A nyalósó talán azért erős kicsit, de én is főztem már szóróról felszedett kukoricát, illetve nyáron egész, bontatlan dinnyéket is lehet találni, az teljesen korrekt.
Egyik ismerősöm a K100-at* futotta éppen valamikor a nyolcvanas években. Előző nap kidepózta magának a cuccokat az erdőbe, de valamit elszámolt, és erősen megszomjazott. A következő pocsolyánál aztán rendberakta a vízháztartását.
*Úgy tűnik, nekem már mindenről a K100 jut eszembe, bocs, be vagyok rá kattanva.
Régebben a társtopikban volt bevett poén a vadaknak kihelyezett nyalósó használata. Az "erdei büfében" pedig vannak idénygyümölcsök és a kiszórt egyéb takarmányból is lehet hiénázni.:)
Ez szerintem azért van, mert az izmokban a magas terhelés hatására a tejsav képződés gyorsabban megindul mint ahogy a pulzus ezt követi.
Egy sík sprintnél az anaerob küszöb felett a savasodás néhány másodperc után lassítja a mozgást így csökken az izom terhelése. Ezért is van szerintem, hogy az egyénileg szabadban végzett max pulzus meghatározáshoz az emelkedőn futott több sorozat végén elért max pulzust javasolják és nem síkfutás sorozatokat kell futni hozzá. Ahogy fáradsz, úgy egyre magasabb pulzusszámról indítod a maximális izommunkát így savasodás miatti lassulás időpontjára már a magasabb értéket érsz el ráadásul az emelkedő miatt a lassulás nem jelent nagymértékű terhelés csökkenést az izmoknak.
Én mindig kerékpáron mértem a legmagasabb értékeket, amikor már jól lefáradva nekiugrok egy 10% nál meredekebb rövid emelkedőnek. Ott csak nagy erőt kell kifejteni, ha lánc szaggató az áttétel nem kell gyors mozgás sem, így a pulzusnak van ideje magasabbra menni mielőtt megáll teljesen a lábam. Megfelelően időzítve a terhelést mire a teljes izom blokk bekövetkezik éppen elérek egy lankásabb részt ahol tudok pár métert lazulva gurulni, így az árokba dőlés előtt ismét tudok hajtani. Ha ezt az emelkedőt pihentebben érem el, akkor sem tudok a maximális pulzus közelébe kerülni, mert a lábaim hamarabb megállnak.
2013-ban vettem egy doboz sókapszulát, mert egy ~6 órás, 40 fokban, tűző napon bringázás után az összes só a ruhámra került (mondjuk úsztam is előtte). Soha előtte és azóta sem éreztem szükségét plusz sóbevitelnek, a kapszulák megvannak, a garancia már lejárhatott... 7 óránál többet nem igen futok, ennyire igazából a sósat sem kívánom, elég ami a zselében van.
Én ebben az esetben sem hiszek az ökölszabályokban, túl sok a változó. Időjárás, életkor, genetika, bioritmus. Abban vagyok biztos, hogy az egyéni adottságok edzhetők.
Nekem az jött le ebből és a korábbiakból, hogy a víz, a kaja és a konyhasó pótlása történjen meg rendszeresen, plusz hőségben hűteni magunkat kívül-belül, és ezzel lényegében megtettük, amit lehet.
Továbbá a táv második felében jól jöhet egy kis koffein, és izomgörcsre érzékenyeknél nyilván nem árt, ha van MagneB6 vagy hasonló, de a lényeg a víz-kaja-só.
„We concluded that in the Deutschlandlauf 2006 of over 1,200 km within 17 consecutive stages, athletes with a regular intake of vitamin and mineral supplements in the four weeks before the race finished the competition no faster than athletes without an intake of vitamins
and minerals.”
Igazából nem is gondoltam arra, hogy gyorsabb lehet tőle valaki, hanem az érdekel, hogy mennyire lassulok le, ha nem megfelelően pótlom. Vagyis elsősorban a hiány érdekel, de az is szempont lehet, hogy mennyitől kezdődik a túlzott bevitel és mit okoz menet közben...
Ma reggel dombfutás volt a menü: 5 emelkedőn 85% körüli pulzussal, egyen gyorsgyaloglás 80% körülivel, a lejtőkön kocogás, a végére meg egy sprint. Jól esett.
Úgy tűnik, síkon nem tudok annyit és olyan gyorsan sprintelni, hogy elérjem a max pulzusomat (szerintem csak 90%-ig jutottam) - majd kipróbálom emelkedőn is.
Nagyon jol latszik a grafikonodon, amirol mar olvastam. A sorozatterhelesnek az elsobket napja a legmegterhelobb a szervezetnek, onnnantol kezdve jol adaptalja a terhelest es viszi amig birja, hisz azert veges a szervezet teherbirasa is.
Ez a het sajnos zuros, offtopik autojavitas miatt ma is Gyorben vagyok. Elmeletileg ma este futunk egy kort a felesegemmel: 13 km, 270 meter szint. Ez biztosan lassu lesz, mert beszelgetosre vesszuk majd a tempot. Hetvegen futotaborba megyek :), a kinti TB fizeti egy reszet. Szerintem ott inkabb nyujtas, futoabc, gimnasztika, alapozas lesz a tema, de azert mar keszitettem egy 20 km-es utvonalat, amit szivesen megfutnek ott (Burgenland dimbes-dombos videken).
Egyebkent mar hianyzik a futas, tegnap mar szivesen mentem volna, de sajnos nem fert bele (az alvas meg jobban hianyzott).
Jovo heten kezdem el ujra az edzeseket, akkor mar intervallozassal is. Most igy nez a polar recovery status report:
Gyalogolni is lehet gyorsan, de én azt írtam, hogy 3 órán belüli maratont futottak, úgy hogy edzéseiken nagyrészt tempósan gyalogoltak, de az jó sokat. :-)
Na, ez azért nehezen hihető. Az 4:17-nél gyorsabb km-eket jelent. Azt azért közönséges földi halandóknak nem adják gyorsító edzések nélkül ilyen távon.
A tempós hosszú gyaloglások jó edzések az alacsony intenzitású terheléshez. Nekem is 130 as pulzus alatt vannak hiányosságaim. A gyors gyaloglás ( síkon 8,5- 9 km/perc ) 100 körüli pulzus értéken megy, de néhány méter futó mozgás 120 fölé viszi a pulzusom 7 perces iramnál is. Ezt a 100 és 130 közötti zóna sebességtartományát kellene növelni nekem is.
Én most heti 2-3 alkalommal 1,5- 2 órás bringás edzéseket csinálok úgy hogy az idő nagy része 130-as vagy alacsonyabb pulzusú legyen és úgy tűnik ettől a futó sebességem is javul alacsony intenzitáson.
Egyébként elég sok tempós sétával maratonra is lehet edzeni csak legyen rá ideje az embernek.
Már nem tudom milyen futás történeti írásban olvastam, de határozottan emlékszem, hogy az első maraton futó angol sportolók jóformán nem is tartottak futó edzéseket, csak napi több óra tempós sétákkal készültek. Ennek ellenére bőven 3 óra alatti időket tudtak futni.
Jól esett. Az elején repültem, már a pulzushoz képest, de hamar vége lett. Nagyon kicsit éreztem csak, hogy még nem pihentem ki a maratont. Pénteken futok egy hasonlovat, szombaton bringával kimegyek a Szigetfutásra Pompommal pacsizni és elismerni, hogy ő nyert.
Jövő héten pörgetem kicsit a futást, ha bírja a lábam, mert jó lenne 2 órán belül futni a Vivicittát.
