Hasonlóan vélekedünk erről a memória dologról, nálam se az a baj, hogy nagyon zavar(bár az gáz, amikor a második emeleten elfelejtem, hogy eddig mennyit mentem), hanem a felvételi érdekében érdemes lenne kicsit helyrepofozni magam.Dokihoz biztos nem megyek, inkább szünetelek egy picit.
De kösz a reakciót.
Gondolom a rövidtávú memória "hosszútávon történő" javítására gondolsz... :)
Alapvetően se gyógynövényt, se gyógyszert nem tudok erre, de gyanítom, hogy az orvosok sem tudnak nagyon (aztán lehet, hogy koppanok :).
Ha "magától" nem javul rövid időn belül, nem érdemes tovább kísérletezned, menj el dokihoz. Ha meg nem olyan "gáz" a dolog, akkor inkább "szellemileg gyúrj" rá.
A rövidtávú emlékezet, bár orvosilag elég szépen elhatárolható a hosszútávútól, mégis szorosan összefügg. A rövidtávú memória az én meglátásom szerint a mentális figyelemmel és az összpontosítással van összefüggésben. Az, hogy nem emlékszel arra, hogy 3 képpel ezelőtt 10, vagy 12 gyufaszál volt egy ábrán, még nem jelenti azt, hogy kevesebb lennél önmagadhoz képest. Azt is jelentheti pl. hogy kissé tágabbra nyitottad a "perspektívádat", látómeződet, és bár ekkor a kisebb részeknek kevesebb jelentőséget tulajdonítasz, a nagyobb részek analógiájának megismerésére kerülhet sor.
De ez csak egy verzió.
"Nyugati" kultúránk egyik alapeleme, hogy orrba-szájba mérik az intelligenciát és a teljesítőképességet. Gyanítom, hogy a legtöbb ilyen teszten a tibeti szerzetesek elég gyatrán szerepelnének, már ha egyáltalán érdekelné őket ez a dolog.
A lényeg, hogy számodra mi a fontos, mi az egyensúly. A részletek-egész közti határt (mármint azt, hogy melyik/hogyan fontosabb) Te húzod meg, más csak tükröt tud tartani ebben.
Nem mondom, hogy némi anyarozs-alkaloida nem segítene ennek a pontnak az elhelyezésében, mert az eredmény egyáltalán nem biztos (ahogy egy gyógyszer eredményessége sem csak a szedés tényétől függ). :)
Nem tudtok valamilyen gyógynövényt a rövidtávú memória javítására, mert egy másik "gyógynövénnyel" sikerült jól leépítenem.
Gyógyszert nem akarok szedni(annyira nincs is gáz) a memóriajáték meg idegesít.Előre is kösz.
Nem vagyok orvos, csak nagyon sokat gondolkodtam és tanultam (egyéni módon) ezekről a dolgokról. Csak megfigyeltem, milyen az "Élet", hogyan működnek benne az emberek (többek között) és mi a különbség a tetteik meg a gondolataik között. Hogyan és mi irányít ; hogyan és mi nem.
Együttérzek veled meg a testvéreddel is,mert hozzá hasonlóan nekem is ilyen problémám van.A körülöttem lévök aztmondják hogy gyógyulófélben vagyok,hát ezt én még nemlátom sajna...
Irj nekem e-mailt ha gondolod .
Ferci:
"Azt hiszem, hogy kedves Spin kollega/nö
értékes napokat szórakozik el azzal, hogy itt a fórumon cseverészik naphosszat, miközben a tesó/barát bárki a sztory mögött van haldoklik."
Feltételezem, hogy jó sok időbe telt, míg egy ekkora ökörséget kitaláltál! (És hadd tegyem hozzá: nagyon visszafogom magam.) Sajnos aki nincs úgy ebben benne, mint ahogy pl. én (és azok, akik ugyanezzel a problémával küszködnek - sokan vannak!), az nem tudja, hogy egy heroinista HELYETT nem tehetsz meg dolgokat. NEM élheted helyette az életét. NEM tudod befolyásolni a döntéseiben egészen addig, amíg Ő MAGA nem dönt úgy, hogy kőkemény elhatározással és kitartással végigcsinálja.
Nem "cseverészek", és nem "naphosszat". És pláne nem "szórakozom". Csináld végig egy napomat (csak egyet!), és utána meglátjuk, hogy milyen idegállapotban leszel! Bizonyára melengeti fogja a szívedet egy olyan hozzászólás, mint amilyet Te írtál nekem.
"Szeretném mondani, hogy a hernyo az a cucc, amitól az emberek MEGHALNAK ha nem segitenek nekik, és ha minden nap arra vársz, hogy majd valamitöl jobb lesz, akkor közlöm veled: nem lesz jobb."
És gondolod, hogy én ezt nem tudom? (Végigolvastad a topikot?) Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a testvérem ebbe simán belehalhat. Nem tudom elfogadni, de mégis kénytelen vagyok rá. Mert NEM TUDOM MEGMENTENI, ha ezt ő nem akarja. Ez a kegyetlen valóság!!!
"Azonnal, lehetöleg még ma: ELVONO."
Eljössz hozzánk és rábeszéled? Vagy hogy gondoltad? Avagy feltételezed, hogy az elvonó nálunk már nem merült föl legalább százszor? Mert képzeld, felmerült. Kértük, könyörögtünk, fenyegetőztünk vele, de az égegyadta világon semmi értelme nem volt. És törvényeink értelmében bevitetni nem lehet.
Ehhh.... de minek ismételjem magam?
Azt hiszem, hogy kedves Spin kollega/nö
értékes napokat szórakozik el azzal, hogy itt a fórumon cseverészik naphosszat, miközben a tesó/barát bárki a sztory mögött van haldoklik.
Szeretném mondani, hogy a hernyo az a cucc, amitól az emberek MEGHALNAK ha nem segitenek nekik, és ha minden nap arra vársz, hogy majd valamitöl jobb lesz, akkor közlöm veled: nem lesz jobb.
Sajnos a személyes tapasztalat alapján nem.
Azonnal, lehetöleg még ma: ELVONO.
ebböl a gödörböl máshogyan nem lehet kijönni.
Bocsi, hogy csak most válaszolok!
"A külső segítséggel pedig az a baj, hogy kívülről jövő kényszer, és szerintem magadnak sem szeretnél ilyesmit (legalábbis én semmiképp, semmiben!), még ha abban a pillanatban megoldásnak is tűnik"
Teljesen igazad van. Egészen azelőttig, amíg nem voltam a Vízöntőben, én is úgy gondoltam, hogy az ilyesféle "erőszak" hatásos lehet. Azóta már tudom, hogy sajnos nem!
Az öcsivel egyébként pont az az (egyik) gond, hogy tudja, hogy átlátok rajta, és úgymond "bekeményítek", épp ezért nemhogy nem fogad el tőlem segítséget, gyakorlatilag akármit mondok akármilyen témában, üvöltés a válasz. Bevezettem azt a módszert, hogy megmondtam neki, hogy ha hisztizik, akkor egyáltalán nem állok vele szóba, és mehet ahová akar. Ez úgy tűnik, eddig hatásos, legalábbis időlegesen, mert a hisztit úgyis újra kezdi.
"És ne legyen mellette a régi környezet, amiből nem tud kikerülni."
Leghőbb vágyam, hogy kiszakadjon ebből a környezetből, de sajnos egyenlőre nem megy! A kommunákat én is, Anyum is ajánlottuk, hallani sem akar róla (de azt hiszem erről már írtam). Pedig egyre inkább úgy látom, hogy ez jelentené az egyedüli hatásos megoldást. Mert ha még valami csoda folytán önmagától menne kórházba elvonóra, akkor is pár hét után hazakerülne, és kezdődne minden előlről. Ott legalább amellett, hogy leszoktatják, egyfajta rendszerességre is nevelnék, arra hogy nappal tevékenykedni kell, éjjel meg aludni. Csudajó lenne, ha oda be akarna kerülni...
mivel nincs kedvem részt venni ebben a topicban az itt zajló veszekedésekben, gyanusítgatásokban, valamint nincs kedvem olvasni a sok okoskodást, magánban fogok neked írni.
Legkésőbb holnapig.
A többieknek: nagyon nem szép dolog szórakozni valakivel, akinek ekkora gondja van. Időnként tiszteletben lehetne tartani mások érzelmeit, fájdalmát.
Nézd Iván!
Szerintem ne offoljuk szét ezt a topicot vádaskodással, mert ez nem erről szól.
De ha erre van ingered, akkor az menjen magánban. /gyorsan meg is nézem a leveles ládámat, mert egyébként nem szoktam/
pecos
Najó, bocs!
Azt nem tettem hozzá, hogy aki benne volt, az is próbált leszokni. Ez lehetett a legnagyobb ösztönző, még annak ellenére, hogy esetleg ha valamelyiküknek nem megy, akkor az ragadós.
A külső segítséggel pedig az a baj, hogy kívülről jövő kényszer, és szerintem magadnak sem szeretnél ilyesmit (legalábbis én semmiképp, semmiben!), még ha abban a pillanatban megoldásnak is tűnik.
Szóval ez az a zsákutca. Hogy úgy legyél ott mintha nem akarnál beavatkozni, de mégis legyen az ottlétednek akkora 6ása, ami szükséges.
És ne legyen mellette a régi környezet, amiből nem tud kikerülni.
És szerintem ilyesmi lehet az erre szakosodott kommunák lényege (már amelyik működik is), hogy kirekessze a külvilágot (ha valaki a belső "törvények" ellen vét, soha! nem térhet vissza), és odabenn erősen egymásra legyenek utalva, és még valami kapaszkodót is kínáljon, abból a hiányból, amit a szerrel kell kitölteni (talán a jézusi szeretet, de sajna az ember csak emberi szeretetre képes). De fontos, hogy szabad akaratából kerüljön be, akinek szükséges. És ez is paradox.
Szóval az ajnározást nem ajánlom (talán kevésbé látványosan is lehet, csak sokkal tovább tart, szerintem nekem nem menne)
Na+ azt is elismerem, a zasszonyom nővére más eset volt, nem is csodálkozom, hogy ebbe menekült, azok után, amit +tudtam róla.
Má' megin sok hűjeséget hortam össze. Kisfejü Nagyfejü Zordonbordon
jackgibson:
"hát ezekszerint mégse érdekel mi van a tesóddal???"
Jaj ne csináljuk már ezt...
K.N.Zordonbordon:
"Akik a túlsópartról integettek, többet ártottak,mint aki benne volt (a visszaesésveszély ellenére mégiscsak segítség volt)"
Légyszíves ezt fejtsd ki bővebben! Hogyan ártottak még többet, mint egy heroinista társ? Eleddig úgy tudtam (tapasztalat alapján, és mások is ezt mondták), hogy egy hasonszőrű heroinista árthat a legtöbbet, pont azért mert visszahúzza onnan ahonnan elindult.
Fejtegetést előre is köszi!
meditativ:
"Nem adnék tanácsot csak egy telefonszámot és egy nevet"
Köszönöm szépen! Fel fogom hívni. Tudsz adni valami előzetes infót a kezelés hogyanmikéntjéről?
pecos:
Köszi a tippet, a köv. alkalommal megkérdem, hátha valaki felvette. Amúgy azt most már tudom, hogy a heroinozás nem függ attól, hogy ki milyen körülmények között él, mármint anyagi szempontból, vagy hogy ki hogyan fejezi ki a szeretetét. "Egyszerűen" attól függ, hogy bizonyos negatív élményeket ki hogyan él meg. Én is megéltem már egy-két nagyon de nagyon szar dolgot az utóbbi évek során, nem ez az első olyan helyzet az életemben amikor nem találok kiutat, mégse nyúltam se droghoz, se alkoholhoz. (Oké, viszont dohányzom.) Vannak viszont bőven, akik így próbálnak kiutat keresni, sajnos rá is.... khm... fáznak rendesen. Hogy finom maradjak és nőies.
A filmnek csak a 2. részét láttam, nem tudom, hogy az 1-ben volt e szó a családról. Amit én megtudtam róluk a képernyőn keresztül:
Papa, Mama 3 gyerek. A szülők nem elváltak, nem alkoholisták /legalábbis erről nem volt szó/. Tágas családi ház /azt hiszem/, de lehet, hogy lakás, kocsi vagy kocsik?, tengerparti nyaralás. Szóval nem nélkülöznek. Ezek a tények. Hogy valójában milyen /volt/ az életük nem tudom. Valószínűleg nem kellett volna így "elengedni" kareszt, és a szeretetüket nem csak anyagiakban kellett volna kifejezni. De hát ők "csak a legjobbat" akarták a gyereküknek. Bár -de erről nincs tapasztalatom- aki ilyen körülmények között nő fel annak valszeg ez a természetes és ezt tartja normálisnak, veled, vagy velem ellentétben.
Spinderella!
A filmben is említették a Vízöntő? klubot, ahol Te is jártál, érdeklődj ott, tuti, hogy valakinek meg lesz videón.
Zdrávsztvujtye Továris!
Mivel én végigolvastam a topicot, láttam, hogy Spin-t ez a dolog is foglalkoztatja, volt szó vádalkuról, a díler és az ösckös együttes lesitteléséről, ehhez próbáltam ötletet adni, hogy itt esetleg úgy tudná feljelenteni a dílert, hogy ő és főleg a testvére inkognitóban maradnak, azt meg -ha nem vetted volna észre- nem véletlenül írtam, hogy egy utcai fülkéből hívja fel, de akkor még azt is hozzáteszem, hogy ne a házuk előttiből.
doodoo!
Igazad lehet, de arról, hogy a rendőrség nem tudja normális módon végezni a feladatát én nem tehetek, de ezt a topicot azért hívta életre Spinderella, mert segítségre van szüksége és az első x hozzászólásban még ez is téma volt, és ma Magyarországon a telefontanú is egy lehetőség és Spinderellának itt és most kell a lehetőségeket megtalálnia és nem hiszem, hogy ki akarja várni, amíg a rendőrgés kidolgoz egy "normális" tanúvédelmi programot.
Egyébként meg már Spinderella megírta, hogy letett erről a szándékáról.
Nem is mondtam, hogy OFF-olsz... csak nem mondtad el a kapcsolatot a téma és a hozzászólásod között. Az, hogy Neked/nekem világos, nem jelenti azt, hogy másnak is... :)
Hát szóval.
Segíteni nem tudok, de.
A zasszony nővére is hernyózott(egyéb próbálkozások után), aztán komojan próbált leszokni, sok éven keresztül.(az övé 1 elég kacifántos történet, nem a mai 20onéves fííling)
És ebben sokan próbáltak segíteni. Akik a túlsópartról integettek, többet ártottak,mint aki benne volt (a visszaesésveszély ellenére mégiscsak segítség volt)
És járt kommunákban (valahol Nápoly környékén, + Komlón, de egyik sem foglalkozik elég hosszú évekig a rászorulókkal)
És rendszeresen előfordult a Nyírőben:(, a végzete is ez lett (amit erről hallottam, az alapján nem tuti az önkezűség)