Adalékok a görög földre telepedett szlávság történetéhez
In: Acta Universitatis Szegediensis, Acta Antiqua et Arcaheologica, Supplementum V, Szeged, 1987, 79–83. o.
Mint a Szádeczky-Kardoss és Olajos által összeállított – még idézés alatt álló – forrásgyűjteményből láttuk, a hunogurok ("az avarok") telepítették őket oda
„Az avar sírmezőt az akkor 80 éves Csákovics József elbeszélése nyomán fedezték föl. Elmondta: gyerekkorában eső után ki szoktak menni a telkük végébe, ahol emberkoponyákat görgetett a víz a dűlőúton. A koponyákat a gödrökbe húzták, és csutaszárat tettek rájuk. A leletek elárulták: avar és népvándorlás kori tetemekről volt szó. Elküldték azokat a keszthelyi múzeumnak, de válasz nem jött. A következő télen a téesz földbányát nyitott az útparton. Egymás után jöttek elő a csontvázak. A falubéli gyerekek hamar ki is rabolták a sírokat; kivájták a sírok gödreit, a vastag négyszögletes ezüstdrótból készült hosszú hajtűket, szíjcsatokat, deréköveket elvitték. A fosztogatókat nem sikerült tetten érni, végül a rendőrség felhívása vetett véget a rablásnak. Piller Dezső tanár összegyűjtötte a szélső házaknál található, elhurcolt apróbb leleteket. Évek teltek el, mire a megyei múzeum megkezdte a feltárásokat. 1972 szeptemberében fogtak hozzá. Feltűnő volt, hogy a legtöbb sírt megbolygatták, kirabolták. A leletanyag értékben, különlegességben és mennyiségben is első Magyarországon. László Gyula régész professzor a zamárdi leletekkel is a kettős honfoglalás általa vélt tényét próbálta meg bizonyítani. 1980-ban folytatták az ásatásokat; 1675 sír feltárásáig jutottak, s immár bizonyosan ez volt a Kárpát-medence legjelentősebb avarkori temetője.”
Ezután következik a PVL-ben a dulebekkel való szigorú bánásmódnak a leírása:
"Ez időben tűntek fel az oborok, akik Herakliosz császárt haddal támadták meg, s kevésbe múlt, hogy el nem fogták. Ezek az oborok a szlovénekkel harcolván, a dulebokat, ugyancsak szlovéneket, megigázták, s ezeknek az asszonynépén erőszakoskodtak. Ha valamely obor szekéren akart menni, nem lovat, nem ökröt, hanem három, négy vagy öt asszonyt fogtak a szekér elé, s így kellett az obort vonszolniuk. Eképpen nyomorgatták a dulebokat. Az oborok pedig magas termetűek és gőgös elméjűek valának. De az isten elpusztította őket, és megannyian halállal emésztetének el, úgy, hogy egy sem maradt meg közülök. Ezért mind a mai napig él az oroszoknál a közmondás: elvesztek, mint az oborok, kiknek már se nemzetségök, se maradékuk."
A Hüpatiosz-kézirat ehhez hozzáteszi, hogy a fehér-avarok (-ugorok) elűzték a blakokat (volochokat), egy másik lovas népet, merthogy a szlovének földjét eredetileg azok birtokolták
"Midőn a szlovén népség, mint mondottuk, a Duna mellett lakozék, a szküthák, név szerint a kazárok közül jövének, akiket bolgároknak neveznek, a Duna mellékére telepedtek, s a szlovénok szomszédaivá lettenek. Azután a fehér ugrok jöttek, elfoglalták a szlovénok földjét. Ezek az ugrok pedig Heraklius császár idejében kezdének hírre kapni, aki hadat viselt Khoszroésszel, a perzsák királyával."
(Ford. Hodinka Antal, Thallóczy/Strommer Lajos és V. Jagić ; in: Pauler–Szilágyi: A magyar honfoglalás kútfői; MTA, Bp., 1900, 366–367. o.)
Uherské Hradištětől picivel délnyugatra pedig Uherský Ostroh található
Magyarsárvárnak fordítják, holott Avarsárvár lenne az..."
Én inkább a hangzás alapján a Hungársárvárt választanám. Abban igazad van, hogy a turk magyarok, besenyők még nem látszottak a láthatáron, amikor azok a települések már lakottak voltak.
A Brnótól kb. 50 km-nyire északkeletre fekvő Olomouc (Olmütz) régi magyar neve pedig Alamóc. Nem zárható ki, hogy még ennek az elnevezésnek is köze van a hun-avarokhoz.
Szerbhorvát neve Gornja Borta. Egy délszlávul jól beszélő ember talán meg tudja majd nekem mondani, mit jelent a borta. Csak kisszótáram van, ebben pedig nem találom. Természetesen lehet, hogy a német Wartnak csak egyszerű torzítása, ám az is elképzelhető, hogy nem.
A Badiny nevében dolgozó szerző a régészeti leleteket nem veszi figyelembe, amikor hunogur falvak helyett Alsó-Ausztriában magyar falvakat említ. A magyar (méd) uralom valójában sohasem terjedt ki idáig, hanem a németekkel kötött Géza-féle paktumig a hun-avar hatalom reneszánszáról lehet inkább beszélni.
Kerényi Dénes:
"Az onogurok [értsd: a 670 körül érkező hunogurok] a Kárpát-medencébe érkezvén azokon a területeken telepedtek le, amelyet az avarok még nem használtak. Az is valószínű, hogy a kagán az újonnan jötteket a határszélekre tömörítette. Kései avar kori régészeti leletek tanúsága szerint nagy számban voltak onogur települések az Alföldön, a Dunántúlon és Alsó-Ausztriában egészen az Enns folyóig. Az ezeken a helyeken található és a székelyekre, illetőleg valamelyik szervezeti egységükre utaló helynevek valószínűsítik, hogy az onogurok valóban székelyek, illetőleg a székelyek ősei voltak."
„A közelmúltban jelent meg végre az első osztrák tanulmány az Alsó-Ausztriában véglegesen elpusztult falvakról, amelyeknek száma ezren felüli, pontosan 1058. A kárpát-medencei Árpád-kori falualapítások nagy számából (mintegy négyezer a X–XI. században) túlzás nélkül következtethetünk a nyugati magyar szálláshelyek sűrű hálózatára, különös tekintettel a hazai Szabó István ama megállapítására, hogy »a magyarok honfoglalását követő századokban az országban a falvaknak hatalmas méretű szaporodása, valóságos burjánzása következett el«. A honfoglaló magyarok tehát kiválóan értettek a nagyrészt lakatlan Kárpát-medence településeinek megalapításához – miért ne tették volna ugyanazt, hasonló hozzáértéssel a Lajtától nyugatra is, ahol jelentős szálláshelyei csak a megmaradt avar népcsoportnak voltak.”
(113. o.)
„Ám, ha százalékra tesszük is a falupusztásodás középkori arányszámát, visszakövetkeztetésünk csak akkor hoz megnyugtató eredményt, miután sikerül nemcsak a HAIN- és UNGER- összetételű, hanem egyéb magyar vonatkozású helyneveket is megállapítani. Ehhez az utóbbi csoporthoz tartozik a már említett »Falva« is. Ott van aztán a Bécsi-medence délnyugati bejáratánál SCHODERLEE, amelyet SCHATERLE néven említ egy 1376. és 1498. évi okirat. Az osztrák Weigl H. a sátorló szóból vezeti le »bei den Zeltmachern« értelmezéssel. A már említett UNGERNDORF–FALLBACH körzetben is található további két SCHODERLEE-SÁTORLÓ helység.
Az ilyen irányú tárgyilagos kutatás eredményessége kitetszik Morvamező egyik járásának adataiból is. Az osztrák szerző egy megsemmisült, középkori UNGERNDORF-ot is kimutat. Igazi jelentősége abban áll, hogy az egész Ausztriára jellemző helynévelemzési bizonytalanságot nem törekszik szlavofil magyarázgatással elintézni. Gyakran ismétlődő véleménye minden magyar kutató felé biztató figyelmeztetés: »A helynév ugyan nem német, de a szláv eredeztetés sem nyújt megnyugtató választ«. Néha kimondja, hogy »további bizonyíték hiányában a névfejtés lehetetlen«. Valóban helytálló történeti szemlélettel állunk szemben, amelyet csak azzal kell kiegészítenünk, hogy a földrajzi névelemzés körüli bizonytalanságot az avar–magyar népi megszállás következményeinek figyelembevételével lehet csak elosztani.”
(113. o.)
„Távolról sem felel meg a valóságnak azt hinni, hogy a mai napig is létező, térképi ábrázolással bizonyítható magyar vonatkozású helynevek, tájelemek alkotnák kizárólagosan a számunkra fontos ausztriai földrajz-történeti névtárat. A rendelkezésünkre álló forrásadatok feltérképezése során kitűnik, hogy a magyar [vagy inkább hunogur – Kara-Indas] eredetű földrajzi nevek néha elszigetelten, máskor csoportosan kisebb-nagyobb távolságra fordulnak elő Alsó- és Felső-Ausztriában, Styriában, továbbá a Morva-Tálya háromszögében. Tehát egész körzeteket behálózó, ma is létező magyar földrajzi nevek a jéghegyek alig kiálló csúcsához hasonlíthatók. Többségük elpusztulhatott, mert a falvak tömeges pusztásodása a középkorban nem sajátosan magyar, hanem általános európai jelenség volt. Szabó István, a hazai falurendszer kialakulásának kutatója szerint »mindennapos volt Európában a falutelepülések elnéptelenedése és üressé válása, gyakran éppen lerombolása«. Az általunk most vizsgált térségre is áll Szabó István meghökkentő megállapítása, hogy »különösen a német országokban az összes falutelepülésnek 66 százaléka is puszta lett a XV. század végéig, de általában is beszélnek a települések 40-50 százalékos pusztulásáról«. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy »az elpusztult települések nagyobb része sohasem települt újjá«.”
(112. o.)
„Az ember azt hihetné, hogy az évek múlásával és az osztrákok többsége által lelkesen támogatott hitleri pángermán nacionalizmustól való távolodással tárgyilagosabb történeti szemlélet alakul majd ki osztrák körökben. Sajnos pontosan az ellenkezőjét tapasztaljuk. S ma már ott tartunk, hogy a hitleristáknál is germánabb osztrák történetírók még a Weigl-féle, viszonylag gyenge tárgyilagosságot is sárba tapossák. Ugyanis mintegy fél évszázaddal ezelőtt Wigh (1926), majd Steinhauser is (1932) a tálya-völgyi Ungerndorf szomszédságában található FALLBACH nevét a magyar FALVA szóból származtatja, illetve arra vezeti vissza. Ez az értelmezés szinte önmagától adódik. Egyrészt tárgyi mivoltánál fogva, másrészt egy volt, ugyancsak magyar település (Ungerndorf) közelsége miatt. Tudniillik első (1147) okiratos említéses formája: VALWA, vagyis a mai FALVA akkori írásmódja. Németesített formája aránylag későn, csak kerek két évszázad múlva, 1346-ban mutatkozik először. Most aztán megjelennek a háború utáni »szuperdemokraták«, akik mesterkélt ógermán szócsavarintással német eredetűnek jelentik ki.”
(112. o.)
László Gyula
A PVL Laurentius-kézirata szerint:
Uherské Hradištětől picivel délnyugatra pedig Uherský Ostroh található
Břeclav Morvaország déli részén fekszik, az alsó-ausztriai határnál, Uherské Hradištěhez és Uherský Brodhoz közel...
Szászánida clibanarius és zászlóhordozó a VII. századból
Valahol a szikes mezopotámiai síkságon: mohamedán arab gyalogos és etióp szolgája egy szászánida páncélos lovaggal viaskodik