Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Alapvetően az a baj, hogy mindig beleesek - de szerintem nem csak én - abba a hibába, hogy megnézek, meghallgatok, elolvasok egy hírt, amiről alapvető információim sincsenek...és...és...elhiszem.
Jobb híján.
A bibi csak az, hogyha olyanról olvasok, mint az említett cikk, tehát van fogalmam róla, akkor kiderül, hogy nem Moszkvában osztogatják a Mercedeszeket, hanem Leningrádban.
Ha meg pl. a munkaterületemről /egészségügy/ van szó, akkor az is kiderül, hogy nem Mercédeszeket, s ha meg a munkahelyemről, akkor meg az is, hogy Volgákat.
Amikor meg a bőrömön érzem, mint konkrétan tavalyelőtt a bűzös, mérgezőanyagokkal teli szennyes árvizet Felsőzsolcán, a házunkban /Hogy konkrét példát említsek/, s a médiában - utólag - visszanéztem, hogy ezt hogy mutatta be a "médiákok", akkor már az is kiderül, hogy nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.
De a hír igaz...
Mi következik ebből?
Amiről van infóm, arról 90%-ban minimum torz a hír. Minimum.
Tehát azok az infók, amikről nincs információm, azok valószínűleg jereváni rádiós hírek.
De ezt hírfalóként újra és újra tudatosítani kell magamban.
Orbitális marhaságok vannak a cikkben. Megírtam nekik, de szerintem nem nagyon fogja őket érdekelni.
26 évvel azután, hogy a Lockheed Martin hadiipari óriás elkezdte a tervezését, és hét évvel a hadseregben való bemutatkozása után hadrendbe állt [1] az első teljes értékű F-22 Raptor-század az amerikai légierőnél.
Akkor most hadsereg vagy léigerő? A Hadsereg az a US Army, nem rendelkezik vadászgépekkel, csak helikopterekkel és néhány merevszárnyú szállítógéppel. (Sokáig még azzal sem, a fegyvernemek közötti rivalizálást megszüntetendő még a '60-as évkben hozták ezt a döntést.) A vége már stmmel, hogy ki üzemelteti a típust.Viszont a légierő nagy L, merz az USAF az Egyesült Államok Léigereje, avagy röviden a Légierő. (Pedig nem vagyok nyelvtannáci...)
A másik komoly tévedés az, hogy mi a teljes értékű vadászgép. Az ATF program a '80-as években az F-15A/C Eagle utódjának megalkotását célozta meg, a szovjet 4. generációs vadászok - akkor MiG-29 és Szu-27 változatok - várható elterjedése miatt. (Ami nem következett be a várt mértékben, sem mennyiség, sem képességek terén.) Egyfeladatos vadászgép megalkotása volt a cél. Az első F-22 ezred - az új gépeket hagyományosan az 1st TFW kapja meg utána me az alaszkai egységek - 2005 végén elérte a hadrafoghatóságot. AIM-120C-7 és az AIM-9M speciális, csak a Raptorok számára kifejlesztett változatával, ami a gép belső fegyverteréből is indítható.
Az, hogy az F-22 az élettartama során megkapott eredetileg nem tervezett képességeket, az egészen más dolog. Az első 1000 fontos JDAM (GPS vezérlésű bomba oldása) már 2006-ban megtörtént. Egyszerűen nem csinálnak semmit gyorsan, mert nincs rá akkora igény. Egyébként egyáltalán nem szokatlan az, hogy a gép teljes képességet - figyelem, eredetileg tervezett képességeket - évek vagy egy évtized alatt ér el. És erre nem az F-22 az ideális példa, hanem az Eurofighter Typhoon és a Rafale.
Az EF vadászból az valódi többfeladatos Tranche 3 változatából csak egy maroknyit adtak át, és Líbia felett is Tornado Gr.4. csapásmérők jelölték meg a célokat nekik, mert képett személyzet még mindig nem volt hozzá. A Rafale teljes értékű változatai is kb. 10 évvel az első változatok leszállítása után jelentek meg, Az EF gépek egy részéből a jelek szerint soha nem lesz többfeladatú gép, ellenben szerte a világban repkedő F-16C/D Block 30/32/40/42/50/52/50+/52+ vátlozatok bizony azok és ma már lényegében ezzel a kulcsrakész gépekkel házalnak a tendereken.A képesség X idő alatt kiépül, de akkor tényleg mindet tud a gép. (SEAD képessége meg tényleg csak markonyki európai gyártású gépnek van.)
A 3.1-es felszerelés-frissítéssel a lopakodó vadászokra felkerültek az utolsó olyan rendszerek is, amelyek évtizedek óta alapfelszerelésnek számítanak a vadászgépeken, így a felszín alá is belátó radar, és a rugalmas, többféle bomba bevetésére is alkalmas fegyverrendszer.
Igen súlyos fordítási és tartalmi hiba. Felszín alá belátó radar? Az micsoda? A look down/shoot down képesség a földháttérben való célkeresést és megsemmisítést jelenti, amire a gép alaphelyzetben képes. Már az F-15A is rendelkezett ezzel a képességel a '70-es évek közepén az AN/APG-63 + AIM-7F légiharc rakétával. Ez temészetesen nem mérhető össze a Raptor rendszereivel - tehát mint mindennek, ennek a képességnek is van mértéke - de egyben mutatja azt, hogy az írás ezen része totálisan félreinformál. A másik része is vicces, mert az egyfeladatos vadszágépeken a földi csapásmérésre szolgáló fegyverzet soha nem alapfelszerelés. Az F-15C pl. mai napig csak légiharc fegyverzettel bír, bár elvi szinten képes használni nem irányított, "buta" bombákat. Erre azonban már a rendszeresítékor sem volt igénye az USAF-nak. A szovjet/orosz MiG-29 és Szu-27 mai napig 90%-ban elterjedt változatai is arra képesek, hogy elméletben buta bombákat és nem irányított rakétablokkokkal repkedjenek...
A jelenleg szolgálatban álló 150 Raptor felújítása 8 milliárd dollárba került, a projekt teljes költségét ez 65 milliárdra, míg az egy repülőre vetített árat 400 millióra tornászta fel.
Az upgrde nem felújtást, hanem fejlesztést jelent. Az árnál fontos lenne megjegyezni, hogy a magas ár a programköltségre vetített fajlagos ár, tehát a fejlesztés + gyártás / gépszám. Az érték még így is téves, mert 187 db szériagép készült ez ~350 millió USD / gépet takar. (procurment cost) Mivel azonban fejlesztés "csak" 40-45 milliárdba került, a gépek nyers darabára (flyaway cost) kb. 120-135 millió, forrástól függően. Viszonyításképpen, a legutolsó utánrendelés során a US Navy 42 millió dolláros darabáron vásárolt F/A-18E/F Super Hornet gépeket. Azért ilyen olcsón, mert már több, mint 500 db készült. Természetsen látható, hogy ha hozzáadnánk a fejlesztési költségeket, akkor annak is magasabb lenne a fajlagos ára. Az is belátható, hogy a gépek ára nagyon nem fix érték.
Az F-22 bemutatkozásakor a levegő-levegő fegyverrendszerei már nagyjából a helyükön voltak, de a bombázási megoldása például igencsak kezdetleges volt.
Nem nagyjából, haem igenis a "helyén volt" a BVR légiharc képessége, a tervezett nagy oldalszög eltéréssel indítható rakéta hiányzik mai napig. Az F-15E gépek is csak mostanában kapták meg a sisakcélzókat, ~ 10 év késéssel. Miért? Mert nem nagyon van rá szükség.
A most megkapott frissítéssel, például a nyolc műholdvezérlésű bomba bevetésének képességével az F-22 olyan dolgokat kap meg, amiket az F-15E már a kilencvenes években tudott.
Az GPS vezérlésű bombák első éles bevetése az 1999-es Allied Force alatt volt, de nem F-15E gépekről. (Én úgy emlékszem.) Még 2001-ben, Afganisztán felett is olyan bombákkal repkedtek, amik célkoordinátáit kézzel kellett bepötyögni, ha a földön beállított célkoordinátákat módosítani kellett. Mozgó célok ellen totálisan alkalmatlan volt. Alapvetően előre definiált célok ellen voltak akkor csak bevethetőek. Volt ebből is baleset, hogy félrgépelték a többszöri visszaolvasás és ellenőrzés után a betáplált koordinátákat eltalálta a bomba, csak a koordináta volt a rossz.. SDB akkor még nem is létezett...
Sőt, a multifunkciós datalink csak 2014-ben kerül bele a gépbe, pedig a többi repülővel és a földi irányítóközponttal való elektronikus kommunikáció legmodernebb megoldása az F-16-osokban például már régóta üzemel. A legmodernebb levegő-levegő rakéta, az AIM-9X sem működik együtt még az F-22-essel.
Ez nem csak az F-22-re igaz. Teljesen általános minden gép esetén, hogy a képességek fokozatosan épülnek ki, pl. a lengyel F-16C/D gépek is fokozatosan kaptak meg egyes berendezéseket, ahogy a mi Gripenjeink is. Egyébként a szovjet időkben az MiG-29 vadászokon az R-27R integrációja 3-4 évet késett, 1987 elejéig nem tudták használni. A Szu-27 vadászgép számára meg az R-73 integrációja csúszott kb. eddig az időpontig.
Az F-16 adatkapcsolata a mai szemmel totálisan kőkorszaki Link 16 - bár a célnak megfelel legtöbbször - csak azért ragaszkodnak hozzá, mert ezt használja az USAF és a NATO is. Adatátviteli sebessége valahol egy betárcsázós modem táján van. Az F-22 adatkapcsolatával egy teszt alatt több száz MB méretű szintetikus apertúrájú radarral készített és eltárolt képet küldtek át. Az F-22 data linkje annyira fejlett, hogy pont ezért nem komptabilits a Link 16-tal. A magyar Gripeneken is azért van két adatkapcsolat, mert a svéd gép jóval fejlettebb adatátviteli rendszere nem komptabilis a Link 16-tal.
Nagyon röviden kb. ennyi, ha nagyon visszafogva írom le és minimálisan szájbarágva. Valahol csodás, hogy ilyen embereket a klaviatúra közelébe engednek és kiteszik írásaikat....
"...A legnagyobb gondot az jelentette, hogy a 2.83 M csúcssebességnél a hajtómû egyes részei 1000 fokon izzottak és ez a hôtermelés jelentôsen csökkentette a sárkányszerkezet elemeinek a szilárdságát. Ennek meggátolására a hajtómûbe egy acél hôszigetelô pajzsot építettek, amelyre 5 kg ezüstöt gôzölögtettek hôvisszaverô anyagként. Ez a hônek mindössze 3.5 %-át engedi át és adja át a sárkányszerkezet elemeinek, a többit visszaveri, mégis szükség volt azbesztgyapotos hôszigetelés beépítésére is. Kísérleteztek arany és ródium bevonattal is. Ezek a hônek csak 1 %-át eresztették át, de túl drágák voltak..."
Én a Fiat Albea fórumra akartam feltenni képet használható méretben...
De a 938-as hozzászólásba tett kép számomra tökéletes.
S a válasz is.
Ahogy Stallone mondta az Oscar című filmben, amit írtál azt tudni tudtam, csak nem sejtettem :-)
Bár inkább fordítva volt / :-)))/, de a lényeg az, hogy megkaptam az engem érdeklő választ. :-)
Anno talán még a Top Gun-ban volt leírva az, amikor az amerikaiak először jöttek Magyarországra Németországból, s a mieink MiG-23-al fogadták őket.
Aztán amikor a mieink már szinte csak az üzemanyag visszaszámlálót lesték, akkor az amcsik még produkáltak leszállás előtt egy-két manővert, a leszállás után meg kiszedték a motyójukat - a póttartályból...
Meg amikor az orosz berepülőpilóták tesztelték az F-5-t, s az amcsi gép megette reggelire a Mig-eket, miközben állandóan meg kellett szakítani a légiharcot - mert a ruszki gépekből elfogyott a keró. Mi lett volna, ha - az egyébként biztosan pazar képességű és tudású - orosz berepülőpilóták meg is tanulták volna az amcsi gép manualját? /Jól írom?/
Maradjunk annyiban, hogy - jobb híján is - más volt a filozófia a két ellenfélnél.
S a földönjáróbb hadtudósok ezt tudták is - mindkét oldalon.
Miért problémás kísérő vadászként használni? Az állandósult üzemben semmi baj nem volt a hajtóművel fajlagos fogyasztása jó volt. Két pótossal elég tisztességes hatótávolsága volt és ha azok kiürültek, akkor még megtarva őket is agyonvert minden korabeli gépet. Az F-15 és F-16 alapvetően arra lett optimalizálva, hogy a corner speed körül maradjanak, ez 400-440 CAS. Közepes magasságon ez M0.8-0.9. Ekkora sebessgnél utánégető nélkül légiharc konfigban 4-5G fordulót tudtak minimális vagy 0 sebesség vesztéssel.
A - probléma megoldásáig - problémás lehetett volna kísérővadászként használni. Még úgy is, hogy az akkori - egyáramú - magas fajlagos fogyasztású szovjet hajtóművek zabálták a kerót. Ami társult a viszonylag kis üza. készlettel.
Ugyanis az oké, hogy póttartályokkal repült volna az amcsi gép, de légiharcnál ugye az ugrik, aztán még haza is kéne menni...
De az is igaz, hogy ugyan mi ellen kellett volna harcolnia!?
A MiG-21,-23 viszonylag kevés kerozinnal bírt viszonylag gyenge manőverezőképességgel /Orosz elemzések szerint egy F-16 ellen két MiG-23-nak lett volna egyenlő esélye, MiG-21-ből meg négynek.../, a Szu-15 meg úgy manőverezett, mint a fejetlen balta...
Ezzel együtt pilótaként nagy dilemma lett volna: Megkockáztatni a pompázst, vagy zabáltatni a hajtóművet, miközben ki tudja mennyi szovjet gépet fognak emelni rá/-juk/ ...folyamatosan.
A gázhőmérsékletének 50 fokkal történő emelése a MiG-25-nél Kadincev tábornok halálába került.
A berepülések és a kijelölt mérföldkövek teljesítése során egyedül a hajtómű okozott galibát, de az meglehetősen nagyot. 1972 februárjában gépbe építéshez szükséges teszteken átment, azonban 1973 februárjában az egyik hajtómű kompresszorán ventilátorfokozatának egy lapátja kiszakadt a földi tesztelés közben, ezzel gyakorlatilag teljesen tönkretette a hajtómű első szekcióját. Ennek ellenére a Légierő belement a hajtómű első szériájának gyártásába azzal a feltétellel, hogy májusig 150 óra problémamentes tesztet el kell érni. Itt kapott a program némi „hátszelet”. Bellis tábornok döntése szerint a nagy magasságú csúcssebességű teszteket elhalasztották – ami a performance envelope görbe kirepülés augusztusi határidejének csúszását jelentette – ameddig a probléma okát ki nem derítik. Az indoklás az volt, hogy a gép annak ellenére, hogy képes a +M2,0 sebességet elérni, arra csak fegyvertelenül képes. A vietnámi tapasztalatok alapján teljesen valószínűtlen volt a nagy magasságú- és sebességű légiharc.
A másik bibi a hajtómű - szívócsatorna vezérlésének hiányosságai voltak, amit a berepülési program nem tárt fel. Ennek okát nem részletezik sehol, de valószínű oka a berepülőpilóták más repülési stílusa lehetett. Az átlagpilóták a gép szolgálati idejének elején és az ACEVAL/AIMVAL tesztek alatt az előre kalkulált hajtómű ciklus kb. háromszorosát tették bele a hajtóműbe. A stagnation stall és pomázs jelenségek durván redukálták a hajtóművek élettartamát és gépveszteséget is okoztak. A hajtómű gyártás sem haladt a megfelelően ezért a '70-es évek végén a hadrafoghatóság 50% alatt volt a két új vadásznál. Egyes szerkezetkész gépekbe nem jutott hajtómű.
A szívócsatorna vezérlés módosítása volt szükséges, de nem oldotta meg teljesen a problémát, arra még várni kellett a digitális vezérléssel bíró F100-PW-220 képéven a '80-as évek közepéig.
A pompázst és stagnation stall-t úgy kerülték el, hogy manőverező légiharcban, ha beröffentették az utánégetőt, akkor sokszor úgy is hagyták. Ez viszont zabálta a kerót. A gyakorlatoknál ez túl sok felszállást és igen rövid szimulált légiharcokat jelentett, élesben meg igencsak redukált légiharc hosszatt vagy korlátozott harcászati hatósugarat eredményezett volna vagy utánégető nélküli légiharcot egyes esetekben.
Ehhez képesz az F-35 összes eddigi problémája összegezve egy marék lepkefing. A gép alapvető harcászati paramétereit és képességeit semmi sem veszélyezeteti és szó nincs arról, hogy a gépek az erőforrás és szívócsatorna vezérlés miatt vagy a földön legyenek vagy félig kiheréltek vagy kurta lábúak. Az F-135 hajtómű 400 fokkal forróbb minden mád GT-nél, és mégis jenki szinten elvárt élettartama van. A Rafale hajtóműve forróbb a megszokott 4. gen. hajtóműveknél, az élettartamán is látszik...
"...A hajtómű engedmények később igencsak visszaütöttek, mind az F-16 mind az F-15 esetén..."
Mi a történet pár szóban felvázolva?
Amikor a hírt olvastam az F-35 esetében, az fogalmazódott meg bennem, hogy szerintem annyira kicsi az eltérés az elméleti követelmény, meg a képesség között, hogy az jelentéktelen /Persze teljesíteni valószínűleg túl nagy áron lehetne a "kihegyezettség" miatt/.
Viszont rosszul mutatna a táblázat a minusz jelekkel a politikusok meg a bírálók szemében, hát egyszerűbb egy kicsit "csalni", azok meg úgysem veszik észre.
Ezzel nekem nincs semmi problémám, pláne ha ezen követelmények felállítása után jöttek még a kívánságlistákkal - amire utaltál többször is azt hiszem a HTKA fórumon.
A Super Hornet témát meg már kitárgyaltuk szintén ott :-)
Bár mivel az egy elcsendesedő topic volt, ezért nem írtam be, hogy ezzel a "kifordítom a konzolt" módszerrel nagyon nem értek egyet: A nagy áttervezés /Hornet - Super Hornet/ nem egy paraméterét vágták haza ezzel az igénytelen megoldással- - mondván spóroljunk a strukturális áttervezés költségén - miközben évtizedekig fog ez a spórolás visszaütni.
Nna, nem mindig azok okosok, akiknél a péztárca van, ez a lényeg :-)
Valahol csodálatos, hogy úgy kommentelsz, hogy nem nézel utána annak, hogy X programban milyen Y engedményt tettek anno. Csak három típust említek.
Az F-15 fejlesztésénél már a CAT I tesztek alatt is kapott engedményt a hajtómű. Az elvárt üres tömeg/üzemanyag arány sem valósult meg, csak az F-15C estén, az üzemanyagmennyiség ~11'500 fontról megnőtt ~13'000 tájára. Ez csak két példa egy gép estén. A hajtómű engedmények később igencsak visszaütöttek, mind az F-16 mind az F-15 esetén.
A Super Hornetnél is a kifele fordított fegyvertartók miatt a nagyobb méretből adódó tervezett plusz hatótáv nagy részét megette. Mégis elfogadták így a gépet és megint nem sikerült a Navy '600 mérföldes' csapásmérőt megalkotni... (Talán az F-35-tel sikerül ehhez közel kerülni.)
Az F-22 estén az utazósebességet is szupercirkálásra tervezték, tehát a gép élettartamának elég nagy részét szupeszonikus tartományban töltöte volna. (Ez egy tipikus 4. gen gépnél 2% alatt van.) Azt kijött az, hogy combat zone és 15-20 perc a baromi magas fajlagos fogyasztás miatt.
Elképesztő, hogy ilyen jelentéktelen eltérésen rúgóznak egyesek. Most komolyan, az hogy több száz méteres felszállási hossz esetén 15 méter nincs meg, attól összedől a világ? Attól, hogy az 500-600 mérföldes unrefuelled combat radius kisebb lesz ~25 mérfölddel, attól szar lesz a gép...? A fenti példák nagyságrendi eltérést jelentettek és mindegyik gép sikernek tekinthető.
Orosz szakértők szerint kínaiak a Szu-27 klonok modifikaciók során komoly technikai problémákkal találkoztak, ezért kell nekik a 35-ös. Már 2008ota beszélnek róla.
Mégsem dobják ki / kaszálták el tejesen a modernizációt. A hatótáv igények nem nőhetnek, mert az tervezéskor megadják. Utólag kvázi módosíthatatlan. Ha összejött vagy több is lett, akkor oké, ha nem akkor lehet engedményt tenni. A PAK-FA és J-20 hatósugár adatot meg a kisujjadból szoptad? Van fajlagos fogyasztás görbéd bármelyikre...?
Ne vedd személyes sértéstek, de olyan színvonalon kommentesz, mint egy általános iskolás. Vagy még azon sem...
Ha az iras legalabb felig igaz (a hatteret nem ismerve nem mondhatom ra, hogy szintiszta hazugsag), akkor gyanus egybeeses ha utolag azokat a parametereket modositottak aminek nem felelt meg es eppen olyan mertekben es foleg iranyban, hogy megfeleljen....
Raadasul a hatotavolsaggal szemben tobbnyire idovel noni szoktak az igenyek es nem csokkenni.
Annak fenyeben pedig, hogy az USA-n kivul minden szovetsegesnek csak F-35-e lesz (F22 nem es az USA-nak is az eredetileg tervezett 750 db F-22-nek is csak toredeke all rendelkezesre), veluk szemben pedig a nagyobb hatotavolsagu PAK-FA es J-20, inkabb lenne indokolt ha a hatotavolsaggal szembeni igeny none es nem csokkenne.
Hányszor jön még ez az elméleti szakemerek ócsároló komment? Szerintem nézzál már utána, hogy a Wrigt fivérek hogyan alkották meg a gépüket. Ők sem maguktól találták ki, hogy profilozni kell a szárnyat és nem árt, ha picit ívelt is...
És ezt kik találták ki? Bingo. Szerintem picit nézz utána annak, hogy hogyan fejlődött az elméleti aerodinamkia. Andak pár nevet és évszámot? Egyetlen komoly fizikus sem állította, hogy lehetetlen levegőnél nehezebb szerkezettel repülni. Az erőforrás hiányzott hozzá. A siklórepülés bizonyítottan működött. Amit Otto Lilienthal művelt az talán a görögök is meg tudták volna csinálni, siklórepülőt.
Nem lehet túl sikeres, aki indexből tájékozódik HT terén. Nem ez lenne az első alkalom, hogy módosítják az elvárásokat. Az meg nem csalás. "Imádom" az ilyen bulvárbalfasz cikkeket...
Szintén off. Újra reptilalmat kapott az F-22 típus,bár ha jól értettem akkor csak egy napra. Ugyanis mindenki nagy meglepetésére újra hypoxiás esetek történtek. Szeptember óta 9 ilyen eset történt.Bár megúszták őket gép és emberveszteség nélkül. Azt mondjuk nem tudom,hogy egy nap alatt mit turkálnak ki az OBOGS rendszerből,ha előtte tavaly májustól szeptemberig boncolgatták,és ezek szerint sokra nem jutottak.Úgyhogy kissé furcsa az egész.
Nem feltétlenül állja meg a helyét a "van pénz bőven" kifejezés, de az mindenképpen elmondható, hogy a '90-es évek óta (amelyek gyakorlatilag a mélypontot jelentették az orosz haderőben) nagyon komoly fejlődés tapasztalható - és természetesen még van mit fejlődniük.
Az összevetés így nem pontos. Ne a DoD teljes költségvetését számold, mert annak brutálisan nagy része bérköltség és a orosznál sokszorsan nagyobb és magasabb színvonalú eszközök üzemeltetése. Azt nézd meg, hogy a fejlesztésre szánt keretnek mi a kimenete. No, úgy azért mindjárt más a leányzó fekvése. És az orosz bérek is kúsznek felfelé meg úgy minden más is...
Pillanatnyilag az oroszok 1 komoly háborúban az első csapást Szu-34esekkel tervezik. Gondolom ez úgy festene, hogy 8 gép végzi az elektronikai lefedést, 2 meg teszi a dolgát. Ehelyett a 10 gép helyett kellene a 2 lopi támadó. 30 év késéssel csak megcsinálják.
One of the early Sukhoi exposures to the low visibility technologies were tests with Sukhoi Su-25 Frogfoot prototypes T8-11 and T8-12. First trial, code named "Astra", involved T8-11 which is now displayed in Monino Air Force museum. A graphite based filler was applied to the basic T8-11 airframe for reduction of the aircraft radar cross section (RCS). Additional tests involved the first series production T8-12, which became a testbed for radar absorbing material (RAM) coatings and special camouflage schemes, intended to lower radar and visible signatures of the aircraft. This low visibility paint tests were similar to those carried out for USAF A-10 in early 1990s. The cannon port was faired-over and forward fuselage of the stealthy Frogfoot was painted with rubber like material. For a brief period this RAM coated T8-12 joined T8-16 at Khodynka, but its prompt removal suggested that the hightech and state secrets were at stake and it was put on display by a mistake or ignorance in a first place.
"Rohamleptekben kezdtek bele minden fegyvernem fejlesztesebe."
Ami teljesen érthető. Mostanában van elegendő pénz arra, hogy erre is tudjanak figyelmet fordítani.
"Ha 2020 helyett csak 2030-ra lesz meg, az szvsz csak akkor szamit kesesnek ha kozben mondjuk 2028-ban beut egy olyan haboru amiben letfontossagu lenne az adott eszkoz."
Ettől - azt hiszem - nem kell tartanunk.
"Ha nem jelentettek volna be, nem is hianyolnank (a mostani is teljesen jol ellatja a feladatat)."
Ez kétségtelen.
Az ötödik generációs típusoknak szerintem akkor van a legnagyobb jelentősége, amikor olyan ellenféllel kerülünk szembe, akinek szintén van egy ilyen kategóriájú gépe.
"Egy orosz allami vallalatnal ahol a mernok ugyanannyi fizetesert uli vegig a napi 8 orat akkor is ha van munkaja es akkor is ha nincs, nem szamit annyira a hatarido."
No igen, de mi van azokkal a magánvállalatokkal, akik beszállítókként vesznek részt egy-egy programban (mert feltételezem, hogy nem egy ilyen cég van Oroszországban is)? Ott azért már nem annyira mindegy.
