Nekem van ötletem, nem látom ,miért nem menne. Van az a kisérlet, amikor két nagy gömböt egymás mellé tesznek, hogy bizonyitsák a gravitáció létét. Mi lenne, ha rezetetnénk az egyik gömböt, a másikat pedig néznénk, hogy hogyan rezeg... A másiknak is rezegnie kell, hogy van gravitáció...
Aztán csak meg kellene nézni, mennyi az elcsúszás a két rezgés közt, és abból kiszámitani a sebességet.
Az 'anyaghullámok' nem terjednek c-vel, ezek csak olyan sebességgel tudnak terjedni, mint az elemi részecskék. Csak a gravitációs mezö, amit az elemi részecskék okoznak, terjed c-sebességgel (olyan sebességgel mint az elektromágneses mezö).
pl volt egy tudós, aki megtapasztalta, és kigyúlt benne az értelem...
megütötte a fejét... egy alma ráesett...
igen alapos megrázkódtatás érte....
és elkezdett gondolkodni...
az ilyen megrázkódtatások gyakran okoznak érzelmi skizofréniát, amikoris az érzelmi IQ , logikai IQ-vá alakul át... és a posztraumatikus stresszes okosabb lesz...
észrevettük, hogy a nagyobb égitestek gravitációs tömegvonzást gyakorolnak a kisebb testekre, nah meg persze egymásra...
de a kisebb testek... vajon rendelkeznek-e gravitációs erőtérrel?!
egy erőtérrl álltalában kiszokott derülni, hogy van ellentétes irányú erőtér vele szemben....
http://metaresearch.org/cosmology/gravity/LR.asp Volt ott valami anyag konkrét számitásokkal... Egy pulzárra hivatkozott meg a bolygók nem maradnának a pályályukon.
Azt olvastam egy website-on, hogy a gravitáció hatása gyorsabban terjed a fénysebességnél, mert ha nem, akkor a bolygók már rég letértek volna a pályályukról..
Vagyis az én értelmezésemben, ha én itt megmozgatnék egy kővet, akkor annak a hatása Mars bolygóra szinte azonnali. Ellenben a kő képe csak fénysebességgel érne oda. Az is beremeg, ha jól gondolom.
"Az utóbbi két évtized során kiderült, hogy az elektromágneses sugárzásnak létezhet olyan állapota, amely csak akkor valósul meg, ha az elektromágneses tér kvantált. A kvantáltságnak ezt a "csalhatatlan'' bélyegét magán hordozó állapot a "préselt'' (squeezed) állapot. A "préselt'' állapotot az jellemzi, hogy a kvantumzaj nem egyenletesen oszlik el a hullám mentén, hanem össze van "préselve" a hullám valamely tartományára. A "préselt'' állapot nyilvánvaló módon csak kvantált rendszerekben fordulhat elő, hiszen a kvantumfluktuációk összepréselése elvileg kizárt az olyan rendszereknél, amelyeknél nincs kvantumfluktuáció, azaz nincs mit összepréselni. Ha tehát egy rendszernél ki lehet mutatni korrelációt a kvantum fluktuációk és a hullám fázisa között, akkor az a rendszer garantáltan kvantált. Igen fontos körülmény az, hogy a "préselt" állapot teljesen koherens állapot.
A "préselt" állapot a gravitációs hullámok szempontjából azért fontos, mert fennáll a következő lehetőség. Erős gravitáció esetén, az Einstein-egyenletek nem-lineáris jellegéből következően, gravitációs hullámokat nemcsak a T energiaimpulzus tenzorral leírt anyag bocsájthat ki, hanem maga az erősen meggörbült tér is, ott is, ahol egyáltalán nincs anyag, azaz T=0. Ilyen helyzet valósulhat meg két fekete lyuk összeolvadásakor. A nem -linearitás révén keletkezett gravitációs hullámokról kimutatható, hogy ha kvantáltak, akkor préselt állapotban keletkeznek, azaz magukon hordják a kvantáltság "csalhatatlan'' bélyegét.
Az elmondottak alapján úgy tünik, hogy a gravitációs hullámok kvantáltságát azzal lehet lesz bizonyítani, hogy megfigyeljük a hullámok fázisa és a kvantumfluktuációk közötti korrelációt. Ez egyenlőre beláthatatlanul nehéz feadat. "
Ami még ezenfelül is határozatlan marad, az az egyenleteken belül az egyes állandó mennyiségek értéke, mint pl. az elektron tömege és töltése, illetve a belôlük a fénysebesség és a Planck-állandó felhasználásával képzett mérték-egység nélküli számértékek. Azt, hogy mekkora az elektron töltése és tömege és más hasonló mennyiségek, semmilyen alapelv nem rögzíti, értékeiket csak a mérésekbôl ismerjük, a szimmetriaelveket és az Ockham-elvet nézve akármekkorák lehetnének. Ezért nem csodálkozhatunk, hogy elméleti fizikusok, kozmológusok elgondolkoztak azon, milyen lehetne a világ, ha mondjuk más volna az elektron, a kvarkokból felépülô proton vagy a neutron tömege, avagy a négy alapvetô kölcsönhatás erôssége. Ha például a gravitációs kölcsönhatás erôssége más volna, mások lennének a galaxisok és a csillagok is. Ha ez a kölcsönhatás gyengébb volna, a galaxisok és csillagok fejlôdése lelassulna, a csillagok által kisugárzott fény erôssége sokkal gyengébb volna a mostaninál. Az elektromágneses kölcsönhatás erôsségének a maitól eltérô értéke másfajta atommagok és még inkább más atomok és molekulák létezésének felelne meg. De mivel a világ mégis olyan amilyen, ezért ezek az értékek nem lehetnek akármekkorák, ezért kell,hogy legyenek természetes változatlan mértékegységek. Ebből a szempontból a Planck egységek természetesnek tűnnek, amennyiben a h univerzális állandó.
Az űrből nézve a sivatag egy folytonos fodros, hullámos felületnek tűnik, minél jobban nagyítod ki, míg a szemcsék előtűnnek és kiderül, hogy nem is folytonos, hanem megszámolható ( természetes számokkal kifejezhető ) diszkrét szemcsékből áll. És így már egészen pontosan megmagyarázható a hullámossága, a hullámok meredeksége stb.
Javaslom Edward Fredkin, DigitalPhysics-ét tanulmányozni.
Arra akarok rávilágítani, hogy Planck szinten a folytonos elméleteket fel kell váltani diszkrét változókkal akkor egészen meglepő állítások is érthetővé válnának.
a konyhasó atomi méretei 10e-11méter körüliek, a Planck hossz meg 10e-35 en méretű, nem érzed a különbséget.
