Már elhangzott ezzel kapcsolatos (sajna negatív) megjegyzés, nagyon érdekelne, hogy hogyan látjátok: milyen lehetőségei vannak a más rendszerbe illeszkedésre a Waldorf iskolátban végzett gyerekeknek?
Kedves Csufi,
igazad van, odakint nem Waldorf a világ. Az egy dolog, hogy ez mennyire elkeserítő, viszont én nem értem, miért van az, hogy erre hivatkozva már ott tartunk, hogy az óvodát közelítjük az iskolához, hogy a szülők szinte követelik, hogy a nagycsoportosokkal már úgy bánjanak, mint egy iskolással ("a mi óvónénink házifeladatot is adott, bebebee!"). Kedves Vajk, nem hiszem azt sem, hogy egy kisiskolásnak azt kell megtanulnia, hogy mi KELL, és nem azt hogy HOGYAN LEHET és hogy MILYEN ÉRDEKES. Azt sem hiszem, hogy a hatodik órák dolgozatírásra valók, hogy a középiskolásokat a legtöbb tanárnak úgy kell elengednie egy szünetre, hogy adnak nekik rengeteg feladatot, mondván, hogy lesz rá idejük.
Minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy a nagybetűs életre hivatkozva a gyerekek - kicsik és nagyok - kedvét vegyük el a tanulástól.
A Waldorf módszer arra jó, hogy ezt elkerüljük. Meggyőződésem, hogy az ilyen és hasonló módszerekkel (és ehhez nem kell feltétlenül Waldorf-óvoda, iskola, egyetem, hanem TANÁR, ÓVÓNŐ, akinek a gyerek a fontos) igenis megerősítjük a gyerek önbizalmát, ami pedig igenis jót tesz odakint a nagybetűsben. Nem hiszem, hogy egy okos gyerek talajtalanná válik, hogy elvárja, hogy aztán bármikor lepihenhessen, ha úgy hozza a kedve, ehhez persze az kell, hogy ott álljon mellette a szülő, és felhívja a figyelmét a várható nehézségekre.
Még pár észrevétel.
A tanár csak részben azért tanár, mert tudja, hogy mit kell megtanítania a gyereknek. Sokkal inkább az a dolga, hogy a hogyant ismerje, hogy ne ideges legyen, ha a gyerek ragaszkodik a 2X2=5-höz, felismertesse vele, hogy nincs igaza. Persze így a nehezebb csinálni, de hiszek abban, hogy csak így érdemes, hiába nincs rá idő, valahol azért mindig lehet rá szakítani.
Kedves Törpilla, amit arról az iskoláról írtál, az nagyon tetszett, remélhetőleg nem csak puszta szólamokról van szó. Egy iskolának valahogy így kellene működnie. Kedves Csufi, gondolj csak bele, a kistörpe általában úgyis bent van az iskolában délután négyig, ami úgy néz ki, hogy délelőtt végigül mondjuk ötször negyvenöt percet, tízperces szünetekkel, hatévesen, amikor annyit kellene rohannia, amennyit csak bír, aztán délután négyig valami napközis tanítónéni sanyargatja, és arra kényszeríti, hogy csöndben foglalkozzon valamivel, mert neki úgy kényelmes. Akkor nem jobb, ha számára optimálisan osztják be az időt?
Bocs, hogy hosszú voltam, még rengeteg mindent szeretnék írni, de majd legközelebb. Viszont nagyon érdekelnek a tapasztalatok a Waldorfos és hozzá hasonló iskolákról...
Lehetséges, hogy másik iskolában is elmúlt volna a fejfájás.
A W. iskola nem tanítja a 2x2-öt 5-nek.
Ha ennyire ellenségesek vagytok egy számotokra ismeretlen pedagógiával szemben, akkor miért kérdeztétek, hogy mi az oda járó gyerekek szüleinek a véleménye?
Kedves Vajk! Ha nem akarod, ne vidd oda a kislánykádat, nem kötelező odajárni.
A másik két gyerekemet is W-ba fogom vinni.
/De nem azért, hogy az óviból odameneküljünk./
Sziasztok.
Kívánom, hogy problémamentesen járják ki a gyerekeitek az iskoláikat.
Engem a dolog jovore fog erdekelni, de egy biztos: waldorfba nem adom a lanykamat.
Hogy miert?
Mert meg kell tanulnia, hogy van "KELL"
"amikor iskolát váltottunk: megszünt az állandó fejfájás"
Ha masik hagyomanyos suliba iratjatok, szerintem akkor is megszunik, mert a sracnak valoszinuleg nem az iskolarendszerrel volt baja, hanem egy tanarral.
"Ha valamiről megvan a saját véleménye, kitart mellette, ezt a hagyományos iskolákban nem igazán tolerálják."
Es helyesen teszik, nem? A tanar azert tanar, mert tudja, mit kell megtanitania a gyereknek. De ha a gyerek mondja meg neki(nem feltetlenul szavakkal) abbol jo nemigazan sulhet ki.
Baromi ideges lennek egy ido utan, ha egy gyerek ragaszkodna ahhoz, hogy 2x2=5.(ez egy sarkitott pelda, elvontabbra kell gondolni)
Sziasztok!
Az én fiam most végezte a 8. osztályt a Budaörsi Waldorf-ban.
Az első 5 és fél évet hagyományos iskolába járta, ahonnét átmenekültünk a W.-ba, mert a gyereknek már hetente 2-3-szor volt migrénes fejfájása.
Jártunk a "fejfájás centrumban" /Tűzoltó utcai Klinika/, ahol nem találtak semmit. A család végig gyanította, hogy a stressz és félelem lehet az igazi ok, és ez be is igazolodott, amikor iskolát váltottunk: megszünt az állandó fejfájás.
A fiam erős egyéniség, ha érdekli valami, akkor hatalmas a lelkesedése, ha nem, akkor látványosan tud unatkozni, sőt ilyenkor bohóckodik, viccelődik.
Ha valamiről megvan a saját véleménye, kitart mellette, ezt a hagyományos iskolákban nem igazán tolerálják.
Csak jót tudok az iskoláról mondani.
RENGETEG SZERETETET KAPNAK A GYEREKEK.
Nincs gyűlölködés, a diákok sem ölik egymást a szünetben.
Kevesebb egy kicsit a tananyag, de sokkal alaposabb az elsjátítás, és nem kell felesleges dolgokat is megtanulniuk.
Nincs 5. vagy 6. órában dolgozat, ami egyébként nem is megy osztályzatra, csak %-ra, tájékoztató jelleggel.
Itt arra kiváncsiak a tanárok, hogy mit tud a gyerek, nem pedig arra, hogy mit nem.
Évvégén részletes szöveges elemzést kapnak.
És bár az Óbudai Waldorfban fogja kezdeni a Gimnáziumot, azért felvették más Gimibe is, ami nagy sikerélmény.
Aki úgy érzi, hogy a gyerekét a kudarc visszaveti, annak nagyon tudom ajánlani, hogy nézzen meg egy ilyen iskolát, mert, ha több a dicséret és a biztatás attól a legtöbb gyerek szárnyakat kap.
Bocs, hogy ilyen sokat írtam bár rengeteget tudnék még mesélni.
Nem saját tapasztalat, de közelről láttam:
– Hatodikig két tanító (egy nő - egy férfi)
teljesen esetleges, van ahol megtudják csinálni, van ahol nem
– buktatás nincs, aki lemarad, azt felhozzák
vagyis az egész csoport a gyengébbhez igazodik
- hatosztályos (nívós) gimibe lazán elsartoltak már gyerekek az itt szerzett tudásal.
NEM! Vért izzadnak, hogy beleszokjanak a "hagyományos" rendszerbe. A gyerek talajtalan, hozzá van szokva hogy ha elfárad akkor kimennek lazítani, türelmesen megvárják. Itt pedig megy a darálás, óraszám, el vagyunk maradva, otthon mázsányi lecke stb.
Csak ismételni tudom: Ez odakint nem egy Waldorf világ !
Hurrá, egy topic, ahol talán valami igazat is megtudok az iskolákról!
A lányom ősszel megy.
Találtam egy önkormányzatit (8 db nyílt napot látogattam végig = 8 db iskola), ahol 8-4ig ott
vannak, de 4 után NINCS LECKE! Gyerek is lehet és focuzhat és úszhat és azt csinál, amit akar. (egészen hatodikig nincs otthoni lecke). JÓ EZ?
– Osztályzás 1-15-ig (?),
– Hatodikig két tanító (egy nő - egy férfi)
– buktatás nincs, aki lemarad, azt felhozzák
– Ha nem figyelnek a gyerekek, kimennek egy kicsit játszani a kerbe és megtartják az órát később - mivel 8-4-ig az időbe ez is belefér ( de volt már 50 perces fizika óra is, mert annyira érdekelte őket)
DE! - hatosztályos (nívós) gimibe lazán elsartoltak már gyerekek az itt szerzett tudásal.
Igaz az, hogy a napközis iskolákban még otthon kell nyúzni a gyerekeket a leckével?
Szerintetek jól választottam?
Paraméterek: 6 és 1/2, lány, inkább a társai motiválják, mint a tanítónéni, (tehát utálja, ha
a másik többet tud, mint ő), liberálisan neveljük, szerintem nem való drillezős, hajtós
iskolába)
Sziasztok!
Én waldorf szülö vagyok. Kettös. A lányom most volt negyedikes. Ö normál oviba járt, az iskolát kezdte waldorf iskolában. A fiam most lesz elsös. Ö már az ovit is itt kezdte. Mire vagy kiváncsi?
Sajnos furcsa hangokat ad ki a gépem. Nem tudom meddig vagyok elérhetö.
Az én barátnőmnek már régen fixa ideája waldorfba adni a kisfiát.
A + az az, hogy segíti a gyereket kibontakozni, nem irányítja, nem lenyesi a képességeit, hanem szabad folyást enged a tehetségének.
és ez nagyon jó. Különösen ha nehezen kezelhető, hiperaktív kisgyerekről van szó. persze nem csak nekik való.
A negatívum viszont az, hogy most, hogy befejezi a Waldorf óvodát, ha nem akar hátrányt szenvedni, akkor a legjobb ha Waldorf iskolát keres neki.
Aztán mire azt befejezi, talán lesz már Waldorf középiskola és kis szerencsével később Waldorf Egyetem is :D
De ha elvéti akkor bele fog nyekkenni a kisgyerek, mert egy szabad (és elismerem kreatív) környezetből egy számára agyonszabályozott, lefojtó iskolarendszerbe kénytelen beilleszkedni és ez egy gyerek számára nagyon leterhelő.
(Foglalkozásomat tekintve ugyan óvónő vagyok, de talán elhiszitek, hogy nem szakmai irigység mondatja ezt velem, hanem a szomorú tapasztalat, hogy az iskola falain túl nem egy Waldorf világ van)
Kösz a linket, elolvastam mindent, amit ezen a honlapon az alapelvekről és a módszerekről találtam. Szimpatikus a filozófiájuk, de kétségem támadt: hogyan tanulják meg azt a gyerekek, hogy olyasmit is el kell sajátítani, ami (legalábbis először) érdektelennek tűnik, amihez nincs kedvük, ami erőfeszítést igényel? Lehet hogy ez is benne van, de én nem találtam.
Ez OK, de beiratkozáskor mégsem lehet azt mondani, hogy bocsánat, még szeretném megnézni a tanárnőt, ja Ön az? akkor elnézést, mégsem ide hoznám gyermekem...vagy igen?
Jövőre megy iskolába a lányom, fontolgatjuk, hogy esetleg Waldorf iskolába kellene iratni, de eddig elég ellentmondásos véleményeket hallottunk. Nincsenek itt valakinek tapasztalatai?
