1. Kutyaürülék az utcákon. Miért nem lehet megérteni, hogy ha valaki belvárosi lakásba kutyát vesz, akkor fel kell takarítania a szemetet a kutyája után? Miért nem lehet megérteni, hogy ha otthagyja a kutyája sz*át, akkor lehet, magának megspórol egy kis undormány munkát, de azt a sz*t sokezer ember fogja látni, míg el nem mossa az eső? Némely belvárosi utcák meleg nyári napokon teljes hosszukban bűzlenek!
2. Autókat lepisilő kutyák. Egy autó igen drága dolog, és a kutyapisi, amellett, hogy higéniailag erősen kifogásolható, meglehetősen korrozív is. Továbbá a következő kutya érezni fogja a kutyapisit, és ő is oda ürít majd. Mennyire kis feladat lenne ilyenkor egy csatornanyílás felé vezetni a kutyát!
3. Agyonvert vagy kidobott kiskutyák. A kutyákra vigyázni kell, hogy ne szaporodjanak. Legjobb, ha kasztrálva vannak. Aki nem tenyésztő (főállásban, megfelelő papírokkal), annak feltétlenül meg kellene akadályozni az éhező, emberre-állatra veszélyes, kocsikerék alatt vagy vadászpuskától halomra pusztuló, beteg kóborkutyatömeg kialakulását és folyamatos utánpótlását. Ehhez a következők cselekedetek egyikével lehet hozzájárulni:
- agyonverni a kiskutyákat (aki ilyet csinál, én nem tartom teljes értékű emberi lénynek)
- elzárni a kutyát az ellenkező neműektől. Ez egyrészt igen nehéz és korántsem biztosan kivitelezhető feladat, másrészt a kutyát idegbeteggé teszi (kedves kutyás, gondolj bele, Neked milyen lenne, pedig náluk erősebbek az ösztönök)
- kasztrálni kell a nem tenyésztésre szánt egyedeket, tehát a kutyák többségét.
Az első két "megoldás" embertelen és aljas, kizárásos alapon tehát marad a kasztrálás. Nem igaz, hogy csökkenti a kutya használhatóságát! Legfeljebb a hím kutyák agresszivitását csökkenti, de aki az agresszióért tart kutyát, az inkább szerintem ne tartson. Előnyei azonban vannak, például ott, hogy a kasztrált kutyák tovább élnek és nemi betegségeket sem kapnak.
4. Ugató kutyák. Ezt sok kutyás úgy kezeli, hogy "a kutyának az a dolga, hogy ugasson". De ez hibás megközelítési mód. Ugyanis nem az a kérdés, hogy mi a kutya dolga, hanem az, hogy lehet-e nemtörődömségből, céltalanul zavarni mások nyugalmát, vagy nem. A nem kutyás sérelme nem abban van, hogy nem tudja, mi a kutya dolga, hanem az, hogy a kutya ugatása megzavarja a nyugalmát. A kutyát meg lehet tanítani rá, hogy csendes legyen és csak akkor ugasson, ha "mondani" akar valamit. A probléma főként panelházakban és falusi helyeken súlyos. Panelházakban azért, mert akár egyetlen kiskutyától is az egész ház visszhangzik, falusi helyeken pedig azért, mert minden második kertben van kutya, akik egymást ingerlik ugatásra. Gyakran előfordul az is, hogy a kutya azért ugat, mert valami baja van: egyedül van, tüzelő szuka szagát érzi, éhes, fázik. Márpedig a gazda feladata lenne normálisan nevelni, hogy bírja az egyedüllétet, vagy többet lenni vele, kasztrálni ha nem tenyésztő, ételt adni neki, vagy nem dobni ki a mínusz tíz fokos hidegbe. Véleményem szerint a rendszeresen ugató kutyák egy jelentős része azért ugat, mert egyszerűen állatkínzás áldozata.
5. Kutyatámadások. Kutyát sétáltatni csak pórázban, szájkosárral lehet. Így csak tolerálható veszélyt jelent az emberekre. Harapni ugyan nem tud, de például kisgyerekeket még így is megijeszthet, feldönthet. Ezzel szemben a legtöbb kutyás szájkosár nélkül sétáltatja a kutyáját, és a gyakran a pórázt is leveszi.
6. Oltások, adók, bejelentési kötelezettség, rendszeres állatorvosi vizsgálat hanyagolása. Ezek nem azért vannak, hogy a kutyásokat bosszantsák! Az oltás célja az, hogy a kutya ne kapjon el rá, vagy az általa megharapottakra akár halálos veszélyt is jelentő betegségeket! Ha a kutyád megharap valakit, aki ezt követően tetanuszban meghal, akkor véleményem szerint gondatlanságból elkövetett emberölés tényállása áll fenn! A bejelentési kötelezettseg (állat beszerzése és eltűnése esetén egyaránt) pedig azért van, hogy az önkormányzat tudja, hány kutya van a helységben és milyen korúak, fajtájúak. Ezt ha ismernék, akkor a kutyákkal kapcsolatos döntéseket is, több információ birtokában, körültekintőbben hozhatnák meg. Rendszeresen a kutyát meg azért kell állatorvoshoz vinni, hogy könnyebben kiszűrhetőek legyenek a lappangó betegségek, illetve az oltások miatt. Adót meg a világon mindenért kell fizetni. Egyszerűen az van, hogy azzal, hogy kutyát tartasz, valamilyen szinten még az ezzel kapcsolatos szabályok teljes betartása esetén is károsítod a köztulajdont - logikus, hogy ezt is valamilyen formában rendezned kell. Kár, hogy soha életemben egyetlen kutyásról sem hallottam, aki akár egy fillér kutya-adót befizetett volna.
7. Kutyák szándékos agresszióra nevelése. Ez is gyakran előfordul, mondván, hogy jobb házőrző legyen. Aztán amikor a kutya kiszabadul, vagy az átlátogató szomszéd gyerekét harapja meg, akkor jön a szöveg, hogy "ez a kutya még nem harapott meg senkit, biztos zaklatta a kutyát".
8. Vitastílus. Soha életemben (!!!) EGYETLENEGY eset sem volt, amikor egy kutyás elismerte volna, hogy igen, ez a kutyája hibája, tehát közvetve az övé is. Soha! Kivétel nélkül, MINDEN ESETBEN kifogásokkal jöttek elő! A legtipikusabb kifogás-típus az, amikor a kutya összeférhetetlen viselkedését a kutya lényegi tulajdonságának állítják be, és ezzel a hibás viselkedés ellen érvelnek. Holott a probléma nem a kutya tulajdonságainak nem megfelelő ismeretével van a sértett részéről, hanem a kutya összeférhetetlen viselkedésével. Néhány példa:
"Az a kutya dolga, hogy ugasson." Ez ugyebár azért hülyeség, mert nem az a kérdés, hogy mi a kutya dolga, hanem az, hogy lehet-e kutyaugatással mások nyugalmát zavarni, vagy nem. Erre a kérdésre pedig már nyilvánvalóan nem a válasz.
"Neked is kell sz*nod néha!" Itt ugyebár a kutya lényegi tulajdonsága, hogy időnként székletet ürít. Kénytelen. Az, hogy minden gerinces kénytelen időnként székletet üríteni, nem jelenti azt, hogy a kutyáját a járda közepére sz*athatja, ezért ez a szöveg nem érv.
"Ha neked is lenne kutyád, tudnád, milyen nehéz feladat rendesen megnevelni." Jó. Lehet. De nem erről volt szó: nekem ugyanis NINCS kutyám, és nem az a kérdés, hogy mi lenne, ha lenne, hanem az, hogy mindig a kutya gazdája felelős a kutya viselt dolgaiért. Azzal, hogy kutyát szerez be valaki, FELVÁLLALJA, hogy ügyelni fog a kutya összeférhető viselkedésére, vagy pedig felvállalja a felelősségét a kutya tetteiért.
9. Ismét vitastílus, az "akadékoskodók" mószerolása. Gyakran találkozom ezzel, különösen ebben a rovatban: egyszerűen elvakult, elmebeteg kutyagyűlölőnek, perverz szadistának, nácinak meg mindennek beállítják azokat, akik a problémákat megfogalmazzák velük szemben. Egyébként még erről is lehetne beszélni: aki például éveken át nem tud aludni a szomszéd kutyája miatt, és ezt követően megöli a kutyát - az szerintem egy tönkretett, megzavarodott ember, és nem elvakult, perverz, szadista gyilkos. Sajnálom a kutyát, de a gazdája a felelős a haláláért azzal, amikor valaki a börtönt kockáztatja azért, amihez joga van (nyugalom), és amit ő is elérhetett volna egy kis neveléssel.
Egyébként minden normális ember szereti a kutyákat, a nem kutyások is, sőt, még azok is, akik amúgy a legtöbb kutyással nem jönnek ki.
Ennek oka valószínűleg még a civilizációnál is idősebb, nagyon úgy tűnik, hogy ahogy a kutyák is ösztönösen szeretik az embereket, úgy a dolog visszafelé is áll. 15ezer éve, Kínában, a farkasok nagyon éhesek voltak, és legyőzték a tűztől való félelmüket, mert az ember nekik adta a kajamaradékot - cserébe segítettek neki vadászni - onnantól datálódik a kutya-ember barátság. Összehasonlításképp: az első ismert városok 8000 évesek. Tehát nem csak a kutyások szeretik a kutyákat, hanem mindenki! Nagyon kevés beteges szadista van, az emberek legtöbbje normális! Ezt jó lenne szem előtt tartani!
10. A problémák kicsinyítése. Általában, tetszőleges probléma esetén, az adott problémát sokkal kisebbnek állítják be a valóságosnál. Például: "miért zavar téged az a kis ugatás?". Ez azért hibás érvelés, mert nem az a kérdés, hogy kicsi-e egy ugatás, hanem az, hogy zavarhat-e másokat, vagy nem. Vagy: "egy kis kutyaürülék nem számít, mások ennél sokkal többet szemetelnek". Ez is hibás érvelés, mivel nem arról van szó, hogy mások szemetelhetnek-e, hanem arról, hogy a TE KUTYÁD a járdára üríthet-e. Vagy: "te is ugatnál, ha csak naponta kétszer pisilhetnél". És? Nem arról van szó, hogy mit csinálnék, ha naponta kétszer pisilhetnék, hanem arról, hogy a te kutyádról a te feladatod gondoskodni. Vagy: "az én kutyám csak nappal ugat, olyankor mindenki dolgozik". Egyrészt ez ugyebár nem igaz, sokan éjjel dolgoznak, vagy bármi más okból nappal szeretnének aludni. Akár azért, mert végigbulizták az éjszakát - a kutyásnak ehhez semmi köze, mert nem arról van szó, hogy mikor kellene aludnom, hanem arról, hogy zavarhat-e a kutyája az alvásban, vagy nem. Vagy: "az én kutyám nagyon kedves, sose harap meg senkit". Nem az a kérdés, hogy mennyire harapós a kutyád, hanem az, hogy el kell-e vinned oltani, vagy nem. Magyarán: a nem harapós kutyát is el kell vinni oltásra!!!
---------------
Fentiek alapján úgy gondolom, hogy jól megalapozott az a véleményem, hogy a jelenleginél sokkal keményebb szabályozásra van szükség a kutyatartás terén, mind a büntetési tételek, mind a szabályok betartása terén.
Ha pedig most azt gondolod, hogy a te kutyád rendes, nem ugat, nem ürít a járdára, stb., akkor menj szépen végig az első 7 ponton (azok foglalkoznak a konrét cselekedetekkel). Valóban soha nem székel a kutyád a járdára? Soha nem pisil le autót? Kasztrálva van? Nem ugat sokat (órákon át)? Csak pórázzal, szájkosárban sétáltatod? Be van oltva, mindent rendesen fizetsz utána? Soha eszedbe nem jutott vadítani?
Mindegyik kérdésre igen a válasz? Ha igen, akkor ilyen kutyást még soha életemben nem láttam, de gratulálok! És ez a topic nem neked szól.
