És a gitárod beállításával minden oké?
Sajnos ezeket (mármint a pick-upokat) elég nehéz kipróbálni, mert original gyári csomagolásban kaphatóak a boltban és az nem nagyon kivitelezhető, hogy ki-, beforrasztgatja az ember őket a gitárjába, hogy melyik lehet a legjobb. Segítségképpen a katalógusban leírják, hogy milyen hangzást várhatunk az adott modelltől és milyen hangtulajdonsága van (magas-, közép-, mélyfrekvencia).
1. nem kene szo szerint venni, amit irtam, hanem az ertelmet kene figyelembe venni
2. azt se kene szo szerint venni, amit raadasul nem is irtam..
3. gyengébbek kedvéért most nagyon szájbarágósan leirom, miről fecsegtem:
a zene művészet, amellyel érzéseket és / vagy gondolatokat lehet közvetíteni.. egy 15 éves gimis srácnak, aki mondjuk sportgitározik, mert a kora alapján ez a normális, és már nagyon megy neki iksz gitárhős hude bonyolult virtuoz szólója, imho nincs semmi jogalapja lenézni mondjuk olyan 30-40 éves zenészeket, akik mondjuk koruk ellenére nem játszanak olyan jol (??), mint kis hősünk. A technika csak egy eszköz. Ha nincs mögötte személyiség, egyéniség, közlendő, érzés, tapasztalat (most ez alatt nem az első magömlést értem...), akkor szerintem nem sokat ér a dolog.
(((nagyon gyengék kedvéért: ezzel nem azt mondom, hogy a satriani hulye, mert jol jatszik. nem hulye, meghallgattam, és szép, érzelmes muzsikát ad elő, kellő beleéléssel punktum)))
Én egyszerűen nem tartom felnott, gondolkodo emberhez méltó hozzáállásnak azt a fajta magas lórol való alaptalan fujjozást, amit -ahogy ez lenni szokott- mindig olyanok csinálnak, akiknek a legeslegkevésbbé van rá alapjuk (amelyik kutya ugat nem harap).
Ha meg a Bono hamis, az rohadt ciki, bár a monitor rendszer is lehet ennek oka többek közt, de mondjuk azok után, ahogy a One c. dalt megírták és elénekelte, nekem nem kell bizonyíték. Mert én még ilyet soha nem tudtam csinálni, és ezzel nem vagyok egyedül. És erre nekem ne mondja senki, hogy dehát abban csak 3 akkord van, és többszöri ismétlés, mert az elég rossz bizonyítványt ad ki felfogóképességéről. :)
te ersekdora.. nekem valahogy kibebaszottul nincs tehetségem a szövegíráshoz, sosem volt. akkor én most egyből egy érzéketlen tuskó vagyok??? hmm??
én is mondogathatnék ilyet hogy nyugodtan el is adhatod a gitárod, mert az nem tudás hogy egy kinyúlt kötött pulóverben kettőshangzatokat bontasz odavissza... de nem mondogatok :p
és nem vagyok nagyra magammal, mert egy szar gitárosnak tartom magamat.. .(főleg hogy tegnap rádöbbentem mennyire elxoktam a stúdiómunkától.. :p)
aztmeg nem mondtam, hogy a mica nyálas, csak hogy az, hogy triolásan nyom a delikvens egy nyújtást, és az egyel feljebb levő húron uant a hangot (kb axem mindenki tudja miről van xo), mialatt libikókázik a crybaby-n, nehezen nevezném gitártudásnak.
A GNR-t meg a edvenceim közt tartom számon.
GG
nincs mert bocsanatot kertem, mert semmi olyat nem mondtam, mint amit irsz. olvass figyelmesebben.. ha nem tunt volna fel, azzal kezdtem, hogy nem is ismerem bratta-t..
ne mosd ossze a gondolataimat csak azert, hogy indulatot kovacsolj belole magadnak, amit kiduhonghetsz, ennek semmi ertelme.
egyebkent, megha tankcsapdat metallicat vagy britneyt hallgatnek, sem hiszem, hogy masok azt gondoljak EMIATT, hogy primitiv tusko vagyok, az ilyesmit inkabb az ember modora alapjan lehet mondani, es sajnos erre most egy peldat is lathatunk.
Na mostmár elolvastam tovább is, látom megoldódott a probléma, edvenceimnek tartozom ennyivel, hogy megvédem iket.
A britni dooghoz meg csak annyit, hogyha azzal a kifejezéssel, hogy "britnikurvák" egy kalap alá lett véve Ceine Dion, Janet Jackson, Whitney Houston, és tsaik, akkor el ell ismerni, hogy valóban xép, és képzett a hangjuk...britniről meg réxletesebb véleményt lehet tőlem elolvasni a B.S. Happiness Clubban :)))
GG
Ennél tovább nem olvastam, lehet, hogy azóta már bocsánatot kértél, de szerintem ha azt mondod: "Satriani neked nem annyira jön be, meg nem teccenek a technikásabb stílusok képviselői", akkor valóban ízlésekről és pofonokról beszélünk. Ha azonban azt ondod Brattára, és Satrianira, hogy halgathatatlan xar, az már egy kicsit túlmutat az ízlések és pofonok dolgán, és e topic nagyérdemű (???márha ennek a szónak ebben a kontextusban van értelme...) olvasói joggal gondolhatják rólad, hogy egy primitív tuskó vagy, aki tancsapdán, meg metallicán nő(tt) fel. Plusz meg is bántasz mindenkit, aki szereti Satrianit, Brattát, és az összes ilyen tachnikás gitárvirtuózt. - Hogy ate szavajárásoddal éljek...
Napáá:
GG
Hát történetesen én éppen elsősorban énekes vagyok (voltam) a zenekaraimban, és elég sokáig tanultam is énekelni, és Bono valami megdöbbentően hamis szokott lenni élőben (legutóbb például a Tribute To Heroes koncerten kapartam a falat miatta). Mindegy, ettől még nyilván van aki szereti... végülis vannak olyanok, akik szerint James Hetfield is egy jó énekes(?)... no comment.
Gitárhősök emészthető pillanatai, kezdeti leckék (így hasból hirtelen). Egyelőre a híresebbekkel kezdeném és mindenkitől csak 1-2 dalt ajánlok, majd ha megmondod melyik tetszett legjobban, a stílus alapján tudok tovább válogatni. Remélhetőleg lassan tudod csak letölteni őket és holnapig szabadidőm lesz újakon gondolkodni. :)
Vinnie Moore - Coming Home, Meltdown
Tony MacAlpine - Tears of Sahara
Yngwie Malmsteen - Amberdawn
Richie Kotzen - Richie's Acoustic Thang (ez a Poison "Native Tongue" című lemezén van, tutira megtalálod az audiogalaxy-n)
Joe Satriani - Flying In A Blue Dream, The Mighty Turtle Head
Steve Stevens - Running Through Desert Sand
Szekeres Tamás - Waves of Love, Adagio
Steve Vai - For The Love of God (ez alapmű!!), The Audience is Listening
Carlos Santana - Samba Pa Ti
Marty Friedman - Tibet
Neil Zaza - To Baber, The Champ
Steve Morse - High Tension Vibes
Jan Akkerman - bármi a Noise of Art lemezről
Folytatás kisebb nevekkel annak alapján, hogy ezek közül mi tetszett a legjobban. Ezek között csak két akrobatikus nóta van (Moore-Meltdown & Vai- The Audience...) a többinek elsősorban a hangulata az ami magával ragadó. Na persze ezek az emberek úgy játszanak, hogy egy földi halandónak zömmel hihetetlen. A Kotzen "nótát" egyébként mindenkinek ajánlom figyelmébe, aki valaha fogott akusztikus gitárt a kezében!
Szóval, a Fender Stratokhoz (ill. copykhoz) ajánlott DiMarzio összeállítások:
1) Vintage Humbucking Single-Coil (ezek single méretű humbuckerek):
neck: The Cruiser Neck DP186
middle: The Cruiser Neck DP186
bridge: The Cruiser Bridge DP187
darabja 29.900,-
2) Heavy Humbucking Single-Coil (ezek szintén, mint fenn):
n: Fast Track1 DP181
m: The Chopper DP184
b: Fast Track2 DP182
Fast Track: 29.900,- The Chopper: 32.800,-
3) Virtual Vintage Humbucking Single-Coil (ezek single méretű, de lefelé humbucker, tökéletesen zajtalan hangszedők):
n: Virtual Vintage DP401
m: Virtual Vintage DP401
b: Virtual Vintage Blues DP402
darabja: 29.900,-
Persze nem muszáj az összeset lecserélni és lehet bátran hátra valódi humbuckert választani.
mondj még
mint mar irtam, semmi kifogasom ez ellen, hanem azzal van bajom, ami a masik veglet, hogy sikereikkel vagy tehetsegukkel bizonyitott muveszeket kvazi senkik leugatnak mindenfele indokkal. Egyebkent ha mar valamelyikotok tanult enekelni, akkor tudhtja, hogy amit a bono csinal, mennyire kiraly, es hogy meg a britneykurvanak is van bizony tehetsege.. ettol meg lehet tole hanyni, meg lehet fikazni a mű-mellét is, csak ne legyünk már mindenkinél annyira okosabbak... :)
Ha meghallgatnál még hasonló hangulatú dalokat, szívesen kisegítelet néhány hasonló tippel. Lehet, hogy a végén megváltozna a véleményed az általad sportembernek elkönyvelt gitárhőseinkről... :) és ráébrednél, van mit hallgatni rajtuk, és nem csak kib*ott gyors cisz moll skálákból áll az életük (ha jól emlékszem, valami ilyesmit emlegettél...)
Ahoj !
Tud valaki tippet adni Gibson hangolókulcsot (Vintage tip. hátulján Gibson Deluxe felirat ezüst színű) keresek. Medgyesi, Oroszlánbarlang, Vintage boltok már kilőve csak schaller? utángyártottat tudnak, nekem meg eredeti kellene.
nem tudok kérni pízt, sajna, ezt beszoptam. de eeszemebe jutott egy dolog: vedd meg nekem, és neked törlesztem, mondjuk három hónap alatt! jó ötlet, mi?
szvsz NAGYON!!!!
igen, vannak. én is ilyenről beszéltem. csak tényleg teljesen zajmentes, és mintha kiemelné a singlik hangjaiat, nyílván dupla tekercs, stb.
ja, hogy két gityó kell, értem :-))
ha gondolod, megtudom, hogy ez milyen dimarzio, amit próbáltam, az tuti, hogy fehér, eheh
A copyt nem úgy értettem, hanem hogy egy Fender Stratocaster másolat, Ibanez név alatt.
A vintage valami olyasmit jelent, hogy régi idők jól bevált dolgai újra gyártódnak napjainkban is. Vagyis változatlan formában 20-30 év elteltével is ugyanúgy gyártják a gitárt, tremolót stb.
pont ezert ragaszkodom a strato hangzas iranyaba valo fejleszteshez!
az lp hangzast ugy szeretnem elerni, hogy veszek egy lp-t, arra ugyanis az a legjobb megoldas :)
viszont vannak - ha jol lattam - olyan hum-ok is, amiknek single coil hangjuk van, csak zaj nelkul?
