Gonoszság azt elvárni, hogy valaki szegénységben nő fel az majd igényes lesz Ha sehonnan se jön motiváció akkor hogyan ?
Szegény volt a családom, mint a templom egere. A nagyszüleim tíz gyerekébel kettő diplomás lett, a többi mesterember, mindnek volt szakmája - mert tanultak.
Apám is taníttatott bennünket, pedig szinte sose láttuk, annyit dolgozott a betevőért. Mindkét gyereke diplomás lett. Az ő gyerekeik is tanult emberek. Az ő gyerekeik ma tanulnak.
Most már értelek, isaura. Szerinted aki szegény, az igénytelen véglény.
Az az asszony nélkülem is felgyűrte az ingét. Siratta a megölt férjét, majd belehalt, hogy elvették a gyerekét és eltüntették, emberi roncs lett a kínzásoktól, minden javától megfosztották (hiszen pontosan ezért akarták az egész családot, ami hab a tortán, kommunista zsidók ezt az egész zsidó családot) eltörölni a föld színéről. De amíg volt benne az életnek egy szikrája, harcolt. Harcolt, el sikerült mennie innen, és új életet kezdenie a világ másik felén. Harcolt, és megtalálta a a fiát, igaz, már felnőttként, de megtalálta. Harcolt akkor is, amikor szembejött vele a hóhéra az utcán. Akkor hazajött, és azért harcolt, hogy az ügy nyilvánosságra kerüljön, és a magyar állam ismerje el, mit tett vele (ugyanis jogutód). Harcolt, amikor kunce felmosta vele a padlót. Harcolt, perelt és meg is nyerte a pert, amikor a hóhéra perbefogta (mert ezeknek mindig van annyi bőr a pofáján). EZ a nő minden tiszteletet megérdemel. Ha valaki, ő szegény - és mégis gazdagabb, mint a kommunista házmesterekből egy egész hadsereg.
Igen, ő nem adta fel, és haláláig küzdött az igazáért. Ő pontosan az az ember, akivel együtt tudok érezni és fogok is, amíg világ a világ. És büszke vagyok rá, hogy ő is magyar volt, úgy, mint én.
Egyébként csak azt kíséreld meg végre definiálni, hogy ki a szegény szerinted, akivel együtt kell érezni, mert méltó rá, püffneki. Egyszer.
Amúgy a definícíó a következő: a topiknyitó szerint mindenki szegénynek tekinthető aki nála rosszabb körülmények között él, és ezért sajnálja, vagy együttérez vele. És csak ennyit kér az ide belátogatóktól is.
Az ellenlábasok szerint viszont aki 1 morzsányival jobban él mint a középkori szinten tengődők, az már nem szegény oszt jó napot.
Körbenéztem nagymamámnál, ő aztán szegénységben nőtt fel, és mégsem áll nála halmokban a szemét az udvaron. Körbenéztem másik nagymamámnál, nála is tisztaság van. Pedig ők se voltak gazdagok, 9 gyerek, dédapám pedig még az árvák könnyét is elitta volna. Nem beszélve sváb dédanyámról, akihez képest a templom egere milliomos volt, de oly 'igénytelen' volt, hogy én még tanultam az ő német könyvéből, mert olyan állapotban megőrizte. Most 110 éves a könyv.
khmmmm, szóval és izééé, azért ne felejtsük el, hogy akkor gyerekek voltunk:)
nekem úgy rémlik, hogy anyámék nem voltak túl boldogok abban az időben
és én sem örülnék, ha a gyerekeimnek édesség gyanánt a sparhelt szélén megpörkölt kockacukrot adhatnék, amit nagyon kedveltünk, dehát ugye a korszerű táplálkozás és más effélék...
Ha az annyira jó helyzet volt akkor miért is kellett rendszerváltás?
És akkor miért is sajnálod annyira , azt a nőt annyira akinek korábban jól ment de aztán ilyen helyzetbe került?
Annyira álságos amiket írsz. Nem személyeskedés, nem te , a szavaid, példáid álságosak
Nem a helyzet volt jó, szerencsétlen, speciel 1952-t idéztem fel, amikor gyerek voltam. SZEGÉNY gyerek. De boldog és elégedett, olyan körülmények között is. Azért többek között, mert a családom a lehetőségekhez mérten nem elitta azt a keveset, nem éheztette a gyerekeit, hanem szerette, és laposra pofozta, ha nem tanultak, nem élt szemétben, mocsokban azzal, hogy ő szegény, és nem követelt többet, mint amennyiért megdolgozott (mondjuk megpróbálhatta volna, de akkor én most nem lennék itt). Ennek annyi köze van a rendszerváltáshoz, mint neked a ... na, majdnem kimondtam.
Semmiféle nőt sehol nem sajnáltam. Akinek fordul az élete, gyűrje fel az inge ujját, oszt upre, púpos. Ne rinyáljon. Velem is előfordult. Ne kavard már megint, így is követhetetlen vagy, ne tetézd.
Mi abban az álságos, ha egy szegényekről szóló topikban felteszem a kérdést, hogy ki a szegény? Nincs az az általad védelmezett putris semmirekellő tolvaj ingyenélő, aki olyan szegény lenne, mint például az egész ország az ötvenes években. Egyébként már idéztem nem egyszer nagyanyám szavait: szappanra és tűre mindenkinek futja. Ja, hogyha elissza, eljátékgépezi, elveri, és büdös a munka, akkor nehogymá' szegénynek tekintsük az ilyen heréket!
Szóval szegény volt az egész ország, politikai helyzettől függetlenül is, ha elvonatkoztatok a cimboráid padláslesöpréseitől és egyebeiktől - ugyanis háború után voltunk (persze a kommunista fosztogatás azért túllépett minden határon, ezért következett be - na, nem a rendszerváltás, isaura, hanem '56, meg is rémültek a komcsik rendesen, többé nem merték ANNYIRA megszorítani a hurkot a torkunkon).
További jó tanács: tanuld már meg a szavak jelentését, valamint hogy hogyan, és milyen helyzetekben kell őket használni. Fel is teszem a kérdést: mi az álságos egy szegénységi példában? Álságos ugyanis pontosan a mocskos, önsorsrontó, saját hibájából szennyben, mocsokban vegetáló végigényteleneket leszegényezni. Azok nem szegények. Azok az emberi társadalom morénái.
Szóval, ez a szegények topikja, akikkel együtt kell érezni?
Én, és ahogy elnézem, sokan, nagyon sokan csak azokkal a tisztességes, értékes, becsületes emberekkel vagyunk hajlandók együttérezni, akiknek ilyen-olyan okok miatt szegény sors jutott osztályrészül - nem azért, mert ingyenélők, hanem mert nem volt szerencséjük ebben az életben. Azokkal, akik ennek ellenére törekvőek, kitartóak, türelmesek - és megértik, hogy van, aki patkánynak születik, van, aki oroszlánnak. Egyenlőség nincs, és nem is lesz soha. Tanácsom nekik: azért ne adják fel, harcoljanak. és ne higyjenek a kommunistaszocialistaballiberális szirénhangoknak (akkor se, ha egy fletó, de akkor se, ha egy isaura fújja): az csak etető. Nincs ugyanis se sültgalamb, se ingyenebéd - se haszna az ilyen hülye topikoknak... :)
azt azért ne felejtsd el, hogy Antallt és Torgyáént is pont a balliliebrálisaid tolták be az mdf kormányba, illetve a koaliciós pártok élére! Ergo egyet igértek és mást csináltak!
".. hogy soha többé balliberálisokat Magyarországon.."
Ezek a balliberálisok, reprivatizációt akartak 1989-ben (jó lett vóóóna vissza kapni /többek között/ a feleségem családjának a 16 szobás villáját Sashalmon..)))..de mint tudjuk a nagy nemzeti.keresztény toporgyánjózsi beállt mameluknak az Antal mellé. Igy jártunk--de azért libsizz bóóódogan,.(((
Mentsd le a linkeket, és jegyezd meg a nevét. Az internet sem felejt.
A történetben van egy fantasztikus csavar. Ausztráliában szembetalálkozott azzal a rohadék ávóssal az utcán, aki meggyilkolta a férjét és őt is kis híján halálra kínozta. Hihetetlen, de igaz: az a szemét is Ausztráliába disszidált. Fogorvosként dolgozott úgy, hogy sose volt orvosi diplomája (ez valahogy nem lepett meg). Itt van egy másik szöveg a történetről, érdemes elolvasni. Örültem is, hogy a Terror Háza se hagyja feledésbe merülni ezt a szomorú történetet és a gennyes kommunistákat, vajdától a minisztériumi pcsán át kuncéig.
Szoktam emlegetni szegény Bárdy Magda históriáját az ilyen nyamvadtaknak, de mindig nagy kuss van utána. Érdemes elolvasni a históriáját, esszenciája a kommunizmusnak, a szocializmusnak, a liberalizmusnak. Ez volt az a szegény asszony, akinek Auschwitzból való, csodával határos hazatérte után
- elvették a lakását
- elvették a gyerekét
- megölték a férjét
- őt magát kis híján halálra kínozták, majd elüldözték
- és akinek azt volt képes leírni kunce és a minisztériuma évtizedekkel később, amikor az igazát kereste, hogy az ávéhá soha nem kínzott, nem ölt embereket.
Aki beköltözött a lakásába, az a párttitkár sebes-család volt, akiknek sarjadéka szadesz-színekben a jobb sorsre érdemes XII. kerület polgármestere lett a kilencvenes években. Az a sebes, aki a hazatérő asszonyt elhajtotta a horngáborba, amikor szerette volna meglátogatni hajdanvolt lakását, bútorait, értékeit meglátni még egyszer. Még ezt se tették neki lehetővé. De haláláig harcolt az ilyen balliberális szemetek ellen.
Na, a szoclibek ilyen "polgárság", emberek.
Csak hogy tudjuk, ha elfelejtettük volna.
Szegény nő tavaly elhunyt. A sebesek ma is a zabrált villában élnek...
EZZEL a szegény asszonnyal én is szolidáris vagyok. És megadom neki azt a tisztességet - emlékezve a torokszorító, vérlázító történetre és bátorságára -, hogy nem felejtem el a történetét. Mi több, beleverem az ilyen cinikus kuncefélék orrát, ahányszor csak módom nyílik rá.
Ugyan lepereg róluk, különleges anyag, de a magunkfajták legalább megismerhetik a történetét. És megesküdhetnek összeszoruló torokkal, hogy soha többé balliberálisokat Magyarországon.
