Ide várom azokat a szabadidős vitorlázást kedvelő kalandorokat, akik az "ultrakönnyű" - azaz tőkesúly nélküli - vitorlázás gyakorlói, szerelmesei, megszállottai... :o)
Azt nem tom, mit molyol, de felhívnám a figyelmet, hogy mindezen kézműveskedést egy afrikai folyó deltájában nyomatja!
Engem a frász kerülgetne feszt. Még jó, hogy agárd környékén csak fröccsöntött krokik úszkálnak. Persze lehet, hogy arrafelé sincs sok kroki, mert félnek a cápáktól :o)
A másik túrát meg a Fok-tól számított első öbölben nyomatja. Cepel is magával akkora horgonyt, mint a Titanic :o)
"...alba nélkül nem igazán ajánlott vitorlázni. Hajója, erők geometriája, nagysága adja meg a határt. Feledékeny kormányosnak pedig nem árt, ha nagy az alba áttétele, mert akkor esetleg még lehet korrigálni, anélkül, hogy irányt változtatnánk."
Igen, a leírtak valóban működőképesebbnek tűnnek, mint amit én a négy fal között kiagyaltam. Erre szokták mondani, hogy a melegvizet már nem kell feltalálni.
Egy egyszerűnek tűnő takkváltás eleinte még a Laser-en sem ment zökkenő-mentesen, de aztán pár óra vitorlázás után már szinte oda sem kellett figyelnem.
Persze azért néha akadtak gondok: amikor halzoltam, és közben a bumot nem húztam be középre, hanem a szélre bíztam, a hátsó lekötés miatt a lógó sottkötél beakadt a hajótest hátsó sarka alá. Na onnantól a hajót is fordította...
Mindig megúsztam szárazon, de azért volt egy kis adrenalin-löket, főleg, amikor ezt kikötéskor, a mólótól pár méterre csinálta...
Azután már halzolásnál is behúztam a sottot középre, biztos-ami-biztos alapon.
Tuti, hogy én csinálok valamit rosszul, mert a versenyzők nem sokat lacafacáznak a sottal.
A Senorita bumja az egyik halzolásnál (fix sottal) olyan erővel vágódott át a másik oldalra, hogy nyomtam egy 360-as piruettet (persze a kormánykezelésem sem volt túl magabiztos).
Mondjuk nem volt az a tipikus tanuló-szél: lehetett olyan 4-es vagy 5-ös, kemény pöffökkel.
Akkor megfogadtam, hogy erős szélben inkább szél felé fordulok 300°-ot, mint hátszéllel 60-at.
Ti ezt hogyan oldjátok meg?
(mármint a halzolást erős szélben)
A hátszelezésre kiengedett vitorlát behúzzátok középre, vagy Ti is szél felé fordultok, vagy...???
De erős szélben más a helyzet. Éles kreuzban szintén nincs rá szükség, de már akkor célszerű pontosan beállítani. Abban a pillanatban, amikor kezdünk leejteni, és a schott kiengedésre kerül az erők nagysága miatt, alba nélkül nem igazán ajánlott vitorlázni. Hajója, erők geometriája, nagysága adja meg a határt. Feledékeny kormányosnak pedig nem árt, ha nagy az alba áttétele, mert akkor esetleg még lehet korrigálni, anélkül, hogy irányt változtatnánk.
Nekem folyton az a bajom, hogy a hosszabbítóval meg kell kerülnöm a köteleket hátulról, miközben előttük surranok át a másik oldalra. Még nincs meg az üdvözítő megoldás, de érdekes próbálkozások már voltak ;o)
Figyú, van egy ötletem: a valamirevaló cégek rendkívüli módon értékelik azt, ha az öreg gyártmányaikat valakik felújítják-restaurálják.
Ez a márka iránti megbecsülés jele - nekik ez remek marketing is.
PÉLDA: Egyszer, egy ismerős ürge írt a svájci Doxának, hogy lenne egy ilyen és egy ilyen, kb. 80 éves Doxa-órája, (nagyapai hagyatékból) ezzel a gyári-számmal - és hogy azt ő szeretné felújítani - csak nem tudja hol kaphatna alkatrészt egy ilyen öreg órához? Ehhez kér tanácsot a márkától.
Tudod mi történt erre? Kb. egy hét múlva csengetett a postás - egy kis csomaggal és egy nagy borítékkal.
A csomagban az óra összes kopó-alkatrésze volt, új üveggel és hátlappal ("bis" megjelölésű, de azonos sorszámmal, mint a 80 évvel azelőtti), új tekerőgomb, hajszálrugó és balanszkerék - vagyis minden, ami az óra teljes felújításához kell.
Természetesen: GRÁTISZ.
De ez nem elég. A nagy borítékban egy díszes diploma-szerüség volt, amiben a Doxa-gyár igazolta, hogy az XY birtokában lévő, ilyen-olyan sorszámú órát, kizárólag a gyár eredeti alkatrészeivel újították fel.
Ez pl. egy aukció esetén aranyat ér. Vagy eurót.
Jaa és ne feledjem a gyár köszönőlevelét is - amit a márka megbecsüléséért mondtak és azért, hogy mekkora büszkeség az nekik, hogy segíthettek.
Na kérlek: mi lenne, ha nem ilyen telefonos képeket csinálnátok a műveletekről - hanem valódi fényképezőgéppel, (mondjuk állványról) készítenétek egy fasza sorozatot - lépésről-lépésre?
"2. végrehajtom a fordulást vagy halzolást: egyik kézben a sott, másikban a kormány (átüléskor kezet is kell cserélni!)"
Azért is jó a kormányhosszabbító, mert egy kézben lehet a kormány és a sott. Meg mert nem kell átüléskor kezet cserélni, azt ráérsz akkor, ha már fordultál és kiülted a hajót.
Annyi ív van benne......nem is ,csak ívek vannak,nincs egy egyenes az egész jolléban:D. Atlantáék jól kitalálták anno. Nem is az építés a baj,hanem a sok gányolt gyanta levágása,stb. Mindegy,ha jól alakul,akkor vasárnap már egy elég szuper képgalériával jelentkezünk:D
Hehe, nekem a legtöbb bajom a kutya madzagokkal van. Volt már, hogy a elsőre nem a megfelelő kötél végét cibáltam :o)
Egy (2) példa a hjóosztályomból. Sokat törtem a fejem, hogy megy az ürge alig reffelve egyedül ilyen szelekben, merthogy ez a típus elvileg nem erre van kitalálva. Aztán észrevettem a helyes kis pótülőkéket, amin szépen kiüli a hajót. Jaaaa....!
Heheheee, hogy mennyire nem fogsz te ezen agyalni - már pár óra vitorlázás után sem - az új hajóddal.
Grószs-sott rögzítés nélkül valóban nyögvenyelős az egykezes fordulás, fokvitorlával - de hát milyen hajó az, amelyiken nincs egy klemmes-csiga a grósz-sotton?
Engem konkrétan Bacus-kolléga tanított meg fokkal forgolódni - és tőle tudom, hogy a fok-áthúzást nem kell annyira elkapkodni - hanem meg kell szépen várni, amig a fok elkezd beggelni ....és csak azután kell iparkodni az áthúzással.
A be-beggelt fok jócskán segít a fordulásban... csak picit figyelni kell, hogy ne vigye túlzásba az ember, mert túlfordít.
Tény-ami tény... a fok-áthúzást valóban gyorsan kell eszközölni - amit félkézzel nem árt gyakorolni egy picit, hogy olajozottan menjen.
Jaaa - és a kötélrendre figyelni ám - mert nincs annál szarabb, mint amikor rántaná az ember - de a kötél vége a bokája köré van tekeredve :-))))
A kormány elengedése meg valóban a legutolsó dolog - amit barátnak tanácsolnék.
Ellenségnek, az más, annak lehet... nade barátnak ilyet nem tanácsolunk :-))))
Szia! Egyedüli vitorlázás témához. Simán,rengeteget mentem -megyek a Syrossal egyedül.Na most normál szélben pl1-3ig ,simán a grósz le van klemmelve,fordulsz a bumm ugye teszi a dolgát, a fokkal megy úgy is beggelsz,hogy segítsd a minnél gyorssabb fordulást,majd áthúzod a foksottot és beállítod klemmeled és kész. Sokszor imádok egyedül menni,nincs vele semmi gond. Ha pedig erős szél van-lesz,akkor úgy is behúzod a fokot,vagy ha viharos akkor a grószt és fokkal mész.
Félszélben, raumban általában soha nem okozott gondot, hogy mennyire van lehúzva a bumm.
Persze, erről a versenyzőknek biztos más a véleménye - de sima túrázásnál komolyan nem éreztem hiányát egy kis plusz-lefeszítésnek.
Ahol viszont tényleg ajánlatos feszesen tartani a dolgokat - az az éles-menet - amiben azért elég sokszor van részünk, pláne ha "olcsón" akarunk krajcolni :-)))
Ez utóbbit viszont nekem elég tisztességesen megoldja a hátsó-lekötésem - ugyanis ilyenkor minél jobban húzom a sottot - a hátsó-lekötés annál jobban húzza lefelé a bumm végét is.
Meg merem kockáztatni, hogy azon az erőkaron (a bumm teljes hosszára ható) erővel - sokkal hatékonyabb a bumm lefeszítése - mint az árboc-közelben ható albájé.
Akkor kitartok az eredeti tervem mellett, miszerint: az első szezon alatt eldől, hogy kell-e alba vagy sem. Nekem amúgy nem hiányzik: minnél egyszerűbb egy hajó, nekem annál kedvesebb... :O)
A hajótípus kiválasztásakor kerültem a travelleres hajókat: egyrészt az osztottabb cockpit miatt, másrészt mert azok a hajók mind sportosabbak (feltehetően kisebb stabilitásúak) és talán jobban "kihajtott", terhelt hajók lehetnek.
Egy "papás" vitorlás lélekvesztőt nem szaggatnak annyira meg trapézolással, viharos vágtákkal.
Amit hozzám hoztak (az egyiknek) konkrétan a középső ringlije volt csúnyán kiszakadva a helyéről.
(emiatt rohadt-nehéz volt a javítás - ezt hívom én "kétemberes varrásnak", mert a gép bölcsője alá betekert, hatalmas anyagmennyiséget lehetetlen egykezesen varrni és mozgatni is).
Ugyanakkor azt is észrevettem, hogy a szakadást kosnstrukciós hiba okozta.
Ugyanis a tehermentesítő erősítést nem a megfelelő öltés-fajtával dolgozták rá a vitorla anyagára és az okozta az alap elvágódását a terhelés alatt.
Merem állítani, hogy jól megválasztott öltés-képlettel - szinte lehetetlen kiszakítani a ringlit a helyéről.
Igaz, de akinek a baumba van fűzve a vitorla, az kénytelen hozzákötni ahhoz is.
A fő terhelés nyilván nem ott van (pont ez volt az egyik elméleti kérdésem a vizsgán! ;o) de valami feszülés ott is kell jelentkezzen. Ez idővel nyilván nem tesz jót a ringliknek.
Az én vityimnek viszont szabad az alja, így a baum mellett is felköthető. Úgy okoskodok, hogy a húzó erő ott nem tud mihez kapaszkodni, ezért a közbülső ringlik nem kapnak akkora terhelést.
Szóval az első és hátsú élben vannak ringlik jól aláerősítve, de középen nincs. Úgy tógott a vitorla alja, mint egy vietnámi csüngőhasó cocának. Mivel nekem nincs a baumhoz fűzve az alsóél, így nincs túl nagy terhelés a középső elemeken, csak összefognák a beszedett részt.
