Már megint Armstrongékat fogom felhozni, pedig nem célom, de ugye ők is úgy indultak neki az útnak, hogy a túlélésüknek csak 50-50 % esélye volt. Azért ez bátorság a javából. De ha már a Young-Crippen párost említed: mondjuk az Apollo-7 sem volt sokkal kipróbáltabb, mint a Shuttle, sőt az első ilyen hajó legénysége bennégett előttük. Azért szerintem lehet itt egyéniségeket találni.
De ha már itt tartunk: egy kérdés = KINEK KI A KEDVENC ŰRHAJÓSA?
Csubakka :)))
Komolyabban, az eddigi űrhajósokért személy szerint nincs mit rajongani rajongani. A kapszula jellegű úrhajókon túl sok "vezetnivaló" nincs, amitől az egyik team látványosan jobb tudna lenni a másiknál. Másrészt az űrutazások annyira megszervezettek, és eltervezettek, ami megint nem kedvez az egyéniségnek. Pl az ISS legénységei is szinte tökegyformák jellegre, most az egyik szerelgeti az Elektron zoxigéngenerátort, fél év múlva egy másik ugyanolyan.
Ha valakik számomra többek az átlagnál, az a Young-Crippen páros, akik a Shuttle első útján valóban repültek egy forradalmian új és élesben teljesen kipróbálatlan technikával.
Én baromi nagyra tartom mindegyiket, Armstrongot is, igaz messze nem ő a kedvencem. Ami Armstrongot illeti, szerintem nála az volt a baromi nagy dolog, hogy a Te általad is említett kevés tapasztalat ellenére is mindig feltalálta magát, felsimerte, hogy a Gemini 8-on hogy menekülhetnének meg és akkor is feltalálta magát, amikor a komputer egy halálos sziklamező felé vitte őket az Eagle-lel. Ettől volt ő nagy ember, hogy a tudására támaszkodva rögtönözni tudott a váratlan helyzetekben (hidd el, túl sok ember nem képes erre). Young másban volt nagy, és még sorolhatnánk mind a tizenkettőt, valamiben mindegyik különleges volt.
Az elsőség kérdését elsősorban a szerencse döntötte el, annyi volt a "ha".
Én Armstrongot semmivel sem tartom többre, mint a másik tizenegyet, aki a Holdon járt.Ráadásul A.-nak volt a legkevesebb űrhajózási tapasztalata.Ő csak egyszer járt fenn a Gemini 8-cal és akkor is hamar le kellett jönni.A John Young kétszer repült Geminivel,járt a Hold körül, igaz el is jutott a felszinére, de egy ilyen gyakorlottabb embert inkább el tudtam volna képzelni elsőként.Persze Armstrong egy civil tesztpilóta volt, ami akkoriban talán nyomott valamit a latban.
Nem tudom. Mondjuk én 8 hónapos voltam, amikor Armstrong és Aldrin odafönn jártak. Talán van rá esély, hogy egy emberi élettartamba beleférjen a Hold és a Mars is.
Hülyeség lenne most azt írni, hogy nagy hiányérzettel fogok meghalni, ha mégsem, de mindenesetre most nagyon hiányzik a lelkemnek, hogy nincsenek olyan hősök, mint Armstrong (vagy Wally Schirra) volt akkoriban és az is nagyon hiányzik, hogy nincs minek drukkolni, mert engem speciel untat az ISS, meg a Space Shuttle... Bocs, ha nagyképű voltam.
A földfelszínen elhelyezett naperőműveknek teljesítménykorlátjai vannak. Természetesen az űrből sem tudunk lesugározni akármennyi energiát (a fogadóállomások korlátozzák ezt), de onnan azért lényegesen több nyerhető, és ráadásul kevesebb földi környezetmódosítással.
Értem, de hát itt megawattokat kelle átvinni.Azért minden álom csak nem fog megvalósulni.Valahol csak van egy határ,nem?Ezt a rengeteg elektromos ketyerét kellene megrendszabályozni,daráló,mixer,krumplihámozó,sok kis fogyasztás, de egyszerre rengeteg.
Konkrétan tudok olyan alkalmazásról, ahol a nagyfeszültségen (>110kV) elhelyezett mérőváltót optikai kábel köti össze a földpotenciálon elhelyezett berendezésekkel. A mérőváltó elektronikájának az energiát az optikai kábelen küldött lézerimpulzusok biztosítják, és mellesleg ezek a lézerimpulzusok biztosítják a digitális mintavétel pontos időpontját is.
Miért kellene fellöni a napelemeket az ürbe, hogy lesugározzák az energiát?
Nem lenne ez tul drága megoldás?
Helyette lehetne inkább a Föld felszinén elhelyezni a napelemeket afrikai országokban, és kábellel összekötni a napelemeket Európával.
rengeteg a plusz kockázati tényezö ha ürbe telepijük a napelemet, pl elszakadhat a kábel, vagy félremegy a mikro nyaláb, és néhány embert aki a hullám fogadó állomás közelében lakik a kelleténél jobban lebarnit ....
Arra már volt egyáltalán példa,hogy lézerfényből áramot állítottak elő? És ugyanezt mikrohullámból is? Mert gondolom a lézerfényt nem fotocellákra akarják vetíteni és abból áramot. A sivatag esetében meg csak gondoljatok a galacsingörgető bogarak életterének a megváltozására.Ezt a zöldek biztos nem engednék.
"Ahhoz, hogy a nap felől érkező lehető legtöbb energiát tudjuk felhasználn"
napenergiánál ilyen szempont nincsen. mivel a napenergia praktikusan végtelennek tekinthető, ezért a hatásfok teljesen mindegy. nem is számolnak hatásfokot, csak összehasonlításképpen. a fontos mérőszám a teljes életciklusra számolt bekerülési összeg és a termelt eneriga hányadosa. nyilván ebben benne van az energiaközlés hatásfoka, de benne van annak ára is. ha olcsó, de pazarló, az nekünk teljesen megfelel.
"mert a lesugárzás útvonalában erősen hatnak a környezetükre"
azért nem kell a város közepére építeni. vannak egyébként jó áthatolóképességű sugárzások. egyelőre mind a lesugárzás, mind a kábel, mind az űrbeli naperőmű álom. hogy melyik válik leghamarabb gazdasági realitássá, azt nem tudni. simán lehet, hogy mire lesz már életképes naperőműre keret, addigra lesz jó mikrohullámú nyaláb, de nem lesz használható űrkábel. az is lehet, hogy pont fordítva.
"fogadóállomás szerkezetileg elviselje az ekkora energiasűrüségből adodó hőterhelést"
ezt például kicsit sem érzem problémának. most is működnek gigawatt nagyságrendű erőművek, nem látom be, hogy miért lenne probléma elfogni egy hasonló nagyságrendű mikrohullámú vagy más sugárzást. nem látom be, miért lenne könnyebb, mint a dróton jövő áramot fogadni.
"20-30 méteres tükörrel is akkora energiakoncentrációt lehet elérni aminél a fókuszpontba helyezett generátor egység forró pontja eléri 800-1000C körüli hőmérsékletet."
azért, mert ekkora hőmérséklettel lehet jó energiaátvitelt csinálni. a mai erőművek turbinásak, kétszáz fokos hőfelvevő elemmel nem tudnák elég gyorsan melegíteni a hőszállító közeget. százszor ekkora erőműben is ugyanekkora lenne a hőmérséklet, csak az anyagáramok lennének nagyobbak.
"Miért geostac? Azért, mert ezzel lehet biztosítani, hogy a kábel"
nyilván, ha a kábeles megoldást eldöntötted, akkor csak a geostac kerülhet szóba. szerencsések az egyenlítő mellett lakó népek.
A jelenleg ismert szupravezetőkkel azért van egy-két probléma. Egyrészt hűteni kell, ez önmagában felvet szigetelési, hűtési, és ezekkel együtt súlyproblémákat is. A másik probléma, hogy van a szupravezetőknek egy határárama, ami felett egyszerűen megszünik a szupravezetés. És ekkor még nem is készítettünk egy marha hosszú hajlékony kábelt belőle...
Mi lenne, ha nem tűznénk ki nagyobb célokat, mint hogy a sivatag egy részére éjszaka is nappai fényt sugározzunk? Ekkor a naperőművek, mindegy, hogy milyen fajta, 24 órás üzemű lehetne, és ha egy kicsit elkódorog a sugár, na bumm, legfeljebb nem kell este közvilágítás.
Nya, akkor menjünk bele ebbe az energiatermeléses dologba. Ahhoz, hogy a nap felől érkező lehető legtöbb energiát tudjuk felhasználni, egy olyan átvivő közegre van szükségünk, aminek a lehető legkisebb a vesztesége, ergo a lehető legnagyobb hatásfokkal rendelkezik. A szupravezető maga 99.9999% körüli hatásfokával elég jónak mondható a lézer 10-18% és a mikrohullámok 30-35% körüli értékeihez képest. További előnye a szupravezetőknek, hogy ez igényli az adott áramerősséghez a legkisebb keresztmetszetet, tehát a vezetők közül ez használható fel a legkisebb tömegű szerkezet megalkotásához.
Miért nem jó a lézer és a mikrohullám? A veszteségeik melett azért sem, mert a lesugárzás útvonalában erősen hatnak a környezetükre. Szerintem senki sem kíváncsi arra, hogy milyen látvány egy több száz esetleg ezer megawatt teljesítményű lézer szóródás effektusa a felhőzeten, vagy egy ilyen energianyaláb által generált gőz-plazma. További probléma a fény és a mikrohullám lesugárzásánál, hogy a fogadóállomás szerkezetileg elviselje az ekkora energiasűrüségből adodó hőterhelést. Pl. A tükrös rendszerű naperőműveknél jelenleg is az egyik legnagyobb probléma, hogy egy 20-30 méteres tükörrel is akkora energiakoncentrációt lehet elérni aminél a fókuszpontba helyezett generátor egység forró pontja eléri 800-1000C körüli hőmérsékletet.
Miért geostac? Azért, mert ezzel lehet biztosítani, hogy a kábel folyamatosan egy helyben maradjon. Ekkora távolságon természetesen lehet pár kilóméter lődörgése a rendszernek. További nagy előnye a relatíve magas pályának, hogy ritka és csak kis energiájú pályakorrekcióra van szüksége, emiatt a napelemtáblák felülete akár több négyzetkilóméternyi is lehet a minimális tömeggel.
Öszintén szólva erre nem emlékszem pontosan. Lehet, hogy nem is volt leírva abban a cikkben. Mivel maga az antenna is (ami lesugározza) elég nagydarab, ezért nem lehet olyan egyszerű mozgatni (irányítani), ezért talán ez is geostac elképzelés volt.
A mikrohullámú sugárzás felfogásához vékony antennákl hálozatára van szükség, ami lehet lényegesen nagyobb, mint maga a légahjó (akár több kisegítő ballon is tudná tartani együtt a súlyát a messzire túlnyúló részeknek.).
Mikrohullámnál valami olyasmiről van szó, hogy a sugárzás egy része oldalra elég nagy szögben szétsugárzódik (itt elveszik), míg a fő nyaláb az eléggé konvergens. Nem tudom mennyit jelent ez az eléggé, de 1500-2000m átmérőjű fogadóállomásról olvastam régebben. Gondolom ebbe belefér.
milyen összetartást lehet elérni mikrohullámmal? azért vizsgáltam lézert, mert azzal van esély geostac pályáról idehozni energiát. egy kicsit is széttartóbb nyaláb esetén megyényi (földrésznyi?) fogadóállomás kellene. egyébként elvileg létezik mikrohullámú lézer is, de nem tudom, hogy gyakorlatilag is létezik-e, és mit tud.
léghajó esetén fokozottan számítana a célterület mérete. 160m-es átmérőjű lebegő cuccot még lehet csinálni, de öt kilométereset aligha.
Általában nem lézert szoktak javasolni energialesugárzásra, hanem mikrohullámot. Mondjuk a lézer is felmerült már, mint leehtőség. A nagy energiasűrűséget (a nyalábv végén) nem szokták szeretni, mert ha valami félresikerül a célzásban, akkor gondot, veszélyt jelenthet. Ami tervezetet olvastam, abban a mikrohullámú nyaláb végén , ha valaki belesétál, akkor csak egy kis meleget érez, de nincs rövid idő alatt káros hatása. Szóval pl. madarak is átrepülhetnek rajta, nem fognak megfőni. :)
Lényeges kérdés, hogy mennyire zavarja a nyaláb átjutását a légkör (pára, szennyeződés, por), illetve zon belül kiemelten a felhők. Atz hiszem a mikrohullámot el tudja nyelni a felhő (apró jégszemcsék tömege), és talán a lézert is..
Nem tudom, hogy meg lehet-e az t csinálni, hogy nagy magasságban egy pont fölött lebegő (repülő) nagy kiterjedésű léghajón lenne a nyaláb fogadása, és arról az energia kábeleken keresztül jutn le a földre. Megfelelő magasságban lebegő (manőverező) léghajó (mondjuk héliumos) ötelete már felmerült telekommunikációs adó-vevő központként is. Bár ott nem volt szó a földig érő kábelről. Bár a 20km-es távolság áthidalására már másfajta jellemzőjű sugárzást (mondjuk más lézert) is lehetne használni, mint amivel a nagy messzeségből eljut idáig az energia.
én ezzel együtt napszinkron pályára szavaznék, amit persze lehet vitatni. akkor is fix helyre lehet építeni a befogó területeket, amik esetleg lehetnek elnyújtottak is, követve pár kilométeren a szonda útját. a szondának marha pontosan kell célozni, de ezt a közelség miatt online kommunikációval lehet segíteni. célszerű persze a műhold szokásos pályája mentén több ilyen "drop zone"-t kialakítani. az energiasűrűséget is meg kell növelni, hiszen folyamatos begyűjtés mellett csak néhány rövid lesugárzási időszak lenne, de ez talán hatásfok szempontjából is előnyös. és még az is előny, hogy egyetlen erőmű a föld több pontján is lesugározhat. ez javítja a skálázhatóságot.
közben utánaolvastam, vannak lézerek, amik geostac pályáról kb 150m-es átmérőjű kört világítanának meg. a 150m megfelelőnek látszik, tehát elvi akadálya nincsen a geostac pályának sem. illetve kérdés, hogy a szükséges teljesítményű lézerek is tudják-e ezt a mértékű összetartást. irányítási problémák ott is vannak ám. mivel a föld-szonda-nap szög folyamatosan változik, valamit forgatni kell. ez vagy a lézer, vagy a napelem lehet. még egy kis gond, hogy évente kétszer egy-egy időszakban a geostac pálya a föld takarásába kerül minden körülforduláskor egyszer. ilyenkor csökken a teljesítménye. a napszinkron pályánál ez nincsen (asszem legalábbis).
