Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a butort!
Lóci, hová mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázresóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyről a mozsarat!
Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
- Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: - Te kölyök! - Aztán:
- No, ne félj, - mondtam csendesen,
s magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.
"Előttünk a hétvége. Jövünk-megyünk, találkozunk rokonainkkal, barátainkkal...
Barátaim! Ne legyünk restek szóba hozni Zsoltit, ne féljünk társaságunkat is adakozásra buzdítani. Sokunkban ott a gátlás... vajon illik-e, nem szemtelenség-e.... NEM! Hiszen nem a legújabb kivehető ajtós NDK turmixgépet akarjuk rásózni valamelyik szerettünkre, hanem egy kisfiút próbálunk megmenteni elsősorban önmagának és az édesanyjának... és egy kicsit magunknak, hazánknak.
Sok gyűlt össze, de még több kell!! Akár hetekig eltarthat a gyűjtés, de hiszem hogy sikerülni fog.
Bátorságot és jóakaratú barátokat kívánok mindannyiunknak."
MM 1.4
Ismétlés (“flood”): ha nem szándékos (azaz véletlen) az ismétlés, egy bejegyzés meghagyása mellett a többi példány törlésre kerül. Szándékos floodnak számít, ha valaki az adott hozzászólást egy vagy több topicban, több alkalommal helyez el.
Kocsis Zsoltika, 3 éves erdélyi magyar kisfiú. Leukémiás. A kis faluban, ahol élnek (Beszterce megye, Szentmáté /Matei/), a gyerekorvos a betegségről addig mit sem tudó édesanyának (akinek egyetlen gyereke) annyit mondott
szomorúan: "Igen, súlyos. Barátkozzon meg a gondolattal, hogy elvesztheti...". Kolozsvárra kerültek, ott a kórházban közölték: "Úgysem lehet
megmenteni, de a román állam egyébként sem támogatná a kezelését.".
Most Miskolcon vannak, a BAZ Megyei Kórházban, (Dr. Nagy Kálmán főorvosnál) ahol elvállalták a
csontvelőátültetést, de a műtét 21 000 000 forintba kerül. Ha csak 21 000 ember ad egy-egy ezrest, már megvan a pénz. Ez jelenleg 2 mozijegy ára.
Adományotokat ide küldjétek:
14100000-34297249-01000005
Szent István Lovagrend
1014 Budapest, Úri u. 49.
és az átutaláson tüntessétek fel:
Kocsis Zsolt csontvelő-átültetésére.
Aki adomány-elismerést kér, amivel az adójából leírhatja az összeget, az cégnél az adószám, név, cím, bizonyos esetekben cégjegyzékszám, magánszemélynél az adóazonosító, név, cím megadásával utaljon, hogy az adományelismerést el tudja küldeni számára a Rend!
A kórház pontos neve:
BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN Megyei kórház
Az osztály:
I. sz. Gyermekosztály
Onko-haematologia
Az osztályvezető főorvos Dr. Nagy Kálmán
Tel:06-46-515-200/15-72 m.
Kocsis Zsoltika, 3 éves erdélyi magyar kisfiú. Leukémiás. A kis faluban, ahol élnek (Beszterce megye, Szent Máté /Matei/, a gyerekorvos a betegségről addig mit sem tudó édesanyának (akinek egyetlen gyereke) annyit mondott szomorúan: "Igen, súlyos. Barátkozzon meg a gondolattal, hogy elvesztheti...". Kolozsvárra kerültek, ott a kórház közölte: "Úgysem lehet megmenteni, de a román állam egyébként sem támogatná a kezelését.".
Most Miskolcon vannak, Zsolti és az édesanyja, ahol elvállalták a csontvelőátültetést, de a műtét 21 000 000 forintba kerül. A HÍRTV-n ugyan bemondták, de eddig összesen 500 000 forint gyűlt össze. Ha csak 21 000 ember ad egy-egy ezrest, már megvan a pénz. Ez jelenleg 1 mozijegy ára.
A számlaszám, ahova utalhattok:
Kocsis Enikő Ildikó
11773346-00176271
Egyébként az édesanya nevére nyitották a számlát, Kocsis Enikő Ildikó, így is ellenőrzihető az OTPnél.. A mobilszámát megadta a HÍRTV, nemrég felhívtuk telefonon, nagyon bizakodik, imádkoznak.
Kocsis Zsoltika, 3 éves erdélyi magyar kisfiú. Leukémiás. A kis faluban,
ahol élnek (Beszterce megye, Szentmáté /Matei/, a gyerekorvos a betegségről
addig mit sem tudó édesanyának (akinek egyetlen gyereke) annyit mondott
szomorúan: "Igen, súlyos. Barátkozzon meg a gondolattal, hogy
elvesztheti...". Kolozsvárra kerültek, ott a kórház közölte: "Úgysem lehet
megmenteni, de a román állam egyébként sem támogatná a kezelését.".
Most Miskolcon vannak, (BAZ Megyei Kórház, Miskolc, Dr. Nagy Kálmán, főorvos) Zsolti és az édesanyja, ahol elvállalták a
csontvelőátültetést, de a műtét 21 000 000 forintba kerül. A HÍRTV-n ugyan
bemondták, de eddig összesen 500 000 forint gyűlt össze. Ha csak 21 000
ember ad egy-egy ezrest, már megvan a pénz. Ez jelenleg 2 mozijegy ára.
A számlaszám, ahova utalhattok:
OTP 11773346-00176271
SWIFT KÓD: OTPVHUHB
IBAN elektronikus formátum: HU93117733460017627100000000
Aki adományelismerést kér, amivel az adójából leírhatja az összeget, az küldje az adományát az alábbi számlára /cégnél az adószám, név, cím, magánszemélynél az adóazonosító, név, cím megadásával, hogy az adományelismerést vissza tudja küldeni számukra a Rend/:
14100000-34297249-01000005
Szent István Lovagrend
1014 Budapest, Úri u. 49.
és az átutaláson tüntesse fel, hogy:
Kocsis Zsolt csontvelő-átültetésére.
A kórház pontos neve:
BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN Megyei kórház
Az osztály:
I. sz. Gyermekosztály
Onko-haematologia
Az osztályvezető főorvos Dr. Nagy Kálmán
Tel:06-46-515-200/15-72 m.
Nos, ha a román orvosok szerint a gyermek menthetetlen, és miért kételkednék a szakmai tudásukban, akkor vajon Miskolcon miért kísérleteznek a gyerekkel, miért hosszabbítják meg a szenvedéseit. Valami orvosi attrakcióra készülnek? 21 millió egy műtétre rengeteg pénz. Mi kerül ilyen temérdek pénzbe? Van-e reális esélye a gyógyulásnak?
Fórumokon, e-maileken terjedő felhívás lendítette meg a hetek óta folyó gyűjtést egy leukémiás erdélyi kisfiú, Kocsis Zsolt életmentő műtétjére.
A család egy erdélyi faluból jött át Magyarországra, mert az illetékes romániai kórházban kiderült: nincs esélyük arra, hogy időben megműtsék a gyermeket. Jelenleg Miskolcon, a Bordsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház Gyermek-haematológiai Központjában kap olyan kezelést, amely időlegesen javított is állapotán.
Hosszú távú megoldást csak a csontvelő-átültetés jelentene. Ennek azonban anyagi korlátai vannak. A magyar egészésgügyi kassza az érvényes szabályok szerint nem finanszírozhatja külföldi állampolgár műtétjét. Márpedig itt körülbelül húszmillió forintos beavatkozásra lenne szükség.
Az ügy a legutóbbi napokban megmozgatta az internetes közösséget. Világnézettől függetlenül, bal- és jobboldalinak számító portálokon - így a NOL fórumán is - felhívások jelentek meg az adakozásra.
A segíteni szándékozók arra hívják fel a figyelmet, hogy bár látszólag nagy összegről van szó, gyorsan összejöhet a szükséges pénz, ha elég sokan adnak lehetőségeikhez mérten akármilyen csekély összeget.
Kocsis Enikő Ildikó, a gyermek édesanyja a NOL-nak elmondta: a hosszú ideig akadozó gyűjtés az utóbbi napokban látványosan meglendült. Érzékelik az internetes közösség segítségét.
a Segítô Jobb Egészségügyi- Humanitárius Alapítvány elnökével
A hippokratészi esküt nem kötik határok
A volt kommunista láger országai közül Magyarország több szempontból is lépéselônyben van szomszédaival szemben. Ez az egészségügyi–szociális szolgáltatások terén is lemérhetô, annak ellenére, hogy itt is vannak gondok. Évtizedek óta vállalnak határon túliakat az egészségügyi intézetek, de hivatalos formában csak a Segítô Jobb Alapítvány létrehozása óta, amely a lakóhelyükön el nem látható betegek magyarországi kezelését szervezi, koordinálja és finanszírozza. Ezt megelôzôen a minisztérium szemhunyása mellett, az állam terhére látták itt el azokat a betegeket, akiknek valamilyen módon sikerült kórházközelbe jutniuk Magyarországon.
A hozzávetôleges becslésbôl kiderült, hogy ez az országnak évente 1-2 milliárd forint közötti összegbe került. Mert nemcsak olyan problémákkal fordultak a magyarországi intézetekhez, amelyeket otthon nem tudtak megoldani, hanem - a jobb ellátás érdekében - enyhébbekkel is.
Az egészségügy átszervezésekor a költségvetési feltételek is megváltoztak. A biztosítási rendszerben problémássá vált e betegek befogadása, mert feltevôdött a kérdés: ki fizet értük? Az állam nem fizet, a biztosító nem fizet, s ha a kérelmezô beteg sem tud fizetni, akkor befogadása esetén a kórház veszteségszámláját terhelik.
Dr. Kalmár László kezdeményezésére 1990-ben öttagú, lelkes csoport létrehozta a Segítô Jobb Alapítványt, azon határon túli súlyos betegek segélyezésére, akik ellátására egyes szomszédos országok még nem rendelkeznek kellô kapacitással, felszereltséggel. Kezdetben ezt teljes mértékben szponzorok segítségével oldották meg. A kormánytámogatás 1993-ban indult be, 120 millió forinttal, s évente átlag 20 millió forinttal növelték. A kormánytámogatás jelenleg az alapítvány költségvetésének a felét teszi ki, a többi adományokból gyűl össze.
Ez az anyagi alap csupán a nagyon súlyos esetek felvállalását teszi lehetôvé, ezért nagyon szigorú, szakmailag ellenôrzött elôszűrôrendszert működtetnek a határon túli országokban is. A dr. Kalmár Lászlóval készített interjú alapján gyakorlati, közérthetô részletességgel ismertetjük: kik fordulhatnak segítségért és milyen módon ehhez az alapítványhoz, s ezen túlmenôen, mily jelentôséggel bír szakmai szempontból a különféle programokba bekapcsolódó orvosok számára, és közvetett módon hogyan hat ez vissza a betegekre.
Kapcsolatfelvétel módja
Ha valakinek olyan súlyos egészségügyi problémája van, amely esetében indokolt a magyarországi kezelés igénylése, többféle módon felveheti a kapcsolatot a Segítô Jobb Alapítvánnyal, de nem kerülheti meg a lakóhelyéhez legközelebb esô elôszűrô állomást. Ha nem tudja ennek címét, telefonszámát, akkor megkérdi a papjától, bármely felekezethez is tartozzon. Ha a lelkész sem tudja, akkor az megkérdezi az esperesét. Ha az sem tudja, akkor megkérdezik a püspököt, és az biztosan tudja. Az egyházi hierarchia ebben az esetben is a legbiztosabban járható út. De általában a magyar orvosok mindenike tud rólunk, hozzájuk is lehet fordulni. Ha egyenesen a budapesti központot keresik meg, akkor mi megmondjuk pontosan – név, cím, telefonszám, hogy melyik a lakóhelyéhez legközelebbi elôszűrô állomás.
A határokon túl – Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Újvidék, Horvátország – kb. 40 elôszűrô állomás működik. Mivel a budapesti intézmények nem bírják ki azt, hogy az összes határon túli beteg Budapestre kerüljön, egy részüket Debrecenbe, Szegedre vagy Pécsre irányítjuk, ahol diszpécserközpontokat is működtetünk. Erdélyben kb. 30 orvosi-karitatív elôszűrô állomásunk van.
Folyamodhat hozzánk a beteg, a hozzátartozója, a papja, az orvosa, a magyarországi rokon vagy ismerôs, bárki. A beteg jelentkezik a lakóhelyéhez legközelebbi diszpécserközpontunkban, a vizsgálatokat leíró kórlapokkal, diagnózisokkal, és elmondja, mire lenne szüksége, milyen jellegű segítséget igényel. A betegek vizsgálatának és kezelésének szakmai indokoltságát elsôdlegesen e központokban mérlegelik az itt dolgozó orvosok. Szakmai javaslatukat, kérésüket a magyarországi diszpécserközpontokhoz továbbítják. Ezek vezetôi megtárgyalják az esetet az alapítvánnyal együttműködô orvosegyetemek, illetve országos intézetek speciális szakembereivel, s mindezek függvényében döntünk a segítségnyújtás formájáról.
A segítségnyújtás formái
Ragaszkodunk ahhoz, hogy szakmailag nagyon megalapozott legyen a kérés. Mert ha én látatlanban azt mondom, hogy hozzák, s útközben meghal a beteg, kinek a felelôssége? Vagy idejön olyasmivel, amit otthon is meg tudnának oldani, s amit mi nem tudunk támogatni. Ezért kell elôre tudnunk, hogy a betegek milyen problémával jönnének Magyarországra. Ez sürgôsségi esetekre is érvényes, akkor is működik ez a szűrô, ami nagyon gyors is lehet, percek alatt megoldható, hisz ott van a mobiltelefon, a telefax-kommunikáció. Akár a Balaton közepérôl, ha épp ott ér a hívás, le tudjuk bonyolítani az ügyintézést.
Az eset függvényében nyújtunk segítséget. Ha indokolt, rögtön felvesszük a kapcsolatot az illetékes intézettel beutaltatása érdekében. Vagy gyógyszert adunk, figyelembe véve azt, hogy alapítványunk a betegek részére csak az életfontos gyógyszerek beszerzését tudja támogatni, korlátozott idôre. Vagy kiküldünk egy szakembert, nézze meg. Elküldik a dokumentációt, és tanácsot adunk szakmailag, hogyan lássák el helyben, vagy milyen magyarországi intézetbe hozzák. Vagy végezzenek el még ilyen vagy olyan vizsgálatot, mert sem a beteg, sem a hozzátartozó, a laikus nem tudja eldönteni, csak az orvos, hogy a beteg mit bír ki vagy mit nem.
A vizsgálatokat járóbeteg-rendszerben végezzük. Emiatt idônként gond van, mert a betegek eleve kórházi felvételt sürgetnek. Nehezen fogadják el,
hogy mi elôször meg akarunk gyôzôdni ennek indokoltságáról. Egy ambuláns vizsgálat néhány ezer forint, egy befektetés - bármennyire is takarékoskodunk - 50-60 ezer forintnál kezdôdik. Másrészt látatlanban arról sem dönthetünk, hogy esetenként melyik intézet a legmegfelelôbb. Ha menet közben kell áttennünk egyikbôl a másikba, ez nemcsak idôveszteség, többletköltség, hanem a betegnek sem jó.
Kivételesen indokolt esetben a járóbetegként történô néhány napos kivizsgálás idejére átmeneti szállást biztosítunk, amelyrôl a diszpécserközpont vezetôje dönt. A fogadási idôn kívül jelentkezô betegek szociális segítséget - elhelyezés, étkezés - az Erdélyi Gyülekezettôl kérhetnek.
Kórházi ellátást nem támogatnak
A kórházi szintű ellátást nem támogatjuk, mert elméletileg ezt a határon túli országokban is el tudják látni. Ezért csak a csúcsintézményekkel – orvosi egyetemek, országos intézetek: idegsebészet, traumatológia, onkológia, kardiológia – van szerzôdésünk. Azokkal, amelyek a legbonyolultabb ügyeket is meg tudják oldani.
A közepes és alacsonyabb szintű betegellátás, hál' Istennek, javul a határokon túl is. Kezdetben például nagy összegeket költöttünk művese kezelésekre. Ez már megszűnôben van, mert a határon túl is kezd kiépülni ez a háló. Gyógyszerhiány miatt az onkológiai kezelésekkel is több gond volt. Korábban jobban igénybe voltunk véve CT (Komputer Tomográf), MR (Mágneses Rezonancia) vizsgálatokra, de most ez is csökken. Ha másképp nem is, de fizetéses formában több helyen van.
A daganatos betegekre költöttünk a legtöbbet, ennek egyharmada gyermek. A határon túli onkológiáknak egyik nagy gondja, hogy vannak olyan vizsgálatok, amelyeket - elsôsorban a modern képalkotók hiánya miatt - nem nagyon tudnak megoldani. Kérésre, e vizsgálatokra is átvesszük a betegeket. Gyógyszereket adunk abban az esetben is, ha nincsenek, s akkor is, ha épp hiánycikk.
A másik nagy gond a sugárkezelés. A múltkoriban mondotta a bukaresti minisztérium egyik igazgatója, hogy a sugárterápia igénynek alig egyharmadát tudják kielégíteni. Ebben nagyon jó a közreműködés a román féllel. Sugárterápiára átjön a beteg Magyarországra, aztán visszaadjuk a további kezelésre. Nagyon fontosak ezek az együttműködések, mert a pénzeink csak arra elégségesek, hogy kiegészítô, illetve sürgôsségi támogatást adjunk. Arra már nem, hogy olyasmit is mi fizessünk, ami egyébként ott kinn mégiscsak elérhetô.
Szívműtétre elsôsorban gyerekeket fogadunk, mert ezek esetében a határokon túl lényegesen szerényebbek a műtési eredmények. Tárgyaltunk már arról, hogy a felnôttek szívműtétjét lehetôleg otthon és idôben oldják meg, ezekkel ne terheljenek. Ezért cserébe mi átvállaljuk a gyerekeket. Sajnos, ez az alku még nem igazán működik.
Tájegységek betegeinek segítése jól képzett orvosokkal
A betegeken nemcsak itteni kezelésekkel, gyógyszerekkel, tanácsadással segítünk, hanem oly módon is, hogy továbbképzô tanfolyamokat szervezünk, illetve különbözô ösztöndíjakat adunk orvosoknak. A debreceni Ady Akadémia keretében kéthetes nyári egyetemet működtetünk határon túli orvosoknak, 50 fôs létszámmal. Kétharmaduk Erdélybôl jön, a többi máshonnan. Ez évente belekerül közel kétmillió forintba. Eleinte inkább nagyvárosokból jöttek, most kifejezetten ragaszkodunk ahhoz, hogy ezek családi vagy körzeti orvosok legyenek, mert ezek sokkal hátrányosabb helyzetben vannak, mint azok, akik egyetemen vagy nagyobb kórháznál dolgoznak.
Erdélyben az Erdélyi Múzeum Egyesület orvosi részlegével tartjuk a kapcsolatot. Mi kiírjuk a pályázatot, s ezt elôbírálják, mert ôk közvetlenül le tudják ellenôrizni - vidékenként, emberileg, szakmailag - a pályázót. Ez nem nyugdíjas klub, nyaralás, bevásárlóközpont. Kezdetben megpróbáltunk koncentrálni egy-egy dologra, de idôvel kiderült, hogy jobb, ha családi, körzeti, általános orvosokat vonunk be ebbe a továbbképzésbe, amely a korszerű diagnosztikáról és terápiáról tájékoztassa ôket minden területen. Az elmélet mellett gyakorlatra is visszük a résztvevôket.
Szakkönyvekkel is segítünk. Ösztöndíjakat is adunk magyarországi tanulmányútra, de csak azoknak, akik olyan betegeket látnak el, akik egyébként Magyarországra kerülnének. Mi egybôl használjuk is azt, amit egy-egy ilyen orvosba befektetünk. Ahogy hazatér, már másnap megkapja ezeket a betegeket, s az ô véleményezése szerint jöhet, vagy nem jöhet Magyarországra. Ez a betegellátás lyukainak a betömködésére szolgál.
Többnyire magyar orvosok vagy magyarul is beszélô orvosok élnek ezekkel a lehetôségekkel, de fogadunk más nemzetiségűeket is, akikkel általában angolul meg tudjuk értetni magunkat. A műtét szempontjából teljesen mindegy, hogy milyen nyelvet beszél. Ha nem is magyar, de ha ô az idegsebész, a szívsebész, az onkológus, ôt kell használni. Itt nem az van, hogy magyar orvosokat segítsünk, hanem tájegységek betegeit segítjük jól képzett orvosokkal.
Határokon átnyúló kapcsolatrendszer a betegellátásban
Folyamatos javulás tapasztalható a határon túli egészségügyi ellátásban. A román minisztérium is tudja, hogy miben vannak elmaradásai. Annak alapján, hogy milyen problémákkal fordulnak hozzánk a román állampolgárok, a magunk során mi is tájékoztatjuk ôket. Csak úgy tudjuk objektíven eldönteni, hogy indokolt-e a beteg Magyarországra hozatala vagy sem, ha pontosan, biztos forrásból tudjuk, mit lehet megoldani Romániában és mit nem.
Ezt akár a minisztériumtól is megkérdezhetjük, mert elég jó az együttműködés. A kapcsolat a hivatalos és a baráti között van, partnernek fogadnak el. Korábban az volt, hogy teljesen magunkra voltunk hagyatva. Mostanra több szinten is kialakult egyfajta együttműködés a román egészségügyi intézményekkel. Hozzájárulnak például ahhoz, hogy itt lássunk el betegeket és otthon folytassák a kezelést; hogy a segélygyógyszerek simán bemenjenek Romániába, például a katolikus egyház működtette Caritas révén, amellyel több vonatkozásban is közreműködünk.
Jó szomszédság, jó viszony építése
Amennyire költségvetésünk megengedi, befogadunk nemcsak magyar nemzetiségű betegeket is. Miért mondanám azt egy X románnak, aki pajzsmirigy daganatával történetesen hozzánk fordul, hogy haljon meg, mert nem lehet Romániában a besugárzást elvégezni? Ami a jó szomszédságba, a jó viszony építésébe belefér, olyan mértékben megengedhetjük magunknak, hogy segítsünk egy ukránt, egy románt, egy szerbet, egy horvátot.
Az ideális az lenne, ha otthon is el tudnák látni ôket. Jó volna összehangolni a régió államainak egészségügyét. Ami például Magyarországon jól megoldott - mondjuk az idegsebészet, a gyerekszívsebészet - nem biztos, hogy azt Romániában a nulláról kéne felépíteni. Egyszerűen el kellene cserélni a kapacitásokat. Ehhez bizalom kell, együttműködés. Nem azt az orvost kell támogatni, aki épp maszekrendelôt akar nyitni, hanem ösztöndíjat kell adni, és olyan műszereket, amire szükség van. Onkológiát kell támogatni, szívsebészetet, meg tudnám sorolni.
Van mit tanulni egymástól, s ezt ki kell használni, információt cserélni. Nekünk az nem érdekünk, hogy ide hozzuk a betegeket. Nekünk az az érdekünk, hogy egész Romániában - és nemcsak itt - kiépüljenek ezek a központok. Nem egy kiegyensúlyozott dolog, hogy a határ miatt egyik oldalon így történik, a másik oldalon úgy történik. Fontos lenne, hogy a határon túl is jól felszerelt kórházak, intézetek legyenek. Magyarország megsínyli ezt a törésvonalat, a régió országainak egészségügyi kiegyensúlyozatlanságát. Ebben is közre kellene működni a szomszédos országokkal, hogy közelítsük egymáshoz az egészségügyi ellátásrendszereket.
Nem igaz az, hogy adminisztratív körülményeken múlik minden. El kéne felejteni azt, hogy magyarázatokat keressünk, óriási intenzitással keressünk magyarázatokat a hiányosságokra. Az energiákat a lehetôségek maximális kihasználására, fejlesztésére kellene fordítani. - Romániai Magyar Szó - 990525
Ezen az oldalon egy hasonló problémával küzdö kislány története van.
Keresem a Segítő Jobb alapitvány elérhetőségét.
Nem ismeri valaki?
Ők a határon túli magyarok egészségügyi ellátásban próbálnak segiteni.
http://udvarhely.ro/help.php?what=1
Sokat nem tudtam segiteni, de legalább nem süllyed a topic.
Lévai Anikó Alapítványa: http://www.gyermekmento.hu/tevekenyseg/program/
2003-ban 71 magyarországi és külföldi gyermek kivizsgálásának, gyógykezelésének és műtétjének költségét fedeztük. Mindennapos kapcsolatban állunk a Heim Pál Gyermekkórházzal és a Budai Gyermekkórházzal.
Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Magyar Egyesület
1066 Budapest, Teréz krt. 24. I/1.
Telefon: 475-7000
Telefax: 302-4136
E-mail: ngysz@gyermekmento.hu
Bankszámlaszám: 11991102-02104227
Adószám: 19622158-1-42
Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat Alapítvány
1066 Budapest, Teréz krt. 24. I/1.
Telefon: 475-7000
Telefax: 302-4136
E-mail: ngysz@gyermekmento.hu
Bankszámlaszám: 11991102-02120159
Adószám: 18012006-2-42
PS a Gondolán is gyűlnek az adományok..
de attól félek 1-2 alapítványt is be kellen vonni, mert igy nagyon lassan gyűlik össze a kellő összeg: http://forum.gondola.hu/cgi-bin/ultimatebb.cgi?ubb=get_topic&f=2&t=003841&p=2
az IBAN-számban a teljes, 24 hosszú számlaszám kell, tehát a végén lévő harmadik nyolcas (csupa nulla ugyan) nem hagyható le.
A megadott számlaszám: 117733460017627100000000
IBAN elektronikus formátum: HU93117733460017627100000000
#51 geo elôzmény: #48 válasz 2004-03-10 18:29
11773346-00176271 ez valóban egy szimla lakossági folyószámla, olyan, amilyen bárkinek lehet.
SWIFT KÓD: OTPVHUHB
IBAN kódot még nem tudok (vagyis nem pontosan). Mindjárt kikeresem.
#41 guminyuszi válasz 2004-03-10 18:10
Újra beszéltünk az édesanyával, Zsolti most kapta a harmadik kemoterápiás kezelést, ilyenkor jól van, de utána letörik. A főorvos most utasította a titkárnőt, hogy holnap is kérdezzék le, mennyi van a számlán, mert a kórház anyagilag nagyon meg van szorítva.
Akinek további kérdése van az hívja fel közvetlenül Zsolti édesanyját, nagyon kedves asszony:
Kocsis Enikő Ildikó
06-30-661-01-03.
#31 guminyuszi elôzmény: #28 válasz 2004-03-10 17:22
Megnéztem, egyszerűen nem is értem, mit vitatnak. Az interjú a hét végén többször is lement a Hírtv-ben, ott adták meg a számlaszámot is, őket is fel lehet hívni.
#30 guminyuszi elôzmény: #28 válasz 2004-03-10 17:19
De fel lehet hívni Miskolcon, az Erzsébet kórházban Nagy Kálmán főorvost is.
#29 guminyuszi elôzmény: #28 válasz 2004-03-10 17:17
A HÍRTV-ből, magam is láttam az interjút, és beszéltünk az édesanyával is telefonon azóta.
(Ha jól látom, ebben az üzenetben sincs dátum, mikor indították, így pedig komolytalan. Egyszer indítottam erről topicot, persze 10 hozzászólás alatt elsüllyedt.)
