E topik a http://www.fortepan.hu gyűjteményben fellelhető városképek, részletek, helyszínek, esetleg korszakok-időpontok, személyek, járművek beazonosítására szolgál. A honlap szerkesztői az itt olvasható azonosításokat veszik át.
A Fortepan új kulcsszó-címke rendszeréről a Fortepan címkézés topikon kaphattok bővebb információt. Testvértopikunk a Budapest anno...
A Fortepanhoz lazán kapcsolódó egyéb témákkal forduljatok a
Kávézóna a FortePan-hoz topichoz
"A Weiss bárók 1932-ben felújították és modernizálták a kastélyt, amely a Károlyiak alatt leromlott állapotba került. Ekkor cserélték le a rezidencia tetőzetét is manzárdtetőre, amelyet teljesen beépítettek, és szobákat alakítottak ki benne. Az átalakítás során a kastély ablakai új keretelést kaptak, valamint ekkor cserélték ki a főhomlokzat timpanonjában lévő gróf Károlyi-címert ovális világítóablakra."
162046, 162045, 162044, 162043: Kijev, Oroszország (akkor: Szovjetunió), a német hadsereg által a Dnyeper folyóra épített híd.
Érdekes, hogy a 044-et és a 043-at Wrecker-Wrecker megfejtette, a másik kettőt viszont vagy nem, vagy elrejtette valahol a képszámot. Pedig egyértelműen adja magát a helyszín.
(Én meg a magasabb sorszáoktól indultam, és önállóan ugyanerre a megfejtésre jutottam ;-))
"Megkérem a kedves olvasót, tartson velem. Megígérem, mindenhová elkalauzolom, oda is, ami nem szerepel a város nevezetességei között, s oda is, ahová mindenki eljut. Találkozzunk valamelyik cukrászdában, mondjuk, abban a bizonyos Japportban, amelyet húsz éve Crişul Repedenek kereszteltek, ám azóta is csak Japportnak hívnak az idegenek is. Sajnos, hely nemigen van, levegő sem. Fekete viszont van. Csak várni kell. Mit tehetünk egyebet, várunk. És közben nézelődünk. A szecessziós mintás falak a terem két végében, érthetetlen töréssel, stilizált, modernkedő falmegoldásba torkollnak. Az egyik oldalon — afféle falusi disztányérok modorában — összefogódzó népi táncosok, a másikon sokszínű vonalak. Nyilvánvaló a disszonancia. A cement sikoltozik a székek alatt, a kávé ellenben jó — s ez vigasztaló. Vendéget hívni haza nem mindig lehetséges, jobb itt, ahol senkit sem zavarunk, semmire sem kell ügyelni. De sem ez, ‘sem a többi hasonló váradi helyiség nem felel meg a követelményeknek. Egyik ridegebb, mint a másik, a cementpadló, a fogorvosi előszobák ihlette berendezés, a stílustalan vagy egyenesen ízléstelen festés, díszítés azt a lírainak távolról sem nevezhető atmoszférát sugallja, a- mit a vasúti restik árasztanak hajnali három és négy között. Az eddig még senkinek sem jutott eszébe: kevesebb asztallal, jobb elrendezéssel, szőnyeggel, néhány cserép virággal, fogasokkal (!) — egy szál zongora, dob együttesével el lehetne tüntetni a ridegséget, s egyszerre több száz százalékkal emelni a váradi cukrászdák színvonalát. Szellőzés, szellőzés... Ha a Braseriát vesszük szemügyre, szinte mindent elismételhetünk, csak a freskó-kérdést nem. Itt ugyanis nincs freskó, csak szép, nagy, sárga üresség. Zene sincs. Viszont van ruhatár. Kettő is. Az igaz, Hogy az ember a földszinten megfagy, de az emeleten még télen is rá izzad az ing. Szellőztetni ugyanis nem lehet. Állítólag elfelejtették a mérnökök megtervezni. Kicsit kifulladva, átmelegedve kilődörgünk az utcára, átbandukolunk a hídon, egyenesen a nappali bárba, mely reggel héttől este tízig várja az üdülésre és egyebekre szomjazókat. Az alkohol-fokokban mérhető hangulatot csak a füst töménysége múlja felül. Kedves látvány a kalapban szórakozó vendégek között a kabátokkal díszített, kopottas wurlitzer. Itt már nem is időzünk tovább. Dühödt vadkan Mivel látom, kicsit elkedvetlenedtek, igazi, hamisítatlan népi borozóba invitálom Önöket, jó kis diószegi borra — a Bihari csárdába. A Dühödt vadkan cítnzetű, kissé vadregényesen hangzó nevű vendéglőbe csak azért nem megyünk — mert nem érdemes. Messze is van — s ugyanazt adják, mint a belvárosban. A vaddisznó csak kitömve létezik — adagolva nem. így hát betérünk a drága pénzen épült csárdába, melynek valódi famunkáit, edényeit valódi falusi mesterek készítették. Ez így, külön-külön, szép is, csak hát egy a baj: elfelejtették — ki tudja hányadszor —, hova terveznek. A Crişul Repede szálloda épülete annyira jellegzetesen neobarokk fogantatású, hogy igen elüt tőle ez a lokál. Az sem lep meg, hogy a szellőztető berendezés itt sem működik, s tekintettel arra, hogy a konyha közvetlenül a teremre nyílik — kissé erős a hagymaszag. Három lépést teszünk, nem túlzók, éppen hármat — s már vár a Tunelul poharazó, ami szerény és a jelek szerint erősen csökevényes maradványa, azaz őse egy Bihari csárda-szerű helyiségnek. Benézünk, s már jövünk is kifelé. A sárgán virító falról a vakolat is lekívánkozik az émelyítő borgőzben. Újabb tíz lépés, újabb állomásunk, az Oradea vendéglő felé. Itt minden a helyén is lenne, a maga kissé uraságoktól levetett, kopottas eleganciájával, csak ne húznának évezredes dalokat, s lenne hol táncolni. Táncparkett ugyanis nincs. Maximum öt asztalnyi hely áll mindössze üresen. Jó, jó. ne türelmetlenkedjenek, elviszem végre Önöket oda, ahol vacsorázni is lehet, luxus-helyre, a Transilvania szálló vendéglőjébe. Nagy ablakok, tiszta abrosz, függönyök, kitűnő zene. Levegő, igaz, itt sincs, a megvilágítás is kíméletlenül hideg, de a civilizált környezetben levethetjük a kabátot, s a kiszolgálással, a konyhával sincs baj. Hát igen, hölgyeim és uraim, most, hogy célhoz értünk, nem marad más hátra, mint jó étvágyat kívánni — s míg Önök falatoznak, én, a bennszülött, eltűnődöm, miért is nincs Váradon egyetlen, valóban igényes, valóban látványos helyiség? Pedig itt valamikor olyan hagyományok voltak, melyekről méltán írtak olyan kitűnő „szakemberek" , mint Ady, Krúdy vagy Bíró Lajos... Elköszönök. Önöknek kellemesebb sétákat kívánva, nekünk, váradiaknak pedig jobb vendéglőket, cukrászdákat. NEMLAHA GYÖRGY"
Budapest III. ... a budai Duna-ágban a Margit-sziget északi végéről nézve. Szemben a Hármashatár-hegy. ---- nem a Margit-szigetről készült. A sziget csücske a kép bal szélén, a füstölő kémény "alatt" látható, és a szemben lévő Hajógyári-sz. egyébként sincs egy magasságban a Margitszigettel.
tehát a pesti oldalon, a mai Árpád híd környékén vagyunk
Győr, 1963. augusztus 14. Felvétel készül a "The White Rabbit" (fehér nyúl) hajóról, "Az Aranyfej" című magyar-angol koprodukciós film forgatásán. MTI Fotó: Bojár Sándor
hogyan lehetséges, hogy pont ugyanaz a hajó áll szemben, az azon lévő tárgyak pont ugyanabban a helyzetben vannak?
Az állóhajókat minden évben ugyanoda szokták kikötni.
A tárgyak nekem nem tűnnek azonosnak, a rudak a filmforgatáson készült képen nem látszanak.
Számomra teljesen más a kormányosfülke kialakítása, az ablakoktól kezdve a bejáratig. Az évszám nekem mindegy, csak a 184855 nem a film forgatásának idején készült, ebben biztos vagyok, bármilyen részletet is nézek.
hogyan lehetséges, hogy pont ugyanaz a hajó áll szemben, az azon lévő tárgyak pont ugyanabban a helyzetben vannak?
ráadás:
ha nem forgatás, akkor a zászló és a hajó farára írt név és bejegyzési hely sztem hatósági jelzésnek, vagy minek kellene számítson, tehát egy kicsit furcsa. Ezt csak valami buli, különleges alkalom esetén tudnám elképzelni
A kép készítőjétől egy 1977-es Film, Színház, Muzsikában van egy visszaemlékező cikk. Talán innen a (sztem helytelen) dátum
