"Én el szoktam gondolkodni, hogy kinek-kinek hány forintba és hány munkaórába kerül egy helyezés."
Ezt a kérdést én úgy "rendeztem le" magamban, hogy ameddig a ráfordításaim kb 10-15 %- a közeli környezetemben regnáló bajnokénak, az eredményeim pedig az 50 %-át is elérik, addig nem változtatok a hozzáállásomon.
Azt még hozzátenném, hogy elsősorban nem azért áldozok kevesebbet anyagiakban és időben, mert nem engedhetném meg magamnak, hanem azért mert az "iparszerű" galambászatot nem tartom szimpatikusnak.
ebből a fejezetből egy részlet, csak hogy érezzék a kétkedők mekkora szerepe volt Piet de Weerd-nek Hermes esetében:
/érdemes megjegyezni Hermes már 1976-ban 2. német mester (továbbá 75-ben: 5. 74-ben 9. 73-ban 10. 72-ben 6.)/
1976-ban Hermes végrehajtott néhány intézkedést, amelyek őt a lehető legrövidebb időn belül szeretett hobbijának élére kellett hozzák.
Essen-ben fiatal galambok eladásánál került kapcsolatba e könyv szerzőjével. Amikor az eladás (vásár) véget ért és a hozzátartozó étterem kiürült, nyugodtan összeültünk. A pincér hozott egy pár üveg sört és két adag sertéscsülköt, savanyú-káposztát virslivel és szalonnával.
Hermes ajtóstul a háznak esett és rögtön feltett 3 kérdést:
1. mennyi időbe telik, hogy bajnok lehessek a Bezirk-ben (kerület), anélkül hogy sok időt kell ráfordítsak, ami nekem nincsen?
2. Mennyi pénzt kell ivesztáljak?
3. Melyik tenyésztési eljárást kell alkalmazzam és mi tud engem felhozni egy-két éven belül, amit a tenyészválasztásról még nem tudok? Gondolok itt emellett a bal kéz 3 ujjal történő gyakorlatára, ahogyan Ön ezt már a háború előtt kinyilvánította és leírta.
Piet de Weerd néhány percen belül a következő válaszokat adta:
1. kérdéshez:
2-3 évig tart, hogy Ön ezt a dolgot az egyesületben és a további környezetében (kerület) megszerezze. De sportbeli szempontból megfontolt/racionális lenne ezt csinálni? Önnek ezért most arra kell koncentrálnia, hogy a következő 2-3 évben a nemzeti és nemzetközi szintű versenyeken részt vegyen. Az Ön helyzete Hamm-ból rendkívül rossz. Szuperminőségű galambokon keresztül kell ezt kompenzálnia.
2. kérdéshez:
Önnek legalább kettő hímet kell vennie, amelyek mindketten olyan gyorsan, ahogyan csak lehetséges 6 tojót kapjanak. A két hím tekintetében ki tudom Önt segíteni, mert ezek ott vannak a volieremben. Továbbá kész vagyok arra, hogy Önnek tojókat Steenbergen-ben és környékén kiválasszak és megvásároljak, ehhez az Aarden törzset előnyben részesíteném, mivel ezek a több napos hosszú távokon és a nehéz versenyeken a világ legjobbjai, és mindehhez ezt a törzset a legkisebb részletekig ismerem.
Ezenkívül Önnek szüksége van bizonyos mennyiségű tojóra a Janssen törzsből Arendonkból, mindenek előtt keresztezésekhez az első időben. A legjobb ha hoz a Janssenéktől saját maga, amit a legszívesebben látnak ott. Kiváltképpen olyan tojókat vásároljon, amelyek Arendonkban gyorsan repültek. Amennyiben Ön utána a pénzt az asztalra helyezi, talán beszélnek Önnel. Talán mondom én, mert ezen a ponton Janssenéknél az ember nem lehet biztos.
3. kérdéshez:
Ideális lenne, ha tudományos tenyésztési módszert alkalmazna, amit a marhák, lovak és sertések tenyésztésénél is alkalmaznak. Ott már hosszú ideje nem is alkalmaznak mást. Mindenesetre a technika a mesterséges megtermékenyítéshez a galambok esetében még nincsen kitapogatva. AZ ember egy utat kellene találnia, ami a gyakorlatban is kivitelezhető lenne. (Mivel a mesterséges megtermékenyítés még nem volt lehetséges, ezért utána Hermes azzal a zseniális ötlettel jött, hogy a hímet egy időben nagyszámú tojóval párosítani, ami utána egyszerre 10 és 14 nap között megtojnak. Ezáltal volt képes évente 70-100 fiatalt lefogni egy hímtől!)
Én Önnek a kezébe helyezem, hogyan megy ez. A kiválasztási szisztéma vonatkozásában 3 éven belül nem tudok Önnek többet felhozni. Én már megtudtam, hogy Ön már hosszú ideje a helyes úton van, és nem lenne értelme Önt alábecsülnöm.
"A postagalambászatban mind versenysportban egyetlen egy értékmérő létezik az pedig nem más mint a teljesítmény!"
Ezzel az igazsággal nem lehet/nem érdemes vitatkozni!
"Az egyik kicsi, a másik nagy, az egyiknek sárga volt a szeme a másiknak "üveg"! Voltak köztük kékek meg kovácsoltak sötét is meg vörös is! A gazdáik kézbe adták őket az egyiknek a szárnya nagy volt a másiknak kicsi az izomzatnál volt lágy elasztikus és volt ami kemény mint a kő!"
Az itt fölsorolt tulajdonságok/adottságok szerintem semmit , vagy legalább is nagyon keveset nyomnak a latba a teljesítménynél. természetesen nem hátrány, ha egy versenyzőnek ideális a testfelépítése, de a legfontosabb az, ami a fejében van. Oda meg szerencsére ( vagy sajnos?) egyenlőre senki nem lát bele!
"
Az egyetlen közös nevező az-az volt, ha hiszed ha nem, hogy majd kicsattant mind az egészségtől!"
Na, többször fölvetődött már itt, hogy melyik/milyen a jó galamb?
Hát az amelyik eredményes (mert egészséges) függetlenül attól, hogy gyógyszerezik-e vagy nem,,,
Már többször szóvá tettem, hogy az a galamb amit csak a gyógyszerek "tartanak életben" -függetlenül attól, hogy mekkora bajnok, -az én szememben nem sokat ér,,,:-(
Nekem az elmúlt 30 évben volt 3 galambom, "akik"soha nem voltak betegek, mindig maximálisan teljesítettek a 0 gyógyszerezés ellenére is.
A többieken sem látszott, hogy betegek lennének, de a teljesítmény nem jött úgy mint egyébként elvárható egy jó származású és megfelelően ellátott galambtól. Pedig nem egynek volt csodálatos szeme, kifogástalan szárnyfelépítése, elasztikus izomzata, stb,,,.-(
De "ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan"
Legyen benned megértés azok iránt, akik nélkülözik ezt az elhivatottságot.
Kevéssé értem meg azokat, akikben hiányzik a módszeresség, de ettől különbözik az erőforrások maximális odaszánása.
A sikeresség nem abszolút. Vagyis lehet úgy is nézni, de akkor az dönt, kinek állt módjában többet beletenni. Mint amikor jön egy orosz milliárdos és megveszi az angol bajnok focicsapatot. Vagy összevásárol egy olyan profi kerékpárcsapatot, hogy egy után ő az esélyes a Tour de France-on. Olyan fizetéseket biztosít, olyan feltételeket és körülményeket, orvosi és egyéb hátteret, hogy a belepumpált dolgok -azok hatékonyságától függetlenül- előbb-utóbb átszakítanak egy gátat és az illető favorit lesz. Ugyanez a galambászatban, ha felhúzzuk a létszámot, szuper dúcokat építünk klímával, komplett takarmánykiegészítési rendszert emelünk be, több tucat import reménységet állítunk a tenyészdúcba tesztelésre... Ez a galambüzem átjut a gyerekbetegségeken, és végül áttör a mezőnyön.
A másik véglet a kisjövedelmű galambászé, aki csak cserélt galambokban gondolkodhat, a környezet teherbírásához ésszerűre minimalizált létszámmal és minimál takarmányozási programmal. Ő is tehet ezt-azt a javulásért, de a lehetőségei szűkebbek és nyilván a fejlődés tempója is lassabb. Aggódni azonban neki sem kell, ugyanis a versenytársak többsége nem fejlődik!
A két véglet (erőforrással elárasztás és hardcore racionalizálás) között több lépcsőfok létezik. Ezeket nehéz összehasonlítani. Én el szoktam gondolkodni, hogy kinek-kinek hány forintba és hány munkaórába kerül egy helyezés.
Sikeres emberek voltak mindnyájan az említettek közül a maguk területén! A céltudatosság jellemezte őket, bizonyítani akartak minden áron!
Hermes egy olyan galambért adott pénzt amit más tartót jónnak! Szerintem ő mindent a pénz oldaláról közelitet meg! Ezért nem ő a sikereinek kovácsa más ütötte ott a vasat! Mind két galambász úttörő (Anker és Weerd) azért lett ismertebb és sikeresebb mint a kortársaik legeredményesebb galambászai mert ők jelölték ki az utat amit mások jártak végig! Szerintem ma már ők is másképp látnának sok mindent!
Minden tiszteletem a galambokkal foglalkozó összes embernek a világon! De legfőképpen azoknak akik a saját útjukon járnak és nem a mások által kijelöltön! Természetesen szükség van a tapasztalatokra, szükség van az olyan tenyésztő barátokra akik az úton végig kísérnek akikkel az út könnyebb! De az utolsó lépéseket magunknak egyedül kell megtenni mert fontos az önbecsülés!
Még mi is az út elején járunk, de amikor ráléptünk a céljaink már akkor tisztán és világosan látszottak! Szerintem a sikeresség alapja az, hogy minél hamarabb beálljunk a helyes irányba! Minden elvesztegettet időt sajnálni kell!
Természetesen az eredmény mindenekelőtt az egyik legfontosabb.
De pl. Piet de Weerd, vagy Anker sem tett le világelsőt saját röptetett eredményeik tekintetében.
Munkásságuk, hírnevük még is nemzetközileg elismert, nevezzük úgy: a legtöbb esetben maradandóbbat alkottak, mint a legnagyobb versenyzők nagy százaléka.
Továbbá említhetnénk magukat a Janssen testvéreket, akikhez hasonló eredményeket a listák vonatkozásában biztosan sokan mások is elértek. De vajon találunk-e még egy olyan nevet/törzset a galambászatban, ami ennyire elterjedt a világon?
Egyébként kölcsönösen Hermes-szel - ha már mindkettőnek szóba került a neve - is nagyra tartották egymást.
Hermes nem véletlenül kérte meg Ankert, írjon egy előszót a híres Heinemann-árverés katalógusához.
Erich Heinemann szintén óriási alakja (volt) a német postagalambsportnak. Az említett árverést egyébként Hermes irányítása alatt folytatták le.
Anker már a maga idejében nagy elismeréssel beszélt a Hermes által kitalált/alkalmazott Hengst-módszerről. Zseniálisnak, óriásinak és szükségszerűnek tartotta a populációgenetika keretein belül.
Továbbá már egy évvel a halála előtt egy van Breemen-nel folytatott beszélgetése során Hermes-t gondolta, mint kiadót, könyvének Nyugat-Európában történő megjelentetéshez.
A sampion bajnoksággal egyetlen problémám van és ezért nem is tartom igazán értékmérőnek a jelenlegi formájában! Mert a helyezési szám rangsorol és nem a helyezések minősége! Ha ászpontszám szerint rangsorolnál a saját dúcodon belül is, közelebb kerülnél az igazi értékmérőhöz az eredményességhez!
Felkeltette a téma a figyelmemet, fellapoztam az egyik Piet de Weerd könyvet:
84 szeptemberében Hermes egyik nekem írt levelében sok érdekes újdonságot említ saját elképzeléseire és jövőbeni terveire vonatkozóan. Mellékesen a levélben áll: "Az Ön négy galambja, a 444-es tojó, a 828-as tojó, a 100-km-Mann és a legendás Piet, ez a négy galamb kétségtelenül az alappillérek, amiken saját eredményeim nagy része nyugszik."
Tehát - a hitelesség kedvéért - nem egy galambról volt szó.
Már ne haragudj , de Te arról beszélsz, hogy más dúcában bírálsz le galambokat, és ott alkalmazol pozitív szelekciót , vagy épp mellőzöd a negatív kiválogatást? Jól értem?
Sajnálom akkor szögletesen látom! De az értékelhetőség miatt reálisaknak kell lennünk. Az egyesületi első sampion azt jelenti, hogy az egyesület legjobb galambja, egyesületi szinten ez a legjobb galamb a sampion értékelésben. Legyen az rövidtáv, középtáv, hosszútáv vagy általános. Csak egy lehet a legjobb!
Minden tiszteletem Anker professzoré, amit ő tett a Magyar postagalambsportért az egyszeri és megismételhetetlen! Csak ő volt képes egy de Weerd kaliberű embert Magyarországra csábítani! Mi volt vele a célja? Szerintem a marketing! Nem hiszem, hogy Anker úr azért hívta, hogy válogassa ki a galambjait, de a tévedés jogát fenntartom!
Nem látok ma olyan embert a sportunkban aki akár csak meg tudná közelíteni az ő nagyságát, gondolkodás módját!
Az egyik legnagyobb probléma a Magyar emberekkel az, hogy mindig a múlton rágódnak(Lásd: A Magyar focit) emlékekben élnek!
A de Weerd úr látogatása óta menyi idő telt el? 35-40 év? Mi változót azóta Magyarországon a postagalambászatban? Lényeges dolgokban szerintem semmi!
Mutass nekem bárhol a világon egyetlen egy olyan embert aki az ő elméletei alapján akár egyetlen galamb állományt felépített! Ő valószínűleg egy rendkívüli előadó művész lehetett, az elképzelés nélküli galambászok mentsvára akik valamiféle kapaszkodót kerestek és nem látták a fától az erdőt!
A postagalambászatban mind versenysportban egyetlen egy értékmérő létezik az pedig nem más mint a teljesítmény!
De ez nem csak a galambra vonatkozik a tenyésztőtől is rendkívüli teljesítmény szükséges. A galamb az eszköz a kezünkben a céljaink megvalósításában, de rossz úton jár az aki tárgyként tekint rájuk!
A kiválasztás mércéje nem lehet más mint a versenygalamb teljesítménye, a tenyészgalamb tenyészértéke!
Tegnap volt szerencsém látni a Dél-Duna tagszövetség kiállítását minden sportkategóriás első galamb más és más volt! Az egyik kicsi, a másik nagy, az egyiknek sárga volt a szeme a másiknak "üveg"! Voltak köztük kékek meg kovácsoltak sötét is meg vörös is! A gazdáik kézbe adták őket az egyiknek a szárnya nagy volt a másiknak kicsi az izomzatnál volt lágy elasztikus és volt ami kemény mint a kő!
Az egyetlen közös nevező az-az volt, ha hiszed ha nem, hogy majd kicsattant mind az egészségtől!
Nem értem geler negatív reakcióját a negatív kiválasztással kapcsolatban! A szelekció az szelekció mindegy melyik irányból közelitek a cél felé! A cél pedig az eredményes galamb az adott körülmények között! Minden szelekció alapja az egészség! Természetesen az egészség biztosítása a tenyésztő feladata, Dúc, kiszolgálás, stb...
Úgy tudom a 019-es nem került hozzá, "csak" a gyerekét vette meg.
Nem szeretném kisebbíteni Hermes beszerzéseinek értékét, de számomra legalább annyira lényeges, sikeres éveiben kik voltak, akik a dúcot gondozták, galambjait felkészítették, tenyésztési és kiválogatási tanácsokkal segítették (de Weerd) stb.
Ettől függetlenül Hermes saját maga is óriási szerepet vállalt a galambok körül.
Hermes kivételes képességű ember, úgy az üzletben, mind a galambászatban.
Németországban számos gazdag ember vásárolt vagyonokért galambot, még sem váltak olyan eredményessé, híressé, mint egykoron Hermes. Az is igaz a 70-es években ő hajtotta végre Németország legdrágább galambbeszerzését a Piet-tel (50 ezer márka), bár azt hiszem de Weerd úgy említi egy új 190-es Mercedes árát kérte cserébe (60 ezer márka) a Piet-ért és néhány másik galambért cserébe.
Az első mondatod kapcsán megköszönném a józan meglátást. Addíg míg mások lökdösődnek jobbról, ballról, hogy arra a mesgyére tereljenek ami számukra szimpatikus, te észrevetted a lényeget. Ugyanis a kérdés úgy hangzott, arról volt szó; nekem mi a jó galamb. Nekem a sampion.
