csak ne essenek az önsajnálatba, és ne válasszanak olyan kényszereszközökt, mint munkamánia, adrnalin függőség, alkoholizmus, és társai...
err is van precedns, nem egy.
egyébként, aki nem házasságlevéllel, de hosszú évekn át együttél a társával is ebbe a kategóriába sorolható. ők már szinte csak hivatalosan nem házasok. minden egyéb tekintetben azzá válnak...
én csak azt csodálom a váló pasikban, hogy milyen higgadtan tudják intézni a dolgokat, még akkor is ha a nő mindent elkövet, hogy ne legyen könnyű. bár erre biztos van ellenpélda is bőven.
az őseim elváltak.
a nevelőapám 16 év alatt nem.
higgye el, egy hazug nős, ámító, és csaló sokkal rosszabb, mint egy óvatos elvált. mert ők meglépték, vagy meglépették velük a dolgot. ismerik, amit sokaknak ismerniük kellene, hogy tudják, mit érnek bizonyos dolgok. és tévedni is kell..
és az ember változik, így a hozzá illő társ is változik. ez törvényszerű, és jó is...
aki ismer, tudja rólam, hogy a férfi nem nagy rajongója vagyok, minden negatív felhangtól függetlenül. de az elvált és a válófélben lévő férfiak nagyon érzékenyek és törékenyek egy oldalról, ami nem teszi őket gyengévé, inkább azt váltják ki a magamfajtából, hogy sokkal jobban odafigyeljen rájuk, és arra buzdítsa őket, hogy saját kudarcaik és gyengeségeik felvállalása teszi őket naggyá.. és az, ha közben nemesek maradnak, mindennek ellenére...
hajadon. az is marad.
de higgye el, hogy tudom, mit beszélek.
volt agglegény, nős, kezdő, haladó, de az elvált férfi a legtisztább eset. van elég keserűsége, tapasztalata, összetört szíve, megszerzett-elvesztett önbizalma, nem ámít, nem porhint, nem vacillál, nem köntörfalaz, elég kemény és szemét ahhoz, hogy tudja, mit akar, ismeri a női nemet, de mindezért fél is. de az orvosolható.
egyszóval racionális, és korrektebb is, ugyanakkor tudja értékelni, ha kap.
s a legtöbb nem akar gyereket már;o)))
Jól van, én kimondom. A múlt hétvégén együtt bicikliztünk négyesben: ex, 2 lányunk meg én. Kedvesemnek pedig a közelgő szülinapjára az ő exével közösen fogunk egy kerékpárt venni ajándékba. Hogy mi ebből a tanulság? Az, hogy egy bicikli nagyon sokba kerül, de megéri.
Minden héten.
Mivel az anyjuk most jár levelezőn főiskolára és péntek-szombatonként iskolában van, ilyenkor péntek déltől szombat estig velem vannak a srácok.
Néha vasárnap is.
És mi azért néha csinálunk közös programokat is a gyerekekkel. Mozi, kiállítás meg ilyenek.
Bár klubtag nem lehetek, ismerek viszont olyan elvált férjet, aki szintén egyedül neveli az egyik fiát, két fiú pedig az anyánál maradt, velük is példás a viszonya, szinte többet vannak nála, mint az anyjuknál. Emelem a kalapom.
A mamának inkább saját programjai vannak. A gyerekekkel mindig szívesen csinálok közös programokat. Bár nem könnyű, mert eléggé különbözik az érdeklődési körük. Meg azt hiszem, az életkor-különbség mostanában kezd kiütközni rajtuk, ami az egyiknek tetszik, a másiknak nem biztos.
Az én fiam is apás volt (ki tudja miért), pedig az ex-em néha még azt is elfelejtette, hogy megszületett. És dühös volt, amikor a gyerek előbb kapott enni-inni, stb.
Igen, velem marad. A kisebbik is lány, ő 8 múlt nemrég.
Tudom, hogy ez szokatlan felállás. Én viszont tele vagyok azzal a hülye szöveggel, hogy "a gyereknek az anyja mellett a helye", meg hasonló baromságok. Miért ne lenne képes az apja is nevelni? A másik baromságnak meg a gyerektartást tartom. Nekem ne a bíróság írja elő, hogy mennyit költsek a gyerekemre.
Egyébként a két gyerek is az elhelyezésüknek megfelelő viszonyban van velünk, azaz a kisebbik inkább az anyjához húz, a nagyobbik meg velem jön ki jobban. Az exszel ebben szerencsére elég könnyen meg tudtunk egyezni.
