szerintem nem árt a nyakon lógás a hangszernek, legalábbis a nyakat nem "vetemíti" el, mondjuk ez csak hipotézis, mert én még nem tároltam hangszert úgy, bár ha megnézed, a nagy és profi hangszerboltok is nyaknál lógatják a gitárokat, és hát gondolom, hogy ők sem szeretnének kínosan vigyorogni és magyarázkodni, amikor a kedves vevő a vetemedett nyakú hangszeren bazsevál a kipróbálás alkalmából.
hát, azt hiszem én LP estében a kemény tok puha belsejében való fekvést fogom választani, egy koffert amugyis könnyebb felnyitni, mint a puhát végigcipzározni..
Viszont mi a helyzet a falra akasztással? láttam már állitolagosan profi ismerőst falon tartani drága gitár, de szerintem ez a nyaktol is függ, hogy jó-e.. Ha magamból indulok ki, nekem feküdni a legjobb (ha-ha, gondoljon, aki, amit akar :), és nem szeretek a nyakamnál fogva lógni.
Viszont a rossz állványimat lehet, hogy kidobom.
tok helyett le lehet takarni mondjuk lepedővel is, por ellen
a családtagok tokkal is felrúgják, maximum kevesebb baja lesz, ha eldől. :] egyébként még ezért is jó állványon tartani, mert egy normálisabban kibalanszírozott gitárállványt elég nehéz egy akaratlan lökéssel felborítani. olyan családtagod meg gondolom nincs - nekem se, szerencsére - aki nekifutásból rúgja fel az állványra tett gitárt. :]
a puhatokban tartás azért macerás, legalábbis nekem, mert én teljesen ötletszerűen szoktam néha felkapni, hogy pöngessek egy pár percet. elég macerás lenne, ha minden alkalommal végig kéne játszanom a tokból ki-szenvedés a cippzárral-tokból be mizériát
Szerintem a gitárt legjobb tokban tárolni. Így legalább nem megy bele a por és nem rúgják fel a családtagok, kutya, macska. Én általában puhatokban tartom, arccal a falnak támasztva. Ha vinnem kell valahová, akkor beleteszem a keménytokba.
Kedves GuitarGod! Örülök, hogy észrevetted, hogy poénnak szántam a szóbanforgó hozzászólást! Egyébként nekem úgy tűnik, hogy Te is tele vagy előítéletekkel ...
ket napig nem voltam netkozelben es csak most tudok a kozven tortentekre reagalni:
Mindenek elott bocsanatot kerek Ersek Doratol!
hmmm.
dora:
Nos en meg goa-t hallgattam neha es drum and bass-t.
Kellemes meglepetes ert mivel a tobbiek kotyogasa miatt megneztem a weblapod.
jee , van mp3-ad.
...ne olyan címeket adj a számaidnak, hogy "Sötét" "Gyors" meg "kedd 18"...
nos a szamiad cimei:
-Untitled
-Unfinished
-141bpm
no comment...
Csak azert hoztam fel peldanak, mert rengeteg dologot rendkivul jol latsz. jobban , mint sokan masok. A tudas es tapasztalat is erzodik.
De!
Gyakran ellentmondasba keveredsz a leirt dolgaiddal.
vagy a kesobbi hozaszolasaiddal, vagy a tetteidel.
Nem kioktatni akarlak csak felhivni a figyelmedet ezekre a dolgokra... Es, hogy miert tudom ezt ilyen, jol? Mert en is igen gyakran ugyanebbe a hibaba esek. ezenekivul van meg nehany parhuzam, de nem utantatok senkit ezzel.
Lehet, hogy téveszme, de abból indultam ki, hogy az ilyen srácok azért fikáznak másokat, mert nem érinti meg őket az adott zene, kül. okokból:
A. Nem értik, mert velük még nem történt hasonló dolog, vagy ugy általában semmi..
B. Nem értik, mert nem tudnak rendesen angolul.
(C. debilek, akiknek semmi nem mond semmit, és ők se mondanak semmit senkinek
D. autisták vagy matematikusok, akiknek a zene számok halmaza, és ha kijön, akkor bejön)
GG: köszi a normális választ és kérdéseket (őszintén, mikor megláttam a neved a fórum tetején, már nyultam majdnem Xanax-ért..:)
na, előszöris, mint irtam, meghallgattam, amiket itt javasoltak, hogy ennyit legalább mozduljak e irányba. Volt, ami tetszett..
A másik viszont, ami miatt talán még vitatkozunk: te kicsit ilyen magasztos dolognak tartod a zenét, rossz véleménnyel vagy mondjuk a tankcsapdarol stb (szerintem tökjo amugy..), pedig a zene csak egy hétköznapi dolog. Bemegy a füleden, hat a lelkedre és kész. A kaja bemegy a szádon, hat a gyomrodra, kész.. Talán a többi bemegy dolgot nem értenétek.. :) És, hogy mitől jó a zene? egyetlen valamitől lehet JO: Attól, hogy tetszik annak, aki hallgatja.
A bonyolultság és egyszerűség nem minőségek, egyik se jobb, ahogy a szomorú se jobb a vidámnál se fordítva. Én pl a Tankcsapdára tudok bulizni, berugni, ugrálni, és nem elhanyagolható szempont, hogy eljátszani a 2 akkordos dalokat. A Satriani tetszett, kocsiba hallgatnám, de az életemben az ég világon semmit nem tudok vele kezdeni. És ez nem itélet, csak szitu. És remélem, én sem leszek elitélve emiatt.
Aztán meg azt az életkor dolgot félreérthetted, csak azért egy tizenéves gitárhős gyerek példát hoztam fel, hogy érzékletesebb, felfoghatóbb legyen, milyen tipusra gondolok, mivel ilyen gyakran van. Persze vannak 30 éves sportgitáros emberek is, akik gyakorolnak, mint állat és egyszerűen nem értik szegények, hogy ez miért kevés. Egy tini tapasztalatlansága normális, épp ezért példálóztam vele. Ha éppen nem baltával verte az apja és nem fél lábú, akkor persze, hogy nem nagyon tud még honnét feelinget vinni a dologba.. ez nem olyasmi, amit utánozni, vagy technikailag leirni lehet hosszutávon, hanem olyan, amihez kell pár szerelem, csalódás, hulla, átverés, háború vagy mittomén. Hogy legyen mire gondolni, miközben játszol, és ne olyan címeket adj a számaidnak, hogy "Sötét" "Gyors" meg "kedd 18".. :)
A baj ott kezdődik, amikor egy srác (nem te) felnő, és mint a nagy átlag, semmit nem szív magába az életből, kulturából, hanem kurva üres, unalmas csákó marad, aki mondjuk jól játszik. És akkor azt mondja, hogy a Clapton szar, meg a U2 is szar, meg az Oasis is szar, és ő a jó.. Persze, nulla ember kiváncsi rá, mert senki nem azért hallgat zenét, mert xy jól játszik, hanem azért, mert jó az, Amit jászik.
De mindegy, azt hiszem, hallgasson mindenki amit akar, csináljon, amit akar... végülis attól nem kell félni, hogy lemezt ad ki egy ilyen FIKTIV sportgitáros éretlen csávó, és attól sem kell, hogy én, így aztán a világ duplán jól jár. :)
namár hetek óta nem hagy nyugodni, pontosabban ami óta szó volt róla. Valaki írja már le lécci, hogy mi történt Jason Becker elvtárs (Jó elvtárs)- sal... Tom, hogy csak a szemét tudja mozgatni de miért. Baleset? Betegség? Én ti. axittem meghalt.
ersekdóra:
Nem akarom a már lezárt vitát újra elkezdeni, de sajna kedd este óta csak most jutaottam géphez, így engedd meg, hogy néhány hozzászólásodra reagáljak. Először is nem "felvágásiból" irtam le a korunkat, meghogy ironizálj rajta, pusztán azt vettem észre, hogy nem tartasz egyenlő vitapartnernek senkit, aki év alatti (mondjuk én sem, de ez most mindegy:)), ezért lelki világod megnyugtatására közöltem, hogy itt főleg asokkal vitázól. Jameg jólenne nem felvenni ezt a magyarországi öregek- mentalitást, hogy az összes fiatal tapasztalatlan, meg effélék, szal próbáljunk érvekkel győzni, ne a korunkkal. Amit meg a mondanivalóról írtál, lehet hogy arra gondoltatok, hogy a zenével is ki lehet fejezni, nem csak a szöveggel, de 1.: nem ezt írtad sem te, sem az az illető, akinek a hozzászólására reagáltam 2.: akikről szó volt az kifejezi.
Volt egy ismerősöm, (meg van is), aivel gimis korunkban beszélgettünk Satrianiról. Ő azt montdta, nem xereti azokat a gitárhősöket, akik ész nélkül tekernek, és minden számuk egy kaptafára épül. Nos én mindaddig nem szóltam hozzá, amig meg nem hallgattam az első Satriani albumot. Nagyrészük (és ez már nem neked mondom kedves érsekdóra, hanem publicba akinek inge) akik negatív véleménnyel van a mesterről, és társairól, nem is ismerik, vagy csak felületesen hallottak róla, hogy " valami gitárhős".
Még egy kis apróság. Magyarországon azt vettemészre, hogy a 15-17 éves korosztály sokkal inkább keddveli a metallicát, tankcsapdát, iced earthot, akelát, és társaikat, minthogy a valóban zenei érzékenységről tanubizonyságot tevő, már említett gitárhősökért rajonganának, ugyhogy nemtom, honnan neked ez a nagy 15éves gitárhősszerető utálatod (hacsak nem az Egyesült Államokban töltötted tinédzserkorodat, ahol vixont éppen a teáltalad felvázolt szitu áll fenn.)
Napáá:
GG
Egyetértek mindkét hozzászólásoddal! Annak idején én is elhívtam egy barátomat, aki sokkal jobb gitáros nálam. Ja, és állványt is olyat vettem, ami alul és hátul (de nem a nyakon) támasztja meg a műszert.
a tárolásról: a gitárt lehetőség szerint valami normálisabb állványban érdemes tárolni, éspedig olyanban, ahol a hangszer a nyaka alsó részének, vagy a testének döntve áll. ha ugyanis úgy támasztod le, hogy a gitár a feje felső részének ill. a test alsó részének egy-egy pontján van megtámasztva, akkor a nyak, mivel a húrok feszítésén kívül extra nyomás nehezedik rá a gitár súlyából adódóan, jobban hajlamos a vetemedésre. és persze nem jó a gitárt szélsőséges időjárási körülményeknek sem kitenni, a magas páratartalom pl. kifejezetten nem bír használni neki tudtommal.
nézd, az van, hogy a gitáron szinte minden cserélhető, és ha olyan áron kapod meg, akkor szerintem abszolút megéri venni akár egy olyan gitárt, ami pickup/bund/stb cserére szorul. én pl nem haboznék, ha egy rossz elektronikájú customot kínálnának százezerért... a nyak is egy olyan dolog, hogyha nincs nagyon brutálisan megvetemedve, vagy megrepedve, akkor nem hiszem, hogy egy hangszerjavító ne tudná orvosolni a problémát. egy nyilvánvalóan javíthatatlan sérülést pedig azért elég könnyű észrevenni egy gitáron, bár azt tanácsolom, hogyha van a környékeden olyan ember, aki meglátásod szerint jobban ért hozzá, akkor azt mindenképpen ráncigáld el magaddal egy esetleges gitárnézdegélésre, már csak azért is, mert több szem többet lát. és most arcoskodnék egy picit: amióta zenélek, kb. huszonöt hangszerem volt (ezek közül tizenöt basszusgitár és tíz gitár) ezek közül egyik sem volt új, és egyikről sem derült ki két hét használat után, hogy komoly hibája van. neg kell nézni, ki kell próbálni figyelmesen, és akkor nem lesz baj. mondjuk van egy olyan dolog is, hogyha az ember sokáig ábrándozik egy hangszerről, és eljut odáig hogy kipróbálja, akkor a "fú, mostan álmaim hangszere van a kezemben" jellegű eufória gyakran azzal jár, hogy az észveszejtő boldogságtól az ember nem elég figyelmes, és az apróbb hibákon/kényelmetlenségeken bizony átsiklik. én is jártam így: egyszer vettem egy esh various v basszusgitárt, ami köztudottan kurva drága hangszer, és hát elég régóta vágyakoztam rá, na és amikor kipróbáltam, a nagy eufória hatására nem próbáltam ki, hogy kényelmes-e, ha hevederrel a nyakamba akasztva játszok rajta, csak ülve próbáltam, és hát otthon derült ki, hogy új kedvencem súlypontilag bizony nem éppen egy nagy király, magyarán fejnehéz volt mint a dög, és ezért, ha a nyakamba akasztottam, marha kényelmetlen bírt lenni. na el is adtam egy idő után.
Kapcsolót, kulcsot, mechanikát tudsz cserélni. Újra is lehet bundoztatni, ennek nagy az esélye ha sokat használták. A festés/lakkozás patináját épp az adja meg, ha látszik a kor, a használat. A nyak egy más téma, azt alaposan meg kell vizsgálni.
Mit tegyek, hogy hasonlóan szóljon a hangszer, mint a Shine on You Crazy Diamond bevezető szólójában, továbbá a Comfortably Numb szólójában? /Azon túl, hogy vegyek a kezembe egy Fender Strato-t, tanuljak meg játszni vagy menjek át valamelyik P.F. topicba :-)/ Szóval nagyon komolyan segítenétek, ha tanácsot adnátok, hogyan hozhatnék ki hasonló sound-ot.
ja, látok néha jókat, épp ezért kérdeztem.. pl milyen tipikus hibái lehetnek.. azért egy standardben is elkophat a kapcsolo, mittomén, belemehet a por.. Aztán ott az a történet a lakkozásról, hogy eloxidálódik, leviszi az izzadság vagy az állvány műanyaga eszi bele magát. Ja, meg mi van, ha vki rosszul tartja évekig és megvetemedik a fa vagy mi a nyű..
a customért még kevés is volt a fél milla. a múltkor az apróneten egy standardot láttam, több mint ötszázezerért. studio-t 250 000-ért.
egyébként meg igen. a jó gitár, olyan mint a jó bor. minnél régebbi, annál értékesebb. az ebay.de-n pl. tízezer euróért (saccperkábé két és félmillió forint) van egy régi les paul goldtop. olyanom sem lesz. amúgy, ha jól sejtettem, svájcban vagy most... talán érdemes lenne ránézned az ebay.de-re, hátha találsz magadnak jó áron les pault.
uj kerdes: szerinteted egy komolyabb hangszernek kevésbbé árt a kor? ti vennétek mondjuk 10-15 éves Les Pault?
pár oldallal ezelőtt amugy láttam képet arról a Gary Moore signo verzióról, őszintén szólva élőben nem olyan igényesnek tűnik, mint egy standard vagy custom, inkább olyan studio szerű.. az ára is jobb, kint 2400 Eurotol láttam (600e ft), biztos olcsobb, mint otthon. Bár otthon megdöbbentő árak vannak, mint pl 875.000-ért a Smartwood Exotic, amit kint mindenütt akcióznak, valszeg azért, mert senkinek nem kell egy "őserdőt megvédő környezetkímélő" gitár.. 1300 eurotol vannak ujak, ami 320.000 ft..!
Viszont láttam otthon valakit egy '81-es Custom-ot árulni félmilláért - ez tényleg ennyire megőrzi az árát? Érdemes ilyet - régit - megvenni? (most nem az ártól függően)
"Yngwie tetszik, de V.Moore meg MacAlpine nem"
Én is valahogy így vagyok. Már Yngwie fan voltam, amikor meghallottam Vinnie Moore-t, és amellett, hogy mélységesen elismerem a hihetetlenül tiszta játékát, nem érint meg. (Az első két lemeze még csak-csak, de utána egyáltalán nem.)
Mac Alpine szerintem lényegesen jobb komponista, mint V. Moore, és ha lehet ilyet mondani "slágeresebb" a megközelítése, mint Yngwie-nek, kicsit olyan "Clayderman gitáron" feelingje van, tehát csipetnyi giccs azért néha bejátszik. Tőle a Freedom To Fly tetszik a legjobban, érett is, a feeling is ott van.
Friedman is szóba került, valaki írta, hogy nyugis. Hát, van olyan lemeze is... Meg van feelinges hard rock lemeze, a Dragon's Kiss pedig jó durva, a Cacophony 2 lemeze között jött ki, ennek megfelelően olyan, mint egy Cacophony, csak instru, és a szintén überzseni Jason Becker csak egy nótában vendégszerepel.
Egyébként az érdeklődőknek ajánlom Jason Becker Perpetual Burn c. lemezét, egészen rendkívüli.
Kissé furcsálom, hogy Yngwie tetszik, de V.Moore meg MacAlpine nem, illetve azt is, hogy Satch bejön, de Zaza már nem. Lehet, hogy ez utóbbi esetében rossz dalt ajánlottam?! Mindegy! Javaslom, hogy azokba, akik tetszettek ásd bele Magad mélyebben, illetve valakinek tegnap itt ajánlottam néhány Satch "utánzót", azokat is érdemes lenne meghallgatnod.
egyrészt, nem tudom, milyen a beállitottságod, de a kottaolvasáshoz szerintem elég egy kis matematikai érzék (ha irsz, segítek)
Másrészt meg az éneklés nem mérvadó. Ismerek olyanokat, akik hihetetlenül hamisan tudnak énekelni, de mondjuk 1. hallásra elkisérnek egy dalt gitáron (pl a barátom ilyen), fogalmam sincs, ez hogy lehet. Azt hiszem az éneklés technikájában is lehet vmi baj, hogy az ember egyszerűen nem azt a hangot adja ki, amit akar (pl. mert izgul és épp röhögnek rajta). Ez a gond nincs hangszernél, ott ha az á-t akarod lefogni, odanézel és nem vagy parkinzon koros, jó eséllyel azt fogod. Annyit bizonyosan meg tudsz tanulni, mert bárki meg tud, amennyi a saját szórakoztatásodra, örömödre kell, és ki tudja...
Ha tudsz angolul, találhatunk sok weboldalt, ami segít.
nekiestem a listádnak, néhányat nem tudtam megszerezni.. Párat meg bonuszban szedtem le, mint pl yngwie dreaming-jet, ami nekem megvolt egykor kazettán
Emlitettem, hogy 12 évvel ezelőtt még Malmsteen rajongo voltam? :))
Egyébként ő még most is tetszik így, ritkán elővéve, nekem azzal van csak bajom, ha mondjuk 1.5 oran ét folyamatosan skálázást kell hallgatnom, egyszerűen ráunok, és érzéketlenné válok vele szemben, mert sok, és ez nem jó, mert így nem lehet odafigyelni. Ilyen szempontból blues-t se hallgatok több lemezt egyhuzamban, mert egy idő után megszűnik blue-nak lenni.
Na /aki itélkezésnek veszi a véleményem, a személyes érzéseim a dalokkal kapcs, az huje es kapja be - másét, mert nekem ugye, nincs../:
- MacAlpine nem jött be
- Satriani tetszik. egy lemezét régen hallgattam (94?), de csak annyi rémlik, hogy zöld volt.
- Santana király
- Vai se jött be, de elég jól csinálja tény
- Friedman szép, kellemes.. Egy nyugis napra elég jó.
- vinnie moore se nagyon
- Steve stevens tetszet.
Ez persze mind a megadott dalok alapján.
Jogos egyébként a gitárhős zenéket a klasszikushoz hasonlítani inkább felhasználás alapján is. Ilyet vagy háttérben hallgat az ember, vagy odafigyelve és hátradőlve hifin. Ez egészen másfajta igény, mint úgy általában rockzenét hallgatni, és várni, hogy szerelem/halál/induljunk be/dugás/pénz témákban okuljunk. Innentől kezdve nincs értelme azért bántani egymást, mert másra van igényünk. Én klasszikus zenén is nőttem fel, értékelem (ibanezem előtt 4-5 évig azt tanultam pl.), de manapság azt szeretem, ha kezemben van egy sör, egy cigi, és valami állat zene dübörög, pl. hörgős goth metál. :) (najo, kezdem sejteni, miért nem hiszik el lányságom :))
Az eredeti kérdésedhez. Íme egy újabb kombináció, amit hallottam, és nekem tetszett. Nyak és híd: DiMarzio HS-3, középen Seymour Duncan SSL-1. Kis jelű hangszedők nyitott, fényes hanggal.
Egyébként a szimpla hangszedőkre általában ez a hangzás jellemző, tehát az általad említett metál hangzáshoz (amit írtál, hogy milyen legyen - ha jól emlékszem) nem igazán jók, mert nemigen lehet velük vastag, telt, sűrű torzított hangot produkálni.
Amúgy nekem a nyaknál egy szimpla méretű humbucker, DiMarzio ProTrack van, ez elég univerzális. Lehet vele stratos, öblös hangokat játszani (főleg köztes állásban, felezve9 de a torzított csatornát is kellően meghajtja.
Mindezeken túl az eddigi tapasztalataim szerint, digitális modellezésű kütyük esetén nincs sok értelme drága pu-okba ölni a pénzt, mert a hangjuk ezeken a berendezéseken keresztül nem hallatszik. (Hozzátartozik, hogy saját ilyenem még nem volt, néhány 15-30 perces próbálgatáson alapul a véleményem. Ha nem így van várom az ellenvéleményeket.) Egész más a helyzet az "analóg" gitár+kábel+erősítő cuccoknál (a'la Blindmouse), hiszen itt a hang lényegi vonásait ezek a dolgok együtt határozzák meg, tehát fontos, hogy a pu is jó legyen.
Végül: Boldog Valentin-napot mindenkinek!
A szívecskéket elhagynám, ha megengeditek... ;o)))
kettő: semmit nem gondolok nálatok jobban, ezért használom mondataimban a "szerintem" kifejezést. Ha emellett nem lennék kiváncsi mások véleményére, szerinted mi a f*szt keresnék itt?!
más: sajnos a koromra sincs jó hatással, hogy rájöttem, már 2002 van, ugyhogy tévedtem, a gitárom 8 éves. Hogy mennyire jó a fája, az szintén nézőpont kérdése, én másoktól is nagyon jókat olvastam róla a neten, és ami még fontosabb: nem ment tönkre rajta még semmi, pedig sokat használtam (nem 8 éve gitározom amugy, hanem 14:) nem azért, mert ilyen jól megy vagy mert licitálni akarok vele, hanem mert a koromból ez már simán kijön..) Na, és a lényeg: annyira nagyon jó fogása van a gitáromnak, hogy számomra már pusztán emiatt értékes. Ja, és szeretem.
Másfelől ne provokálj és ne támadj nekem az egyébként szerintem kulturáltan kifejtett vélemnyem miatt, és próbáld meg elfelejteni, hogy van gitárom. És igen, szarul játszok rajta, és mostanában nem is szoktam. És akkor mi van? Szerinted aki nem fuvolázik, vagy mianyű, az ne hallgasson Jethro Tullt? Igenis jogom van nem szeretni egy műfajt, és esetleg véleményemben számomra kevésbbé élvezetesnek tartani. Ja, és képzeld, szeretem a techno zenét. Na?! Na?! Most akkor nekem jössz egy kalasnyikovval?
Mégegyszer mondom: akinek nem inge ne vegye magára. Aki képes mások vitája alapján azt érezni, hogy őt személyes rágalom, megaláztatás éri, amit meg kell torolni, az menjen el pszichológushoz. (EZT CSAK AKKOR VEDD MAGADRA, HA _TE_ UGY ERZED, RAD VONATKOZIK! GOT IT?)
u.i.: A J-Stationt reggelizéshez használom, abban sütök piritost.
