A válasz ott van a füzetetekben a kéktúra kiírásában: túra megszakításakor és folytatásakor bélyegezni/fotózni kell
Szépalma recepción van is túrás bélyegző (Öreg Bakony Bakancsosa) tehát még cégesért sem kell kuncsorogni, nem tudom új vagy régi füzet attól függ hogy egy vagy két bélyegzés kell, két dátumot beírni és kész
Én még nem érzem magam elég bátornak, hogy buszra, vonatra szálljak újra (plusz ez a maszkos világ se tetszik), szóval mi úgy folytattuk a túrázást, hogy kisebb szakaszokat tettünk meg úgy, hogy körtúrát csináltunk belőle. A múltkor pl. tés és kisgyón között, és a nem kéktúrás rész valahogy sokkal szebbnek is bizonyult, vadregényesebb volt. Most Bakonybéltől másztuk meg a Kőris-hegyet ,és onnan elmentünk Szépalmapusztáig, majd onnan vissza Bakonybélbe egy másik úton. Viszont ugye most nem pecsétes helynél hagytuk abba, gondoltam legközelebb Szépalmapusztától folytathatnánk. Ez így nagyon elvadult ötlet? Nem lehet ilyet csinálni? Ha lehet, akkor hogyan kell jelölni ezt a pecsételős füzetben?
A kalandos körülmény azt jelentette hogy elnök úr kicsit megkavarta a progit és olykor azt sem tudtuk hol vagyunk... vagyis én tudtam, de nem én voltam a túravezető. :-))
A zöld helyett a piros kerékpároson mentünk a Tavas-bánya érintésével a Mogyorósi-kilátóig, szép út az is egyébként, teljesen jó választás.
Délután 2 körül még a túra negyedénél jártunk a Medves Hotel parkjában ücsörögtünk, sörözgettek, eszegettünk, bámészkodtunk.
Őszintén szólva ezen a részen bűn átrohanni amúgy...
1.-2. Medves Hotel
3. Zagyva-forrás
Aztán azért belehúzott a brigád, és az Északi Zöld környékén már nem voltak geoládák. :-))
Voltak viszont méhek, ezrével, rengetegen méhészkednek arrafelé, szerencsém volt hogy a több ezerből csak kettő csípett meg, aztán rájöttem miért szeretnek annyira... és megettük az összes gumicukrot ami a hátizsákomban illatozott. :-))
Ennyit a trianoni határ meghúzásának értelméről és komolyságáról, legtöbbször a tót oldalon mentünk, a vidék nem szétválasztható, manapság már szerencsére nincs is sok jelentősége (ha nincs víruspánik, de itt az sem volt komoly)
szó szerint a kertek alatt
A táj csodás, miután elhagytuk Rónabányát voltak szakaszok ahol én is először jártam. Cered környéke a határsávból mesés, ennyi jó lehet ebben a trianoni rosszban hogy olyan helyeken vezet a határral együtt futó zöld ahova amúgy biztosan nem jött volna el senki.
a szántó már szlovák oldal, kissé előtte az erdőszéli legelőnél szerintem meg senkit nem érdekel a határ
Igen ez az országút átvágása az egyik kereszt előtt, volt pár belőlük, érdekesek voltak. Mármint a keresztek.
Jó kis túra volt egyébként, még a visszaút is izgalmasra sikerült Somoskőre. Cereden hagytunk két kocsit, bepaszírozta magát a tucatnyi ember ebbe a kettőbe is, ami a ceredi szerpentinen minimum érdekes volt, a seggig ülő autóval. :-)
Mint köztudott ez a rész a Salgó Rally Zagyvaróna-Cered gyorsasági szakasza, a legikonikusabb szakasz az egész versenyen. Erről tanúskodnak az aszfalton lévő feliratok is. "Hajrá Ferike" és a többi. :-))
Azért nem döntöttem pályacsúcsot, ennyivel tartoztam a többieknek. :-)
A Kárpát Egyesület emléktúráján kalandos körülmények közt túráztunk Somoskőtől Ceredig, érintve a Tavas-bányát, a Zagyva-forrást, a Rónai-fennsíkot, a Mogyorósi-kilátót, majd az Északi Zöldön fullosan pazar kilátások közt sétáltunk be Ceredre.
(ja, és a felújított Medves-hotel udvarán pihentünk egy félórát, ahol régi ismerősöm üdvözölt, és körbemutatta a szépen rendbe hozott jugendszállót, amely 30 év után végre tényleg szép lett, pedig már azt hittem az enyészeté lesz )
Somoskő-Cered, avagy Mindent vissza, vesszen trianon!
1. Somoskő, 2. Tavas-bánya, 3. Medves hotel
jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok
Salgó, Karancs egy vonalban a Rónai-fennsíkról
az Északi Zöldön Cered felé... háttérben a távolban a Bükk és a Bélkő
a határkövön túl Tajti és Óbást már elszakított terület. Távolabb a Füleki hegyek. Pazar vidék a Medvesalja, kár hogy éppen csak, de átesik a határon
Cered határa, és templomtornya
kérdés: vajon háború előttiek a feliratok, vagy 50-es évek?
Mi háború előttinek gondoltuk az "Uradalmi borok" és a "Fűszeres" feliratból következtetve.
Na, most látom befejeztétek, gratulálok mindenkinek és a minden igényt kielégítő beszámolóhoz is!
észrevételek:
-A kék "L" jelzés volt évtizedekig az országos kék útvonala, megfontolandó lenne ma is, mert az aszfalt elég forgalmas lett, és amúgy sem sok értelme van itt, jobb a régi út. Mi is ott jöttünk le tavaly a Rákóczi-túra végén Széll úrral. Még elvétve akadnak régi kék jelek is, látnotok kellett szerintem.
-Füzérnél tökéletesen felesleges letérni a bicikliútról, a kék régi útvonala lett leaszfaltozva, ez már csak a tócsa jobbról vagy balról kerülésének tipikus esete...
Nyáron nem is jó ötlet, itt láttunk egyedül viperát a gyerekkel anno, bár azóta tudom hogy nem is veszélyes, ez is csak hiszti mint a legutóbbi pár hónap.. :-)
Lászlótanya messze van a mai kéktől ahhoz hogy látszódjon, de a régiről sem látszik amúgy, tavaly megnéztem. Elgyalogoltam a régi kék ösvényen a kerítésig, majd a kapuig, de a kastély maga nem látszik. Oda egyszer még bekunyerálom magam pedig, mert érdekel. :-)
Na megyek "alunni", reggel korán kéne kelni...:-)
"Kitartani mindhalálig Vissza el a szent határig..."
Egy kétnapos programot tervezek: Várpalotáról busszal Városlődre, onnan 2 nap alatt vissza. Lefedi a V.lőd - Bakonykuti szakaszt. A jelenlegi tervek szerint a június 13-14-i hétvégén, de ez részemről rugalmas. Egyedül unalmasabb, tehát ha valaki szeretne csatlakozni, akit nem zavar még egy kutya, annak örülnék, ha jelentkezne.
Mi is május végén voltunk annak idején, hasonló "vizes" élményeket gyűjtöttünk.
Az írásod nyomán megpróbáltam felidézni, én hogyan kezdtem el ezt az egészet. Kicsit talán ahhoz hasonlítható, mint amikor egy hosszú regény olvasásába fogsz, és az első pár fejezet után kezd el igazán érdekelni a történet. :)
2006 volt szintén, amikor egy börzsönyi túrán az egyik barátom teljesített egy szakaszt, ott láttam először kéktúra-füzetet. (Az övé még kézzel rajzolt. Diákként kezdte a túrát nagyon régen. És ha időnként összefutunk mostanság, és a túrázásra terelődik a szó, mindig fogadkozik hogy most már tényleg be is fejezi...). Az utána következő két évben, itt-ott járva az országot érintettem a jelzést, ott volt a szemem előtt. Aztán 2008 nyarán jött az ötlet, hogy keressük fel pár napra az egyetemi gólyatáborunkat, ahová az előző években is visszajártunk már. Az viszont már homályba veszik, hogy ki javasolta hogy többnapos kéktúrázással közelítsük meg a helyet, illetve azt, hogy mindezt a Cserehát felől tegyük (a végcél Bódvarákó volt). Mindegy, beballagtam a Cartographia térképboltjába, vettem egy füzetet, aztán gyerünk, Fancsalról került az első pecsét a füzebe. A kezdeti nekibuzdulásnak télre vége lett, az utána következő két évben alig mentem - valószínűleg egyébként, jobban el voltam foglalva más jellegű élmények (utazás messzebbre, szórakozás a barátokkal) gyűjtögetésével. Aztán lassan elmúltak ezek a napok is. Kezdetben hirtelen sok időm lett, kevés pénzzel, ez kedvezett a rövid túráknak. Utána jött a munkába állás, a kevesebb szabadidő, ott meg már tudatosabban terveztem meg hová készülök, és itt már szempont lett az OKT. Aztán megismerkedtem a párommal, és onnantól kezdve együtt jártuk a kéktúrát (is). Szóval nem volt olyan túraalkalom ami átbillentett volna abban hogy ezt most csinálni kell, fokozatosan lettem függő. :)
Nem mindegy, hogy Hatvan vagy Aszód felé közeledsz (juj, ez még nekem is fáj), de így hatvan felett még jobban izgat a túrázás. Csak már nyugdíjas lennék és mehetnék amikor kedvem tartja!
Egy biztos: minél többet mászkálok, annál jobban izgat újból menni. Annyi szépség van ebben a kis országban, hogy sokan nem is hinnék, csak az a baj, hogy sokakat nem is érdekel.
Igen, a Zempléni-hegységben él vadmacska. Szereti a háborítatlan erdőket, Vágáshuta magasságában erre azért jóval nagyobb esélye van, mint mondjuk a Normafánál. :) Nagyobb testű és robosztusabb mint a házimacska. A vastag, tömött farkán lévő 6-7 sötétebb színű gyűrű fontos fajmeghatározó bélyeg. Sajnos egyre gyakoribb a kóborló házimacskákkal történő basztardizálódása (házimacska x vadmacska hibrid), tehát teljes mértékben az sem zárható ki, hogy egy ilyen hibridet, ad abszurdum egy jól megtermett házimacskát láttatok.
Hogy feleségem álláspontját idézzem az ilyen jellegű kérdésekben: én úgy mesélném, hogy vadmacska volt. :))
Amikor még vitorlázórepülést oktattam, akkor jöttem rá, hogy csak a fiataloknak nincs ideje semmire.
Ahogy megyünk befelé a korba, egyre több dologra van időnk, legalábbis én így érzem.
Hatvan felé közeledve járom a második OKT bejárást, sőt a harmadik füzetemet is elkezdtem már (hiába, a karantén ideszögezett Pest környékére).
Tervezem erősen az AK-t, nagyon szeretném megélni azt a pillanatot, amikor majd a Nagy-Nyugodón beütöm a plusz egy pecsétet, amivel ténylegesen befejezem a nagy kört...
Szóval ötven felé tervezz bátran!!!
Szívből gratulálok a teljesítéshez és a leíráshoz is!!!
elég jól áll, Pest környékiek közül Rozália-Nógrád, ezen kívül Tördemictől nyugatra..
szóval 5 sima túranap meg egy hosszabb sátras menet :-)
eddig mindig morgott mikor emlegettem neki hogy majd remélem egyszer -nélkülem- befejezi, de tegnapelőtt vagy mikor miután a heyjoe-ra bejegyeztük a megtett szakaszokat, az volt az első neki hogy megnézte mennyi van hátra és leste kicsit a térképet is
szóval hátha..
nem erőltetem, ez már az ő dolga
ő egyébként az a fajta lusta fiatal, akit nehéz kirobbantani otthonról, önszántából sosem jönne, kell kicsit noszogatni (a család ennyit lát, ebből azt gondolják hogy szegény gyerek rabszolgaságban él :-) de mikor már úton vagyunk akkor nem kelletlenkedi végig az utat, jól elvannak együtt, megy a big shutup például :-)
a kicsi meg képes velem bármilyen kitérőre eljönni, Z700 vagy geoláda, egyremegy..
lehet hogy 15 évesen ő sem lesz már ilyen :-)
(épp az előbb jött be, kezében a környezet könyvével, hogy ápá emlékszel múltkor mikor láttuk azt a repülő óriási méhrajt? itt írja a könyv hogy néha a királynő nekiindul és követi az összes méhecske - tényleg két hete volt Arkánál hogy láttunk ilyet, sosem láttam hasonlót korábban*
ha már itt tartunk, a Zemplénben él vadmacska? létezik hogy Vágáshuta után az ment át az úton? elég nagydarab volt, vastag farokkal, ránézésre nem egy sima házimacska.. szürke csíkos bundája volt..
*: ez válasz arra a kérdésre is amit Hollóházán kaptam, nem írtam bele a beszámolóba mert kicsit ünneprontó volt
útbaigazítottunk egy idősebb autós párt László-tanya felé
később láttuk őket Hollóházán és megszólítottam hogy na milyen volt, sikerült? nem, nem tudták megnézni mert le van zárva kerítéssel, ez olyannak jó aki szeret sokat gyalogolni
na hát én pont ilyen vagyok -mondtam mosolyogva
most jött a hideg zuhany: csak tudnám mi értelme van, kérdezte az ember
mondtam neki hogy a rengeteg élmény (például akár egy ilyen méhkirálynős), dehát úgysem lehet ezt átadni úgyhogy nagyon nem erőlködtem rajta :-)
az az érdekes hogy a kocsi tetején ott volt két bicajszállító, szóval elméletileg mozgáskedvelő emberek..
Nálunk (mert csapatban indultunk 1994-ben) még az volt a koncepció, hogy a film nyomán keletről nyugatra haladjunk. Nagyrészt ezt sikerült tartani, az egynapos túráknál volt sokszor ellenkező irány. És a célba érés Írottkőn sikerült. Akkor még azt gondoltam, hogy lendületből jöhet az RP-DDK (Szombathely széléig még abban az évben el is jutottunk), de aztán más lett a folytatás. 2008-ban elkezdtem (főleg a lányom miatt) Katalinpusztától a 2. teljesítést (azóta is tart), még nem gondolkoztam el az utolsó pecséten (néhány "versenyző" már nem jöhet szóba), 63%-nál tartok. Nem látok rá esélyt, hogy ez is 13 év alatt sikerüljön, de "soha nem mondd, hogy soha...".
nem akartam ennyire az éjszakába nyúlni, de valahogy elment az idő..
rossz volt az időzítés mert pont a mai nap volt 8-tól órája a kisebbiknek.. elég hamar volt a reggel :-)
az is eszembejutott különben, hogy az elején mikor még annyira messze volt a vége, ezen nem is gondolkoztam hogy hol fogom befejezni
úgy általában is össze-vissza haladtam, ahogy épp sikerült
de egy vagy több beszámoló hatására (Tavaszi Széllé rémlik) eldöntöttem hogy nevezetes ponton kell ezt befejezni, valamelyik végén
és mivel a kőszegi már megvolt, adta magát a másik..
onnantól a haladási irányt is megpróbáltam tartani, mindig keletre
aztán persze néha muszáj volt megszegni a saját szabályomat, mikor Kisinas is bejött a képbe, akkor a Pest környékieket neki "félretettem", aztán volt a 60 éves évforduló amikor a Cserehát beleékelődött a nagy teljesítetlen keleti blokkba
de ezt leszámítva Cserhát-Mátra-Bükk-Aggtelek-Zemplén az nagyjából sorban és kelet felé történt (kivéve mikor a logisztika megoldhatatlan volt, akkor voltak nyugati menések is)
még így is vannak olyan részek amik nem teljesen álltak össze fejben, keverem a bélyegzőhelyeket..
Az meg külön jó, hogy ennyire rá tudod venni az utódokat a gyaloglásra. Ez a mai világban, amikor a telefont ki sem lehet robbantani a kezükből, különösen fontos dolog. És maradandó érték lesz nekik is. Kisinasnak melyik részek hiányoznak még?
Nagyon szép beszámoló, köszönöm szépen. Az epilógus megható volt és magával ragadó. Sok-sok évtizeden keresztül folytasd csak így tovább: egyik lábat a másik után tenni.
Jó volt olvasni. Köszönöm, hogy rászántad az éjszakát. Üdv a klubban! (egy szintén 13 év alatt célba érő, aki pont ott kezdte el, ahol Te/Ti befejeztétek)
A sok fotó közül nekem most a mozdony+füzéri vár kombó tetszett a legjobban.
Megemlékeznék akkor utolsó OKT etapomról.. (azaz Nagy-nyugodó - Hollóháza)
Túlontúl eseménytelen vonatozást követően szombaton n1-kor szálltunk le Saújhelyen, épp akkor amikor ritkás ámde annál kövérebb cseppek kezdtek potyogni odafentről.. Ez is jól kezdődik..
Gyorsan fedél alá siettünk, felvettük a kabátokat aztán haladtunk a beígért fagyizás helyszínére. Az eső közben moderálta magát, amíg a két növendék megrendelte a megfelelő fagyit a Fagyiszigetben, én eltrappoltam a szomszéd sarokra almás táblát fényképezni. Már épp azon gondolkoztam hogy akár el is lehetne pakolni a kabátokat mikor újabb fordulattal az eső méginkább rákapcsolt. Szerencsére a fagyizónak volt egy fedett kiülős része, amíg elnyalták nagyjából ki is dühöngte magát az idő, még pár percet vártunk aztán végre tényleg nekiindultunk a K+-en.
turistaútvonal racionalizálás..
Legutóbb direkt nem erre jöttünk le hogy most ne legyen unalmas, volt pár szép ház, mindenféle virágok, egyre jobb kilátás, hamar eltelt az az óra ami alatt felértünk a Nagy-nyugodós pecsétig. Tetszik ez a lakatlan helyen lévő pecsét, sok ilyennek kellene lenni!
Rövidnek induló kalóriapótló és pecsételő pihit követően végül 20 perc múlva indultunk tovább, közben elolvasgattam a tanösvény tábláját és rácsodálkoztam hogy a térképvázlatán még rajta van az északi zöld..
Szépen zöldellő erdőben jutottunk el a Vörös-nyeregig, itt készült rólam egy igazolófotó a turistaút-csomópontos mozgalomhoz aztán ügettünk is tovább.
A Borz-nyereg és Körtefa-nyereg között lett egy tarvágós erdőirtás ami általában ugye szomorú, most annyi hozadéka volt hogy csodás panorámában gyönyörködhettünk. (az itteni tábla pedig a Z+-ről regél, na az sincsen már)
Az aszfaltútnál Kisinast letámasztottuk és elsétáltunk cucc nélkül a Bornemissza-forráshoz, hívhatnák víznemisszának is mert ivásra sajnos alkalmatlan (geoláda viszont van) Az aszfaltot aztán elhagyva egy nemszeretem emelkedőn és mindenféle kanyargós ámde széles jól járható erdei utakon át érkeztünk a Rákóczi-piros kereszteződéséhez. Útközben volt rézsikló, egy rét webkamerás dagonyázóval és 10 pontos kilátással, nameg lüke gyermekeim fárasztása, ugyanis meséltem nekik hogy a Nagy-Hallgató közelében járunk ők meg mivel angolosok, rögtön le is fordították ügyesen hogy Big Shutup. Innentől 3 napig ezt hallgattam naponta 400-szor hogy bigshutup így, bigshutup úgy :-) A családi túra örömei.. (illetve nem is 3 napig mert még manapság is elő- előjön :-)
Tehát Nagy-Hallgató nyerge, ismét evészet, nálam ismét tanösvénytábla olvasgatása.. Nem is egy tanösvény, hanem a környék tanösvény "hálózatának" szöveges leírása, a tábla hátoldalán pedig térkép. Elsőre elég komoly munkának látszik, de aztán feltűnik hogy a szövegben Baradla-hegy a térképen Baratla, hogy az állatokról elnevezett tanösvények csak egymásba kapcsolódó szakaszok (tehát tkp. két körtúráról van szó), hogy a Kovácsvágás melletti János-vára hegyen nincs ábrázolva a kilátó (a szöveg is csak hajdani földvár maradványait említ), ellenben az ősrög tanösvény rajta van, amin tavaly volt szerencsém bepróbálkozni egy "Riolittufa feltárás" ponthoz és metszőolló nem lévén nálam csúnya megfutamodás lett belőle, viszont mindennek tetejébe -horribile dictu- még az ÉZ sincs a térképen :-) hát ezekután hogy higgyen az egységsugarú túrázó neki? Lehet hogy a fekete filccel margóra felírt "örökké szeretlek Macikám" sem úgy van már?
Innen fél óra gyaloglást követően Vágáshutára érkeztünk, sűrűn nézegettem a telefonom mert aznapi gazdasszonyunk a lelkünkre kötötte hogy szóljunk neki mikor érkezünk mert nem ott lakik (aki még emlékszik, az azóta rendszeresen imáimba foglalt csodás vágáshutai önkormányzat semmisnek gondolta a foglalásunkat és pár nappal indulás előtt kellett új szállás után nézni, így kerültünk Kovácsvágásra) Szóval sűrún nézegettem de térerő nemigen volt, aztán pecsételés után pár perc erejéig máshogy álltak a felhők vagy ki tudja miért de lett két pucuka, gyorsan meg is beszéltük hol vagyunk, mennyi idő míg odaérünk, ő hol van, mennyi idő míg odaér, a végén aztán ebből az lett hogy elindultunk az aszfalton a Margit-forrás felé ő meg szemből Pálházáról kocsival és félúton felvett. Így 600m aszfalttal kevesebbet töltöttünk a kéken, de másnap bepótoltuk :-) Különben meg annál a 16 éves forma kissrácnál biztos ortodoxabbak vagyunk, aki Vágáshután kiszállt a szülei által lépésben hajtott gépjárműből, pecsételt (1 füzetbe) addig szülők megfordultak, felvették és továbbra is lépésben haladva elhajtottak. Úgy tudtam megideologizálni, hogy eljöttek kéktúrázni holnap és holnapután, de a srác már nem bírt magával és a másnapi kezdőpecsétet muszáj volt a szállásukra érkezésüket követően (vagy még előtte) benyomni
Ezzel a kovácsvágási szállással egyébként szerencsénk volt, a szallas.hu miatt nem volt épp olcsó (14/3 fő) de az egész ház a miénk volt, bár elfértünk volna egy szobában de két szobában is alhattunk -Kisinas szerint újabban csúnyán horkolok, sikerült kikuncsorogni némi házi kosztot (isteni virslis karfiolleves volt, meg valami sonkába göngyölt vagy töltött vagy nem is tudom milyen sült, a végére pedig szamócás pite, akkorát ettünk bagóért hogy csuda!) be is fűtöttek nekünk, nem kicsit -a konyhában a folyamatos szellőzetetések ellenére 29 fok volt, a szobákban érkezésünk után gyorsan elzártam a radiátorokat csak attól féltem nehogy felrobbanjon a kazán :-) Reggelre a konyhában azért lement 20-ra
Vacsi előtt a leánnyal gyorsan felszaladtunk a kilátóba, 1.5 óra alatt meg is jártuk :-) Útközben csomó szép régi házat meg pajtát láttunk ami a kocsiból fel sem tűnt.. Akkora szél volt odafönt hogy alig tudtam fényképezni, lent meg semmi. Itt is volt egy jó beszólás, kb 900 apró lépcsőfokon megy felfelé az út, szótlanul szedtük kettesével hármasával a lépcsőfokokat mikor 2/3-adánál megszólalt féligmeddig morgós hangon: ilyen hosszú lépcsőt még életemben nem láttam :-D
De azt mondom megéri felmenni, tényleg ott van a kilátás a szeren!
Ja, a szállás udvarából látszik a füzéri vár!
Vasárnap esőre ébredtünk, igazából az lett volna a váratlan ha nem esik. Egész napra ez volt jósolva, reméltem hogy valamennyit azért tévednek.. Amikor én keltem akkor alapjáraton esett, mikor a kölköcskéket ébresztettem akkorra bedurvult, mire megreggeliztünk elállt, na akkor kellett volna rögtön indulni de még fél óráig motyogattam meg pakoltam meg tettem-vettem. Mire elindultunk nekiállt picit csöpögni de aztán megunta, bírta is egész Nagyhutáig, ott aztán megint rákezdte, csak hogy érezzük a törődést így pecsételés előtt.. Elég nagy sár volt úgyhogy megörültünk az aszfaltnak (az útközben látott szalamandrák meg gondolom az esőnek örültek meg) a forgalom nagyobb volt mint amire számítottam meg amit örömmel elviseltem volna..
Szuha-völgy
Nagyhután a másik gyerek örvendeztetett meg egy aranyköpéssel: ha ekkora a Nagyhuta mekkora lesz a Kishuta? Most már tudjuk, hogy az nagyobb..
Kocsmából nincs hiány erre, akár háromba is beülhettünk volna, de mi siettünk hogy legyen időnk Füzéren még várazni.. Azért a vasút után mivel épp nem esett, lecsüccsentünk egy padra enni, a sarki telken két jópofa tacskó őrízte a házat, szemből pedig egy népes csapat jött, jó sok gyerekkel, egyen-kettőn még valamirevaló esőcucc sem volt. Ahogy hallgattam őket, Vágáshutáig terveztek menni, reméltem hogy megússzák nagyobb zuhi nélkül. Mi sajnos nem úsztuk meg, az igen látványos Szuha-völgy után, kb. a bózsvai szikla magasságában ismét rákezdte :-(
Kár, mert Bózsvát elhagyva többször is látszódott a várhegy és a rajta megülő felhő, mi tudtuk hogy benne a várral.. Ami napos időben biztos überbrutál jól nézhetett volna ki.. A kisvasút nyomvonalán haladva észrevétlenül elállt az eső, a Nyíribe vezető elég ramaty aszfaltút után valahol elvesztettük a jelzést, valakik szemből jöttek, ők nem vesztették el, de nem tudom mi fogadhatta őket mekkora dzsindzsa, de eléggé nagy méltatlankodás volt :-)
Miután becsatlakoztunk a jelzésbe, semmi gond nem volt az úttal, sőt, mintha fűnyíróval mentek volna végig korábban.
Füzérkomlós előtt jött a bivalyetetés, meg a mozdony és az aszfaltos kerékpárút, meg a következő eső. Nem volt nagy, csak olyan ködölős de mivel szél is volt, jutott belőle mindenhova :-(
Itt jött volna az a rész ami az előző verziójú kéktúra füzet borítóján van, két helyen is átvágja az OKT az aszfaltozott bringaút kanyarját illetve mellette megy, ami tök jó lehet fotószakmailag, de most több sebből vérzett (megpróbáltam) a térdig érő fű miatt kb 2 másodperc alatt lett csuromvizes újból a cipőm (már belülről..), jelzés nincs, csak úgy sejteni lehet toronyiránt, de út sincs, ösvény sincs kitaposva -vagy elvétettem a sejtett utat... ami van az meg jó gidres-gödrös, hát ez most elég hisztisnek hangzik de eddigre már hisztis lettem, visszamentem inkább az aszfaltra.
variációk egy témára..
..de nem lehet megunni...
A keresztnél már ha jól emlékszem épp nem esett, úgyhogy Füzéren valami betongerendákra lehuppanva zoknit cseréltünk (ekkor kezdett el újból esni) beadtuk a cókmókot a Koronaőrbe és gyorsan felmentünk a várba a hajdani KL jelzésen. 2 óránk volt rá, szűkösen de elég volt. Mondjuk tudtam volna többet olvasgatni, meg jobban megnézni a koronáról készült fotókat meg a régi pénzeket -ezeket egyáltalán nem láttam, meg a várak rajzaiban jobban elmélyedni, erre jobb lett volna több idő de magát a várat azért elég alaposan megnéztük szerintem.
Véleményem? Röviden: nekem tetszett. Az mondjuk gázos hogy rögtön a bejáratnál egy műanyag cső csonkja áll ki a mennyezetből, meg az is hogy a kilátórészen a 4-5 éves vakolatot már elnyalta az eső és kilátszik az a háló amire fel lett hordva.. ha itt ilyen akkor fent a homlokzatokon is gondolom ilyen, akkor még 5 év és újra olyan színű lesz a vár mint felújítás előtt? Olyan szürkés romos?
Hiányoltam a vár történetét is, valamit a fénykoráról. A termekben elhelyezett kis fatáblákon főleg a leszálló ágáról lehetett informálódni (ez ilyen raktár volt, ide lakószoba ellenére ennyi búzát hordtak, oda amannyit) az ablakon kinézve a pazar kilátásról ahogy a gazdagok nézhettek le anno a pórnépre, nekem a Burj Khalifa jutott eszembe.. aztán jöttek megint a fatáblák hogy ebben a kisebb teremben tartózkodtak a legtöbbet mert a nagy díszes termet nehéz volt kifűteni... Hát, mindennek két oldala van..
Amin csodálkoztam, hogy Kisinast egyáltalán nem hatotta meg, azt le se írom mit mondott.. :-( Eddig azt hittem ők az a korosztály akiknek ez az egész készült (lehet hogy 2 évvel fiatalabbaknak akik még nem kamaszodnak? bár inkább szerintem csak az enyémnek lehet valami beütése, ismerek 1-2 osztálytársát akiket szerintem azért érdekelt volna)
Vár után várt a vacsora a Koronaőrben, addigra lement a roham is, nem irigyeltem szegény -Jolika ugye?, szegény Jolika nénit, nem is tudom hogy bírja. Délután olyan teltház volt, hogy még az udvari szaletli is teli volt asztalra várakozókkal. Pedig elvileg csak bejelentkezésre fogadnak, mi úgy volt hogy elvitelre kérjük mert tudtam hogy 6 előtt nem érünk le és 6-ig vannak papíron nyitva, de mivel még valami ismerősei ott étkeztek zárás után, megettük mi is ott.
Valami okból kifolyólag kaptunk kedvezményt is, talán a szedett-vedett esőgúnya látványa okozhatta :-)
Kajcsi után átbattyogtunk Kőrózsába, itt is külön szobám volt, volt fűtés is alapjáraton aminek ezúttal a zokniszárítás miatt eléggé örültem, annak meg hogy végre tudtam SZÉP-kártyával fizetni pláne :-)
Hétfőn reggel 7-kor már úton voltunk, ezúttal lehetett a várról napsütéses fotót is lőni, éljen!
Előző este még 8 után esett egy sort, azt gondoltam majd a megszárítgatott zoknijaink pikk-pakk ismét átáznak az első füves szakaszt követően, de meglepő módon egyáltalán nem volt füves szakasz. Csak aszfalt, aztán földutak meg szélesebb ösvények a véget nem érő bükkösben. És eléggé véget nem érő emelkedő, főleg az utolsó szakasz volt extra kínos mert az fenemód csúszott is.. Hogy még nagyobb legyen a sportérték Kisinast kivéve tettünk kitérőket a Z700 kódokért is, végül terv szerint 10-re fent voltunk a kilátónál. Kék ég, napsütés, gyönyörű kilátás, a kellemesnél azért erősebb szél.. ezzel együtt is felemelő volt. Kis összetöppedt országunkban is létezik ilyen gyönyörűség! És hányan nem is tudnak róla.. Kollegáim többségének -de lehet hogy mindnek, ha azt mondanám Milic, csak néznének bután.
Bár jobban szeretném ha a Magas-Tátrában vezetne a határ, azért ez a rövid gerincút is tudott örömet okozni a látványával ha sikerült elvonatkoztatni a 100 éves évfordulótól (erőltettem hogy sikerüljön)
Hamar lefordultunk a gerincről és megkezdtük az ereszkedést, ezen az oldalon is véget nem érő bükkösök, szívemnek nagyon kedves fák! Mi lesz velük, fogják bírni az eljövendő nyarakat? És ezzel a két emberpalántával mi lesz, ők fogják? (Delhiben aznap volt épp 47 fok)
Elértük a László-tanya aszfaltját, az épületből semmit sem láttam, nem tudom hogy én nem figyeltem eléggé vagy a terelés óta egyáltalán nem látszik már semmi.. Igazából fejben már eléggé a kéktúra emlékműnél voltam, azért indultunk reggel korán hogy ne kelljen rohanni a 2 órás buszhoz, legyen idő kicsit "ünnepelni", 1-2 fotóval, Balkon büfés rántott hússal, 1 sörrel, vagy urambocsá' kettővel, kicsit átgondolni ezt az egész utat, ezt a 13 évet, meg talán a következő 13-at..
Kb. 10 perc mínuszban voltunk, aztán jött Bodó-réten az újabb eső, először azt hittem csak viccel, de eléggé nem viccelt. Még szerencse hogy pont pecsételés utáni cihelődéskor kezdett rá, fedett helyen tudtunk beöltözni. Na innen aztán volt fű, úgyhogy a beáző cipő megvalósult, egy -szerintem nem jelzett- letérést is benéztünk, meg sár is lett az eső miatt ami tovább lassított, úgyhogy választhattam hogy vagy az egy órával későbbi busz, ami nem tragédia de akkor csak 9-re érünk haza és még akkor kell vacsi fürdés stb másnap meg "iskola", vagy az ünneplésből csípünk le. Az utóbbit választottam, gyors fotók, gyors kaja (1-1 sajtburesz a Balkonban) sörből csak 1, az is állva, egyik kézzel már a zsákot fogva.. (azt tudtuk hogy a Balkonban hollóházi tányérból esszük a sajtbureszt? nekem legutóbb nem tűnt fel, de most igen)
Az átgondolást meg jobb híján megejtettem útközben. Eszembe jutottak az első kézzelfogható találkozások a kékkel (a Filmet természetesen előbb láttam, tudtam miről van szó), akkor még ez egy kivitelezhetetlen dolognak tűnt, "mások hobbijának", akik megtehetik, akiknek van rá idejük, társaságuk. El is engedtem hamar, de mikor újból és újból "összefutottunk" -akkor még azt hittem, ami kék sáv az az OKT, börzsönyi kékről meg BFK-ról még nem hallottam, szóval olyankor újból és újból elkezdtem vágyni hogy végigjárjam, rájöttem hogy ez a dolog nem fog elengedni. Ekkor kezdtem keresgélni és ekkor találtam erre a fórumra, aztán ezen a fórumon a kismillió egyéb túramozgalomra -ez kb 2006 tája volt, akkor még "kicsit" más volt ez a fórum, heti 5 túrabeszámolóval mindenféle mozgalmi témakörben
Szóval beszippantott rendesen, a túratárs keresés ismeretségi körben egy darabig még folyt, de aztán felfedeztem a langyos vizet, hogy lehet ezt az embernek egymagában is.. Hát így kezdődött...
Közben jól megváltoztam én is, az életem is, a kéktúra is, volt hogy úgy éreztem ez már nem is az "enyém", most mégis marha nagy öröm és szétfeszítő büszkeség hogy a végére jártam. Igazából nem nagy teljesítmény, csak egyik lábat kell mindig a másik elé tenni, de sokszor olyan könnyű lett volna abbahagyni. De nem hagytam, igazából ennek örülök :-)
Meg annak a rengeteg élménynek ami ért, meg annak a rengeteg ismeretnek ami ha végtelen memóriám lenne most mind itt lenne a fejemben, dehát a kétharmada már sajnos rég kihullott, de az egyharmad is valami
Köszönöm a mozgalom kitalálóinak hogy kitalálták, Rokiéknak hogy megmutatták, a fenntartóknak hogy fenntartják, Nektek hogy hitet adtatok hogy akármilyen hosszúnak is tűnik, végig lehet járni, mert tényleg végig lehet!
Mi lesz ezután?
Sosem féltettem magam hogy unatkoznék OKT után, a Zempléni OKT szakasszal ez a rész is "kinyílt" előttem, azt hiszem a DDK mellett a Bükk és a Zemplén fognak fő vadászterületté válni, de másfelé is rengeteg még az általam le nem járt turistaút! Így 50 felé már arra is lehet esetleg gondolni, hogy csak legyen rá elég idő :-)
Remélem lesz!
Ha túl sok lesz, még egy 2. bejárás sem elképzelhetetlen, de ez még nagyon messze van hogy kiderüljön..
a szántó már szlovák oldal, kissé előtte az erdőszéli legelőnél szerintem meg senkit nem érdekel a határ
jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok
Salgó, Karancs egy vonalban a Rónai-fennsíkról
az Északi Zöldön Cered felé... háttérben a távolban a Bükk és a Bélkő
a határkövön túl Tajti és Óbást már elszakított terület. Távolabb a Füleki hegyek. Pazar vidék a Medvesalja, kár hogy éppen csak, de átesik a határon
Cered határa, és templomtornya
kérdés: vajon háború előttiek a feliratok, vagy 50-es évek?
