Először 2003-ban az Érchegységi 100-ason hallottam erről a túráról; akkor Toperczer Andris mesélt róla. Valami olyasmire emlékszem a beszámolójából, hogy annyira elfáradt hogy a vonatról úgy szedték le a határon. Aztán Grobáéktól hallottam ezt-azt. Idén zsotyek vetette fel, hogy el kéne rá menni. Kicsit keveset tudtunk a túráról a meglévő kiírások alapján. Azt tudtuk, hogy csak a 100-as céljáig vannak rendes pontok, utána néhány helyen bélyegzéssel kell igazolni az áthaladást; majd az itinert postázni kell a rendezőknek, hogy küldjenek valami díjazást. Idei kiírást nem is találtunk a 168-asról; így azt sem tudtuk, hogy egyáltalán idén meg van-e hirdetve. E-mail címet nem adtak meg a rendezők, máshogy nem érdeklődtünk, így volt néhány bizonytalan pont. Grobától megkaptam a túra térképeit, ezek nagyon jól jöttek. 4 térképen volt rajta a teljes útvonal, (csak egy rövid csehországi rész nem volt lefedve). Az útvonal nagyjából a Kárpátok vízválasztó főgerincét követi. A vége felé körülbelül 30 km-t Csehországban halad. Itt egy ponton 2 út közül választhatunk: az úti cél a csehországi Uhersky Brod, vagy a szlovákiai Trencsén lehet. Természetesen a szlovák verziót néztük ki, mert Trencsénből sok vonat megy vissza Pozsonyba. A csapatot zsotyek, Animanó, Pucútt-Nyul és én alkottuk; valamint 100-ig Vándorköszörűs is csatlakozott. A neten kerestem szállást. A legolcsóbb helyen, a Hotel Star-ban (fejenként 2000 Ft-ért alhattunk itt) zsotyek intézte a foglalást.
Péntek délután Győrben a Tesco-nál csatlakoztam a csapathoz. Rajka előtt áttértünk az elhagyott régi főútra, hogy ne kelljen autópálya-matricát venni. Pozsonyban is Tesco-ztunk egyet. A szállás gyakorlatilag egy munkásszálló. Azt leszámítva, hogy legalább fél órán át tartott, amíg felvették az adatainkat, más gond nem volt. Animanó névnapjára tőlem igen praktikusan egy fejlámpát kapott, ezt kicsit nehezen tudtuk csak beüzemelni. Vacsora után kicsit még molyoltunk. Este 10 körül a lakók is abbahagyták a kiabálást. Ennek ellenére nem aludtam sokat.
Reggel 6 előtt már a rajtban értünk, ami a főpályaudvar mellett egy büfé teraszán volt. A jelványárus már jóval a rendezők előtt a helyszínre érkezett; a nevezési díj ötszöröséért árulta (mint később kiderült) a túra teljesítéséért járó jelvényt. Egész sok turista összegyűlt a rajtban, hazai ismerősökkel is találkoztunk, többek között Bubuval, Vándor Csillaggal. 6 után kicsivel sikerült elrajtolni. Hamar feltűnt, hogy az itinerben szerepel néhány ablak a 168-as távnak is, tehát idén is meg van hirdetve az a táv. Vetettem egy pillantást a főpályadvarra, majd az emelkedőn magunk mögött hagytuk a várost. A rajttól a gerincre a zöld jelzés vezetett; onnan végig a piroson kellett haladni az útvonalvázlat szerint. A túra első fele nem volt igazán érdekes. A Kis-Kárpátok gerincén hullámoztunk; kilátóhelyek nem igazán voltak, de egyébként is párás volt a levegő. Sok jó táborhelyet, forrást láttunk. Az első ponton, a Fehér-keresztnél a túrajelentésre is bélyegeztünk, mire a pontőr előszedett egy szatyornyi szép rajzos bélyegzőt. Mi is elég sokat foglalkoztunk vele, és kezdtünk aggódni Bubu miatt, hogy itt fog kicsúszni a szintidőből. A pont mellett egy vérdisznót is megörökítettünk. Újabb dombok jöttek; ritkultak az esőházak, itt-ott érdekes mocsarak mellett vezetett az ösvény. Kitaláltuk, hogy a célban az itiner címlaprajzát utánozva (amin egy nő és 3 szőrős, megviselt férfi látható) fogunk fotót készíteni. Az első nagyobb hegy a 650 m magas Somár volt, itt a tarvágás miatt szétnézve már egész messzire látszódott mögöttünk a Pozsony feletti Kamzík, ami a jellegzetes tornyáról jól megismerhető. A második ponton süteményt is osztottak.
A Baba nyeregben egy országutat kereszteztünk, innentől tagoltabb lett a hegység, nagyobb volt a hullámzás. A Čmel’ok 709 méteres csúcsán tízóraiztunk az általam kiválasztott lebilincselő kilátóhelyen. A csúcson egy rakétasiló jellegű építmény is állt. Néhol egész hirtelen emelkedők jöttek, oda-vissza előzgettük egymást néhány szlovák turistával. A Skalatná füves tetején sokan pihengettek, innen már egész szép panoráma nyílt a közeli hegyekre, völgyekre. Nemsokára a Čermák nevű nyeregben igazoltuk az áthaladásunkat. Kitérőt tettünk a közeli meseházikó jellegű forráshoz. Ezután nagyon kellemes, szintben vezető gerincúton jól lehetett haladni, egészen a Taricové sziklákig. Itt gyönyörű a kilátás a Vysoká sziklás gerincére. Sziklák között botorkáltunk lefelé (itt még zsotyek is lassabban halad mint általában). Kellemetlen lejtő jött a Széleskút-völgyig. Rossz volt belegondolni, hogy ilyen sokat kell majd felmászni a következő hegyig. A Vápenná csúcsa ugyanis már nem volt messze, de még kb 500 méterrel felettünk helyezkedett el. Szerencsére elég kényelmes út vezetett fel rá, a sziklás gerincról ismét nagyszerű volt a kilátás. A csúcs obeliszkjéből szűkös kilátó készült, de anélkül is szép volt a látvány. Utolértek Börcsök Andrásék. Tartottunk egy kis pihenőt, fotózgattuk egymást és a kilátást, írtunk a csúcskönyvbe.
A gerincen tovább egy sziklás, bukdácsolós, mocorkás, de hangulatos ösvény vezetett, amit a többség egy vélhetően jóval kényelmesebb szekérúton kikerült. Az ellenőrzőpont a csúcs helyett az utána lévő nyeregben tanyázott egy kiváló táborhelyen. Forrásvízben hűtött sört osztottak. Néha kicsit széthúzott a csapat, majd újra összeálltunk és már heten meneteltünk együtt. A következő nagy csúcs előtt volt még egy pihentető szakasz, itt beszégetéssel ütöttük el az időt. Errefelé elfogytak a korábban igen jó tempóban haladó szlovák túrázók. Megkezdtük a mászást a Záruby csúcsára, kb 450 m szintet kellett leküzdeni 3 km-en. Először nagyon meredek volt, majd egy szekérút vitt fel az Éleskő várához. Kicsit nézelődtünk a romoknál, majd a gerincen vezető ösvényen emelkedtünk tovább. Ismét nagyszerű kilátás fogadott. Előbb-utóbb mindenki felért a 767 m magas csúcson lévő kereszthez. A százas távnak ez volt a legmagasabb pontja. A csúcskönyvbe belevéstük az aláírásainkat. Éhesek voltunk, de nagyon hűvös lett az idő, így rövid kajálás után hamar továbbindultunk. Különben sem álltunk jól az idővel. Lefelé ahol épp nem volt sziklás a terep, próbáltunk gyorsan menni.
A pontnak a Bikszárdi étteremnél kellett volna lennie. Gyanús volt, hogy a piros csak
a falu szélét érinti, és az is, hogy egyetlen teljesítménytúrázóval sem találkoztunk a csúcs környékén. A falu szélén nem találtunk pontot. Valószínűleg rajtunk kívül mindenki kikerülte a hegyet. Az útvonal pedig a vázlat szerint határozottan átmegy rajta, és a vázlaton nincs is bejelölve Bikszárd község, sem pedig oda-vissza szaksz. Állítólag tényleg nem kellett volna felmenni, de nem tudom hogy honnan kellett volna ezt tudni. Vagy esetleg ez is olyan, mint a BEACon az ajánlott kispistázás? Részletkérdés; de az biztos hogy ez volt a túra talán legszebb szakasza. A következő pontig jól haladtunk, csakhogy pontot ismét nem találtunk. A 2 egymás utáni pont kimaradása kicsit lehangoló volt. Később megtudtunk, hogy mindkét pont pecsétjét a bikszárdi étteremben adták… Szerencsére sikerült vizet szerezni.
Errefelé megint lankásabb, kényelmesebb lett a terep; a nem túl meredek dombokon jól lehetett haladni, a jelzések, mint mindig, most is kiválóak voltak. Előkerültek a fejlámpák. Egy völgyben néhányunknak az elsuhanó Bz hangja adott erőt a folytatáshoz. Elkezdett szitálni az eső. Egész délután felhős volt az ég, de eddig megúsztuk. Jókőn (Dobra Voda) hiába álltunk meg a forrás mellett, ki volt száradva, és Börcsök András hosszas elemzés során arra jutott, hogy ugyan kiszivárog a víz, de férgek úsznak benne, ezért inkább nem iszunk belőle. Cserébe fentről megnyitották a csapot, előkerültek a poncsók, esőkabátok.
A vendéglőnél megleltük a pontot. Itt döntés született, a többiek azt mondták, hogy csak a 100-as táv céljáig jönnek. Ez már korábban is többször szóba került, de ezt hittem, hogy csak olyan átlagos nyirmogás. Kicsit próbáltak engem is lebeszélni, de nem sikerült. Semmi bajom nem volt, álmos sem voltam. Nálunk a Roki a leghosszabb tt, már régóta szerettem volna ennél hosszabb távra menni, csak nem rendeznek ilyet. Most itt volt a lehetőség, nem akartam újabb 1 évet várni rá. Egyedül az nem tetszett, hogy nem állunk jól az idővel, (a menetidőt és az időjárást is beleértve). Még az 5-ös átlagunk sem volt meg (papír szerint), és ezután nyilvánvalóan csak további lassulásra lehetett számítani. Aztán voltak még egyéb nehézségek is. Úgy terveztük, hogy Trencsénből legkésőbb vasárnap este az utolsó vonattal elmegyünk Pozsonyig, onnan kocsival „haza”. Egyrészt nagyon neccesnek tűnt az utolsó vonat elérése, másrészt még ha elérem is, akkor is csöveznem kell (Trencsén helyett) Pozsonyban. Az esővel főleg az volt a bajom, hogy a váltóruháim a kocsiban voltak; és tudtam, hogy a vasárnap éjszakát valószínűleg elég hidegben kell eltöltenem. Ezzel a lehetőséggel nem számoltam, mert abban teljesen biztos voltam, hogy legalább zsotyek végigjön. De ő már bizonyított két hete, nem akart még egy csomót menni vizesen. Azért ezek nem voltak életbevágó problémák; ha a kulcscsomóm is a kocsiban van, akkor lehet, hogy máshogy kell döntenem (nem tudom, miért vittem el a túrára, de nagyon jól tettem). Aztán tartottam attól is hogy később nagyon beálmosodok, unatkozok, egyedül leszek. Idáig olyan jó volt társaságban menni.
Nagyobb kajálást már nem tartottunk a vendéglőben, pedig itt lehetett volna. Egy szlovák túrázó mondta, hogy Berezden nem lesz kaja, de Grobáék és Bubu is emlegettek valami levest, úgyhogy azért reménykedtem ebben. A 100-as céljáig együtt akartunk maradni, de Pucútt-Nyúl nagyon elfáradt, a lányok megvárták; egy ponton megbeszéltük, hogy zsotyekkal előremegyünk; ő is minél hamarabb célba akart már érni. Az eső csendesen, de folyamatosan esett. Nagyon kényelmes, de egy idő után kissé monoton, enyhén hullámzó gerincen ballagtunk, még sár sem igazán volt. A város előtt elállt az eső. Berezd főútját elérve gyökér voltam. Nem hallgattam a szlovák túrázóra, aki még az előző faluban azt mondta hogy a benzinpumpánál balra kell menni. Azt hittem, hogy lesz egy másik kút is, mert az elsőtől balra alig volt már város, és az iskolák nem a központtól több kb-re szoktak lenni. Pedig itt úgy volt. Egy kocsmában a takarító lány is megerősítette ezt. Ez majdnem 2 km-es kitérő volt, ezalatt a többiek előttünk célba értek. Az iskola csarnokában disco volt, kicsit kóvályogtunk mire megleltük az emeleti teremben elrejtett célt. Papír szerint itt tartottunk 91,5 km-nél. Ehhez kb 19 óra kellett. Kíváncsi volnék, hogy valójában mennyit mentünk odáig. Térképről a Záruby hegyet érintve én is kb ennyit mértem, de a menetidőnk alapján jóval többnek tűnt. Jövőre meg kellene kérni Bubut, hogy tolja le mérőkerékkel. Kis sorbaállás után megkaptuk a rajtban árult jelvényt és az A4-es ötletes oklevelet. Volt rajta a Kinizsiről ismerős embléma, valószínűleg a Kinizsisek vették át innen, mert ez volt a 34. rendezés. A teremben már többen kómáztak. Kaja nem volt, könnyítettem a hátizsákomon. A többiek is kínáltak enni/innivalóval, de kajám volt még elég, így csak innivalót fogadtam el. Kicsit rendbeszedtem magam, megmosakodtam. Elköszöntem a csapattól.
Hajnal 2 előtt nem sokkal kiléptem az ajtón, már esett is az eső. Még 77 km volt hátra. Jól kezdődik -gondoltam. Megmásztam a város-névadó Bradlo hegy nyergét. Berezd után egy bő órával már teljesen eláztam a gyakran derékig érő vizes fűben. A jelek viszont még itt is jók voltak. Egy sünivel találkoztam. Kivilágosodott. Az aszfaltot elérve Miava előtt hirtelen szörnyen álmos lettem, már majdnem helyben jártam. A város szélén találtam egy benzinpumpát, ahol egy kis vacak automatás kávától azonnal -és egész napra- elmúlt az álmosság. Itt elég sok aszfalt jött pihenésre csábító buszmegállókkal, majd végre elértem a Fehér-Kárpátok erdőségét. Pár órán ár emelkedett az út; belemásztam a ködbe, sokat esett. A piros sapkás barátainkat elérve még jobban esett (az eső). A határsávban emelkedtem tovább. Itt-ott elsuhanó vadak terelték el a gondolatomat a puritán rendezésről. Felértem a füves, széles hátú 970 m magas Nagy-Javorina nevű csúcsra. A füves gerincről egyszer jó lenne tiszta időben is szétnézni. A csúcs alatti Holubyho menedékházában tartottam egy nagyobb pihenőt; vettem teát, káposztalevest. Nagyon kellett a forró folyadék, mert eléggá átfagytam. Éjszakára szárazon kellett tartanom a hosszúnadrágomat és a pulóveremet is. Reménykedtem, hogy legalább itt utolérem azt a 168-as figurát, aki Berezdről az odaérkezésem előtt kb 10 perccel
indult el. A ködből előbukkanó bokrokra, fákra gyakran hittem azt, hogy végre utolérek valakit, de nem találkoztam sem itt, sem később egyetlen teljesítménytúrázóval sem; sőt gyalogos nyomokat sem láttam, pedig kellett volna pl a végén egy felázott szántóföldön. Örültem hogy a 100-as táv célja óta a pihenőkkel együtt is 4-es átlag felett voltam, pedig nem erőlködtem nagyon (és az éjszakai részen itt-ott bizonytalankodtam is).
Átléptem a határt. Elhagytam a több mint egy napja követett E8-as nemzetközi hosszútávú vándorutat. Megtaláltam a csúcsdobozt és benne a füzetet, de csöpögött belőle a víz, így nem írtam bele. Csehországból eleinte nem sokat láttam; csak azt hogy a táblákon idő helyett km van megadva. Aztán egy füves gerincre érve nőtt a látótávolság, fogytak a felhők. Telefonon keresztül lelki depót kaptam Animanótól. Az egyedül maradásnak az volt az egyetlen negy előnye, hogy nem kellett senkihez sem alkalmazkodnom, a saját tempómban haladhattam; annyit pihentem, amennyi épp nekem kellett. Kis időre szépen ki is sütött a nap. Az erdőben egyszer csak egy Posta turistu feliratú kél dobozzal találkoztam. Ebben is egy csúcskönyszerűség volt, csak itt egy teljesen semleges helyre rakták ki a dobozt. Lusta voltam beleírni. Újabb vadak suhantak át előttem. Egy aljas aszfaltos emelkedőt követően a MykulČin Vrch előtt elkapott egy zápor, de ezt még átvészeltem egy buszmegállóban (olyan jó hogy minden kis vacak eldugott buszmegállóban volt fedett váró). Máshogy képzeltem el az "ellenőrzőpont" környékét, mint amilyen volt. Azt hittem, hogy itt is van egy menedékház, mint az előző csúcson. Itt volt több is mindenfelé, de inkább vendéglők. Volt egy az út mellett, de oda még nem mentem be, mert a térkép szerint tovább kellett még menni. Utána csak jó nagy kitérővel találtam egy házat. Magyarul már meg sem próbáltam a társalgást, Szlovákiában is alig találtunk magyarul beszélő embereket. Tehát angolul beszéltem, aztán a túrajelentést meglátva magyarul válaszoltak. Cseh pénzem nem volt, de a szlovák koronát is elfogadják; így kértem teát. Közben jól kifaggattak, örültem, hogy végre tudtam kommunikálni valakivel. Furcsának tartották a programomat, körbeadták az itinert, javasoltak mindenféle kispistázási lehetőséget. Végül nem fogadtak el pénzt a teáért. Megköszöntem a vendéglátást, és továbbálltam. Jó volt megint emberekkel beszélni.
Amint elindultam, elkezdett szakadni az eső. Gondoltam hogy ezt is kivárom. Vártam kb 20 percet egy ház teraszán, kicsit csendesedett az eső, elindultam. Újra rákezdett; teljesen szétáztam; jó hogy a hátizsákban mindenem nylon szatyrokban volt. Az országúton száguldozó autósok is alaposan lemostak. Felmásztam a gerincre, újra a határ mellett ballagtam. Nem tudtam hogy melyik oldalon kell menni, mindegyiken volt út és jel is. Határőrökkel is összefutottam, de még csak a személyit sem kérték. Errefelé elállt ez eső, kisütött a nap, egész szép kilátás volt, viszont körbe sötét felhők gyülekeztek. Az utolsó 22 km-t 5 db egyórás szakaszra osztottam fel, hogy még az utolsó vonat indulása előtt legyen egy kis időm az állomáson. Ezt a tervet végig éppen hogy csak tartani tudtam; pedig próbáltam sietni. Ha rosszul léptem, akkor erős fájdalom nyilallt a jobb lábfejembe, de ez később nem jelentkezett. Rövid kitérőt tettem (akármilyen furcsán hangzik is) egy sziklához. Nem bántam meg, szép kilátás és csúcsdoboz fogadott. A csúcskönybe beregisztráltam magam, ezzel is igazolva az áthaladást. Itt jó táborhely, forrás is volt. Az utolsó nagyobb domb végét derékig érő vizes fűvel ünnepeltem. Ezután órisái lejtő jött. Az oldalazó és meredek, frissen felázott ösvényen futólépésben térképet böngészve haladtam lefelé, és sikerült elvágódnom egy vizes gyökéren. Még mocskosabb lettem, de legalább a kezemben lévő iroda sértetlen maradt.
Az erdőből kiérve keresgélni kellett a helyes utat, majd leértem Drétoma faluba, ahol a buszmegállóban megpihentem. A helybéliek alaposan megbámultak de még csak véletlenül sem volt működő közkút, hogy lemosakodjak. A falu előtt és után csodaszép panoráma fogadott. Hátul sötét "bármikor elkezdhet ömleni az eső" felhők voltak, előre nézve (az utolsó dombot megmászva) Trencsén terült el a völgyben. Szépen látszódtak a nagy tömbházak, gyártelepek, és a vár is. Mögöttük többé-kevésbé ködbe vesző, ezer méter feletti csúcsok, a Strázsa-hegység és a Povázsai-hegység látszódott. Áprilisban pont fordítva voltam: a Strázsa-hegységből néztem a Kis -és a Fehér-Kárpátok felé. A várható befejezés jutalmául elég szép látványt kaptam. Egy kis erdőben szénsavas kútból lemosdottam, és kicsit lemostam a cipőmet is. Az autópálya után hamar elértem a civilizációt, még egy órát kellett a városban menni. Pedig volt egy vasútállomás hamarabb is... Az aszfalt nagyon nem tetszett a lábamnak, így még 1-2 rövid pihenőt tartottam. A vasúti átjárónál is épp vonat jött -jó ürügy a pihenésre. A felduzzasztott Vágon átkelve a belvárosban vezetett az út. Megcsodáltam azt a pontot, ahol 3 felé ágazik a piros sáv, ez szépen ki is volt táblázva. Már csak egy aluljáró és egy rövid sétány volt hátra az állomásig. Ott megörökítettem az utolsó útbaigazító táblickát is. Nagyon elfáradtam, könnyebb teljesítésre számítottam. Valószínűleg az eső sokat kivett belőlem, és nagyon nem tett jót a lábfejemnek. Kidörzsölődött, és lett néhány vízhólyagom.
Leigazoltam az irodát, megvettem a jegyet hazáig. Érdekes, hogy Szlovákiában egy vidéki nagyvárosban nem csak munkanap napközben az állomástól több km-re lévő jegyirodában lehet nemzetközi jegyet venni. És itt nem kézzel írogatták a nemzetközi jegyet. Az állomás előtt lerogytam egy padra, telefonáltam néhányat; ledobtam a cipőt a lábamról. Sajnáltam hogy nem tudunk az itiner mintájára közös célfotót készíteni. Aztán összeszedtem magam. Büfé csak kb 150 m-re lett volna, azt inkább kihagytam. Tartottam a vasárnap esti kollégista-áradattól. A vasút is, hatalmas vonat jött, és üres fülkét találtam, persze hamar lett útitársam. Mielőtt leültem volna, megkerestem a kalauzt, hogy jó helyen vagyok-e, mert olyan kocsiba szálltam, ami nálunk legalább IC-kocsi lett volna. Eleinte próbáltam nézelődni, de hamar bealudtam.
Pozsony előtt ébredtem. Az állomáson nagy élet volt este 11 körül, reménykedtem, hogy talán nem zárják be estére. A pénztáros mondta, hogy bezárják. Még nem kezdtem el gondolkodni hogy hova menjek zárás után. Ruhám nem volt sok, a cipőm csupa víz. Kint megfagytam volna. Először is kerestem egy WC-t. Már fizettem volna, amikor mondták, hogy ingyenes. Tisztább mint a Keletis 100Ft-os; ráadásul nem a pályaudvar épületét piszkítják össze... Van mit tanulni a szlovákoktól. A csarnokban egy használaton kívüli virágtartó peremén helyezkedtem el, mivel (a lépcsőn kívül) más ülőalkalmatosság nem volt. Itt töltöttem a következő 5 órát. Néha az egy lábam, néha 2 lábam volt a virágok helyén, sőt volt amikor egyik sem, vagy felkeltem nyújtózkodni. Szóval fő a változatosság. Aludni nem nagyon tudtam, mert féltem hogy leborulok (ez egy lépcső oldalán volt, viszonylag magasan), és a fejemet sem tudtam kényelmesen hátrabillenteni. Közben a csomagomat is magamhoz öleltem a csarnokbeli társaságra való tekintettel. A 2 órát késő Pannonia utasai után, már 90%-ban csak a csövesek maradtak. Volt aki meg/el akarta venni az mp3 lejátszómat valószínűleg nem tetszett neki az a 2 szám amit meghallgatott, így visszaadta. Itt az volt a jó, hogy nem értettem a nyelvüket, így annyira nem erőltették a társalgást. Persze volt akinek ez sem jelentett akadályt, és sok-sok fontos dolgot elmesélt. Aztán jött egy csöves néni akit már többedszerre zavartak el a néha felbukkanó rendőrök. Nem tudom, mi rosszat tehetett, mert csak csöndben összekuporodott a lépcső mellett és aludt; nem is kéregetett. Egyben tért el csak a többitől, hogy magyar volt... Nekem kicsit kiöntötte a lelkét, és biztos volt benne, hogy a rendőrnőt Isten meg fogja verni. Végül a lépcső mellett, mögöttem keresett alvóhelyet, hogy kapásból ne vegyék észre. Volt egy csöves aki a mögöttem lévő virágtartót foglalta el, és ott még a zoknijait is levette. Az én lábam büdösebb volt. Ez a fickó is akart valamit, biztos pénzt, de nem értettem. Egy másik koldusnak adtam 2 koronát. Volt hogy vagy 5 ilyen hajléktalan-zsebtolvaj körém telepedett, de hajnal 3 körül kezdtek eltűnni a csövesek, és megjelentek az első utasok. Sikerült betekintést nyernem a pozsonyi pályaudvar éjszakai életébe.
Hajnal 4 körül kerestem egy büfét. Ettem egy hambit forró teával. Közben odajött a koldus, adott 25 koronát (ebből 2 az enyém volt) hogy vegyek neki rumot, mert neki nem adnak. Azt hittem, hogy ebben is van valami trükk, pl hogy több-be kerül vagy hasonló. Az árlistán láttam, hogy az ár stimmel, kértem is, de mondták hogy nincs alkoholos italuk. Így rum nélkül maradt a koldus. Kofolát is szerettem volna venni, de boltot nem találtam a bejárat 50 méteres körzetében. Közben már megérkezett a vonatom. Egy üres fülkében elhelyezkedtem, ismét levettem a cipőt. Pozsonyban még csináltam egy városnézést a vonatból, a határ környékén aludtam; Mosonmagyaróvártól viszont nem mertem aludni nehogy fentmaradjak a vonaton, mert Győr után csak Kelenföldön áll meg. Reggel fél 7 után nem sokkal értem Győrbe. Érdekes, hogy már nem voltam különösebben álmos. Délután azért eldőltem pár órára.
Kösz az invitálást, de mostanában ennyi túrát összehozni nekem nem megy. Egyenlőre a Börzsönyi Kék, Corvin 80, Szondi 100 sorozat a maximum, amire van esély. De ezeken a túrákon összefuthatunk.
Igen emlékszem a találkozásra, sőt mi kavarogtunk a két sráccal is, még Érden. Örök hálám a rendező telefonszámáért, mert a Farkasvölgyi pontőröket még a mai napig is keresgélném. :)
Engem is csak az bosszant, hogy volt akinek ez volt az első túrája, azért remélem nem vette el teljesen a kedvét.
Szia!
Először a 6-os út és a gát találkozásánál futottunk össze, majd Kamaraerdőben a pontőr-nélküli ponton - ahol evés címén pihentem egy kicsit - értetek be. Azzal indultam tovább, hogy nem is köszönök, úgyis találkozunk még... Meglepődtem a Rupphegyi út tetején, amikor a nyomós kútnál két srác ért utól: kiderült ők fél órával előttem rajtoltak, csak kevertek egy sort, így kerültek mögém. Innen együtt mentünk a Vadasparkig. Mi még találkoztunk Farkas-völgyben a pontőrrel - kaptunk édességet - de a Csacsi-rét pontőrei állítólag már rég elmentek mire odaértünk :-(
Szerintem kissé korán - jó lenne feltüntetni a pontok nyitvatartási idejét miheztartás végett. A kajából még az utolsó előtti adagot kaptam. Eredetileg én is végig terveztem a menetelt, de úgy érzem nem teljesen rajtam múlt, hogy nem sikerült...
Kiegészítésként: a rendező szerint kb 680 m szintet teljesítettünk a Vadasparkig.
Ha ennél részletesebben érdekel, azt is leírhatom.
Sok városi utca volt ugyan, de szerintem nem ez volt a kibirhatatlan. Mondjuk az M7-M1 felett jobb helyet is el tudtam volna képzelni az átkelésre, mint az Egér-út...
Tényleg nem akarok kötözködni, de ha valamit (mint például a rendszertant) telefonszerűen kell megtanulni, abból hogy írod ki a lényeget... hehe :)))) :D :D :D
Hát persze, egy százas túrára viszek magammal 3 bazivastag kötet könyvet (zootaxonómia-nagyon vastag, két praktikum - vastag és nagyon nehéz...) Mellette még az órai jegyzeteimet is és egy kis pogácsa elmajstolgatása közben olvasgatom.. :D
Kerek repkény: Menet közben, a pihenőhelyeken, és utazás közben is lett volna lehetőség a tanulásra. Én a hétfői mechanika szigorlatomat megelőzően a Teljesítménytúrzók I. Országos Találkozóján vettem részt (Gyepű 50 + Somló 15 éjszakai + Négyszögletes Kerekerdő 25).
ON
Vándor csillag: Pedig volt szó a Gácsi százas ttúráról is, amelyen kb. 3 éve vettünk részt Purga és macikupac sporttársakkal. Ja és v63 152 volt a sofőrünk. Péntek délután 2-kor indultunk és szombaton reggel fél 8 körül értünk célba.
Zete: Az Érchegységi 100-as útvonala néhány éve megváltozott. A régebbi, rozsnyói változat 90 km körül volt (egyes mérések szerint csak 86 km), a mostani elvileg 95 km. Bővebb info: http://www.magnezitferona.wz.sk/rudo100/trasa.html.
A stúpanie szintemelkedést jelent. Nekem 3206 méter jött ki, összeadva a részadatokat.
:) Hétvégén? Hát nem egészen. :D Csak tudod, ha egy héten van két vizsgád (vagy három), tehát folyamatosan tanulnod kell valamit, ami véletlenül sem fér össze, sőt nem is kapcsolódik a szigorlatodhoz, akkor kell az a hétvége... Sőt, szinte kevés volt, pedig majdnem (na jó, azért aludtam is), nonstop nyomattam..
OK, igazad van. Egyébként azért gondoltam, hogy sokkal rövidebb is lehet, mert BHG spori beszélt egyszer egy Zólyom környéki "százasról" ami csak 60 és 70 km között volt. Meg arra is emlékszem, hogy az Érchegységi Százas is jóval kevesebb mint 100 km.
Az imént beszéltem telefonon hallgatoozooval, épp a Házi-réti víztároló környékén szalagoz. Mint kiderült 8 órától már a Nagy-Kevélyen lehet rajtolni. Odáig az út 7 km, így szerintem egy negyed 8 körüli rajtot célzok meg Budakalászról. Az út a csúcsig + nevezés 2 óra, 9:15-kor indulok a csúcsról. A szintidő 8 óra, vagyis 17:15-ig kell beérnem a célba. Marad negyed óra a célban + egy órám, hogy lesétáljak a buszhoz Pilisborosjenőre. Este megyek klubnapra, ehhez a 18:30-kor induló buszt kell elérnem.
Hátulról a 3.-ik és 4.-ik képekhez csak annyit, hogy amikor felértem két szerelmespár és kutyasétáltatók néztek rám, mint az ufóra, én meg nem láttam tőlük semmit, asszem majd egy hajnalon, amikor a fent nevezett személyek nem lesznek arra meglátogatom megint ezt a kilátót, mert így pl a Parlament felé nyíló kilátást teljesen kitakarták:-S. Mondjuk dombedzésként a hévtől;)
Itiner szerint 91,486 km Brezováig és 167,997 km Trencsényig. Azonban nem egyértelmű, hogy melyik útvonalon. Amerre mi mentünk (Buková érintésével és a végén a hivatalos piros jelzésen), szerintem bőven megvolt 100 km.
64,15 km-nél jártunk 21:15-kor - ez 15 órás menetidő és reálisnak tűnik.
Innen 18,578 km-re volt papír szerint a következő ep. De 5:40-et mentünk, így ez bealvással, kis (max. 15 perces) kavarással is többnek tűnik. Nem is szólva az utolsó, "8754 méteres" szakaszon, amelyet nagyrészt rohanva, az utolsó szakaszon pedig futva tettünk meg, 2:55 alatt...
Szombaton reggel 3 órakor vett fel a Börcsök-mobil, amelyben ekkor már Vándor csillag túratárs is bent tartózkodott. Tatabányán felvettük ot. Szilviát, majd egy rövid benzinkúti tartózkodással, és háromszori határátlépéssel 3/4 6 körül érkeztünk a rajtba. A határállomáson megtudtuk ugyanis, hogy a régi úton, a kishatárátkelőn át juthatunk el a szlovák autópálya-matrica megváltása nélkül Pozsonyba, 2x10 km-ért pedig nem akartunk matricát váltani.
A rajt egy zárva tartó büfé kerthelyiségében üzemelt, a csövesszatyromat pedig rövidesen egy Škoda személygépkocsi csomagtartójában helyeztem el. Zsotyek csapata hamar elrajtolt, mi kb. 10 perccel utánuk. A 34. alkalommal rendezett túrán sikerült a 34. rajtszámot megkapnom. :o) Kb. 200-an indultak egyébként a túrán.
A túra elején a zöld sáv jelzést kellett követni, majd kb. 3 km múlva a Zerge-hegy nyergében elértük a Dévénytől Dukla-hágóig vezető országos piros jelzést, vagyis a Szlovák Nemzeti Felkelők Útját (Cesta hrdinov SNP). A továbbiakban elvileg már végig ezt kellett követni. Gyakorlatilag azonban nem, ugyanis az 5. ellenőrzőpontot (Buková községet) nem érintette a túraútvonal.
Az első 25 km-t nagyrészt szép, de kissé egyhangú bükkerdőben teljesítettük. Kisebb tisztások, források, és turistaút-elágazások irányítótáblái jelentettek főbb változatosságot, illetve az 1. ellenőrzőpont (Fehér-kereszt) előtti 5 km-es erdészeti aszfaltút. Az első ponthoz (13 km) érve először egy cirkuszkocsi-büfénél álltunk meg, ahol sört, kofolát (nemzeti üdítőital) és virslit lehetett vásárolni. Frissítés után a pecsételő asztalhoz fáradtunk, ahol a pontőr elővett egy zacskót, ami tele volt különféle szebbnél-szebb bélyegzőkkel (volt közte vonatos, és söröskorsót ábrázoló is :o). Itt ért utol bennünket Nomád csapata, majd innen időnként együtt, időnként egymást előzgetve haladtunk tovább.
A 2. ellenőrzőpont egy újabb tisztáson volt, majd onnan 5 km-re a Baba-hágóban várt minket a következő vásárlási lehetőség. A turistaház zárva volt, de kicsivel lejjebb, a hegységet átszelő műút mellett egy motelt, és egy kis büfét találtunk, ahol káposztalevest, sült kolbászt, és krumplis palacsintát, valamint jégkrémet és kofolát tudtunk vásárolni.
A következő szakaszt meredek emelkedők és lejtők, de változatosabb erdők, szép kilátópontok és kevesebb forrás jellemezte. 7 km múlva egy tisztáson várt a következő ep. (35 km-nél), itt kis letérővel egy szépen kiépített forrásnál tudtunk vizet venni. Innen 12 km-re következett a következő ep.
Eleinte kőzúzalékos erdei úton, később erdei utakon haladtunk, majd hirtelen nehéz terepszakaszhoz értünk: egy meredek, rendkívül sziklás oldalon kellett lemászni, majd utána ismét erdei rész következett. Lejtős részre értünk, ahol hosszasan ereszkedtünk le egy völgybe. Ezen a szakaszon több helybéli turistát is utolértünk. Egyébként úgy tűnt, hogy az ottaniak sokkal nyugodtabbak, mint a magyarországi teljesítménytúrázók, stabil 4-5 km/h közötti tempóban haladnak, a lejtőkön nem kezdenek el trappolni, nem nézik folyton az órájukat, nem érdekli őket az időeredmény, nem versenyként fogják fel a teljesítménytúrázást.
A lejtő végére érve 250 m tszf. magasságba értünk, innen kellett egy kb. 3 km-es szakaszon az 500 m-rel magasabban lévő Vápenná csúcsát megmászni. Menetközben egy kilátópontot is érintettünk, ahonnan megcsodáltunk néhány villámot, és a közeli zivatart. A csúcson pihenő turistákat találtunk, azonban az itinerben szereplő ellenőrzőpontot nem. Bejegyeztük ottjártunkat a csúcskönyvbe, és felmásztam a kilátóba, miközben Vándor csillag lent pihent.
A csúcsról lefelé sem volt könnyű az út, ugyan felfelé meredekebb volt, lefelé viszont egy meglehetősen sziklás-mocorkás ösvényen botladoztunk, amit tovább nehezített, hogy az előttünk áthaladó zivatar rendesen feláztatta a terepet, így a sziklák különösen csúsztak. 2 km-rel a csúcs után találtuk a 4. ellenőrzőpontot egy forrásnál, ahol sör volt a szolgáltatás (ez volt az egyetlen szolgáltatás a teljes útvonalon, a sört viszont nem szeretem. Igaz, a nevezési díj is igen baráti volt, 20 SK - ugyanannyi, mint az 1996-os ttúra naptárban).
A forrás után már könnyebben járható szakaszok következtek, itt nagyobb sebességre tudtunk kapcsolni, mégis 21:15-kor, 15 órával az indulás után értünk az itiner szerint 64 km-nél lévő Buková falu vendéglőjéhez. Itt találkoztunk ismét Nomádékkal, akik szintén majdnem felmentek a 760 méter magas Záruby csúcsra, csak meg kellett állniuk és gyanús volt, hogy sokáig nem jön egyetlen túrázó sem. Zsotyekék mint kiderült szintén felmásztak a csúcsra (ahogy az itinerben lévő útvonalvázlat is jelezte) - így viszont kihagyták az 5. ellenőrzőpont, ahol a 6. ep. pecsétjét is megkaptuk. Itt lehetett ismét vásárolni, gulyás, virsli, jégrém és kofola volt a menü. Ja és rendes kávé is.
Itt kezdődött számunkra a túra éjszakai szakasza, szitáló esőben, eleinte 2,5 km-t műúton. Ismét lemaradtunk Nomádéktól, miközben elkapott a holdkórosság. Egy kőbánya után befordultunk balra, majd egy tanyacsoportnál eltévesztettük a jelzést és egy rossz úton indultunk tovább. Ott, ahol a 6. ellenőrzőpontnak kellett volna lennie. Hamarosan feltűnt a jelzés hiánya, azonban a turistatérkép erre jelezte a túraútvonalat. Rövid tanakodást követően visszamentünk az utolsó jelzéshez, és megkerestük a továbbvezető utat.
A dombon átmászva egy vasútállomáshoz értünk, majd balra fordulva elértünk egy műutat. Itt ismét helyi túrázókat értünk utol, akik a műúton balra indultak tovább, azonban ismét feltűnt a jelzés hiánya, így megnéztük a térképet, és visszafordultunk (a jelzés a műúton az ellenkező irányba indult, majd balra letérve tovább, eleinte a műúttal párhuzamosan, de egy mély völgy másik oldalán). Az eső általában szitált, de nem túl erősen, viszont borzasztó sűrű volt a levegő, rosszabb volt, mint egy pálmaházban, így még a kisrádió működtetése mellett is időről-időre bealudtam. Csilla jól bírta a monotóniát, de már nem tudtunk miről beszélgetni.
Felértünk egy nyeregbe, ahonnan egy borzasztóan sáros úton csúszkáltunk lefelé a következő falu, Dobrá voda irányába. A sár a felső részen inkább síkos, lejjebb inkább süppedős volt. A faluban ismét a vendéglőnél találtuk az utolsó, 7. ellenőrzőpontot. Itt ismét beértük Nomádékat, pihentünk és ittunk kofolát.
A pontról eleinte jobbra indultunk tovább, a többi túrázó után, de hamar feltűnt a jelzések hiánya, így visszafordultunk és visszamentünk a vendéglőhöz. Megtaláltuk a piros jelzés folytatását, erre azonban nem jött rajtunk kívül senki. A jelzés meredeken vezetett fel egy gerincen, majd egy hosszú, véget érni nem akaró hullámvasutazás következett (a bükki Török útra emlékeztetett). A hullámvasút végén jobbról egy murvás útról csatlakoztak be a túrázók, ekkor azonban már elég rosszul álltunk az idővel, így a végén kénytelenek voltunk futásra kapcsolni. No nem is a 24 órás teljesítés, hanem a buszmenetrend miatt. A faluba leérve ugyanis egy iskolában volt a cél, majd innen még be kellett gyalogolni a központba 2 km-t az autóbusz-állomáshoz, mivel az iskola előtt bár elmegy, de ott nincs megállója. Csilla a lejtőn lemaradt, de amikor a buszhoz indultam, akkor ért be ő is a célba és vált immáron századossá.:o)
A vége nagyon nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Az utolsó szakasz ugyanis jóval hosszabb volt a megadottnál, a célban is csak épp a díjazás átvételére maradt idő., átöltözésre, gratulációra, a rendezőkkel való eszmecserére sajnos nem. Egy A4-es oklevelet, és tavalyról megmaradt szép, ámde nem pont a rendezvényre szóló tűzzománc jelvényt kaptunk (Malokarpatský superdiaľkoplaz - 3x100 km 2006 - Trnavská stovka + 2x50 a došt + Pochod Špch).
A buszon persze ülőhely már nem jutott, de a középső, üres részen a hátizsákok között kényelmesen el tudtam helyezkedni (lásd zsotyek fotoalbumában az utolsó képet).
Ez volt hát a 750. teljesítménytúrám, a végére sikerült főleg szellemileg elcsoffadnom. Fizikailag nem fáradtam el, de az iszonyatosan sűrű, párás levegő nagyon megviselt, és emiatt meglehetősen nyűgös voltam. A sapkát is sikerült valahol menetközben elhagynom. Szóval Vándor csillagtól bocsi a dulifuli üzemmódért, és gratula még egyszer az első százasodhoz!
Köszönöm szépen, igazán kedves vagy. :-) Most is érvényes. :-)
Mindenki azt hiszi régi túrázó vagyok, nem győzöm hangoztatni, hogy még csak kezdőcske, óriási lelkesedéssel.
Egyébként hatalmas élmény volt, és nem is volt olyan nehéz. ;-) Még egy kis izomlázat sem sikerült begyűjtenem. Mondjuk az esőről, de leginkább a sárról szívesen lemondtam volna.
No igen
a Nagyszombati 100-as (TRNAVSKA STOVKA), ami lehett volna 168 km is csak valahogy közülünk Őrsi Bálintnak( Sétálós bácsi) volt kedve egyedül továbbmenni a szemerkélő, de tartós esőbe a 100-as cél elérése után. Sokat ázott és még szerinte is nehezebb volt ez a túra, mint gondolta/gondoltuk. Szerintem a túrán résztvevők közül nem sokan, lehet, hogy csak Bálint bővítette ki egyedül a túrát 168 km-re. Gratulálok neki ehhez a teljesítményhez!
Oly annyira elszámoltuk magunkat a túra nehézségével kapcsolatban, hogy mindössze 2x ültünk le rövid időre kajálni, egyébként meg érzésünk szerint elég erős tempót diktáltunk, mégis 14,5 óra alatt tettünk meg papír és térkép szerint 65 km-t! Szóval elég „szarok” voltunk.
Néhány hasznos infóa Nagyszombati 100-ashoz:
/a 168-hoz majd esetleg Sétálós bácsi tud majd hozzá tenni, ha lesz kedve-energiája/
Ezekről előzetesen sem tudtunk tájékozódni.
van csomagszállítás, bizonyára csak korlátozottan, mert a turisták zöme ezt a lehetőséget nem használta
nincs kaja, csak egyszer kaptunk „szolgáltatásként” 1 dobozos sört, (egyszer meg szerintem „saját tarisznyából” egy szeletke sütit), a túra végén sem adnak, lehet venni valahol a közelben
a vízről is magadnak kell gondoskodni, de vannak iható vizű források útközben (az egyik különösen jó volt!), és összesen kétszer átmentünk valami településen, ahol lehetett még vizet vételezni, viszonylag elég is volt
leszámítva azt, hogy Pozsonyból kifele menet egy darabon a zöldön kell menni, szinte végig utána a piros jelzést követi az út
de megtévesztő az, hogy van új és régi piros jelzés, mi pl. az utolsó 12 km-t valami régi (de abszolút nem réginek tűnő) piroson tettük meg a célig, a szlovákok meg egy másik úton, majd egy kereszteződésben találkozva elmondták, hogy a túrán az új piros a javasolt (és mellesleg némileg könnyebb is)
korábban is volt ilyen a papírunkon nem jelzett úteltérés, ahol is mi felmentünk egy hegygerincre (Vápenná), mert arra vitt a jelzés, és közben meg lenn volt a következő ellenőrző pont. És mégis, oly mellbevágóan szép volt a gerincről a táj, hogy inkább azt javasolnám.
Szerintem kérdezgetni kell a túra szlovák résztvevőit (volt köztük magyarul v. angolul beszélő is), a túra útvonaláról
szép kitűzőt kaptunk az oklevél mellett (lásd: zsotyek és ermak mai hsz.-ban), ezt lehet hogy többen tudták ezt, én nem vártam, hiszen maga a nevezési díj mindössze 150 Ft volt
Valamelyest a Less Nándor 100-ra emlékeztetett a túra csak rövidebb volt, viszont változatos és megkapóan szép erdeivel, várromjaival, a panorámáival.
no, beszéltem Lamatsch Jánossal, azt mondja már most 100+ jelentkező van, és kb tarjáni tábor-Somlyó th. oda-vissza egy kör, lehet fél órával a rajt előtt is nevezni. Meglássuk;). Valamelyik este kipróbálom a szakaszt...
Írok néhány pozitívumot is a Hidzsra túráról, nehogy megint az "jöjjön le", hogy csak kritizálni tudok.
- Nagyon finom volt a lokum nevezetű édesség, ebből biztos vásárolni is fogunk valamelyik török élelmiszerboltban. - A pontőrök kedvesek voltak. - Isteni volt a mentás-lencseleves. Bavallom bűntudatom van, mert repetáztam . Ezt egy nagyon kedves pontőr osztotta a Budakeszi Vadasparknál. Még a recptet is elmondta. Ő fogékony volt a kulturáltan előadott kritikáimra (nemúgy mint a célban lévő úriember, talán főrendező, aki keményen hárított minden építőnek szánt bírálatot). - Az útvonal sem volt rossz (csak a leírás alapján nehéz volt követni). - Jó idő volt, nem áztunk meg.
nagy piros (nem csővázas) hátizsák, szemüveg, rövid haj, kockás ing?
Csak mert középiskolában vele túráztam gyakorlatilag minden hétvégén, és Ajka nem olyan nagy város, hogy sok túrázó Géza bácsi lenne található... sajnos mióta Pestre jöttem, ritkán találkozom vele.
Az oklevélen szerepel a "24 hodin". Ezek szerint ez az elmélet, a gyakorlat viszont ennél lazább.
Igaz. De az oklevelet a célban kaptuk meg, utólag.
Íme a kiírás, ebben sehol sincsen szó 24 órás szintidőről:
2. - 3.6.2007 TRNAVSKÁ STOVKA 34.ročník (sobota - nedeľa) Klub Trnavských Diaľkoplazov a HO Skoba Trnava
Trasy: 100 km/2800 m Bratislava, hl. žel. st. - Kamzík - Biely Kríž - Tri kamenné kopce - Pezinská Baba - Čermákova lúka - Vápenná - Buková - Dobrá Voda - Brezová pod Bradlom Štart: Bratislava, hl. žel. st. (pod schodami, Žabotova ul.), 6.00 - 7.00 h Cieľ: Brezová pod Bradlom, do rána 8.00 h Štartovné: 20 Sk Iné: akcia je zaradená do plnenia Malokarpatský superdiaľkoplaz (MKSD) a Slovenský superdiaľkoplaz (SSD) Riaditeľ podujatia: Ing.Peter Minárik, Čajkovského 40, 917 08 Trnava, tel.: 0911-550 921
Egyébként a témában számomra (budai H.G) hozzászólásai a legkiegyensúlyozotabbak, mondjuk Neki is van gyakorlata a rendezésben és egy kis kitekintése, hogy a szomszédos országokban hogyan zajlik egy teljesítménytúra.
Köszönöm. Röviden összefoglalva:
- Ausztriában a maratoni, és attól rövidebb (10, 20 km-es) távok a jellemzőek, ahol adott egy indítási időszak (tömegrajt nem jellemző), valamint a cél zárásának időpontja. A célzárást viszont szigorúan be szokták tartani, aki később ér célba, a rendezőket sem feltétlenül találja a helyszínen. A szintidőn túli teljesítés ismeretlen fogalom, ugyanis ha úgy tetszik, nincs szintidő, ha úgy tetszik van, amit a túrázó indulásának időpontja és a megadott célzárás időpontja közti különbség határoz meg.
- Csehországban és Szlovákiában ugyan megadnak hozzávetőlegesen egy szintidőt, a kérdést elég lazán kezelik. Most hétvégén voltunk a Nagyszombati 100-as teljesítménytúrán, ami gyakorlatilag a Kinizsi 100-as megrendezéséhez adta az ötletet. Elöljáróban annyit, hogy rajt 6-tól 8-ig volt a pozsonyi főpályaudvar mellett, a célba másnap reggel 8-ig kellett beérni. Arra vonatkozóan sem az itinerben, sem a túra kiírásában nem találtam utalást, hogy a túrát 24 órán belül kellene teljesíteni.
Indulásom időpontját sehol sem rögzítették (6:15-kor indultunk egyébként), célidőnek 5:50 került a lapra feltüntetésre.
Más kérdés persze, hogy tapasztalataim szerint Szlovákiában az útvonalkövetés kérdését is elég lazán kezelik. A mostani túrán pl. volt olyan ellenőrzőpont, amely nem volt rajta az itinerben szereplő, térképvázlaton jelölt útvonalon.
Gratulálok az első százasodhoz!!! A célban fel sem merült bennem, hogy Neked ez az első, különben már ott megtettem volna. Külön elismerés a nehezített pálya teljesítéséért. ;-)))
Már amikor Petró Zoliék először mesélték, hogy lesz ez a kis ttúrának álcázott családi piknik felvetődött bennem, hogy össze kell kötni a kellemest a még kellemesebbel, hát úgy tettem.
Motorra pattantam és a néhol festői, de mindenképp kedvelt kanyargós Tatabánya-Kisbér-Csesznek-Zirc útvonalon elgurultam Porvára, ahol a kocsma előtt, meg bent parázs hangulat várt! Igazi ttúra rajt nevezéssel, lelkes emberekkel, kedves ;) rendezőséggel, no meg a falu bölcseivel, akik a mise idejét a könyvtárban" ütik el inkább. Helyi segítséggel lassan kisakkozzuk, hogy a két ház között lesz legjobb a mocinak, átöltözöm a kerthelyiségben, cuccok a rendezői Astrába, nevezés, aztán hivatalosan 10:00-kor indulok, 92-es rajtszámmal...
...rossz irányba. Hiába nézem a szokásos igényességgel elkészített itinert, az első mondat sosem fontos, le is maradok arról, hogy merre kell indulni. Az első párszáz méteren a hozott szendvicset letolom még, fészkelődök, próbálom berendezni a biciklis póló zsebeit (a félig kiivott félliteres palack nagyon lötyög). Közben belekocogok, egy kedves kislány megjegyzi: "jé, Neked hátul is van zsebed?". Kocogás tovább, meleg van már, belesétálok, megint kocogok, és így tovább. A Szépalmára vezető úton megint lehagyok pár embert, az erdőben vezető párhuzamos K,S nagyon kellemes, megint műút, emelkedő, faládákban fűrészpor (Streugut).
Az arborétumnál a K-S elágazásban néhány sporttárs szürkemarhákat fotóz, én megyek a sárgán a recepcióra bélyegezni (Öreg Bakony Bakancsosa). Amikor visszérek az elágba, találkozom Géza bácsivan Ajkáról (ez csak később derült ki), és vele megyek egész fel a Kőris-hegyre. Gondoltam, itt most nincs felkészülés, ez csak amolyan hétvégi kocogás, belefér a pihenő meg a beszélgetés. Jó gyalogtempót megyünk, közben beszélgetünk midnenféle túratémáról meg a mai fiatalságról, meg a szelídgesztenyéről, szarvasokról és meztelen csigákról. Ja, és a hazai alumíniumipar viszontagságos helyzetéről, technológiáról... Pikk-pakk fent vagyunk, pecsételünk, kérek kéket is a bakancsosba (vagyis Annamari nem adja ki kezéből a bélyegzőt), örülök a málnaszörpnek és a csokinak, Niki ad repetát is. Én még felmegyek a kilátóba, megállapítom, hogy párás a levegő, aztán tovább.
Sokan pihennek még a csúcson, én elköszönök, és futó (kocogó) tempóra kapcsolok. Kicsit tétovázok a farakásnál a Z+ elágnál, de hamar meglelem az utat. A susnyáson lefelé figyelni kell: a szűk völgy a hatalmas fákkal, némelyik gerendaként a fejünk fölött keresztben, kidőlve vagyon szépek, de ha fut az ember, akkor nézzen a lába elé. A csalán között egy lábnyomnyi szélességben út, a maradék vízmosás, kegyetlen, meglepetésekkel teli, gödrös. Kisszépalma után jönnek a nyílt, homokosabb utak, néha kocogok, néha csak gyorsan gyaloglok, a vége kicsit uncsi. Megcsodálom még a géppel művelt krumpliföldet meg a zsírúj vízelvezető árkot.
Háromnegyed óra alatt érek vissza Porvára, a templom felé vezető kis ösvényt is megtalálom (jó ötlet, a Z-t át is tehetnék oda!) A célban megint örülnek nekem, én is nekik (2:22, nem siettem), kapok zsíroskenyeret, kitűzőt. Aztán kiderül, hogy negyedikként értem vissza, csodálkoztam is, hogy szinte az egész mezőny ezek szerint a Kőris-hegyen pihent akkor...
A kocsmában a kedves pultoslányokat zavarba hozom amikor fél liter spécit kérek, de a feladatot megoldják. A hátsó traktusban visszaöltözök (a legények már hazatértek, a politizálás is abbamaradt), egköszönöm a kellemes vasárnapi programot, aztán jön a másik kellemes megint: Zirc-Mór-Tb. Most mesélhetnék, hogy hogyan dolgoztam a majrécsíkok eltűntetésén, de az egy másik topikba való.
FIGYELEM! Mindenkinek ajánlom ezt a túrát, aki egy kellemes bakonyi sétát szeretne tenni egy szép vasárnapon! Semmi stressz, semmi nehézség, igazi családi program, hagyományosan jó rendezés!
Hidzsra!
Szép reggelre ébredtem én is, és mint érdi lakos ráérősen verődött össze a helyi társaság (4 fő). Egyik tagunknak ez volt az első túrája, nagyon remélem, hogy nem az utolsó. Szintidő nem lévén, úgy néztük, hogy 7-re azért csak elvergődünk ráérős, kellemes tempóban is Gül Babához. Első meglepetés rögtön a táv módosulása, no de sebaj, majd a Vadasparkban mérlegelünk. El is indultunk igen csak jó hangulatban, és Érdhez képest szokatlan szép tájakon, bár a leírást itt még kisegítette csekélyke helyismeretünk. Ám nálunknál 3-4-szer gyorsabb túratársainkkal vagy 4-5-ször sikerült szembetalálkozni. Nem vagyok tisztában mikori ez az ititner, de az, hogy benézve nem látszik az utcában fehér kereszt, mert teljesen benőtte a zöldnövényzet az tuti, illetve hosszas gondolkodás után mertünk bemenni a Magánterület, idegeneknek bemenni tilos és életveszélyes feliratú táblán. Második ellenőrzőpontunkon felirtuk a legelső vonatot, aztán kisvártatva folytattuk békés, szintidő nélküli sétánkat. Sajnos harmadik pontnál már senkivel sem tudtuk közölni eme hasznos információt, mivelnem tartózkodott ott. Ezúton kérnék elnézést minden réten tartózkodótól a zaklatásokért. Itt egyébként ismét találkoztunk egy régi ismerőssel, aki szintén tanácstalanul vesztegelt itt, illetve egy később jövő fiatalabb csapatnak segítségére lettünk, ugyanis közben felhívtuk a rendezőt, aki előszőr egy szinesbőrű mgtalálására bíztatott, majd mondta, hogy akkor ő igazolja ottjártunkat. Irán y Farkas-völgy. Nehézkes szöveg az itinerben, de már kezdünk rásétálni a jó budai térképre, így én szinte alig-alig felnézve belőle, időnként megállva tanácskozásra eltaláltunk volna az ellenőrzőpontig, ha ott lettek volna. Menet közben 2 helyen is előre megjósoltam, hol fognak kedves és lelkes túratársaim eltévedni. Fiatal-csapatunkat 3-4-szer visszafütyültük a helyes irányba, de többek valahogy mindig mögöttünk tüntek fel újra és újra. Farkas-völgyi pontőreink elmentek, pedig még a fele mezőny mögöttük volt, ráadásul egy papírocskát sem hagytak hátra. Nem volt szép, főleg, hogy hozzájuk képest kellett volna jobbra fordulni, így sikerült itt egy pár plusz km-ert begyűjteni, de tudtunk ám telefonszámot, ahol már fel is világosítottak bennünket, hogy itt sincs már pontőr, sőt Csacsi-réten sem, de a célba telefonál, hogy várjanak meg minket. Idáig néha már csak a düh, de főként az éhség hajtott minket. A végén még egy kis kavargás, mert az utolsó pont is rossz helyen volt, de ez már a legkisebb bajunk volt. Szegény pontőr a végén, alig merte megmondani, hogy nincs már étel sem, de még kitűző sem jutott. L Neki köszönöm az együtérzést, és a segítő szándékot. Még jó, hogy a többiek feladták akik mögöttünk voltak. Itt még éheztünk egy jó darabig, keseregtünk egy picit, próbáltuk első túrázónkkal elhitetni, hogy ez nem ilyen ám, ez sokkal jobb is tud lenni.
Összességében sajnos én úgy láttam a túrát, hogy reggel pénzbeszedés, első ellenőrzőponton valaki, utána csak a célban voltak. Szintidő nélküli túra volt, én naívan azt hittem, hogy akkor a cél zárásáig beérhetek, addig közben majd nézik, hogy ki haladt már el a pont mellett és ki még nem. Be is értünk volna, még szép kényelmes tempóban a zárásig, egy normális itinerrel, és pontőrökkel. Más: Nem az ellátás miatt túrázok, de ha már megnéztem otthon, és minden jó fel van tüntetve és még a nevezési díjból is kijönne ez, akkor igyekszek úgy pakolni ételt, hogy ne kelljen a felét kidobni. Éheztem na rendesen... Kedves rendező, javaslom, hogy a jövőben igyekezzen alaposan gondolni mindenféle igényekkel rendelkező túrázóra. Illetve feltüntetni, hogy az egyes pontok mikor zárnak illetve nyitnak. És akkor az ember nem keresgéli őket.
Ezt a véleményem pedig vállalom, okulás céljából is, illetve úgy érzem, hogy eltévedéseinkkel nem voltunk egyedül, így annyira nem érzem magam hülyének.
Szombaton részt vettünk a Velence-35 teljesítménytúrán. Köszönöm szépen a rendezést. A táj és az időjárás is csodálatos volt. Remélem jövőre is el tudunk jönni, és a 6.55-ös időből tudunk egy kicsit faragni.
Újra egy csodálatos mecseki túra, mert a hegység csodaszép és a rendezés tökéletes. Jó kis emelkedők, hangulatos patakvölgyek, napsütés és felhőszakadás, kedves pontőrök, szép díjazás - röviden.
Vajonmerréhez hasonlóan egy lightos 40 km-re akartam vinni a barátnőmet, hát a végén gratulálhattam neki az első 50-eséhez :-P
Már az eredeti táv/szint is kérdéses... plusz a jó kis tévelygések.
Elég érdekes, amikor 8 ember leírás alapján sem bírja megtalálni a Szarvas-árokba vezető utat.
Nem vagyok híve a túl szalagozásnak, de egy olyan túra, ami nagyrészt jelzetlen utakon visz, elengedhetetlen lenne. De ha nincs, akkor PONTOSabb leírás és látható TÉRKÉP !!!
Elvileg szép utakon mentünk, de az állandó itiner olvasás miatt, alig lehetett élvezni a túrát. Tájékozódási túráimon nem olvastam ennyit :-(
Nem épp kellemes élmények maradtak meg a túráról :-(
Én nem ezt olvastam ki a hozzászólásból. Ő igenis azért indult el, hogy jót túrázzon. Hogy csalódás érte, az már nem az ő negatív hozzáállássának a hibája...
Nyugodtan írjál. Azért, mert van olyan ember, aki még azt a kritikát se bírja elviselni, ami nem is neki szól, hanem valaki másnak? Ez ne a te problémád legyen.
Ha jól emlékszem, mintha te sem ott pontőrködtél a Hidzsra túrán, ahol kellett volna, de gondolom ez nem zavar... mondjuk ez engem sem, mert megtaláltalak/tunk, ellenben voltak, akik nem, s igencsak rossz szájízzel meneteltek, hogy nekünk van két pecsétünk, nekik meg nincs, mivel nem voltál ott, ahol... s ha én sem kaptam volna, akkor igen is kritizálnék, s azt hiszem jogosan. A túrarendezői pályafutásodról pedig nagyon sok mindent hallottam sokaktól, meg olvastam többek között itt a fórumon, csak jót nem. Ezt igaz nem tudom megítélni, mert még nem voltam túrádon, talán egyszer eljutok, s utánna mregpróbálok objektív lenni ez ügyben.
Igazad van, rendezzed meg ezt a túrát továbbra is a mostani formában!
Nem bántásnak szántam, amit írtam, gondolom miközben teljesítetted ezt a 31 km-t rengeteg vaddal találkoztál útközben (mondjuk a 6-os, M0-ás, 7-es, Egér út, 1-es, Budaörsi út, a hatalms szemétkupac piramisra, amit épp befedtek...). Azt nem értem, te miért nem nyomtad végig a 41 km-t, mert tudtommal senki sem ment végig!
Soha nem bíráltam túrát és nem fikáztam senkit, téged sem akartalak megbántani, elnézést érte! További jó érdi Hidzsra rendezést, részemről nem veszek rajta részt.
Azt még elmondhatnád, te hány vaddal találkoztál az első 15 km-en.
Azt még hozzáteszem,hogy a szombati "Velence 35" túra után (amit 5:55-el toltunk le) kedvesemnek egy laza kis 25-ös sétát ígértem vasárnapra. Őszintén bocsánatot kellett Tőle kérnem a túra után.
Mi nagyon nagy türelemmel, "zen nyugalommal" lenyomtuk a túrát :-) A "25"-ös távot 7,5 óra alatt. Nem mi voltunk gyengék, hanem a leírás vérzett (nagyon!) sok sebből. A legjobban az szomorított el, hogy a célban (minden ellenőrző ponton elmondtam a gondokat) nem találtam "fogadóképes" főrendezőt. No comment.
Komolyan megleptél. Hogy te feladj egy 25-ös túrát... mi volt az oka? Biztos írtál róla valamely topicban, de még csak most kezdtem visszaolvasgatni a hétvége termését.
Most is és eddigi túrarendezői pályafutásom során is már sokszor feltettem (magamban) a kérdést: szükség van-e ilyen túrázók (tú - rá - zók?) megjelenésére, akik nem azért mennek el egy túrára hogy jót túrázzanak, hanem hogy jót kritizáljanak; akik út közben nem a táj szépségeit nézik, hanem a szemétkupacokat méregetik; akik út közben nem az előttük elsuhanó vadakat csodálják, hanem a teljesítménytúra esetleges hiányosságait számolják; akik út közben nem a madarak erdei hangversenyét hallgatják, hanem magukban morfondíroznak hogyan anyáznak majd a túra után... Folytassam még? Folytasd inkább te!
Nem nagy logika kitalálni, hogy ha az egyik adat módosítható, akkor a másik is. Egy számítógépen ez nem akkora probléma. De ha csak ide beírod, már biztos lehetsz benne, hogy eljut egy pár száz emberhez.
Nem tudtam, hogy lehet módosítani ezen a topikon keresztül. Eddig még csak a túrák idejének változtatásáról tudtam a TTT-n keresztül, emailben.
Nem tudom, hogy hány többszörös teljesítő volt. Hat-nyolc ilyen ember lehetett. Szerintem egy ember volt mindhárom évben. Kétszeres teljesítő több is volt. Például Lévay Béla, aki egekig dicsérte a zsámbéki verziót és a lencselevest...
"Próbáld meg jövőre" Kevés az esélye, őszintén mondom. Majd ha lesz időm, írok beszámolót. Ez van, most már mindenki tudja, hogy még nem tudok teljesíteni egy 25-öst, vállalom. Majd ha nagy leszek.
Egyébként meg elég sokat vagy itt a topikban, hogy tudhatnád: ha módosul az útvonal, és írsz erről egy levelet efemmnek, vagy akár csak ide beírod, akkor jó esetben tíz perc, rossz esetben egy óra múlva az online túranaptár a helyes adatokat fogja mutatni, és a túrázók nem zsákbamacskát kapnak a naptárból kinézett túra helyett.
Még egy statisztika érdekelne, ha van: hány olyan induló volt a túrádon, aki már másodszor vagy harmadszor is nekivágott a Hidzsrának? Eggyel én is találkoztam, többel nem.
Gondolkodtam, hogy írjak, hogy leírjam-e a mai napon megrendezett Érd-Ófaluból induló Hidzsra 31 km-es távjának általam megélt történéseit. Arra jutottam, hogy megéri akár vitatémának, akár okításnak is (mármint engem okítani :) ). Azt el szeretném mondani bevezetésként, hogy semmilyen indulat nem vezérel, mindösszesen egy jó ötlet (mármint török eredetű nevezetességek túrával való összekötése) nem feltétlenül elég ahhoz, hogy a túra megrendezhetővé váljon. Szombaton privátban kirándultunk nagyot, a K100 első szakaszát jártuk be újra nosztalgiázva és így, némi kerülőket beiktatva (pl. Macska-barlang) a Pilis-tetőig jutottun. Ezért a mai napra egy kisebb távot néztem ki, felületesen, csak a táv és a megrendezés helyszínét alapul véve (a térképen sem követtem le a lehetséges útvonalat; ha így tettem volna, eszembe nem jut az érdi utazás). A 6:25-ös indulás után, kis késéssel érkeztünk Érd autóbusz pályaudvarára, ami a helyi járat végállomása is egyben. Nem volt szerencsénk, az Ófaluba induló járat nem várta be a miénket és útjára ment pár perccel elöbb. Maradt a 3 km-es séta a rajthoz... A meglepetés a nevezési díj befizetése után ért minket, a meghirdetett 31 km-es távot "kicsit módosították", a "valódi" hossz 41 km, de Budakeszin kiszállhat, aki akar. Mi a 9.-10. nevezők voltunk. A táv útvonalának és egyben hosszának változását az itinerben is feltüntették. Az útvonalról annyit, a szervezőknek valóban nehéz dolguk lehetett, hogy némiképp kevésbé szennyezett területen vezessék a túrát. Most is és az út során is sokszor feltettem a kérdést: szükség van-e ilyen túrák szervezésére, igényli-e valaki ezt a környezetet, hiszen a délre, nyugatra tartó összes nagyforgalmú utat kereszteztük, sokszor azokkal párhuzamosan, vagy az út szélén haladtunk pl. "mikor elérjük a 6-os műutat, mellyel párhuzamosan szemetes és büdös szekérút halad, s ami még egyszer levezet minket a Dunához" (ez az itinerből szószerinti idézet). A leírás alapján való tájékozódást bizony segítette volna egy-két jó helyre kirakott szalag, de ezekből egy sem volt, még ott sem, ahol túristajelzés nélküli útvonalvezetés volt. Számos utca neve nem volt kiírva a valóságban (pl. Örsöddűlő, Rupphegyi út). Kamaraerdőnél kissé összeverődött a társaság, mert az itteni ep.-nél nem volt pontőr. Innen négyesben folytattuk tovább utunkat, két tapasztalt túrázóhoz csapódtunk, ezúton is köszönet nekik a vezetésért (Gy.b.-nak), illetve (T.b.-nak, illetve közvetve feleségének a pogácsáért, nagyon finom volt :) ). A kis csapat, egy tanácstalan, 25 km-es párral bővült később. A 6-os csapatból a túrán Érdről indultak közül (négyen) mindenki befejezte Budakeszin a túrát. Érdekelne az, hogy valaki végigment-e? Nagyjából számolgattuk a lehagyottakat, nem sokan (1 fő) lehetett elöttünk, bár az futhatott, mert órákkal elöttünk volt az ep.-nél, ahol megkérdeztük. Budakeszin finom volt leves, ez fontos! Sajnos viszont sok volt az aszfalt, a forgalmas út, részemről ezt a túrát csak valódi zarándokoknak, vagy kórosan városfüggőknek ajánlanám, természetet kedvelő túrázóknak semmiképpen sem. Ha valaki az Érdről indulók közül (tavajról akár) máshogy látta, kérem írja meg a véleményét, szívesen venném! Elnézést a szócséplésért, ez kikívánkozott. :) (igen, az hiba, ahogy írtam: ha utána nézek, tudhattam volna, hogy kb. erre számíthatok)
Rajt: Érd-Ófalu, Minaret Cél: Gül Baba türbéje (Budapest, Mecset u.) Indítás: 7:00-9:00 óra Nevezési díj: 700 Ft/fő Táv (térképen): 31 km Szint (térképen): 940 m Szintidő: nincs MTSZ pontszám: MTSZ 65.5 pont
Akkor Budakesziről 1 km a Gül Baba türbe? Vagy egész más útvonalon ment a túra, mint ami a naptárban megjelent? (Nem mintha a fele olyan nagyon fényes arány volna.)
A 31 km-es távon nem volt 100%-os elhullás. Az Érdről indulóknak ugyanis Budakeszin volt a 29,7 km. Ott fejezhették be az eredetileg kiírt távon. Ide közülük a fele megjött. Zsámbékról pőedig egy kivétellel mindenki célbaért, pedig ott tavaly 7 feladó volt. Ha bejöttek volna a türbéhez, akkor 41,4 km-et teljesítettek volna.
Azt meg tudod mondani, hogy a 25-ös túrán a Vártól a budakeszi főutcáig mennyi volt a táv és a szint? Sajnos az útleírásban hiába kerestem erre vonatkozó utalásokat. Hátha megúszom a méricskélést.
Egy 31 kilométeres túrán, a Budai-hegységben, jó időjárási körülmények között 100%-os elhullás -- ez azért vicces. :-))) Szerintem új rekord született! Mesélnek egy túráról a Magas-Bakonyban, aminek a hosszú távján valamikor egyetlen beérkező sem volt, de ez azért humorosabb. :-)
A szint addig kb. 680 méter volt, s célig még további 360 következett volna. A célba -sajnos- egyetlen érdi induló sem jutott el. Jövőre megpróbálkozom valamilyen tartós jelöléssel vagy szalagozással. Az indulók száma és a rajt elhelyezkedése miatt az is felmerült, hogy a Hidzsra Hamzsabégről túra jövőre kerékpáros változatban kerül megrendezésre. A Csacsi rétről 16 órakor mentek le a fiúk a budakeszi Vadasparhoz.
Ezen kívül elnézést kell kérnem, mert pontőröm minden előzetes szólás nélkül nem jelent meg a helyén, az egyik volt a ti távotokon a kamaraerdei.
Szia! Szeretnék pontosítást kérni: Hamzsabégtől a Vadasparkig mennyi volt a szint?
Ha jól látom a statisztikát, közülünk senki sem jutott el a célig? Érdemes lenne - a jövőre nézve - a kritikusabb helyeken szalagozással erősíteni a leírást. Részemről két helyen hiányoltam csak (az ártéri erdőben a Duna mentén és a tétényi fennsíkon), de úgy hallottam, hogy többeknek nagyobb problémák is adódtak. Nyilván ezzel magyarázható a kisebb teljesítési arány. Sajnáltam, hogy a végső célig én sem jutottam el :-( Szintidő nem volt, de csak a cél nyitvatartását tudtuk, a pontokét nem - szerintünk a Csacsi rétről kissé korán mentek el a fiúk...
Egyet (minimum) én is tudok, ő egy hölgy volt, aki Normafától (tudom, nem kellett volna odáig felmenni, hanem a vasút mellett...) nem jött tovább. Én is megszenvedtem a papírral, mert bár évnek 1428 A.H. (2007) szerepel rajta... nos, volt némi eltérés a terepi valóság, meg a leírás között...
Hümm. 72-ből 52 elég rossz arány egy 25-ös túrán. Én voltam az egyik feladó, kíváncsi vagyok a másik 19-re. Lehet, hogy még ming az útleírást böngészik? :-)
Váltottam egy levelet a Ciklámen túrák főszervezőjével. Kérdésemre megerősitette, hogy a kiirástól eltérően, 9 óráig is lehet rajtolni. Ez főleg a fővárosból utazóknak lehet lényeges, mivel az első IC 8:42-re ér reggel Sopronba.
Tudom, hogy a szemfülesek (Jesper Olsen, Joeyline) rajtakapnak, hiszen a Velence 35 teljesítését ígértem erre a hétvégére. Így is volt ez szinte az utolsó pillanatig, szombaton 2óra 50percig. Aztán Pákozd helyett Mezőberény a Dunántúl helyett Tiszántúl a korábbi hazaérkezés reményében.
2002-ben itt teljesítettem az első 50km-es távomat, ezért meglehetős rutinnal sikerült a vasútállomásról a zöld négyzeten másodmagammal eljutni a Piknik parkba, a rendezvény főhadiszállására. A nevezés után 6óra 45perckor indultunk a zöld sáv jelzésen a Martinovics utca irányába. A városból kiérve egy tó mellett elhaladva, nagy füves térségeket érintve, amelyen néhol tehenek legelésztek, a távolban Köröstarcsa templomát látva értünk el a László-zugi csatornához. A csatorna mentén békák és madarak zajától kísérve jutottunk a Kettős-Körös gátján lévő boldisháti ellenőrzőponthoz (6km). A gáton létesített kerékpárúton jobbra fordulva értünk a Petőfi emlékműhöz, amely arról tájékoztatott, hogy a nagy költő 1849 július 18-án e helyen kelt át a folyón Bem seregéhez tartva. A hídon átmenve már a második pontnál voltunk (7,8km), ahol frissítőpont működött. A 2002-es útvonaltól eltérően számomra új jelzésen, a zöld kereszten folytattuk utunkat, először az országúton majd arról letérve szekérúton, bányagödröt, romos tanyát, öreg nyárfát érintve a Sárga-gáton lévő műútig. Elérve a Bélmegyeri-csatornát és az innen jobbra leágazó piros jelzést, erdősávban haladtunk, ahol gondos kezek lekaszálták az aljnövényzetet. Kiérve a Békésről Bélmegyerre vezető útra találtuk meg a harmadik ellenőrzőpontot (14,5km). Az aszfalton mentünk egészen egy gátőrházig, ahol a Hosszúfoki-csatornán átkelve annak gátján folytattuk utunkat. A csatornában horgászók közül egy éppen akkor emelte ki zsákmányát a vízből. Egyre közelebb jutottunk a Kettős-Köröshöz, majd egy szivattyúháznál el is értük azt. Megcsodáltunk egy hatalmas platánt és a Bodoki Múzeum előtt elmenve közeledtünk a Körös hídfőjéhez a ma már egyszer érintett ponthoz (24km). Ekkor már esőkabátban voltunk, mert még jégszemek is pattogtak a töltésen. A bélyegzés után az újabb invitálást megköszönve ismét áthaladtunk a hídon és a zöld jelzésen a közútról letérve a Laposi kertek felé vettük az irányt. Az eső megtette hatását, hatalmas sár alakult ki, a közelben az ég dörgött. Bakancsaink vagy inkább lábaink elnehezedtek, csökkent a sebességünk is. Megtalálva az útvonalleírásban nagy felkiálltójellel figyelmeztető jobbos letérést, egy őzet megriasztva jutottunk az ötödik ponthoz (27,5km), ahol csokoládéval gazdagodtunk. Az eső csendesedett, a településhez közeledve a fűben cipőinket tisztogattuk. A körtöltésen áthaladva már csak néhány utca volt a célig. 13óra 20perckor beértünk, majd a kitűző és oklevél átvétele után finom gulyáslevessel csillapítottuk étvágyunkat. Kis pihenő után indultunk a vasútállomásra.
A túra jól jelzett, vagy ahol ez nem lehetséges kellőképpen szalagozott, az útvonalleírást is figyelembevéve eltévedni nem könnyű.
A lebonyolításért és a szíves vendéglátásért köszönet a rendezőknek!
Mecsek 1800 életképek. Avagy, hogy valósul meg egy bakancsos álma a szolgáltatásról.
Aki esetleg nem tudná. A múlt héten vetette fel mgruber és én, mi lenne, ha egy túrán a szolgáltatás kiegészülne unicummal, és sörrel. Nos, a PITE rugalmas rendezői gárdája olvasva a szomjas túrázók kívánságát ezt meg is valósította ezen a nem éppen könnyű túrán. Az első ponton a Hármas-hegy nyergében czigónál lehetett meghúzni az unicumos flaskát. Majd a Zengői ellenőrzőállomáson Eisi kedveskedett nekünk szintén ezzel a szolgáltatással.A túra során, több helyen , sört is lehetett a pontokon kapni, mint szolgáltatást.No ne ijedjetek meg! Azért a jól bevált tea, üdítő ásványvíz is volt mindenütt, most csak a „különlegességet” emeltem ki.A célban meg terített asztal várta a kissé elgyötört beérkezőket. A terep a szokásosnál jóval könnyebb volt. Száraz idő már nagyon régen fogadott bennünket ezen a rendezvényen.Csupán egyszer volt egy kiadósabb zivatar, de az is csak lokálisan, néhány km múlva már meg sem látszott.Remek kis „séta” volt. Amit felraktam díjazást, az a túra jelvénye. Ez az 5. Teljesítésre jár. Előtte, kitűzőt kap a teljesítő.Az 5. teljesítés után viszont ugyan azt a jelvényt kapja, csupán a jelvényen lévő kis táblás felirat változik. A jelvényen a Cigány-hegyi kilátót fedezheted fel.
Nemtom mondták-e már neked, hogy esőben az alföldön nem túl szerencsés beállni magányos fa alá. :) A 9 perces három kilométert azért majd fusd újra lemért pályán, az annyira nem egyszerű. :) De látod, nem kell félni a síktól, legközelebb egy félmaratonon is kipróbálhatnád magad (pl. Esti Félmarathon július 7-én Balatonalmádiban).
Kíváncsi voltam mit tudok síkon produkálni, hogyha már hegyen egész jól megy. Az 50-es távot még nem mertem bevállalni.
Kis gyaloglás után a rajtból 9:02-kor indultam sztem utolsóként a 30-asok között.
Már az elején nem kíméltem magam, és az első 6 km-t 28 perc alatt értem el. Éreztem hogy ha így folytatom behalás lesz a vége. A gáton futva előzök egy kisgyerekes csoportot, a fiúk lányok futnak mellettem vidáman, én meg buzdítom őket:-) Egész sokáig bírták, kb. 500 m-ig :-) A hídnál kompóttal kínálnak, de most nem élek vele, indulok is tovább. Másfél km aszfalt után balra fordulok a földútra, tavaly itt a nagy sár miatt a műúton maradtam. Féltem a kavarástól, de tökéletesen ki volt szalagozva ez a rész. Szembejönnek a gyorsabb 50-esek, üdvözöljük egymást, aztán mindenki fut amerre visz az útja. Kis dzsungelháború után kb. féltávhoz érkeztem, a bélmegyeri csatornához, ahol jól esett a süti meg a víz.
1 óra 24-nél jártam eddig. Hosszú-hosszú műút jött, itt óvatosabban próbáltam menni nehogy begörcsöljek úgy mint tavaly. Mondjuk akkor ez volt életem első futása túrabakancsban szóval az megint más.. Nagy nehezen elértem a hidat, ahol megint vissza a gáton. Elkezdtem érezni a lábaimat és a tempót, tavaly ilyenkor már görcsben álltam, de most megyek és megyek a végtelenbe tűnő Alföldben, és gyönyörködöm közben. A vízügyi múzeum után kicsit belesétálok, de újra erőt veszek, és futok tovább, a pontig már meg se állok. Jól állok eddig nagyon, és innen még 6 km a cél. Eddig 2 óra 06 alatt jöttem a 24 km-t. Már a gáton éreztem és láttam hogy vihar közeleg, és gyanúm most be is igazolódik, a hídon átkelve elkezdett dörögni az égbolt, én meg nagyobb tempóra kapcsoltam már amennyire tudtam, mert most már azért a lábam se hajtott úgy mint az elején. Tavaly a kertek alatt kavarogtam, de szerencsére a memóriám ismétcsak rendben volt, így berémlett az út, és meg sem álltam a Laposi kertekig ahol begyűjtöttem egy újabb pecsétet. A pontőr kérdezte hogy csokit kérek-e, de legalább már 50m-rel arrébb jártam:-) Innen begyújtottam a rakétákat, és az utsó 3 km-t 9 perc alatt tettem meg :)
Végeredmény: 30 km - 2 óra 38 - 11,39-es átlagsebesség - 5 perc 16 mp-s ezrek.
Álmomban nem gondoltam volna hogy így fog menni. 2. helyen értem be Zahorán Jani után.. Így lemaradtam a kupáról, de sebaj, így is szuperül ment ma minden!
Beérkezésem után kb. negyed óra után elkezdtek cikázni a villámok, és itt a közeli pusztákon csaptak le, és rohadt nagy dörgések kísérték az ekkor már szakadó esőt. Nagyon sajnáltam a még kint levőket, én sztem magam alá csináltam volna.. Sehol egy fa, és közbe meg cikáznak a villámok.. Megintcsak szerencsém volt hogy időben beértem.. Remélem semmi gond nem lett a zuhéból senkinek.
Farkas Valival mentem haza a vonattal, jól kidumcsiztuk magunkat, és fél óra vonatkésés után este 6-ra hazaértem. Tömören ennyi :-)
A 3. ponthoz füznék hozzá. Van olyan tt, ahol nem állapítható meg, hogy a túrázó azt a távot teljesítette-e, amit eredetileg (a rajtban) tervezett. "A Dombay-tó kiírásában benne van, hogy "A rajtban még nem kell eldönteni, hogy melyik távot választja a túrázó. A Maratonhoz képest két rövidítési lehetőség van. Menet közben eldöntheti, hogy nem rövidít egyik vagy másik, illetve mindkét helyen."
Fedvény: a P sáv természetesen nem Mátyás-kútig, csak annak irányába vezet. A P sáv az OKT-t a Szarvas-kút és a Mátyás-kút között keresztezi, ott mi jobbra fordultunk az OKT-re (a kispistázók pedig a dózerútas a K+-re)
Már az év elején kinéztem magamnak ezt a túrát, elvégre a túra névadó városában eddig még sosem jártam. A rajthelyet a vasútállomásról viszonylag egyszerűen megtaláltuk és a nevezés közben több különlegességre lettünk figyelmesek: "rajt-pálinka", a várgesztesi ponton beváltható sör-bón... Na, hát ez nem indul rosszul:)
Az Oroszlány környéki utakon gyakorlatilag alig van szint, bár mondjuk rögtön az első pont (Víztorony) előtt egy kis puklit azért meg kell mászni. A majkpusztai épületegyüttes gyönyörű, úgy maradnék még, de az időjósok által beígért délutáni eső miatt most sietősre veszem...
Vértessomlóra is többnyire vízszintes az út, a ritkás és kopott jelzések mellett a tömör útvonalleírás segít. Ez igaz a Mátyás-kútig vezető piros sávra is. Szépen egyenletesen emelkedünk, a Vértes itt nagyon kellemes, alig izzaszt meg.
A Mátyás-kút előtt ellenőrzőszámot kell felírni, amit a rendezők nem a forráshoz, hanem az oda levezető K sávhoz teszik. Volt is aki a jelzés helyett a kínálkozó kispistás dózerúton ment, hát kereste is rendesen az ellenőrzőhelyet...
Innét továbbra is OKT (ami végig klasszul és egyértelműen jelzett, na persze OKT), Várgesztes előtt egy szép kilátóhelyre navigálva már ott is a következő ep. Röviddel ezután már lenn is vagyunk a faluban, majd új erőre kaptam volna, olyan könnyedén megy a következő emelkedő. A platón levő bükkös tényleg nagyon szép, nem élvezhetjük sokáig, mert már jön is a Kőhányásra levezető völgy. Itt szódavíz vár, majd ezután a Vértes 50 szembe, a jól ismert tekergészés Mindszentpusztára.
Kezd kísérteni a Mátrai csillagok: felhők gyülekeznek, és dörögni kezd az ég. Na mondom, semmi kedvem ázni, ráteszek még egy lapáttal a tempóra. Őrült módon nyomatva érkezek Mindszentpusztára. Újabb szódahegyek, majd zúzás tovább a K négyzeten, további Vértes 50 feeling...
Szentgyörgyvár után Z sávra váltás, egyúttal köves útról betonra. Egy trükkös kanyar után pedig a célig vezető P sáv "kifutópályája" indul. Eleinte kellemes, alig érzékelhetően lejtő homokos széles út. Balról egy hatalmas bányató, majd erdészházak, és továbbra is gyakorlatilag nyílegyenesen északnak. Valamikor be fog jönni egy betonút. De még mindig nem... Mennyi még? Itt agyban nagyon otthon kell lenni.
Szerencsére semmi sem tart örökké, elérkezik a betonút, továbbra is P sáv, persze északnak tartva. Az oroszlányi bevezető úton elhaladunk szántók, kiskertek, működő és halódó üzemek mellett, majd jobbról az ipari park látképe fogad. Csak előre és előre.... de meddig? A toronyházak már jót sejtetnek, innét már nincsen sok vissza.
A célban gratulációk a díjazás mellé, zsíroskenyér-hegyek (korlátlan), kétfajta üdítő, valamint a reggelről megmaradt néhány pohárnyi pálinka. 5:47 alatt sikerült. Egy sporttársnő felajánlotta hogy elvisz Pestre, ezúton is köszönöm neki.
Ami tetszett: "kispista-szűrő" hozzáállás, sok szalag, sokféle "érdekes" szolgáltatás. Minimál igazolófüzet (térkép, útvonalleírás, igazolások, minimális távadatok), esetleg jó volna néhány köztes terepi pontot is tartalmazó táv/szint táblázat. A 40-es útvonal vége fizikailag bár könnyű, kicsit monoton, persze erről nem a rendezőség tehet, Mindszentpuszta felől Oroszlány felé a P sáv a kínálkozó és gyakorlatilag egyetlen lehetőség.
Klassz túra volt, az esőt is elkerültük, mi kell még?
Vigyázz, a Sportszakma Önfelkentjével vitázol! :ppp
(én már egyszer megfogadtam, hogy nem rontom túrája sportszakmai erejét egy szánalmas rövidtávos nevezéssel, amit lehet, hogy még "otthon feladok", mert pocsék az idő :D)
Már tegnap éjjel olvastam kisgrafikus elrugaszkodott hsz-ét, de gyors reakció helyett inkább megvártam, hogy mit mond a köz.
Az eredmény: Azért szerencsére alapjaiban még viszonylag helyén van kezelve a ttúrázás: a többség egyetértett abban, hogy mivel mint minden sportban, így ebben is van néha veszítés (vagyis itt, ebben a sportban feladás/szintidőtúllépés stb), ezért - és ez amúgy tök alapvető - nem jár az illetőnek a teljesítőket megillető díjazás.
Légy szíves tedd hozzá, hogy szerintem "elrugaszkodott". Szerencsére az Általad "köz"-nek nevezettek véleménye nem jelenik meg a gyakorlatban, a gyakorlatban jó esetben is csak kb. 10% gondolkodik úgy mint a "köz" (ahol a főköz az ELTE-s társad).
Tapasztalatom szerint a túrán résztvevőknek emléknek fontos a kitűző. Semmi gond ha van kétféle kitűző: egy, a szintidőn belül járó kitűző, s egy emlékkitűző. Nos, azt előre lemerem fogadni, hogy a Rendezők többsége nem él evvel a lehetőséggel(igazuk van).
Láthatóan az illetőnek halványlila fogalma sincs a ttúrarendezésről, vitapartnerség szempontjából így messze nem is lenne azonos súlycsoportban, így szót sem érdemes vesztegetni a dologra.
Nos, kedves Joey, el kell mondanom, hogy Te valószínűleg a világon sem voltál, amikor az "illető" már hosszútávú túrabajnokságot rendezett, illetve a jövendő túravezetőknek tűzött ki gyakorló pályát. Igaz, akkor még nem volt nevezési díj, se oklevél, se kitűző, sem pedig "sportszakmai" szempontok.
A teljesítménytúra - mint ahogy Ermak is írja - azért is az ami, mert fel kell mutatni a folyamán egyfajta sportteljesítményt. Természetesen különbözőek a képességek, nem mindenkinek találták ki ezt a műfajt, a természetjárásnak más, egyébként igen széles skálája számukra is nyitva áll.
Abban egyetértünk, hogy ez egy jó lehetőség az egyfajta sportteljesítmény felmutatására. Viszont az tény, hogy a teljesítménytúrázás keretei sokkal jobbak, mint egy szakosztályi túrázás, ezért is annyira népszerű a turisták körében. (Ha gondolod, ezt részletesen is kifejthetem). Én gondolom, hogy igen jól megfér egymás mellett a szigorú elvárásokat teljesítők köre és a tt-en belül "csak" túrázók köre. Úgy gondolom, hogy jelenleg ez az utóbbi a zöm.
Tudom, hogy Te lenézed ezeket az embereket, mivel az Általad rendezett tt-ken is csak azért rendezel mondjuk 20km-es távot, hogy "legyen valakiken behozni a rendezés költségeit". Ez utóbbiak a Te szavaid, itt a topicon jelentek meg anno.
Emlékszem arra is, hogy a Téli Mátra 26-al kapcsolatosan egy topicos megreklamálta, hogy a Rendezők által javasolt idő beosztás nincs összhangban a szintidővel. Erre- nagyon helyesen- a Rendezők megemelték a szintidőt félórával, s máris plusz 200 ember örülhetet, hogy szintidőn belül teljesítette a túrát. Erre a Te reagálásod az volt, hogy mit szólnak ehhez a tavalyi teljesítők.
Nos, kedves Joey, ez a különbség közöttünk, Nálad félig üres a pohár, nálam meg félig tele van.
Egyébként a témában számomra (budai H.G) hozzászólásai a legkiegyensúlyozotabbak, mondjuk Neki is van gyakorlata a rendezésben és egy kis kitekintése, hogy a szomszédos országokban hogyan zajlik egy teljesítménytúra.
Végezetül kívánok Neked jó egészséget, szép túrákat, olyan jó túrarendezéseket, mint a Deák, és kevesebb agyalást a "sportszakmai" kérdéseken!
Szerintem nem voltunk a szükséges agyi állapotban ahhoz, hogy kiszámoljuk, mennyi időt mentek. :) a kissrácnak meg biztosan adtunk plusz csokit, mert hogy legfiatalabb résztvevő(k egyike) volt (és volt egy csomó felesleges csokink). Nyilván nem fogod egy 4 évesnek azt mondani, hogy fityiszt az orrodra, nem kapsz semmit, amíg mondjuk egy 14 évesnek már igen.
Nekem ezzel csak az az egy dolog nem tetszik, hogy azért valljuk be, nem az okleveleket mutogatjuk meg nézegetjük, hanem a kitűzőket... Nem akarok senkit sem a kitűzőgyűjteményének növelésétől megfosztani, de úgy érzem, hogy a szintidőn túl beérkezőknek nem jár ugyan az a kitűző (vagy jelvény), mint azoknak, akik a kiírásnak megfelelően teljesítik a túrát - ami sokszor nem kis teljesítményt igényel. Csak akkor tartanám ezt megfelelőnek, ha külön készülne "részt vett a xy TT-n" és "teljesítette az xy TT-t" feliratú jelvény, de szerintem ez is túlbonyolítja a helyzetet. Röviden:
Szintidőn belüli teljesítés: oklevél (x:y-al szintidőn belül teljesítette) + kitűző/jelvény Szintidőn túli teljesítés: emléklap (az xy TT útvonalát végigjárta) Pontkihagyás, feladás, de a célban jelentkezik: emléklap (xy TT-n részt vett...)
Örülök, hogy így egyetértünk ;-) Csupán a legvégéhez lenne egy kis hozzáfűzésem: tényleg nem kell sok ellátás meg ilyenek egy túrán, nem azért túrázunk, hogy enni inni adjanak nekünk, de azért nagyon jó érzés, ha a ponton van valami, én mindig örülni szoktam - bár soha nem számolok a kaja és az innivaló pakolásánál azzal, hogy adnak valamit. Egyébként teljesen egyetértünk.
5 percig még mondhatod, hogy nem ugyanúgy jár a rajtoltató óra, mint a célban levő. 6 percnél már mondhatod azt, hogy ez már biztosan több, mint a szintidő. 5 perc 15 másodperc? Én a T100 céljában egyszerűen levágtam a másodperceket. Volt, aki ezzel majd egy percet nyert...
Nagyon örülök, hogy a viszonylag még nem túl régóta ttúrázók között is szép számmal akad ilyen hozzáállás.
1.
maximális egyetértés
2.
az emléklap vagy emlékkitűző jó ötlet, ami a ttúrán való részvételért járna. oklevelet pedig csakis a teljesítőknek!
Gondoljunk csak bele, értelmezzük a szót: oklevél... Oklevél, ami hivatalosan tanusít valamit. Itt most speciel egy adott sportrendezvény próbáinak kiállását, a ttúra _teljesítését_. Ugye, hogy ugye?
3.
vitatott téma, pedig viszonylag egyszerű lenne a kezelése. A rajt pillanatig még eldöntheti a túrázó, hogy melyik rendezvényen indul. Indulhat egy ttúra hosszabb vagy rövidebb távján (ha van több táv), de a rajttól kezdve ő annak a ttúrának a résztvevője, nem másik távénak, amire be se nevezett! Ha valaki előbb kiszáll egy meghirdetett résztáv céljánál, akkor ő feladta a ttúrát, ugyanúgy mintha az útvonal egy tetszőleges másik pontján szállt volna ki. Hogy lenne teljesítő az, aki még a saját erejét se volt képes _aznap_ reggel felmérni, és a vállalt távon nem tudott végigmenni?
Nagyon a ritka a másik eset, de azt se szerencsés hagyni, mert akkor ezen az alapon mindenki a rövidtávra nevez, aztán majd szépen továbbmegy, és a feladást meg nem kockáztatja. Ezzel együtt mi is megengedtünk egy ilyen igényt a Sárga 20-on a 40-re...
4.
A nevezési díj nemcsak az ellátásról szól. Sőt! Számtalan egyéb szervezési költség van, amibe előszerettel bele se gondolnak a résztvevők, tipikusan általában a legnagyobb ilyen tétel a kulturált rajtot és célt biztosító objektumok (sok esetben iskola, stb) bérleti díja. Aztán ott van a rendezői autók futása, stb.
Más kérdés, hogy a szolgáltatások tekintetében (is) én a hagyományos ttúrázás híve vagyok, nem ezekről kell hogy szóljon a rendezvény. Az hogy van valami frissítő, az kedves figyelmesség, hiszen be tudnám én is szerezni előre a boltban. Ott annyi van, hogy még el is adják :) Mint sokat tapasztalt ttúrarendező is mondom Neked, hogy a sok szolgáltatással egyébként is szinte csak a gond van, általában jelentékeny létszámú személyzetet igényel, ami a potenciális egyéb feladatokból vonja el a rendelkezésre álló - gyakran kevés - pontőrt. Minimálszolgáltatással is lehet nagyon jó ttúrát rendezni.
Khmm, azért pl. az idei Isa 15-ön volt egy 4 fős család, aki kicsúszott a megadott 5,5 órás szintidőből (néhány perccel...) és volt velük egy négy éves kisfiú is... (Itt ugyanis még a 15-ös és a 30-as távon klasszikus szintidő van meghatározva, amelyet lehet, hogy célszerű lenne módosítani. Igaz, ezt elsősorban Gethe főrendező úrra bízom.)
Bár Gethe úrék nem engedtetek oda a rendezői asztalhoz, de szerintem adtak nekik díjazást. Akárcsak a kerékpárosoknak, akiknek nem volt ugyan meghirdetve a túra, így nyilván külön kerékpáros szintidő / célzárási idő sem.
Hozzáteszem, én sem, sőt kimondottan nem vagyok híve a túlzott szigornak különösen a szintidő kérdésében, ellenben a kispistázókkal szemben folytatott küzdelemben a legszigorúbb fellépést támogatom. Ez persze meglehetősen nehéz, sok esetben megoldhatatlan küzdelem, de sokkal jobb szívvel adom meg a díjazást egy, a szintidőt néhány perccel ugyan túllépő túrázónak, mint egy szintidőn belül célbaérő kispistázónak. Én amondó vagyok, hogy amíg nem sikerül 100 %-osan kiszorítani a kispistázási lehetőséget, addig nem célszerű a szintidőt szigorúan kezelni, mert ezzel adott esetben a kispistázókat támogatjuk.
Esettanulmány: valaki nagyon rosszul áll az idővel a túra célja előtt 2 km-rel és van 15 perce a szintidőből. Futni már nem bír, de ott van a közelben egy buszmegálló, ahonnan 2 perc múlva megy a busz, ami a cél közvetlen közelében teszi le. Ellenőrzőpont már nincs a célig, esetleg nincs is mód a telepítésére, mivel lakott területen visz az út, ahol nehéz egyértelműen azonosítható pontot telepíteni.
(Ehhez hasonló történet a Kinizsi 100 is, ahol a nagyegyházi aluljáró és Szárliget között van ~ 2 km, de nincs feltételes ep. sem.)
Ha becsületesen követi az útvonalat, akkor ugyebár kicsúszik a szintidőből, tehát nem jogosult a díjazásra. Míg ha felszáll a buszra, stoppol, vagy kispistázik, akkor még be tud érni szintidőn belül, és nem feltétlenül lehetséges kiszűrni az utóbbi esetet. Most akkor hogy is van ez?
Mondjuk 5 perc. Annyiba belefér az, hogy a rajt/célszemélyzet órája esetleg nem egyformán jár, valamelyik ponton a pontőrök miatt perceket kellett várni stb. stb.
Na a díjazás témához azért én is ideírom a véleményemet, csak hogy lássuk, ki mit gondol :-)
1, Minden a meghirdetésen és a szervezőkön múlik. Ha van szintidő, akkor én azt percre pontosan betartatnám, nem lehet pár percet engedni, mert akkor mi alapján húzzuk meg a határt x óra 5 percnél és nem 6-nál... Viszont azért arra figyelni kell az utolsó ponton, a célban, hogy legalább két ember legyen, és az időt az odaérkezésnél rögzítse az egyikük, ne lehessen a sorbaállás miatt kicsúszni (volt itt egy ilyen hsz.)...
2, Díjazás (kitűző/érem + oklevél v. emléklap) annak jár, aki szintidőn belül, az összes EP igazolt érintésével teljesíti a túrát. Azt a szervező dönti el, hogy mit csinál a szintidőn túl beérők esetében, de szerintem ilyenkor a legjobb az egy emléklap átadása lenne, és semmiképpen nem adnék kitűzőt vagy jelvényt, mert az a túra értékét csökkentené - és szerintem a motivációt is! De lehet emléklap helyett emlékkitűzőt is gyártani... no de maradjunk a lehetőségekhez mértek...
3, Lefelé és felfelé nevezés: lefelé nevezést nem engedném, résztávnál feladás esetén esetleg emléklap, de semmiképpen nem résztáv díjazás! Viszont a felfelé nevezést megengedettnek tartanám - bár szerintem olyan nagyon kevés esetben fordul elő, hogy valaki alulbecsüli, hogy mennyit tud menni...
4, Nevezési pénz és ellátás: A nevezési díj lehetőleg legyen összhangban az ellátással (általában ez meg is valósul, és nekem 50 km után meg mindenféle virsli és tea finom egyébként :-)). [Mondjuk ilyen szempontból nekem eddig a Mátrahegy túrák tetszettek a legjobban...] Nevezési díjat nem lehet visszakérni!!! Csak ha előnevezés van és elmarad a túra. Ez olyan, mint amikor az ember befizet egy Mt. Everest expadícióra, és "csak" 8000 m-ig jut, majd utána visszakéri a pénzt... neee...
5, a túra végén egy jó szó, egy gratuláló kézfogás nagyon sokat számít!!!
Már tegnap éjjel olvastam kisgrafikus elrugaszkodott hsz-ét, de gyors reakció helyett inkább megvártam, hogy mit mond a köz.
Az eredmény: Azért szerencsére alapjaiban még viszonylag helyén van kezelve a ttúrázás: a többség egyetértett abban, hogy mivel mint minden sportban, így ebben is van néha veszítés (vagyis itt, ebben a sportban feladás/szintidőtúllépés stb), ezért - és ez amúgy tök alapvető - nem jár az illetőnek a teljesítőket megillető díjazás.
Ez a visszafizetéses mizéria inkább no komment. Láthatóan az illetőnek halványlila fogalma sincs a ttúrarendezésről, vitapartnerség szempontjából így messze nem is lenne azonos súlycsoportban, így szót sem érdemes vesztegetni a dologra.
A teljesítménytúra - mint ahogy Ermak is írja - azért is az ami, mert fel kell mutatni a folyamán egyfajta sportteljesítményt. Természetesen különbözőek a képességek, nem mindenkinek találták ki ezt a műfajt, a természetjárásnak más, egyébként igen széles skálája számukra is nyitva áll. Pl én is nagyon szeretek túramozgalmazni is (nincs szintidő, általában az útvonal se kötött, szét lehet nézni jobban, mégis amikor - általában több túrával - bejárta az ember az összes igazolópontot, kap majd egy kitűzőt vagy valamit a fáradozásaiért.)
Nagyon szimpatikus IldiH hsz-e, hogy a szintidő veszélyével, és ezáltal a díjazás elbukásának lehetőségével motiválni tudja a gyermekét az időben való beérésre.
Aki kicsúszik, természetesen nem szabad vele lenézően bánnia a rendezőnek, a szolgáltatás és a jó szó akkor is megjár, hiszen nemegyszer ezek a résztvevők még nagyobbat küzdöttek, mint az 1 órával időn belüliek, de valahol meg kell húzni a teljesítés tényének határát, és ezt legszerencsésebb a kiírás szerint, vagyis a szintidőnél.
Bocs, de itt nem a különböző ízlésekről van szó, hanem arról, hogy ne kapjunk lejárt szavatosságú csokit vagy 200Ft/kg-os virslit.
Én úgy gondolom, hogy egy jó útleírás és egy térképvázlat igenis nagy segítség a tájékozódásban.
Abban teljesen egyetértünk, hogy a szintidőn kívül érkező ne kapja ugyanazt, mint aki szintidőn belül érkezik.
Aki szintidőn belül érkezik: kitűző és egy olyan oklevél, amelyen az szerepel, hogy a túrát szintidőn belül teljesítette. A leadott statisztika alapján teljesítménye bele számít a jövendő minősítésbe.
Aki szintidőn kívül érkezik: kitűző és olyan oklevél, amelyen a tényleges ideje szerepel, eredménye nem számít bele a minősitésbe.
Úgy gondolom, hogy ebben a formában senkinek sem lesz keserű a szájíze.
Egyébként úgy tapasztaltam, hogy Te és az Általatok rendezett túrákon igen toleránsok vagytok, szerencsére nagyon kevés az intoleráns Rendező a túrákon...
De most már tényleg befejeztem, holnap irány a Velence, ahol nincs szintidő, de a célban meleg étel vár:) (Remélem valami jófajta gulyás)
Szerintem a szendvics ikont azért nem jelölik be az adatlapon a rendezők, mert (miután azt nem ők nyújtják, így) nem is tudják a nyújtását garantálni. Jobb ez így, például mi sem szoktuk bejelölni a Szurdok 40-nél a szendvics ikont, mert azt nem tudjuk 100 %-osan garantálni. Miután már úgy tűnik, vannak pontőrök arra pontra is, természetesen igen nagy valószínűséggel idén is lesz dínom-dánom a Szurdok aljánál.
Ha a kiírásban szereplőhöz képest többlet szolgáltatást nyújtunk, arra senki sem panaszkodik, ha viszont a meghirdetett szolgáltatás elmarad, akkor sokan panaszkodnak, pedig a naptár csak tervezett adatokat tartalmaz.
Nem biztos, hogy mindenkinek ízlik a zsíros kenyér, az alma, van aki nem szereti az útvonalleírás, van aki a térképvázlatot nem érti.
A pontőrrel meg az útvonal hosszával kapcsolatban egyetértünk.
A szintidőről meg annyit: azok miatt nem kaphat szerintem ugyanolyan díjazást a kicsúszó, mint a beérkező, akik a szintidő lejárta előtt kevéssel loholnak utolsó erejüket beleadva a cél felé, hogy épp beérjenek. Én ezt a túráinkon őgy szoktam, hogy aki kicsúszik, emlékül kap egy kitűzőt (ha még ott vagyunk a célban, és amúgy végigjárta az útvonalat.
Nem kívánom én sem folytatni ezt az eszmecserét, de azért annyit még megjegyzek, hogy csak annak a Rendezőnek van joga a Résztvevőkkel szemben szigorúan eljárni, aki magával szemben is az.
Tehát: az útvonal ne legyen hosszabb mondjuk 10-20%-al, az útleírás legyen jól használható, a szalagozás legyen precízen kitéve, a pontőr legyen a helyén, mégpedig ott, ahol a leírás mutatja, s nem biztos, hogy mindenkinek ízlik a multik által szponzorált -eladhatatlan- gej csoki és még folytathatnám a sort.
Iskolában, munkahelyünkön sokan úgyis kénytelenek vagyunk nap mint nap eltűrni a szigorú elvárásokat úgy, hogy akik ezt elvárják tőlünk, magukkal szemben nagyon is elnézőek...
Az általam említett ttúrán bizony hagyott kívánnivalót maga után a szalagozás. Ezek után milyen alapon tagadta meg a Rendező a srácoktól a kitűzőt és az oklevelet?
Nos biztosan sajnálnám a kissrácokat (és ahogy Laci069 írja is biztsoan ösztönözném is őket), de megfordítva: Mit mondanál annak a hasonszőrű gyereknek, aki beért szintidőn belül, majd belehalt, de meglett neki, átvette, büszke a kitűzőjére, és utána látja, hogy másnak is van olyan. Ez olyan, mintha az ő teljesítményét lenulláznád, (és itt most direkt nem keverem bele a felnőtteket) ugyanilyen erővel, neki is érdektelenné válik az egész, és lehet nem jön többet, mert csalódott... Felnőttekre visszatérve. Én is kaptam már olyanra kitűzőt, hogy nem arra a távra neveztem, de csak azon tudtam végigmenni. Életem első t.túrája a Meteor 50 volt, ami talán meglett volna, ha nem tvedünk el olyan borzalmasan, de eltévedtünk. Visszamentünk busszal a célba, és ott a rendező az élménybeszámolónk alapján megszavazott nekünk egy meteor kitűzőt. Annyira jól esett, hogy el sem tudom mondani, habár éreztem, hogy nem járna semmi. De nem emiatt folytattam a t.túrázást, és nem is hagytam volna abba emiatt. És valahogy nekem sokkal jobban esik átvenni egy olyan elismerést, amit tudom, hogy csak azok kaphatnak meg, akik egy határon belül teljesítettek. Valahol meg kell húzni a határt. Ha valaki azért abbahagyja a túrázást, mert nem kap kitűzőt, az meg megint más kategória... Asszem kiszállok én ebből a vitából, jóval okosabb és tapasztaltabbak hivatottak ezt eldönteni nem én.:)
>Már megbocsáss, de én hol írtam, hogy miért van nevezési díj?
Igazad van, nem ezt írtad. Hanem amellett próbáltál érvelni, hogy a meg nem kapott díjazás nem fair. Én meg azt mondom, hogy a nevezési díj nem a kapott anyagi javak (étel-ital-kitűző) ellenértéke (azt megvehetnéd egy áruházban), hanem egy rendezvény költségéhez való hozzájárulás, melyet valaki kitalál, megszervez, lebonyolít - és mellesleg ételt-italt-díjazást is ad.
Már megbocsáss, de én hol írtam, hogy miért van nevezési díj?
A két srácot pedig nem sajnálni kell, hanem ösztönözni: ha legközelebb teljesíttek akkor kaptok díjazást.
Látod, ez nézőpont kérdése. Lehet, hogy a srácoknak úgy el megy a kedve, hogy sosem jönnek többet. De így legalább meg van a lehetőség, hogy legközelebb majd megmutatják -nyílván a tanulságokat leszűrve- hogy igenis teljesítik a túrát!
"Nekem van pár túrám, amiről lassan 1 éve nem kaptam díjazást, pedig teljesítettem őket. Erre mi a megoldás?"
Noszogatni (bár lehet, ez túl finom kifejezés) kell a rendezőket, méghozzá kitartóan. Én mindenkinek ezt javaslom. Több éve elmaradt dijazást is sikerült már igy behajtanom.
Szerintem irjál nekik, ird le a sztorit és kérd a javitást. Először meg kell adni az esélyt nekik, hogy korrigálják az esetet.
Nekem jó tapasztalatom van ezügyben, idén a Mátrabérc teljesitésemet nem csapták hozzá az eddigiekhez hanem generáltak részemre egy újabb nevet. De amikor megirtam nekik, azonnal javitották a weblapjukon is.
Rendező pedig nyersen odavágta, hogy Nektek semmi sem jár. Látni kellett volna a két srác csalódottságát.
A nyers odavágással persze nem értek egyet, de ha nem jár, nem jár. De ez egy másik ügy, hogy a díjazást melyik rendező mikor adja át vagy "tagadja meg" - ez már korábban számtalanszor téma volt e fórumon is.
Ami új volt számomra a felvetésedben, az a kitűző árának a visszafizetése, meg hogy miért van nevezési díj. Utóbbira a legjobb általam ismert válasz (a forrásnak ezúton is köszönöm), hogy ezért a pénzért valakik kitalálják neked, hogy mit csinálj és merre menj a hét végén. Az ügylet egészen a nevezésig valóban szolgáltatás jellegű: ki van írva az ár és a feltételrendszer, és te befizetsz vagy nem. De ha már aláírtad a nevezési lapot, akkor a rendező kezében vagy - akit ott és akkor tekints versenybírónak: ha nem értesz a döntésével egyet, akkor is el kell fogadnod.
A két srácot pedig nem sajnálni kell, hanem ösztönözni: ha legközelebb teljesíttek akkor kaptok díjazást.
Egy emlékezetes szintidő túllépés 2004-ből a Mátrabérc-túrán. Ez volt azaz esős év, amikor 45%-os lett a teljesítők aránya, ami most is olvasható a túra honlapján. Először indultam ezen a túrán, nem tudtam, hogy a szintidőt nagyon szigorúan veszik. Teljesen átázva és kimerülve szintidőn belül beértem a célba. A regisztrálásnál az előttem lévő résztvevő két lapra szerette volna átvenni a díjjazást. Nagyon helyesen a rendező érdeklődött a másik teljesítő holléte felől és ezzel vita alakult ki. Az idő meg telt, nekem éppen lefelé. Átvettem a kitűzőt és az oklevelet teljesen gyanútlanul. Aztán egy ismerősöm hónapok múlva tudatja velem, hogy olvasta az interneten a sikertelen teljesítést. Nem akartam neki hinni, de amikor utánna néztem valóban így volt, és a mai napig így is van hiszen mindenki számára olvasható. A teljesítők időrendben vannak felsorolva, megszámozva majd sorszám nélkül következnek a szintidőn túliak. Itt sikerült első helyezést elérnem a 13óra 2perces eredményemmel. Újra megnézve az oklevelet láttam, hogy idő nem szerepel rajta, így különböztetve meg a sikeres és sikertelen teljesítőket. A következő évben teljesítettem a túrát, és ekkor már a Szurdokpüspöki iskola kapujában rögzítették az érkezést, és ezután volt a regisztráció a felírt időadat alapján. Ha 2004-ben is így lett volna, akkor abban az évben is sikeres teljesítőként vagyok elkönyvelve.
A mai napig ez a legnagyobb csalódás ami teljesítménytúrákon ért.
A BükkiKin olykor egészen értékes meglepetéseket adnak, pl. valamelyik évben egy bükki túrakalauzt kaptunk. De meglepetésnek az is megteszi, ha mondjuk a rendező nem vagy csak késve jelenik meg a rajtban.
Pl az meglepetés hogy a Bakonyi Mikin énekelni kell a Mikulásnak. Szerintem ha a kaját szánják meglepinek, akkor legalább csak az egyik ikont tegyék be a naptárba. A szolnoki Pelikán túrán adtak a kitűző, oklevél, és jelvény mellé még egy kis agyag emléktárgyat amit az iskolások csináltak. Na ez így együtt meglepetés volt. A dinnye még csak-csak meglepi (főleg ha a gyümölcs jel nem lenne ott), de az a tojás... A téli túrákon sem meglepi a szaloncukor.
Ha ott a naptárban a kérdőjel, akkor valójában már nem is meglepetés; mert számítasz rá.
Én is úgy gondolom, hogy legyen a díjazás az oklevél. Egy szinidőből kicsúszó, de a túrára készüló, elutazó, küzdő túrázó meg emlékként megkaphatná a kitűzőt. Néha nagyobb harc van egy szintidőn túli teljesítésben. Szerintem ha valaki végigment az útvonalon, akkor teljesített. Ha útközben feladta, és nincs "illeszkedő" résztáv akkor IJ. Hatalmas a rendezők felelőssége, bár épp a sok szervezés, szaladgálás, intézkedés miatt kerülnek ők is sokszor hullafáradt állapotba pont a túrák végén.
Nem tudom eldönteni, hogy mi a jobb. Ha kapna, akkor persze nem lenne csalódott. Ugyanakkor a jövőben nem tudnám motiválni a lányomat fáradtság esetén. Az egyetlen dolog, amire minden körülmények között továbbjön: ha nem sikerül szintidő alatt beérni (vagy ha nem a saját lábadon jösz végig a kijelölt útvonalon), akkor akár el is téphetem az itinered és búcsút mondhatsz az oklevélnek, kitűzőnek, mert nem adják oda.
Azért nem ennyire fekete-fehér a dolog szerintem. Az esetek 99%-ában egyetértek Veled, de: Ha beér egy kócos-maszatos-hullafáradt kissrác szintidőn kívül, nagyon büszkén arra, hogy végig csinálta az x km-t, akkor Neked lenne szíved nem adni neki kitűzőt? Én még nem kerültem ebbe a helyzetbe, mert ttúrán még csak segéderő voltam, de nekem valószínűleg nem...
Szerintem ha már arról van szó, hogy díjazzuk a szintidőn túl érkezőket, akkor az legyen egy oklevél, ahol szerepel, hogy mennyi idő alatt teljesítette a távot, de ne legye kitűző/jelvény hozzá és ne is számítson semmibe... Így megvan a teljesítésért az elismerés és a szintidőn belül beérőkben sem marad tüske.
A többiben meg teljesen egyetértek laci069, lükepék, Sétálós bácsi és Ermak véleményével:)
Spontán jött az ötlet, hogy nevezzek, eredetileg horgászversenyre akartam menni, de technikai okokból oda nem tudtam részt venni rajta. Aztán utánanéztem, hogy ez nem csak teljesítménytúra, hanem a Gyalogos Természetjárók XIV. Országos Találkozója egyik programja, márpedig én természetjáró volnék, no akkor ott a helyem, főleg, hogy még sohasem voltam a csillebérci táborban. Szándékosan csak 10-kor indultam, hogy szoktassam magam a kánikulában való túrázáshoz, ugyanis egyfajta felkészülésnek fogtam fel a dolgot a Falasokk 50-re, ami a második ötvenesem lesz, várhatóan kemény melegben.
Ugyani 9:30-kor neveztem, de elmentem geoládázni, s ténylegesen csak 10:00-kor indultam a Normafától. Ráérek, gondoltam, 9 óra a szintidő. Igen ám, csakhogy az első 3-4 pont nyitva tartása nagyon nem állt arányban ezzel, ezt épp menet közben vettem észre... jaj! A biztonság kedvéért Hűvösvölgyben kértem OKT-pecsétet, továbbá tudtam, hogy a Pannon Toronynál is ott a bélyegző, így ha más nincs, használom ezeket. Ettől függetlenül mindenhol ott értem a pontőrt bőven, annak ellenére, hogy a János-hegyen és a Kis-Hárs-hegyen is elidőztem ládakereséssel, sőt utóbbi helyen hosszasan és óvatosan fényképeztem a Hárshegyi Kaméleont, amely a fán pihent, és nem foglalkozott velem, tán hiú volt? :-)).
Mivel meleg volt és pára, nem bírtam enni semmit, márpedig ez később visszaütött, energiabevitel híján energia sem volt. A Hármashatárhegyre, hiába ismerem jól, hiszen már minden irányból sokszor megmásztam, látom minden nap a közelében dolgozom, hazai terep, de mégis, csak vonszoltam magam délután egykor. Fent a csoki jól jött, továbbá az is, hogy innentől társaságom is akadt Hűvösvölgyig egy, a találkozóra érkezett, nagyon jó arc turista jóvoltából. Ott ő a büfénél megállt egy melegszendvicsre, én meg végre ettem egy szalonnával dúsítottat, hozott anyagból. Jól jött a pár perc ülős pihenő az árnyékban, de főleg az étel. Innen pár km-en át visszafelé mentünk egy olyan szakaszon, ahol előzőleg már haladtunk, ez nem vall nagy kreativitásra, csaknem a Nagy-Hárs-hegyig. A kilátóba kivételesen nem mentem fel, voltam már nem egyszer, s lesz még Falasokk is.
Innen lefelé enerváltam mentem, erő az nem sok volt továbbra sem... aztán Szépjuhászné után -szintén másodszor jártam ott aznap- valahogy megjött, s a javarészt szintben haladó S-, majd P- útvonalán egy jó darabig volt is. Kicsit csendesebb erdei szakasz jött, egy lélekkel sem találkoztam. Makkosmária szélén aztán jött egy izzadó alkesz biciklit tolva, hogy hol lakik x y? Mit tudom én... de ott vannak házak, az erdő mellett, ugye? Vannak igen, úgy mint itt, de ha ezen továbbmegy, mondom, felmegy előbb-utóbb a János-hegyre... hülyén néz rám, szerintem erről még nem hallott, s hogy oda nem is bírt volna felmászni se keréken, se gyalog, az fix. A kegytemlom szép nagyon, fényképeztem kívül, belül, aztán már csak egy 1,7 km-es, jórészt -amúgy kifogástalanul- szalagozott szakasz jött, és máris békebeli hangulat fogadott a házakba bemenő, onnan kijövő, mászkáló táborozókkal, a célban hagymás zsíroskenyerekkel, zászlófelvonó rudak tömegével, Csillebérc, hej, mennyit hallottam róla anno, s most itt vagyok, ezen a jó kis találkozón, vettem is egy -a teljesítménytúra díjazásaként kapott, szép darabon felül- emlékkitűzőt, ami a rendezvénysorozatra készült. A lottóötösöm így jöjjön be, mivel futni már nem bírtam a 90-es busz megállójához, természetesen pont lekéstem, az orrom előtt ment el, így halmozottan mindent buktam, a végén a távolsági buszt is haza, de hát ez van, lassú voltam, ez a 26 km -bő 7 óra alatt nyomtam le, hát...- jobban letarolt, mint a Karancs-Medves 50, amelynek céljába bekocogtam, míg Csillebércre csak bevonszoltam magam.
Úgy lett volna kerek a dolog, ha foglalok szállást én is, ha már 4 napos a műsor, és nem szaladok haza a célból, hanem stabilan elkezdek sörözni a közösségi élmény keretében.
szerintem aki kicsúszik a szintidőből, először is magával vessen számot. Mit rontott el, hol lehet javítani, nem vállalta-e túl magát
Soha nem jutott eszembe követelni a nem járó diíjazást, bár csak egyszer csúsztam ki szintidőből, Téli Mátra 26-on. Ott pl. szó nélkül adták a díjazást, de képzeld el, sokkal jobban bántott az, hogy az interneten a teljesítők listáján nem voltam rajta. Igaz, nem az első túrám volt, hanem mondjuk a 25., de nem bántam volna, ha nem kapok semmit.
Rendezőként BükkiKin állítottunk ki olyan okleveleket, amin vagy résztávot írtunk, ki mennyit ment, vagy azt, hogy szintidőn kívül teljesített.
Szíve szerint minden rendezőnek....
előre megírt/kinyomtatott oklevél, vagy évszámos kitűző (igaz ez ritka) is rendezési költség, és mint ilyen, a nevezettre fordították.
(A dorogi víz is benne volt a kiírásban.) Szerintem jobb lenne egy szendvics ikont berakni a naptárba, mint egy kérdőjelet. Attól hogy szponzor adja, még ugyanúgy étel-ital.
A Beac-on nem lehet, hogy a dinnyét gondolják meglepetésnek? A jubileumi meglepetésre már tippem sincs :-)
Egyébként a Lemaradás túrához is oda van téve évek óta a meglepetés ikon. Én egyszer indultam eddig, de egy fia meglepetést nem kaptam. Igaz, nem is kérdeztem rá, hogy mi lehet(ett) ez.
Hidd el, az elején én sokszor is harcoltam a szintidőért. Inkább meggyorsítottam a végét, hogy éppen beérjek, és nem vártam azt hogy időn kívüli beérésre adjanak kitűzőt. Épp ettől volt értéke az egésznek. Szerintem nem veszem félvállról a teljesítést, és gyakran én is nagyon megküzdök érte. A díjazás nem a résztvevőké, hanem a teljesítőké. Ha mindenki kap díjazást (csak aki időn kívül ért be, az 1-2 szóban eltérő oklevelet kap), akkor ez hol teljesítménytúra? (Vagy minek egyáltalán szintidő és díjazás?)
akihez Te tartozol, s egymással rivalizáltok, de azért van egy jóval szélesebb kör aki teljesíteni is akar, jól is akarja magát érezni
???
Ne hidd azt hogy van egy felső elit kör, akik csak mennek mint a gép, és szóba sem áll a kis porbafingókkal, nem is érdekli őket hogy hol járnak, csak gyűljön a kilométer... Szerintem ez nem így van.
Voltam néhány olyan túrán, ahol gyakorlatilag fűnek-fának adtak díjazást; valamint a díjazás megszerésének kizárólagos feltétele a nevdíj befizetése volt. Tudom, ez már másik véglet, de nem akarom hogy ide jussunk.
Szerinted csak azért van az előbbi véleményem, mert általában nincs problémám a szintidővel?
S nektek Dorogon volt zsíroskenyér? Szerintem Tokodra gondolsz. Tokodon volt víz és kenyér, de Dorogon is volt ásványvíz, fél literes áfonyás. Ha jól emlékszem, az utóbbi a kiírásban nincs benne.
>Azért a többség egy átlag ember, aki bizony megküzd a teljesítésért
Ezért hívják teljesítménytúrának.
>vagy fél órával kicsúszott a szintidőből, a Rendező pedig nyersen odavágta,
Ha Te rendezel egy túrát, és az elveid szerint osztod a kitűződ/oklevelet, akkor azt csinálsz, amit akarsz.
Ha én rendeznék tűrát, maradnék a "klasszikus" elveknél, azaz:
a kiírásban egyértelműen benne van, hogy díjazás szintidőn belül jár, és ezt be is tartom (max. néhány perc csúszás). Többek között ez a hozzáállás adja meg a kitűző/oklevél értékét. Más kérdés, hogy a jó szót és az ételt a késve érkezőktől se sajnálnám.
Lehet, hogy mi (TTT) írtuk el adatbevitelkor már tavaly is, de az is lehet, hogy a Tokodi-pincéknél adott szolgáltatások tartoznak ide. Az is második éve van.
A nyomtatott naptárban már nem írtak a K100-hoz meglepit. A Beachoz is mindig írják, hogy MAXI meglepetés. Az vajon mi lehet? A kompozás? Az ideihez Jubileumi meglepetést írnak... (Jubileumi kompozás?) Érdekes hogy van ilyen ikon is. Ezt is számonkérhetnénk/visszefizettethetnénk a rendezőkkel:) Gyakran az a meglepetés, hogy nincs meglepetés.
Ne magadból indulj ki. Te egy extra képességű túrázó vagy. Azért a többség egy átlag ember, aki bizony megküzd a teljesítésért, s tapasztalatom szerint nem veszi félvállról a teljesítést.
A teljesítménytúra keretei sokkal többet adnak mint egy kirándulás, ezért járnak sokan rá.
Itt nincs kérdés, csak egy javaslat, hogy mindeki! kapjon kitűzőt aki végigjárta az útvonalat, de az oklevélen ne szerepeljen az, hogy "szintidőn" belül.
Bizony voltam olyan túrán, ahol két ifjú legényke vagy fél órával kicsúszott a szintidőből, a Rendező pedig nyersen odavágta, hogy Nektek semmi sem jár. Látni kellett volna a két srác csalódottságát. Aztán a társammal Nekik adtuk a kitűzőnket, hadd mutathassák otthon, hogy milyen túrán is voltak.
Valószínűleg Te fiatal lehetsz még, akiben ott van a versenyszellem (nagyon helyesen), de azért gondolni kell azokra is akik nem rendelkeznek olyan kiváló adottságokkal mint Te. Nyílván meg van az a kör, akihez Te tartozol, s egymással rivalizáltok, de azért van egy jóval szélesebb kör aki teljesíteni is akar, jól is akarja magát érezni, s nem akar keserű szájízzel hazatérni. Én Ő rájuk gondoltam, úgy gondolom, hogy Ők nem zavarják a Ti köreiteket.
egyetértek veled maximálisan ! de nekem más csípi a szemem! Már második alkalommal csinálom meg a k-100-at, és mindig kiírják hogy lessz meglepi . ezzel is csalogatják az embereket,mikor rákérdeztem hogy hol van a beigért jelvény ,vagy akármi más ,arrogáns választ kaptam hogy ez csak elirás ! (na de kétszer egymás után?) ez még senkinek nem tűnt fel?
Budapestről igen jó a közlekedés Oroszlányra ahol a hétvégén először rendezzük meg az Oroszlány 40,30,10 teljesítménytúrát. Átszállás nélkül indulnak vonatok:
3
Budapest-Déli pu. 06:25
07:50
1:25
79 km
1.200 Ft
-
2.
4
Budapest-Déli pu. 07:25
08:50
1:25
79 km
1.200 Ft
-
2.
Különlegesség: Minden indulót kullancsriasztóval fújunk be!
Hamis dolog azt a következtetést levonni -és vissza is utasítom- hogy azt sugallnám, hogy pénzért lehet venni kitűzőt, oklevelet stb
Hát, az előző hsz-ból mást éreztem. A teljesítménytúrán a teljesítőknek (ez többek között azt jelenti, hogy szintidőn belül teljesítőknek) jár a díjazás. Mi itt a kérdés? Nem elég egyértelmű? Akinek ez nem tetszik, menjen kirándulni, vagy túramozgalmazni. Vannak rendezők, akiket ez nem érdekel; nem akarnak balhét, stb; rendben van, adnak a több órát későknek, pontokat kihagyóknak is díjazást. Amikor én kicsúsztam a szintidőből, elfogadtam a díjazást, de nem követeltem volna. (Más kérdés hogy azon a túrán az első két rendezésen nem volt szintidőn belüli teljesítő.)
Vicces lenne, ha a túrát feladók visszakövetelnék a díjazás árát (ami a leggaykoribb kitűző+oklevél kombináció esetén max 100 Ft). Ekkora anyagi kockázatot igazán vállalhat az, aki benevez egy túrára. Tekintsd ezt egyfajta motivációnak.
Ha több kaját adnak, mint a meghirdetett (jópár túrán van ilyen), akkor kifizetnéd annak a többletnek az árát? És ha nem adják a beígért kaját, akkor pl a zsíroskenyér és a szörp árát visszakéred a célban?
Nekem van pár túrám, amiről lassan 1 éve nem kaptam díjazást, pedig teljesítettem őket. Erre mi a megoldás? (Azon kívül hogy legközelebb próbálom elkerülni az ilyen rendezvényeket?)
Igenis a nevezési díj a zsíroskenyérből, az oklevél+kitűzőből és a szervezésiköltségekből (szállítás stb). tevődik össze. Ezért van az, hogy egyes rendezvényeken minimális a nevezési díj, másokon pedig sokkal több, van olyan ahol pedig semmi.
Te is tudod, hogy milyen nagy a felháborodás időnként, amikor a nevezési díj nincs arányban a szolgáltatással.
Hamis dolog azt a következtetést levonni -és vissza is utasítom- hogy azt sugallnám, hogy pénzért lehet venni kitűzőt, oklevelet stb. Ez a mentalitás nagyon messze áll tőlem.
Csak azt mondom, hogy nem helyes (szerintem) ha valaki 10 órát hóban-fagyban végig szenved és mondjuk 2 percet kicsúszik a szintidőből, és a végén nem kap semmit. Igenis kapja meg a túra kitűzőjét (mert végig ment az útvonalon), de az oklevélen ne az szerepeljen, hogy szintidőn belül teljesítette, hanem az hogy 10:02 alatt.
Szerencsére ez a mentalitás túlsúlyban van az Általad leírtakkal szemben, sőt egyre inkább nálunk is terjed az a kiírás, hogy a cél zárásáig be kell érni.
Persze, amint írtam, a Rendező szíve-joga előírni, hogy milyen feltételekkel rendez versenyt, a Résztvevőnek pedig az, hogy elfogadja-e a feltételeket és részt vesz-e azon.
De ha nem jár díjazás, kéretik visszaadni a kitűző és az oklevél árát!!! Vagy a nevezési lapon feltüntetni, hogy szintidőn túli beérkezés esetén nem jár díjazás és nem követelhető vissza a díjazás bekerülési költsége. (Ez utóbbi kitétel szerintem nem egészen fair).
Nem értek egyet.
Az indulás előtt befizetett összeg nem a zsíroskenyér és az oklevél+kitűző ára hanem nevezési díj. Ha nem teljesítesz, buktad. Hogy a nevezési lapon ezt - vagy az általad ajánlott szöveget - feltüntessék, az lehetséges, de rá kell írni a kávéscsészére, hogy forró?
Azért nevezési díj, mert ez adja a verseny jelleget: a túrázó ömagával és az órával versenyez. Nagyon fontos lélektani eleme a dolognak, hogy időnként veszít.
Az általad leírt megoldásból következhetne az is, hogy az induló csak "részvételi költséget" fizessen, azután a célban szándéka szerint vegyen magának kitűzőt, oklevelet, arany jelvényt, főrendezői gratulációt vagy akármit. Van ilyen - de az más ország, más mentalitás. Szolgáltatás. Pénzért bármit. Nem szeretném.
Alaptétel: A meghirdetett szolgáltatás minden szabályosan benevezett résztvevőnek jár, a díjazás viszont csak és kizárólag a teljesítőknek!
Ez rendben is van, a Rendező szíve-joga eldönteni, hogy kinek jár díjazás. De ha nem jár díjazás, kéretik visszaadni a kitűző és az oklevél árát!!! Vagy a nevezési lapon feltüntetni, hogy szintidőn túli beérkezés esetén nem jár díjazás és nem követelhető vissza a díjazás bekerülési költsége. (Ez utóbbi kitétel szerintem nem egészen fair).
Szerintem az a helyes, ha megkapja a kitűzőt és olyan oklevelet, amelyen a tényleges teljesítési idő szerepel a "szintidőn belül teljesítette" szöveg helyett.
Természetesen a mínősítésbe ez esetben nem lenne beszámítható és nem csökkentené a tt "értékét", mivel a statisztikákban mint nem teljesítő szerepel.
Ellenben sok -főleg "első bálozó"- túrázó szép emlékekkel térne haza, s a "sportszakmai" szempontokat szívén viselő Rendezőnek is nyugodt lehetne a lelkiismerete.
"Ezt az esetet a Szurdokon úgy tervezem kezelni, hogy most már, hogy lesz 25 km-es táv, amely azonban nem azonos a 40 km első 25 km-ével. Ha valaki eljut a 25. km-ig, és azt követően adja fel, fog kapni 25 km-es kitűzőt (hiszen 25 km-t legyalogolt), de oklevelet nem, és nem is fogjuk teljesítőnek tekinteni."
Ez utóbbi valóban helyes. A 25 km-ről lehetséges egy emlékként a kitűző (bár ugye elvileg az is teljesítési díjazás, de ez talán-talán még belefér...), viszont az illetőt tényleg nem is szabad a résztáv teljesítőjeként kezelni, természetesen a teljesítést hitelesítő oklevél sem jár neki.
Alaptétel: A meghirdetett szolgáltatás minden szabályosan benevezett résztvevőnek jár, a díjazás viszont csak és kizárólag a teljesítőknek!
Nem lehet mindenki teljesítő, és ez általában növeli is egy ttúra értékét.
Ciklusidő: A fokozatok számától függően. Ha marad a 3 fokozat, akkor jó az 1 év.
Szakágak: Ahogy írtad.
Értékeltek köre: Jó kérdés. Talán itt szerencsésebb lenne, ha csak TTT-tagok, mivel az "Év teljesítménytúrázója" vele párhuzamosan a széles körben elérhető.
Anyagi vonzat: Ha csak a tagoknak lenne, akkor TTT működési költség.
Elszámolás: A rendelkezésre álló leghitelesebb adatok. A nem kötelező útvonalúaknál az optimális útvonalra vonatkozó adatok.
Bejárás: Mint írtad.
Szintidő: Szerencsés lenne, ha csak és kizárólag a szintidőn belül teljesítettek lennének elszámolva, de sajnos nem tűnik kivitelezhetőnek a szintidőn belüli teljesítés teljeskörű ellenőrizhetősége.
Nem létező résztáv "teljesítése": Tökegyértelmű: feladta valahol = 0 pont. Nincs olyan, hogy egy _ki sem írt_ résztávot elszámolunk egy ilyesmiben!
Csak a teljesített ttúrák elszámolásának van létjogosultsága! Ha valaki bárhol előbb kiszáll egy ttúrából (felad), attól természetesen senki se vitatja el a legyalogolt kilométereket, járnak is érte az adott MTSZ-pontok, de az "Év teljesítménytúrázója" elismerő cím és remélhetőleg az új minősítési rendszer szempontjából is az egy 0 pontos túra.
A jövő vasárnapi Fürdőtúrában lényeges változások vannak!
A nagykör (Hévíz-Zalacsány-Hévíz) és a "kis félkör" (Hévíz-Zalacsány) nem lesz megrendezve az útvonalon folyó erdőgazdálkodás miatt.
A Zalacsány-Hévíz túra VEZETETT TÚRA lesz, indulás 9.30-kor a Zalacsányi-tó melletti Tó büfétől. Nevezési díj 600 Ft/fő. A túra kb. 3,5 km/h sebességgel lesz lejárva. Hévízre érkezés 16 és 17 óra közé tehető.
A kiskör (Hévíz-Páhok-Nemesbük-Egregy-Hévíz) rendes egyéni teljesítés keretében lesz megrendezve. Indulás Hévíz, Tó fürdő elől 8.00 és 10.00 között. Nevezési díj 600 Ft/fő.
Bizony-bizony! Én néhány hete fedeztem fel a netes eseménynaptárban, hogy 12 év után újra lesz Ciklámen 40! (Emlékeztem rá, hogy 1995-ben hirdették utoljára, és az 1. rendezésű sorszámot kissé furcsállom is.)
Nagyon szeretnék elmenni rá, mert a Soproni-hegységben nem ttúráztam még eddig, ugyanis hiába van már 3 éve újra ttúra a tájegységben, de mind a Kilátó, mind a Lővérek kieső volt mindig is. Előbbinek a hétvégéjén fixen dolgoznom kell minden évben a vendéglőnkben a falu búcsújának napja miatt, utóbbi pedig egyszerre szokott lenni az általunk (MVTE) rendezett Online túrával (idéntől Hegedűs Róbert emléktúra).
Ebből esetleg a Ciklámen 40, ha sikerül autót szerezni, mert a vonat csak 9-re ér le, a rajt meg csak 8-ig van.
A Velence tuti nem, mert a Mecsek 1800 eléggé fix program nekem (a 10. teljesítésemre készülök épp); a Corvin se, mert akkoriban majd egy kb 10 napos vándortábort vezetek a Zemplénben; a Vigyázó meg megint nem, mert akkor már nem mehetek el csak úgy több napra, ugyanis akkor már nyakunkon lesz az idei gólyatábor is, és ott idén a fő-főszervező kisasszony után a második számú főszervező vagyok.
Kedves Túratársak! Meg a többiek is. :) Megtorpedózták a hétvégi programunkat a gonosz németek, most kezdem nézegetni a naptárat, de nem tudok dönteni. Ráadásul a hétvégén van néhány nem éppen tömegközlekedéses túra. Kérem, aki Budapestről bármelyik túrára szabad autós hellyel rendelkezik, szóljon, vagy küldjön mailt! Hátha sikerül meggyőzni. :))) Köszönöm!
Egy minősítési rendszer legyen egyértelmű, egyszerűen működtethető, és a lehető legkevesebb emberben hagyjon rossz szájízt.
A fentiek alapján:
Kötelező útvonalú túráknál egyértelmű a helyzet. De vajon a rendező által megadott, vagy a rendelkezésre álló legpontosabb táv- és szintadatok alapján történjen az elszámolás? A kettő sok esetben nem azonos.
Ha a rendező adatát fogadjuk el, amiatt nem fog nyafogni a rendező, a teljesítőknek meg legfeljebb csak egy része, az is csak alulmért túrák esetében. Ha a TTT mást akar hasznáni, az egy csomó munka (adatok összeszedése és nyilvánosságra hozatala, GPS/kerék-vita, stb.), és egyes rendezők/résztvevők nyafogni fognak, "hogy jön ahhoz a TTT" stb.. Tehát az első verzió a jó.
Fakultatív útvonalú túráknál az ajánlott, vagy az optimális útvonalra vonatkozó táv- és szintadatok kerüljenek figyelembevételre?
Amelyiket a rendező megadja. Ha mindkettőt megadja, akkor passz.
Illetve: mi az az optimális? Azt gondolnám. hogy a rendezők által ajánlott út egyben optimális is, akkor viszont mit értesz "optimális" alatt? A légvonaltávot?
Így itt az egyetlen lehetséges megoldásnak az tűnik, hogy a teljesítés elismerését a rendezőre bízzuk. Az oklevél kiállításával a rendező igazolja, hogy a túrázó teljesítette a túrát. Amit a rendező elfogad, azt már nem célszerű utólag felülbírálni.
Ez a fő alapelv, amit mindenben érdemes követni (lásd fent a táv/szint kérdését is). Nem mindig a legpontosabb, de egyszerű ellenőrizni.
4. Nem létező résztáv "teljesítése"
Amennyiben a túrázó hosszabb távon indul, és azt menet közben feladja:
- ha van ilyen résztáv (pl. Rocki 130 feladása 40 km-nél, vagy azt követően), akkor az minden további nélkül elszámolható, ha a rendező teljesítettnek ismeri el
- ha nincs ilyen résztáv, illetve annak más az útvonala (pl. Barcika 65 feladása 25 km-nél): ebben az esetben
- el lehessen számolni a (más útvonalon haladó) rövidebb résztáv adataival? (szerintem nem)
- el lehessen számolni a ténylegesen megtett (de kiírásban nem szereplő) résztáv adataival? (szerintem ez sem jó megoldás)
- ne lehessen elszámolni?
Tegyük fel, hogy a résztávról kapott oklevélen szereplő táv/szint kevesebb, mint amit valójában teljesítettem. Ahhoz, hogy a többet igazoljam, szükséges a hosszabb túra igazolólapja a pecsétek egy részével, és szükséges a táv/szint adat. Ezt a TTT részéről valakinek meg kell nézni, rábólintani. Macera mindenkinek
Ha az oklevélen szereplő táv/szint több, mint amit teljesítettem, akkor meg vagy ugyanez a macera, vagy "elfelejtem" megemlíteni ezt az "apróságot".
Megoldás mint eddig: az oklevélen szereplő túra adatait kell számolni.
Még egy dolog: oklevél helyett internetes eredménylista is legyen használható.
A konkrét példa nagyon jó. Én Szentléleken adtam fel a Barcikát, és ezért kaptam 25-ös kitűzőt, de az biztos, hogy távban és szintben is felette van a 25-nek. :-)
Fokozatok kérdése: attól függ, mennyire nehéz eljutni az aranyig. Mindenesetre azt nagyon erősen javaslom, hogy az aranyon túl semmiképpen ne legyen érdekes meg kiváló, mert ezeknek szerintem nagyon rossz a hangzásuk és vitatható melléktartalmat is kifejeznek, hanem inkább gyémánt meg platina.
Ahogy írták a többiek: én is voltam rajta tavaly. Tényleg "nomád" túra, csak akkor próbálkozz, ha nem igényled az állandó pátyolgatást. Amúgy jó buli, nekem tetszett, és az eddigi kedvenc díjazásomat ott kaptam. :)
A Kinizsi 100-asnál sima ügy, hogy ha valaki pl. Dorogon befejezi, az feladta, és nem a Kinizsi 40-et teljesítette. Da ha van azonos útvonalra kiírt résztáv (pl. valaki a Lemaradás 100-on indul, de feladja 50-nél, vagy 75-nél, és megkapja a résztáv díjazását), azt szerintem minden gond nélkül el lehet számolni.
A dilemma akkor van, ha valaki elindul pl. a Barcika 65-ön, és feladja Dédestapolcsányban, ami ugye odáig 25 km. Megkapja a 25-ös díjazást, de a Barcika 25 egy körtúra teljesen más útvonalon és paraméterekkel, nem pedig a 65 km-es táv résztávja Dédestapolcsányig.
Ezt az esetet a Szurdokon úgy tervezem kezelni, hogy most már, hogy lesz 25 km-es táv, amely azonban nem azonos a 40 km első 25 km-ével. Ha valaki eljut a 25. km-ig, és azt követően adja fel, fog kapni 25 km-es kitűzőt (hiszen 25 km-t legyalogolt), de oklevelet nem, és nem is fogjuk teljesítőnek tekinteni.
Valóban voltak ezek a túrák, és többen a topikosok közül is voltak rajta.
A Balaton kör a Zöldgömb Sportklub rendezvénye, a gyalogos változathoz mindenképp szükséged lesz turistatérképre, meg némi tájékozódási képességre, a déli parton ugyanis a Somogyi-dombságban, zömében jelzetlen utakon vezet az útvonal. Sok a nyílt terep, főleg a második napon, a Nagy-berek területén. Az 1. nap elején, a 2. nap végén sok az aszfalt (kb. 15...15 km), a 4. nap pedig szinte végig aszfaltozott kerékpárúton vezet. Szolgáltatás: szeretetcsomag (1-2 szendvics, amit reggel kapsz induláskor), napközben 1-2 alkalommal üdítő, a célban tésztaparty.
Díjazás: oklevél, kitűző, póló, a teljes kört teljesítőknek érem is.
A Kék Balaton a Balatoni kék jelzést követte végig, néhány éve megszűnt. Illetve újraindult, augusztusban szokott lenni Balatonalmádi és Balatonfüred között 30-20-10 km-es távokon, részben a balatoni kéken.
Hú, azt nem tudom, de a vonatok menetrendjétől függően valszeg a legkorábban. Úgy 12-13 órát tervezek rá, ha jön a kedvesem. Ha nem jön, akkor picit gyorsabbat, és ekkor a 6km/h pontnyitás miatt viszont későbbi az indulás. Még egy kicsit képlékeny a dolog.
Korábban már előkerült a topikon is a téma, még február környékén.
A lényege, hogy az MTSZ minősítési rendszeréhez hasonlítana. Az év teljesítménytúrázója pontszámítással megegyező pontozással (terv szerint), azonban ez nem verseny lenne, hanem az elért pontszámok szerint bronz-, ezüst-, illetve aranyjelvényt érdemelnének ki a minősítésbe bekapcsolódó túrázók.
Eldöntendő kérdések:
- hány fokozata legyen? (Bronz, ezüst, arany elég lesz, vagy legyen több...)
- mekkora legyen a ciklusideje? (Az egy naptári év tűnik ideálisnak.)
- külön legyen-e gyalogos, kerékpáros, stb. minősítés, vagy egybe az egész? (szerintem célszerű egybevenni, de természetesen a kerékpáros, vízi, stb. teljesítménytúrák más és más szorzókkal).
- csak TTT tagok, vagy bárki részt vehessen a minősítő mozgalomban?
- díjtalan legyen-e (a TTT állja saját kasszából), vagy legyen bizonyos összegű részvételi díj? (TTT tagoknak mindenképpen ingyenessé tenném, de a nem TTT tagok fizessenek-e valamekkora hozzájárulást, és ha igen, mekkorát)
Van több vitás kérdés, amely az év teljesítménytúrázójánál is probléma:
1. Mely túrákat lehessen elszámolni?
Kötelező útvonalú túráknál egyértelmű a helyzet. De vajon a rendező által megadott, vagy a rendelkezésre álló legpontosabb táv- és szintadatok alapján történjen az elszámolás? A kettő sok esetben nem azonos.
Fakultatív útvonalú túráknál az ajánlott, vagy az optimális útvonalra vonatkozó táv- és szintadatok kerüljenek figyelembevételre?
Tájékotódási ttúráknál nyilván az optimális útvonalra vonatkozóan célszerű számításokat végezni.
2. Bejárás kérdése
Itt a jelenlegi megoldást tartom követendőnek, vagyis bejárással teljesített túrákat abban az esetben lehet kizárólag elszámolni, ha az illető a rendezésben való részvétele miatt nem tudta a rendezvény időpontjában a túrát teljesíteni.
3. Szintidő kérdése
A túranaptárban megadott adatok, így a szintidő is egy előzetes, tervezett adat, amelyet az aktuális időjárási és terepviszonyok ismeretében a rendezőnek jogában áll módosítani. A szintidő a túra folyamán is módosulhat, pl. túra közben derül ki, hogy a táv és a szint jócskán több a megadotthoz képest, vagy az időjárási körülmények kedvezőtlen változása miatt). Sok túrán nem is rögzítik az indulási, érkezési időt a rendezők, így ennek az ellenőrzése is nem csak körülményes, de sok esetben nem is megoldható.
Így itt az egyetlen lehetséges megoldásnak az tűnik, hogy a teljesítés elismerését a rendezőre bízzuk. Az oklevél kiállításával a rendező igazolja, hogy a túrázó teljesítette a túrát. Amit a rendező elfogad, azt már nem célszerű utólag felülbírálni.
4. Nem létező résztáv "teljesítése"
Amennyiben a túrázó hosszabb távon indul, és azt menet közben feladja:
- ha van ilyen résztáv (pl. Rocki 130 feladása 40 km-nél, vagy azt követően), akkor az minden további nélkül elszámolható, ha a rendező teljesítettnek ismeri el
- ha nincs ilyen résztáv, illetve annak más az útvonala (pl. Barcika 65 feladása 25 km-nél): ebben az esetben
- el lehessen számolni a (más útvonalon haladó) rövidebb résztáv adataival? (szerintem nem)
- el lehessen számolni a ténylegesen megtett (de kiírásban nem szereplő) résztáv adataival? (szerintem ez sem jó megoldás)
Az körtúra:) Füredről indul és oda ér vissza:) Pont egy lazulós hétvége elejére való, másnap - vagy még aznap este egy jó kis úszással a pannontengerben:)
2002-ben voltam Balaton Körön. zsotyek tavaly volt. idén újra megyek, nomád egy túra, de tetszett. Az utolsó nap Zánka-Aliga a leghosszabb, ráadásul kerékpárúton, de ennek is van előnye.
Valóban volt régebben Kék Balaton 100, utoljára nem tudom mikor lett megrendezve. Veszprémiek rendezték. Pétfürdőtől Badacsonytomajig tartott. Augusztus közepe táján volt ha jól emlékszem, pedig többször is voltam rajta.
Ha jól értem, ez valami teljesen új rendszer, ugye? Engem is érdekel. Szerencsés lenne, ha meg lehetne oldani, hogy ne kelljen még egy füzetet cipelni... Valamint hogy csak a tényleg teljesített túrák számítsanak, a feladott túrák résztávjai elszámolhatók az MTSZ rendszerében úgyis.
Óóó, pedig már azt hittem, hogy van egy kis bulváros pezsgés, és elindítottam egy UKK-s és TTT-s belháborút. Erre csak egy szolid vitaindító az egész, áááááhh, hatástalan vagyok :-)))
Balaton környékén már régen szeretnék ttúrázni, eddig még nem sikerült elszabadulni. Volt már valaki a Balaton Körön pl? (egyszer kinéztem, de aztán a nem engedetek el rá :) , most még nem mertem felvetni) Kb 10 éve azt hiszem volt valamilyen Balaton 100-as túra, talán végig a balatoni kéken. Tudja valaki, hogy mi történt vele? Mostanában nem rendezték, ha jól tudom...
Átküldtem az email-címedre a Teljesítménytúrázó Minősítési rendszer tervezett kiírását. Akit érdekel, jelezze és megküldöm a részére is.
A lényege: minősítési fokozatok elérése kizárólag teljesítménytúrákon gyűjthető pontok (táv ill. szint) alapján. A TTT év teljesítménytúrázója illetve az MTSZ minősítések képezték az alapötletet. Célja a teljesítménytúrázás népszerűsítése, a teljesítménytúrázók sportteljesítményének méltó elismerése.
Nincs további adatom a túráról, honlapjuk nincs... A túrához szükséges információk a rendelkezésre állnak: rajt helye, ideje, távok, nevezési díjak. Szolgáltatások hiányzó listájáért, szintért nemigen szoktam zargatni a rendezőket, de ha neked van infód, szívesen veszem.
Az 1995-ös naptárban még csak 40 km-es táv szerepelt, szeptember 9-én 6. rendezési számmal. Az IVV túrák ebben a naptárban még nem voltak külön jelölve.
Az 1996-os naptárban viszont csak 10 és 20 km-es IVV túrák, viszont 8. rendezési számmal.
A túrát akkoriban a Sopron Városi Természetbarát Bizottság rendezte, viszont a főrendező személye nem változott.
A tervek szerint ettől az évtől kezdve ezeket (aminek nincs fix, megadott útvonala), az összehasonlíthatóság érdekében nem lehet beszámítani majd, két hét múlva tárgyalja a TTT-elnökség a témát
Khmm, egyelőre legfeljebb a Te javaslatod szerint...
Egyetértek, nem mellékesen az eddigiekben is így történt a beszámításuk. Nem légvonaltávolsággal, hanem az optimális útvonalra vonatkozó paraméterekkel. Pl. BHTCS, Hát, ez csúcs...! esetében. A Hegyre fel, nem egyszer! túra az Ördögkerékhez hasonló elszámolás szempontjából. Vagyis itt a túrázónak kell megadnia a az általa teljesített szakaszt, és a hozzá tartozó táv- és szintadatokat.
Ha rajtam múlik, ezek a továbbiakban is így lesznek beszámítva.
A Ciklámen túráról ölég hiányosak az adatok. Pl. nincs szintidő adat, meg az esetleges szolgáltatások listája. Nem kaptatok több infót?
Amúgy, a túrához 1. rendezés van irva, de mintha ismerős lenne ez a név. Nem lehet, hogy régebben is megrendezték már? (Lehet, BHG "ttúralexikon" spori többet tud erről).
Egyébként ez csak afféle elvi kérdés volt, önmagában nem tart vissza attól, hogy elmenjek pl. a Hirsch-oromra, ugyanis egy túra önmagában a helyszín és az élmény miatt is életképes, nem csak arról szól, hogy aznap mennyivel növeltem az összkilométereimet.
A tervek szerint ettől az évtől kezdve ezeket (aminek nincs fix, megadott útvonala), az összehasonlíthatóság érdekében nem lehet beszámítani majd, két hét múlva tárgyalja a TTT-elnökség a témát
Bubu, ismét eszembe jutott valami a legutóbb taglalt témában. Az évi ttúrás elszámolásba hogyan lehet beiktatni olyan túrákat, amelyeknek a kiírásban nincs meghatározott távjuk? Pl. A Hegyre fel... egyik változata fix (a 4x-es), 38 km/1700 m, viszont a másik csak annyit ír elő, hogy legalább 2x menj fel. Vagy a tavalyi -egyébként szenzációsan jó- Vörös-kő kör csillag + tájékozódási túrához hasonlatos idei Hirsch-orom is nehezen számszerűsíthető...
Még egy: TTT-s póló, amit egyszer már láttam laci069 topictársunkon, már kapható?
Sziasztok! 03.-ára keresek Bp-ről autóval indulónál 2 szabad helyet (+öleb, ha lehet) a Kőris körül túrára. Rövid távra készülünk, de a szintidőt kihasználjuk :) Visszaútra nem kell megvárni, ha valaki jóval gyorsabb nálunk.
Nem vagy egyedül ezzel, szerintem senki sem ismer a fórumon, pedig idén teljesíteni fogom a 100. túrámat ebből a műfajból. Nagyon kevés ismeretséget kötöttem, talán 3-4 fő tud rólam valamit, és talán egy személy tudja a nevemet. Ha találkozunk, be fogok mutatkozni. Tervezett előforulásaim a nyáron: Velence 35, Ciklámen 40, Corvin 80, Vigyázó-Kalotaszeg. Van közös pont?
Én is gondolkoztam már ezen a felálláson, sőt, nem is triplán, hanem négyesen, de az már sok, szóval ez a programom jövő hét végére: Kittenberger + Gödöllő éjszakai + Fut a Vác (vasárnap).
Persze a szombat reggeli Galgával megfejelve simán lehetne négyet is behúzni, hogy aztán a futás után bejárhassak egy OKT-szakaszt ötödiknek :-))
Mi is voltunk a Buda Bércein túrán, és teljesítettük a 13 km-es távot Petivel, aki most 5 éves múlt, és ez volt az első (önjáró) teljesítménytúrája! Végig is jött szépen, fölmentünk mindkét kilátóba (János-hegy, Nagy Hárs-hegy), kerülgettük a Gyermekvasutat, és a célban meg is kapta a jól megérdemelt SAJÁT kitűzőjét. A rendezők kedvesek voltak, és miután mi 10 után indultunk és 1/2 3-ra értünk be, nem kellett sehol sorbanállni. A célból éppen elértünk egy gőzös vontatta vonatot, és úttörővasutaztunk Hüvösvölgybe, huhogtunk az alagútban, ettünk egy pizzát, majd visszavasutaztunk. Peti azt mondta, menjünk máskor is túrázni.
Mert akkor még nem tudtam, hogy a fiam osztálykirándulásra megy Sopronba, s azon a környéken a legfertőzöttebbek a kullancsok! Valószínűleg veszek a 100 Ft-os boltban egy szemöldök csipeszt és a végét meghajtom és lereszelem.
Nagyon szeretem ezt a túrát , az első két rendezésen a 40-es távon indultam, tehát kedvesemet könnyen rábeszéltem, hogy ez legyen élete első éjszakai túrája. Sok vívódás után a 25-ös távot szemeltem ki, mert Kékesre fölfelé nagyon "be lehet szakadni", és a sípálya se semmi lefelé, sárban.
A bazi meleg fővárosból indulunk a délutáni busszal, de már Gyöngyös előtt elkap bennünket egy zápor, feltámad a szél. A pünkösdi-Mátra megint "hozza magát". Meleg cuccokat hoztunk, de esőkabátot nem, tehát marad a reménykedés. Több kedves ismerőssel találkozunk a rajtban, felsorolni is nehéz lenne. Dani(DJ_RushBoy) nagy futásra készül. Komótosan nevezünk, ücsörgünk, és jön a nagy kopp: már 8-kor hatalmas az indításra várók sora. És egyre csak duzzad a tömeg, már többszörösen visszakanyakodik (kedvencem a több tucatnyi iskolás volt, akik ügyesen a sor közepébe csatlakoztak :-) ). Nekem személy szerint nagyon tetszik a sok, lelkes, 15-ös távon induló. A kényelmes várakozás mellett döntök, minek álljunk egy órát a sorban, ha ülhetünk is. A "szűk keresztmetszet" ezen a távon a 4,7 km-re lévő első ep., ami 23 órakor zár be.
21 óra körül rajtolunk. Reni a könnyű Black Diamond fejlámpát kapja, én egy sima kézilámpát viszek. Minden cucc nálam van, a hátamon lévő 2l-es CamelBak forró teával teli, a megszokott módon ebből iszunk mindketten. Tehát rajt : elkezdjük a folyamatos előzgetést. Jó tempóval húzunk fel a hegyre, a köves, mátrai ösvények azért meg-megtréfálnak bennünket. Jó egy óra alatt érünk a Szent-Anna-kápolnához, sokan esznek, pihennek itt.
Mi azonnal indulunk tovább, Sástóig nem nagyon tervezek megállást. A cseles, S jelzéses jobbkanyart idén is megleljük, a melletünk zsivajgó tömeget hallgatva, ez sokaknak megint nem jött össze :-) Összefutnak persze az utak, de azért a jelzés az igazi :-) Sajnos az Erdészeti Szakközépiskolánál a turistautat (egy rossz ösvényen) egy kerítés mellé szorították :-( Mátrafüreden, "rutinosan" meglelem a Z+ jelzést, és irány a Kozmáry-kilátó (22:55). Remélem jövőre már a Kékes felé indulunk majd előbb a 40-es távon. Már szépen jönnek szemből a 15-ös távon lévők. A kilátóban jut egy kis csoki, és már indulunk is neki az S háromszögnek Sástó felé.
Innentől megszűnik a "tömegtúra" fíling. Sokáig egyedül kapaszkodunk, néha előzünk meg egy-egy párost. Néha egy-egy távoli villámlás látszik az égbolton. Jó tempóval érjük el az aszfaltot, és a már megszokott körhinták mellett elhaladva elérjük a Sástói népes kajapontot (23:30). Rengetegen esznek-pihennek itt: van többféle kenyér, finom tea. 10 percet ülünk, szegény Reni arcán látom a fáradtságot, de lelkesedése töretlen. Akkor viszont tűz!
Kis bóklászással lesz meg az S+ jelzés, de innen szerencsére megint jól működnek az emlékek. Egy nagyobb csapat indul mögöttünk, de mi megyünk, mint a meszes, lassan elmaradnak a sötétben. Rátérünk az SO jelzésre, és bár türelmetlenül várom, csak lassan jön be a rémes ereszkedést jelentő S négyzet balról. Szerencsére most nincs sár, de így is botladozunk rendesen a patakig. Egy túratárs átugrál a köveken, de nekem dereng, hogy van itt híd is, nem kell a flikk-flakk :-)
A lajosházi pecsét után (00:30), már indulunk is tovább az immár sokkal jobban jelzett S háromszögön Dezsővár felé. Az égiháború fokozódik, egyre sűrűbb a villámlás. Ez határozottan serkentte a gyorsabb haladást. Két éve Zöld Ágival benéztük az Őrlőmű előtti elágazást, most az épület előtt nézedődöm, mire meglelem a jelzés folytatását. Jönnek a cseles rétek, ösvények, majd a roppant kellemetlen lépcsőzések az ep. felé. Kicsit csepereg már, csúsznak a rozoga, ferde lépcsők, a korlátok állapota határozottan rosszabodott, sok kiesett. Azért egy zacskó szeggel, kalapáccsal sokat lehetne még javítani rajtuk. Lépcsőzünk tehát föl-le-föl-le-föl és végre itt az ep (01:10).
Még egy utolsó lépcsősor lefelé, és végre síkban haladhatunk! Rákezd lassan de biztosan az eső, tehát itt már sokat belekocogunk. Átrobogunk Gyöngyössolymoson, szerencsére a buszmegálló ep.-ről utánunk szóltak (01:49). Jöhet a kedvenc részem: a lépésközre sehogy sem eső talpfák. Én viszont megcsúszom, és majdnem nagyot esek. A sinek közepén esőben álldogáló pontőtök (02:03).
Gyosan letudjuk a hátralévő "vasutat", és az aszfalton kipréselem szegény Reniből az utolsó szuszt is: mert a hátralévő távot gyorsan megfutjuk (hiába, ha nincs esőkabát, az sokat lendít a sebességen ilyenkor). A suliba 02:16-kor érünk, kicsit megázva. Reni a 25-ös távon a 2. helyet hozta. Tudom, hogy ez nem verseny, de ez egy kicsit lelkesíti majd, mert jönnek még kemény túrák :-) Van tea és zsíroskenyér, és nemsokára megérkezik Larzen és kicsit később RushBoy . El sem tudom képzelni, hogy a köves, csúszós ösvényeken éjszaka hogyan lehet a 40-es távot 6 óra körül lefutni! Le a kalappal előttük, Larzennek pedig mégegyszer köszönjük az éjjeli hazafuvart!
És elismerés jár a rendezésért is! Jól kezelték a sok indulót, a rajtoltatás volt csak döcögős, ezt lehetne esetleg két sorral gyorsítani. De egyébként semmi másba sem tudnék "belekötni" :-) Persze nem is akarok. Eső-sár ide vagy oda szerintem jövőre is itt leszek ezen a jó kis hangulatos, mátrai éjszakázáson!
A túrának kedvesemmel és nagy fiaimmal vágtunk neki. Eredetileg a 26-os táv volt tervben, de a fiúkat kora délutánra vissza kellett szolgáltatnom :-( 9:30- kor rajt Normafáról, életem fajlagosan legdrágább túráján : 600 ft fejenként 13 km-ért "kicsit" túlzás finoman fogalmazva. Kevésbé finoman: pofátlanul és indokolutaltanul sokat kértek a hangzatos "Gyalogos Természetjárók XIV. Országos Találkozóján" a nevezési díjként. A kapott itiner logikája enyhén szólva is érdekes volt. Még a célon is morgolódom majd egy sort, tehát ugrás a túrára.
A megszokott János-hegy természetesen az első ep. Kellemes sétával érünk a kilátóhoz, és nyomban "vissza is foglaljuk" egy csapat lelkesen éneklő szlovák túristától. A sikeres akciót csúcsteával ünnepeljük a kilátó tetején, a kilátás csodálatos, bár a reggeli, felszálló pára még zavarja tökéletes panorámát. Innen egy kis belefutással haladunk lefelé Szépjuhásznéig a szerpentinen.
Gyors mászás jön Kis-Hárs-hegyre , sajnos a kilátó a fiúk nagy bánatára le van zárva :-( Akkor irány Nagy-Hárs-hegy, itt nagyobb a kilátó is. A túra során sokszor összefutottunk az "Országos Találkozó" jellemzően középkorú hölgyekből álló résztvevőivel. A Kaán Károly kilátóban "kényszer-etetésnek" vetem alá a csapatot. Kényelmesen leülünk a legfelső szinten, és a gyerekek riadalmára tapasztaljuk, hogy mozog ez a faszerkezet rendesen.
Innen irány Makkosmária, kezd nagyon meleg lenni. Gethe úr előz a nagytávról, majd kisebb, bizonytalankodó futócsapat "keveri meg" az előttünk addig biztosan haladó csoportot :-) Kisebb mászások után érjük el a P jelzést, amin a P85-ön pár hónap múlva "rommá túrázva" haladunk majd éjjel. Végre elérjük a rétet, a templom udvarán lehet szerencsére vizet venni. Innen újabb mászással érjük el a kiszalagozott célt a csillebérci tábor területén.
A célban 4 hölgy fontoskodik a díjjazás körül, természetesen így mindenki négyszer olyan lassan jut hozzá az egyébként igen szép kitűzőhöz, oklevélhez. El se merem gondolni, hogy mi történt volna, ha a térképek mögött unatkozó további 3 hölgy is beszállt volna a díjjazás osztásába :-( Amíg türelmesen kivárom a procedúrát, addig a gyerekek és kedvesem el is fogyasztják a szolgáltatásként kapott egy szelet kenyeret és pezsgőtabis vizet. Mögöttem egy futólány türelmetlenkedik hosszú percekig, nem igazán értem miért, hiszen a stoppert beérkezéskor lenyomhatta volna :-) Háááát, nem kenyerem a túrák osztályozása, de itt .......... Így most sem teszem, a gyerekek és párom jól érezték magukat és ez volt a lényeg.
A hosszú hétvégén két túrát terveztem. Egri Bükk 50 volt az egyik.
Kellemes időben, igazán szép útvonalon halad a túra. Én most voltam ezen atúrán először. Természetesen egyes szakaszok már megvoltak. A tájékozódással nem volt baj. Először is jók a jelek másodszor mert Nagy Lajossal mentem aki "benszülöttnek" számít. 10 óra alatt leküzdöttük a távot, a végén jól megáztunk. A mezőny közepén mentünk ennek ellenére nem sok túrázóval találkoztunk.
Másnap éjszakait terveztem: Mátrai Csillagok
A vonuló felhők nem riasztottak el. Délután az autóban töltött szenvedéssel telt el. A rajtban elég sok ismerős volt, ennek ellenére egyedül vágtam neki a távnak. Egészen jól haladtam. Most a reptér feletti sárga kanyart is jól vettem be. 20-kor indultam és Benevárig szinte alig előztek meg néhányan. Ott már zoknit kellett váltanom, mert a kinizsin szerzett hólyagom még mindig fájdogált. Egyedül ballagtam fel a Kékesre, itt már előzgettek néhányan. köztük Larzen -akinek köszöntem, de ő úgy sietett, hogy nem ismert meg a sötétben. A Kékesre már villámlások között értünk. Én nem félek a vihartól, de most valahogy nem akartam megázni. Megfordult a fejemben, hogy feladom, és ez jól be is fészkelte magát Mátraházáig. 23,45-kor értem le. Gyors határozott döntést hoztam: Nem megyek tovább. Nagyon szégyenlem, de a beszámolót olvasva jó döntést hoztam, nem áztam meg. Gratulálok a bátraknak, jövőre ismét megpróbálom.
Mert bizony elkezdett a stressz ólálkodni bennem, és úgy éreztem hogy már nem tudok tovább várni. Amúgy a sor már gyorsan haladt. Útközben gondolkodtam is rajta amit most mondtál hogy mehettünk volna együtt, máskor jobban odafigyelek, és nem stresszelek a rajtidőnél :)
Miért nem nézted meg jobban a Budai 50-en, amikor kölcsönöztem az apukának, hogy a Te általad látott kullancsot szedje ki a gyerek nyakából? Egy kicsit egyszerűbb - nem rugós - a lényeg a végek "betörése", mint az ábrázoltnak, hogy lehetőleg kicsíphesd a dögöt, szétnyomás nélkül.
Tudtok valami normális kullancs kiszedőt, amit még egy gyerek is tud használni? Nekem egy boltban egy ilyen rugós szörnyűséget próbáltak rám sózni. Nem tudtok ennél valami egyszerübb kivitelt valahol?
Ezúton keresnék a Falasok(k) 25 teljesítménytúrára seprüt!
Időpont: 2007. június 17. 10:30 kor rajt
Feladat: Pontokat bezárni. Felszerelést / pecsét, pecsétpárna, papírok/ célba behozatala ahol kell és a szalagok szedése meg az elcsigázott túrázok korbács használata nélkül való célbakísérése:)
Díjazás: Ingyenes indulás. Remek ellátás és egyedi kitüző a teljesítőin felül!
A válasz egyszerű: Nem szeretnének embereket látni az erdőben. Vadászterületté nyilvánítják, ha sikerül rá állami pénzt kapni, akkor lekerítik (lásd Madárfoki erdő Szanazug fölött, Dondorogi erdő Körösladány mellett), és onnantól nincs vele gond.
A kerítésen belül gonozzák az erdőt mert az pénzt hoz a vadásztatás által, a kerítésen kívüli rész teljesen gazos, elhanyagolt, mert az "csak" közjóléti erdő lenne. Ezt láttam pl. tegnap a régi jeleinknél, a kerítésen kívüli részeken.
Szerintem így a spanyolok viselkedtek Dél Amerikában annó 500 éve, ez meg egy állami tulajdonú, az adófizetők pénzéből fenntartott cég. Aki meg nem tetszik nekik, azt beperlik: http://www.nimfea.hu/aktualis/070501.htm . Kényesek a "jó" hírükre...
Vasárnap délután Szanazugban festettem át a régi jeleket sablonnal. Este vihar készülődött, nem is kicsi. Félbehagytam a munkát, nehogy megázzak. A fények nagyon jók voltak: pl. a Fekete-Körös gátján.
Ybl magtár Dobozon
Másnap, a városerdei hídnál
A régi piros jel a Madárfoki erdő felé menet. Régen erre ment a Mályvád, de az erdészet lekerítette az erdő javát.
Hétvégén festegettem a Mályvád útvonalán. Gyulavári szélétől indultam, a Mályvádi erdő széléig mentem a műúton. Ilyen volt:
Ilyen lett
Solymos
Nagy merészen megfestettem a betérést az erdőbe...
... sőt egyetlen jelet raktam a Mályvádi erdőbe is. Kíváncsi vagyok, három hónap múlva, a túrán ott lesz-e még, vagy ezt is lekaparják az erdészek... 2001 óta ez az első jel itt.
Azon gondolkodtam, hogy miért is indultál ilyen korán, hiszen 21:20-as rajtot tűztél ki, ezt mondtad. Amikor én rajtoltam, negyed órát kellett sorban állni a rajtpecsétért. Nekem 20:37 került a lapomra, utána még pár percet beszélgettünk, ekkor még nem mondtad, hogy indulni akarsz. De ha 20:58-kor elrajtoltál, akkor ez azt jelenti, hogy amint elindultam, beálltál a rajtoltató sorba. Ugye nem azért, mert utol akartál érni? Ha szóltál volna, átírattam volna a rajtidőmet és mehettünk volna együtt is akár.
A http://5x2x30.cwi.hu -ra a képekhez raktam fel Fonyódi Torna 30 útvonaláról néhány képet. Az M7-es miatt némileg más útvonalat kell még keresni és bejárni sem sikerült az egészet de van még alternatíva az útvonalra.
A 18:05-ös vonattal utaztam le Vámosgyörkre, az érdekesség az volt hogy egy túrázót sem vettem észre, csak Hatvannál szállt föl OT Anita, vele beszélgettem. Vámosgyörkről sietni kellett mert 6 perc volt csak az átszállás, itt már sokan voltak ismerősök, bubuékkal el is ütöttük azt a negyed óra maradék vonatozást Gyöngyösig. Itt sétálós várta Anitát, majd hamarosan odaérünk a nevezésre, de látszik hogy nem lesz ma éjjel valami príma időnk, viharfelhők gyülekeznek, és csúnyán fúj a szél. A suliban sok ismerőst fedezek fel, rengetegen vannak, főleg a rövidebb távokra. Elég sok futót is látok, legalább nem csak én vetemedek ilyenre :)
20:58-kor indultam a rajttól, egy sapkát vittem azért magammal, és milyen jól tettem.. A Sár-hegy előtt rajtam kívül mindenki más útvonalon ment, bár ugye én bejártam csütörtökön szóval azért volt helyzeti előnyöm, és egyszer sem kellett kinyitni a könyvecskét hogy hol-mi-merre. Szerencsére a memóriám még mindig ok :)
Igazából én tudtam ha a Sár-hegyet, és a Kékest leküzdöm akkor komolyabb baj nem lehet már. A Sár-hegy hamar megvolt, mivel még a túra elején volt, így szépen felfutottam rá megállás nélkül. Innen ravasz de tudatos jobbkanyar le a kápolnához. Mátrafüred előtt a repülőtérnél, illetve a kisvasút talpfái előtt is összevissza bolyongó emberek, akik nem akartak hinni nekem hogy mégis merre visz a jó út, de nem foglalkoztam vele.. Benevár előtt csúnya meredek a K+en, de így is 7,5-ös átlaggal nyomom. Utána nagyon meredek sziklás köves és hosszú út visz fel a Kékesre, de csodák csodájára szinte megállás nélkül fölkocogok magamat is meglepve. Utólérem az előttem levő utolsó gyalogosokat, majd kis pihenő a csúcson és indulás meredeken a sípályán lefele. Kékesig 14,5-1065 m volt, szóval csúnyán bekezdett, de az átlagom így is még 6,7 volt. Mátraházán negyed óra alatt ott voltam, itt bevágtam a pontőrök által kínált üdítőt, és utólértem két futóféleségű egyént. Na innen jött a feketeleves, ugyanis elkezdtek cikázni a villámok, és egyből teli lett a gatyám főleg hogy sokszor rét mellett vezetett az út, és így mindenre szabad kilátás nyílt, így láttam a cikázó villámokat mindenfele. Rólam köztudott hogy nem félek sem az esőtől, sem a dörgéstől, sem éjjel, viszont a villámoktól nagyon de nagyon. Ráadásul tök egyedül is voltam persze.. A közelben csapdostak, de érdekes hogy dörgés nem volt szerencsére utána. A feladás gondolatával játszottam, a kedvem lecsappant, és futni se akaródzott hirtelenjében. Mutatja az időm is, a 3km-t 31 perc alatt teljesítettem. Mondjuk 100m szint volt benne. A Hanák Kolos kilátóhoz érve nem akartam továbbmenni, de a pontőrök mondták hogy legalább Mátrafüredig menjek le. Persze arrafele villámlott, de még a Muzsla-tető volt előtte.
Félve indultam tovább, a villámok cikáztak, csapdostak, és rohadtul elment a kedvem az egésztől, amilyen jó kedvem volt az elején most olyan rossz. Sokat bele is gyalogoltam, de a Muzslán megnyugtattak a pontőrök picit hogy inkább az Alföld fele villámlik, és nyugodtan menjek tovább nem lesz semmi baj. Hát legyen.. Mátrafüredre leérve érdekes hogy egyből mentem tovább, pedig ott motoszkált a feladás a fejemben, de mintha a villámok már kicsit arrébbjárnának.. Hát nyomtam neki tovább, és hamarosan már a Kozmáry Kilátóban voltam, ahol utólértem az utolsó 25-ösöket.
0:25-kor indultam innen tovább, és 25 perc alatt a Sástónál voltam, közbe visszajött a kedvem is. Előtte utólértem a 3 előttem álló 40-esből kettőt. Tudtam hogy már csak larzen jár előttem, a pontőr mondta hogy 20 perce ment el. Lajosháza előtt a meredeken estem egyet hangosan káromkodva, majd kicsit elkavartam a négyzeten, de pár száz méter után érzésre megtaláltam újra, és Lajosházán is voltam. Az időjárás megint tett róla hogy beparázzak, ismét nagy villámok csaptak föl, de szerencsére a közelben jártak a 25-ösök így bíztam benne hogy nem történik semmi baj. Dezsővár előtt már zuhé volt, elkezdett esni az eső ami a célig el sem állt. Itt figyelni kellett a szalagokra és a jelekre, mert sok kanyar volt, és sok kis ösvény. Szerencsére nem kavartam el, és a pont után már csak lefele kellett menni. Más említésre való dolog nem történt nagyon, innen már futottam végig, bár a bal lábam nyillalt rendesen már, de szerencsére kihúztam a célig, ahol egy kis vita a rendezőkkel, majd kitűző, és oklevélátvétel. Izgalmas kihívás volt ez az éjszakai tele félelmekkel és örömmel. Örültem neki hogy a futásom folyamatos volt a terepviszonyok és a szintek tekintetében is. 5 óra 46 perc alatt tettem meg a távot. larzennek big thx a hazafuvarért!
A szendrői túra után még be volt tervezve két túrám de egyéb okok, miatt meghiusult. Így már nagyon vártam ezt a napot, hogy újra a bakancsban, nekivághatok a hegynek... most éppen a Bükknek. Ami előzetesen nehézséget okozott: egy Bükk térkép beszerzése. Tudom nem mindeki van ezzel így. De ahol én lakom itt csak egy "mezitlábas Pláza" (miniCoop) van és csak kenyér és tej van benne. Mivel a környező kisvárpososkban sem kaptam, így kezedett értékelődni az a helyzet, hogy vakon vágunk bele, aztán majdnem íyg lett. Előzetesen minden túráénak megnézem a kiírása mellett az utvonalát, s itthon fejben felkészülök, kinn a terepen mire is lehet majd számítani. Hát most semmi ilyet nem tudtam összehozni, így tényleg lutrira indultunk el. Már azt gondoltam felhívom a szervezekőt , lesz e egyáltalán túra, aztán még sem tettem. 2.30 as kelés után 3 kor felvettem a G. Janit s már robogtunk is a Bükk felé. Mivel nem akartam keresztül mászni a Bükkön autóval(környezetvédelem), ezért Eger szép városán keresztül közelítettük meg Felsőtárkányt, ahová 5.30-ra érkeztünk az Imókő üdülőbe. Aztán készülődés. Gyors nevezés, majd itiner olvasás, ezt már megtanultam a szendrői túráról, indulás előtt át kell olvasni így kevesebb meglepetés érhet. JA elfeledtem mondani Mezőkövesen a Benzinkúton már volt Bükk térkép, így teljesen fel voltunk szerelkezve előtte Miskolcon nem kaptunk... Az idulási időt 6.00-ra írattuk. Így 5.59-kor rákérdeztünk akkor hatkor lehet indulni? kedvező válasz után szép lassan nekivágtunk a 30-as távnak. Már akkor is volt aki futva indult. Mi meg gyalogosan. A Völgyfőházig tartó 6.5km-es szakasz első 2,1km erősen emelkedett felfelé, ami bizony elég hirtelen volt ebben a reggeli órában. De miután ráfordultunk a PZ-re onnan már kellemes volt az ut az ellenőrzőpontig. Ahol a pecsét után Éva kinált bennüket almával, csak éppen Ádám nem volt sehol... A Z jelzésen tovább haladva a portalanított úton(aszfalt vagy beton?) haladtunk de nem találtuk meg a hogy hol tűnt el a zöld, csak azt vettük észre, hogy már nincs. A bringások megnyugtattak, hogy semmi gáz megfogjuk találni a zöldet, így is volt. Itt együtt mentünk alkalmi túratársunkkal, aki cucc nélkül egy mobil telóval meg egy GPS-el ment a 30-as távon, azt mondta neki egy fél liter víz elég, hát mi többre készültünk egy picivel... Könnyen járható úton értük el a Pazsag -erdészházat, ahol pecsét, majd harapnivaló, zsíroskenyér hagymával + 3 fajta ásványvíz. Itt értek utól bennünket azok akik 7 kor indultak, de futva mentek végig a távon. Amikor indultunk megnéztük 9 óra volt, 3 óra alatt 14.2 ez már durván a fele, s még van 5 óránk a másik felére. A 2 km kövesút semmi extra, s máris 16,1 km-nél járunk majd föl a zöld jelzésen, s amikor eljutok, odáig, hogy megszomjazom iszom a soronpónál, s után 300m -re 3. ellenőrzőpont. A csoki friss és finom ráadásul 2 fajta lottó vagy szamba. itt elváltunk az 50-esek távjától. A rövid Zo jelzész elhagyva a K+ mentünk tovább felfelé, ahol 600-700-méteren meredek kaptatón kellett felmenni, ahol csupán az volt a gond, hogy a tarvágás mellett haladva, kinn voltunk a napocska sugarai alatt... hát izzadtam is rendesen mire felértünk. Aztán baktattunk a Toldi bükk irányába, s folyamatosan lefelé a Kecskor gerincen. Ez egy kellemes szakasz folyamatosan lejt, csak épp a térdizületeink érzik meg igazán, hogy lefelé megyünk, de azok erősen... Már G. Jani is nagyon unta a lefelé menetet, s öröm volt civilizációs hangokat hallani. Végre leérünk a Stimecz házhoz, az angolozó, kedves hölgy és a fiai két angol szó kitalálása között pecsételtek nekünk, majd felhívták a figyelmünket a vízvételre a nyomóskútnál, sőt tanácsot kaptunk, hogy majd tárkányba a tavat honnan kerüljük, de azt jól elfeledtük, hogy jobbról e vagy balról. 11.39 kor pecsételtünk, s volt még km 6 km.úgy számltuk ez még 1 óra, de majdnem délben idultunk tovább. A vasuti sinek közötti gyaloglás még kellemes volt, de a Varró-háztól a a tűzőnapon nem valami kellemes. Amikor beértünk a tóhoz nem tudtuk jobbra vagy balra. Mi jobbra mentünk és balra kellett volna, így megkerültük a fél falut és így 13.15-re besétáltunk a célba. A 30-as távot 7,15-ös idővel teljesítettük. A oklevél és a kitűző átvétele után pihi, majd egy kis kaja pia, kávé, fagyi és telefon után cuccolás és és 3 óra autókázás után, már a családomnak meséltem az élményeimet. NAgyon jól szervezett, túrán vehettem részt. Minden ellenőrző ponton nagyon kedvesek voltak az ottlévők, az ellátás kitűnő. Az oklevél egy 10 pontos skálán 10-est érdemel, nem beszélne a kitűzőről, ami igazán szépre sikeredett. Úgy búcsúztünk el a szervezőktől, hogy jövőre is itt vagyünk. Ez egy remek túra volt. Sajnálom,hogy suvlaj-al ismét nem találkoztam, pedig újra egy túrán voltunk.
Sajnos a monitorom elromlott a túra előtti héten, így nem sokat tudtam olvasni és készülni a kihívásra. De felállítottam egy listát, amiben ez az éves tervem, és szerettem volna egy olyat futni, amire sokáig emlékezek majd a jövőben, hiszen az ember nem fut mindig 100 km-t.. A hétvégi teljesítménytúrákon kívül szinte semmi mással nem készültem, pedig egy ideje már halogatom magam a hétközbeni futásokkal, de mindig ellustulok.. Az első Kinizsim volt ez, és egyben az első 100-asom is, így dupla kihívással kellett megküzdenem.
A túra napján úgy pattantam ki az ágyból mint a puskagolyó. Igyekeztem mindent elrakni, és vagy fél órán át pakolásztam, illetve gondolkodtam hogy mi kéne még..
Kb. 6:15 fele voltam Csillaghegyen, ahol már nagy tömeg volt, és készült a sok futó a nagy megmérettetésre. Ismerősök akadtak bőven, volt akinek csak intettem, illetve többekkel beszélgettem, és a terveket szövögettük. Nekem a 17 órás szintidő tartása volt a célom, mivel első teljesítő voltam, ezért nem tudtam semmihez viszonyítani. A rajtban megláttam Annát (Nyika Lászlóné). Örömmel beszélgettünk egymással, és megbeszéltük hogy együttmegyünk ameddig bírjuk. Annával többször futottam már. Jó vele menni, mert a tempónk azonos általában, ő is most az első Kinizsijére készült szintúgy mint én. Tapír és balazs köszöntője után megindult a futóosztag, és kattogtak a fényképezők is. A Kevélyre fölérve sokkal szebb kilátás fogadott mint a nemrég megrendezett Pilis 50 túrán, ahol minden köd volt. Persze most nem szemlélődtem csak a szemem sarkából, hiszen most itt vagyok a Terep 100-ason, és minden perc számít. A Kevély után száguldottunk lefele, majd a K-jelzésre tértünk át egy darabig. A Hosszú-hegy tényleg elég hosszan és sunyin emelkedett, itt gyalogoltunk általában. Majd szinte észrevétlenül már a Z-jelzésen repesztettünk. A műútnál sok depókocsi, és szurkolnak, ami jól esik. A következő műútnál ismerős arcok a pontőrök: Urs, Gandi, és larzen fotóz minket. Utólér szantogeri, aki nem is frissít hanem egyből indul is tovább. Mi persze Annával élvezzük a terülj terülj asztalkám fílinget. Be is nyomok két kólát, illetve eszem a sóst, az édeset, a gyümölcsöt, nem győzök válogatni. Jó kedvünk volt, jó formában éreztem magam. A 9-es átlagot hozzuk szépen. A Pilis szerpentinjeinél jó ötletnek tartottam hogy minden kanyarba egy pontőr állt, szellemesebbnél szellemesebb szurkolói feliratokkal. RitaB-nek fincsi volt a sütije, berzsonál és VD-nél almák hegye állt frissítésre. Majd jött a Gerecse. Kesztölcnél ismét hatalmas választék, nem győztem tömni magamba a finom falatokat. Innen kissé egyhangú rész Dorogig, ott jól jött az Oxygen Wellness kis ajándéka, köszönet Nekik érte! Kb. innen számítva hágott a meleg a tetőfokára, hát persze hogy akkor amikor a Gete hegycsoport állt előttünk. De nem fogott ki rajtunk. Inkább gyalogoltunk, csak elvétve futottunk. Már nagyon vártam hogy felérjek, ami sikerült is jól megizzadva. Be is húztam vagy fél liter üdítőt kapásból. Innen rombolás lefele, Hegyeskő, majd a meglepi pont a Tokodi Pincék kínálata üdítette jobbra a kedvemet. Innen kellemetlen meredek emelkedő, a dolog érdekessége hogy qvic-cal (L.Viktor) sokszor kerülgetjük egymást,beszélgetünk egymással úgylátszik megegyezik a tempónk. Az emelkedőn kicsit otthagyom a többieket, és még jó hogy Mogyorósbánya előtt épp frissítettek többen a kútból, mert lila ibolyám nem lett volna hogy hol van az a Kakukk Vendéglő, és simán mentem volna tovább a K-n. De így szerencsém volt, és hamarosan már ott is voltam. Anna és Viktor egyből mentek tovább, én kicsit pihentem, ami abból állt hogy ittam kb. két kortyot :-) Megint egy kellemetlen emelkedő jött, kezdtem úgy istenigazából fejbe is ráhangolódni a dologra, mert nem akartam elbukni. Persze a nap hétágra perzselt, így sokkal hamarabb fáradt az ember, és bizony fáradtam én is. Főleg hogy most 12 km.-en át semmi nem lesz. Sajnos útközben beszúrt a jobb oldalam keményen, így vissza kellett vennem a tempómból. Talán attól van hogy nem ettem eleget, de ezek csak tippek. Anna elhúz a lejtőn, Viktor mellettem marad, és Anna el is téved hamar, benéz egy elágazást, ahol tényleg egy gyatra, alig látható K- volt. Megint műút kis ideig, majd jobbra fel. Kifejezetten örültem a felfeléknek ilyenkor mert akkor legalább nem kellett futni, és szenvedni ezzel a rohadt fájással ami az őrületbe kergetett. Anna utólér minket, így megint hármasban futkosunk. Pusztamarótra érve ismét a TTB Team pompásul felszerelt frissítőállomása jött, ahol jól belakmároztam, kb. 10 percig pihentünk, több futó is elment mellettünk. Persze nem volt nehéz dolguk ;) Talán tényleg a kajahiány miatt szúrt az oldalam(?), mert indulás után rendbejöttem, és a célig már nem is volt bajom ezzel a részével a testemnek. Bányahegynél lelocsoltatom magam a slaggal, frissítünk, bekapok egy műzliszeletet és rohanunk tovább. Na de hopp.. Pár km. után egyszercsak benyillalt az egyik vádlim jelezve hogy közel a görcs. Visszábbvettem a tempóból, bár a terep jó volt, de szinte függőleges lábbal futottam az elkövetkező 10 km-t figyelve minden lépésre és kiálló kőre, mert éreztem elég egy kis félrelépés, és jön a görcs. Anna szuper jó formában volt, el is lépett innentől, és nem is láttam már a célig. Viktor velem maradt, és előre engedtem hogy diktálja az iramot, mert én most nem éreztem a topon magam. Vértestolnai műút - 76 km. Itt már nem bírtam, mondtam Viktornak hogy menjen, nekem már nem megy az ő tempójában. Innentől egyedül maradtam. Itt megettem két almát, vagy 3-szor ittam kólát, és elindultam félve.. Meg nem mondom hogy urs, Gandi, és gyaloggalopp Koldusszállásnál vagy Tornyópusztánál volt-e.. :)) Itt már tök egybefolyt minden, és nem is nagyon koncentráltam semmire. Arra viszont emlékszem, és nem feledem hogy gyaloggalopp olyan masszázst adott a vádlimra, amit egy bombázó csajtól is megirigyelnék :-) Fájt rendesen, de Ő ha nem is teljesen, de újraélesztette őket. 1000 köszönet érte!! Aha! Beugrott! Tornyópusztán az itt megismert akibacsiék voltak. Akkor az előző Koldusszállás volt, de most nem rondítok bele, jó ez így :) Egy maydayray nevű FB taggal kerülgettük egymást, majd utólért a Sárvári hősnő Nagy Zoltánné. Szépen el is ment mellettem, de most nem akartam senkitől sem függeni. Persze jól esett a bíztatása főleg hogy egy 4-szeres Sárvári győztes látja meg bennem a lehetőségeket. Somlyóvár után a tavak jöttek. Kb. olyan 92-nél utólértem a futónőt, és immár együtt tettük meg a hátralévő km-eket. A tónál maydayray bevetette magát a székbe, mi egyből indultunk is tovább a maradék 5-ösre. Az órámra néztem, és csak ámultam.. Ebből így nagy idő lesz.. Nem rohanunk, azaz már csak így érzem, meg lehet a 14 órán belüli teljesítés is talán.. Majd egy lábakat nem kímélő aszfalt, a lábaim már csak totyognak, de még futok ez a lényeg. És itt a cél! Ránézek az órára, 13:34:07... Wazze!! Erős voltam ma, és boldog de nagyon. A dolog érdekessége hogy csak 1 vízhólyagom volt, és még járni is tudtam rendesen, sőt ülni is. A quechua zokni nagyot alkotott, és a régi Kalenji cipőm is szuperül funkcionált. Nagy gratula mindenkinek, jövőre ugyanitt. Ha kimaradt valami vagy valaki akkor sorry de már késő van, és rengeteg dolog jutott eszembe, és csak töredékét tudtam leírni, mert ezt bizony át kell élni!
Együtt szenvedtünk, együtt nevettünk, együtt sírtunk, hiszen ez egy ultrafutás volt, és így pl nekem is sok dolgot kellett leküzdenem magamban.
A Felvon-oh! túrán sajnos csupán 13 ember indult, közülük 12 fejezte be sikeresen a távot. Ők mind a túra aranyfokozatát kapták, akárcsak a rendezőség tagjai.
Hát ez nem egy hétköznapi túra volt. A rajthely megtalálásához térképészkedési képességeket kellett hasznosítani, mivel nem a kínálkozó Várkert felől, hanem a rövidebbnek tűnő Szociális otthon felőli úton közelítettünk a felvonó aljához. Közben élvezkedhettünk egy lengőhídon is:) A rajtból megpillantottuk az első felvonót Nagy-Villámra. Igen komoly meredekséggel bírt, de azért kényelmes cammogással felértünk. Közben visszanézve a Mogyoró-hegy bújt meg alattunk, háttérben a Szentendrei-sziget, meg a Naszály.
Fent a kilátónál ep., majd ugyanazon az úton vissza a felvonó aljába. Innét egy másik felvonó alatt kellett "felkúszni" (+ négykézláb felevickélni, miközben az út csúszott, és csak a sűrű fűben vagy csalánban lehetett megkapaszkodni). Ez már több erőt kivett. Hihetetlennek tűnhet, de az oda-vissza-oda Nagy-Villám mászáshoz majdnem 1 óra kellett!
Innét a K háromszögön le a bobpálya aljához, majd az OKT útvonalán a K/K+ elágazásáig haladtunk, ahol egy völgybe fordultunk jobbra. Út az csak elvétve volt, az irányra koncentráltunk inkább. Elérve a Panoráma utat, a BEAC Mini kedvelőinek gyakran járt útján lementünk az Erdei Iskoláig, majd a P sávon az Apátkúti vadászházig batyogtunk.
Az Ördögmalom-vízesésnél éppen cselgáncsozó ifjaknak tartottak erőnléti edzést. Innentől a térkép (az igazolófüzetben lévő fénymásolt térkép mellett jól jött a saját Cartographiás darab is) segítségével navigáltunk a Jenő-kunyhóig. Az útvonal szöveges leírása azonban szerintem teljesen rendben volt, ami kellett, benne volt. Itt már eléggé meleg kezdett lenni, izzadtunk is mint állat.
A főrendező végül nem tudott pontőrt szerezni ide, ezért ő reggel felfutott a vadászháztól, letett matricákat és egy rekesznyi ásványvizet. Ez utóbbi nagyon jól jött, habár én általában nem vagyok egy ivós típus túrákon. A nyár viszont más tészta, rengeteget párologtatunk, amit pótolni kell menet közben.
A Jenő-kunyhótól belőttük a Spartacus-ösvény szintútját (szalagozás az útvonalon sehol sem volt, habár a táv túlnyomó része jelzetlen utakból állt), és gyönyörködtünk a többször káprázatos kilátásban. Kiérve a Z jelzéshez kissé tanácstalanok lettünk mert az ösvénynek (a térképpel ellentétben) a túloldalon nem lett folytatása.
Itt valahogy elfelejtettük az itinert olvasni és a térképen belőtt széles úton haladtunk, ami mint kiderült, részben el lett kerítve. Az első kerítésnél még sikerült bebújni, de a kijutásnál már mászni kellett. Létra persze nem volt... A leírás szerint viszont nem is erre kellett volna haladni.
A széles utat telibe kapta a Nap, sehol egy árnyék. A meleg pedig igen komoly kezdett lenni... Alig vártuk már a Psztlászló-Lepence út keresztezését mert onnét már csak pár km maradt a következő pontig. A térkép szerint a szekérút a műút túloldalán irányváltoztatás nélkül folytatódott, a valóságban azonban semmilyen utat nem találtunk. A műúton jobbra fordulva és haladva egy darabig, később balra tértünk egy kisebb szekérútra, ami nem sokkal rá becsatlakozott a keresett útra.
Sínen voltunk tehát. A dögmeleg már kezdett kellemetlen lenni. Árnyék pedig továbbra is sehol. Kisvártatva elértük a Prédire vivő P háromszöget, ahol hallgatoozoo várt bennünket az ep-n. Sajnos itala nem sok volt, de készségesen felajánlott belőle Zolinak egy keveset. Innét továbbra is jelzetlen úton haladtunk, a Király-kúti műút felé egy kellemesen lejtő és kanyargó dózerúton.
A műúton szintben haladtunk előbb a Király-kúti elágazásig, majd a Dobogókő északi oldalán a felvonó aljáig, ahol waina(.....)fizun főrendező úr várt bennünket és mutatott felfelé a reménytelenül hosszúnak és meredeknek tűnő emelkedőre. Itt már folyt rólunk az izzadság rendesen és galád módon egyre jobban kezdett nőni az emelkedés szöge.
Viszonylag hamar felértünk, és a felvonó fenti végénél berendezett célban kaptuk meg méltó jutalmunkat korlátlan üdítőfogyasztás kíséretében. Mondjuk a pontos távra kíváncsi vagyok, mert az rendben hogy a technikás 3 felvonó-emelkedő ill. néhány járatlanabb jelzetlen út az időveszteséget okozott, de hogy 6 óra kelljen a teljesítéshez, a megadott paraméterekhez viszonyítva érdekes...
A túrát követően lementünk a Thirring körútra, immáron sokadszor, ezúttal azonban a Siketek Mária kegyhelyétől indulva. Az út nem lett lankásabb, a száraz idő miatt azonban helyenként meglehetősen csúszott a meglazult talaj a rézsútos úton.
waina(...)fizun majd biztos megírja, de ha jól emlékszem, tizenegynéhányan indultunk. Sok olyan helyre vitt el a túra, ahol jómagam még életemben nem jártam, tehát ezért is megérte eljönni.
Most majd' 1 nap pihi és utána irány a Mátrai Csillagok!
Másfél éve nem túráztam versenyszerűen, viszont április óta ismét járom a hegyeket, hétfőn mennék a Mátrába (Szurdokpüspöki - Mátrakeresztes (és/vagy Pásztó) ), viszont társaságot keresek az útra. Budapesttől mintegy 60 perc busszal az indulópont (vonattal 1 óra 20 perc, Hatvanon át), az út mintegy 6-8 óra és tehetünk bele 1500 méter szintemelkedést is akár (vagy kevesebbett, i.sz.). Ha valakit érdekel, kérem, írjon nekem mailt vasárnap délig az mszilveszter@dancinggirl.hu címen vagy hívjon a 0630 484 15 30 -on és elmondom az utat pontosan.
Frankó... :) Dinnye is pont Debrecenbe megy a túra után... Lehet, hogy előbb kellett volna ezt észrevennem?! No nem baj, reggel szépen elindultamk a fiúk, az éjszakai "dorbézolásból" (társasjátékozás Alkonyattól Pirkadatig) épp akkor érkeztem az éjszakaival, mikor Tinca is a találkahelyre, így tudtam nekik integetni. :)
Egyébként nem csak az én érdemem, és a srácok nagyon élvezték ennek a túrának az összehozását - döntő többségükben először vettek ilyenben részt - és már mindjárt utána kérdezték is, hogy mikor csinálunk újra egy ttúrát. :)
Egy évben kb. 18-20 teljesítménytúrán tudok részt venni. A Kinizsi százas kötelező. Havonta egy hétvégém van ami biztosan alkalmas, ha többet akarok ahoz ügyeskednem kell. A Sárga-túra már februárban fix túrának volt kijelölve, a szabad hétvégére esett és jó felkészülésnek tünt a múlt hétvégi küzdéshez. Nagyon megfelelt a rajt időpontja, hiszen 23 órára az ország bármely pontjára oda tudok érni és a túra után is sikerült még hazaérnem. Azt hiszem ezek voltak a fő szempontok a túra kiválasztásánál és az már csak mellékes, hogy a Zöld45 és a Piros85 után a Sárga70-nel bővítettem a színskálát. Remélem Söjtörre is eljutok 2-3 éven belül, Zalában még nem voltam túrán.
A túra megrendezésével nagyon elégedett voltam. Az egész útvonalon egy alkalommal mentem rossz irányba, de az is a sötétségnek és legfőképpen figyelmetlenségemnek volt a következménye, hiszen a leírás figyelmeztetett az eltévedés veszélyére. Csak érdekességképpen: volt olyan túrázó, aki a második ellenőrzőpontnál arról érdeklődött, hogy milyen jelzésen kell tovább menni. A túrát különben négy fős csapatként teljesítettük. Eredetileg páran csak az éjszakain indultak volna, de aztán csak egy fő maradt erre a távra. Ő egyedül nem akart hazautazni és velünk tartott a teljes távon. Ez annak ellenére olyan jól sikerült, hogy eddigi legnehezebb túrája a Lokomotív 424-es volt. A budaörsi célban említettem neki a K100-ast, aminek azóta teljesítője lett. A Sárga- túra megszervezésével így járultál hozzá egy kinizsis teljesítéshez.
Pestről/Gyálról reggel korán megyek a bükki túrára. 6-kor már szeretnék elstartolni a túrán.. Van nálam hely bőven, DE CSAK ODA, túra után megyek tovább Debrecen irányába. húsz négy hét kilenc, kilencvenhét hetven3
Ok, köszi mindenkinek. Övtáskát egyelőre nem is kell vennem, mert pár éve kaptam egy nagyon alap nagyon noname modellt öcsémtől, de van hozzá kulacstartó, nekiállni edzeni biztos ez is elég...
Ha lehet, kérd kölcsön valakitől, és próbáld ki mindkettőt.
Én kipróbáltam egy Camelbak övtáskát, és hülyét kaptam a csőszívogatástól, utána meg macerás volt kiszárítani. Másnak meg bejön, Te is csak magadnak tudod eldönteni.
Én vettem egy övtáskát (Lowe Alpine Peak Runner), és jó választásnak bizonyult.
Számomra egyetlen hátránya, hogy párszor anyáztam, mert nem akart bemenni az üveg a hálózsebbe (de sokkal többször csusszant be simán, mint ahányszor gond volt!). A lötyögés-ugrálás nem jellemző; a kulacs időnként hozzáért a hátamhoz, de engem nem zavart. A cuccom (a táska súlyát is beleszámítva) kb. 2 kg volt, ennyi bőven belefér. Ha ennél lényegesen többre van szükséged (A T100-ra ennyi is fölösleges volt!), jobb lehet a hátizsák.
Övtáskában a másik szóbajöhető választás a Deuter Nordic 400. A kettő között a "filozófiai" különbség, hogy a Lowe könnyebb, vékonyabb anyagból van (300 g), a Deuter masszívabb (400 g), cserébe viszont több zsebe van, és a kulacszsebnek "tartása van", nem lappad úgy össze, mint a Lowe.
A harmadik övtáskát tán Mizu?-n láttam. Narancssárga színű, 3500 Ft körül vette a Hervisben, és a Szentkúti elágazásnál még elégedett volt vele.
Ez attól függ, kinek mi vált be. Ha megnézed a T100-as képeit, láthatod, hogy mindkét megoldás elterjedt, talán többen használnak övtáskát.
Én camelbeket használok, mert az övtáska lötyögése állatira zavar, míg a hátizsákot a mell- és derékszíjjal stabilra tudom rögzíteni, így sokkal kényelmesebbnek találom. A víztartályt nem is használom, a külső hálós zsebekbe tartok palackokat (tehát igazból ez nem is camelbek :).
Az övtáska előnye, hogy kisebb, könnyebb (rákényszerít, hogy csak a szükséges dolgokat vidd), kevesebb hőt fog föl.
A kis hátizsák előnye, hogy több cuccot tudsz vinni (de ez egyben hátrány is: fölösleges hülyeségeket is magaddal szállíthatsz "a biztonság kedvéért"), a hátránya a rosszabb szellőzés.
2l-es Camekbak-et használok. Nekem bejött terepen való kocogásnál. Egy gond van vele, hogy hajlamos ide-oda ugrálni, dörzsölni a vállpánt (pl. tegnap), de ha az övtáskához pluszban hozzákötöm, akkor már oké.
Ki az aki mar hasznalt ilyeneket (akar csak az egyiket)? Mik a legfobb hatranyaik? Ja, bocs, ha mar volt rola szo :) de pl a powerhiker-en sem talaltam kello melysegben a temarol...
Az üzbég üzemorvos, Dr. Yzulet, alaptalanul vizsgált meg, alaposabban köllött vóna.
A Te ügynök-múltaddal nem is vártam mást, egyre dagad az aktád, de milyen jó kis sztorikkal!
Hát (háttal nem kezdünk mondatot, csak hassal, tudom...) ez olyan csillagos ötös, hogy az kész :-D Ez igazi V/5-ös beszámoló volt, ilyen jót még nem olvastam :-) Köszi :-D
"Zseblámpafény, esőcseppek, óriás árnyék a házon, úgy nézem az életemet, hogy nem veszek lélegzetet..."
"Tudod, hogy félned kéne, de nem fogsz tőlem félni..."
(Kiscsillag: Itt valahol)
AZ ENCIÁN-KÜLDETÉS
Az Igazgatótanács Elnöke hájas kezével végigsimított homlokán, melyről kövér izzadságcseppek gurultak le. Megérkezett a nyár, visszavonhatatlanul. Háttal ült nekem, és valakivel éppen telefonált. Idegesnek tűnt. Én türelmesen álltam a szoba közepén, s tepertőt ropogtattam a dohányzóasztara tett tálkából. Hiszen ugye erőpróba lesz, vagy mi a fene. "Vegye tudomásul, hogy nincs erre rálátása!" - üvöltötte a telefonba az Igazgatótanács Elnöke, majd lecsapta a hedszettjét műmárvány asztalára. Nyájas mosollyal felém fordult: "Fiam! olyan jól sikerült ez a múltkori Salátaboglárka Akció, hogy úgy érzem, nyomon vagyunk" - szippantott a levegőbe vadászkopóként. "Most lesz a szekta híveinek legnagyobb ünnepe, a világhírű Kinizsi Százas. Oda fogjuk betagozni. Doktor Yzulet, az üzemorvos várja tíz perc múlva. Ne számítson hosszú vizsgálatra, 4-5 óra alatt végeznek." Hitetlenkedve megkérdeztem, hogy minek az orvosi vizsgálat, mire az Igazgatótanács Elnöke felvilágosított, hogy a túra főszervezője, A Lovag, Aki Azt Mondja: Ni! ragaszkodik ahhoz, hogy minden indulónál legyen egy orvosi igazolás, vagy egy rekettyés. Mivel megfelelő rekettyést nehéz találni manapság, inkább a vizsgálat mellett döntöttem. "Mivel jó esélyünk van, hogy ezúttal leleplezzük a maffia sötét üzelmeit, nagy erőkkel fogunk a helyszínre vonulni. Maga mellé rendelem Lökött Cukrász ügynököt, ragaszkodott hozzá, hogy részt vehessen a küldetésben - egyébként is úgy tudom, hogy van valami kis titkos közös projektjük" - nyomott el egy kacsintást az Igazgatótanács Elnöke. "Figyeljen különösen a Villogó Irányjelző internetes oldalon szerveződő keménymagra, akik pimasz módon egyszerűen csak TTB-nek hívatják magukat. Van egy efemm nevű szimpatizánsuk, aki a túrán depót fog végrehajtani, ahhoz is csatlakoznia kéne, bár nem tudom, mi az, csak annyit tudok, hogy csalás, de ugye ez engem sosem érdekelt... Lelépni!" - szólt, a füstfelhőbe burkolózva hátat fordított vasútikocsi-műbőrülésből készlt főnöki foteljával, s nekilátott diétás tízóraijának, mely csak egy kis szalonnapörc volt csokoládéöntettel.
Felmentem Doktor Yzulethez, az üzemorvoshoz a mínusz negyedik szintre, aki gyorsan átvizsgált, nem tartott tényleg tovább az egész hat-hét óránál. Megkaptam az igazolást, végül is valóban egyszerűbb volt, mint végigjárni az összes piacot rekettyésért. Felmentem a felszínre, húztam egyet a mindig nálam lévő Ó-Janx-Szeszből, amelyet az Igazgatótanács Elnöke egyenesen a Betelguese VI-ról hozatott a békahadsereggel, akik követségbe jöttek hozzánk a millenniumi ünnepségekre. Elmentem a megadott koordinátákra, ahol A Lovag, Aki Azt Mondja, Ni! fogadott, s megengedte, hogy előzetes jelleggel betagozódjam orvosi igazolásomal a mezőnybe.
Már csak pár nap volt hátra, közben kiderítettem, hogy a depózók úgy csalnak, hogy a túra egyes helyeire mindenféle élelmet küldenek maguknak előre, így nem saját erőből teljesítik a túrát. Hát én is bevásároltam, mindenféle finom készétel, ráütöttem kézéllel, hogy klasszikust idézzek, s összekészítettem a csalócsomagomat. Péntek este hívott az Igazgatótanács Elnöke, hogy nagy bevetésre készül, kiküldi KR-19 ügynököt is a terepre, viszont szolgálati lakásomban kellene aludnia. Mondtam, hogy semmi gond, viszont közben megtudtam, hogy tésztapartival kell a rendezvényre készülni, úgyhogy KR-19-cel és PIA ügynöktanonccal elfogyasztottunk 4-5 pacalos-töltöttkáposztás pizzát csokiöntettel.
Felvirradt a nagy nap, illetve ez így ebben a formában nem igaz, mert esett az eső, de ezt a fordulatot illik használni a Kinizsiről szóló jelentésekben. Vissza kellett szaladnom kiismerhetetlen tekintetet kölcsönző napszemüvegemért szolgálati lakásomba, mert ottfelejtettem. Az Igazgatótanács Elnöke nem adott BKV-bérletet, így a metrón és a héven kénytelenek voltunk viccelni. Amikor odaértünk Csillaghegy alaptáborba, megkerestük a csaló depóautót, s táskáinkat behelyeztük az efemm nevű TTB-szimpatizáns légikocsijába. Közben láttam elrajtolni Lökött Cukrász ügynököt, és eszembe jutott, hogy újra és újra be kell állni a sorba, és azon gondolkodtam, hogy vajon hány marhapörkölt lehet még bennem.
Mivel a legutóbbi küldetés során nem vált be annyira a műbőr autóstáska, így most gurulós táskával, vagy ahogy magunk között mi csak cinkosan emlegetjük, banyatankkal indultam. Megkaptam a rajtbélyegzőt, s nekivágtam a nagy kalandnak (hogy ismét egy méltán közkedvelt fordulattal éljek). Békésen sétálgatva húztam magam után a banyatankom, kellemesen indult a reggel. Nagyon nagy tömegben hömpölygött a tömeg, úgy látszik, a maffia egyre sötéteb üzelmeket folytat. Sok ismert arcot, sztárt, közéleti személyiséget is felfedeztem a függővé tett emberek között. Valamit lépnünk kell, gondoltam, s léptem, mégpedig át egy gödrön. Elindultam felfelé a Nagy-Hepciás hegyre, ahonnan viszonylag kedves volt a kilátás. Szerencsére a banyatankom nagyobb, mint a műbőr autóstáskám volt, így rögtön tudtam is helyzetjelentést küldeni laptopomról az Igazgatótanács Elnökének. Ballagtam tovább, időközben csatlakoztam a TTB nevű keménymag néhány tagjához. akik csillogó szemekkel lelkendeztek a túráról, bizonyos Szőrden még videofelvételt is készített (bizonyíték!). Anekdoták mesélésével múlattuk az időt, utolértük Lökött Cukrász ügynököt, én úgy csináltam, mintha ismerném, ő meg szintén túrázónak tettette magát, majd elértük valahonnan számított nyolcvan perc alatt - a saját dns-ünkkel elsőként a világon - a Bosszú-hegy elenőrzőpontot.Bosszút is álltunk, galádul lepecsételtettük a papírunkat, és mentünk is tovább.
Némi lejtő után rövidesen újabb emelkedő következett, és máris kanyarogtunk felfelé a szerpentinen a Pilsner-tető felé. Néhányszor hasraestem az úton fekvő halottakban, a banyatankot különösen nehéz volt rajtuk áthúzgálni. A TTB-ügynökök előrehúztak, így volt alkalmunk Lökött Cukrásszal megvitatni az élet és a küldetés nagy dolgait. Utolért minket KR-19 ügynök és PIA ügynöktanonc, így négyesben értünk el a Pilsner-nyeregbe, ahol éppen a Túra- és Gyaloglásügyért Felelős Tárca- és Itinertartó Nélküli Miniszter hetedhét jelzésre szóló lakodalma volt, így száz forintért lehetett ásványvízhez jutni. Bélyegeztettünk, megnéztük a tölgyfára kiakasztott faiórán az időt, Lökött Cukrász készített egy kis keresztszemes hímzést a sarkára, és már mentünk is tovább, immáron kettesben. Figyeltük az embereket. Átszellemült arccal, lelkesen gyalogolt mindenki. Próbáltunk rájönni, milyen sötét erő hajtja őket, míg elénk gátat állít. Ezek a teljesítménytúrázók olyanok, mint az Uruk-hai orkok: képesek nappal nagy távolságokat sebesen megtenni. Jónéhány kilométer után - közben kénytelen voltam lenyilazni néhány trollt - leérkeztünk a KészTölcér-készítő üzembe, melyet Kesztölc nevű falunak álcáztak, megtaláltuk az efemm nevű szimpatizáns légikocsiját, és depót hajtottunk végre (került végrehajtásra, sérelmére). Ez nálam annyiból állt, hogy elfogyaszottam könnyű, sportos ebédemet: egy liter tárkonyos vadragulevest marhapörkölttel, mákos gubát vaníliaöntettel, diós tésztát csokiöntettel, almát banánnal, csipszet ropival, főételnek meg egy retket. Lökött Cukrász is megevett egy fél szelet zsíros kenyeret, s már mentünk is tovább.
Viszonylag unalmas szakasz következett, a homokban csak a néhány előbújó buckamanó eltaposása jelentett némi változatosságot egyhangú lépteink között. Egy következő faluban kaptunk kis dorgálást: "mi dorgotok erre?", majd elindultunk, hogy megmásszuk a Nagy-Gethét. Igen, valóban, rólam nevezték el a hegyet, erre büszke is vagyok, Lökött Cukrász azt mondta, legyek is, mert nem mindenkiről neveznek el hegyet a Kinizsi útvonalán. Fel is hívtam lelkendezve az Igazgatótanács Elnökét, aki csak annyit lihegett a telefonba: "Maga barom!", és lecsapta a hedszettjét. Nem értettem, mi baja, úgyhogy mentünk is tovább. Nagyvártatva felértünk a hegycsúcsra. ahol pecsételés után elővettünk pár adag somlói galuskát meg tiramisut és jóízűen elfogyasztottuk a napsütötte hegyoldalon hűsölve. Aztán mentünk is tovább.
Nyolcvan perc alatt elrtünk valahová, majd még kellett egy kicsit haladnunk, és a kellemes délutáni forróságban felérkeztünk a Szúrós-sziklához, ahol újabb pecsét várt, majd legurultunk a védőtartódi pincékhez. Itt Lökött Cukrász úgy döntött, hogy megfigyel egy, a buszra váró gyanús csoportot, így szétváltak útjaink. Lábfájást tettetve odabicegett a megállóba. Én haladtam tovább, még egy-két domb, megsemmisítettem menet közben néhány vogon flottát, s máris Diósfejtésen voltam. Itt a kocsmában bélyegeztem, majd siettem tovább, hogy depót hajthassak végre a Péliégszentkeresztnek álcázott réten. Kezdtem megéhezni, úgyhogy megettem három-négy szem sós mogyorót, és indultam tovább. Csatlakoztam a Joghurtonmerre nevű TTB-ügynökhöz, remélve, hogy megtudhatok tőle néhány ellene felhasználható információt. Ballagtunk, megmásztunk néhány dombot, közben küldtem egy jelentést az Igazgatótanács Elnökének banyankomba rejtett leptopomról, elolvastam az interneten a Teljesítménytúrázó Különbuszokról szóló legfrisebb információkat és a tőzsdei híreket, és máris Pusztacsípóton voltunk. Itt utolértük KR-19-et és PIA ügynöktanoncot, akik egész szép kis TTB-s csapatot gyűjtöttek maguk köré. Itt gyanút kellett volna fognom. Attól tartok, ugyanaz törént velük, mint ZS-40 ügynökkel: betagozódtak, és elvesztették a fejüket...
Innen együtt haladtam a csapattal a Mória-hegyig, ahol elő kellett szednünk fáklyáinkat, mert sötét lett, szerencsére banyatankomban hoztam magammal négyet is, mert számítottam erre az eshetőségre is. Én ugyanis felkészült ügynök vagyok. Sötétben haladtunk tovább. Megmondom őszintén, a hátra lévő harminc kilométerről nem sokra emlékszem. em is nagyon voltam magamnál. Arra emlékszem, hogy ettem, ittam, mentem, aludtam. Kettesben haladtunk a Joghurtonmerre nevű TTB-ügynökkel. Megtudtam, hogy a Kék Körön haladunk, amit egy rendkívül híres és népszerű ember, Dzsóivonal, a világon először, saját erőből, nyolcban nap alatt járt végig. Hogy mik vannak.
Elég sokat kellet egy műúton haladni, addig honfoglalóztam kicsit banyatankomba rejtett leptomomon, majd felértünk egy kulcsosházhoz, ahol kicsit lepihentünk. Az egyik túrázó felismerni vélt, de tagadtam mindent. Haladtunk tovább. Nagysokára ránk virradt, a hajnali szürkeségben néhány nazgúl visítását véltem felfedezni, ezért felhívtam az Igazgatótanács Elnökét, hogy mitévő legyek, de már aludt, ami végül is érthető hajnali háromkor. Aztán rájöttem, hogy nem is nazgúlok voltak, hanem az M1-es autópályán haladó autók hangja. Innen már nem volt messze a cél, Szárlizsé, amit nem is bántam, mert kezdtem kicsit unni. Megmondom őszintén, az ilyen hosszú és kimerítő küldetéseket nem szeretem. Bezzeg Lökött Cukrász ügynök már régesrég otthon volt és aludt. Kell nekem mindent elvállalnom...
Végre megtaláltam a célt, megkaptam méltó jutalmam, megettem néhány szál hurkát, bejelentkeztem az Igazgatótanács Elnökénél, aki tele szájjal megdicsért. Ám sokkal nem lettem okosabb a maffia üzelmeit illetően, még mindig nem értem ezt az egészet.
De egy mondat az igazolófüzetben megragadta a tekintetem, s azóta sem hagy nyugodni.
A következő Kinizsi Százast 2008 május......................................
Puttonyosban második hely üres lenne, de húzódásra való tekintettel még bizonytalan az indulásom. Esti futásnál már kiderül, hogy mozgok. Fehérvárról indulnék hajnalban, M3 eleje kb. 5-1/2 6.
Egri 50-en milyen a szolgáltatás? Vizügyileg önellátásra készüljek?
Egyrészt szeretnék mindenkit szeretettel meghívni a "Felvon-oh!" teljesítménytúrára most szombaton 8 és 10 óra között a visegrádi sífelvonók aljába.
Másrészt szeretnék segítséget kérni tőletek. Tegnap két pontőröm is hirtelen lemondta a felkérést. Ha lenne köztetek olyan, aki a Jenő-kunyhó és a Prédikálószék nyerge pontokat elvállalná, örömmel venném. Hívjatok bátran a 06209768195-ös számon!
Még mindig keresek egynapos oda-vissza eljutási lehetőséget június 2. szombatra Budapest - Zobákpuszta - Budapest viszonylatban a Mecsek 1800-ra! Természetesen költségrész-beszállással.
Íme a júniusi BBB kiírása, ha még nem kaptátok volna meg:
V. Bakancsos Borsodi Bolyongás
Speciális túraverseny
mely baráti és bolondos
(olykor borzalmas, netalán brrrr…?)
A Kazincbarcikai Természetbarát Egyesület immáron ötödik alkalommal speciális túraversenyt rendez, amelynek teljesítésére ezúttal 10 és 20 óra áll a jelentkező csapatok rendelkezésére. A 10 órás „könnyített változat” csak nappali szakaszból áll, míg a 20 órás versenyen egy egész éjszakát is át kell bolyonganiuk a versenyzőknek.
A verseny célja: a jelentkezők számára lehetőséget adni arra, hogy részt vehessenek egy olyan baráti találkozón és versenyen, ahol a szokásosnál nagyobb fizikai igénybevétel mellett a tájékozódási ismeretek is döntőek, és a fantáziájukra és a kreativitásukra is szükségük lesz.
A verseny meghatározása: gyalogos, kötetlen menetsebességű, kötetlen pontérintési sorrendű pontbegyűjtő tájékozódási verseny, logikai (és ügyességi) feladatokkal.
A versenyre korra és nemre való tekintet nélkül bármilyen összetételű, 3-4 főből álló csapat nevezhet.
A verseny időpontja: 2007. június 15-16.
A találkozás helye és időpontja: Miskolc, Búza téri görögkatolikus templom parkolója: - a 20 órásnál: 2007. június 15.-én 19: 00-kor
- a 10 órásnál: 2007. június 16.-án 06: 00-kor.
A cél helyét és időpontját csak a verseny indításakor közöljük. A cél helyétől rövid gyaloglással elérhető tömegközlekedési eszközökkel a résztvevők még 16.-án este eljuthatnak Miskolcra ill. Budapestre.
A találkozási helyek megadott időpontokban való eléréséről minden csapat maga gondoskodik a verseny során, senkire nem várunk a megadott időpontoknál tovább!
Nevezés: nevezést csak előzetesen és írásban fogadunk el !!!
Nevezési határidő: 2007. június 10. vasárnap éjfélig!!!
Nevezési cím: Kazincbarcikai Természetbarát Egyesület
3700 Kazincbarcika Táncsics M. u. 18.
E-mail: zardaiistvan@t-online.hu A nevezésben közölni kell:
- a csapat nevét, létszámát
- a csapattagok nevét, születési dátummal
- a csapat elérhetőségi címét, telefonszámát (lehetőleg legyen mobil és vezetékes is)
- e-mail címét.
Nevezési díj: 2000.-Ft / fő
(mely tartalmazza a találkozóhelyről a versenyterepre való ki (!) utazás költségét, a térképek és leírások, a kitűző, az oklevelek, érmek és a rendezés költségeit)
A nevezési díjat a nevezési címre címzett belföldi postautalványon vagy személyesen lehet befizetni. A nevezéshez mellékelve elküldendő a nevezési díj befizetését igazoló feladóvevény másolata!
A verseny díjazása: az első hat helyezett csapat oklevél, az első három helyezett éremdíjazásban részesül.
Az eredményhirdetésre és díjátadásra a versenyt követően későbbi időpontban kerül sor, melynek helyéről és idejéről minden csapatot levélben, vagy e-mail-en keresztül tájékoztatunk.
Kötelező felszerelés: tájoló, lámpa, óra, író- és szerkesztőeszközök, elsősegély-csomag, ivóvíz.
Ajánlott felszerelés: turistatérképek…, és minden, amit gondoltok
A csapatok nevezés után további információkat kapnak a versenyszabályokról és tudnivalókról.
További információk: a megadott e-mail címen valamint:
Zárdai István:(48) 512-841, 510-308
(20) 556-0710
Kazincbarcika, 2007. május
Minden érdeklődőt szeretettel várnak, addig is kellemes túrázást, szép időt és sikeres felkészülést kívánva
a RENDEZŐK
(TÚRÁSZOK)
Nem kell sok belőle, kb 2 centiliter helyreteszi a gyomrot. Szerintem érdemes megpróbálni.
Az evés nálam olyan, hogy túra közben alig eszek valamit és utána hiába vagyok nagyon éhes, nagyon kevés fér belém. Evés nélkűl sokáig ki lehet bírni. Szerintem ha nem éhes az ember, nem kell enni.
Hétvégén mennék le Pestről a Szent Orbán túrára Zalakarosra.
Ahogy néztem a menetrendet, 2 lehetőség van: 1. Népligetből busz, reggel 7-es indulással 10-re van lent. 2. 3.45-kor indul le vonat Zalakomárra, onnan busszal át. De csak a vonat több mint 5 órai utazást jelent, no meg 2-kor kellene kelleni hozzá.
Tud esetleg valaki más módot a lejutásra? Vonat lenne az igazi, mert vonatjegyem van szinte ingyen. Kocsit nem akarok kitolni a garázsból, előző nap se tudok lemenni, ott aludni 5000 Ft-ért egy éjszakát....
Köszönöm, és nem feledem, hogy az elsőben Neked is részed volt anno, mint akkor már egyszeres teljesítőnek! Most a 20.-ra hajtok :)
Nem tudom, hogy tudod e, de jövőre a Zoli is újra indul majd a K100-on és a Mátrabércen is. Hihetetlen tempóval nyomott le már most tavasszal néhány hosszabb túrát is, határozottan a régi önmagára emlékeztet. Már leadott több mint 10 kilót is!
Most nálunk is számít, hogy a péntek estét még itthon töltsük, mert szinte mindenkinek beadandói vannak, és egy este plusz még sokat jelenthet e tekintetben.
Amúgy ekkora távolságban már - természetesen - nem reális a tömeggel való odaérés, ez tipikus ottalvós ttúra. Óriási szerencse a fél éve bevezetett ütemes menetrendben ez az 5.05-ös egri közvetlen vonat.
Mondanám, hogy elviszünk, de épp meglettünk 4-en, akiket az egri vasútról Papp zsolt barátom ki tud vinni Felsőtárkányba... Szóval full, és gondolom, hogy olyan rövidke távon se vállalna be 6. embert a kocsiban.
Ugye jó sokan mentek az Edri Bükk-re? Lenne két autós hely szombat reggeli indulással? Nagyon úgy nézem, csak a babatávra lehet tömeggel eljutni. :( (Nem, Joey, nem akarunk péntek éjfélkor indulni. :) )
Lehet, hogy az a gond, hogy 1-2 óránként eszel. Szerintem akkor kell enni, mikor éhes az ember ugyanis az éhségnek oka van, nem véletlenszerűen alakul ki. Én van, hogy 50 km-en keresztűl semmit nem eszek és nem is hiányzik. Egyébként egy kisunikum lehet, hogy helyre tenné a gyomrodat.
Gratulálok az első Kinizsidhez, és ragyogó beszámolót is írtál! Szinte süt belőle a lelkesedés, amit az első teljesítés öröme ad. Szavakkal nehéz ezt visszaadni, de neked egészen jól sikerült!
Kicsit sajnálom, hogy egy-másfél órával később értem ezekre a helyekre, és így a névről már ismert topikosok társaságából kimaradtam...
Igen folyamatosan eszek kb. 1-2 óránként és minimum fél-óránként iszok legalább egy-két kortyot. Lehet, hogy a végén már sok is... Amúgy a legrosszabb, hogy tudom, hogy még kellene enni-inni, de nem tudok és igazság szerint nem is vagyok éhes, max. szomjas....
Mi eddig 4-en megyünk rá az ELTE ttúrázóktól. 5.05-ös vonat a Keletiből, Egerből pedig Papp Zsolt (a Kék Kört egyben végigjáró utamon a leghosszabb ideig a társam) által segített logisztikával a rajtba.
Ttúra után este ottalvás, másnap kultúrálódás Egerben, majd Gyöngyösön. Este MCSÉT 40, de ez utóbbit csak én tervezem eddig, még próbálom valamelyiküket rávenni, hogy maradjon. :) Mondjuk a Katust szerintem sikerül, mert úgyis ki akar már próbálni egy éjszakai ttúrát is. :)
Gratula a beszámolódhoz és persze a sikeres teljesítésedhez is! :-)
Nagyon örülök, hogy ott lehettem Veled. :-) Részemről ez nem segítség volt, hanem hatalmas élmény. Alig vártam már, hogy Vértestolnára érjek, legszívesebben repültem volna Komlóról. Földi Rolinak köszönhetően a logisztika is remekül sikerült, amire előző nap még semmi esélyt nem láttam. A megérkezés pillanatát sosem fogom elfelejteni. Az addig kihalt, sötét úton megpillantottam a sok autót és az apró lámpákkal folyamatosan érkező túrázókat. Hááát...leírhatatlan. Türelmetlenül vártalak az út szélén üldögélve, úgy mentem volna már én is. :-) Jó volt látni milyen vidámak és még mindig frissek vagytok. Kicsit azért irigykedtem... :-) Valóban remek volt a túra hátralévő része. Csak óriási csodálattal tudok Zsotyekre gondolni, amint közel 200 km-el a lábában, még mindig Ő húzta a lelkes kis csapatot és alkalmankénti létszámellenőrzésre is volt gondja. :-) Fantasztikus 27 km volt...
Istállóskövel pedig nekem is lenne még némi elszámolni valóm. :D
Sajnos nem emlékszem mindre, olyan gyorsan jönnek, hogy épp csak számolni tudom a találataimat, de Budapest, Budaörs, Balassagyarmat biztos volt, talán Pécs? de ez nem biztos, és némelyik többször is.
Nem is mondtam, tegnap milyen eredményt értem el a Legyen ön is milliomosban! Amikor bemutatták a tíz játékosjelöltet, kilenc olyan volt, akinek a falujában már ttúráztam! Sajnos Debrecen kimaradt. Amikor először játszottam ezt, akkor nagy mázlival rögtön 8-ról indultam, de ezt azóta sem sikerült túlszárnyalni. Igaz, mostanában egyre több a budapesti.
A túra közben folyamatosan eszel/iszol? Mert én akkor is szoktam kicsit enni mindig, ha nem érzem magam éhesnek. Ha akkor eszel, mikor már szabályosan korog a gyomrod, az nálam rendszerint már régen késő..
Van vkinek vmi megoldása a problémámra? Kb. 6 hónapja 70 km után már nem tudok enni és inni, mert minden kijön belőlem. Most a K-100-on is Bányahegy után már csak vegetáltam, ugyanis még a víz sem maradt meg (viszont a citromos tea kifelé talán még jobb mint befelé!!!)...
igen, jó volt, hogy főleg a második felében sokszor találkoztunk ismerősökkel újra és újra :) mert néha kettesben-hármasban nagyon elnémultunk és csak némán lépkedtünk előre, jól jött mindig egy-egy találkozás :)
Tök jó volt, hogy út közben többször is összefutottunk. :) Néha mintha ütemezve lett volna, hogy mikor Ti indultok el, mi akkor érkezünk. És a célba is körülbelül ugyanakkor értünk. :)
én egyáltalán nem láttam rajtad semmi elcsoffadást, még akkor sem, mikor a leültél Pusztamarót előtt a susnyás ösvénynél kalciumot pótolni. Tisztára berzso jut rólad eszembe, ő szokott vigyorogva, jó hangulatban Kékest, meg maratont futni :))
„Miénk a nappal és miénk az éjszaka” ( az itiner idézete után szabadon : ) )
1. Hipotézis megadása
Gyalogoltam én már 50 km-t, gyalogoltam kevesebbet, gyalogoltam többet is. A leghosszabb eddig tavaly nyáron a Corvin 80 volt. Hála a jó társaságnak, a kedves rendezőségnek és kitartásnak, sikerült. Még akkor sem gondoltam nagyon, hogy valaha elindulok egy százason. Aztán csak változnak az idők. :) Fejben elég erősnek éreztem magam, s úgy találtam, van esély a teljesítésre. Tehát a szándék és a feltevés mindenképpen az volt, hogy sikerülni fog 24 órán belül. Másik szándék: nappal mindegy mi lesz, sok ember lesz, világos lesz, csak este ne legyek egyedül. :) (Vándor Csillag megígérte szombaton, hogy kijön majd hozzám)
2. Elméleti háttér
Hosszú-hosszú évek óta minden év májusában megrendezik a Kinizsi Százas névre keresztelt túrát. Eleinte nem egészen 200 induló volt, de a bátor vállalkozók száma évről évre növekedett. Minden év tartogat meglepetéseket, voltak esős Kinizsik, voltak döglesztően melegek, de amelyik mindegyikben közös volt, az a hangulat és a kihívás, a küzdés. Ahogy teltek a napok, egyre jobban vágytam rá, hogy egyszer én is ott lehessek, átélhessem. Ez a nap pedig egyre közeledett. Végül elérkezett péntek, s vonatoztam Budapestre, ahol Gethe Laci adott szállást.
3. A kísérlet menete
Ami nagyon fontos: egy túrára rá kell gyúrni. Ez a gyúrás lehet többféle, én általában lélekben szoktam rákészülni, de nem elhanyagolható az evés sem. :) Így történt, hogy akkor péntek délután Gethével és Petamival elmentünk bevásárolni a túrára. Csokik, sajt, felvágott a szendvicsekbe, sós rágcsálnivaló, almalé, minden, mi szem-szájnak ingere, s holnap jól jöhet a túrán.
Azonban ez még nem minden, enni kell a túra előestéjén is, így kötöttünk ki „valahogy” :) egy pizzériában. Ott kellett szembesülnünk azzal a ténnyel, hogy bizony 52 cm-eset csak „házhoz szállítanak”, helyben nem lehet (v)enni. Ezért külön-külön rendeltünk, nagyon finom volt. Este a szendvicsek gyártása közben ki lettem okítva a híres sorozat által a Gerecséből, majd jól elaludtunk.
Reggel kelés fél 6 körül, majd irány Csillaghegy. Rengeteg ember volt már a rajtban, s szemtanúi lehettünk a T100asok indításának. A depónál és a rajtoltatásnál is sok TTB-ssel találkoztam, a felsorolással most nem merek megbirkózni. :) Az alvós-cuccaimat leadtam, a többit vittem magammal.
7:05 perckor indultam el Csillaghegyről, de nem egyedül, Petami mellém szegődött, így együtt mosolyogtunk a fákra kitűzött feliratokon az erdőbe érve. Kellemesen jó tempóban haladtunk, ha jól emlékszem, első ismerősök, akikkel találkoztunk Aleszka és B_eszter voltak. Felfelé Ezüst-hegyre egy darabig együtt mentünk, majd elrobogtunk. Valahol errefelé találkoztunk Vajonmerrével és társával is. Kevélyre felfelé megint láthattam a tűz pusztítását, de most élesben, nem ködben. :(
Nagy-Kevélyen voltunk egész hamar, sokan pihengettek a sziklákon, s gyönyörködtek a kilátásban. Ekkor még majdnem teljesen homogén felhőréteg volt az égen, de távolabb lehetett látni Jákob lajtorjáit, ahogy előtündökölnek az égbolt alján. Rövid megállás, állapotfotók, s indultunk tovább. Arra már nem emlékszem, hogy az első ellenőrzőpont előtt, vagy után (de asszem még előtte) volt egy pont, ami a százas távon indulókat negatívan diszkriminálta. (1. kép) :D Vicces volt. Kevély nyeregről lefelé gyorsan haladtunk, előzgettük az embereket, majd Petami felfedezett előttünk egy topikost, Rappakost, s ezután jó darabig együtt haladtunk. Hosszúhegy előtt utolértük Krystát, hamarosan Sancimanót és Szucsatit is, majd fel az első ellenőrzőpontra. Útközben egyre több kispistázót láttunk, Petami sokat morgott miattuk, de hát mindenki arra megy, amerre kedve tartja. :)
Megelőztünk egy vidám hangulatú sörözős embert, s hamarosan fenn voltunk és már pecsételtettünk is.
Csak inni álltunk meg, s mentünk is tovább. Rappakossal hamarosan „banánidőt” tartottunk, de az övé a kibontás után lebukfencezett az útra, így kissé ropogós lett. :) Hamarosan Sancimanó és Sétálós Bácsi tűntek fel mögöttünk, majd egy autónál, ahol pénzes szolgáltatásként lehetett némi üdítőhöz jutni, ott állt Zsotyek, Vlaszij és OT Kata. Rövid szünet a Szükség kft. által felállított bodegákban, aztán irány a Pilis! Az emelkedők előtt a tömeg valahogy mindig összekoncentrálódott, így a legnagyobb kihívást a megfelelő sebességtartományú hely megtalálása jelentette, ugyanis az sem jó, ha mögöttem állandóan előznének, meg az sem, ha valaki nagyon lassan megy előttem. A szerpentinek aljánál találkoztunk a vidám TTB-s különítménnyel, köztük Berzsoval és Varacskos Disznóval. A felfelé vezető kacskaringós út számomra minden képzeletet felülmúlt. A fehér köves utak egészen a hegy szélén haladtak, jobbunkon csak ritkásan voltak fák, így a kilátás teljes pompájában elénk tárult. Páratlan volt. Azelőtt még soha nem jártam itt. Ahogy egyre mentünk fel és fel, gyarapodtak a fehér sziklák, majd beértünk egy árnyas tölgyesbe, ahol az aljnövényzet üdezöld fű volt. Egy tisztáson Olahtamas ült egy kisebb társasággal, ásványvizet kaptam tőle, Petami pedig nem tudott ellenállni az unicumnak. Közeledve a nyereghez utolértük Lükepéket és Gethe urat. Az út mellett sok-sok olocsány csillaghúr pompázott.
A nyeregben ismét tréfás üzenetek a fákra helyezett papírokon, szemeteszsákok, amik lehetővé tették a szelektív (!) hulladék elhelyezést. Sok ismerős fogyasztotta tízóraiját, én úgy döntöttem, zoknit váltok, volt nálam csere bőven, legyen a váltás inkább gyakori, mint ritka (nekem csak gagyi zoknijaim vannak sajnos, ezért erre ügyelni kell :) ). Rövid pihenő után hármasban indultunk tovább Rappakossal és Petamival. Utóbbitól ekkor tudtam meg, hogy Zsotyek nem aprózta el ezt a Kinizsit, tegnap délelőtt elindult Szárligetről Csillaghegyre, s reggel ő már 100 km-rel a lábaiban nevezett be.
Zsotyek még innen lefelé ért utol minket, s rögvest hozzászegeztem a kérdést, hogy ez tényleg igaz-e. Persze nyilván igaz, meg el is hittem, de ezt akkor is meg kell kérdezni. :) Kértem, hogy meséljen, milyen volt ez a hely még Csillaghegy felé, s hamarosan Kesztölcön voltunk. Hideg üdítő a Hársfa sörözőben, majd beköszönés a TTB depóba. Rappakos innen hamarabb elindult, de a 3 egy szép szám, ennyien voltunk továbbra is, Zsotyekkel és Petamival mentem tovább. Egy ismerős a Káli 60-ról sörözött, szinte már majdnem kezdtünk irigykedni (de túra alatt nem alkoholizálunk), mikor megpillantottunk egy Family Frost-os autót az út szélén, s az a remek ötlet adódott, hogy vegyünk egy-egy jégkrémet. :) A kocsi vezetője jót mosolygott rajtunk, leadtuk a rendelést egy évre előre, hogy ugyanitt, ugyanezt. :) Viszont fura volt, hogy rajtunk kívül én nem láttam senkit, hogy éltek volna ezzel e remek lehetőséggel. Gete előtt osztogattak még fél literes vizet, amiből nem lehetett inni. Csak utána jöttünk rá, hogy le kell csavarni a tetejét, s a védőpapírt le kell szedni róla. Muris volt, mert a sátortól kb. 10 és 20 méterre voltak elhelyezve szemetesdobozok. Ki mikor jön rá a nyitás módjára. Hát mi csak a másodiknál. :D Amúgy nem is víz volt, de én csak a kóstolás után jöttem rá, hogy áfonyás, de nekem ízlett.
Ezután az idő egyre fülledtebb és melegebb lett, meg ráadásul felfelé kellett haladni, és én ezt együtt annyira nem szoktam szeretni, ezért csoffadoztam kicsit. Azért nem kellett olyan sokszor megállni, de semmiképp nem akartam megerőltetni magam, ezért inkább lassabban haladtam. Sokkal hamarabb értünk Nagy-Getére, mint gondoltam.
Zsotyek már leült, ott volt Sétálós Bácsi és Kata is. Rövid pihenés, majd jött az ereszkedés, amit a borzalmak borzalmaként mesélt nekem mindenki. Valóban zord volt és nem túl térdbarát, de én asszem sokkal rosszabbra számítottam. Mondjuk szerencsénk volt, mert mikor mi mentünk lefelé, jóformán senki nem volt a közelben. Így nem verték fel annyira a port, ami nekem rendkívül kedvező momentum lett volna. Miután vége lett a poros lefelé ereszkedéses fákba-kapaszkodós résznek, kiértünk egy útra, ahol 30 Ft-ért lehetett venni üdítőt. Legurítottunk 4 decit, míg Rappakos és Petami is leért, aki valahogy út közben elhagyott 1,5 liter vizet, de itt tudta pótolni.
Elindultunk Hegyeskő felé. Előttünk permeteztek. Az illata nem volt jó, de kibírtam volna, ha a fejemet locsolják. :) Itt is összeverődött egy kisebb társaság, ...Dorszi egészen hosszú ruházatban volt, csodálkoztunk, hogy bírja, de azt mondta, nincs annyira melege. Hegyeskőnél volt egy előre nem jelzett ellenőrzőpont, így akik alternatív útvonalon akartak eljutni Tokodra, azok pórul jártak. Tokodon a pincéknél ott ült Pygmea, kedvesen bíztatott minket. Itt a helyiek egész standot állítottak fel, de én csak 2 deci vizet bírtam inni, a kajától szinte rosszul voltam a meleg miatt. Zsotyekkel ketten indultunk tovább neki a hegynek, hogy a túloldalon elérjük Mogyorósbányát, s megfürödhessünk az útvonalon található kékkútnál. Kőszikla nem adta magát könnyen, de végül csak-csak jött a féltáv, a kút, vízutántöltés és a Kakukk vendéglő.
Pecsételés, frissítés az árokparton. Szemben a túloldalt elszánt, csoffadt, és vidám arcok is hevernek a füvön. Pár túrázó még hátmasszázst is kap. Én itt kicsit hosszabban szeretnék időzni, Zsotyek megvár, Petami és Sétálós bácsi hamarabb indulnak el. Velük Péliföldszentkereszten a TTB depónál találkozunk újra, Joeyline, Pít, Lutak és Sir Dan is ott tanyázik érkezésünkkor. Kapok egy banánt, innen négyen indulunk tovább. Kis felfelé, részemről kis megállás, érdekes megoldású vadkerítés-átjáró (amolyan ritkás-függönyszerű, csak láncból és fadarabokból). Voltak itt villanyvezeték alatt dzsindzsában felfelé menős részek, itt kissé elcsoffadtam és kiálltam a sorból, lehuppantam a szúrós gazba, s magamba tukmáltam egy kis kalciumot. Sokan megelőztek itt. Petami valahol mögöttem volt, a többiek előttem, hát továbbindultam, majd lesz valami. A fiúk megvártak egy fatörzsön ücsörögve. Lecsordultunk Pusztamarótra, ahol kértem egy megállást, meg leülést. Míg pihentünk, egész népes társaság érkezett: Petami, Gethe úr, Vajonmerre, Talpaló, …Dorszi, Vlaszij, Kata. Megismerkedtünk Elsőalkalommal, s innen népes csapattal indultunk el. Telefonáltam szobatársaimnak, akikkel be akartam etetni, hogy épp a feladáson töröm a fejem. Csicskenye el is hitte, de Csillát nem tudtam átverni. :D Jó utat kívántak, mi meg elkezdtünk mászni a Gerecsére. Katával megbeszéltük, hogy nagyon jól bírjuk a gyűrődést egyelőre. :) Az erdő kezdett homályos lenni, ahogy a Nap kezdett elmerülni. Balról gyönyörű sziklák és a sokszáz éves hárs is köszöntött minket. A lombok mögül jobbra a rózsaszín-kék naplemente.
Egyre közeledett az ellenőrzőpont, alig vártam a teát. Közben hívott Vándor Csillag, hogy hamarosan leviteti magát Vértestolnára, s most épp vásárol. Kértem tőle két banánt. Bányahegyet még úgy értük el, hogy épp nem kellett elővenni a lámpákat. Pecsét, tea, gulyás, pihenés. Jó volt. Viszont valahogy nem tudtam eldönteni, hogyan is kéne hajtogatni a lábaimat. :) Az emberek láthatatlanul gőzölögtek (2. kép), de a fotógép mindent megörökít. ;)
…Dorszi hozta a hírt, hogy Vlaszij szinte kétségbeesett és azt hitte elmentünk. Kiáltottunk neki, hogy ne aggódjon, csak lehet túlságosan beleolvadtunk a környezetbe, de itt vagyunk. :)
Nekem még volt egy kis technikai elintézni valóm, a szakasz nagyobbik része elindult lefelé, Zsotyek megvárt. Elővettem a lámpát (most volt, nem úgy, mint egy hete az Őrségben, ahol a sötétben malmoztunk egy pocsolya mellett a nagy büdös sötét erdőben egy lemerült-, egy utolsó fázisban levő elemlámpa, egy mobiltelefon és egy hátsó biciklisvillogó társaságában, hogy mi lesz velünk, mire kiderült, hogy a pót-ceruzaelemeim jók OT Gyula lámpájába :D), üzembe helyeztem a duracell elemekkel, majd nyomás lefelé. Volt egy-két sportszakmai kanyar, amit sokan nem vettek észre, de Zsotyek, aki tegnap is járt itt, csukott szemmel is tudta, merre kell menni. Kerítések, mászások, gyöngysorszerű elemlámpafény-sor egymás után. Szép volt. Kiérve a műútra az aszfalton Csanya feliratai fogadtak minket. Nekem tetszettek. Az út mellett rengeteg autó. Mi Padlert és Efemmet kerestük a TTB zászlóval. Hívtam Vándor Csillagot, merrefelé van, mondta, hogy a depóautónál. Még nagyban egyeztettem vele, s nem is vettem észre, hogy a többiek mutogatnak, hogy de hát itt vagyunk, meg ott ül Vándor Csillag nem egészen 3 méterre tőlem, mikor hirtelen magam is észrevettem és nevetve tettük le a telefont mind a ketten. Lutak, Pít és Sir Dan épp indulóban voltak. Leültem egy székre, s kértem egy kis kávét, hogy ébren tudjak maradni a maradék 27 km-re. Csillag mesélt a Tolna-Baranyáról, meg hogy nagyon örül annak, hogy kijött ide. Remek volt a hangulat. Hátul az erdőben két, fénypontokból összeálló menetet lehetett látni. Körülbelül ugyanannyit. Úgy látszik, az emberek fele megtalálta, de a másik eltévesztette a helyes utat. Miután szépen összegyűltünk újra, s kisztoriztuk magunkat, belesétáltunk vissza az éjszakába. Rendkívül dalos hangulatban voltunk, énekelgettünk mindenfélét, de főleg Kiscsillagot, Gethe úrral.
A sok beszélgetés, nevetés, éneklés nagyon feldobta a hangulatomat, ami eddig is jó volt, így nagyon gyorsan Koldusszállásra értünk. Ittunk a teából, majd úgy gondoltuk néhányan, elég a pihenőből, s útra keltünk. Vajonmerre és Gethe Laci még pihentettek. Lábunk alatt pörögtek a kilométerek. Petami elmaradt a nagy hosszantolásban, így létszámunk négyre redukálódott. A sötétben az aszfalton haladva néha hátranéztem. Ide-oda imbolygó fényeket láttam, néma árnyakat jönni, a többi túrázó volt, csendesek. Itt mi is azok voltunk. Kicsit elkezdett cseperegni az eső, de hamar abbahagyta. A monoton sötétben a pilisi szerpentinre gondoltam, hogy az milyen szép út volt. „Még egy hegy??” felirat után hamarosan balra fordultunk kicsit, be az erdőbe. Az emelkedő előtt a sötétben szoborcsoportként ültek-feküdtek-aludtak az emberek. Mi elkezdtünk mászni. Zsotyek és Bálint nagyon jól mentek, én viszont szomjaztam, s kezdett cserepes lenni a szám. Megálltam inni, Vándor Csillag is megállt velem, úgyis tervezett már egy kis megállást ő is. :) Nevetve, egy ismerős dallamot dúdolva értünk fel Somlyóvárra a kulcsosházhoz, ahol sajnos belerúgtam egy földön fekvő elcsigázott túrázó lábába, mert sajnos nem vettem észre. Bocsánat! :(
Beültünk szusszanni a házba, ahol szinte csak ismerősök ültek. Bíztattuk egymást, tudtuk, innen már csak 12 km. A jól megszokott négyesünkkel indultunk tovább. Sötét volt, meneteltünk, mentünk. Az utolsó megállás is miattam volt, kezdtek beállni a lábaim, mondtam a többieknek, menjenek tovább, de kedvesen megvártak. Leültünk a dózerút mellett, s néztük az elhaladó embereket. Ki sántikálva, ki tempósabban. Aztán fel, irány tovább. Már nem voltunk messze. Maximum 5 km. Az út mellett voltak magukba roskadt túrázók. Bálint megígérte korábban, hogy fog nekünk énekelni, de hiába akartuk most igénybe venni ezt a szolgáltatást, nem volt hajlandó dalolni. :) Hallani lehetett azonban már az M1-es zajait. Minden lépéssel egyre közelebb és közelebb kerültünk. Aztán egyszer csak ott volt ez M1-es előttünk, felettünk, mögöttünk. És boldog voltam. :) Még egy ideig műúton mentünk, majd balkanyar, erdő.
Már alig vártam, hogy lássam a fényeket, lássam Szárligetet. Aztán kiértünk. Nem tudom leírni, mit éreztem, de jó érzés volt. Nem voltam halál fáradt, de úgy érzem, kellően eleget gyalogoltam. :) A járdán szembejövő emberek gratuláltak, mi is nekik. És pár perc múlva ott volt az iskola. A kinn üldögélő 10-15 ember tapsolt. Csodálatos érzés volt. Benn gratuláltak a rendezők, mi is gratuláltunk egymásnak és mindenkinek. 3:51 perc került a pecsételős lapra érkezési időnek. Hátravonultunk teát inni és virslit enni. Csak mosolyogtam, ettem és boldog voltam.
Zsotyek befuvarozott minket Pestre, így jó hamar a vonaton alhattam, a kalauz csövesnek gondolt, vajon miért? :)
4. Eredmények
Elfogyasztott élelmiszermennyiség: 3,5 banán, 2 kocka milkacsoki, fél adag gulyás a bánya hegyen, 2 szendvics, innivaló kb. 3-4 liter (pontosan nem tudom)
A túra teljesítésének ideje: 20 óra 46 perc
Feleslegesen végighurcolt cuccok: esődzseki, 5 db szendvics, 3 db csoki, pisztácia
Állapot a túra előtt: 6 vízhólyagmaradvány Őrségről + bokafájás
Állapot a túra után: 2 kiújult vízhólyag + vizenyős sarkak
5. Összefoglalás
A „megázós-cipőbeázós-sokvízhólyaggyártós” Őrség 75 után kicsit féltem, mi lesz a Kinizsivel, de nagyon jól ment, úgy érzem, és végig nagyon jól éreztem magam. :)
6. Köszönetnyilvánítás
Köszönet Gethe Lacinak a szállásért.
Köszönet Padlernek és Efemmnek a hálócuccok szállításáért, a kedvességért, a banánért, meg a kávéért.
Köszönet Mindenkinek a társaságért, akivel találkoztam a túrán. Külön köszönet azoknak, akikkel a legtöbbet mentem együtt: Zsotyek, Sétálós bácsi, Petami
Köszönet Vándor Csillagnak, hogy kijött Vértestolnára és hogy osztoztunk az utolsó 27 km vidámságaiban.
Köszönet Zsotyeknek a fuvarért.
Köszönet a rendezőknek a túráért és mindenkinek, aki egy kicsit is szerepet játszott abban, hogy ilyen remekül sikerült ez a túra.
Már nem ott van az igazolás, hanem Kerkateskándon egy gesztenyefa törzsén. Mindenhol pontos kódok vannak már. Ha bővebben érdekel, tavaly október végén írtam a bejárásról a túramozgalmas topikban.
Hévízgyörk 50 "érdekességek" (hátha a rendezők közül valaki olvassa és jövőre kijavítják a hibákat, vagy megfogadnak valamit az észrevételeimből): 1. A gödöllői egyetemi erdőnél, ahol le kell térni a piros jelzésről a Valkói útra nem voltak szalagok (a kiírás szerint lennie kellett volna). A Valkói úton nem láttam utcanévtáblát a becsatlakozás környékén. Innentől a kék jelzésig csak térkép alapján és a helyismeretemnek köszönhetően nem tévedtem el. Ez végig jelzetlen szakasz volt, bár fehér pötty jelzéseket lehetett helyenként látni, de erről a leírás nem tett említést. 2. Érdekesség az itinerről: "...a 8. ellenőrzési pontig (42,2km). Kissé visszasétálunk a hídig, majd felkapaszkodunk a dombra. A tetején balra fordulva 3,9 km múlva eljutunk Vácszentlászlóra. Itt az első utcán (a temető után) balra kanyarodunk, majd a hidroglóbusznál találjuk a 9. ellenőrzési pontot (45,6km)..." - Ezek a távadatok valahogy nem stimmelnek. 3. Nem értem a 8. ellenőrző pontra való kitérést. Érdekes látnivalót nem sikerült felfedeznem itt, sőt kifejezetten unalmas szakasz volt (bár ez eléggé szubjektív) és e nélkül a kitérő nélkül is bőven meglenne az 50 km.
A túra egyébként jól szervezett, zökkenőmentesen lebonyolított rendezvény, de a Kinizsivel egy napon megtartva - a hosszabb távokon legalábbis - kevesen indulnak rajta. A szalagozás a már említett rész kivételével tökéletes volt. Az útvonalleíráson lehetne változtatni. Térképvázlat nélkül (ezt adtak) nem sokat ér, pl. a 8. ell. pont előtt a balra térésről nem tesz említést. Én pl. írnák az útvonal során érintett érdekességekről, hogy tanulni is lehessen valamit a túra során (Erzsébet-pihenő, Máriabesnyő, Ebédlő út, Királyi út stb.) A szolgáltatás jó, főleg a célbabgulyás ízlett. A pontőrök általában készségesek voltak (a célban nem felejtették el kifüggeszteni a hazautazást segítő menetrendet). Szerintem az is jót tenne a túrának ha kora tavasszal, vagy késő ősszel lenne rendezve (esetleg éjszaka) a sok nyílt terep miatt - ekkor a tűző nap nem zavarná a túrát. Sok sikert a további rendezvényeikhez!
A beszámolóból tényleg kimaradt néhány momentum, ami csak utólag jutott eszembe, de útközben nem jegyzeteltem. :( A Family Frost-os autó mellett például az is, hogy a Pilisre felfelé találkoztunk a TTB-s lányokkal. :) Meg az, hogy furcsa módon az első éjszaka álmosabb voltam, mint a másodikon...
Amúgy ez melyik túramozgalom érintőpontja? Az Olajos körútnak Máhomfa, italbolt az igazolópontja. Más kérdés, hogy Máhomfán nem láttam sehol sem italboltot, pedig a térképhez képest változott is a piros útvonala, és többet vezetett a településen. A kódot pedig a "következő faluban" találtam.
Annyira nem, hogy később ahl Pszántó előtt le kelltt térni a széles útról, ott a világító jelzés fentmaradt, és amikor már rég túl voltunk az elágazáson, és kérdeztem az útitársamat, hogy mikor látott jelzést, ezekre a bigyókr hivatkozott, hogy ha eddig jó volt, biztos most is jó. Alig tudtam lebeszélni. :-)
Amúgy a világon elsőként sikerült elrajtolnom az idei Csömödér 20 ttúrán, sőt a világon elsőként értem a gyalogos távon célba. :o) Mint kiderült, 12 induló volt összesen a gyalogtúrán. A célban ismét találkoztamtöbbek között Kerek repkény apjával, aki a Kerka 60 kerékpáros ttúrát teljesítette, és tájékoztatott KR K-100-on elért sikereiről. Gratula! :o)
Le a kalappal előtted !!! Nekem csak P.Marót után esett le (Gethe említette), hogy nem 6X-nél jársz, hanem 102+6X-nél. Nem is látszottak rajtad igazán a plusz killerek. Nem semmi élmény a Pilis-nyereg éjjel, magányosan :-) Gratulálok mégegyszer!
Először is csodálattal vegyes félelemmel gratulálok fantasztikus teljesítményedhez:). A képeid nagyon tetszettek, végre láthattam a sokat vitatott feliratokat is:) Utólagos engedelmeddel lementettem a 20.-ik képet az asztalomra, mert annyira tetszik:)
Kinizsire hogyha vágynál,
Hét legyen, ki nekivág már.
Egy, kit éget májusi nap,
egy, ki sárban lábnyomot hagy,
egy, kinek Pilis kedvence,
egy, kit vonz erdős Gerecse,
egy, ki iszik nyomós kútból,
egy, ki dallamokat dúdol.
Hegyen-völgyön által ha mégy,
a hetedik te magad légy.
Röviden:
Szárliget-Csillaghegy-Szárliget
203,2 km 41 óra 51 perc
Kicsit bővebben:
Szóval úgy indult az egész, hogy beértem két évvel ezelőtt a Kinizsi céljába, és ott két készülődő embert találtam. Pár szót váltottunk, és mikor kérdeztem, hova készülnek, -balazs- elmondta, hogy indulnak vissza Csillaghegyre. Ez akkor nekik nem sikerült, csak tavaly Ispinek, de a bogarat elültette a fülembe. Aztán később is szóba került a téma, azt hiszem, az is -balazs- volt, aki írta a topikon, hogy talán könnyebb lenne úgy megcsinálni a 200-at, hogy nem a Kinizsi után jönni visszafelé, hanem előtte. Ez nekem több okból is tetszett. Egyrészt, így nem kell szembemenni a sok fáradt emberrel, másrészt így a visszaútra megvan a motiváció (Kinizsi teljesítés), meg akár a társaság is. Aztán meg azt is gondoltam, hogy ez amolyan most-vagy-soha év, mert ki tudja, mikor leszek még olyan kondícióban, hogy meg merjek egy ilyet próbálni.
És eljött a nagy nap. Az igazat megvallva, egész héten alig vártam, hogy végre péntek legyen, meglehetősen be voltam sózva, meg azért izgultam is kicsit, mert ennyit még sosem gyalogoltam egyfolytában. Azon elég sokat morfondíroztam, hogy mit vigyek magammal, még a nagyobb hátizsák is felmerült, váltócipővel, esőcuccal stb., de aztán maradtam a minimálfelszerelés mellett. Ez végül egész jól bejött, így utólag nézve alig volt nálam olyasmi, amire nem volt szükségem, és hiányozni sem hiányzott semmi. Reggel viszonylag korán elindultam, hogy időben leérjek Szárligetre, nem voltam ugyanis biztos, mennyi idő alatt sikerült kivergődni Pestről, így aztán majdnem egy órával a tervezett idő előtt ott voltam. Kicsit olvasgattam, aztán pontban 10 órakor elindultam az iskolától. A vasútállomásnál próbáltam bélyegezni, de a kéktúra bélyegzőt ellopták, így maradt a közeli talponálló. Szárliget után meglepve láttam az irtást a hegyoldalban, annak viszont örültem, hogy a kutyák a tanya mellett nem voltak kint. Megcsodáltam egy azbesztpalás építményt (szakmai ártalom...), majd a nagyegyházi tavakat is. Kicsit meglepődtem, hogy még a kitérőkkel együtt is 2 óra alatt fenn voltam a kulcsosháznál. Lefelé Csanya alkotásaiban gyönyörködhettem, Koldusszállásnál megint bélyegeztem, a vértestolnai műútnál újabb feliratok vártak, majd Bányahegyen beiktattam egy rövid pihenőt (15:19). Újabb pecsételések a Gerecse üdülőnél és Pusztamaróton, újszerű „kapuk” egy kerítésen, időközben még az emberölő mondájával is megismerkedtem, majd beértem Péliföldszentkeresztre. Ezután jött a nap meglepetése. A faluból kiérve látom, hogy megy előttem valaki. Ruha és mozgás alapján úgy tűnt, mintha Börcsök András lenne, aztán mikor utolértem, kiderült, hogy tényleg ő az. Ő Mogyorósbányáról indult, csak még tett egy kört Péli felé. Neki ez a Mont Blanc körre volt felkészülés, innen is gratulálok, szép teljesítmény volt a 150+ km. Mogyorósbányán én elmentem a Kakukkhoz szusszanni, pecsételni (18:28), ő ment tovább. Aztán én is felkerekedtem. A tokodi pincéknél ekkor még üresen állt a pavilon, ahol másnap a kedves helyi polgárok láttak el minden jóval. Útközben nyuszit is láttam, majd a lenyugvó nap utolsó sugarai mellett értem fel a Getére (20:29). Lent, Dorog szélén vettem elő a lámpámat, aztán irány Kesztölc. Addig nem is volt semmi gond, amíg a kéken kellett menni, de a zöld...Nemigen jártam arrafelé mostanában, így aztán keresgéltem az ösvényt. Találtam ugyan egy jelzést, de mint másnap világosban kiderült, az köszönő viszonyban sem volt az úttal. Kevéssé használt csapások után azért végül sikerült meglelnem a helyes utat. Ekkor már bőven sötét volt, és bizony érdekes hangokat lehetett hallani az erdőben. Ilyenkor mindig abban bízom, hogy az állatok jobban megijednek tőlem, mint én tőlük, és jól elfutnak. :) Egyszer például nagy avarzörgés után vagy 30-40 malac szaladt át előttem az úton, és csak reménykedtem, hogy nem jönnek utánuk morcos szülők is. A Pilis-nyeregben kicsit ledőltem az egyik padra, de 10 perc múlva már indultam tovább. Ekkor már meglehetősen álmos voltam, Hosszúhegy előtt is ledőltem kicsit, majd a kéken is a Kevély előtti emelkedő aljában. Itt ért utol András, mint kiderült, a Hegyes-kő után lekavart kicsit, ott előzhettem meg. Nem sokkal mögötte én is megmásztam a Kevélyt, majd úgy 4:20 körül kezdett el esni az eső. Mivel esőcucc nem volt nálam, az idő meg nem szorított, így behúzódtam egy fa alá, és vártam, hátha eláll. Kb. 30 percet esett, de nem úsztam meg, mert miután elindultam, megint rákezdett kicsit, így kissé nedvesen értem ¾ 6 körül Csillaghegyre, ahol már készülődtek az emberek. Azt meg sem próbálom felsorolni, ki mindenkivel találkoztam itt, mert valakit úgyis kihagynék. Végül hivatalosan 6:50-kor indultunk el Vlaszijjal és OT Katával. Közben András elterjeszthette a hírt, mert menet közben elég sokan kérdezték meg, hogy igaz-e. Szerencsére az eső elállt, és arra is számítani lehetett, hogy a T100-asok majd leverik a bokrokról is a vizet. :) Nagyjából az első 20 km-en haladtunk együtt Vlaszijékkal, a pilisszentkereszti műút előtt ért utol sétáLós bácsi fiatal csapata, innen egy darabig velük haladtam. A Pilis-nyeregben várt a frissítő pont, és pygmea még egy banánnal is megajándékozott (köszönöm még egyszer!). Bálint elsétált Vlaszijékkal, egyedül indultam tovább. Kesztölc előtt utolértem Kerek repkényéket, akik a nyeregben megelőztek, összeismerkedtünk Foresterrel, aztán leereszkedtünk a sörözőhöz, és a mellette levő depósautó-lerakathoz, ahol efemm és padler kínálgatta a TTB-seket mindenféle földi jóval. Hamar átértünk Dorogra, majd a Gete előtt kaptunk egy kis áfonyás vizet, ami kinek jobban, kinek kevésbé ízlett. A meglepetés a Gete után jött, mert a Hegyes-kőnél a szokásostól eltérően ezúttal ellenőrző pontot találtunk. Állítólag volt olyan, aki ezt sikeresen ki is hagyta...Útközben rappakos-szal is többször összefutottunk, meg Nomáddal, lányával és ...Dorszival is. A tokodi pincék előtt grobával futottunk össze, aki azzal fogadott, hogy valaki „halálhíremet költötte”. Szerencsére a hír nem volt igaz, így tavalyhoz hasonlóan ismét élvezhettük a tokodi polgárok vendégszeretetét. Rövid frissítő után egy huplit leküzdve elértük túránk felét (és ami fontosabb: egy nyomós kutat) Mogyorósbányán, ahol ennek örömére egy kis pihenőt is engedélyeztünk magunknak. Mosakodás, vízvételezés után irány Péliföldszentkereszt, ahol ismét efemm-ék vártak minket. Innen aztán végig velünk tartott sétáLós bácsi is. Felkapaszkodtunk Pusztamarótra, ahol rövid idő alatt jelentős mennyiségű topikos gyűlt össze, megismerkedhettem elsőalkalom-mal és -rafter-ral is. Éppen sötétedésre értünk Bányahegyre, ahol molyoltunk egy kicsit: lámpaelőkeresés, gulyásevés, öltözködés stb. Átvágtunk a mocorkáson, kis sorban állás után a létrán is átjutottunk, majd a szántóföldre kiérve sajnos nem lepődtünk meg azon, hogy a többség a kaput választotta, és csak mi másztuk meg az újabb két létrát. A kék jelzést a bozótosban is sikeresen megtaláltuk, és elértük a műutat, ahol a depóautó ezúttal levessel várt minket, ott volt rigormortis, és ott várt Vándor Csillag is, aki már megjárta aznap Tolnát-Baranyát, és jött elkísérni Bogit az utolsó 25 km-en. Innen még 7-en indultunk tovább petamival, gethével és vajonmerrével, de utóbbi kettő Koldusszálláson a hosszasabb ücsörgést választotta, így öten maradtunk. A létszám rövidesen tovább olvadt, mert petami már nagyon nyűgös volt, és felszerelésünk tönkretételével fenyegetett minket, aztán lemaradt. Megmásztuk az utolsó hosszabb emelkedőt a kulcsosházhoz, aztán onnan már szépen bevitorláztunk a célba (3:51). Itt megintcsak rengeteg ismerős arcot láttunk, megettük jól megérdemelt virslinket, majd 5 óra előtt már Pesten is voltunk. Hát ennyi volt.
Még azt hadd tegyem hozzá, hogy nagy köszönet Boginak és Bálintnak, akikkel a legtöbbet mentem együtt, de persze az összes többi útitársnak is. És gratulálok az összes teljesítőnek, különösen azoknak, akiknek ez volt az első százasuk (akikről tudom: Kerek repkény, Pít/c20xe, OT Kata). Nagyok vagytok!
Képek
Klein Dávid és Várkonyi László tegnap feladta az Everest oxigénpalack nélküli csúcstámadását, táplálkozási problémáik voltak. 8600 méterről fordultak vissza. Várkonyi László még lehet, hogy megpróbálja. Klein Dávid teljesen feladta, de így is van egy egyéni csúcsa. (Forrás: Déli Krónika)
Én térképpel mentem, nem volt gondom, de csak az itiner alapján necces lett volna. Sokan, akiknél nem volt térkép eltévedtek, jó pár embert kellett menetközben helyreigazítanom :-) Volt aki emiatt kihagyott pontot is.
Több volt, és ez főleg az első 13 km.-re igaz. Mondom, futáshatáron mentem szinte, és így mentem 2:40 körül 13 km.-ert, amikor alapből megyek 6 km/h átlagot. Tehát 2 órán belül kellett volna mennem, ha valóban annyi a táv.
A szint meg márcsak azért sem stimmelt, mert a hegy alja és teteje között kapásból 350 m különbség van, és volt benne hullámzás is.
De egyébként a hely és a túra ezeket leszámítva klassz volt, az érződött, hogy a lelküket is beleadták a rendezők. csak pontosítani kellene az adatokat meg az itinert.
Ennyivel több lett volna a táv? Akkor talán érthető, hogy miért is kellett annyira sietni a végefelé. A szintet én is többnek éreztem. Az igazolófüzetben szereplő Somló térkép valóban nem volt egyértelmű, de az igazolófüzetben lévő távadatoknál feltüntetett jelzéskombinációk + egy turistatérkép segítségével el lehetett navigálni.
Tudom, most mindenki Kinizsizett, de egy másik túra is volt :-) Bár már útban reggel a déli pu felé Kinizsisek hadával találkoztam. Meg is fordult a fejemben, nem másfelé kéne nekem mennem? Aztán maradt az eredeti cél, Tüskevár....
Nagy László emléktúra
Táv (kíírás szerint) 25 km, szint (kíírás szerint) 250m.
Csak pár gondolat a teljesség igénye nélkül.....
1. 8.56-kor szálltam le a vonatról Tüskeváron, És ott is volt a rajt. Elrajtolni 9.45-kor rajtoltam el 225-ös számmal - 228 induló - , 50 perc múlva. Azaz 50 percig álltam ezekszerint sorba a nevezésnél. Pedig olyan nagyon sokan nem voltak előttem, bár jópáran csoportosan neveztek. De ez az 50 perc azért nagyon túlzás volt, nem is értetttük ott többen az egészet, hogy húzódhat ennyire. Főleg, hogy a 2 órai vonatot el akartam érni, itt csúsztam majdnem 1 órát... Úgy terveztem, ha legrosszabb esetben is fél tízkor indulok, és egy kicsit 6 feletti tempoban sietek, akkor elérhetem ezt a vonatot. Szükségem is lett volna rá.... 2. Az út első fele (kíírás szerint 13 km) gyakorlatilag teljesen sík szakaszon haladt, mezőföldeken kisebb nagyob utakon át, viszont gyönyörűen kiemelkedett a Somló tömbje. Az első ellenörzőpont Nagy László emlékházánál volt, ahol csodálkozhattunk egy sort a korabeli bútorokon és használati eszközökön. Személy szerint nekem nagyon tetszett az emlékház, hangulata lenyűgözött. Előtte borkostoló meg kisebb frissitő. 3. A 13. km.-nél értünk el a Somló aljába - Hegykúthoz néha egész nehézkesen járható utakon. Itt kicsit megrökönyödtem. 2.45 percnél jártam menetidőben. Viszont nagyon siettem, jóval 6 feletti átlaggal. Volt hogy belefutottam, és nagyon temposan nyomóam magamhoz képest is. Alapból 6 körüli átlagokat szoktam menni, itt meg sík volt a terep, és magamhoz képest is toltam.Így leszűrttem: ez eddig nem 13 km. volt, hanem nagyságrendileg 18. És kezdtem érezni, hogy nem érem el a vonatot... 4. Fel a Somlóra, ott össze-vissza ide oda mászkálás. Gyönyörű hegy, nagy szőlőföldek, sok látnivaló és kb. 2 km.-ént ellenőrzőpont (kápolna, vár, kilátó, stb). 5. Lefelé pár kilométer beton után cél Somlóvásárhelyen. Fagyi elnyalás, oklevélre várás. 14.20 körül értem be azaz 20 perce elment a becélzott vonatom, amit simán el kellett volna érnem. Tetszett viszont a célban átadott nyomtatott emléklap - bár sajnos elszúrták a nevem, itthon vettem észre. A mellé kapot "Erős Pista" egyedivé tette a dolgot. 6. Ami még érdekes, hogy valóban mennyire siettem a vonathoz, hogy a 228 indulóból a 225-ös számot viseltem, és úgy 30-40.-ként jöttem be. Barométeres órám alapján a szint se nagyon stimmelt. Eleve 115 méterről kellett előszőr felmenni a 432 méter magasan lévő kilátóba. Ez már kapásból 315 méter, és nem kevés szinthullámzás (fel-le) is volt a hegyen. 240 m volt megadva, tehát nem volt korrekt. Az itineren a Somló térkép is eléggé érdekes volt, amin pár út át lett másolva a hegyről, hegy nélkül. Mondjuk én térkép alapján mentem, nem volt semmi gondom, de nem kevés emberrel találkoztam, akik eltévedtek állandóan. Az itiner alapján lehet én is ezt tettem volna, nem is értem, miért nem hoztak térképet.
Mindent összefoglalva: nagyon szép volt maga a túra, szép helyeken vitt keresztűl, a frissítőállomásokon sokszor volt ez az, kitettek ilyen szempontból magukért a rendezők, nagyon jó hangulat és sok sok látnivaló. Amit nagyon negatívan látok, az itiner nagyon gyenge minősége a Somló hegyet értve ezalatt főleg - bár ez térképpel kiküszöbölhető. A nevezési procedúra nagyon nehézkes volt, és az útvonal adatai nagyon helytelen értéket mutattak. Barométeres magasságmérős órám szerint 490 m körüli szintet mehettünk, a táv meg valahol 28-30 km. között volt, de talán közelebb a 30-hoz. Úgyhogy ezeken mindenképpen javítani kellene...
A vonat hazafelé tényleg érdekes volt, főleg mert késett a 16.00-ás vonat 10 percet, és Bobán 7 perc volt átszállásra. ment is a filo, vajon menjünk-e el személlyel Székesfehérvár felé....
Sajnos 4 órával később értem haza mert nem értem el a 2 órási vonatot, ami károsan hattot rám, de ez más tészta...
1. kép
2. kép
