Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
A múzeum három osztályra tagozódik, mint etrusz, egyiptomi és etruszk-görög-római régiséggyűjtemény.
Térképek mutatják a kiállított anyagok lelőhelyét.
Nagyon szép és nagyon izgalmas a kert, ahol felépítették a leglátványosabb etruszk sírokat.
Szóval azt mondják (sajnos nem jártam még itt, de pótolni fogom), hogy nagyon nagy élmény és akit érdekelnek az etruszkok feltétlen nézzék meg, mert ez a legjelentősebb etruszk gyűjtemény Olaszországban. Végülis a fontos leletek általában a múzeumokban vannak sajnos, nem a helyszínen.
Ez a sírszobor nem biztos, hogy ott van, de nagyon szép, érzékelteti, hogy az etruszkok társadalmában a nőknek egyenrangú szerepük volt:
Tudod, hogy azért hívják Fransois vázának, mert ez volt a neve annak a festő és rézmetszőnek, aki megtalálta 1845-ben. Amúgy a váza maga görög művészek terméke, i.e. 570 körülre teszik azt a két görög kézjegyet, ami van rajta.
A görög vázagyűjteményből, a Chiusi közelében, a Fonte Rotella melletti etruszk temetőben talált Francois-váza (i.e. 570). (Ez a gyűjtemény is megsérült a '66-os árvíz során)
A múzeum egyik legszebb etruszk emléke az Arezzo mellett 1553-ban talált mitológiai szörnyalak, oroszlánfej, kecsketest, kígyófarok (amit helyre kellett állítani) . Kb. i.e. V. században készült és egy görög mitológiai vadállatot ábrázol.
Maga az épület II. Cosimo nagyherceg felesége részére épült, 1880 óta van itt Olaszország egyik legjelentősebb régészeti múzeuma.
Ami itt a legértékesebb és legteljesebb, az az etruszk kincsek bemutatása. Átfogó képet kaphatunk az egykor Toszkána területén élő etruszk nép mindennapi életéről, szokásairól, sokrétű művészetéről. Az etruszkok művészetére az volt jellemző, hogy kölönböző területeken különböző anyagokkal művészkedtek.
Annyit még el kell mondani a térről, hogy a világ legszebb, legreneszánszabb terei között tartják számon a körbenálló épületek harmonikussága miatt. Három oldalán nagyjából egyforma magasságú és árkádos homlokzatú épületei a reneszánsz kort idézik, és szépen körülölelik az ugyan már manierista, ill. barokk művészek által készült szobrot és a két szökőkutat.
lelencház az egyik oldalon (egy szökőkúttal és a szoborral)
Háttérben az SS.Annunciata templom a középen
és egy elég rossz saját kép, de sehol nem találtam jobbat a harmadik oldalról, nem tudom mi az épület története, funkciója, csak az árkádos, reneszánszos külleme miatt mutatom.
Ehhez még annyit, hogy bár az 1250-es években készült a templom, de mai formáját Michelozzo tervei szerint a quattrocentóban kapta, barokkos díszítését persze még később.
És végezetül egy kép madártávlatból a templomról és a térről.
Az 1510-es években készítette freskóit a művész ebben a nagyon szép templomban, különösen kedvelt az u.n. "Zsákos Madonna" című.
Egy kis pletyka: Michelangelo nagyon nagyra tartotta a festőt, de neheztelt rá, amiért megnősült, mert az elvei szerint egy művésznek nem szabad megnősülnie mert az azzal járó kötelezettségek elvonják a szent munkától.
Ebben a templomban van eltemetve Sarto, a padlóba süllyesztett sírját kőlap fedi a kerek kupolatértől balra.
A főoltár feszületét és bronz domborműveit Giambologna, ő is itt van eltemetve.
De láthatunk még Mennybemenetelt ábrázoló freskót a bal negyedik kápolnában Peruginótól, a bal első és második kápolnát Andrea del Castagnótól.
Ilyen érdekes utcákon haladhatunk.
A múzeum egyik legszebb etruszk emléke az Arezzo mellett 1553-ban talált mitológiai szörnyalak, oroszlánfej, kecsketest, kígyófarok (amit helyre kellett állítani) . Kb. i.e. V. században készült és egy görög mitológiai vadállatot ábrázol.
