Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Az a baj,hogy a tolerancia csökkenésével arányosan nő az idióták száma. A tettei alapján ítéljünk meg másokat,ne azért,mert akármilyen nemzetiségűnek,vallásúnak,neműnek született. Kb mintha minden audist utálnom kéne azért,mert egy audis leszorított az útról. Vagy minden kereskedő lop,mert egyszer az egyik átvágott. Mekkora hülyeség,nem?
egy család vagyunk,hallják,miről beszélgetünk,hallanak híreket, látják maguk körül ez embereket,itt élnek, és elég érzékenyek ők is.Nem egyszer beszélgettünk itthon,hová kéne költözni,és azt is,hogy miért,és azt is,hogy végül miért nem. Csendes gyerekek,de nagyon alapos megfigyelők (a fiam szelektív hallása csakis a nemszeretem feladatokat képes kívül tartani,minden másra nagyon éles szenzorai vannak ;) ).
A fiam elég önálló már ovis kora óta, határozott elképzelései voltak és ki is állt mellettük,tőle nem furcsa,hogy lázad és változtatni akar és végig is viszi azt - de a lányom most először mondta,hogy külföld. Benne bíztam,hogy nem akar elmenni,és szerintem nem is fog, de az utazás, világjárás iránti vágya csak erősödik.
Nekem az a fontos,hogy boldogok,elégedettek legyenek,ha itthon,akkor itt,ha máshol,akkor ott. A döntés mindig is az övék volt olyan dolgokban,amik velük kapcsolatos,persze alaposan felvázolva pro és kontra dolgokat. Én mindig is büszke leszek rájuk és nem gondolom,hogy rossz döntést hoznának,nem olyanok ők. Az igazságérzetük hatalmas és ahogy írtam,elég érzékenyek arra,hogy mi történik nemcsak a közvetlen környezetükben,hanem másokkal. Nevelem,terelgetem,támogatom őket,de nem irányítom. Nem katonák meg rendőrök ;)
Egy pillanatig sem vettem semmit magamra. Csak úgy gondolom, ha pl. a cigányokkal kapcsolatban nem tisztességes általánosítani, akkor a magyarokkal szemben sem.
Idióták meg mindig voltak és lesznek. Sőt szerintem külföldön is. :-)
Tudnék,de nem akarok. Az országos szintet úgy értettem,hogy kb minden megyében,városban,településen van,nem egy bizonyos területre értendő. Nem azt mondtam,hogy mindenki. Sajnálom,ha félreértetted.
Van egy szép magyar mondás,akinek nem inge,ne vegye magára.
Azon gondolkoztam el éppen, milyen gyorsan, percről percre változó világban élünk. Egyszer jót, kedveset kapsz az élettől vagy az emberektől, a másik pillanatban pofán vág a valóság, a rosszindulat, a gonoszság, a primitívség.
Boltban jártam. Már a kasszánál vártam a soromra. Előttem cifra, nagy virágmintás szoknyájú asszonyokból, és nagy karimájú bajszos férfiakból álló négytagú család. Romániai cigányok. Látásból ismerem őket, tisztességes kereskedők, vásárokban, piacokon szoktak árulni. Kb. a rendszerváltás magasságában jöttek át, itt letelepedtek, ha jól tudom két gyerekük van. Elsősorban a helyi piacon vannak jelen, ha valakinek esetleg gondja van, vissza lehet vinni az árut. Lényeg az, már éppen fizettek, amikor egy másik sorból két férfi minden előzmény nélkül szidni, káromolni kezdte őket, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal. A vége az volt, hogy a koronavírusról is ők tehetnek, mert a fajtájuk terjeszti. ( Zárójelben jegyzem meg, mind a négy emberen volt maszk. ) Nem vagyok naiv, én is olvasok híreket, tudom hogy a rasszizmus létező dolog. Csak úgy mellbe vágott az egész atrocitás durvasága. Szemtől-szembe még találkoztam hasonlóval, pedig elmondhatom, hogy láttam már ezt-azt. Azok az emberek se koszosak, sem büdösek, ( mondom, ott álltam mögöttük ) a viselkedésükkel sem tűntek ki a többi vásárlók közül. Igaz az öltözékük rájuk jellemző volt, és a magyar mellett időnként beszéltek a saját nyelvükön is. Az jutott eszembe, milyen büszkék vagyunk a határon túli magyarságra, hogy meg tudták őrizni az identitásukat. Ezek az emberek miért ne őrizhetnék a nyelvüket, a kultúrájukat, ( urambocsá büszkék legyenek rá ) amíg betartják az itteni együttélés szabályait? Nem vagyok szemellenzős, látom én is, hogy nem egy gazember van a cigányok között is. De könyörgöm, az egyes embert nézzük, ne általánosítsunk! Nem csak én, sokan megdöbbentek. Szerencsére a bolti alkalmazottak elég jól kezelték a helyzetet, az őr kivezette a két embert, a feldühödött roma férfit pedig a családja csitította le.
Végtelen szomorúság öntött el. 2020, Magyarország, és még mindig itt tartunk. Nem akarok politikát ide keverni, mert ez mégis csak a HUSZ, de a felelős politikusaink, felelőtlen megnyilatkozások helyett jobb lenne, ha legalább a meglévő ellentéteket, ellenszenvet nem szítanák tovább.
Legutóbb azon, hogy mit ér az a maszk, ami csak a szájat takarja el az embernek.. Hogy mit ér az a maszk, ami fel van akasztva a belső visszapillantó tükörre, és amikor "kell" napjában többször fel-leveszik..
Vajon mennyire frankó az a gumikesztyű, amiben tocsog az izzadság, és mennyit ér, mikor akkora lyuk van rajta, mint a fejem..
Sokszor gondolok arra, milyen elvadult, gonosz, kegyetlen világban élünk. Nem is kell messzire menni, elég ha az ember kicsit körülnéz a fórumon. Egy csomó tokikban megy a trollkodás, gonoszkodás, beszólogatás, gáncsoskodás. Vajon egyik-másik felhasználó minek jár ide? Nem is értem az egészet. Aztán a való élet szerencsére sokszor rácáfol a virtuális létre. Ma munka közben sikeresen elhagytam az irattárcámat. Minden fontos iratom, plusz a bankkártyám is benne voltak. Ráadásul észre sem vettem, hogy nincsenek meg. Hazaértem, még javában vacsiztam, mikor csengettek. Egy hölgy és egy úr jött, hozták az egész pakkot. A lakcímkártya alapján találtak meg, és rögtön autóba ültek, hozták utánam. Annyira meglepődtem és megilletődtem, hogy még a nevüket is elfelejtettem megkérdezni. Azért mégis vannak rendes és jó emberek! Teljesen önzetlenül képesek voltak időt, energiát nem sajnálva utánam jönni a város másik felére. Annyira hálás vagyok nekik. Mennyi kellemetlenségtől, utánjárástól szabadítottak meg. Most újra aktiválom a facebook fiókomat és megpróbálom megtalálni őket. Remélem sikerül valamelyik csatornán, és méltóképpen meg tudom nekik köszönni. Olyan jó, hogy a való világ sokkal élhetőbb hely mint a virtuális tér. Nekem az csak eszköz. Ma visszanyertem a hitem az emberi jóságban.
Sajnálom :((( mielőbbi gyógyulást és sok erőt nekik,nektek.
Nem tesztelnek,naná, nem pocsékolnak tesztet, és így a statisztika is sokkal szebb. nem is értem,a kérdezőkkel miért bohóckodnak,ha a válasszal semmit sem kezdenek. Kirakatország, ez pontosan látszik.
Uh, rettentően sajnálom! Ez nehéz lehet benne nagyon, hogy nem elég az elkerülhetetlen kockázat, még azt is végig kell izgulni/dühöngeni, hogy amit el lehetne kerülni, abban hogyan tétlenkednek. Kemény idők...
máshol nem nagyon akarok erről beszélni, de nekünk van már családi érintettségünk. sőt, mindannyian láthattátok keresztanyám, akivel prezentálják bizonyos kórház jól működő intenzívjét. a baj csak az, ( azontúl, amin) hogy szerencsétlenségére egy kis epeműtétre várt és az epe nem tudta, hogy ha már évtizedekig jól működött, ne most romoljon el.. ergo a kezelő orvos megfertőzte. na most miután az epét kezelő orvos úgy gondolta, hogy ennyi kis kezelés elég, amit nyújtott, mert ugye beláthatja, hogy most a koronás időszakban, nem érnek rá foglalkozni semmi mással- hazaküldte- ahonnan ugye vissza és egyből az intenzív. Keresztapámon semmi
tesztet nem végeznek. ugyanakkor rendőrök járnak hozzá, felderíteni hogy kivel érintkeztek az utóbbi időben. elmondta. viszont akikről beszélt, azokat nem keresték fel. tovább megyek, körfolyosós ház,lift használat, idősek révén - korlátfogdosás. de a házban lévőket sem keresték fel. szóval igy vagyunk mi egy halom potenciális fertőzött szomszédai, vevői, ügyfelei, és a többi. csak ennyit arról, hogy miért is maradj otthon. mert igy nehezebben töröd el a lábad is- amivel szintén nem tanácsos ma kórházba kerülni... és az epétekre is vigyázni, meg a májatokra meg mindenre -mert ma a vírus az egyik legkevesebb..... :(
Mi a logikus abban, hogy a még aktív szakembereket új és újabb papírok megszerzésére igyekeznek kötelezni?
Hiszen még ezzel a döntéssel is ütnek egy nagyot a szakember hiányon, mert a képzett szakembereket külföldre üldözik, vagy a fekete-gazdaság irányába terelik, illetve a szakmája végleges abbahagyására ösztönzik.
Másra számítottál? Anélkül hogy bántani akarnák valakit: ismerek pár nőt, meg persze férfit is, akik komolyat fogytak. És bizony mindegyiknek előnyére vált.
Tegnap ismét elment agy számomra fontos és kedves ember. Egy anya, nagymama, dédmama. Élt nyolcvan évet. Szerintem sokan kiegyeznénk ennyivel. Viszont gyanítom a sorsával senki nem cserélne. Gyerekként ott volt amikor a vagonokban nem csak állatokat szállítottak. Akkor szerencséje volt. Később férjhez ment négy gyereket szült, akik közül a férje után hármat temetett el. Miután nyugdíjba ment érszűkület miatt amputálni kellett az egyik lábát. Ebben a sok szörnyűségben mégis van valami csoda. Pár hónapja tüdőgyulladás miatt kórházba került. Az orvosok szerint pár napja volt hátra. Olyan akarat volt benne, hogy azt mondta, meg akar gyógyulni, élni akart! Várnak rá az unokái. Jobban is lett, hazaengedték és két hónapig jól is volt. Aztán tegnapelőtt rosszul lett és akkor már nem tudtak segíteni rajta. Szerencsére el tudtam búcsúzni tőle, mikor még jól volt és akkor megígérte nekem, hogy meggyógyul mert dolga van még. Azt hiszem, van még bőven mit tanulnunk az őregektől sok mindenben. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen embereket ismerhetek, ismerhettem. Ez ad reményt, ha elkeseredek, ha túl nagyok már a terhek. Nyugodj most már békében Ilonka. A nagynéném volt, kicsit a mamám is, mivel kis gyerek koromban mindkettő meghalt.
ma nagyon szomorú lettem, amikor is teljesen véletlen megtudtam, hogy meghalt Mág Tamás festőművész... és ezt úgy tudtam meg, ahogy nem akartam. egészen biztosan mondom, hogy nincsenek véletlenek. :(
Fekszem a plázson a Velencei -tó partján..nézelődöm. Nem vagyok egy megszólós, de elkepesztő hogy mennyi fiatal nő extrém túlsúlyos. Mondhatom igazan, mert nekem már 30 éves gyerekem van. Amikor mi voltunk huszon harminc 50 -55 kilónal nem volt több szinte senki...
azon, hogy milyen fura, hogy egy személyben lehetsz megmentő, áldozat, bűnös .. ma hallottam egy történetet, ahol egy keresztény hívő katolikus embernek felesége zsidó asszony volt, így gyermekük is az. őket bújtatta, azokban a borzasztó években. aztán emiatt összeverték és ekkor nyilasnak állt, hogy ezáltal megmenthesse a feleségét és gyermekét -úgy, hogy viszont mások feleségét/férjét/gyermekét apját anyját etc. az ő hatékony segítségével vitték el .. .szóval akkor most egy személyben minden vagy. minden csak viszonyitás kérdése, hogy kihez képest és mihez képest vagy az, aki..... és magadnak vajon ki vagy?
