Ács Pál tanulmánya a Tarih-i Üngürüsz szerzőjéről, a bécsi zsidó származású Sebold von Pibrachról és feltételezhető segítő- vagy szerzőtársáról, Somlyai Balázsról, vagyis Mahmúd és Murád terdzsümánokról a Palimpszeszt 1998. áprilisi számában (a terdzsümán vagy dragomán az oszmánoknál jóval több volt, mint tolmács):
"Rajtuk kívül nem ismerünk olyan isztambuli oszmánokat, akik a 16. században a magyar történelem és irodalom terén bárminemű tevékenységet folytattak volna."
Mahmúd, azaz Pibrach állítólag a mohácsi csatában esett oszmán fogságba, s Murádnak afféle felettese volt. Gyakran mentek együtt diplomáciai küldetésbe, és Castaldo valószínűleg együtt is vetette őket fogságra 1550--53 táján. Ács szerint nem zárható ki, hogy a Képes Krónika arab betűs, magyar nyelvű széljegyei Somlyaitól valók. (Még Somlyai átmeneti "lecsúszása" is magasabb rangú barátjának halálával függhet össze, s nem a magyar származású diplomata mértéktelen borszeretetével, ahogyan azt az egyik kútfő állítja.)
„Ami a sabirok (Σάβειρσι) vagy másképena byzantinusok sabir-ugorjainak avagy
unno-sabirjainakaz európai és ázsiai sabarokhoz való viszonyátilleti, nem tartjuk lehetetlennek, hogy ezek az előbbiekkel egy és ugyanazon nép. Támogatja ezen véleményt az ugor névnek a sabirok nevéhez való viszonya, másodszor a következő körülmény: A finnek ugor ágának (magyarok, osztjákok, vogulok), továbbá a hozzájuk legközelebb álló permiek, zürjének stb. nyelvében osszét és egyéb kaukázusi nyelvek befolyásának észrevehető nyomait
találjuk (főleg a fémneveket illetőleg), a mely arra a feltevésre utal, hogy a fent nevezett népek valamikor a Kaukázus északi részén laktak.1 Miután az osszéteket az alánok vagy egy velük rokon nép utódainak tekinthetjük, az északról vagy nyugotról bevándorolt sabirok vagy unnosabirok, mialatt hosszabb ideig az alánok szomszédságában éltek, és mint a perzsák szövetségesei, a kaukázusi és a Kaukázuson túl lakó népekkel közlekedtek, közvetítésükkel megismerkedhettek a finnekkel. Később ezen törzs, nyomatva erősebb népek által, északra vonult fel, ahol elágazott. A lökést ezen vándorláshoz talán az avarok adták, akik Kr. u. 558-
ban a Kaukázustól északra fekvő síkságra törtek, és az ott élő alánokat, utigurokat, savirokat (sabirok) legyőzték, és részben megsemmisítették”.
1 L. dr. Munkácsi B. Kaukasischer Einfluss in d. finnisch-ungarischen Sprachen értekezését, Revue Orient. I., 1900, 39. s köv. 1.
"Ha nyugotra fordulunk, a vogulok főfészkében, a turinszki kerületben ismét
megtaláljuk ezt a földrajzi nevet. A történelemből tudjuk, hogy a középső Tawda vidékét minekelőtte az oroszok meghódították volna, Tabary-nak hivták (Fischer: Sib. Tört. térképe). Lakosai, a földmiveléssel foglalkozó vogulok és tatárok tabarinok, tabarintzi, tabárok, az általuk lakott földvárak pedig Tabary (Ta6apa) néven voltak ismeretesek. 1593-ban a moszkvai kormányzóság elhatározta, hogy egy új Tabary várost épít s hogy mindenféle versengést kizárjon, az új telepités érdekében a közel fekvő kis tatár falvakat mind lerombolta. Azonban az elpusztult falvak neve mai napig fenmaradt három volosztban. A tabari vogulok az alsó és felső tabarini kerületben, továbbá az oroszok (a tabarini voloszt két hasonló nevű falujában) megőrizték.
Müller, Szibéria történetírója, a vogulok emlitett nevét egy fejedelmük nevére vezeti
vissza, a kit Tabar vagy Tobar-nak nevez. Ezen magyarázat nem eléggé indokolt, mert a mint láttuk, a mellettük lakó tatárok is ugyanezen nevet viselték. Jobb Fischer történetírónak magyarázata, a ki egy vogul nemzetség nevéből vezeti le, a mely nemzetség még az oroszok uralma előtt a Tawda mellett élt. Nagyon valószínű, hogy a tabarini tatárok, hasonlóan a tobolszki kerületben lakó tatárokhoz, eltatárosodott vagy legalább is tatárokkal keveredett vogulok, a kik valamely tabar eredetű nemzetségből származtak. A turinszki kerület voguljai előtt az emlitett név Sąpėr alakban ismeretes. Dr. Munkácsi Bernát szerint az oroszok jelölésére használják ezt a nevet, a mi azonban a névről szerzett eddigi ismereteinkkel ellenkezik.
Csekély módositással találjuk ezt a nevet a kormányzóság északi részén, a berezovi
kerületben, a hol Saber, Saper, Saper, Soper formában jelenik meg. A Reguly Antal
gyűjteményében egy északi osztják hősi énekben ilyen bekezdést találunk:
Šoper nohlä vuas ti amesleu
Šaper nohlä aut ti amesleu
„A kimagasló Soper (Saper) városában éltünk mi (eddig).”
Egy másik énekben pedig ezt találjuk: „Šaper naj ānkem ar”, Ének Saper (város)
fejedelemnőjéről.
Ezen énekeket úgy lehet tekinteni, mint a távolabb déli vidéken énekeltek visszhangját (v. ö. az irtisi osztjákok hasonló énekét). De miként magyarázzuk meg a Šaber-mām (Sabernép) kifejezést, a mely névvel Reguly szerint egy osztják törzs nevezi magát Obdorsk mellett; nemkülönben a Šaber-mu (Saber-föld) elnevezést, a melyet meg Munkácsi B. szerint Pápai J. jegyzett fel ugyanezen vidéken. Úgy kell lenni, hogy a ’Tapar, Saber, Saper stb. elnevezések északnyugoti Szibéria benszülöttei előtt jól ismertek voltak, habár azok az osztjákok, a kik az Ob völgyének vonalán laknak a szurguti határtól fölfelé, minden direct kérdésre, a mely az ország hajdani őslakói felől akar értesülést szerezni, az Ar-népet (Ar-jax) nevezik meg, míg ellenben a szamojédok a Sūrtje népről emlékeznek meg, a mely név talán a Sabar, Sibirrel egy eredetű.
Végül említést érdemel az a körülmény, hogy az északi Uralban, a Pecsora egyik
jobboldali mellékfolyójának, az Ussanak forrásánál két hegynek hasonló neve van, mint a szóban forgó népnek. Még pedig: Sabrei-pai, Savri pai (pai osztjákul: domb, magaslat), a miből valószínű, hogy itt Sabar-hegyről van szó. Hasonló hangzású (Saprai) neve van egy fenyőkkel borított dombnak a temljacsevi volosztban (tobolszki kerület), a hová a tartomány hajdani lakosai halottaikat temették.
Ezenkivül a Šaper, Šoper, Saber stb. nevek sokféle vonatkozásban fordulnak elő az
északi osztjákoknál és voguloknál: ész. osztj. śaber (šoper) voh (-ogi) annyi mint: ezüst, szó szerint „saber fém”; éjsz. vog. saper aln = saber ezüst, déli vog. saper- vagy sapra-kwөrex, „csóka” (tkp. saber-varjú), mely kifejezésnek a kondai vogulban maskau kwөrex (tkp. muszka varjú) felel meg (v. ö. fent: az oroszok saper nevét).
Az emlitett adatok elegendők annak a megmutatására, hogy mennyire el van terjedve a szóban forgó elnevezés az óriási tobolszki kormányzóság különböző vidékein. De miután igen réginek látszik - Raschid-Eddin perzsa történetíró említi először a XIII. században, azonban már előbb is élnie kellett -, nem lehet csodálkoznunk azon, hogy különböző vidékeken és népeknél, sőt ugyanazon népek messze szétszórt törzseinél jelentékeny módosulást szenvedett.
... Számos folyó, tó, falu, valamint csud várnak a neve Kelet-Oroszország északi és középső részén: Sabarova, Samarova, Saburova, Savarskaja stb. ..."
"A tobolszki kerület déli részében szintén megtaláljuk ezt a nevet, Sibir, Sivir alakban
az ott élő tatároknál, kik az ország autochton lakóit jelölik ezzel a névvel és nékik
tulajdonítják az összes régi emlékeket. Ezzel a névvel jelölik meg az eskalbini volosztban, az Irtis-vidéki, Tobolszkon alul és felül fekvő földvárakat, egynéhány délre eső vár kivételével, a melyeket a kara-kitanok vagy katanoktól származtatnak. Sibir (Sivir) gala a sibirek erősségeit jelzi, a sírhalmokat pedig, valamint általában minden többé vagy kevésbé kimagasló maradványát a régi telepitéseknek Sebe (Sivir) tuba névvel emlegetik. Ide kell sorolni az ottani tatár khánság hajdani fővárosának Sibir nevét is, a mely egészen bizonyosan a Sibir gala kifejezés
megrövidítése. Az irtisi osztjákoknál, a kik északi szomszédai a tatároknak, a Seber, Sivir név majdnem ismeretlen, egyetlen egyszer hallottam csak a Konda mellett a puschtini kunyhókban. És ez természetes, mert itt már a ’Tapar (Sabar) formában jön elő és mert a nagyobbára eloroszosodott osztjákok a terület őslakóit a tág körű чудь (csúd) orosz kifejezéssel jelölik."
"... több vonulatban hagytak nyomot maguk után - többek közt Szibéria nevét ..."
Folytatva Patkanov fejtegetéseit:
"Ezen a vidéken, a tobolszki kerület északi felében, egy osztják voloszt van, a melyet oroszul Narymnak neveznek, a mely azonban a benszülötteknél ’Tapar-mir nevet visel. Úgy látszik, hogy ez a név előbb csak egy kisebb részére vonatkozott az emlitett volosztnak ... székhelye volt a magános dombon épült ’Tapar-vár (’Tapar-voś), körülvéve a domb lábánál épült falvakkal. Magát a dombot Vożeη-unt-nak („város-halma”) és a körülte fekvő falvakat Voč-itpa-nak („város előttinek”) nevezik.
A ’Tapar-voś földmaradványai még jelenleg is láthatók a czingalini kunyhók mellett,
a hol a lakosok kihalása miatt már csak két falu van. A vár maga, jóllehet az idő megrongálta, igen tipikus építmény. Alakjára nézve három oldalú piramis, a mely lépcsősen s igen lassan emelkedik fölfelé. A vár hátulsó oldalán, a hol a domb könynyebben mászható meg, két félkör alakú sáncz van, a mely védelmezi
ezen oldalt. A lépcsőzetes oldal több helyen meg van szakitva természetes vagy mesterséges árkokkal és sánczokkal, a mely körülmény miatt a várat „hét-dombú”-nak (tābet-čippe) nevezik. ’Tāpar-voš vára nagy tiszteletben áll a körüllakó osztjákok előtt, nemkülönben a tatárok is úgy tartják, hogy valamely szent szűznek a nyugvó helye. Így volt ez régebben is, a mint ennek nyomát találjuk több régi hősénekben és dalban. A gyűjteményemben levő egyik hősi mondában is úgy van feltüntetve ez a város, mint két fejedelmi testvér küzdelmének szinhelye, a kik egy ’Tāpar asszonynak fiai ... A czingalini osztjákok mesélnek még a ’Tāpar-város korábbi fejedelmeinek egy kardjáról, ’Tapar jitaη nare-ról (a ’Tapar kezében lévő kard), a melynek az a tulajdonsága volt, hogy ha egyszer kihúzták, mindenkit levágott, a ki közelében volt ... A 'Taparokra vonatkozólag még egy sajátszerű vonást találunk az osztjákok legtöbb meséjében és mondájában és ez az, hogy a ’Taparokat mindig bizonyos tisztelettel és hódolattal említik, mintha ők valamely magasabban álló faj volnának, és szinte dicsekednek vele, hogy tőlük származnak ... Miben és hol rejlik az osztjákok, és szamojédek nagy tiszteletének oka ezen őslakók iránt, nem tudjuk. Nem a szellemi és kulturális fölényben rejlett-e? Úgy gondoljuk, hogy azok
a sánczokkal, árkokkal művésziesen felépített csúd-várak, valamint az ott található díszes cserépedények, agyagedények, és salakdarabok, melyek a fazekas- és kovácsmesterség bizonyos fejlettségét feltételezik, nem származhattak a kultúra alacsony fokán álló mai osztjákok és vogulok elődeitől, hanem az egykor itt lakó 'Tapar-nép maradványaiul tekintendők."
Nem akarok semmit erőnek erejével bizonygatni, csak arra hívtam fel a figyelmet, hogy mit engednek meg a források, és mit nem.
A manysik-hanti betelepülők lélekszáma természetesen nemhogy milliós nem volt, hanem az általuk képviselt embertani típusnak jóval 0,1 százalék alatt van az aránya az antropológusok szerint a IX-X. századi kárpát-medencei népességben. (A tajga és a tundra ugyanis az adott műveltségi színvonalon nem tud nagyobb embertömegeket eltartani, így a manysik is, meg a klasszikus eszkimók is az említett fagyos, kietlen tájakon csak igen kis létszámban tudnak elvegetálni. Ezeknek a didergő embereknek egyébként sincs köze a magyarokhoz, leszámítva néhány nyelvészeti jellegzetességet. Egy kisiskolás is rögtön látja, hogy egészen elütnek az arcvonásaik a mieinktől.)
Én inkább azt a következtetést vonom le, miszerint: élt ott valamikor a "szabíroknak" is nevezett nép/ népek, melyek több vonulatban hagytak nyomot maguk után - többek közt Szibéria nevét - de ezen túlmenően nevük más formátumokban is fennmaradt, pld. klf. görög, és más nyelvű krónikák, mitoszok etc. elnevezéseiben, de a Hyperbóreuszon túlról "jött" származtatásban is, valamint a görög mitikus faunábrázolásban (:akár nyilazó változatban:), temérdek egyéb helynévben - egy hatalmas birodalmat uraló nép, melynek leszármazottjai - genetikailag és "transzcendentális"/szellemjellegi/ vonalon különféle neveken "átvonulnak" a történelmen. Részleteken most ne lovagoljunk. Ez a civilizáció generálisan különbözött a "tengerekmelléki" civilizációktól. "Uralkodó" szellemi erejüket nyelvük széthagyományozása is kísérte. Mivel szellemi rendszerük nem egyezett a "területükön" élő egyéb népességek hasonló rendszerével, ezért a széthagyományozódás leginkáb szavak formájában, s nem nyelvrendszer formájában történt. E nyomokat egyébiránt a XVIII.-XIX.sz. nyelvi kutatói megtalálták ugyan, de mivel "fordítva ültek a lovon" teljesen más következtetést vontak le a nyomokból (így született a fu. elmélet)
Ezt olvastam ki belőle. (lehet hogy elhamarkodottan)
Azt, hogy párszáz ellenszélben is turknak/türknek/töröknek látszó kacagányos lovas behajtott a Kárpát medencébe kétmillió hanti-manysi [finnugor] talpast?
„A ’Tāpar névnek, a mely módosulataival – Šabar, Saber, Šoper, Sabir stb. – együtt elterjedt földrajzi elnevezés a tobolszki kormányzóságban, igen nagy a fontossága.”
Patkanovtól függetlenül ugyanerre a következtetéstre jutottunk a Magyar (méd) őstörténet 472. hsz.-ában:
„Tobolszk város neve nyilvánvalóan a szubur, szabír népnév rontott formájából jön. Ha jól emlékszem, Hančart idéztük azzal kapcsolatban, hogy a bibliai Tubal is ugyanilyen korrumpált alakja a szóban forgó népnévnek.”
Walter Bruno Henning
A ktésziphóni avar palota ívánja és egyik oldalfala
Bíró József
Bíró József
Őstörténelmi örökségünk – Subar–sumir–szittya–pártus–hún–avar–szabir–onogur–magyar folytonosság
A szabir-magyarok őstörténete
Darkó Jenő
Thury József
