Az i indexet értettem, azért is hagytam el, de részenként értettem a kérdést.
A g-t mint felső indexet is értettem.
j = ρv a részecskeáram-sűrűség. (i indexelés nélkül most) Na de ugye ezt a részecske ilyen-olyan töltésével kell megszorozni, hogy a részecskék által létrehozott töltésáram-sűrűség legyen. Elektromágneses esetben mondjuk q-val, na de gravitációs esetben miért csak g-vel, és miért nem gm-vel?
#A második egyenletben sehol sem szerepel a tömeg. Szóval ez így nem lehet jó gravitációs esetre. Persze lehet, hogy csak lemaradt az mi ... (ahogy CGS estén a 4π/c ... (a + - előjelet hirtelen most nem látom át..))
Az az előadás katasztrofálisan nagy marhaság. Én a helyében még a youtube-ról is letöröltetném, és elmondanék 10123 miatyúkot meg üdvözlegyet, hogy mindenki elfelejtse. xDD
Mi a j(n)ν ? És pontosabban fel tudnád ezt írni?? Tehát úgy, hogy: j(n)ν = ...
(Meg lehet, hogy hiányzik egy 4π/c ...)
Valamint q-t miért csupán g váltja fel, és miért nem gm? Hiszen utóbbi nálad a gravitációs töltés nem pedig g. A j(n)ν pedig ugyanazt kell, hogy jelentse mindkét kiinduló egyenletben, úgyhogy ebből is látszik, hogy nem stimmel valami.
Nehogy azt gondold, hogy mások hibáját minden esetben könnyű felfedezni. Magasabb szinten egyre nehezebb, és gyakran úgy el van fedve ferdítő magyarázatokkal, hogy még nehezebb. (Csakhogy néhány nevet említsek: Dávid Gyula, Marx György, Hraskó Péter, és egy lelkes amatőrünk: construct :DD, valamint hogy könyvet is említsek: Novobátzky könyv, Landau II könyv, ami egyébként kiemelkedően jó könyv (Novobátzkyéval együtt), de bizony ebben is van hiba, és nem jelentéktelen elírásra vagy nyomdahibára gondolok, hanem jelentős elméleti hibára... az oldalamon részletesen ki van elemezve és javítva több ilyen hiba/probléma...)
"neked/nektek kell magasabb szinten lenni ahhoz, hogy lásd/értsd a másik hibáit"
Ezek szerint kiinduló axiómája szabikunak, hogy szabiku áll magasabb szinten mindazoktól, akiknek defektjeiről itt értekezik: Einstein-től, de Broglie-tól, Hraskó Pétertől, Jánossy Lajostól, Marx Györgytől, Dávid Gyulától.
Egy amatőr szájából mindenesetre elég nevetséges beképzeltség.
Itt van hát a példa rá, milyen "sérültté teszi/teheti az embert, ha azt nem tudja megfelelően kontrollálni, belátni, meglátni, szabályozni, ... , és így fejleszteni magát"
Egyrészt ismerem a probléma elkerülésének módját, és már a kezdetektől fogva gyakorlom:
"Az agy felfogóképességén túli erős vágy pl. sérülté teszi/teheti az embert, ha azt nem tudja megfelelően kontrollálni, belátni, meglátni, szabályozni, ... , és így fejleszteni magát."
Másrészt neked/nektek kell magasabb szinten lenni ahhoz, hogy lásd/értsd a másik hibáit. Ha nem állsz/álltok magasabb szinten, jó képességekkel intuitív módon érezhető, hogy mi lehet helyes, és mi inkább nem. A sikeres továbblépéshez ez nagyon fontos dolog, és ha már sikerült előrébb feljebb jutni, akkor a továbbiakhoz is fontos, hogy visszaellenőrizzük, kiértékeljük a korábbi intuíciós megérzésünket, ezzel is fejlesztve, jobban megismerve agyunk képességeit.
Ezek egészen általános dolgok, nem csak a természettudományi (matematika, fizika, ... stb.) ismereteink jó fejlődéséhez szükségesek.
"Talán nem az elektromágneses mező kvantált eredendően, hanem az atomok diszkrét energiaszintjei miatt keletkeznek diszkrét energiacsomagok. Részletesen meg kellene vizsgálni ezt a dolgot..."
Igen, de senki sem meri megvizsgálni, mert akkor a fotonnak lőttek.
Ha kikötöd, hogy a hullámfüggvény lecsengjen a végtelenben, akkor drasztikusan szűkíted a megoldáshalmazt.
A hullámfüggvény a valószínűségi amplitudó, amit négyzetesen kell integrálni.
Végtelen energiákkal nem tudok mit kezdeni...
Valójában nem is a végtelenben kell lecsengenie, hanem igen rövid távolságon belül.
De ez kísérletileg könnyen eldönthető. Meg kell nézni, hogy a két rés távolságától hogyan függ az interferencia.
Kegyes vagyok és nem várom el, hogy egyrészecske interferencia legyen, lehet nyaláb is. De a két rés távolsága legyen 5 méter. Szerinted lesz interferencia?
"a Schrödinger egyenletnek csak kvantált megoldásai vannak a kötött elektronállapotok esetén. Hol a hiba?"
A peremfeltételekben. Ha kikötöd, hogy a hullámfüggvény lecsengjen a végtelenben, akkor drasztikusan szűkíted a megoldáshalmazt.
"a Maxwell-egyenletek csak akkor invariánsak, ha a térben nincsenek kósza töltések, vagy ha a töltéseket is ugyanúgy mozgatjuk. - Ezt éppen tegnap olvastam."
