Nézegettük, hogyan lehetne szakaszolni a DDK zalai részét és úgy döntöttünk, két nap szabit kivéve, egyben tudjuk a legjobban megtenni ezt a szakaszt. A logisztikát aprólékosan kidolgoztuk, látszólag bonyolult lett, de a tapasztalat azt mutatta, hogy a lehető legjobbat hoztuk ki belőle.
Pénteken végig autópályán suhanva két óra alatt Nagykanizsára érkeztünk, ahol első két éjszakai szállásunk volt. Az autóbuszállomáshoz közeli Király utcában, egy fizetővendéglátó szobát vettünk ki. Becuccolás után még világosban sétáltunk kicsit a városban, ami kétarcúnak mutatta magát. Egy szűk belvárosi mag van szép régi épületekkel (bár ezek nem a legjobb állapotban vannak, de mindegyiken egy kis márványtábla van az épület legfontosabb adataival), körülötte panelok és óriási, látszólag kihasználatlan aszfaltos placcok. Furcsa.
1. nap Zalakaros-Palin
Szerencsénk volt, mivel szállásadónknak pont Zalakaroson volt reggel dolga, elvitt autóval, nem kellett hajnalban buszhoz igyekeznünk. Zalakaroson a fürdő pénztárában már sorba kellett állnunk, de néhány percen belül megkaptuk a Gránit Zrt. Zalakaros feliratú pecsétet a füzeteinkbe. Miközben mindenfelől szállingóztak az emberek a fürdő nyitására, mi szépen átszerelkeztünk és útnak indultunk. Zalakarost a Panoráma utcán folyamatosan felfelé kaptatva hagytuk el, rendezett házak, nyaralók váltakoztak mellettünk és időnként hátranézve egyre több látszott a tájból is.
A település szélén az aszfaltról balra tértünk, majd egy szűk ösvényen meredeken ereszkedtünk a szélső utcával párhuzamosan, majd hamarosan végleg magunk mögött hagytuk a házakat. Átkeltünk egy szánkópályán, majd az erdőből egy nyíltabb területre érve kicsit megálltunk nézelődni. Bár az idő borús és párás volt, a Kis-Balaton elég szépen látszott. Innen hosszasan baktattunk kukoricaföldek között, néhol egy-egy szőlőhegyet, présházat érintve. Különösebb megerőltetés nélkül értük el az Öröm-hegyen a Rockenbauer Pál emlékére emelt kopjafát, ahonnan rövid kitérőt tettünk az ellenőrző pontként szolgáló Postás kulcsosházhoz.
Az út menti házon találtunk egy feliratot, miszerint a pecsét az alsó háznál van, így a buja növényzet között leereszkedtünk az alsó házhoz. Itt nagy sürgés-forgás fogadott, nagy bográcsban főtt az étel, az asztalok végig megterítve, ebédhez előkészítve. Szívesen fogadtak bennünket, kávéval, frissítőkkel kínáltak. Kávézás közben megtudtuk, hogy a minden év szeptember végén esedékes nagy lovas találkozó előkészületeibe csöppentünk. Beszélgettünk a túráról, a házról, vadakról és bélyegeztünk a füzetekbe, a szabvány DDK pecsét mellé egy egyedi, postás kulcsosházasat is kaptunk. Éppen ezeken túlestünk, mikor egy nagy tányért tettek elénk, tele az éppen elkészült szarvaspörkölttel! Nagyon finom volt, nem győztük dícsérni :)) Evés után megnéztük a fenti házat is és rendeztük az anyagiakat. A két kávéért komoly 200 forintot kértek, a hihetetlen finom pörköltért meg semmit sem akartak, ezt túlzásnak éreztük, így végül a ház fenntartására ajánlottunk még valamennyit.
Tomasics János +36 30/33-79-203; 8801 Nagykanizsa 1. pf.:241. )
A ház egyik gondnoka még a Rockenbauer Pál kopjafáig visszakísért bennünket, ahol éppen akkor érkezett a lovasok előőrse, így elbúcsúztunk és jókedvűen továbbindultunk. Hamarosan elhaladtunk a valamikori tájház szomorú romja mellett, majd Nagybakónak felé közeledve ereszkedni kezdtünk. Egy réten elég morbid madárijesztőt, vagy határkarót láttunk, mindenféle állati csontok, őzpaták, koponyák voltak ráaggatva. Innen már csak pár perc volt Nagybakónak. Szívesen ittunk volna egy üdítőt, de a faluban semmilyen egység nincs. Egy néni megszólított bennünket és csak úgy dőlt belőle a szó, alig bírtunk elszakadni :)) A falut elhagyva az Eszperantó forrásokhoz érkeztünk, ahol egy zalaegerszegi hittanos gyerekcsoport bográcsozott és ricsajozott. Pár szót az ő tanárukkal is váltottunk, majd néhány fénykép után elmenekültünk a helyszínről :))
Erős kaptatón hagytuk el a források völgyét, majd ismét egy kukoricatáblához érkeztünk, ahonnan immár közvetlen közelről szemlélhettük meg az utunk során már többször látott TV tornyot. Rövid műutas szakaszt követően széles szekérutakon haladtunk, majd egy amatőr rádió állomás mellett elhaladva elértük a Palin feletti szőlőhegyet. Nem esett már túl jól az aszfalton gyalogolni, de legalább a présházak nézegetése lekötötte a figyelmünket. Volt itt minden, régi klasszikus gerendától a különféle tákolmányokon át a vadonatúj nyaralókig minden, ugyanígy autókból is Trabanttól a bálna Mercedes-ig terjedt a választék. Már csak egy kis ereszkedő várt ránk aznapi végcélunkig, a Rózsa presszóig. Itt készséggel adták az MTSZ-es bélyegzőt, majd fogyasztottunk a ház roppant olcsón (75-100 Ft) kínált süteményeiből. Nagykanizsára a 2-es számú helyi járattal tértünk vissza.
A korlátozás a szarvasbőgés miatt lépett életbe, tehát nem csak kistérségi, vagy megyei, hanem országos hatáskörű lehetett. Az a korlátozó levél amit mi közreadtunk az egyesületünk "működési területét" érinti ezért tartottuk fontosnak az információ megosztását.
A négynaposon a Mátrában voltam, megcsináltam az Encián Mt-3-at (ez egy külön mese) valamint szembejött pár mátrai vár is.
__-csütörtök-__ -Gyöngyös(püspöki) erődtemplom, kód a villanyoszlopon rendben Tényleg érdekesek a kerítőfalon levő "ablakok" -Eremény-tető: a TuHu-n két pont is jelölve van, a kiszáradt fára festett kódot leltem meg. A Sástói-kilátónál tértem jobbra, halvány kék / jeleket lehet néhol látni (ezt nem tudja valaki miféle tanösvény lehetett?), így lombhulláskor néha nem egyszerű követni a kövek közt vezető ösvényt a kezdeti szakaszon. Később becsatlakozik a tó északi felén levő pihenőtől érkező ösvény, elhaladunk a sással borított nyári tó mellett, majd balra fordulva kicsit lejteni kezd az út. Na itt kell venni egy jobbost és szintben haladni tovább max 100 métert, innen már látható a fa. Kimentem a nyugati oldalra is, az is megér egy misét! -Parádfürdő, Vörösvár: kód itt is OK. Többször elhaladtam már mellette/alatta, most végre feljutottam. A Rákóczi-fa maradványától kb 200 méterre támaszottam le a verdát a közepesen dolgozó esőben, bakancsot húztam, átkeltem a patakon (itt talán a villanyvezeték miatt meg lett tisztítva a meder) aztán hol ösvényen hol csak úgy toronyiránt mindig csak felfelé. Kód lemásolása után nézelődtem egy kicsit a kerítés sarkában, valamiért olyan erdélyi középhegység feeling volt, tán mert amerre láttam csak erdő és az eső pötyögésén kívül mérhetetlen csend. -Mátraderecske, Kanázsvár: kód a sziklán rendben. Ez a hely eléggé meglepett, ez nem csak virtuális vár, vannak kövek! Erre tényleg nem számítottam :-) Recsk felől a Háromhányás [Dzsí, nem is mondtad hogy jártál erre is :-P ] buszmegálló utáni legelső földúton balra, a tanya mellett letettem a verdát mert az út onnantól nem ígért túl sok jót. Az öreg nyárfánál megérkezett az SL jel és lehetett kezdeni a brutális csúszkáló mászást felfelé. Lehagytam egy franciául beszélő párocskát, a leány romániai a fiú belga. Nem látszottak gyakorlott túrázóknak (esernyő, utcai cipő) de becsülettel feljöttek, tetszett nekik a hely. Tiszteletükre az eső is elállt.. azt mondjuk nem gondoltam volna hogy ez a rom nemzetközi érdeklődésre is számot tarthat.. Ja, a könyvben írt motorosok által összejárt terep az már nincs. Itten lett volna egy láda is mint ma délelőtt kiderült, de mamlasz módra elfelejtettem megkeresni :-(
__-péntek-__ -Orosz Mátyás szikla: az eddigi legszebb kód és a legvadregényesebb terep Bükk-kút felől érkeztem (az ott borzalmas saras, majd bokáig merültem a traktorok által gyártott híg trutymóban) a leírás követhető (balra majd balra majd vadászles megpillantása) Innen nem túl egyszerű a dolog, friss erdészeti ténykedés miatt a kőgörgetegre hányt karnyi vastagságú ágak között kell balettgyakorlatokat végezni. Inkább felkaptattam egy kicsit a szembelevő oldalra, volt egy kis csapás a szedresben (azért nem úsztam meg karmolások nélkül) A kilátás nem gyenge! -Galyavár: kód + tábla + láda OK P3-on észak felől, nem mondom hogy nem kellett megállnom néha fújni
__-szombat-__ -Gyöngyössolymos, templom: kód iskola kapuján OK Odajött a harangozó néni hogy mit csinálok, mi ez a kód? Meséltem neki a mozgalomról, még sosem hallott róla. Igazából abban sem vagyok biztos hogy most már tudja mire jó az a 3 pötty :-) Miután elköszöntünk jutott eszembe, hogy megkérhettem volna hogy engedjen be a temlomba.. De kezdőőő vagyok -Gyöngyössolymos, Kis-hegy: kód OK Talán a bánya növekedése miatt, de itt vannak "apróbb" módosulások. 4-es főutat megszégyenítő szélességű és simaságú üzemi út (szerencsére a forgalom szinte nulla volt), a Z+ sem ott megy ahol a TuHu-n (kicsit felkapaszkodik a hegy szoknyájára) és a Z is el lett terelve (ezt későn konstatáltam így lehetőségem nyílt egy félig lerobbantott földút maradék részén oldalazni) Vissza a várra: felfelé Z+-ról toronyiránt, lefelé meglett a leírásban emlegetett erős szekérút. Kilátás semmi, itt biciklisekkel találkoztam. -Dezsővár, geoláda + kód a sziklán OK Jajj, itt mennyit bénáztam. Pedig végül pont ott volt a kód ahol számítottam rá, de elolvastam a könyv idevágó leírását és az teljesen összezavart. Az ugyanis tök-paszulyos megközelítést ír a bánya mellett, ott viszont okulva az előzőekből nemigen akartam menni. Úgyhogy S3-on kanyarodtam vissza, és mikor a tóig leérve semmit nem találtam kezdtem parázni. Az fel sem merült bennem hogy az S3 újra felfelé fog kapaszkodni :-) Lényeg hogy a jelzés felvisz a várhoz (ez is benne van a könyvben de kicsit elnagyjázva) -Óvár: kód OK A tarvágást meglátva attól tartottam hogy a kódos fát is kidöntötték, de nem, a vár azért beljebb van, a környéke nem lett bolygatva. Nagyon szépen látszik a sánc, tetszett! Az S jelekről ott kell nyugatra térni ahol van egy jobb-bal sikán -Nyesettvár: láda + kód + tábla OK Ide már majdnem sötétben érkeztem, felfelé tök-paszuly verzió, lefelé az ösvény. Kár hogy nem volt több fény mert az eddigi legszuperebb árok + sánc! Cserében míg a ládánál a sziklák között molyoltam, fent megjelent egy csapat muflon. Látni nem láttak de érezték a zavart az erőben, mert megálltak és nagyon nézegettek körbe. Egy darabig vártam mi lesz, de semmi, előbb felálltam (tényleg sötét lehetett mert erre sem reagáltak) majd bátortalanul tapsoltam (erre bizonytalan toporgás) majd egy fütyülésre végre kapcsoltak és elszeleltek. Pedig megijeszteni igazán nem akartam őket.
A kódokat a nálam levő piros festékkel igyekeztem feljavítani, bár nem szorultak rá de ha már elvittem.. Kivéve Vörösvár ahol zuhogott, Orosz Mátyás ahol tökéletes volt, illetve Nyesettvár ahol rám esteledett.
OKT Nógrád - Nagymaros szakasz, 2008. október 27-28. Verőcén a MÁV vendégszobában volt bázisom. Egyszerű, szerény, kicsit lepukkant, de a célnak tökéletesen megfelelt. Pár éjszakai vontra azért felébredtem. Reggel korán keltem (később kiderült, nem elég korán), 6:40-kor szálltam fel Magyarkút-Verőce megállóhelyen a Bz-re. Zötykölődés közben reggeli, Nógrádon pár perces rendezkedés, majd 7:25-kor elindultam. Párás volt az idő, de sütött a Nap, reménykedtem. A jelzés ezen a részen nagyon korrekt, sűrű, új jelzések segítettek, a térképre csakazért volt szükségen, hogy a "hol tarthatok" kérdésemre választ kapjak. Az első szakasz nem volt különösebben megerőltető, a volt kisvasúti nyomvonal után kezdődött a kaptató a Foltán-keresztig. Mire felértem a kereszthez, beborult, a szél is elkezdett fújni. Folytatva az emelkedést, kb. 800 méteres magasságban elértem a felhőalapot. Kifejezetten hideg volt, a fákon lomb már mutatóban sem volt, mondjuk nekem tetszenek a kopár, téli bükkösök az ezüstfehér törzsek és a vörösbarna avar kontrasztjával. 10:45-re értem a Csóványosra. Ide terveztem az első pihenőt, de mivel a várt nézelődésnek szó szerint befellegzett, továbbmentem a Nagy-Hideg-hegyre, itt társaim is voltak, pesti evezősök voltek táborban a turistaházban, velük tettem meg azt a pár km-t. 11:20-ra értem a turistaházhoz, tea, bélyegzés, száradás (izzadtság), térkép böngészése, pihenő. 12:00-kor indultam tovább. Mivel szélárnyékban haladtam,a hőérzetem javult, leherült a széldzseki, egy pulóver is, nem beszélve arról, hogy rövid emelkedőt kivéve végig lejtmenet következett Kisinócig. 13:20-ra értem el a turistaházat, ahol újfent pesti iskolások táboroztak... A mi diákjainkat ki nem lehet mozdítani... Kicsit irígykedtem. Tea, bélyegzés, 10 perc pihenő. Tovább aszfalttúra Kóspallagig. A terv eredetileg az volt, hogy itt buszra szállok, s irány Kismaros, majd onnan a szállás. A kellemes idő (felhős, de nem hideg), másrészt hogy a buszig majd' két óra lett volna hátra, azon töprengtem, tovább haladjak-e, vagy egy másik busszal esetleg irány Márianosztra. A túra folytatása mellett döntöttem. Itt jött ez első szivatósabb rész, a szerpentinnél a tisztáson kicsit nehezen lelhető fel az ösvény, de végül meglett. Az elágazásnál újabb aszfalt-szakasz, majd újabb hosszú erdei séta. A jelzések itt már ritkábbak voltak, elég régiek, de még látszanak. Békás-rétnél ért utól az a két fő, akiket még Kisinócon láttam. Apa és fia Nagymarosra igyekeztek, hihetetlen tempóban... A rétről már elég tűrhető volt a panoráma, a Magas-Börzsönynek igaz, csak a kontúrjai látszottak. becsatlakozott a zöld, majd újból külön vált, itt szívtam meg megint, a leágazásnál tovább mentem a z erdészeti úton, nem vettem észre egy kis suhanc fán a kopottas kék jelet... 600-700 méter potya, majd már a kék ösvényén haladtam Törökmező felé. erős emelkedő, féloldalas ösvényen (pont a rosszabb, bal lábam terhelődött), 15:20-ra értem el a turistaházat. Bélyezgés a jó melegben (a cserépkályha csak úgy ontotta a forróságot, pláne annak, aki kintről jött), majd újabb gondolkodás, hogyan tovább? A bekötőn lemenve elértem volna a kismarosi buszt, de nem szerettem volna túl korán visszaérni a szállásra. Továbbmentem, gyalog. A piros leválás után jött a harmadik szibvatós rész, az erdészeti útnál ugyanis megjelent az "ecetfa", jelzés jó 500 méteren át nem volt, már aggódtam, hogy elmulasztottam egy letérőt. Egy öreg tölgyön megláttam a kék jelet (ellenirányból volt felfestve), sietős léptekkel haladtam tovább. Kis kerítés-mászás, erős emelkedő a fiatalosban, rovarok kiszedése a hajamból, majd elértem a műutat. A párhuzamos ösvényen jól lehetett haladni. Itt kezdett el sötétedni. A tervem az volt Törökmező óta, hogy a kék kereszten megyek le Nagymarosra. Gond nélkül elértem az elágazást, kis nézelődés (tetszettek a lopásgátló feliratok az úránytáblákon), újból találkoztam a két túrázóval, ők Törökmezőn pihenőt tartottak. A kék kereszten kb 220 perc alatt ereszkedtem le Nagymarosra, 16:40-kor voltam az állomáson. Visszaérve a szállásra, nagyon jól esett a zuhany, majd tiszta öltözékben kis séta Kismarosra a patak Vendéglőbe, ahol megjutalmaztam magam az aznapi majd' 33 km-es teljesítményért. 28-án reggel irány Nagymaros, rövid látogatás a boltban, majd irány a hiányzó szakasz. A rendes kék jelzésen indultam fel a Szent-Mihály-nyeregbe. Hosszú, monoton emelkedő, megizzasztott rendesen. A nyereg előtt kisütött a Nap, ekkor reménykedtem, de mire a Julianus Barát toronyhoz értem, beborult, hideg szél fújt és alig lehetett látni valamit. A Torony szélárnyékában gyors pólócsere, majd száraz öltözékben reggeli a padon, vártam, hátha elmúlik a köd, de hiába. Reggeli után indultam tovább a kéken, eljutottam az előző napi végpontig, majd a kék kereszten irány újból Nagymaros. Komp, Visegrád, bélyegzés az első a Dunántúlon... Mivel nyáron nem sikerült eljutni a királyi palotába, a rossz időt úgy gondoltam, kis kultúrprogrammal töltöm ki... A kiállítás és maga a helyreállított épület nekem nagyon tetszett. Az viszont bosszantott, hogy a felhők ekkorra tűntek el, párás idő, de napsütéssel... Így búcsúztam Visegrádtól, ahol a túrámat egy időre befejeztem. Nagymaroson belekerült a füzetbe az utolsó hiányzó észak-magyarországi pecsét, majd Verőcén felvettem a cuccom, iárny Szeged... 11 km kivételével megvan a teljes Északi-középhegység OKT szakasz, amit tavaly júliusban kezdtem. A 11 km: Makkoshotyka - Eszkála és Mátraverebély-Szentkúti elágazás, de úgy tervezem, ezek a szégyenfoltok idén el fognak t
Ezt a piros jelzéssel ellátott táblát a szombati Bakonybél-Zirc kékezésünkor lőttük Szucsatival, méghozzá a Kőris-hegyről lefelé jövet a kék barlangjelzésen - kitérés geoládához - és azt elhagyva, balra fordulva a Kőris-hegyi-Kisszépalmapuszta közötti műúton, közel Kisszépalmapusztához.
A Bükkös-árkot nagyon kitakarították, alul is csak jelzésértékként hagytak fát. Szvsz így elég csúf lett. Viszont lehet, hogy a keskeny dózerút csúszni fog - de ez inkább csak tipp.
A Burok-völgy felső része csúszós minden eső után! Ott elég sok fát kell kerülgetni/megmászni. Hömpölygő vízre viszont nem kell számítani, csak kisebb pocsolyákra. A Bükkös ároktól lefelé egyre jobban járható, de "pár" fán át kell mászni. Tavaly (v. tavasszal?) viszont a kivezető úton is végigmentek dózerrel, jó mély sár keletkezett egy kis esőtől is.
Az új füzetben mennyi van megadva távra? Mármint a teljes Nagyvázsony - Városlőd-Kislőd szakaszra....
Ez a vonat mindenesetre halál volt. Nem is értem a mávot miért nem rak be még egy járatot. Az egyik srác, akivel együtt utaztam visszafelé szoba elegyedve mondta, ezzel jár fel az egyetemre, és mindig ez van, másik járat nincsen aznap, csak egy korai délutáni... Na mindegy, ez itt eléggé OFF...
Nincs kedved nénány, (fényképpel is illusztrált) ismertetőt alkotni külön-külön az érintett kilátókról és/vagy a cserháti forrásokról a TúraBÁZIS számára?
Szerintem a Burok-völgy nem lesz sáros, homokos és köves az alja, és jó széles, ha az esőviz bejut legfeljebb kerülgetned kell. Nagy felhőszakadás után azért lehet iszapos hordalék. Sokkal nagyobb gond lehet, a kijárat ahol nagy a gaz! Amikor mi a KDP ezen szakaszát csináltuk Isztimér felől mentünk le.
A Bükkös-árok helye geológiailag érzékelhető viszont járhatatlan bozót volt, inkább kikerültük egyenesen tovább , igaz ott még több a kidőlt fa de legalább rendesen lehet haladni, kiérve aztán Csősz-puszta felé kerültünk.
Veszprémig irány vonattal, onnan helyi majd távolsági busz segítségével eljutottam Nagyvázsonyba az OKT 7. szakaszának kiindulópontjára reggel pontban 10 órakor. Nagyvázsonyban több látnivaló is akad a leírások szerint, sőt sokmindenről méltatlan módon említést sem tesznek. A betervezett, mostani megnézendő látnivalók között szerepelt a nagyvázsonyi Kinizsi-vár valamint a Postamúzeum. Többre nem nagyon volt most lehetőségem, merthogy vonathoz vagyok kötve visszafelé menet. Gondoltam a további látványosságokat (faluház, több templom, templomrom, stb.) majd a következő ittjártamkor tervezem be. A várhoz könnyű átjutni, közvetlenül a vár tövénél fut össze a P és K jelzés, valamint itt található a Postamúzeum is. Ez utóbbival kapcsolatban sajnos nagy csalódás ért: nem volt nyitva. Meglepett, merthogy mindenhol október 31.-ét jelölték meg utolsó nyitvatartási napnak, itt viszont szembesültem vele, hogy a kapun ez a dátum át volt húzva, és október 15.-e volt megadva. Álltak ott még rajtam kívül páran, akik szintén bekívánkoztak volna….. És még azért is furcsálltam egy kicsit, mert a vár is október 31.-éig van nyitva, és aki idejön nagy eséllyel megnézné mind a kettőt talán…. Ez van, majd a következő itteni kékezést megpróbálom hozzáigazítani a nyitvatartásokhoz… Várban 1 órát töltöttem el, majd indulás a kéken. A pénztárban gumipecsét kérhető ki, mellette egy fémbélyegző is megtalálható a szokásos kis tartójában. A műútra kiérvén szembe mindjárt indult a K+, balra a műúton pár száz méter múlva jobbra a K egy kidőlőben lévő stoptáblán, ami rávezet egy széles murvás útra. El egy szennyvíztelep mellett, át egy mezőn majd erdősáv mellett – ritka jelzések – majd be az erdőbe. Kanyargósan jobbra-balra, majd beérkezik a K+ ismét. Közben egy réten igen benőtt susnyáson kell átmenni, ahol igencsak keresgélni kell a jelzést a leágazások között. Itt szép lassan és apránként egyre jobban kezd meredekké válni az út Kab-hegyre felfelé. Minden egyes nyiladék faoszlopon betűvel és számmal jelezve. Az egyenes szakasz végén meglepő módon lekerített kapus létrás ponthoz érkezem szinte teljes tarvágást észlelve. Ezt sem az új Bakony térkép, sem a Kéktúra atlasz nem jelöli, a drótháló nem tűnik réginek. Áthaladva rajta újabb létramászás után kicsit oldalazva majd egy rövid de igen erős kaptatót leküzdve feljutok a Kab-hegyre. Kilátóból nem sok mindent látni sajnos, nagy a köd. Itt piknikezik egy teljes lovascsoport is. Műúton le az erdészlakig, előtte egy nagy fán megtalálható a hibátlan gumipecsét. Tovább le a műúton, majd nem sokkal a jelenleg száraz Gyertyán-kút után be balra az erdőbe. Rövid idő után egy erdészeti műúton folytatom, egészen A K+ bekötéséig, itt újra be az erdőbe. Időnként ismét nagy susnyásban kell utat törni, és sajnos a Tönkölyös víznyelő mellett is sikerül elmennem, nem veszek észre semmilyen leágazást. Pontosabban nem is egyértelmű, hol lehet, hiszen újabb lezárt terület, kanyargás, friss kerítés, létra… Mindezek sehol nem említve, talán új lehet. Beérve Úrkútra kb. 1 km. múlva megvan a központ és a buszforduló. Kicsit meglepődöm, mert az OKT füzet a Kabhegy-Erdészház-Úrkút távolságot 4 km.-ben adja meg, de ez jóval többnek tűnik, és az idő is ezt igazolja. A buszmegállónál megtalálható a teljesen jellegtelen presszó/kocsma, ahol megvan a gumipecsét, és 180 Ft.-ért adnak 3 deci üdítőt is…. Tovább az Őskarszt felé, melyet alaposabban szerettem volna megtekinteni. Senki ne hagyja ki, nézze meg alaposabban, nem mindennapi látvány! Sajnos a fényképezőmben az akkumulátorok már nem nagyon bírják – 400 képnél vagyok a héten – sőt, a pótaksik is gyengék. Hiába a hűvös időszakban már kevésbé használhatóak, így nincs annyi fotó, amennyit itt szerettem volna készíteni, takarékoskodnom kellett. Itt, az őskarsztnál tudom meg, hogy Városlődig egy új jól kiépített tanösvény húzódik az OKT jelzéssel majdnem párhuzamosan. Erre sem találtam korábban semmi utalást. Ha tudom, lehet, máshogy tervezem meg ezt a szakaszt, hogy ez ne maradjon ki, így elraktározom magamban, hogy a Városlőd utáni szakaszt majd itt kelleni kezdeni. A kéket keresem egy darabig az indulásnál, majd hamarosan egy autó-roncstelep szerűségen áthaladva egy ismét nem jelzett lezárt terület elé érkezem. Elvileg a korábbi ismertető táblák szerint balra itt ágazik el a tanösvény,. Jobbra a P+, egyenesen a K. Balra tanösvény megvan, P+-ra semmi utalás, egyenesen pedig tarvágás és létra a bekerített területen. Átmászom, de biztos ami biztos alapon tájolóval belövöm az irányt. És a kb. másfél-két kilométeres dzsindsa túloldalán keresek jellegzetes pontot, merre is tartsak, majd elindulok. Egy valami volt kitaposott ösvényen haladok – már ha annak lehet nevezni, ez inkább csak érzés – ami hol eltűnik, aztán jön valami kerék-nyomvályú szerű, eltűnik, és így tovább. Jelzés nincs, de eljutok a kiszemelt helyre, és biza ott a kerítés létrával és a kék jelzés. Innen le a Csollányos völgybe, ahol kijutok egy széles köves útra. Fakereszt baloldalt, tövében kőoszlopok, de nem derül ki számomra mi is ez – a térkép nem jelöli semmivel. A fényképezőt aksilehelgetéssel próbálom munkára bírni, de nem sok eredménnyel. A következő szakaszon ismét rengeteg vaddal találkozom, őzek, nagymadarak riadnak fel jöttömre. A kényelmes széles út elkísér egészen a vasút vonaláig, ahol a roppant vörös aluljáró után jobbra visszakanyarodva érem el célomat a Városlőd-Kislőd vasútállomást. Pecsét a vasútállomás pecsétje, ez a szakasz is sikeresen teljesítve. Van háromnegyed órám a vonatig, így leheveredek, adminisztratív kötelezettségeimet megteszem, és tűnődök, bizony ez többnek tűnt 22 km.-nél, magamban 25 körülire saccolnám. Megjön a vonat, sok köszönet nincs benne… Felszállni is alig tudok rá, annyira tele van. Ez az egy járat van errefelé ebben az időszakban közvetlenül Pestig, pedig iszonyatosan hosszú a vonat is. Marad az állóhely, két és fél óra az út a Délibe, cirka 130 km….
Ennyi fér bele. Meg egyébként is hogy szól a régi mondás: "Hallgatni arany!" ;-)
Szóval bármelyik verziót választhatod. Mondom a különbségeket.
1. Ha visszafelé a Nádújfalu - Mátraszele kombinációban jösz vissza, akkor egy kisebb pukli lesz Nádújfalu végén és egy kicsivel nagyobb Mátraszele előtt. Aztán Salgótarján előtt egy újabb kicsi.
2. A 23-as úton kissé komolyabb a forgalom, de pukli csak Kisterenye elején van. Az út így pár km-el hosszabb.
3. Ha Kazáron és Vizsláson át jösz, akkor két közepes puklit találsz. Az első verziónál hosszabb, de a másodiknál rövidebb. Itt egyébként jöhetsz Kazárról a "rallye gyorson" át, így Forgácson érkeznél meg Salgótarjánba. Ez az első verziónál kicsit hosszabb, de talán ez a legszebb útvonal.
