a legelső még leginkább egyfajta spirituális-vallási jellegű volt, ezt hozta létre Hiawatha valamikor a XV. században.
Az Öt Nemzet vagy Irokéz Liga már az első európai felfedezők megjelenésével egyidőben keletkezhetett. Ez már szorosabb szövetség volt, egyfajta szövetségi "alkotmánnyal" és "parlamenttel" (a sachemek tanácsa).
A Covenant Chain kifejezés ezen is jóval túlmutat, a szűkebb értelemben vett irokéz törzseken túl kiterjedt az irokézek csatlósaira is, akiket a legtöbbször fegyverrel kényszerítettek engedelmességre.
A Covenant Chain lényege, hogy különböző szerződésekkel egymáshoz láncolta a törzseket.
Fő célja az volt, hogy a prémkereskedelemben biztosítsa az irokézek elsőbbségét és hasznát.
1670 körül jött létre és az 1700-as évek elején fölbomlott.
Bár az 1700-as évek első felében az irokézek megpróbálták régi fényében föléleszteni a Covenant Chaint, a francia gyarmatosítók expanziója miatt csak részben jártak sikerrel.
(A Covenant Chain tagjai elvileg az angolok szövetségesei, míg az ezen kívüli törzsek a franciák szövetségesei voltak, de a valóság ennél sokkal összetettebb volt).
"Én eddig azt a verziót ismertem, hogy az Irokéz Törzsszövetséget Hiawatha alapította, egyesek szerint vmikor Kolumbusz előtt, mások szerint a XVI. században."
Az nem lehet, hogy ez csak a legenda?
"Az is érdekelne még, hogy hogy a függetlenségi háború idején melyik törzs kinek az oldalára állt."
Az biztos, hogy a mohawk-ok, cayugák, onondagák angolpártiak voltak, a tuscarorák és az oneidák az amerikaiak mellett harcoltak. A senecák megosztottak voltak mint rendesen - többségük az angolok mellé, egy kisebb csoport az amerikaiak mellé állt.
(Érdekes, hogy a senecák egy része annak idején részt vett a Pontiac-felkelésben is, ami miatt a többi törzs egy darabig kiközösítette őket, hiszen a liga elvileg az angolok mellett állt.)
Az alábbi mondatod kicsit meglepett, de nyilván én vagyok a hibás, mert nem említettem meg újra, hogy ez nem egy régi gyűrű utólagos értelmezéssel, hanem egy napjainkban készített ékszer.
"A kereszten kívül azonban a többi szimbólum nehezen kapcsolható a kereszténységhez."
Elgondolkodtam, hogy mit tehetnék, hogy ne kezdjek egy "de igen - de nem - de igen - de nem" színvonalú eldönthetetlen vitát. Egy kis szótárazást végeztem Pál József és Újvári Edit (Szegedi Tudományegyetem) Szimbólumtár c. munkájából. Pirossal a gyűrű jelképeinek eredeti értelmezését, zölddel az általánosnak mondható jelentést, kékkel pedig a speciálisan keresztény vonatkozásokat jelöltem az említett forrásból. Feketével kiegészítő megjegyzéseket és idézeteket írtam a Bibliából és más szerzőktől, vagy a szimbólumhoz, vagy a hozzá adott magyarázathoz.
a víz jelképe
A vízből mint az élet forrásából kiemelkedő dolog formát kap, vagyis megszületik, behatárolhatóvá válik, s elkezdi önálló életét. A vízhez, az eredethez való visszatérés, a reintegrálódás, a forma elvesztése egyaránt magában foglalja a halálnak, a régi élet megszűnésének és az újjászületésnek a lehetőségét.
A keresztelési szertartásban játszott szimbolikus szerepét így összegzi Tertullianus: [a víz] az isteni lélek első székhelye, aki ezt minden más elemmel szemben előnyben részesíti [ ] Elsőként a víz hozott létre eleven lényt, így ne csodálkozzunk rajta, hogy később a víz a keresztségben életet képes adni (A keresztségről, III).
A hullámzó folyó jelképe
A folyóvíz táplálékot, átvitt értelemben pedig szentséget jelentett. A folyó képzetéhez azonban a termékenyítő erővel együtt a pusztító, romboló erő is hozzátartozik, szimbolikájában az élet- és halál-jelentés együtt van jelen.
A folyóban való megmerülés a vízzel együtt a megtisztulást és a halhatatlanságot, az újjászületést jelképezi számos vallási rítushoz hasonlóan a kereszténységben is.
Isten, Teremtő
A kör mindig az isteni, az égi, a szellemi tartalom, szemben a négyzettel, amely az emberi, a földi és a testi jelképe.
A keresztény ikonográfiában az örökkévalóság, a három egymásba fonódó, összeforrott kör pedig a Szentháromság jelképe, kifejezve az Atya, a Fiú és a Szentlélek felbonthatatlan egységét.
Isten küldi ajándékait a Földanyának.
A föld az egyetemes anya, a termékenység archetípusa. A földet megtermékenyítheti az ég, eső vagy villám formájában.
A zsidó és keresztény hagyományban a föld a menny, a spirituális szféra ellentéte; ebben az értelemben a tökéletlenség, az anyagi és az emberi régió, valamint a termékenység kifejezője. Az Úr belőle alkotta meg az embert és a többi élőlényt, s gazdagságát az embernek ajándékozta (Ter 1,2431). Az élet kezdete, ahová a test végső nyugalomra tér meg a halál után.
"Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés leszott, a hová küldöttem."
(Ézs. 55,10.)
A Nap (apa), amitől élet nő a Földön, ami fenntartja az élelmet és az erdei vadat.
A fény és melegség égiteste, az élet forrása. Aktív őselem, maszkulin princípium; a kozmikus értelem és az igazság egyetemes szimbóluma. Látszólagos Föld körüli útja az élet, a halál és az újjászületés jelképévé avatta.
A Biblia is számos helyen von párhuzamot Isten, ill. Krisztus és a Nap között (pl. Zsolt 84,12). A Nap Isten dicsőségének legfőbb természeti kifejezője. A gótikus székesegyházak homlokzatán a rózsaablakot Napként és Krisztusként értelmezték. Assisi Szt. Ferenc Naphimnuszában az Isten teremtette világban megnyilvánuló szépség és rend legfőbb kifejezője: Áldott vagy, Uram, s kezed minden műve áldott, / legfőképpen öreg bátyánk, a Nap [ ] tündökletes, / ó, felséges Atyánk, mint te magad.
"Mert nap és pajzs az Úr" (Zsolt, 84,12.)
(Itt nem állom meg, hogy vissza ne utaljak azokra a bőrfestésekre, ahol az isteni lényeget tényleg pajzs jelképezte...)
Született amerikaiak életmódja, ahogy tisztelik Istent és megköszönik ajándékait.
"Az archaikus vallásokban a misszió ellenállást ébreszt, mert a missziós vallásokban erőszakot látnak, amely a hatalmak egyensúlyát és stabilitását elpusztítja. Ez a szemrehányás a külföldiekre vonatkozik, ... szerintük a kereszténységhez való csatlakozás a nemzetiség megváltoztatását jelenti" (G. van der Leeuw)
"És lészen, hogy azon a helyen, a hol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fognak hívatni."(Róm. 9,26.)
Kunyhó szimbólum: hűség Istenhez és egymáshoz, az élet tisztelete.
A különböző törzsi kultúrák varázslóinak hatalmas erőket rejtő kunyhójához hasonlóan ehhez kapcsolódtak a törzset összetartó gyűlések, ünnepek, szertartások, rítusok; itt álltak a közösség istenszobrai, bálványai, ebben az értelemben az isteni megjelenés, megnyilatkozás színhelye.
A kereszténységben Isten házának, az Eklézsiának (Egyház) jelképe.
"És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök." (Jelenések 21.3.)
Az egység jelképe, az élet értelme, Isten gyermekének lenni.
A kereszt a legrégebbi és legelterjedtebb szimbólumok közé tartozik; számos mitologikus és vallási rendszerben megtalálható. Kozmikus szimbólumként a két szára által kijelölt kereszteződési pont a világ központja.
A keresztény hagyományban a kereszt szimbolikája központi jelentőségű: ebbe a képbe sűrítették bele a Megváltó szenvedéseit, az üdvözülést, magát a keresztény hitet (1Kor 1,1832). A kereszt a megfeszített Krisztust, valamint Krisztusnak a bűn és a halál feletti győzelmét jelképezi
Az egyenlő szárú görög kereszt, a crux quadrata ősi keresztény szimbólum, amely a körbeírható kereszt. A görögkeleti templomok alaprajzukban ezt a formát követik, s kupoladíszítésként is megjelenik.
"Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk,és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van." (1 Ján. 3, 2.)
A tökéletlen élettől való megtisztulás, Krisztus születése.
A földet megtermékenyítő isteni befolyás, az üdvösség és megtisztulás, valamint az áthatolás szexuális és spirituális értelemben vett szimbóluma.
A Bibliában az eső az isteni áldás és kegyelem jele (Zsolt 72,6), amelynek megtermékenyítő ereje az Úr szavát és az üdvösség beteljesedését jelenti (Iz 45,8), az esőhozó felhők pedig a fényre szomjúhozó föld és a megváltásra vágyó emberiség várakozását fejezik ki (Iz 60,8)
"Szálljon alá, mint eső a rétre, mint zápor, amely megöntözi a földet." (Zsolt. 72,6.)
A mondat a királyra/messiásra vonatkozik.
"Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből,
Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén (1 Pét. 1,18.)
Tudom, hogy így is tömény, amit írtam, és ebben a fórum-műfajban többet már nem nagyon tehetek hozzá. csak még annyit, én nem teszek egyenlőségjelet a vallások közé, de szeretem, ha megpróbáljuk megérteni egymást, és örömmel tölt el, ha sikerül. Az idézetekben hasonlóságok és különbségek mutatkoznak meg, de véleményem szerint ezt a gyűrűt csak a mellé adott értelmezések nélkül tekinthetnénk kizárólag az indián világkép ábrázolásának.
Ami a szimbólumok "keresztény" voltát illeti:
" Ne veszítsük szem elől az emberi szellem történetének mély és oszthatatlan egységét." (Mircea Eliade)
Egyébként az irokézek által 1670 körül összekovácsolt nagy törzsszövetséget hívták Covenant Chain-nek, azaz Szerződés Láncnak.
Én eddig azt a verziót ismertem, hogy az Irokéz Törzsszövetséget Hiawatha alapította, egyesek szerint vmikor Kolumbusz előtt, mások szerint a XVI. században. Ezek szerint az még nem az Irokéz Liga volt, csak valami laza szövetségféle? Az is érdekelne még, hogy hogy a függetlenségi háború idején melyik törzs kinek az oldalára állt.
Szürke Bagolyjal kapcsolatban: ha valakit érdekel, a mek.oszk.hu - n fenn van tőle A vadon fiai ( Az író neve angolul van feltüntetve, mint Grey Owl).
Ha jól emlékszem, Washington annak idején részt vett a francia-indián háborúban is, ott volt Braddock tábornok katasztrofális vereséget szenvedett egységeiben.
Gondolom, mély nyomokat hagyott benne, bár Braddockot éppen nem az irokézek, hanem a huronok és az algonkinok intézték el. Az irokézek akkor Anglia szövetségesei voltak.
Korábban már írtam ezen a topikon arról a büntetőhadjáratról, amit az amerikai hadsereg az irokéz falvak ellen folytatott. Az indiángyűlölő első elnök, George Washington személyes utasítására indult el az a büntetőhadtest, amit az ír származású John Sullivan tábornok vezetett. Erre - ha jól emlékszem - 1779-ben vagy 1780-ban került sor.
Tucatjával perzselték fel az irokéz falvakat és a hozzájuk tartozó vetéseket is.
Ekkor kapta G. Washington az irokézektől a "várospusztító" nevet
Érdekes példa az erkölcsi kettős mércére, hogy míg az európaiak egymás közti háborúiban a XIX. században a "felperzselt föld" taktikáját már többé-kevésbé tiltották, barbárságnak tartották, addig azt a színesbőrű népek ellen viselt háborúkban többnyire megengedhetőnek tartották...
A hangosképen látható kutenai férfiak - velem együtt - sok örömet kívánnak az elkövetkező hónapokhoz és évekhez, egyben őszinte lelki támogatásukról biztosítanak ;-)
Igen, láttam, már nem is tudom melyik külföldi adón, úgyhogy azért minden mélységében nem biztos, hogy megértettem. Abban egészen biztos vagyok, hogy a cím a Covenant Chain miatt lett az, ami.
Pierce Brosnan játszotta Sir William Johnsont, a másik főszereplő a Joseph Brandt-et játszó Eric Schweig volt (ő volt Uncas az Utolsó mohikánban), de - szokás szerint :-) - szerepelt benne Graham Greene és Wes Studi is (1 évvel a Farkasokkal Táncoló után készült, akkor divat volt a téma is és felkapottak lettek az ott feltűnt indián színészek is). Érdekes és történelmileg meglehetősen pontosnak és hitelesnek tűnő volt. A cselekmények főként a Függetlenségi Háború idején játszódtak, amikor felbomlott az Irokéz Liga, egy részük az angolok, más részük a leendő USA mellé állt, így gyakran egymás ellen harcoltak. Majd a háború után létrejött a törzsszövetség helyreállítása spirituális alapon és elkezdődött az északi vándorút Kanadába.
"Legitimnek tekinti-e a gyűrűkészítő vallását Galgadio és annie99 és más eurocentrikus neveltetésű Krisztus-hívők?"
Hát ami azt illeti, a protestantizmus legfanatikusabb, legfundamentalistább irányzatai éppenhogy Észak-Amerikában vannak és nem Európában, de azért értem, hogy mit akartál kérdezni:-)
Gyönyörű munka ez a gyűrű, gyönyörűek és kifejezőek a rajta lévő szimbólumok is.
Kifejezik az észak-amerikai indián világképet.
A kereszten kívül azonban a többi szimbólum nehezen kapcsolható a kereszténységhez.
"Nem tudom, látod-e az ő életének gyümölcseit ennek a gyűrűnek az utolsó ábráján, vagy átléphetetlen számodra a Földanya problémája..."
Nekem semmi bajom ezzel, ellenben a legtöbb teológus számára elfogadhatatlan ez a fajta szinkretizmus.
Namost én ebben a vitában nem akarok döntőbíró lenni, nem az én tisztem, csak egyszerűen megállapítottam, hogy a kereszténység nagy része - beleértve a protestánsokat, katolikusokat is - nagyon megcsontosodott ahhoz, hogy a vallásba új elemeket tudjon beemelni.
Ezt a csirikava gyűrűt egyszer már felraktam, de nem kommentáltam. Arra szeretnélek kérni, hogy nézd végig figyelmesen.
Pontosan azt mutatja, hogy készítője "közös nevezőre" tudta hozni a két világnézetet, pontosabban fogalmazva itt a Krisztusi gondolat inkulturációja érhető tetten egy számunkra idegen világnézetű közegben. A kérdés nem az ő oldalán van, hanem a miénken. Legitimnek tekinti-e a gyűrűkészítő vallását Galgadio és annie99 és más eurocentrikus neveltetésű Krisztus-hívők?
Az én véleményem az, hogy senki nem uralkodhat mások hite felett. A vallásfenomenológia egyik "főtétele" az, hogy a tudományos értelemben vett misszió mindig egyenlő a szinkretizmussal. Ha figyelembe vesszük, hogy az ember agya nem egy winchester, ami egy mozdulattal kicserélhető, akkor ez elég könnyen érthető is. A hellenizálódás folyamatában a keresztény vallás egyszer már átesett egy mélyreható változáson, később pedig olyan változatos irányokba indult el, hogy nagyobb különbségek vannak a valláson belül, mint az apostoli hitvallás és a csirikava gyűrű közt. (feminista teológia, stb.)
De az én témám más.
Az egyik szemem nevetett ugyan, ahogy Naiche története kibontakozott előttem, de a másik bizony sírt. Mert hiába fogadta nyíltan testvérül a fehéreket, vállalva, hogy saját népe közt tekintélyét veszíti és marginális helyzetbe sodródik, egyetlen levelet sem olvastam, amiben a misszionárius testvérének nevezte volna őt. Pedig azt gondolom, hogy annak érezte. Erre utal, hogy Naiche gyerekei rajongva szerették őt, és Amelia levélben emlékezett meg róla halála után. De a hivatalos egyházi levelezésben ez a szóhasználat nem fordulhatott elő. Nem tudom, érzed-e, hogy ez mennyire botrányos...
Lehet és szokás azon vitatkozni, hogy Naiche elárulta-e a népét, amikor 86 márciusában Geronimoval és harmincegynéhány társukkal együtt saját szavát megszegve megszökött, sorsukra hagyva a többieket. Az ezt követő fél év hajszolódást szokták hősiesnek nevezni, bár saját bevallása szerint a szökéskor nagyjából annyi történt, hogy részeg volt és félt. Ez a szökés Crook lemondását és a nép Floridába internálását eredményezte. Ismerve a szószegés súlyát az apacs kultúrákban, valamint a hozzá kapcsolódó átkot, ez valami elképesztő lelki teher lehetett, és érthetővé teszi, hogy a későbbiekben minden módon próbálta enyhíteni az emberei sorsát. Képes volt együttműködni a fehérekkel még akkor is, amikor keserű kritikával illette hazudozásaikat. Azt hiszem, senki bűnét nem látta akkorának, mint a sajátját.
A hadseregben folyamatos iskoláztatásban volt részük, aminek része volt a vallásoktatás is. Jól el tudom képzelni, ahogy a pásztor és a béres példázatát hallgatják: a jó pásztor életét adja a juhokért, a béres viszont, akinek nincs gondja a juhokra, látja jönni a farkast és elfut, sorsukra hagyva őket... Megsemmisítő dolog lehet ilyen vádakat elismerni és életre szóló öröm lehet ebben a helyzetben megérteni és átélni a bocsánatot. Elég arra, hogy egy "Bajkeverő" (a Naiche név ezt jelenti) Christian, Krisztushoz tartozó legyen. Eddig sem rejtettem véka alá, hogy szerintem ennél szebb nevet sosem hallottam még, de ebben a történetben kb. ennyi a romantika.
Azt hihetnénk, hogy az egyház egy ilyen embert kellő megbecsülésben részesít, és minden módon segít. Hogy ez nem történt meg, azt jól jellemzi az is, hogy a szabadulás utáni időben a legtovább kitartó misszionárius négy évig bírta. Mivel élete végéig baráti kapcsolatban maradt az apacsokkal, egyértelműen nem velük volt gondja, hanem meghasonlott saját szerepében. Naiche és az egész történet pedig eltűnt a süllyesztőben. Nem tudom, látod-e az ő életének gyümölcseit ennek a gyűrűnek az utolsó ábráján, vagy átléphetetlen számodra a Földanya problémája...
A Farkasokkal Táncolóban ő volt Tíz Medve, a Hajnalcsillag fiában pedig Sitting Bull.
De szerepelt a Széttört lánc (az irokéz törzsszövetségről szóló) és a Szürke Bagoly c. mozikban, továbbá a Doors c. Oliver Stone-filmben ő volt a Morrison által a sivatagban vízionált indián sámán.
Tegnap hajnali ötkor hunyt el Floyd Red Crow Westerman, gondoltam jó ha tudtok róla. 71 éves volt, sok ősamcsi fiatalnak adta vissza indián öntudatát. Country zenészként kezdte és 90-ben 12 Walker a tekszaszi kopó epizódban szerepelt és számos más filmben. "A fiatalok a mi jövőnk, ők veszik át tőlünk az életet"
Jut eszembe: októberben volt 130 éve, hogy Chief Joseph és 800 nez perce - 1100 mérföldes vándorút és a túlerőben lévő amerikai csapatok ellen vívott 18 (az utolsó kivételével mind győztes!) ütközet után - megadták magukat.
Ez a 4 hónapos hadművelet máig a sikeres utóvédharcok egyik iskolapéldája.
Szia,annie 99! Nem haragszom.Pál apostol" nagy király" volt,kedvelem a leveleit,de az életutja az,ami igazán figyelemre méltó.A "damaszkuszi ut"pedig egy félemetesen eltalált példázat.Néhányan jártunk arrafelé.Az én esetemben nem az Istenhitben fejeződött ki,ha visszaolvasol,megérted.Mindazonáltal tiszta szivből örülök,ha valaki átéli az igazi hitet,és aszerint éli az életét.Sokkal-sokkal több ilyen ember kellene,lehet indián,vagy fehér.Kicsit szkeptikusan kérdezem:a Nagy fehér Atya hány éve irt alá utoljára a főnökökkel örök időkre szóló megállapodást? Akkor volt utoljára becsületük az indiánoknak,mikor a navahó kódfejtők rádióztak a 2.világháboruban. István
"Gondolom, a legtöbb indián undorodik és utálkozik a kereszténység gondolatától, és minden okuk meg is van rá. De azért szeretném, ha egyértelműsítenéd, hogy a kereszténységet félted az indiánoktól, vagy az indiánokat a kereszténységtől..."
Kedves Ani!
Nincs szó ilyen merev szembeállításról.
Lehet, hogy én értettelek félre.
Azt hittem, hogy az ősi indián vallásosságot és a keresztény hitet próbálod valami romantikus rajongásból azonos nevezőre hozni.
Nekem is volt egy ilyen korszakom, de aztán rá kellett döbbennem, hogy az é-amerikai őslakók ősi spiritualitása és a kereszténység két teljesen különböző dolog, mégha a Native American Church próbált is ajtókat nyitni a két világnézet között.
Nem azt állítom, hogy a kereszténység jobb vagy rosszabb, mint az ősi indián vallások, hanem azt, hogy más.
Gondolj csak arra, hogy az indián vallások középpontjában töbnyire és többek között a Természet (Földanya, Ég, Víz, stb.) tisztelete áll, míg a kereszténységben milyen alárendelt, megvetett szerepet töltött be a természet.
Nagyon nehéz ezt a két vallást közös nevezőre hozni, mert két teljesen különböző világnézetben gyökereznek.
Sokan próbálkoznak ezzel, de nagyon nehéz és felemás kísérletek ezek.
azt jelenti, hogy a kereszténység és a nyugati kultúra összekapcsolásával gyakorlatilag a vallás részévé teszik a többség szokásait, életformáját is. Felhívja rá a figyelmet, hogy az angol nem a Mennyország nyelve.
Amit én ehhez még mondani szeretnék, azt nem én találtam ki, de egyetértek vele. A kereszténység olyan, mint egy büdös pocsolya a sivatagban. Nem tűnik vonzónak, azoknak főleg nem, akiket megpróbáltak belefullasztani. De van olyan, hogy a lélek már annyira szenved a szomjúságtól, hogy szinte belepusztul. (Tudjuk, a szomjas ember a saját vizeletét is megissza.) És ha az Isten-szomjúság kínjában kortyolunk bele, akkor - miközben a homokot köpködjük fanyalogva, - megérezzük, ahogy megkönnyebbül a szívünk, szétárad az élet az ereinkben, elmúlnak a fájdalmak és a lüktetés, és minden más lesz. Jézus valóságos lesz. Ez az élmény mélyen spirituális, elsöprő erejű, és felülírja a korábbi gondolkodást, véget vet az adok-kapoknak. Egy ilyen ember, mint Twiss, aki rókául és rózsául is tud, leülhet félúton, hogy segítsen kibeszélni, kisírni, átkínlódni a közös dolgokat. Már most is messzire hallatszik a hangja. Persze sokan támadják minden oldalról. A "megoldás" talán csak az, ha valami párbeszéd elindul. Én így látom.
Ne haragudj az angol miatt, sok új info nincs is benne, inkább a fénykép fogott meg, mert ez a könyvborító meglehetősen morcos. Röviden annyi van a linken, hogy a Rosebud Lakota törzs tagja, igehirdető, szónok és író. A "wee-choe'-nee" nevű keresztény szervezet elnöke. Felesége Katherine, négy gyermekük van. '972-ben az AIM nevű radikális szervezettel vett részt a washingtoni Indiánügyi Hivatal épületének elfoglalásában. Később kereszténnyé lett, küldetésének érzi, hogy hidat építsen és elősegítse, hogy népe betölthesse Istentől rendelt feladatát "Krisztus Testében." Ez a kifejezés az első korinthusi levélre utal.
Az, hogy mennyire igazad van abban, hogy semmi erkölcsi rehabilitációról nincs szó, ebben a könyvben is látszik. Twiss fő gondolata:
"Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.
Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek."(I. Kor. 12.)
Arról beszél, hogy a keresztény(!) indián gyülekezetek felé a keresztény(!) fehér közösségek ezt kommunikálják: nincs szükségünk rátok, de nektek szükségetek van ránk. Rámutat, hogy Pál szerint ha a test egy tagja szenved, az egész test is.
Az etnocentrizmust (ő maga is ezt a szót használja) ebben az összefüggésben
A "romantikus" kategória számomra nem vállalhatatlan ugyan, de azért ebben az esetben valami félreértés van a dologban.
Én már elég régen református apacsokról írok, akik a misszionárius nélküli időszakokban is megtartották istentiszteleteiket, a Bibliából tartottak felolvasást, saját szövegű keresztény dalokat énekeltek, és hasonló dolgokat csináltak. Itt nem egy-egy alkalomról, hanem hosszabb időszakokról van szó, ami arra utal, hogy egy belsővé vált vallásról van szó, egy külső nyomás és felügyelet nélkül is működő gyülekezetről. Én magam egy olyan szórvány tagja vagyok, ahová nem jut minden vasárnap lelkész, és bevallom, lenne mit tanulnunk tőlük. Konkrétan erre gondoltam. Minden túlzás nélkül.
Gondolom, a legtöbb indián undorodik és utálkozik a kereszténység gondolatától, és minden okuk meg is van rá. De azért szeretném, ha egyértelműsítenéd, hogy a kereszténységet félted az indiánoktól, vagy az indiánokat a kereszténységtől...
"Ami a hitet illeti, hát egy ideje határozottan az az érzésem, hogy apacs főnökök térítgetnek engem a keresztény hitre :) "
Romantikus túlzásokba azért ne essünk:-)
Azt elismerem, hogy az észak-amerikai őslakosság szellemiségét nagyon mély és tiszta bölcsesség jellemzi, mindennek azonban édeskevés köze van a kereszténységhez.
Azt se feledjük el, hogy sok egykori és mai indián igencsak szkeptikusan viszonyult/viszonyul a kereszténységhez.
Szia,kedves Annie99! Bevallom,nem tudok angolul.Rákattintottam a linkre,de itt ki is merült a mutatvány.Az "etnocentrizmus"kifejezést nem értem-komoly-és vannak fenntartásaim a megbékéléssel kapcsolatban. Ami nem azt jelenti,hogy nem kivánnám a bekövetkezését.Olyan ez,mint a párkapcsolatokban a nagy cirkuszok utáni kibékülés-ha nem ülnek le átbeszélni,kölcsönösen tisztázni,esetleg bocsánatot kérni,akkor mindig ott lesz a rossz szájiz./Én csak tudom/Semmi érdemleges erkölcsi rehabilitációról nem tudok az őslakosokkal szemben,ne legyen igazam,de ez igy nem korrekt.A kereszténységgel kapcsolatban -Loyola Ignác sirt volna az örömtől,ha látta volna,mit müveltek az indiánokkal.Természetesen ez nem keverendő össze az igazi hittel,itt most nem arról beszélünk.Szerintem messze a megoldás.Az ilyen Richard Twiss- féle emberek sokat segithetnek,hid-szerepet játszhatnak,de -ahogy a Kis hercegben olvashatjuk-_kicsit mindig közelebb kell ülni a rókához,ahoz,hogy barátok legyenek. Nagyon messze ülnek még egymástól. Az utolsó részéhez az irásodhoz annyit füznék hozzá,hogy nagyon kedves vagy.
Az előző hsz-ben feltettél egy költői kérdést, hogy az offolásunkkal nagyon messzire jutottunk-e az eredeti topiktémától. Szerintem sem :) Ha az éam. indiánokról beszélgetünk, nem kerülhetjük meg a kulturális identitáshoz való ragaszkodás, annak erőszakos elvesztésének vagy valamilyen belátás alapján történő feladásának kérdését.
Minden, ami mostanában ér, egy irányba mozdít engem. Néhány nappal ezelőtt jött haza Seattle-ből egy munkatársam, aki november elején részt vett egy konferencián, ahol a lakota Richard Twiss is tartott előadást. Ezt a könyvet kaptam ajándékba tőle. Még nem jutottam a végére, de végtelen örömmel tölt el az olvasása. Egy olyan ügy "apostola" ő, ami az én szívemnek is az ügye, fellép a kereszténységen belüli etnocentrizmus ellen, és a megbékélést hirdeti. Testvériséget a közös valláson belül a kulturális identitás megtartása mellett. Problémának látja, hogy az őslakos gyülekezetekre még mindig "fehérítésre szoruló" missziói mezőként tekintenek, holott be kellene látni a keresztény közösségnek, hogy nagyon nagy szükség van rájuk, mert különleges helyzetben vannak.
A könyv eddig olvasott részében nem írta ilyen konkrétan, de nálam oda fut ki az érvelése, hogy a kereszténység évszázadokat átívelő bűnei miatt éppen az etnikai és kulturális sajátosságait istentiszteleti formáiban is őrző (tánc, hangszerek, viselet, stb.), tartalmát tekintve egyértelmű keresztény hitet és tanítást hordozó őslakos gyülekezetek tudják a Jézusi Utat hitelesen képviselni, és az indián-keresztény viszonyon ütött világraszólóan mély sebet begyógyítani. Mint a 72-es eseményekben aktív AIM-tag, gondolatai nem csak a keresztényekhez szólnak.
Talán nem világos, hogy miért Neked válaszolom ezt... Talán, hogy reményt adjak a madaradnak, hogy vannak új és jó utak az égen, közös öröm és tánc a földön, amit szeretettel néz az Isten.
Néhány napig most nem leszek, addig legalább kiolvasom végig, bár a munkatársam beszámolója alapján nem hiszem, hogy meglepetés fog érni. Inkább majd idézgetek, mert nagyon jókat ír.
a víz jelképe
A hullámzó folyó jelképe
Isten, Teremtő
Isten küldi ajándékait a Földanyának.
A Nap (apa), amitől élet nő a Földön, ami fenntartja az élelmet és az erdei vadat.
Született amerikaiak életmódja, ahogy tisztelik Istent és megköszönik ajándékait.
Kunyhó szimbólum: hűség Istenhez és egymáshoz, az élet tisztelete.
Az egység jelképe, az élet értelme, Isten gyermekének lenni.
A tökéletlen élettől való megtisztulás, Krisztus születése.
Kedves Galgadio!
Szia Galgadio!
Minden, ami mostanában ér, egy irányba mozdít engem. Néhány nappal ezelőtt jött haza Seattle-ből egy munkatársam, aki november elején részt vett egy konferencián, ahol a lakota Richard Twiss is tartott előadást. Ezt a könyvet kaptam ajándékba tőle. Még nem jutottam a végére, de végtelen örömmel tölt el az olvasása. Egy olyan ügy "apostola" ő, ami az én szívemnek is az ügye, fellép a kereszténységen belüli etnocentrizmus ellen, és a megbékélést hirdeti. Testvériséget a közös valláson belül a kulturális identitás megtartása mellett. Problémának látja, hogy az őslakos gyülekezetekre még mindig "fehérítésre szoruló" missziói mezőként tekintenek, holott be kellene látni a keresztény közösségnek, hogy nagyon nagy szükség van rájuk, mert különleges helyzetben vannak. 
Maga a kérdés nem volt tévedés, bár megértem, ha megbotránkoztattalak :)