Szóval Sindzse szeme. Újra olvasva hosszú idő után már ez is kissé gyermetegnek tűnik, és sok dologban azért hasonlít a mai regényekre. PL. itt is gyakran kínzóak a hosszas, egymást érő párbeszédek, bár itt még viszonylag sokszor van 2 oldalas egybefüggő nem párbeszédes rész, nagy örömömre. A könyv mentségére szóljon, hogy már elsőre elolvasva se ez volt a kedvencem.
Amiben viszont különbözik a maiaktól:
- 509 oldalas a nekem meglévő '83-as kiadás. Ezek kicsit hosszabb oldalak a maiaknál, amit figyelembe véve tippre ma olyan 570 oldal környékén lenne a történet. Ez egyáltalán nem kevés, és figyelembe véve a mai töltelék marhaság részeket, bőven elég lenne.
- A könyv a '60-as évek második felében játszódik. Érthettlen módon nincs évszám, pedig néha ebben még szerepelnek konkrét évszámok utalásként más dolgokra. Jó, hogy a könyv a múltban játszódik 1983-hoz képest is, mert izgalmasabb történetekre ad lehetőséget a történelmi eseményekkel kapcsolatban.
- Viszont Lawrence 1938-tól brit állampolgár e szerint, és budapesti középiskolát emleget egy későbbi részben, így arra kell gondoljak, hogy a történet idején már keményen 50 felett kell lennie, ami a szépfiú megszólításokkal és az erősen sportos megmozdulásaival együtt már furcsa ebben az első könyvben is. Tehát nem 10, hanem több mint 20 évvel van a háború után, ahol ugyan biztos fiatal volt, de kémhálózatokat leplezett le, ami mondjuk 20 évesen még nem szokás. Szóval a szerző már itt is kicsit hadliábon állhatott a realitásokkal e téren.
- Ezek és későbbi utalások alapján nekem Lawrence egy zsidó karakternek tűnik kicsit. Azok a dühös kifakadások, hogy neki a háborúban Magyarország épp nem volt a hazája, meg hogy ő már '38-tól brit állampolgár, de igazából nem vallja magát britnek se. Hogy a japán fickó beszól neki, hogy "önöknél is heted íziglen bűnösök a leszármazottak" neke mind erre utalnak.
- Lawrence-nek felesége van. Vagyis kb. ép gondolkozású fickónak állítja be, nem valamiféle nőcsábász őrültnek, mint a későbbiekben. A felesége egy esetben céloz rá, hogy lassan szemüveg kell neki is, ami azért 40 körüli korra enged következtetni. Vagy Lawrence nem volt az a néha már pedofilba hajló, huszonévesekre hajtó kényszeres figura, akinek minden történetben kell egy újabb skalp.
- Lawrence nem ért Tibethez. Ez engem eléggé meglepett. Se a nyelvet nem ismeri, se a kultúrát igazából. Csak a mongolokhoz meg még esetleg a burmaiakhoz ért, azokhoz se a kutatás, hanem a háborús élmények miatt. Tehát a már meglett, egyetemi kutató entomológus főszereplő csak később válhatott Tibet-szakértővé.
- A háborús élmények folyamatosan előtörnek belőe, ami szintén normális emberi viselkedésre enged következtetni. Megviselték a 20 évnél is régebbi események, igazi veterán harcos. De a gyilkosságoknál is kétségbe esik mindenki, sikítoznak, nem úgy mint manapság, amikor jó formán tréfálkoznak ezekkel.
- Lawrence téved többször is azzal kapcsolatban, ki a hunyó, kinek mit mondhat el, stb. Ennek súlyos következményei vannak. Továbbá nincs olyan helyzetben, hogy előre leszámolhasson az elkövetőkkel, akit nem is ismer a "végső felvonásig". Egyszer meg is próbál bemenni az ál-főlámához, de elzavarják.
- Elfoglalják a kolostort a negatív főszereplők, ami rendkívül jó ötlet. A kolostor tehát aktív részese az eseményeknek, nem csak valami steril helyszín, mint a későbbi könyvek jó részében.
- A lámák nem debilek, hanem nagyon is normálisak, és van is némi szerepük.
- Viszonylag kevés a kolostort leíró rész. Talán a szerző eddig még keveset járt a környéken (ezek szerint alapvetően mégis csak mongolos), másra nem tudok gondolni. Később mindig szerepel, milyen Lawrence cellája, az imaterem, esetleg az udvar, itt kevés az erről szóló leírás. Csak egy kis Tibet-történetet kapunk.
- A leszámolási rész 40 oldal kereken, ami a könyv kevesebb mint 10%-a. Ez manapság kb. 50-60 oldalt jelentene, holott ma már 180-200 oldal szokott lenni.
- Az egyik főgonoszt (az utolsót) egyszerűen lelövi az utolsó megmentő, semmi eszeveszett csavar, kitekert trükk.
Összességében jó könyv, élvezhető, kicsit hosszú a hegyen vándorlás az elején, de amúgy jó. És érthetetlen, hogy innen hogy juthatott el a '90-es évek már érezetően más, jóval unalmasabb (de méga zért jó) kolostoros regényeihez, pláne a Báthory Orsihoz.
Igen, ezt emeltem ki én is. Régen Lawrence profi volt, használta az eszét, az öklét, a pisztolyát, maximum megjátszotta a hülyét; voltak gondolatai, érzései... Most semmi nincs, bízik az eszméletlen elképesztő hihetetlen szerencsékben, maga mögé állít 20 embert akik egyenként előkerülnek a végjátéknál, és ennyi.
Nagyon sok olyan baromság van a könyvekben, amik elképesztőek. A Sziget a ködben személy szerinti kedvencem és egyik legjobb, ha nem a legjobb regénye, de a vége az katasztrófa. Lelőhetné azt az "embert", aki kinyírta 10-15 másik társát, ezzel szemben az előzetes MELLÉKES tervei szerint fekergeti egy villámhárítóra, és várja hogy majd a tavaszi villámlás agyoncsapja, ÉS ha ez mégse történne meg, majd egy boszorkány besegít... Másik kedvenc apróság ami az eszembe jut, az a Három sötét király (maradjunk a Dracula-témánál). Képzeljük el a következő szituációt. Billerbecket beülteti egy papírból készült bábuba - ami nagyjából felfújható, kvázi elég vastag anyag, átlátni rajta nem fog, a tök sötétben kuksol. Ott ül/áll/guggol ebben a papír valamiben a töksötétben egy géppisztollyal a színpadon; előtte zajlanak az események, ott vannak lent a gyilkosok, egyéb tettesek, Lawrence; mögöttük pedig több tucat ártatlan ember. Billerbeck mit csinál a végén Lawrence tervei szerint? A töksötét bábuból elkezd belelövöldözni a géppisztollyal vaktában a tömegbe... Természetesen pusztán véletlenül épp a tettest találja el... De ide vehetem még az Álmaim asszonyás "leszámolást" is, hogy egy szellem elgáncsolja a gyilkost... Borzadály :D
A klasszikus főhős okos volt, találékony. Lawrence remek terveket eszelt ki a gyilkosok lebuktatására, és kifejezetten hülye sosem volt, csak ügyesen megjátszotta magát, hogy elvonja a gyanakvók figyelmét. Lásd: Sziget a ködben, Siva utolsó tánca, stb.- kizárólag az ő leleményességén múlt, hogy megúszták a végjátékot. Ha kellett, előkapta a pisztolyát, ha kellett, állon vágott valakit, úgy gondolkodott, mint egy igazi tökös csávó.
Ezzel szemben az utóbbi évek könyveinek Lawrence-je egy bugyuta, személyiség nélküli bohóc. Egy öt éves gyermek eszével megáldott polyáca, aki mindig, minden körülmények között csak sodródik az árral- baromságokat kérdez, és baromságokat válaszol. Nem tud bekeményíteni, és a remek tervek helyett a szerencsének köszönhetően menekül meg a szorult helyzetekből.
Ugyanez a helyzet a szereplőkkel- azt sose állítom, hogy nagy személyiséggel lettek volna megáldva a mellékszereplők, de az utóbbi években már nagyon egyforma mind- A Báthory Orsis történetekben minden felnőtt idegbeteg, perverz, beteges gondolkodású, és mindegyikük ugyanúgy beszél. Elolvasva azt a könyvet az merült fel bennem, hogy az író vagy húsz-harminc éve nem járt emberek között, mert ilyen pocsék jellemeket ritkán látni egy könyvben.
LLL már nyilatkozta valamikor, hogy Lawrence is fel fog bukkanni a Báthory Orsi történetekben és össze fogja kapcsolni a kettőt, nem véletlen, amit írtam...
A Sindzse szeme nagyon jó regénye, az egyik legjobb, bár kicsit elüt a többi Lawrence-történettől (eredetileg ez az egy ilyen könyv lett volna, csak olyan sikeres lett, valami 160 000 eladott példány ha jól emlékszem, hogy még többet írt). Furcsa picit néhány dolog benne, de nagyon színvonalas és jó :P Ide tartozik például az, hogy Lawrence nem ismeri a nepáli nyelvet, és a kultúrát is alig; vagy tökéletesen emlékszem még rá, amikor nem ért szót a serpákkal, és írja hogy legszívesebben megütötte volna az öreget, olyan harag támadt benne... Ilyen sincs a mostani könyvekben, a szereplőkből az égegyadta világon semmi nem vált se semmiféle érzést, Lawrence-ből még kevésbé...
Gyanús, hogy ez a terv. Hozzátenném még azt, hogy nem lehet véletlen, hogy Lawrence néven írta a könyveket. Még a végén behozza Lawrence-t is szereplőnek. Az lenne csak a bizarr ötlet.
Amúgy elkezdtem a Sindzse szemét most kb. 8 év után újra olvasni, és nagyon érdekesnek találom sok tekintetben, azok alapján, amiket itt beszéltünk az elmúlt hónapokban. Esetleg ha kiolvastam, majd beírok ide pár dolgot róla.
Tuti nincs meg még a többi rész :) Annyi lesz hogy lesz még 5db ilyen regény, mivel Debby nem öregedhet, évent belekeveredik valami gyilkosságba (egy 20-on éves lány...), lebutított Lawrence-történetek lesznek idióta gyerekmese köntösben néha felbukkanó szellemmel, aztán valamelyik részben kideríti hogy Báthory Erzsébet leszármazottja (Ő jelenik meg neki), Báthory Orsinak hívják és a szülei örökbefogadták (meg majd valami magyarázat hogy került Amerikába), és ennyi. Aztán az utolsó regényben vagy valamikor akörül majd találkozik Lawrence-szel (ezt nyilatkozta is LLL), aki jól meg... aztán eltűnik a süllyesztőben (remélem). Ennyi lesz a 8 könyv. De szerintem mire a végére eljutunk, már nem lesz LLL-nek olvasótábora és valszeg félbe fog maradni :)
Nyugi, van még 6 rész, hogy kiderüljön. :D Kíváncsi vagyok, hogy már van-e konkrét terve a hátralevő részek struktúrájához, vagy a hasára csapott, és úgy döntött, 8 rész lesz összesen, és azt majd menet közben megtölti valamivel.
Vagyis miket beszélek, nem érdekel egyáltalán. Az első két könyvvel engem olyan hatásosan lehet ijesztgetni, mint kisgyerekeket a fogorvossal.
Elhiszed, hogy szívesebben olvasnám, mint a Debby O'Harás történeteket? Amúgy... ki az isten az a Báthory Orsi?? :D (valszeg Debby, de erre eddig még tudtommal nem utaltak... és két regény lement már :D)
Sajnos még mindig nem sikerült sem boltban, sem interneten beszerezni az új könyvet :S
Ez tényleg jó ötletnek tűnik. Pláne hogy eljutva arra a sok furcsa helyre, millió érdekes történettel rendelkezik, amiket eddig is mesélgetett interjúkban, és amikkel önmagában meg lehetne tölteni könyveket (sőt szerintem ezek is szerepelnek vagy szerepeltek a regényekben néha).
Csak attól félek, ha ő írná, ez is úgy épülne fel, hogy "bementem Ligeti Lajos irodájába. Ő megkínált egy nyelet whiskyvel, én meg elővettem a pipámat", utána jönne egy 15 oldalas párbeszéd. Lenne benne 3-4 gyilkosság, a végén meg mindenki összeszaladna mondjuk a Lőrincz-villa nagyszobájában, szétlőnének mindent, és valami körmönfont trükkel jönne a felmentősereg, amikor már minden kötél szakad. Egy életrajzi könyvben!
Én szivesen olvasnék egy önéletrajzi könyvet Lőrincz L. Lászlótól.
Talán 74 évesen lassan eljött már az összegzés ideje, és LLL-nak szerfölött érdekes élete volt/van (legyen még soká).
Hiszen LLL somogyi parasztgyerekből lett az ország egyik vezető orientalistája és legismertebb irója, aki beutazta a fél világot. Azt se feledjük, hogy LLL igen jelentős tudományos életművel rendelkezik.
Mondjuk egy olyan jellegű könyv érdekes lenne, mint Ligeti Lajos Sárga istenek sárga emberek c. műve, esetleg személyesebb hangvétellel (tényleg, Ligeti Lajos valóban olyan kiállhatatlan ember volt, mint mondják?)
Úgy látom, hogy az új regények nem hozzák azokat a régi élményeket, mélységeket, amiket annyira szerettetek az író műveiben. Ti miben változtatnátok, ha tehetnétek, és miben látjátok az ez irányú változások okait? Ha elkülditek e-mailben, hogy szerintetek mi a gond az új regényekkel, esetleg ötleteket is írtok, hogy mit csinálnátok másképp, akkor ezeket összegyűjtve elküldöm Laci bácsinak. Csak azokat a véleményeket továbbítom, melyek kultúráltan, normális hangnemben vannak megfogalmazva. A leveleket március 1-ig várom.
Mondjuk ezzel kapcsolatban megértem, engem is borzasztóan zavarna. Hiszen már vagy tíz éve tervben van. Ez úgyis zsákutca, sosem fog amerikai film készülni még a legjobb könyvéből sem.
Inkább el kéne gondolkodni azon, hogy melyek azok a könyvei, amelyeknek kivetelezése megoldható lehet Magyarországon (szóval elsősorban olyanokra könyvekre gondolok, amelyekhez nem szükséges nagy költségvetés). Nyilvánvaló, hogy nem forgatható le egy kolostoros történetet a Mátrában, és a Monszun-film sem megoldható a Tisza áradásakor.. Minden könyben szerepet játszik a helyszín, kivételt képez az Álmaim asszonya és az Ördög,ördög ki a házból- ezek gyakorlatilag tökmindegy, hol játszódnak, viszont isten óvjon minket a megfilmesítésüktől. Marad a Kicsik, amint azt már egyszer említettem- a Teotihuacan-os részeket leszámítva simán leforgatható lenne hazánkban- ez az egyik legismertebb műve, lenne rá kereslet.
Még az jutott eszembe, hogy A gonosz és a fekete hercegnő megfilmesítési lehetőségét mindig olyan kedélyesen emlegette, közben meg lehet, hogy halálra idegesíti, hogy nem lett belőle semmi. Lehet, ez se tett jót neki.
Hát ha a stílusát nézem, nekem olyan, mint a ma nálunk híresnek tartott szépírók, akik baromira arrogánsan és beképzelten képesek nyilatkozgatni. Viszont azok tényleg úgy is gondolják, hogy ők szépirodalmat írnak, és minden művükkel valami újat alkotnak. (Nem állítom, hogy ez igaz, de ők így tartják.) Tehát valamiféle művésznek gondolják magukat. LLL hangneme alapján szintén így gondolkodik. A saját könyveiről mondottak azonban nekem ezzel ellentétesek, hogy aszongya ő tudja a jó krimi receptjét, ami egy darab séma az említett sok jó nővel, stb. Ez azért nem olyan nagy művészet.
Utána meg sajnálkozik, hogy ő csak a saját hazájában lehetett próféta. Mondja ezt a ránézésre soktornyú, kb. úgy 3-400 négyzetméteres csilli-villi budai villája teraszán álldogálva (a képen ez van). Itt már ökölbe szorult kicsit a kezem. Hogy még sajnálni is kell. Pedig akik ma igazi világhírre tesznek szert, azok majdnem mind angolszász kultúr(?)körből valók, és a nyelvük miatt lesznek olyan híresek. Olyan nagyon sok mai világhíres, 100 millió példányos német, francia és orosz írót nem tudok, óriási filmet is a Harry Potterből, a Gyűrűk urából, a Da Vinci-kódból meg más, alapból angol művekből csinálnak. Ha ezért ő rosszabbnak érzi magát, akkor komoly bajok vannak. Ha szerinte a mi íróink a Nobel-díjtól lesznek komolyak, akkor hülye, nem tudok mást mondani rá. Ez baromság, jó író, akinek jók a művei az nem attól lesz, hogy 1 milliárdan ismerik a nevét, vagy 10 millióan. Szép is lett volna, ha Ady meg a többi századunk elején működő író és költő azon siránkozott volna, hogy ő csak a hazájában lehet prófáta, és nem fordítják még 1500 példányban se angolra.
Jó kis interjú. Bennem az a kép alakult ki, hogy az interjúalany egy idősödő, saját sztorijaiból és hóbortjaiból épített világba lassan bezárkózó ember. Sok ilyennel találkoztam, az ellenvetésekre egy-két mondatos leszerelő válaszokat adott, amiből nyilvánvaló, hogy nem érdekli a kérdés, a saját véleménye megfellebbezhetetlen. Azért ilyenek a könyvei mert az emberek az ilyenekre kíváncsiak. Persze.
Tetszik ez az ellentmondás:
Az én könyveimből tényleg sok mindent lehet tanulni fáradság nélkül. Az író-olvasó találkozókon az emberek úgy beszélgetnek velem a buddhista kolostorokról, hogy ha nem én írtam volna róluk, leesne az állam, honnan a túróból tudnak ennyit.
vs.
Elkövettem ugyanis egy hibát. Tibeti címeket adtam a könyveknek, hogy ezzel is megtanítsam az olvasót egy-két dologra. De nem tudták megjegyezni az olvasók, melyik miről szól, összekeveredtek a könyvek, a Csöd, a Thumo meg a Tulpa. Jó kis himalájai történetek, sok ismeretanyaggal.
Van egy olyan gyanúm, hogy az utóbbi a valóság, az előbbi csak az író képzeletében él. Egy rakás kolostoros könyvét elolvastam, de szinte semmit nem tudok a tibeti kolostorokról és kultúráról, azon túl, hogy az éjszaka közepén a főhős a Négy Világtáj Őrzője mellett szokott bunyózni az ellenségeivel. Thanka, tulpa, thumo, rolang, pár kifejezés és ezen kívül szinte semmi.
Ez olyan, mintha valaki szonetteket ír. Olyan unalmas, hogy mindig ugyanennyi sor van. De hát ez a szonett!
Szándékosan keveri a formát a tartalommal. Senki nem reklamál azért, mert E/1-ben ír, mert prózában ír, vagy mert fejezetekre osztja a történetet. Itt a tartalommal vannak gondok. Ne akarja azt mondani, hogy mindegy, hogy Shakespeare-szonettet olvas az ember, vagy egy bölcsészkari budi ajtajára unalomból írt pajzán verset, ami történetesen 14 soros.
Az ember, hogyha sikere van, elkaphatja a hév, és azt hiheti, akármit írhat, az népszerű lesz. Ez nem így van.
Ehelyett nyilván újra és újra el kell adni ugyanazt. A. C. Doyle, Agatha Christie, Raymond Chandler, Dashiell Hammett - egyikük sem írt annyira sematikusan mint LLL. A könyvei cselekménymátrixa gyakorlatilag ugyanaz. Húsz éve azt gondoltam, hogy LLL a mai Rejtő, de ma már ezért a véleményért bocsánatot kérek Rejtőtől. A rutin győzedelmeskedett, a könyvek kilóra íródnak (tudni kell, hogy hány oldal van hátra=nem a történetvezetés határozza meg a terjedelmet, hanem fordítva), a témák fogyásával a történetek egyre bizarrabbak és értelmetlenebbek.
Márai Olaszországban lett európai hírű író. De mi a világhír? Ha valakinek kiadják 1500 példányban a könyvét Berlinben, az nem feltétlenül világhír.
Remélem, hogy ez nem Márai-kritika akar lenni, mert az interjúalany nincs abban a helyzetben, hogy lekicsinylő hangnemet használhasson vele szemben.
Érdekes, hogy mennyire hasonló az olvasási szokásunk: én is csak szakirodalmat és ponyvát olvasok. 15-25 éves korom között rengeteg szépirodalmat olvastam, mára a munka mellett már csak ponyvára van energiám. Csakhogy én nem vagyok akadémikus, azt gondoltam, hogy ők igényesebbek, mint én, az öltönyös rabszolga.
Végül a magyar krimiről eszembe jutott egy nagyon vicces könyv: Berend Mihály Halál zeneszóra. A stílusa olyan, mintha LLL-t ötvöznénk a Linda sorozattal. Antikváriumokban párszáz forintos tétel, nyugodtan vegyétek meg, nem fogtok csalódni, nekem nagy kedvencem.
A fb kommentekkel kapcsolatban,lehet,hogy nem cencurazottak hanem vannak olyan irodalmilag igenytelen olvasok akiknek ez megfelel es szinvonalas kikapcsolodast nyujt.
En reszemrol elkezdtem olvasni a Monszunt,ez az elso Lendvay tortenetem. Stilusban hasonlit LLL-re de megis mas. Sokan dicsertek ezt a konyvet remelem nekem is tetszeni fog.
Uj konyvei kozul biztosan nem fogok beszerezni egyet sem,maximum a regieket ahol meg a minoseg es nem a mennyiseg szamitott.
Jó kis idézetek. A könyvei elképzelhetőségével kapcsolatban annyit, hogy a digitális világban (2011-ben gondolom azért már az volt LLL számára is) előbb elképzelek egy atom reaktor vezérlőtermet, vagy azt, hogy miféle titkot lehet innen ellopni, mint egy tibeti gompát, csortent, sztúpát, lhakangot, akár egy kolostort egy olyan világban, ahol esetlegesen még áram sincsen. És gyanítom, hogy minél fiatalabb valaki, annál inkább így van ezzel okostelefonok meg tabletek birtokában. Sőt, a múzeumos példa pont rossz, mert ma már ha az a történet, hogy ellopnak egy Munch-festményt, állítom, harmada az embereknek nem is tudná, kiről van szó. (Vagy inkább a harmada tudná...) Na meg ő már a Huan-tiban agyaghadsereget másoltatott, vagy mi, ha jól emlékszek, azt is baromi egyszerű elképzelni.
Magyar krimit nem tudom, tudna-e írni, de A nagy fa árnyékában c. komcsi könyve és a Rekviem a kacsalábért magyar történetek, szerintem jól sikerültek, és élvezhetőek is. Sokkal élvezhetőbbek, mint a mai nem magyar krimijei. Inkább írjon tehát magyar nemkrimit, sokkal boldogabb leszek. Micsoda marhaság már, hogy akármit is írna mást, úgyis (micsoda szerénység: "jó kis") bűnügyi történet jönne ki belőle. Hát fantasztikus sztorikat nem tetszik írni? Miért nem egy fantasztikus történet jönne ki belőle? Azokat nem ő írja?
Hát amit az egy kaptafáról mond, az beteg. Ha valaki csak LLL könyveket olvas, az évi két könyvet jelent. Ez eléggé keveset olvasó embert jelent. Ha közte elolvas négy másikat, akkor azzal még két éve elmegy, közben megjelenik 4-5 újabb LLL, így azért elég nyögvenyelősen lehetne követni a munkáit. Persze ő biztos úgy érti, hogy olvasson a fanyalgó többet, de hát máskor meg épp ő mondogatja, hogy próbál a modern tendenciákhoz igazodva könnyen olvasható ismeretterjesztő művekkel előállni, hogy aki keveset olvas, az is örüljön. Erős ellentmondás.
Bizony, ebben az interjúban sok dolog van, ami valahogy nem illik a képbe. És simán aktuális, mert cca másfél éves.
"ha egy atomtitkot lopnak el egy reaktorból, az azért nem jó, mert kevés ember tudja elképzelni." - ja, a hordozható szerver drónmadarakon az sokkal hitelesebb... Pedig az ilyesmire szerintem lenne érdeklődés- egy jól kidolgozott elrabló-sztorira nagyon sokan vevők lennének, ami mondjuk A Nemzet Aranya-filmekhez, vagy Dan Brown könyveihez hasonlatos. De hát LLL és a jó kidolgozottság lassan már köszönőviszonyban sincsenek egymással, már nem veszi a fáradtságot, hogy újítson... mert a Báthory Orsis történetek nem újítások, csak a műveinek végtelenségig lebutított verziója.
"Nem tudnék magyar krimit írni" - baromság. Megmondjam mi lett volna a különbség, ha az Álmaim asszonya Magyarországon játszódik, magyar szereplőkkel? Az égvilágon semmi. A helyszín és a szereplők ott ugyannyit jelentenek, mint maga a könyv sokunknak-azaz semennyit. "Ha valaki egy Lőrincz után elolvasna négy másik könyvet, rögtön nem tűnne ugyanolyannak." - ez mára úgy módosul, hogy négy másik könyv elolvasása után eszünkbe sem jutna újra LLL könyvet venni a kezünkbe.
"Kertész Imre Nobel-díjas regénye óta nem hallottam, hogy lenne olyan könyv, amit érdemes lenne elolvasni." - ez a csúcs. Bár Stephen King és John Grisham mellett mostanában nem igazán olvasok mást (ittjegyzem meg Dzusgasvili: King valóban nem egysíkú, alapból a horror királyának nevezik, de felejthetetlen alkotásai születtek krimi és fantasy-témában is, LLL-lel egy lapon említeni szinte bűn), de kötve hiszem, hogy ő az egyetlen, akit érdemes olvasni, hogy az ő szavaival éljek.
Még pár dolog. A Google sajnos nem dobja ki a Leslie L. Lawrence név beírására ezt a fórum topicot, annak ellenére, hogy több ezer hozzászólás van benne, sehol máshol nincs ilyenfajta véleményező hely, és mostanában finoman szólva is pörög. Ez azért igen mocskos, ha megnézzük, hogy amik kijönnek, azok a könyvesboltok oldalai meg a Facebook-oldal, de még a hetvenheted rangú könyvoldalak is tucatjával (vagy még nagyobb számban) szerepelnek a fórum oldal előtt, ami persze nyilván a sokadik oldalon lehet, ahova már nem kattint senki.
A másik: találtam egy másfél éves, általam még nem olvasott, elképesztő interjút Lőrinczcel.
Érdemes elolvasni. Dicséretesen hosszú, én soha nem láttam még vele ilyen hosszú beszélgetést. Ennek köszönhetően pedig hihetetlenül ellenszenves is benne az író, ami engem nagyon meglepett.
Kezdeném azzal, hogy Petőfi-témásról való beböfögése, hogy sajnos miatta lettek ilyen tévhitek, baromság. Antropológusok mentek ki vizsgálódni Szibériába, illetve Amerikában is antroplógusok adtak szakvéleményt több alkalommal is a megtalált csontokról a későbbiekben. Máig megpróbálják azt sejtetni, hogy kb. három általános iskolát végzett fogyatékos ment ki kutatni, és az eredmény is ennyire komoly, de ez egy nettó szemét hazugság. Kár, hogy Lőrincz úr beszállt ebbe a témába.
A mongolok magyar rokonságról vallott elmélete is egy rosszindulatú mese. Én nem tudom, honnan jön ez a gondolat (talán igaz?), de hogy nem az oda kijutott magyar hadifoglyok terjesztették el szűk száz éve a baromi ritkán lakott, akkoriban még keményen félnomád országban ezt a gondolatot, abban tuti biztos vagyok. Ez kb. annyira hihető nekem, mint a madarak hátán a szervergép. Mellesleg csúnyán le is hülyézi vele a mongolokat, akik szerinte a hozzájuk került hadifoglyok láttán szerinte nyilván rögtön történelmi rokonságot feltételeztek. Ha meg a magyar hadifoglyok mondták, akkor bizony ezrével vagy tízezrével kellett volna sziklaszilárdan mondogatni, hogy ez így elterjedjen. Beteges gondolat.
Az, hogy keleten nagy civilizációk voltak már négyezer éve, mikor "mi" "furkósbottal" kergettük egymást, az is egy minősíthetetlen szemétség. Talán olvashatna könyveket, nem csak írnia kéne őket. Ez mindenféle (hivatalos és nem hivatalos) szempontból is vállalhatatlan baromság.
És akkor még emlegethetném a Kertész Imrézést és az Amerika-mániáját, amiről én ilyen töménységben még nem hallottam tőle. Ezzel kirajzolódik, hogy egy teljesen USA és általában Nyugat-mániás emberről beszélünk, ami egy kelet-kutató esetében nekem nagyon-nagyon furcsa.
És akkor amit az írásról, mond, na az még csodálatos. Hogy ő miket tanult Bonnban. És hogy ott megmondták, hogyan kell a krimit készíteni. De mikor, könyörgöm? A hetvenes években? Hát már az interjú is 2011-es, már más idők vannak. Legyen benne szex meg szép lányok meg pergő élőbeszéd? Ez valóban hetvenes évek. És szépen meg is tanulta a leckét. És a végén, amikor visszatérnek a témára, mondja, hogy tényleg panaszkodnak neki, és hogy szándékosan tojik a véleményekre. És szonettekhez hasonlítja az írásait. :-D De akkor miért mesél arról, hogy erre meg arra "van igény"?
És nem igaz, hogy más írók is egy kaptafára írták a könyveiket. Nem vagyok S. King olvasó, de alig hinném, hogy Amerikában elfogadnák, ha ő is így gondolná, és nálunk is egy Gárdonyiról, Herczeg Ferencről, de még Wass Albertől se lehet elmondani, hogy egy kaptafára írnák a történeteiket. Talán el kéne gondolkodnia a nagy sajnálkozásban, hogy magyarnak született, hogy valami más is kéne a kinti sikerhez, nem csak oda születni.
Szóval mindenképp olvassátok el, nekem sok mindenre válasz volt, és nagyjából sejthető belőle, mi lesz az eredménye az esetlegesen hozzá is eljutó véleményeinknek. Egyet nem tudtam meg: ha saját bevallása szerint ugyanazt a receptet tartja meg minden könyvéhez, mert az már bevált, akkor hogy jött a Báthory Orsi 1 évvel később? :-D
Valóban le kell írni századszorra is, hogy a Báthory Orsi-sztori mellett nem hogy nem lehet szó nélkül elmenni, hanem őrjöngve tiltakozni kell ellene annak, akinek még számít valami Lőrincz L. László stílusa, és akarna legalább elméletben használható könyvet olvasni tőle. Annyira furcsa törés a pályáján ez a (eddig) két könyv, hogy megérteni se lehet, hogy képzelte. Már ha ő képzelte. Miért Lawrence? Miért nem Lőrincz? Hát szellem van benne, álomban megjelenő asszony, az nem fantasztikus történet inkább? Vagy névvel már ő se vállalja?
A korábbi könyvei, amiket kitárgyaltunk, is gyengék vagy rosszak, de ez még azok közül is kilóg a kiscsaj főszereplővel és a pongyola fogalmazással, következetlenséggel. Mintha egy általános iskolás akarna krimit írni 3 tévésorozat megnézése után. Annyira rossz, hogy a normális, nem is rajongó, de őt (Lőrinczet) akár csak kicsit is szerető olvasók mind be kell okádjanak tőle, kizártnak tartom, hogy ez tetesszen valakinek.
Úgyhogy arra kell gondoljak, valami más van a háttérben. Nem tudom, hogy működnek az ilyen könyvkiadók, de elképzelhetőnek tartom, hogy a példányszámon kívül valahogy szondázzák a közönséget. Lehet csak a dedikálásnál vagy valami kamerafelvételeket néznek (:-D), vagy azt látták, hogy nagyon megfogytak a vevők. És valamit váltani kell emiatt. Ezért javasolták, hogy tőrjenek be valahogy a gyerekek piacára, mondjuk a 15-16 évesekhez. És így lett ez az egész. Hogy ha ment a Harry Potter meg Twilight, akkor írunk magyar marhaságműfajos könyvet, és akkor majd lesz újra vevő. És szóltak a szerzőnek, hogy "erre lenne igény" (persze kiadói igény). És hogy a Twlight meg HP is sok kötetes volt, tervezzen hosszú távra, és öregedjen vele a főszereplő. De legyen krimis is azért, mert ma már a 15-16 évesek is horror filmeket néznek (sőt a kisebbek is).
Hát szerintetek az véletlen, hogy ma már a lányával van Lőrincz L. László minden dedikálása együtt??? Először azt hittem, így akarja reklámozni a mesekönyveit, de most már nem gondolom. Elég vad ötlet is volna elvinni az 5 éves Józsikát, hogy a kedvenc mesekönyvének az írónőjével találkozzon, közben meg mellette a bácsi "A megfojtott viking mocsara" c. könyvet dedikálja mosolyogva. Úgyhogy ez inkább az LLL-rajongóknak lehet jelzés, hogy "megváltozott a világ, más vizeken evezek most már fiúk-lányok, sajna áttértem mesekönyvre én is". Csak érteni kell a szóból.
Szóval ezért írta az Álmaim asszonyát és a másikat. És ugye Lőrincz egyetemi oktató volt, mindig komoly témákkal foglalkozott, néha már horrorba hajló könyveket írt, ki tudja, lehet nem értett annyira a gyerekekhez (a Juszt-interjúban mondta, hogy ő nem mesél az unokáknak, mert az ő meséihez még kicsik...), aztán ez sikeredett gyerek történetnek. Életszerűtlen gyerek (lány!) főszereplővel, sorozatgyilkossal, amely szálat nem csinálhatja meg normálisan, csupa beteglelkű, pedofil, idegbeteg felnőttel, szellemi fogyatékos, nem pedig gyerekes párbeszéddel, stb.
Lehet ő maga is pokolba kívánja az összeset, csak kifejlesztette a fa arcot, azzal meg vígan elmondja, hogy "most valami újba kezdett, kicsit másfajta történetbe". Viszont ezzel együtt is irtózatosan gáz ez a könyv, ha maga elolvasta volna, mikor elkészült (már ha ő írta), hát szét kellett volna szaggatnia. Ha reggelenként ír, délután javít, el nem tudom képzelni, hogy ment át két egész könyv!
El nem tudom képzelni, mit ízzad még ki a maradék 6(!!!) részben, ha ilyen stílusban akar írni. Bele se merek gondolni.
Mindenképp a kiadó az elsőszámú felelős a hanyatlásért, de azért van ehhez bizonyos köze az írónak is.
A Báthory Orsis történetek leredukálták a rajongó táborát kb. a negyedére. Tinilányok, anyukák-csak ők lehetnek a célközönség. A Játék rabszolgái is szörnyen gyerekes. Harmadszor fogtam neki a Siva utolsó táncának, de komolyan, mintha más írót olvasnék. A játék rabszolgáiban volt olyan mondat, hogy: padlót fogott a padlózaton. Ez kb. óvodás fogalmazási szint, de szinte oldalanként találtam olyan mondatot, amin csak pislogtam. Az elmúlt két-három év termése nulla. Tartalmilag,nyelvileg. Ezek a könyvek csak porfogók a polcomon.
Egyébként szerintem jó lenne, ha lenne egy magyar könyvkritikai oldal, mint mondjuk a goodreads.com, ahol nyilvános kritikák jelennének meg, hivatásos kritikusoktól vagy jelentős irodalmi személyiségektől. Tőlük aztán kemény dolgokat hallhatnánk, és így talán több ember szeme felnyílna, ebben biztos vagyok. Anno Bíró Szabolcsnak voltak remek kritikái LLL könyveiről, de már felhagyott ezzel a munkával úgy tűnik, pedig ő igazán meg tudta mondani, ha valamilyen téren gond volt.
Tulpa oldala ugyebár készül arra a nagy véleménygyűjtésre, ami egyenesen Laci bácsihoz kerül majd. Én természetesen igyekezni fogok a lehető legtiszteletteljesebbn írni, de meg sem fogom próbálni elrejteni az elkeseredettségemet.
Lőrincz L. László elveszítette egy évekig hű és fanatikus rajongóját, de ez nem az írói munkájának vagy a személyének, tehetségének köszönhető, hanem annak, hogy ennek a szemét szarházi zsidó pénzsóvár Studium Plus-nak kezdett írni, és a könyvgyárukká vált. Pár évig még kihasználják, nyomásukra LLL ráönti a "szennyeit" a könyvesboltok polcaira, a Studium profitál belőle, amíg tud, aztán hagyják veszni a süllyesztőben, LLL-re pedig már nem MO kiváló, első osztályú, de még csak nem is közepes kategóriájú irójaként fognak tekinteni, hanem... inkább le sem írom... A megoldás szimpla lenne: vagy normális kiadót keres, vagy egyszer és mindenkorra befejezi az írást, most, amikor még nem ment el teljesen a hírneve - de egyre gyorsabban halad abba az irányba... Szerintem könyvenként drasztikusan csökken az olvasói és rajongói száma... Nem hiszem, hogy a pénz miatt írna, valószínűleg vele is elhitetik, hogy az embereknek tetszik, amit ír, nyilván facebookos manipulálás és hasonló.
Kezembe került egy "bontott" példány a játék rabszolgáiból (még mindig nem sikerült beszereznem, várom hogy felkerüljön valahova az internetre :P). Így hirtelen az észrevételeim. Borzasztóan sok szereplő, ismét, már nem is egy-két, hanem három oldalnyi a felsorolásuk; az pedig az 1-2 olvasott alapján eszméletlenül ostoba, gyerekes és nevetséges (a mittudomén kicsoda aki le akarja lőni a főhőst a háztetőn vagy mi). Már semmi krimi, semmi kaland, semmi komolyság, mint régen - gyerekes, buta, nevetséges, poénkodósra tervezett de valójában debil... Szörnyű, egyszerűen. Nem jó, de nem is közepes, hanem konkrétan SZAR kategória... A regény remélem azért jobb, mint a szereplő-lista ;) Az tetszett, hogy fejezetek nem nagyon vannak, mint régen, csak egy "számozás", az is kettő, ha jól láttam - de az a zárójeles idióta megjegyzés, borzalmas. Régebben is volt már ilyen, de azok még elmentek, ebben ismét csak a bugyutaságot látom. Innentől nem is tudom komoly könyvként kezelni, inkább a 30-40 éves anyukáknak íródott könyvnek, mint az Álmaim asszonya meg Mogyoróallergia... Azért egy Sindzse szemét, Karvaly árnyékábant, Gonosz és a Fekete Hercegnőt a gyerekek, 10-12 éves korosztály, nem nagyon tudta volna megérteni, sőt, nagyon nem is lenne szerintem javasolt olvasni nekik ;), inkább a férfi-társadalomnak íródtak, hiszen krimis-titkosszolgálatos-akciós-kalandos regények voltak, amihez később jött a kalandosabb sci-fisebb, szélesebb közönségnek íródott stílus. Most már nem. Ezek GYEREKREGÉNYEK, éretlen fiataloknak, 10-12-14 éveseknek meg anyukáiknak... Oké, vezessen egy ilyen szálat, legyen az a Debby O'Harás történet, olyan mint a régi ifjúsági regények (bár meg se közelíti azt a színvonalat...) De legalább a Lawrence-regények maradnának krimik-akciók-kalandok... A végén az új könyvek "ajánlójában" a NAGYSIKERŰ O'Harás történetek... Hol lettek nagy sikerűek? A kimoderált facebook falon? Ott lehet ;)
Az előzőekhez csak annyit írnék a részletes ok fejtésekre.
De előtte, tudományos könyvei nekem sincsenek meg, 1 van meg a Démonok és varázslók Tibetben.
Én nem szándékozom őket megvenni.
Szóval amit akartam írni, a részletes okfejtés jó volt, de azért ne felejtsük el, hogy ezek a könyvek már nem olyanok , mint a régiek.
ezekben a könyvekben már minden összevegyül.
Értem ezalatt, hogy a történet kitalált dolog, a könyvben sok a fantasztikus dolog, valamennyire ezen könyvek fantasztikusnak is nevezhetők, hisz olyan dolgok vannak benne, amik elképzelhetetlenek.
Írtátok, hogy ez lehetetlen dolog, hülyeség, stb. nem valós események.
Mint írtam mivel már bele veszi a fantasztikus kitalálásait is a könyvbe és már elég rég óta, ha visszanézzem az elötte megjelent könyveket.
És ha ezen szempontot nézzük, akkor nem követett el akkor hibát, fantáziálgatott és azt leírta.
Ez A játék rabszolgáiról szóló vélemény nagyon találó. Jól összefoglalja, amit már korábban többnyire összehoztunk. Visszaemlékezve a könyv tényleg egyre negatívabb emlék.
A névválasztás meg szintén érdekes téma. Drinkwater az volt korábban is már, akkor nekem is feltűnt, hogy létezhet-e ilyen név, de azóta hallottam amerikai sorozatban. Mit is mondott a szerző, hogy telefonkönyvekből szedi a neveket? Hát ilyen Burger meg Drinkwater nevekhez biztos nem kell kinyitni. Az viszont valóban érdekes szintén, hogy az általunk nem értett, nem angol nevek mifélék lehetnek, mit jelenthetnek. Engem ez a téma annyira nem bosszant, bár az amerikai nevek lehetnének ötletesebbek. Már csak emiatt is öngól azt a szereposztásszerű névsort rakni a könyvek elejére, mert a szar töményen ömlik az olvasó arcába, ahelyett, hogy csak adagolva kapná azt meg.
Azért ez a fórum (ami kb. az egyetlen és aktív fórum) elég eldugott, úgymond, szerintem nem olyan könnyű ide találni. Sokan vannak, akik ismerik LLL-t, de nem kifejezetten rajongók, vagy nem kritikus szemmel nézik a munkásságát, nem "értelmezik" amit olvastak, stb. Az ilyenek nem fognak google-keresőkön, a semmire se jó nem hivatalos freeweb oldalon át, ide eljutni fórumozni. Csatlakoznak a már annyira divatos f.szbukkon az LLL-csoporthoz, és mit látnak? Minden új könyvének istenítését ;) Persze hogy meg fogják venni azokat is... Természetesen az FB oldal üzemeltetői a negatív hozzászólásokat törlik. Legalább annyi eszük lenne, hogy mondjuk 7:3 arányban lennének pozitív és negatív hsz-ek, hogy hihetőbb legyen... De annyira ostobák, és ostobának feltételeznek másokat is, hogy csak a pozitív hozzászólások maradnak... Sajnos vannak olyan hülyék, akik hisznek is ezeknek...
Egy szó, mint száz, egy újabb elégedetlenkedő a sorainkban. Ahogy olvastam a kommentedet, az elejétől a végéig bólogattam, hihetetlen, hogy ennyire egyetértünk. Ha egy szóval kéne jellemezni a Játék rabszolgáit, akkor az a katyvasz.
És ismét meg kell említenem a FB-oldalt, mert épp böngészem. Az Álmaim asszonyánál a kommentek: Szuper könyv! alig várom a folytatást! Remek volt! satöbbi,satöbbi... két lehetőség van: vagy kegyetlen cenzúra folyik ott, vagy bennünk a hiba, hogy mindenben csak a rosszat vesszük észre. Mert elgondolkodtat, hogy itt a fórumban lassan fél évet kell visszagörgetni ha kifejezetten pozitív hozzászólást akarok olvasni, a FB-oldalon meg más sincs, mint ajnározás. Ez egyszerűen nonszensz. Ezzel én csupán arra akarok kilyukadni, hogy ha majd kijön az új könyv, nem a FB-s vélemények alapján fogom eldönteni, hogy elolvasom-e, hanem a ti véleményeteket fogom figyelembe venni, mert itt remekül ki van fejtve, hogy mi a gond.
