Nem szokás a PFT-n megjelent olvtársakról mindenféle ott, IRL megtudott információkat sem a topikokban hangoztatni, sem olyanoknak elmesélni, akik nem járnak közénk, csak tudni szeretnének egy s mást rólunk! Aki kíváncsi arra, hogy melyikünk kicsoda-micsoda a valóságban, jöjjön el, a PFT mindenki számára nyitott.
Há' pont arról van szó, kérem szépen..., leírod, hogy én valamiféle "főnök" vagyok (ami egy nagy marhaság), és ebből kifolyólag megadom az "alaphangot", ami arrogáns..., má'pedig ez nálam valahogy nem stimm...
Most jöhet a másik rész: mivel egy-egy akármilyen durva beírás nincs azonnal eltüntetve, ezé' a moderátorok (és a Wágner), ezt csak úgy hagyják, sőt, biztos egyet is értenek vele, vagyis a végén az lesz, hogy az egész durvaságnak a modik (és a Wágner) az okai, sőt, ők írják be azokat direkte... - tiszta sor, nem?
Más. A szókiforgatásba' tényleg ne versenyezzünk, mer' én egy szartolmatsch vagyok, eképpen bármikor hazudok, méghozzá pirulás nélkül (alapkövetelemény)...
99%-ig igazad van, csak éppen a csoportszolidaritás fából vaskarika, mint annyi sok más a modern társadalomtudományok kategóriái között. Csoporthoz lehet tartozni vagy sem, és ez a két lehetséges döntés magában hordozza a szolidaritásnak nevezett felszíni jelenséget is. Ez a szituáció éppen manapság köszön be az ablakon és generál éles vitákat Kertész nyilatkozata okán. Az ellene felhozott legfőbb érv a szolidaritás számon kérése, holott azzal kezdi, hogy csoporton kívülinek minősíti önmagát.
Most már azt hiszem, hogy vagy én nem írok érthetően, vagy esetleg te tudod nagyon profin csinálni ezt a kicsit megcsúsztatjuk dolgot.
Sehol nem írtam arról, hogy te valaha arrogáns lettél volna. (mert hogy ez nem is lett volna igaz) Alaphangról írtam, - egy tónus, egy kommunikációs stílus- és a szerepjátszásban rejlő veszélyekről. Ezért annak deklarálásával való egyet nem értésemnek adtam hangot (rossz példa).
Jééééé, én akármikor is arrogáns voltam, netán durván részt vettem bármilyen vitában? Nahát, hogy mik derülnek ki! Biztos nem volt Söröm (ami, ugyebár, tecc-nem tecc, de nekem a "jelmezkellékem", és ez még a Könyvhöz képest egy kifejezett szelíd változat!!!), azé' nem tudok róla...
Azért tán mégsem mondott akkora hüjeséget ez a Wágner ezzel a szerepjátszással, csak végig kéne gondolni kicsit alaposabban.
Amit itt leírsz, annak elég kevés köze van Wágnerhez és az általa leírt polidili szerepjátszáshoz.
Amiben egyébiránt szerintem egyáltalán nincs igaza, és ez a fajta "jópofizunk, úgysem én vagyok az aki ezeket a bulis hülyeségeket írja - nekem csak nyomják a sörömet.." stílus nem segít (őszintén- inkább ront) annak a teljesen emberi viselkedésformának az elburjánzásán, hogy álarc mögé bújva, vagy csoportban olyan arroganciát , lekezelést és útszéli stílust is megengedünk magunknak, amit egyébként soha.
Wágner azért mégis csak a "főnök" itt, és az ideirogatóknak ezért aztán valamiféle viselkedési etalont szolgáltat. A foghegyről odavetett, nem témába vágó, posztpubertásos humorú reagálások nagyon is megadják a polidili alaphangját.
Nem akarok nick neveket leírni, de a most elmenni készülődő "sztár nickek" hozzászólásainak zöme teljesen ezt a stílust tükrözte.
A csoportszolidaritást állítólag az evolúció pozitív tulajdonságként "értékelte", és ezért örököltük még hordában vadászgató őseinktől. (Hiszen ott az volt a pozitív dolog, ha fejbecsaptad azt, aki enni akart a ti szarvasotokból, sőt, akár még el is loptad az övékét is.) Már párszor leírtam, volt az a híres szociálpszichológiai teszt, amikor mondjuk száz, véletlenszerűen behívott embert szintén véletlenszerűen két csoprtra osztottak, ezt-azt csinálniuk kellett, majd pedig mindenkinek jellemezni a saját és a konkurrens csapatatot. Az eredméyn: a "kékek" szerint a kékek okosabbak, kedvesebbek, barátságosabbak stb. a pirosaknál, és fordítva.
Offoltok itten össze-vissza, pedig ez a topik a Politika Fórumosok Találkozójáról szól, és nekem erre bérletem van, vagyis december első péntekén, az Építész Pincében, úgy hat óra tájban nekem ottan menetrendszerű Sör érkezik, amit szokás szerint le is fogom nyelni, ahogy ill... A kivonulások-bevonulások engemet nem izgatnak, azoktól sem a PoliDili (lenykori nevé Politika Fórum), sem ez a hagyományos tali nem szűn meg, ja, és a Sör sem melex föl... Aki járni szok erre, az úgyis ott lesz, aki nem szok járni, az meg dumálhat, amit csak akar, ha nem isz Söröt, akkor úgyis szomjandögl...
Ez sem igaz. Végső soron igazad van neked, mert csak 99%-ban ilyenek. :)
Azért azt beláthatnád, hogy a valóság a te véleményedtől függetlenül is létezik. Legfeljebb annyit mondhatsz el, hogy így van, ez a valóság, elfogadom, hogy ez van, de nekem nem tetszik, hogy ez így van. Na, ez már egy vitaképesebb álláspont lenne. ;)
Hosszabban: mert ilyen is az ember. Csoportba azért szeretünk tartozni, mert az egy jó dolog. Nem köll minden új információval nekünk magunknak vacakolnunk, vizsgálgatnunk, hogy akkor erről most mi is legyen nekünk a véleményünk, hanem csak szimplán megnézzük, hogy mit gondol erről a mi csoportunk és egy laza mozdulattal át is vesszük ezt a véleményt. Ez valahol a csoportba tartozás pozitív hozadéka. Káros akkor lesz, ha minden véleményt kritika nélkül átveszünk, még akkor is, ha az a vélemény előttünk teljesen nyilvánvaló módon egy butaság. Kutatások szerint már akár egy három főnél nagyobb csoport esetében is a csoporttagok harmada ( tehát százalékosan is: 33%-a!) minden további nélkül hajlandó átvenni a csoport véleményét még akkor is, ha a saját szemével látja, hogy a vélemény helytelen. Érdeklődőknek keresőszó: Solomon Asch.
Valamint azt sem ártana szem előtt tartani, hogy a csoporttagság érzelmi nyereséggel is jár, növeli az önérzetünket, ezért érthető, hogy a csoporttudat büszkeséggel is jár.
Namost, ha egy csoportban van egy-két olyan egyén, aki picit vehemensebb, picit butácskább az átlagnál, az óhatatlanul fog olyan megnyilvánulásokat találni csoporton kívüliek cselekedeteiben, amit ő a csoportjával szembeni támadásként él meg és kötelességének érzi védekezni, valamint viszonttámadni. Amire reakcióként a másik csoport szintén vehemensebb és butácskább egy-két képviselője lelkesen visszacsahol, és már el is kezdődött.
Kormányon nem lehet az ellenzéki stratégia szerint üzemelni. Kell némi átvezetés.
Különben nem pálfordulva vagyok, csak mint eddig is, igyekszem kikerülni a csapdákat és átvágok.
Egyébként van némi oka a meglátásodnak elismerem, ha konkrétumhoz kellene kötni, akkor az avar kori köznép "kereszteletlen" mivoltán és annak továbbgyűrűzésén történt spekulálgatás környékén található. Lehet persze, hogy rosszul gondolok mindent, de az is lehet, hogy nem. Majd kialakul.
Nekem legalábbis jobb véleményem van az emberről ennél, nyilván ki-ki a maga tapasztalatai és attitűdje szerint látja ezt.
Van aki a pozícióban a felelősséget, a feladatot érzékeli, és van, aki a kiváltságosságot, a hatalmat. Utóbbi típus hatalom és pozíció híján valóban hajlamos az elfajulásra.
Ez éppúgy nem igaz, mint az, hogy a jobboldal csupa náci meg kirekesztő meg magyarkodó.
Ostobák és elvakultak mindkét térfélen vannak, mint ahogyan gondolkodó és együttműködésre képes/hajlandó emberek is.
Egy politikai váltógazdaságban a bal és jobb között nem kéne antagonisztikus ellentétnek feszülnie, ezt meg kéne hagyni a normálisak és hülyék közötti választóvonalnak.
A fórumos baloldal csak orbánozik, gárdázik, nácizik. Nézz ki a topikból, mit látsz? Orbán topikok garmadáját, mintha Orbán lenne a miniszterelnök.Nevetséges. A baloldali kormány és pártjának a lenyúlásai mintha nem is lennének, ezt látom, nekik az nem fontos. A jobboldali nikkeket ez felháborítja. A lopás, a korrupció a baloldalnak természetes dolog. Ország romokban, megélhetés rosszabb lett mint 2000 elött volt, erről a tisztelt baloldali nikk KUSSOL, relativizál, ja és orbánozik. A rossz kampány gazdaságpolitika után a baloldalnak természetes dolog a megszorítás. Talán ezért pipa egy jobboldali. Szerintem jobban tenné egy baloldali nikk, ha néha elhallgatna, és magába nézne.
A játék lényege az volt, hogy felismerni azonnal a csoporttársat, őt szeretni, valamint az ellent, akit meg gyűlölni. Valamint ha valaki betévedt a homokozóba idegenként azt addig lökdösni-taszigálni, amíg be nem áll valamelyik táborba.
De miért?
A játék lényege az volt, hogy felismerni azonnal a csoporttársat, őt szeretni
Idáig még akár értem is. Innentől nem.
Én 90-ben halálosan élveztem a sokféleséget, jártunk egymás rendezvényeire, söröztünk együtt és vitatkoztunk, röhögtünk rengeteget, nem volt az rossz.
Ha kettéhasítanak sem értem, hogy miért kellene nekem a másik csoportot gyűlölni, ellenségnek kezelni, az idegent meg taszigálni! Ha jól érzem magam a klubomban, miért zavar az engem, hogy a szomszédom másik klubba jár, és ott érzi jól magát? Szerintem a mi alapszabályunk jobb, több lehetőséget kínál, és a konyháját is jobban szeretem, de hát ettől még elfogadhatom, hogy a szomi a másikét szereti jobban.
Pont ez az átjárhatatlan táborokba tömörülés az, amit évek óta nem értek, nem tudok vele mit kezdeni, és folyton beleütközöm. A csoport, a közösség elemi igénye az embernek, ez eddig oké. De miért tartozik ehhez hozzá automatikusan az ellenségképzés? Miért nem elég különbözni, miért kell ellenségeskedni?
Nem rossz ez az ádáz harc, segíti a veszteségek leírását és ami marad, azt már el lehet fogadni igazságként, vagy legalább is közelíti azt. Segíti a megismerést, az egyik útja az egység megteremtésének az, hogy veszett civakodások szünetében át lehet kínálni egy szál cigit a szemközti lövészárokba.A mi nemzeti karakterünkhöz úgy tűnik, hogy ez az eljárás társul. Végül is a lövészárok is mindegy, a légyeg, hogy csattogjanak a kardok, ne legyen sokáig szünet, mert az arra utal csak, hogy mutyi zajlik. Ismert az a technika, hogy a zsugori gazda a gyümölcsfán szüretelőket arra kéri hogy fütyörésszék egyik dalt a másik után, mert nyilvánvaló, hogy tele szájjal nem lehet fütyülni, vagyis fütyülés közben nem lehet enni.
A kivonulásról csak annyit, hogy veszteni is meg kell tanulni, élmény az is, része kell, hogy legyen a megismerésnek, mert különben az egész szart sem ér, ha nem tudja alaki, hogy milyen lent.
Azért tán mégsem mondott akkora hüjeséget ez a Wágner ezzel a szerepjátszással, csak végig kéne gondolni kicsit alaposabban.
Például figyelembe venni, hogy anno teljesen készületlenül ért minket ez az egész rencerváltás, kvázi nyakunkba borítottak egy pár billencsnyi homokot, kaptunk pár lapátocskát és elkezdtünk lelkesen homokvárat építeni.
Osztán gyorsan választott is magának mindenki egy-egyet, felcímkézte magát "konzervatív", "liberális", "szocialista","nemzeti","polgári","gerlice", és még mittomén milyen címkékkel, majd kard-ki-kard, kezdődött a számháború. A játék lényege az volt, hogy felismerni azonnal a csoporttársat, őt szeretni, valamint az ellent, akit meg gyűlölni. Valamint ha valaki betévedt a homokozóba idegenként azt addig lökdösni-taszigálni, amíg be nem áll valamelyik táborba.
Szórakoztató játék, de húsz év alatt rá lehet unni.
Most vannak, akik abba szeretnék hagyni, óvatosan felteszik a kezüket, hogy fiúk, én inkább csak leülnék egy sarokban, és elgondolkodnék, hogy vajon egészen biztosan jól címkéztem-e fel magam? Ha jól címkéztem, akkor vajon úgy is viselkedek, ahogyan azt a címke indokolná? Páran melléülnének, hogy bazze, de igazad van, gondolkodjunk hát együtt.
Csak hát a várakban még van egy tonna bekészített homoklövedék, meg ugye vannak páran, akik "kérem, én még nem jáccottam...", így hát mit van mit tenni, lőni kell. Elő lehet venni pár izgalmas kérdést, például azt, hogy ki kezdte?
Holott szerintem az is eléggé izgalmas, hogy ki fejezi be?
Nem pont arra gondoltam, de ha már szóba került: igen, azt a hozzászólást úgy is fel lehetett fogni, mint pszichiáterhez küldést, de úgy is, hogy érdemes elgondolkodni a Stockholm-szindrómán.
Régóta olvaslak, ismerem és tisztelem az írásaidat, okos és érzékeny reagálásaidat, a teljes itteni életműveddel tisztában vagyok, és ennek alapján bátran állítom, hogy Neked mentálisan még nehezebb lehet az évek óta zajló antidemokratikus változásokat (+ a várhatóakat) földolgozni, mint az itteni demokrata meggyőződésű nickek többségének, érzéseim szerint ezért választhattál egy olyan lelki-szellemi menekülőutat a mostani magyar valóság terhei elől/alól, ami nem kiút ugyan, de legalább önmagában könnyebbséget, föloldozást jelent.
Minapjában mondta egy erdélyi magyar újságírónő: a mai magyarországi értelmiség már félni is gyáva - engem nagyon mellbe ütött ez a mondat.:(
Gyerekek, tényleg nem érzitek, hogy ez nevetséges?
Kivonultok egy nagy erkölcsi feldemhedés keretében, aztán ugyanazt csináljátok, ami miatt állítólag kivonultatok?
Nem tetszett az itteni rendszer, oké.
Úgy éreztétek, csoportosan kell ennek hangot adni és kivonulni, rendben.
Ott a fórum, lehet zavartalanul magasröptű vitákat folytatni, senki nem ugat bele, úgy moderáltok, ahogy akartok, azt engedtek be, akit akartok, közöltétek a lesújtó véleményeteket az ittmaradottakkal és -ról - most mi a probléma?
Álnickeken visszajöttök (h)arcoskodni? :))
Akkor minek volt az egész felhajtás?
Én beregeltem nálatok, mert Ormossy küldött egy linket, és nem tudtam, miről van szó, beleolvastam egy vagy két topikba, aztán kiléptem, és biztosak lehettek benne, hogy nem is fogok többet ott megjelenni még rídonli sem.
Mint ahogyan az undoxra sem jártam.
Ha az ember valahol nem érzi jól magát, oda nem megy el többet, nem?
Na, mindegy, tőlem elfértek, csak nem értem a dolog logikáját, nem értem, hogy mit akartok elérni ezzel a tobzódással.
Mármint a pszichiáterhez küldést észlelted tisztességes hangnemben írt, megfontolandó észrevételeket tartalmazó kritikának?
Vagy mit?
Egyébként tőlem benthagyhatták volna, én nem vagyok törléspárti.
Akkor legalább az is bentmaradt volna, amit én válaszoltam a Pótelemér nevűnek (akiről időközben kiderítettem, hogy kicsoda. Ha hamarabb tudom, nem is válaszolok neki. :DDD)
