Egyébként nekem tetszene Draco jellemfejlődése, ha nem tartóztatta volna fel Harryéket a Szükség Szobájában a hetes végén. Szerintem az annyira szükségtelen volt. A Malfoy-kúriás eset után át kellett volna állnia a jó oldalra, így lett volna hiteles.
"Szerintem ez a történet nem Mardekáros történet, hanem Griffendéles."
Miért, ki mondta, hogy mardekáros? :)
"Lehet, hogy azért ez a témaválasztás, mert a NagyAsszonynak lelkiismeret furdalása van a Tűz serlege miatt? Minden rendes kultúrában a csalással bejutó játékost kizárják. Mai napig nem értem, hogy DD miért engedte, hogy Harry elinduljon a Trimágus kupán."
DD csalinak használta Harry-t. Van egy ilyen rossz szokása, ugyanezt már ellőtte előtte a Bölcsek Kövében is.
Egyébként, elvileg nem volt Harry-nek választása, versenyeznie kellett. Bár érdekes kérdés, hogy hogyan kényszerítette volna ezt ki a verseny, ennek a szabályait sosem definiálta az írónő. Egyébként egyetértek abban, hogy a 4. könyv, bár a kedvencem, már az alapsztorinál nagyon hibázik. Varázsvilág ide vagy oda, egyszerűen nem hihető, hogy egy több száz éves múltra visszatekintő, évtizedek (-századok?) óta halott versenyt nemzetközi összefogással feltámasztanak, és aztán hoppá! az egyik iskola 2 jelöltet indít, és ebbe kis mormogás után mindenki csak úgy beletörődik. Az lenne a minimum, hogy az egészet elhalasztják, és vizsgálatot rendelnek el. A Serleg tüze kialudt, és nem éled fel a következő Tusáig? Akkor így jártak.
Amúgy azt a versenyt mindig a Roxfort házalja? Mert a másik két iskolának elég nehéz lenne titokban tartania a hollétét, ha ott rendeznék a versenyt :D Ez fura, mert asszem még írják is, hogy az iskolák felváltva rendeznek.
"Számomra Harry hiteles. Pont olyan bunkó, mint fiatalkorában, csak most hatalommal kiegészítve."
Na, ezzel megleptél. Harry-t sok kritikával lehet illetni - elsősorban azzal, hogy buta, és nem vesz észre olyan dolgokat, amik kiszúrják a szemét -, de azt pont nem mondtam volna róla, hogy bunkó lenne. Ron bunkó, az oké, de ő mindig is suttyó volt. Harry mitől bunkó?
Szerintem ez a történet nem Mardekáros történet, hanem Griffendéles. Lehet, hogy kimaradt a beszélgetés Albus, és a Teszlek süveg között?
Lehet, hogy azért ez a témaválasztás, mert a NagyAsszonynak lelkiismeret furdalása van a Tűz serlege miatt? Minden rendes kultúrában a csalással bejutó játékost kizárják. Mai napig nem értem, hogy DD miért engedte, hogy Harry elinduljon a Trimágus kupán.
Legalább vicces. Amikor Scorpius említi, hogy vitába keveredett Zuhéval a köpkő szabályain, hangosan felnevettem. (Sajnos a tömött metrón.)
Számomra Harry hiteles. Pont olyan bunkó, mint fiatalkorában, csak most hatalommal kiegészítve.
A trió nálam totál hiteltelen. Hermione furán viselkedik, Ron egy vicc, Harry a legrosszabb, olyanokat mond, és tesz, amiket soha nem várnánk egy ilyen karaktertől, azok után, amiken keresztülment. Nem méltó ez egyszerűen a régi cselekményhez.
Kiszabadult a szellem a palackból. Reményeim szerint most majd megélénkül ez a fórum is, és akkor majd megtlájuk, mások milyennek látják az új művet. Kíváncsi leszek rá!
Sok mindenben egyetértek veled, annak ellenére, hogy jobb a véleményem a könyvről, mint Neked. :)
Pl. az, hogy inkább hasonlít egy fanficre, nem minden alap nélküli... Én is gondoltam rá, hogy biztos vannak hasonló kaliberű fanfiction-ök, azzal a különbséggel, hogy ahhoz Rowling nem adta a nevét (nyilván jó pénzért).
-------------- SPOILER --------------
Nekem Piton karaktere volt teljes mértékben hiteltelen. A szófordulatai, cselekedetei szerintem ellentmondtak annak a Pitonnak IS, akit a 7. legvégén a merengőben láttunk. (Plusz ugye miért maradt volna életben a másik világban, ha egyszer már azelőtt megölte őt Voldemort/Nagini, mielőtt másképp alakult Voldemort sorsa...?) Érdekes, viszont én Draco-nál éreztem azt, hogy talán túlságosan is igyekeznek tisztára mosni... Bár öröm volt olvasni, hogy Harryék és Draco könnyebben túltették magukat a gyerekkori ellenségeskedésen, mint pl. anno Piton és Sirius. Viszont nekem Harry, Hermione és Ron eléggé hitelesnek tűnt, még inkább azon is gondolkodtam, hogy csoda, hogy nem változtak többet azok után, amin keresztülmentek. (Bár, Harry döbbenetesen agresszívvé vált egy ízben, igaz, az egy alternatív világban volt...)
Nekem Rose karaktere borzalmas, szomorú, hogy Hermionénak és Ronnak egy ilyen kis hólyag a gyermekük.
--------------- SPOILER VÉGE --------------------
Én előrendeléssel, akciós kuponnal 2200 forintért vettem book24-ről, teljes áron is 3300 körül van.
A színházi előadásról viszont eddig rosszat nem olvastam, azt nagyon dicsérik.
"Összességében viszont, nagyon elgondolkodtató volt, hogy milyen súlyt rak egy fiatalra a szülő hírneve, hogy hogyan lehet "jól" nevelni egy gyermeket és, hogy amikor az ember a legjobban igyekszik megvédeni a gyerekét a sérülésektől, talán akkor sérül a legjobban. "
Ez egyébként lehetett volna egy jó kiindulási pont Albus Severus karakterének. Viszont szerintem hiba volt erre felépíteni az egész cselekményt.
Bocs, hogy elrontom az ünnepi hangulatot, de szerintem pocsék fércmunka, alig bírtam elolvasni. Mindenki karakteridegen (kivéve talán Dracót, és Scorpiust is jól eltalálták - már-már mintha Rowling írta volna:) ), a cselekmény baromi erőltetett és gagyi (időutazás? Komolyan? Ahelyett, hogy előremenne a történet, visszamennek a múltba? Nem bírnak végre elszakadni Tom Denemtől?), de a legrosszabbak a párbeszédek - azok olyanok, mintha 15 évesek írták volna. Egy rosszul megírt fanfic hatását kelti az egész. Az is valahol. Tökéletesen egyetértek az ezen az oldalon található Riley felhasználónevű hölgy válaszával:
A végefelé azt éreztem, hogy már abszolút nem érdekel, hogy hogyan megy tovább a történet - ha ilyesmit akarok, akkor keresek a neten az isten tudja, hány ezer fanfic közül olvasnivalót -, csak legyen már vége. Az egyetlen jó dolog, amit el tudok mondani a könyv kapcsán, hogy volt lehetőségem pdf-ben elolvasni - el se tudom képzelni, mit éreztem volna, ha ezért kiadtam volna 8000 forintot, vagy mennyiért árulják. Azokat meg végképp sajnálom, akik egymásra licitálva több száz fontokat költöttek, hogy megnézhessék Londonban. Ha Rowling-tól ma már csak ennyire futja, ne üljön le írni. Méltósággal kellett volna távoznia egy befejezett, lekerekített, átgondolt cselekménnyel. Kár volt megpiszkálni a varázsvilágot.
Sziasztok! Új vagyok a fórumon, első hozzászólásom! :)
Én tegnap reggel vettem kezembe a HP és az elátkozott gyermeket és azóta 2x olvastam el.... :P :)
Szuper, hogy újra abban a világban lehetek és imádtam újra felfedezni, de sajnálom, hogy érződik, hogy ez nem egészen Rowling stílusa (úgy tudom, ő "csak" a sztorit adta és a szöveget átnézte, ellenőrizte, stb.) Én sosem rajongtam a drámákért és itt is kijöttek ezek a gyermekbetegségei a műfajnak, hogy ti. színpadon mutatnak jól inkább... Nagyon hiányoztak a hosszú, részletes leírások a környezetről és sajnos a drámákban azt sem szeretem, hogy sokszor kimondatnak a szereplőkkel olyan dolgokat, amiket amúgy nem mondanának ki, de hát ez egy ilyen műfaj, itt mindent ki kell mondani. :)
Sok volt nekem a logikai bukfenc, de ezeket el tudom engedni.
Összességében viszont, nagyon elgondolkodtató volt, hogy milyen súlyt rak egy fiatalra a szülő hírneve, hogy hogyan lehet "jól" nevelni egy gyermeket és, hogy amikor az ember a legjobban igyekszik megvédeni a gyerekét a sérülésektől, talán akkor sérül a legjobban.
Többet egyelőre nem merek írni, nehogy spoilerezzek. :) De később, mikor már nincs annyira spoilerveszély, szívesen beszélgetek majd Veletek konkrétumokról is!
Na kinek h tetszett a 8. rész? Az elején nekem még szoknom kellett, h nem ugyan az a stílus, de a végére újra elkapott a régi nosztalgikus hangulat. Értem én h miért csinálták ilyenre, de örültem volna, ha egy jó kis min. 700oldalas regény lett volna. Kérlek javítsatok ki ha tévedek, de sztem ez jobban felnőtteknek szólt, illetve itt is voltak olyan részek amit jobban átkellett volna gondolni... de még mindig hpforever!
Nem olyan! Sirius maga indult Harry keresésére mikor megtudta, hogy az a minisztériumban van. A manót ráállították Harryre, Aberforth mondta neki, hogy menjen utánuk. Nem mintha Dobby nem ment volna önszántából, de Dobby rajongó szeretete Harry irányába a korábban tapasztalt elnyomás miatt van. A manó szabad manóként is egy ember szolgálatát tartotta a legfontosabbnak, és kvázi azért érezte magát lekötelezve Harrynek, mert ő volt az első aki humánusan bánt vele. Túlságosan is nyilvánvaló volt, Dobby sorsa az, hogy feláldozza magát Harryért. Ellenben Siriusnál ez nem így festett, ő egy autonóm személyig volt "nem akart meghalni" mondta Harry. Siriusnak volt saját élete, saját preferenciái és az áldozata is a szuverén jogából fakadt. Dobby ellenben mindig is egy alárendelt szolga maradt, akinek nem csak, hogy feláldozta magát halálában, de életében is.
És ha már Siriusnál tartunk, Harry legnagyobb tragédiájának tartom, hogy elvették tőle az egyetlen embert akiben érezhette a családját. Elszakították az utolsó kis száltól is ami a szüleihez és családi szeretethez kötötte. Mikor felbukkant Sirius az olyan volt mint ha visszakapta volna Harry egy kicsit a szüleit, de aztán újra kicsúszott a kezei közül ez az érzés. És Sirius rejtegetését mindig is egy szükségtelen momentumnak tartottam, amire csupán a cselekmény miatt volt szükség, de erőltetettnek érzem.
Pont azt fejtegeti, hogy Harryt védte mások kárára. Ez ellentmond a nagyobb jó eszméjének. Siriust és Pitont nem számolom én sem a feláldozottak közé, az ő lelküknek már mindegy volt ha úgy vesszük. Piton lelke meghalt aznap mikor Lily elment, és szerintem ezért a sok élő-halottas utalás. (vámpír, denevér, aszott bőr stb.) Piton már csak azért élt, hogy beteljesítse az ígéretét, vezekeljen a bűnéért. Sirius lelke is meghalt, amikor bezárták az Azkabanba. Utána már sosem lehetett az az életerős, bátor férfi aki volt egykor. Az ő élete is véget ért azzal a korszakkal. Ők egyébként is készek voltak meghalni Harryért és az ügyért. Dumbledore egyetlen embert áldozott fel, saját magát. Viszont a testvére feláldozta Dobbyt. Ami kicsit úgy tűnik, hogy Rowling pont az elnyomott lény életét tartotta érdektelennek a többivel szemben.
Én is így gondolom, de ez szerintem nem egy rossz üzenet. Mármint az egész könyv a szeretet erejére épül (az anyai szeretet védelmezte Harryt) , és így kimondva rettentően elcsépelt lozungnak tűnik, de szerintem mély és igaz gondolat. (off: interstellar ugyanez, és tudtam, hogy az a film is erre fog kilyukadni) Gondoljunk csak bele, mennyi eséllyel, de legalább is milyen elképesztő hátránnyal indulnak azok az emberek akik nem részesülhetnek a az őszinte szülői szeretetben és védelmezésben. A világ legnagyobb hendikeppje mikor valakinek nincs biztos családi háttere.
"Az én dilemmám az, hogy van-e olyan helyzet amikor Dumbledore képes lenne feláldozni valakit a "nagyobb jóért"."
Persze, hogy van. Hisz kb. erről szólt az egész történet. Harry-t is feláldozza, hisz nem lehet biztos benne, hogy túléli, ha kap még egy AK-t. Ő maga mondja el az ötödik könyv végén Harry-nek, hogy nem bánja, ha mások szenvedni fognak a döntése miatt, ha cserébe biztonságban tudhatja itt és most őt. Valahol Siriust és Pitont is feláldozta.
Szerintem ez egy lart pour lart jelenet, ami csak azért van, hogy DD megint elmondhassa, hogy Voldi nem tud megmaradni egy olyan testben, amit így átjár a szeretet. Volt már ilyen, amikor Mógus megégette a kezét, amikor Harryhez ért.
Mondjuk így belegondolva nem irigylem Voldi lélek darabját, ami Harry-ben él 16 éve.
Én a horcrux elpusztításánál egy különleges dologra gondoltam (nem jön szembe naponta egy baziliszkusz), míg a AK-t bármelyik bolond meg tudja csinálni.
Persze tudom erre most azt fogod mondani, hogy az ördögtüzet Mostró is(vagy Crack?) meg csinálta (és igazad van), de szerintem ez csak szépséghiba a matrixban.
Nem is Dumbledore-ra gondoltam, hanem Voldemortra, az erdőben. Hogy érted, hogy kétséges? Az avada kedavra miért lenne alacsonyabb rendű, mint a -helyesen- ördögtűz?
Én nem gondolom, hogy meghalt volna. Azt mondtam mi lett volna HA valóban meghalt volna ettől. Dumbledore nem hülye, pontosan tudta, hogy nem halna meg tőle. Voldemorttól ez egy nagyon gyenge próbálkozás volt. Bár a szimbolikája szerintem arra vonatkozott, hogy a szeretet segítségével képesek vagyunk kiűzni magunkból a rosszat. Tehát irodalmi szempontból volt értelme a jelenetnek.
Az én dilemmám az, hogy van-e olyan helyzet amikor Dumbledore képes lenne feláldozni valakit a "nagyobb jóért". Persze az ő jellemfejlődése pont arra vonatkozik, hogy mostani eszével nem, nem áldozna fel egyetlen életet sem. De ez is egy morális dilemma, hiszen ha tudod, hogy ezzel sokakat megmenthetsz akkor mi a helyes? Gyávaságból nem hozod meg a döntést? Így tolod el a felelősséget? Mert azt mondhatom, hogy az én kezem által senki sem halt meg, de ha egy gyilkossággal megakadályozhattam volna több ember halálát akkor közvetett módon bár, de mégis én vagyok a felelős. Vagy nem. Mert a dilemma erre vonatkozik. Kezedbe veheted-e, kezedbe kell-e venned a döntés jogát, kicsit Istent játszva ezzel.
Miért gondoljátok, hogy Voldemort meghalt volna, ha DD megöli azt a Harry-t, akit megszállt? Ezt már a könyvben se értettem. Ha DD megöli, akkor Voldemort szerintem visszazökkent volna a saját testébe, mint egy rémálomból, ahogy Harry tette a kígyós látomás után. Ennyire DD se volt hülye. Ginnyvel se történt semmi, miután a horcrux-Voldi kiszállt belőle. Nem is értettem soha ezt az egész dilemmát. Voldemort nem testestül szállta meg Harry-t, hanem nagyon erős legilimenciával távirányította, mint amikor a kígyója fejébe megy.
Hogyan is fogalmaznak? Nagy horderejű varázslatnak kell lennie? Nem biztos, csak így rémlik. Mindenesetre Dumbledore-nál is a pálcák ura van az 5. részben. Illetve, ha egy görög tűz elusztítja a horcruxot, akkor gondolom egy avada kedavra is, ha az alkotótól érkezik.
