Keresés

Részletes keresés

muallim Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1511

 °°Partra vetett rózsaszál°°


Sziklás tengerpartra alkonyat hull csendben. Jeges szél kel, sikolt s tombol önfeledten. Szürke messzeségből karcsú lány tűnik fel. Nyirkos tengerparton a sziklák felé lépdel. Hosszú idő óta itt jár minden éjjel. Halvány, ifjú arca dacol fagyos széllel, szürke szikla hátán magányosan várja, hátha a szerelmét végre újra látja. A távolba réved boldogtalan szeme, és lehull ölébe két erőtlen keze. Ekkor egy esőcsepp tenyerébe csöppen. S aztán csak hullnak-hullnak egyre többen. A reménytelenség úrrá lesz a lányon. Régóta először nyomja el az álom. Párnája: a rideg, kemény, szürke szikla. Egy csepp sósvíz csordul rajta.....mintha sírna. Zokog, mintha tudná; álom száll a lányra, s ez lesz az utolsó parti éjszakája. Síró bölcső-szikla búcsút vesz a lánytól. Most már az ő lelke terhes a magánytól. A lány szeme csukva, édes álmot kerget, elrepíti hozzá kedves álom-felleg. Melegséget érez, s meglepetten hallja; feldereng az égen kedvesének hangja. Őt szólítja halkan, hívja, becézgeti. Távoli vizekről így vall, üzen neki: "Úton vagyok hozzád Kedves, úgy hiányzol! Csokrot viszek Neked ezer rózsaszálból: Vörös rózsa száll majd fel a horizontról- Akkor érezd, Kedves, arád csak Rád gondol. Sárga rózsaszirmok arcod hogyha érik- Akkor érezd, Kedves, szerelmem mesélik. S ha partra vett a tajték fehér rózsaszálat- Akkor tud majd, Kedves, tárt karokkal várlak!" Felébred a lány és kél a nap is vele. Vörös fényét látva könnybe lábad szeme. S arany napsugarak érintik az arcát. A Kedves hű szerelmét ők mesélik, vallják. A lány szalad a parton, fürkészi a vizet, s valamit a hullám lába elé kivet. Lenéz rá a lány és arcán mosolyt csillant, mégis a habokba könnyes szemmel pillant. Fehér rózsaszálat emel ki a vízből.... Régóta először kacag tiszta szívből. Búcsút mond a partnak, lehunyt szemmel még áll...... Majd ölelve a rózsát a habokba sétál.

Előzmény: Álmok" (1509)
muallim Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1510
'blackgoth'  van közöd hozzá?
Előzmény: Álmok" (1509)
Álmok" Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1509
Rózsák partja!


Sziklás tengerpartra alkonyat hull csendben.
Jeges szél kel,sikolt s tombol önfeledten.
Szürke messzeségből karcsú lány tűnik fel.
Nyirkos tengerparton a sziklák felé lépdel.
Hosszú idő óta itt jár minden éjjel.
Halvány,ifjú arca dacol fagyos széllel,
szürke szikla hátán magányosan várja,
hátha a szerelmét végre újra látja.
A távolba réved boldogtalan szeme,
és lehull ölébe két erőtlen keze.
Ekkor egy esőcsepp tenyerébe csöppen.
S aztán csak hullnak-hullnak egyre többen.
A reménytelenség úrrá lesz a lányon.
Régóta először nyomja el az álom.
Párnája:a rideg,kemény,szürke szikla.
Egy csepp sósviz csordul rajta.....mintha sírna.
Zokog,mintha tudná;álom száll a lányra,
s ez lesz az utolsó parti éjszakája.
Síró bölcső-szikla búcsút vesz a lánytól.
Most már az ő lelke terhes a magánytól.
A lány szeme csukva,édes álmot kerget,
elrepíti hozzá kedve álom-felleg.
Melegséget érez,s meglepetten hallja;
feldereng az égen kedvesének hangja.
Őt szólítja halkan,hívja,becézgeti.
Távoli vizekről igy vall,üzen neki:
"Úton vagyok hozzád Kedves,úgy hiányzol!
Csokrot viszek Neked ezer rózsaszálból:
Vörös rózsa száll majd fel a horizontról-
Akkor érezd,Kedves,arád csak Rád gondol.
Sárga rózsaszirmok arcod hogyha érik-
Akkor érezd,Kedves,szerelmem mesélik.
S ha partra vett a tajték fehér rózsaszálat-
Akkor tud majd,Kedves,tárt karokkal várlak!"
Felébred a lány és kél a nap is vele.
Vörös fényét látva könnybe lábad szeme.
S arany napsugarak érintik az arcát.
A Kedves hű szerelmét ők mesélik,vallják.
A lány szalad a parton,fürkészi a vizet,
s valamit a hullám lába elé kivet.
Lenéz rá a lány és arcán mosolyt csillant,
mégis a habokba könnyes szemmel pillant.
Fehér rózsaszálat emel ki a vizből....
Régóta először kacag tiszta szivből.
Búcsút mond a partnak,lehunyt szemmel még áll......
Majd ölelve a rózsát a habokba sétál
  
Prucika Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1508

Várakozás

 

Most csak feküdj ide

mellém,kedves,hajtsd

vállamra fejed:pihenj

meg! Húnyd be szemed,

hagyd,hogy szeresselek...

 

Találkozásunknak reggelét

verőfény helyett havas

esővel verte meg az ég.

Súlyos felhők alatt várlak:

mindenem tiéd...

Ponta Milende Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1507
ezt meg el is írtam, term. fordítva értendő, de asszem én Álmok"-rajongó lettem..:)
Előzmény: Ponta Milende (1502)
Prucika Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1506

Titokfejtő

 

Fejem a tündérpárnán pihen.

Majd itt leszel  megint,velem

s én elmondom Neked

ismerős-ismeretlen életem

milyen rejtélyeken át vezet.

Most TE vagy a titok.

Nevedet mormolom, tudom:a

titkokat Veled együtt majd

feloldozom...

Álmok" Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1505
Mint kínzó kényszer
Egy el nem szívott cigaretta után
Úgy kúszik bőröm alá a vágy;
Állok sután.
Perzsel, hevít s közben jéggé dermeszt
Őrjít a késztetés
Hogy megizzadt karodban találjon
A hajnali ébredés.

De érzed-e, tudod és látod-e?
Mély hangod kábítószer a fülemnek
A képzelet festette arcodtól
Pajzán gondolatok születnek
Bennem. Az álmomban, zárt
Pórusaim rejtekében
S én boldogan merülek el
A magam alkotta, titkos
Buja szenvedélyben.

Várom. Akarom. Hívom.
A bizsergést, zsibbadást idéző
Vad vágyak játékát
Lehunyt szemem mögött bűvölöm
Valótlan tested igéző árnyékát.
Ha tehetném, életet lehelnék
Szellemként kísértő, vibráló
Alakod mágneses völgyébe
Hogy magával ragadjon
E mesés káprázat
Mámoros örvénye.'Mano'
Ponta Milende Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1504
dehogyis!
dehogyis.
nem!
nem baj. Nem a mostra gondoltam :)
úgy általában...:)
Előzmény: Álmok" (1503)
Álmok" Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1503
Bocsi,de most van időm v. baj?
Előzmény: Ponta Milende (1502)
Ponta Milende Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1502
Nemnemnem!, de azééé.....a minőség ne mennyen a mennyiség rovására..;-)

de ez is szép itt alattam :)
Előzmény: Álmok" (1500)
Álmok" Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1501
Mondd

Mondd, könnycseppjeim hová tűnnek,
Ha szememből legördülnek?
Mondd, álmaim hová szállnak,
Ha kimondom, köddé válnak?
Mondd, szavaim hová lesznek,
dalaim a csendbe vesznek?

Könnyed ezernyi magot áztat a földben,
Álmaidból fák nőnek sziklás hegyvidéken.
Szavaid tarka virággá válnak,
Dalaiddal szellők fuvoláznak.

Könnyed nyomán virágba borul a rét,
Álmaid fája árnyékkal véd,
Szavaid színeket hoznak a szürke világba,
Dalaid enyhülést a fájó magányba.
Álmok" Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1500
Köszönöm szépen a kitűntető figyelmet,ezek szerint nem hiába körmölök. :))
Előzmény: Ponta Milende (1498)
Álmok" Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1499
A mosoly, az érzés átsuhant rajtam, tova is tűnt, mint egy sziklán megtört tengeri hullám szétrebbenő cseppjeiben visszatükröződő képmás.
Minden pillantásoddal újjászületik bennem a remény, de a szenvedéseken túl nem marad más számomra csak az ábrándok ezerszínű, elvarázsolt kertje, amelyben vágyaimmal folyton Téged kereslek.
Tudom, hogy az örök létezés hite sem feledtetheti el velem azt, amit hátralévő életem minden nélküled átélt percével el fogok veszíteni.  Hmm...
Ponta Milende Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1498
Nagyon kedves vers :), és a többi költeményed is szép.
Nem szokvány. Nagyon teccik :)
bocs a szubjektívért...:)
Előzmény: Álmok" (1496)
Natingem Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1497
Ez nagyon jóóóó!
Előzmény: lina... (1479)
Álmok" Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1496
Igéző szempár

Hagyom, hogy írj verset nekem
meséld el benne mi a szerelem.
Mondd el az igéző szempár titkát
s így kívánj álmokkal teli éjszakát.

Egyszer régen egy odvas fa tövében,
mely egymagában állt a mezőszélen,
élt egy vörös szőrű, apró mókus
ki még sosem volt mérges, bosszús.

Minden nap ágról-ágra ugrándozott,
s a magvakból jóízűen falatozott.
Tavaszra illatos-forró nyár jött
a napsugár az odvas fa odvába költözött.

Fényes melegség terítette be a kis lakosztályt
mókuska egyre többet kint szaladgált.
Egy nap két fenyőfával tovahalad,
hátha megismerhet egy dalos madarat.

Ám az elröppent egy másik szúrós ágra,
mókuskát egyedül hagyva éjszakára.
Még a bagoly huhogásától is megijedt,
ezért fenyőfa ág tövében, reszketve pihent.

Pirkadatkor ment volna tovább,
de akkor meglátott egy igéző szempárt.
Kislánymókus lágy, barna tekintete
olvadt bele az ő fekete-fényes szemeibe.

Mókuska szíve lángra gyúlt
s többé nem hagyta el ezt a kis falut.
Boldog volt, hogy arra tévedt
vörös lucfenyőn már bátran lépked.

Hagytam, hogy versed megírd nekem
elmesélted benne mi a szerelem.
Megmutattad az igéző szempár titkát
s álmomban látom a két boldog mókuskát.
Álmok" Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1495
Hagyom, hogy írj verset nekem
meséld el benne mi a szerelem.
Mondd el az igéző szempár titkát
s így kívánj álmokkal teli éjszakát.
Álmok" Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1494

Vágyak tengerében megfürdöm majd Veled,vad, forró éjszakákon a karjaidban leszek,átölellek szorosan a szerelem erejével,hogy érezd a testemet ezer szenvedéllyel,nem múlik el nap, hogy ne gondoljak rád,nincs olyan perc, hogy két szemem nem lát,mert lehetsz távol is, a szívem Érted ver,minden egyes dobbanással új életre kel,mert az érzéseim színes szárnyon repül,szemed csillogásán, ha izzó parázs hevül,nincs titkos gondolat, mely nem hozzád vezet, hisz Rólad szól a jövőm, s minden képzelet,mert hinni akarom, hogy Veled leszek boldog,szívemben egy kis helyen, másik szívet hordok...

Álmok" Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1493

Ujjaim közt illatos,
Bársony rózsaszirmot,
Fehértornyú templomból,
Távoli harangot,
Számban szétpattanó,
Édes szőlőszemeket,
Testemre zúduló,
Langyos esőcseppeket,
Lábamban a tánc,
Tüzes ritmusát,
Magamhoz ölelni,
Csillagdíszes éjszakát,
Hinni, hogy az álmom
Valóra vált,
Szeretném még egyszer
Érezni a szád.

Ponta Milende Creative Commons License 2007.08.29 0 0 1492
jajdeszép ez...
Előzmény: Álmok" (1484)
Álmok" Creative Commons License 2007.08.28 0 0 1491
Felkelt a nap kivet az ágy
és nem tudod mi várhat rád,.
Jó vagy rosz, vagy egyik sem?
majd meg tudod időben

 Ne gondolkozz mert megárthat,
éljél te is kicsit a mának.
Téged vár a gyönyörű lány,
téged hiv a barátnak.

Érezd hát az életet,
repitsen a lendület.
A bánat hiv, de ne őt válaszd,
nem ő hiányzik hanem a társad

Beszélj vele, nem veszithetsz,
rosszabb helyzetbe nem kerülhetsz.
Hidd el sikerül ha akarod!
Jobb lesz tőle minden napod!

Légy mindig pozitív!
Nagyon nagyon pozitív!
Ha rosszul állsz akkor is reméld,
mert megérdemled te is az esélyt.

lina... Creative Commons License 2007.08.28 0 0 1490
Van-e szerelem mi mindennél fényesebb,
Ami nem szűnő örömmel tölti el szívemet?
Jóban-rosszban belém kapaszkodik.
Nem adja fel soha, mindig ragaszkodik
szemembe tekint és nem vonakodik.

 

Van-e szerelem, mely annyira vakít?
Édesebb a méznél, melenget, vadít.
Érintsd meg, simogasd kezeddel kezemet.
Mosolyoddal írj szívemnek levelet.
Tested a testemben tartsa a meleget.

 

Teérted, megvívnék ezernyi harcot,
csakhogy láthassam gyönyörű arcod.
Elviselem a kínt, a sebet, a halált
Lényem ereje teérted kiált.
Életem nélküled magányos, sivár.

 

És ha az álmaid, bennem nem találod,
kívánok akkor is örök boldogságot.
Az érzést, ha majd máshol kell keresned,
attól én még ugyanúgy szeretlek,
másképpen, de szívemből szeretlek

 

Van-e szerelem, mi nem múlik soha,
s holmi pillangó nem repül tova?
Erős, tiszta, és oly gyönyörű,
hogy a bánat is nevet, ha szomorú,
és a kérdés sem lesz többé keserű.

Előzmény: Álmok" (1488)
Álmok" Creative Commons License 2007.08.28 0 0 1489
Vágy

Hallod,hogy száll az éjben a vágy?
Kitörte szobám ablakát,
Belopta orromba tested illatát,
Aztán kacagón odébbállt...
Rohantam utánna de mindhiába,
Eltünt gátlásaink homályába.
Mire ez a sietség ?
De agyamban dobol a vér...
Tam,tatam,ne menj még !
Hormondobverőkkel késik az éj.
Szeretném hallani ismét
A tiltakozás elhaló énekét.
Engedd,hogy testünk összeérjen,
S ebben a mandulaillatú éjben
Nedves ajkaimmal megizlelhessem
tested minden rejtett zugát.
Ugye akarod ?
Mert én nagyon...
Álmok" Creative Commons License 2007.08.28 0 0 1488
Ne menj el

Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem
magamtól: "Álom ez?"
Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva
tarthatnám keblemen.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem

muallim Creative Commons License 2007.08.28 0 0 1487

elegem van

nem érdekel mi fáj, elegem van

csak zenélni akarok, magamban

csak behúnyom a szemem, ne lássak

csak álmodni, álmodni a szép meséket

elegem van, nem érdekel semmi sem

jöjjetek, nevessetek de ne tudjam minek

szóljon minden, nyüzsögjetek

elegem van, szörnyű

nincs rá szó

csak vagyok

némán állok

magam vagyok

egyszer kisímúlok

egy leszek a semmivel

össze ne tévesszetek

ebria Creative Commons License 2007.08.28 0 0 1486

Szépeket írtok!!

 

 

Fáj

 

Fáj ha jössz és fáj ha mész,

Fáj ha adsz és fáj ha kérsz

Ha látom szomorú magányod,

Fáj, hogy e magányt magad vágyod

 

Fájnak hazug ígéreteid

S az is, ha nem ígérsz semmit

Fáj minden ál-bókod után,

Hogy tudom, szíved nem kíván

 

Fáj, hogy megismertelek,

Fáj, mert nem engedsz közel

Fáj közönyöd, felejtésed,

S fáj, hogy így is szeretlek Téged.

Álmok" Creative Commons License 2007.08.28 0 0 1485
-Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!

És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
-Csak igazat ne!...Az fájna!
Tedd meg!.. Csak egyszer, utoljára..

Álmok" Creative Commons License 2007.08.28 0 0 1484

mások - benned

 

ábrándjaik álmodták már
beléd oly sokan
ölelték benned saját maguk
önfeledt-boldogan
repültek fénylőn-sivár
mámoruk vonatán
miközben Te velük is
magányos maradtál

éjszakák fontak béklyót
hazug érzésekből
szeretetre vágyó szívedre
és ma már azt sem tudod
képes vagy-e még
az igazi szerelemre

vállaid alatt párnák
teltek meg izzadt örömökkel
és amikor a vágy elszállt
sós könnyeid keveredtek
a kibuggyant gyönyörökkel

valahogy mindig elmaradt a repülés
a szárnyalni akarás után
nem értél soha a csúcsra
és nem jött a megváltó zuhanás
kapkodó lélegzet nyomán

soha nem tudtál boldog-aléltan
karokban pihenni
mindig a még-többet
a még-továbbot próbáltad keresni

azt sem tudhatod
másoknak mit adtál
hiszen miért hinnéd
"Jó volt..."
ha Te is hazudtál

ebria Creative Commons License 2007.08.28 0 0 1483
Már senki nem ír erre a topikra??
Prucika Creative Commons License 2007.08.24 0 0 1482

Reggel

 

Kispárnámat magamhoz ölelve

arcomon mosollyal aludtam el

Úgy ébredtem reggel: lelkemre

mosolyt rajzolt a szerelem...

 

Ha őt látom,neki el is hiszem:

igen,a világ még megmutatja

nekem gyönyörű arcát...

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!