a) a fekvő Kangában ott van Zsebibaba, azaz a második fej a zsebből kandikál ki
b) a fekvők szürkék
c) a háttér festett
d) a Bp-i Zoo-ban készült
e) a vörös az kanguru
Elég komplex a kérdésed, de igyekszem minden részét megválaszolni.
Az állatkerti tenyészprogramok kezdetei A XIX. század második felében, és a XX. század elején sok olyan kipusztult állatfaj akadt, melyek utolsó ismert példánya valamilyen állatkert lakója volt. Így esett például a kvaggával (Equus quagga), az erszényes farkassal (Thylacinus cynocephalus) és a vándorgalambbal (Ectopistes migratorius) is. Kézenfekvőnek tűnt tehát, hogy ha a kihalófélben lévő állatfajok utolsó mentsvárai sokszor minden ilyen irányú ráhatás nélkül is az állatkertek voltak, ezek az intémények tehetnének valamit a veszélyeztetett fajok megmentéséért.
Az első konkrét lépés a bölényvédelem terén bontakozott ki. Tudnivaló ugyanis, hogy az utolsó vadon élő európai bölényt (Bison bonasus) 1919. február 21-én lőtték le Lengyelországban, Białowieza erdejében. Szerencsére azonban az európai állatkertekben élt még néhány példány. Ezt ismerte fel dr. Kurt Priemel, a majna-frankfurti Városi Állatkert igazgatója, amikor 1923-ban életre hívta a Nemzetközi Bölényvédelmi Társaságot (Internationale Gesellschaft zur Erhaltung des Wisents). A nagynevű német és osztrák állatkertek mellett a Hilbert Rezső aligazgató vezette Fővárosi Állat- és Növénykert is az elsőként csatlakozott a társasághoz. A tenyészprogram igazi sikertörténet volt, mert a sok nehézség (pl. II. világháború) után 1952-ben végre elég bölény volt ahhoz, hogy újra szabadon lehessen engedni őket a természetben.
A bölények megmentése mellett a Dávid-szarvas (Elaphurus davidianus), illetve a Przsevalszkij-vadló (Equus przewalskii) tenyészprogramját tartjuk számon az állatkertek legkorábbi tenyészprogramjai között.
Amint az előzőekből is kiderül, az állatkerti tenyészprogramok több mint háromnegyed évszázados múltra tekintenek vissza. Ugyanakkor az első olyan állatkert, amely deklaráltan a veszélyeztetett fajok megőrzésének elősegítéséért jött létre, 1959-ben nyitotta meg a kapuit. Ez Gerald Durrel állatkertje volt, Jersey szigetén. Az állatkerti szakirodalomban az 1960-as évektől kezdve sokasodtak meg a fajmegőrzéssel foglalkozó írások, és ekkor fogalmazódott meg az az elv, hogy a korszerűen vezetett állatkertek egyik fő feladata az ex situ fajmegőrzés kell legyen.
Integráció, koordinált tenyészprogramok A tenyészprogramok persze sohasem úgy működnek, hogy egy-egy elkötelezett állatkert egymagában, a saját feje után menve igyekszik gondoskodni valamely veszélyeztetett faj megőrzéséről. Ez a tevékenység (később részletezendő okok miatt) csakis úgy képzelhető el, hogy az állatkertek világszerte összefognak a veszélyeztetett fajok érdekében. Ezért léteznek úgynevezett tenyészprogram-szervezetek, amelyek általában regionális szinten foglalkoznak az állatkerti ex situ fajmegőrzéssel. Szinte minden regionális állatkerti szervezetnek van tenyészprogram-szervezete. Így például az Európai Állatkertek és Aquariumok Szövetésénél (EAZA) az EEP (Europäisches Erhaltungszuchtprogramm), az Amerikai Állatkertek és Aquariumok Szövetségénél (AZA) pedig az SSP (Species Survival Plan). Persze hasonló szervezetek más régiókban, pl. Ázsiában, Ausztráliában, Latin-Amerikában is működnek.
Az egyes tenyészprogram-szervezetek egymással is együttműködnek, ráadásul nemzetközi szinten is létezik a témával foglalkozó szervezet (IUCN/SSC, CBSG).
Az egyes tenyészprogram-szervezetek felépítése könnyűszerrel áttekinthető az EEP példája alapján. Az EEP jelenleg úgy 130 különböző taxonnal (nemmel, fajja, illetve alfajjal) kapcsolatban működtet koordinált tenyészprogramot, de a programok száma szinte évről évre növekszik. Egy-egy ilyen program irányításával a fajkoordinátor foglalkozik (ált. az adott faj szakavatott tudósa, és egyúttal olyan állatkert munkatársa, amely komolyan foglalkozik az adott állatokkal), általában egy többtagú szakértői testület (a species comitee) segítségével. A feladat nemcsak a munka alapjául szolgáló adatok dokumentálása, törzskönyv vezetése, hanem a megfelelő párosítási terv kidolgozása, kutatások szervezése, a tartási körülmények fejlesztése, és más, ehhez hasonlók.
Léteznek olyan fajok is, amelyek esetében ugyan nincs koordinált tenyészprogram, de európai szinten törzskönyvet vezetnek róluk. Az ilyen fajokat ESB-s (European Studbook) fajokként emlegetik.
Az EEP-n belül léteznek olyan szakértői testületek is, amelyek egy-egy nagyobb állatcsoporttal foglalkoznak. Ezek TAG (Taxon Advisory Group) néven ismertek. Van például lófélékkel, erszényesekkel, kisemlősökkel, sólyomalkatúakkal stb.-vel foglalkozó TAG. Ezek a csoportok is foglalkoznak olyasmivel, mint pl. kutatások szervezése, vagy tartási körülmények fejlesztése, de ők állapítják meg azt is, hogy az adott rendszertani csoporton belül melyek azok a fajok, amelyeknél még szükséges lehet koordinált tenyészprogramok beállítása.
Az ex situ fajmegőrzés helye a veszélyeztetett fajok megmentésében Az ex situ fajmegőrzés önmagában nem elégséges a fajok megmentéséhez. Az ideális az lenne, hogyha az állatokat természetes környezetüben lehetne megőrizni. Sajnos a realitások (és sok állatfaj kihalásának szomorú példái) azt mutatják, hogy számos olyan állatfaj akad, melynél jelenleg nincs arra komoly esély, hogy a természetben élő populációi önmagukban fenntarthatók maradjanak. Ezért e fajoknál a természetben folyó in situ megőrzéssel párhuzamosan ex situ fajmegőrzésre is szükség van. Még akkor is fontos a természetes élőhely védelmével foglalkozni, ha a szóbanforgó állatfaj a természetben már egyáltalán nem található meg. Ugyanis minden állatkerti tenyészprogram végső, kitűzött célja az kell legyen, hogy az állatokat visszatelepítsék a természetbe. Márpedig, ha nem gondoskodunk az élőhelyek védelméről is, akkor egyi dő után nem lesz hova visszatelepítni az állatokat.
Egyébként manapság éppen ez az egyik legnagyobb probléma, és nem azért, mert az állatkertek nem akarnak foglalkozni az élőhelyek védelmével (merthogy akarnak, és lehetőségeikhez mérten meg is teszik ezt), hanem amiatt, mert a túlépesedő emberiség környezetátalakító tevékenysége mind több és több területet érint, és formál át olyanná, amely az ott őshonos élőlények többsége számára többé már nem biztosítja a megélhetést.
Ex situ fajmegőrzés: fajválasztás A kérdést kétféleképpen is meg lehet (és kell is) közelíteni. Először is onnan, hogy mely fajok esetében lehet szükség az állatkerti ex situ fajmegőrzésre. Nyilvánvaló, hogy elsősorban azon fajoknál, amelyek valamilyen okból veszélyeztetettnek számítanak. Csakhogy ilyen faj rengeteg van, sokkal több annál, mint amennyit az állatkertek valaha is képesek lesznek tartani. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek közül azokat kell kiválasztani, amelyek esetében az állatkerti fajmegőrzés sikerrel kecsegtet. Ez több tényezőn, így pl. az adott fajjal kapcsolatban az állatkertekben felhalmozódott szakmai tapasztalatok mennyiségén, a szaporaságon, az állatkerti fenntartás (takarmány, elhelyezés , speciális körülmények stb.) lehetőségein, a visszatelepíthetőségen, a költségeken, sőt még a látogatók által kedvelt fajok körének alakulásán (és ez nem is felététlenül hátrány) is múlhat1. A gyakorlatban megfelelő szakértői testületek - így az EEP-nél, mint már említettem, az illetékes Taxon Advisory Group határozzák meg a tenyészprogramba vonandó fajok körét.
A kérdést azonban meg kell közelíteni az egyes állatkertek szempontjából. Egy állatkert ugyanis nem akarhat (bármennnyire is szeretne) minden tenyészprogramban részt venni. Nagyon átgondoltan kell kiválasztania azokat a fajokat, amelyek megmentésében hasznos partnerként részt tud venni. Ennek is sok szempontja van, de ez most nem tartozik szorosan ide (ha valakit érdekel, leírom).
Van aután egy olyan dimenzió is, hogy a veszélyeztetett fajok sokszor nem egységes, hanem különböző, földrajzilag jól körülhatárolható alfajokra oszlanak. Ebben az esetben mérlegelni kell, hogy az adott faj egészére kiterjedő egyetlen, vagy alfajonként önállóan szervezett tenyészprogramokat kell-e felállítani. Utóbbi uygan feltétlenül hasznos lenne, de egy öt alfajból álló fajnál, ha mindegyik alfajra külön programot indítunk, akkor a szóbanforgó faj összesen annyi kapacitást köt le az állatkertekben, amelyből másik öt faj tenyészprogramja megoldható lenne.
Ex situ fajmegőrzés: az alapítópopuláció A tenyészprogram kiindulási populációját alapítópopulációnak nevezzük. Ideális esetben az ide tartozó egyedek semmiféle rokonságban nem állnak egymással, és genetikai sokféleségükben jól reprezentálják a vadon élő populációt. A gyakorlatban ez sajnos nem mindig sikerül, mert sok faj tenyészprogramja akkor kezdődött el, amikor már csak maroknyi példány maradt meg belőle. Ilyen esetben, ha az egyes egyedek bizonyos fokú rokonsága nem is szükségszerű, azonban az szinte bizonyos, hogy genetikai szempontból az alapító populáció nem képviseli teljes mértékben a fajra jellemző genetikai sokféleséget. Az ilyen, tulajdonképpen a genenetikai variabilitás bizonyos fokú beszűkülésével járó eseteket bottleneck (azaz palacknyak) effektusként emlegetik. Kétségkívül igaz, hogy az ilyesmi nincs jó hatással a faj genetikai állományára, de egyrészt, még mindig jobb ez a lehetőség, mintha a faj teljesen kipusztul, másrészt a tapasztalatok azt mutatják, hogy viszonylag nagy bottleneck-ek esetén is van lehetőség a faj talpraállítására. Az európai bölény tenyészprogramának kezdetekor pl. már csak 56 példány élt ebből a fajból az egész világon, és a ma élő európai bölények mindannyian ennek az 56 egyednek a leszármazottai.
A genetikai vizsgálatok egyébként azt mutatják, hogy a gepárd (Acinonyx jubatus) is elszenvedett egy ilyen bottleneck-et, ám legalább tízezer évvel ezelőtt, és valószínűleg nem az ember környezetátalakító tevékenysége, hanem természetes folyamatok következtében.
Szerencsére manapság már gondosan figyelik az egyes fajok sorsának alakulását, így, ha új állatkerti ex situ tenyészprogram beállítása válik szükségessé, sok faj esetében még lehetőség van a faj egészét jól reprezentáló alapítópopulációk beállítására.
Ex situ fajmegőrzés: a szükséges létszám, fázisok Az állatkerti tenyészprogramok csak akkor tudják a veszélyeztetett fajok megmentését szolgálni, ha több generáción sikerül fenntartani a faj eredti genetikai sokféleségét jól reprezentáló állatkerti populációt. Ehhez viszont feltétlenül szükség van arra, hogy a populáció egyedszáma egy bizonyos szintet elérjen.
Könnyűszerrel belátható, hogy 1 hím és 1 nőstény egyeddel ez nem lehetséges, mert az F1 generáció máris egymással közeli rokonságban lévő (testvér) egyedekből állna, akiknek további pároztatása mindenképpen rokontenyésztéssel járna. Ha már két, egymással nem rokon tenyészpár van, valamivel tovább lehet elkerülni a rokontenyésztést, négy tenyészpárral még tovább, nyolc tenyészpárral pedig még annál is tovább. Általános szabályként ezt úgy fogalmazzák meg, hogy minél nagyobb a populáció effektív mérete (Ni) (ez nagyjából az egyedszámnak fogható fel), a generációk elmúltával annál nagyobb része marad fenn az eredeti heterozigozitásának (ez nagyjából a heterozigóta allélek számaként, vagy még kézzelfoghatóbban a genetikai sokféleségként fogható fel). Az alábbi táblázat az eredeti heterozigozitás visszamaradását mutaja meg négy különböző effektív populációnagyság (10, 20, 50, 100) esetében (forrás: BALLOU, J. D. & FOOSE, T. J. (1996): Demographic and Genetic Management of Captive Populations. In: Wild Mammals in Captivity (ed.: D. G. Kleiman et al.). Chicago, The University of Cichago Press. Pp. 263-283.
[A hivatkozott kép már nem található meg a tar.hu-n]
A diagramból kiderül, hogy az effektív populációnagyság növelésével egy darabig számottevően lehet csökkenteni a veszteséget, egy bizonyos nagyság után azonban már csak igen kis mértékben. Mi több, az is látható, hogy igazából a függvény sohasem lesz az 1,0 (100 %) heterozigozitás-megmaradás értékén konstans, legfejjebb csak nagyon a közelébe kerül. A természetben is így van ez, a vadonban sincsen populáció genetikai veszteség nélkül. Csakhogy a veszteség elegendően kicsi ahhoz, hogy az evolúció eredményeként megjelenő új genetikai információ kipótolhassa.
Ez tehát az elmélet. Világos belőle, hogy minél nagyobb egyedszámot tudunk elérni az adott tenyészprogramban, annál kevesebb lesz a genetikai veszteség. Csakhogy az állatkertek véges kapacitással bírnak. Ezért is fontos az, hogy az állatkertek együttesen vegyenek részt a tenyészprogramban, hiszen több intézmény együttes erőforrásai (regionális, vagy még inkább az egész Földre kiterjedő viszonylatban) már lehetővé teszik egy megfelelő nagyságú populáció fenntartását (nem véletlen, hogy az éves EEP konferenciákon, amikor a következő évben szükséges teendőket határozzák meg, gyakran merül fel az a tennivaló, hogy a tenyészprogramba újabb állatkerteket vonjanak be).
Minthogy azonban az alapító populáció nagysága rendszerint (érthető okoból) elmarad a kívánatostól, az alapítási fázis után a tenyészprogramok második fázisa a növekedési fázis. Ennek során az állomány nagyságának folyamatos növelésével jutnak el az ún. kapacitási fázisig, amikor a populáció nagysága már nem növekedhet tovább. A növekedési fázisban különösen fontos szerepe van annak a kitételnek, hogy a tenyészprogram valamennyi egyede tenyészállat.
1 Ezzel a témával kapcsolatban igaz az emlősökre alkalmazva - kiváló tanulmány olvasható itt: BALMFORD, Andrew (2000): Priorities for captive breeding wich mammals should board the ark? In: Priorities for the Conservation of Mammalian Diversity Has the Panda had its day? (eds.: A. Entwistle & N. Dunstone). Conservation Biology series 3. Cambridge, Cambridge University Press. Pp. 291-307.
Na, egyenlőre eddig bírtam szusszal. Tudom, hogy még nem válaszoltam meg az egész kérdéskört, csak már kezdek agyilag zokni lenni. Ezért fogadjátok most ezt szeretettel, és amint lehet, folytatom. A folytatásban nagyjából olyasmikről fogok írni, mint pl. a tenyészkiválasztás menete, az eltérő körülményekhez való alkalmazkodás, a visszatelepítés, és végül összefoglalásként elmondom a sikertörténeteket, illetve a szakmát leginkább foglalkoztató problémákat is. Ha valami nem világos abból, amit leírtam, jelezzétek!
hangaroa, aki már megint nem bírt a grafomániájával
A történet valahogy úgy néz ki, hogy az Európai Állatkertek és Aquariumok Szövetségének (EAZA - az elnök történetesen a budapesti főigazgató) regionális tenyészprogram-szervezete, az EEP - sok más faj mellett - a Przsevalszkij-vadlovakkal is foglalkozik.
Az európai tenyészprogram koordinátora, illetve az európai törzskönyv vezetője dr. Waltraut Zimmermann, aki történetesen a Kölni Állatkert munkatársa (van nemzetközi érvényességű törzskönyv is; azt Prágában vezetik).
A tenyészprogram mára eljutott odáig, hogy szó lehet a visszatelepítésről. Ennek egyik lépése az ún. fél-rezervátumok kialakítása, ami átmeneti állapot az állatkerti tartás és a vadonban/őshazában való szabadonengedés között. Az itt szerzett tapasztalatok nagyon fontosak a visszatelepítéshez, hiszen a vadlovak vadonbeli életét már egy ideje nem lehetett tanulmányozni, előtte meg nemigen foglalkoztak ilyesmivel.
A Pentezug-projekt konkrétan a Kölni Állatkert és a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző KHT közös programmja.
Egyébként már az őshazába való visszatelepítés is megkezdődött, méghozzá a mongóliai Tachin-thal-ban.
Éppen zajlik egy ilyen project, ebben asszem a Bpzoo is részt vesz, de a Hortobágyi Nemzeti Park mindenképpen. Mongóliából (eredetileg Mongoliából, egyébként a Frankfurti ZOoban születtek) származó vadlovakat tenyésztenek Pentezugban. Úgy tudom, hogy a visszatelepítésről is megvannak a tervek.
A lovak egyébként elég eredetiek. Fele akkorák mint egy normál ló, viszont vagy nyolcszor erősebbek. Hortobágyon ahol laknak olyan a talaj hogy egy háziló azonnal tengelytörést szenvedne, de ezek itt vannak igazán elemükben. Rövid távon elég lassúak (egy házilóhoz képest), de akár napokig tudják tartani az iramot. Több csoportban élnek szigorú hierarchia alapján. Egy csoporthoz csak egy ivarérett mén tartozhat. Az embert kb olyan szívesen tűrik meg a hátukon mint egy oroszlán. Néha megszöknek ami tök izgalmas, mert a gazdák házilónak nézik, amiből érdekes szituk adódnak.
Rianna, koszi a ket cikket, elolvastam oket, es bizony meg is dobbentem kicsit... (Mintha a bp.-i allatkertbol is lenne ott egy-ket kep?). Tenyleg ne essek felreertes, en is ugy gondolom, hogy a bp.-i allatkert remekul fejlodott (fejlodik). Nekem azonban ugy tunt, hogy a tenyeszprogramokkal kapcsolatos problemak a szinvonalas allatkerteket is gyotrik. Foleg talan azert, mert a szinvonalas kertek vesznek reszt tenyeszprogramokban. Szamos pelda van arra, hogy tenyeszprogramok kereteben visszatelepitettek allatokat, sot, velhetoen fajokat is mentettek mar meg igy. A bp.-i allatkertben volt ilyesmire pelda? Azaz: volt-e Budapesten olyan fogsagban szuletett veszelyeztetett allat, melyet visszatelepitettek? (Nem feltetlenul kozvetlenul a bp.-i kertbol.) Vagy reszt vesz-e a bp.-i allatkert (anyagilag is) elohely megovasban?
Két cikket is fordítottam ebben a témában..
Van némi szomorú igazság abban, amit felvetsz, és remélem tesznek is ellene.. sajnos sok olyan színvonal nélküli állatshow van, ahol hangoztatják a szép célokat, de semmi köze a tevékenységüknek hozzá..
Félreértések elkerülése végett:
A Budapesti Állatkert szerintem kifejezetten színvonalas, komoly programmal és hihetetlen pozitív fejlődéssel jellemezhető, és van sok (remélem) hasonló állatkert a világon.
Jajjjj! Bocsi, az egyik mondatot a vegen elbaltaztam. Igazabol igy hangzik: ":Tehat egy fajmegorzesi program csak akkor lehet sikeres, es csak akkor indokolja allatok fogsagban tartasat, ha az ex situ programot parhuzamosan in situ program koveti, es visszatelepitessel vegzodik." Igy mar jobb, felcsereltem a situ-kat.
Hangaroa! Koszonom a valaszt, sokat segitett. Tisztan latszik, hogy vannak celjaitok, es gyakorlatban is sokat tesztek. Mindenkeppen el kell ismernem, hogy az allatkert letet az altalad emlitett hosszu- es rovidtavu celok ketsegtelenul igazoljak. Itt akar le is tehetnem a pennat, de megsem, mert akkor velhetoen unatkozni kenyszerulnek. Ezert belemaszok ma' itt-ott a dolgba. (Bocs, lehet, hogy hosszu lesz). Az oktatasrol, a hazai fajvedelmi programokrol, es - az egyenlore- gyermekcipoben jaro in situ (ne tudd meg, ezt meddig kerestem, de most mar tudom, mit jelent) programokrol irottakat tisztan atlatom, es jelentoseguket is felmerem. Tudatlansagombol eredo osztoneim viszont figyelmeztetnek, hogy a nemzetkozi tenyeszprogramokkal kapcsolatos dolgok szebben hangzanak talan, mint amilyenek valojaban, foleg azert, mert hianyzik valami a vegerol. Mar most leszogezem: ez nem rombolo kritikanak keszul, csak megerzes, es valoszinuleg teljes mertekben el vagyok tevedve. Szoval. Nezzuk, tisztan latok-e (amennyire tolem telik). Adott egy veszelyeztetett faj, most midegy melyik, jeloljuk ezt VF-vel mostantol. Szegeny VF, pusztul, mert csokken az elohelye, orvul vadasszak, a peniszebol pedig csodaszert varazsolnak samanok (ezt nem kellet volna). Lassan tobb egyede van VF-nek az allatkertekben, mint vadon. Az allatkertek elhatarozzak, hogy ezt a fajt most aztan megmentik. Mivel VF eleg nagy allat, ertelemszeruen csak keves tarthato egy allatkertben. Mivel a kis populaciok mindenfele genetikai problemakat rejtenek, ezert tenyeszprogram jon letre, amely tulajdonkeppen egy populaciot csinal az egymastol tavoli allatkertek VF egyedeibol. A tenyeszprogram vezetoi ugyelnek arra, hogy (bizonyitottan) rokon allatok ne szaporodjanak. A szaporodo parokat rendszeresen cserelik, torzskonyvet vezetnek, stb., hogy elkeruljek a beltenyeszetet. Azonban realis okokbol veges az allatkertek kapacitasa, ezert egy bizonyos egyedszamnal meg kell allni. Nem lehet mindenkinek hatalmas terulete, foleg, mivel a tobbi allatot is el kell helyezni. Idovel tehat elkerulhetetlenul letszam-stop kovetkezik be, amikor mar nagyon meg kell gondolni, hogy hagyjak-e VF-et tovabb szaporodni. Idovel akar odajuthat a dolog, hogy VF fogamzasgatlot kap, es csak ha csokken az allomany, akkor engedik ismet szaporodni. VF hirtelen elcserelhetetlen, vagy eladhatatlan lesz. A kis allatok azonban kozonseget hoznak (mert aranyosak), tehat megis lesznek, de ha mar nem annyira aranyosak, akkor jon a problema, hogy hova tegyek? A tenyeszprogram vezetoi megprobaljak elhelyezni, ha nem sikerul, akkor... tenyleg, akkor mi van? Erre sehol sem talaltam utalast. Igy vagy ugy, kialakul egy maximum egyedszam az allatkerteken belul. Mondjuk 100. Vagy 200. Mondom, VF nagy allat... Hany egyed szuksegeltetik, hogy VF egeszseges populacio maradjon fogsagban, es meddig? Lehet, hogy tobb. Ekkor persze felmerul, hogy mi lenne, ha a vadonbol hoznanak uj genetikai anyagot, a fogsagban tartott populacio frissitesere. Ilyet azonban az allatkertek nem szivesen tesznek, ertheto okokbol, bar volt mar ra pelda, asszem. Itt a dolog el is akadt, es bar jol hangzik, es az is, a tenyeszprogram csak a szuk, biologiai ertelemben vett fajt prezervalja. Okologia ertelemben a faj kipusztult, nincs interaktusban a kornyezetevel, nem szelektalodik a termeszetes kornyezet hatasaira, kiesett az esetleges koevoluciobol, a vele kapcsolatban allo fajok vagy ugyancsak kipusztulnak, vagy (ha kompetitorrol van szo) atveszik VF niche-et. Ezert ime, megalkotom a Kontra-szabalyt (nagy az arcom, mert elovastam 3 oldalt). Ezt mar lehet, hogy mondta valaki, ezt nem tudom, mar megint a muveletlensegem... Tehat: egy fajmegorzesi program csak akkor lehet sikeres, es csak akkor indokolja allatok fogsagban tartasat, ha az in situ programot parhuzamosan ex situ program koveti, es visszatelepitessel vegzodik. Barmi mas, bar jo es szep, es hasznos, nem vezet majd valodi eredmenyre. Az egesz a tigricsrol jutott eszembe, mert valahol lattam, vagy olvastam, hogy a sziberiaibol tobb van allatkertekben, mint szabadon, es a legtobb allatkertben mar nem is engedik oket szaporodni. Gondolom ez valtozott, ha Bp. lany tigrincset hoz. Ez jo lenne.
Hát ha nem két ZH közé tették volna be :((( Péntek-szombat nekem suli - most ZH iss -, és talira ugy szoktam menni, hogy egyik nap megyek, ott alszom valakinél, és másnap vissza...
Műszakilag már kész van, de az utcsó simítások még hátravannak. Valszeg dec. 18-20 táján nyílik meg, bár lehet, hogy az új nőstény addig még nem fog megérkezni.
Különben, mi van Veled? Úgy volt, hogy gyüssza a talira, nem?
Nem tudom, hogy az előző hozzászólásban szereplő célok számodra indokolják e az állatkertek fenntartását. Mi - és még nagyon sok ember a világon - úgy gondoljuk: igen. Egyébként a világ állatkertjeit éves szinten mintegy 610-620 millió ember látogatja (a magyar állatkertekekt kb. 3,3 millió), ami nagyjából az emberiség össz-létszámának 10 %-a. Ez félelmetesen nagy szám.
Mennyit tesztek a veszelyeztetett fajok megmentese erdekeben?
Az ilyen munkák rendszerint nem egy-egy állatkert önálló eredményei, hanem több állatkert (és persze más szervezetek is) összefogásával valósulnak meg. A legtöbb esetben mi sem önállóan szervezünk programokat, hanem részt veszünk bennük.
Első hallásra ezt akár lekicsinylően is meg lehet ítélni, ám az a helyzet, hogy másképp nem lehetne. A legtöbb program ugyanis annyi erőforrást igényel, amelyet egy-egy állatkert önmagában rendszerint nem tud biztosítani.
A következő típusú munkákban veszünk részt:
1. közvetett fajmegőrzés az emberek tájékoztatása, szemléletformálás, a felelősségérzet felébresztése útján.
Konkrét példák Budapesten:
- bemutatatási rendszerek új üzenete
- információs rendszerek információi (ismertető táblák stb.)
- ZOO-detektív természetvédelmi témájú játék
- szervezett keretek között zajló oktatás, ifjúsági szakkörök (pl. "emlősök a kihalás szélén" címmel)
- felsőoktatásban való részvétel természetvédelmi kérdésekben is
- akkreditált pedagógus továbbképzések (az egyik kifejezetten állatvédelmi témájú)
- nyomtatott és elektronikus sajtón keresztül a kérdés folyamatos "felszínen tartása"
- stb.
2. közvetett fajmegőrzés szorgalmazása politikai úton
Konkrét példa Budapesten:
- dzsungelhús kampányban való részvétel (Állatkertünk több, mint 40 000 aláírást gyűjtött össze)
3. nemzetközi és regionális fajmegmentő tenyészprogramokban való részvétel
Konkrét példák Budapesten:
- ISB-nyilvántartás
- EEP-s tenyészprogramok (gorilla, kis panda, patkánykenguru stb.)
- ESB-s nyilvántartás
- európai mandrill törzskönyv vezetése
- stb.
4. egzotikus fajok in situ védelmében való részvétel (ilyenből még kevés van, mert nem régóta csináljuk)
Konkrét példák Budapesten:
- pingvinmentés Dél-Afrikában
- keselyűk élőhelyének védelme Horvátországban
5. hazai természetvédelemben való részvétel
Konkrét példák Budapesten:
- denevérmentés és -teleltetés
- gólyamentés és -teleltetés
- madármentőhely
- vidravédelmi program
- viperavédelem (most dolgozunk rajta)
- génrezerv huculménes fenntartása az Aggteleki NP-vel közösen
- stb.
6. A Magyarország által elfogadott nemzetközi természetvédelmi egyezmények betartásában való részvétel
- CITES-mentőközpont üzemeltetése.
Kérdésedre - most így hirtelenjében - ezeket írtam le. Talán abban segít, hogy valamiféle képet alkothass a tevékenységünkből. Előfordulhat, hogy valami nem világos, de azt - ha rákérdezel - szívesen megmagyarázom. Csak nem tudom, mi az, amit elolvastál a topic régebbi hozzászólásaiból, mi az, amit nem, és már arra sem emléxem kristálytisztán, hogy miről írtam korábban, és miről nem.
Szóval bátran lehet kérdezni...
Örülök, hogy - hasonlóan a többi topiclakóhoz - Te is kedved leled a fajsúlyosabb témák boncolgatásában. Szóval üdv neked!
A csalhatatlan jeleket valóban jól értelmezted, tényleg állatkertes vagyok. És valóban Budapesten.
Esetleg megnézheted az "adatok"-at is, ha eddig még nem tetted.
Nektek van ilyen nagyobb celotok?
Kérdésedre egészen pontos választ tudok adni, hiszen az Állatkert nem "csak úgy, a vakvilágba", hanem világosan megfogalmazott elvek szerint működik. Tehát vannak az intézménynek olyan alapdokumentumai, amelyekben pontosan lefektették/tük a célokat.
Először is abból kell kiindulni, hogy a korszerű állatkertek a világon mindenütt a következő fő feladatokat jelölik meg maguk számára:
- természetvédelem
- oktatás
- kutatás
- rekreáció (ennek pontos jelentését nehéz magyarul visszaadni; voltaképpen olyan kikapcsolódást jelent, melynek során az emberek kipihenik, "újrateremtik" magukat).
Ezek tehát az általános, nemzetközileg elfogadott elvek. Ezekkel összhangban a Fővárosi Állat- és Növénykert küldetését az alábbiak fogalmazzák meg:
"A Fővárosi Állat- és Növénykert küldetése, hogy:
- bemutassa az embereknek a természet csodáit és a megmaradásukat fenyegető veszélyeket, segítse elő azt, hogy élőlény-társaikkal kapcsolatba juthassanak és megszeressék a változatosságot, legyen az akár biológiai, akár kulturális;
- vegyen részt a természetet védő közösség munkájában a veszélyeztetett állatok, növények és élőhelyek megmentése érdekében;
- az ország turisztikai attrakciói közötti elsőségét megtartva adjon lehetőséget a kellemes pihenésre és családi szórakozásra, és a világ egyik legművészibb műemlék-állatkertjeként őrizze és gyarapítsa történeti örökségét."
(a küldetés idézőjelben szereplő szövegét dr. Persányi Miklós főigazgató fogalmazta meg)
Az Állatkert működésének céljait még konkrétabban tekinti át a Működési terv 5. §-ának (1) bekezdése, mely szerint:
"a Fővárosi Állat- és Növénykert működésének célja
a) a látogató közönségnek tartalmas és természetközeli kikapcsolódási lehetőség, illetőleg rekreáció biztosítása külhoni és hazai állat- és növényfajok bemutatása, illetve egyéb kiegészítő szabadidős és kényelmi szolgáltatások biztosítása által;
b) természettudományos ismeretterjesztés, iskolán kívüli gyermek- és ifjúsági oktatás, felnőttoktatás, környezeti nevelés és környezettudatos szemléletformálás külhoni és hazai állat- és növényfajok bemutatása útján, illetve az informális és a szervezett keretek között zajló oktatás egyéb eszközeivel;
c) hozzájárulás az élővilág sokféleségének fenntartásához, illetve a veszélyeztetett állat- és növényfajok megőrzéséhez állatkerti ex situ tenyészprogramokban, illetve élőhelyvédelmi programokban, egyes veszélybe került állategyedekről való, meghatározott szabályozás szerinti gondoskodás útján, valamint közvetett módon a b) szakaszban meghatározott tevékenységek útján;
d) természetvédelmi rendelkezések végrehajtásában való részvétel, ide értve különösen Az elkobzott természeti értékek sorsáról szóló rendelet 8. § (3) és (4) bekezdésében foglaltak alapján történő, mentőközpontként való működést;
e) az élővilágra vonatokozó ismeretek bővítése tudományos kutatás által, ide értve általában a biológiai, zoológiai, botanikai tárgyú alapkutatásokat, és különösen a természetvédelmi, és a speciális állatkerti problémák megoldására irányuló kutatását."
(a Működési terv idézőjelben szereplő szövegét anno nekem volt alkalmam elövetni)
A fentiekből azt hiszem, kellően kiviláglik, hogy melyek is a Fővárosi Állat- és Növénykert céljai. Talán még csak annyit fűznék hozzá, hogy ezek a célok egyébiránt megfelelnek az Európa Tanács vadon élő állatok állatkerti tartásáról szóló 99/22/EEC direktívájában foglaltaknak is.
Reméljük, lesz kistigrincs, mert most alakitgatnak át egy nagy területet tigriseknek, ahova már meg lehet hozni a tigrinc b. nejét :o) Most azért nincs, mert amig nincs uj hely, fölöslegesnek tartották bezsufizni a tigrincseket a régi, mára elavult helyre... Nincs dobálva :o)
Koszonom mindenkinek a valaszokat! Megneztem a Veszelyeztetett allatok c. topicot is, nagyon jo. Gyorsan atneztem ezt is, hogy ne legyek ma' annyira hulye hozza... Eljenek a deneverek. Egyszer lattam egy deneveres csapat eloadasat a Varosligetben egy-ket eve, nyaron, ha jol emlekszem. Ok az allatkertesek? Kulonosen jo ez a denever dolog, mert azok hazaiak. Mert ugye, eljenek a tigrisek is, de azokbol asszem mar reg nem volt szaporulat (?), meg el sem nagyon engedtek beloluk, bar ez gondolom, kicsit macerasabb, mint a deneverek... Foleg, ha mondjuk itthon engednek el oket (ez nem volt igazan jo poen). Igy aztan ott van ugye a tigrincs, elvan, oktatja a nepet, hogy "igy nezek ki", de sem genbank a szerencsetlen (latjatok, elolvastam a topicban ezt azt :), sem mas. Persze, ha nem lenne ott, a kozonseg velhetoen nyafogna, hogy milyen allatkert az, ahol nincs tigris? Igy viszont szegeny macsek csak latvanyossag lesz. Bar ketsegtelken, hogy ha bejon a kozoseg, es fizet, akkor lehet penzt forditani azokra a fajokra, melyeket lehet segiteni realisan. Na de hany allat van csak vonzerokent tartva, ha kell, zsufoltan is, es hany faj profital ebbol? Felre ne ertsetek, nem vagyok allatkert ellenes, kivancsi vagyok, mi az a mi tenyleg tortenik? Ha mar a tigris ott van, mennyit "kap vissza"? Forditanak-e penzt az elohelyuk (juj, mar ezt is tudom) megovasara? Van alapitvany, ami ilyet csinal, es ha igen, mennyit kap az allatkerttol, mondvan:"kedves tigris, jol bezartunk, oktatsz itten nepeket, azok megdobalnak, naponta stresszelnek, hat tessek, mi pedig hozzajarulunk az elohelyed megovasahoz, hogy ki ne pusztulj mar". Hulyen hangzik, tudom, de ez foglalkoztat. Pl. ha en tigris lennek (vagy elefant, vagy barmi egyeb, ezeknel kevesbe kozkedvelt veszelyeztetett allat), es bezarnanak, aztan azt mondanak: "na, a nep kivancsi rad, befizetik a belepot, mi pedig abbol majd forditunk egy masik faj megmentesere, de a tiedre egy fillert se", nos, akkor en ennek nem orulnek, es allando rendetlenseget csinalnek a ketrecemben.
Egyébként a BP zoo tesz a veszélyeztetett állatokért. Ebben a topicban már volt szó róla, hogy tavaly télen, fogadtak be denevéreket, az index is írt róla, néhányunknak meg megadatott az az öröm, hogy etethettük is őket, illetve ott lehettünk a szabadon engedésüknél. Ezen kívül is van még néhány dolog, ezekről Hanga hitelesebben tud nálam beszámolni.
Szia.. ha annyira érdekelnek a veszélyeztetett fajok... akkor van egy Veszélyeztetett állatok c. topic is ám! :))
Hazabeszélek, mivel az az én topicom..:)))
Szóval asszem az Állati!-n belül találod..
Szia! :o)))
Persze hogy vagyunk, meg leszünk, de tél van, meg hideg, meg belénk fagyik a szuszmák :(((
:-DDD
Mi tuti nem csinálunk, hangáékat az állatkertben nem tom :o)
Egyébként mindenütt van topiktali, Belya arra gondolt, csak a mienk furmányos: családostul menik a bagázs a zállatkertbe, ahol hangaroa mindenféle érdekeset mesél nekünk :o))) Ha kicsit nem illen fagyasztó idő lesz, hanem kezd tavaszkodni, biztos megint megyünk :o)))) Én se gyakran mászkerálok állatkertbe, lévén utazonom kell hozzá több órát (1,5 óra pest, utána ujabb 1-1,5 óra az Eteléről az állatkert :( ), de ezekre a talikra elmegyek, ha tudok :o)
EGyébként az állatkerti honlapon - ami most hirtelen nem tom, hogy mi, mert otthon a cim, ittend meg lusti vagyok elővadászni a linket kicsit lentebbrő :o) - találsz mindenféle érdekes dolgot, a pesti állatkertről iss, meg az állatmentő elkéztelésekről isss.. :o) A cikkek jó részét egyébként hangaroa irta...
Belya! Jaj,de jo, latom vannak itt. Bar mehetnek allatkerti setara szakertokkel! Sajna ritkan jutok oda. Kar. Amde, hamar itt vagyunk, nem lehetne megis valami kozelebbit? Mert ugye nezi az ember a TV-t (szerencsere mar van sok termeszet filmeket ado csatorna), es latja az ember, hogy igy eloterulet vesztes, meg ugy visszatelepites (asszem igy hivjak, mikor szabadon eresztenek allatokat), meg minden. Ti is csinaltok ilyeneket? Mert az tok jo.
Hangaroa biztosan válaszol a kérdésedre - amint géphez lyut. de én azt lyavasolnám, hogy egyszer gyere el velünk egy hangaroás álatkerti sétára, ott nagyon sokat szokott mesélni arról, hogy milyen falymegmentő programokban vesznek részt, kik a partnerek.
Vegre talaltam egy temat, ami nem szex, terorizmus, vagy lampavasra kuldozgetes. Hurra! Persze ez a formam, ugy tunik, elegge kiurult ez az asztal (vagy mi). De azert beleszolok, bar nem ertek hozza. Hangaroa! Ugy tunik (csalhatatlan jelekbol velek erre kovetkeztetni), hogy allatkertes vagy. Budapesten? Nos, ha igen, egy kerdesem lenne. Mennyit tesztek a veszelyeztetett fajok megmentese erdekeben? Szerintem ugyanis ez az egyetlen dolog, ami etikai szempontbol elfogadhatova teszi az allatkertek letezeset. Persze, vannak allatok, melyek szamara majdnem mindegy, hogy allatkertben vannak (pl. bogarak, stb.), de sok allat eseteben mas a helyzet. Nem jarok sokat hozzatok (mea culpa), de a fejlodes ellenere is latom, hogy sok allat nem eppen boldog. Azt is tudom (gondolom, legalabbis), hogy akik manapsag allatkertet csinalnak, szeretik is, es nem csak az uzlet miatt csinaljak. Ez, gondolom, nem vigasztalja azokat az allatokat, melyek kevesbe birjak a korulmenyeiket... De kell, hogy legyen valamilyen nagyobb cel is (az onzo szeretet mellett) ami elfogadhatova teszi a tenyt, hogy allatok fogsagba kerulnek. Nektek van ilyen nagyobb celotok?
Legutóbb sajnos elhagytam, és attól tartok, félreértetted egysoros hozzászólásomat.
A fordított zsebű vakondnál "vádoltalak" meg avval, hogy csak te találod ki az egészet. Nyilván nem gondoltam komolyan, pusztán így fejeztem ki csodálatomat a természet sokszínűsége iránt, és elismerésemet, hogy olyan fajokat választasz, amiken keresztül ezt be tudod mutatni.
A mókusnál csak erre a levélváltásra próbáltam visszautalni. Csak lemaradt a ;)
