, unokáit sokak számára elérhetővé tették, és tömérdek utódot tenyésztettek belőle.
Továbbá számtalan tenyésztő tartja "tisztán" Prange galambjait üzleti vagy bármely más célból.
