Lonely,nálunk vihar után szokott néha elmenni az áram.Én a neten vagyok inkább kiakadva.Az utcánkba szerencsére benn van a telefon,viszont nem ér el a házunkig.A mobilnet meg olyan gyönge itt,mint a harmat,azt is csak akkor,ha kilógattuk az ablakon,de most még az sincs,mert csak próbán volt nálunk.
Nekem is nyomás volt a fejemben,mint neked,az elmúlt napokban.Akkor ez a menses vagy a front miatt lehetett-e nálam?:)
Esős,szeles idő van napok óta.
Ja,meg van egy önkéntes munkám,nagyon szeretem csinálni,majd írok róla.
A szüleid rosszul tudják,ez igenis egy betegség.8 évig semmi bajom nem volt,aztán 2 hét alatt lettem rosszul,2 hét alatt nem veszti el az ember az akaratát.És akaratlanul pörög az agyunk a kényszeres dolgokon,mint a fönnakadt lemez,újra meg újra.Mi ez,ha nem betegség?
A mindennapi cselekvések ismétlése nekem is megvan,és borzasztó kényelmetlenné teszi az életet,most egy picit nekem is előjött.
A YBOCS tesztet föltétlen nézd meg,a honlapomon elérhető.
Nekem előtte egy erős influenza szerűségem is volt,meg annyi méreg van már a vízben,levegőben,hiányosan táplálkozunk,ezek is biztos vagyok benne,hogy közrejátszanak.
Üdv Mindenkinek! Egy ideje nem voltam, most viszont erőt vettem magamon és gondoltam leírom, nekem mik a bajaim. Először ott vannak a kényszercselekvések: ezek nem állandóak, csak maga a metódus, miszerint egy bizonyos dolgot többször meg kell csinálnom. Hogy egész pontosan hogyan, néha még én magam sem tudom, csak egyszerűen rosz, ahogyan csinálom és akkor újra kell kedzenem. Ezeket a cselekvéseket, néha akkor találom ki, valami, aminek addig nem szenteltem figyelmet, legyen egy pohár letétele, az ajtó becuskása hirtelen fontos lesz és többször meg kell csinálom. Vagy többször megyek ki-be a szobámba. ( tudom, röhejes) Ezeket úgy próbálom megszüntetni, hogy szisztematikusan mondogatom magamnak, hogy és hoztam létre, én is szüntethetem meg őket. És akkor nem teszem. Eljutottam oda, nem tudom számít-e, hogyí naponta csak egy ilyen cselekvést ismétlek meg egyszer és nem többször. Régen ez ment vagy 8-10 alkalommal is.
A másik a kényszegondolat: ez már bonyolultabb rossz tulajdonségok, érzések jutnak eszembe, amikor a szeretteimre gondolok, és félek, ha ezek ezekre együtt gondolok, akkor talán nagyobb is az esélye, hgy megtörténnek:ezeket úgy iktatom ki, hogy mielőtt még elkezdenék agyalni rajtuk, szándékosan elkezdek valami totálisan másra gondolni més szintén azt mondom, hogy ezek a gondolatok a fejemben léteznek, kizárólag ott számítanak, de a külvilágban nem. Nem más mondta, hogy ezek számítanak, hanem csak én, ezáltal csak számomra fontosak és kizárólag az én életemre vannak hatással.
ezek miatt önbizalomhiány, talán depresszió és pánikbetegség is kialakult nálam, orvosnál nem voltam és torz a magamról kialakult képem is. A pánikbetegségről tudom, hogy van egy külön topik is, de gondoltam megemlítem. Most ezekkel kell valamit kezdenem. Ez gondot okozott egy lánynál is és én szúrtam el ezekkel a bajaimmal, ezért gyűlölöm magam annyira. A saját magam ellenségévé váltam és a magam életét nehezítem meg ezzel. Önbizalmat kell szereznem és szembe néznem azzal, amitől a legjobban félek: a kudarctól. A kényszercselekvéseimat és gondoataimat is azért találtam ki, mert próbáltam irányítani az irányíthatatlant és reméltem, így majd biztonságban leszek. Ez nem igaz. Ezekkel csak ártottam magamnak. Vagy ilyen maradok, ami fájdalmas, vagy változok amim talán még fájdalmasabb lesz de legalább közben miközben teszek ellene valamit kiadhatom magamból a dühömet. Szembe kell néznem a legnagyobb ellenségemmel, aki mindennél jobban ismer és aki mindennél aljasabb tud lenni: Magammal. Ha magamat legyőzöm, akkor onnantól kezdve minden mást is meg tudok oldani.
A baj, hogy a szüleim nem fogadják ezt el azt mondják nem vagyok beteg, csak gyáva és csak össze kell szednem magam legyen tartásom, nincs nekem bajom csak felejtsem el őket és menni fog. Beszéltem nekik az ocd-ről, de azt mondták, ez nem betegség, csak babonák, kitalált dolgok, nem kel ehhez segítség.
Most hogy sok mindent kiírtam magamból, várom a véleményeket, ahogy Tyúkanyó mondta, írd le őket az is segít. Még mindig szarul érzem magam, de tisztán látok tudom merrre hány lépés. Később majd folytatom.
Lonely, tuti, hogy van más ilyen település is, úgyhogy nem csak veled van kicseszve, nyugodj, meg, már ha ez megnyugtat. Megkérdezhetek a Gyak. kérdéseken, de lehet, hogy pont az nem olvassa, vagy nem tud válaszolni, akiknél gyakran van áramszünet (mert lehet, hogy most is éppen az van, és ezért nem is tud netezni XD.)
Valahogy nyomást kéne gyakorolni a tetves eon-ra, hogy csinálják már meg végre a rohadt trafójukat, csak nem tudom, hogyan. Perelni ? - rámegy a gatyátok.
Mikor így rádjön filmnézés közben az ocd, miért nem hagyod abba? Rosszabb így végignézni, aztán meg dühöngeni, hogy de sz...r volt, mintha máskor néznéd meg, amikor nyugodtabb vagy. Pl. vedd fel videóra, és nézd meg később, hm?
Szia,sunbeam,én is nagyon örülök,hogy van ez a fórum,az biztos.Megpróbálom az emilt megnézni,a könyvtárból netezek,1 héten csak 2-3-szor vagyok netközelben sajna,de ígérem nemsoká többet leszek!
Tegnap a PMS teljesen kikészített,mindig elfelejtem milyen rossz,a kényszergondolataimat picit fölerősítette,remélem minél hamarabb elmúlik.A többi kényszercselekvéssel,hál istennek,nem csúsztam vissza.:/
Szünetmentes táp? Nem tudom mennyibe kerül, vagy tudsz-e ismerőstől szerezni, de ha ármaszünet van, annyi időt még egy nagyon olcsó is ad, hogy ki tudd lőni a tévét úgy, hogy nem lesz baia. Btw, nálam tízéves tévék még működnek, pedig akad olykor-olykor, hogy áramkimaradás / áramingadozás van.
Szia Rizsa!Megnéztem a honlapodat.Nagyon tetszik!Írtam is neked de nem biztos hogy megkaptad az üzenetemet.Hasonló cipőben járok mint te ezért is örülök,hogy Rád és Rátok találtam ezen a fórumon.16 éve keseríti az életem az OCD.Amióta olvastam a beszélgetéseiteket megcsillant a remény ismét előttem,hogy mégis van ebből kiút.Jó lenne ha tudnánk egymásnak ötleteket adni és minél hamarabb megszabadulni ettől az önromboló nyavalyától.Olvastam az OCD munkafüzetről.Interneten meg lehet találni?
Jaj, Lonely, attól nem lesz baja a TV-nek, hidd el, csak magadnak ártasz ezzel a sok fölösleges dühöngéssel, senki másnak. Minek tépázod az idegeidet hülye TV miatt? Próbáld már azt mondogatni, hogy nem idegesítem fel magamat idióta tárgyak miatt, most mi ér többet, te, vagy a tárgyak?
A porfészekkel egyetértek.....bár van, aki direkt szeret tanyán lakni. Na, nem mi vagyunk azok, mármint te meg én.
Nyugi, nyugi. Kesztyű: mi lenne, ha más fajtával próbálkoznál, van ilyen vékonyabb orvosi gumikesztyű, azok jobbak, nézz utána valahol.
Ügyes vagy, Te nagyon jól csinálod, de velem az a baj, hogy nekem segít, amit csinálok, mert különben rohadtul fáj a gyomrom. Az evéssel van bajom, és ha nem úgy és olyan lassan eszek, ahogy, akkor nagyon fáj, tisztára rosszul vagyok. Egyszerűen nem tudok máshogy enni, inkább akkor éhezem. Ezzel mit kezdenél? Az evést nem hagyhatom abba, örökre :S.
Oh, és izé, weblapot csak HTML-ben tudok csinálni (egyelőre), az meg nem lesz nagy durranás, én inkább csak a design dolgokkal törődöm, ha barátom megkér rá (ő programozó / webveilesztő), de ahogy elnéztem, az említett oldalnak nem ártana némi rendezettség. Bocsi. :D
Hát, olyan sok különböző kényszergondolatom nincs, csak elég intenzívek.
Szóval én nem sokat tudtam a listából aláhúzni, hiszen az egész a szimmetria, számolás és rendrakás / sorbarendezés. Az olyan dolgokat, mint vízivás, szóval mindig ötnek a többszörösét kortyolom. (Kakiláskor egy nagy nyomás előtt, mielőtt (illetve azzal együtt) nagy levegőt veszek, pontosan ötször veszek levegőt.) Mindenről listát készítek, ha nincs nálam valami, amire ötletem Felírhatom, akkor nem tudom kiverni a dolgot a buksimból, nehogy elvelediem. Egyébként meg rend-rend-rend, szimmetria, homogenitás, párhuzamosság.
Súlyosabb koromban a listáimat is úgy Fogalmaztam meg, hogy ugyanolyan hosszú legyen minden sor, vagy ha mégsem sikerült, akkor leglább két ugyanakkora blokk legyen, amin belül ugyanolyan hosszúak a sorok; minden lista ugyanannyi sorral rendelekezzen. Ez néha órákba telt. A számítógépen a Felhasználómon minden Fáil pontosan ugyanolyan mélyen (mappa/mappa/mappa/Fáil) kellett legyen, és lennie kellett mellette legalább négy másiknak, illetve illendő, hogy ötös maradékuk három, négy vagy öt kellett legyen. (akkor az ikonok nem lógnak túl az utolsó soron, mert akkor már az az utolsó sor.)
A géppel kapcsolatban ennél már enygedékenyebb vagyok, sokmindent még mindig nem bírok. (Meg még az itt nem is Felsoroltakat.) A zenegyűiteményemet úgy ID3-tag-elem be, hogy ne legyen sehol az utált betűkből. Az egyik haverom azért vettem le Facebook-ról mert nagy ékezetes betűvel kezdődik a neve. A dolgozó-szobámban redet tartok, erősen kategorizálva a dolgaim (Funkció, Furma / szín / méret és általtalam kedveltség szerint), illetve ide senkit nem engedek be, ha valaki mégis beteszi lábát, és hozzáér valakihez azonnal kizavarom, és leveszem a dolgot, visszateszem, és a mellette lévőkkel is.
A kosszal nincs gondom, egészen amíg illeszkedik az általam természetes vagy homogén koszolódásnak nevezett Folyamatomba. Ennek is csak az a lényege hogy mindenhol ugyanannyira koszos valami, akkor az alles in ordnung.
Minek sem örülnék jobban,ha egy szakmabeli végre (design)- terveket készítene és javasolna a honlapomhoz/lapunkhoz!:)Amúgy egy honlapkészítő sráccal csináltuk egy honlapkészítő programmal,én választottam ki a színeket,ilyesmit.A tartalmakat a szakirodalomból szedtem össze,és közben én is rengeteget megtudtam a betegségünkről.
Az klassz,ha most tudsz dolgozni,ki kell használni a jó időt!
Egyébként a pánikosoknál olvastam,hogy van logokészítő program is,meg hogy a facebookon van vmi pályázat ilyen "dilis" egyesületeknek,de hát még sehol nem tartok ez ügyben...
Rizsa: A weblapodat olvasom éppen. Nem kimerítően, annyi időm most nincs (rendbe kell tennem a gépem, most kicsit kompromisszumkészebb vagyok az ocd-mmel). Ennél a résznél (ezt eddig nem tudtam) azt mondtam hoppá:
- apai minta hiánya
- anyai túlgondoskodás / hanyagolás
- magas expressed emotion szint
- merev családi értékrendszer
(Négy pipa vagy három és vél.)
Amúgy te magad készítetted a weblapod?
Ha igen, elképzelhető, hogy design-terveket készítek, avaslok?
Lonely,a kék könyvben nem írtak semmit a szemről!remélem:)
Sziasztok,megint végre netközelben vagyok.
Jól vagyok.Van kényszeres késztetésem kényszercselekvésekre,de az ellenállásom erősebb(=nincs kedvem hozzá).A kényszergondolatokra a szokásos módszert alkalmazom,ha eszembe jutnak(exponálás,belemenni a félelembe).Van amikor erősebb,van,amikor enyhébb.
Meg mikor elhatározod,hogy vmit nem csinálsz meg,akkor nagyon nagy diszkomfortot érzel,sokáig,na ezt nagyon nehéz végig kibírni,de muszáj.
Ha a gumikesztyű alá valamilyen (lehetőleg vékony) ruhaanyagból készült kesztyűt húzol, akkor nem leszenk kiütések szerencsével. Bár nem tudom, ez mennyire kivitelezhető.
A rohadt életbe, mélyponton vagyok éppen. Egyszerűen nem tudom kiverni a Feiemből, azt, amit éppen érzek a számítógépemmel kapcsolatban. Tekintve, hogy kocka vagyok, és Fél életem a gép előtt töltöm (szakmailag és hobbi-pénzkeresésileg is elengedhetetlen), nem tehetem, hogy a minden interneten létrehozott tartalmam megsemmisítsem, Formatáliam a merevlemezem, és Haszntáltam eladiam a gépem. Pedig néha úgy érzem, olyan őrületes teher, hogy meg kell bírkoznom a Fáilok kautikumával. :S Ráadásul ez az oldal is tele van a bizonyos betűkkel, amiket nem tudok elviselni. :S Kurvára nincs kedvem semmihez, és wááá. Folyamatosan azon álmodozom, és nem alszom miatta, hogy milyen lenne egy rendezett világban egy rendezetten kialakított számítógép, operációs rendszer (nem a Windows ellen beszélek, hanem bármelyik létező oprendszerre értem), normális programnyelvek, API-k, meg csupa olyan betűtípusok léteznének, ahol a bizonyos betűk szépek lennének, és minden szép volna, és a többi. Próbálok nem ezen ábrándozni, de nem megy. Miközben pedig ezen iáratom agyam, azon idegeskedem, hogy ettől csak mégrosszabb, és mégiobban megútálom az egészet. Kimegyek dohányozni, egy kis ingerért, Felhívom a kedvesem, de oda se tudok szinte Figyelni a tanácsaira (igazából nem is sokat tud adni, csak meghalgat, és kedvesen aranyosan tűri panaszaim, és vidám dolgokat próbál mondani, amik talán kicsit elvonhatiák Figyelmem, még ez a legiobb, amit tehet), és egyre inkább csak azt érzem, hogy nem megy. :S A Folyamatos küzdelem azellen, hogy ez a valami utália azt, amit szeretek, Folyamatos ellentét.
Tudom, hogy azzal se lenne könnyebb, ha egyszerűen más életet kezdenék, és eldobnám a számítógépet, mint olyat, mert mindigis éppen abban találtam meg a kivetnivalót, ami tárggyal a leginkább Foglalkoztam. Hála az égnek az emberek ellen még soha nem alakult ki kényszeres gondolatom. Bár, azt mondom, még optimistának kell lennem, ahhoz képes, hogy volt már olyan, amikor három napig nem mentem ki hazulról (dohányzás ereiéig, de a teraszról is hamar visszarohantam), mert úgy éreztem, hogy az utca súlyosan kaotikus, és úgy éreztem, soha sehol nem tudhatom magam igazán otthon érezni, mert mindenhol van káosz. Pedig már hónapok óta alig voltak, töredék ilyen rossz dolgaim is akár. Nem tudom, most hirtelen miért. :S
Mostanában kezdtem el megszabadítani magam a kényszercselekvéseimtől. Mikor végeznem kellene őket, arra gondolok, mióta vannak meg. Előtte nem voltak, és előtte is volt élet. Ráadásul azóta nem is lett jobb tőlük. Tehát nem segítnek. Mikor csinálnom kellene, azt mondogatom magamnak fejben: Ezeket én találtam ki, én hoztam létre, én is szüntethetem meg őket. Csak a fejemben léteznek. Majd megróbálok tovább menni. Elég nehéz az elején, de uralkodom magamon, hogy ne foglalkozzak vele, majd néhány másodperc múlva már nem is érzek késztetést, hogy megtegyem. Elhiszem, hogy sokan kezelésre járnak, vagy gyógyszert szednek, de én először megpróbálom irányítani magam. Oka van, amiért ezek kialakultak, és amiért nem tudok szabadulni tőlük, az okot kell megszüntetnem.
Nem tudom, nekem a jégcsákány szakszerűtlen használatáról mindig az Elemi ösztön ugrik be. Abban egyetértek, hogy bármilyen félelem, szorongás és hasonlók elmúlnak tőle. Nincs szorongás, szívverés. Sosem szerettem, amikor valaki beleszúr valakinek az agyába, majd a tűt úgy mozgatja mint egy botkormányt.
Jó, hogy itt vagy! Hát persze, hogy elférsz. Elhiszem, hogy dühítenek a dolgaid. Ha elmondod, máris sokkal könnyebb lesz, meg hátha tudunk segíteni egymásnak.
Üdv Mindenkinek. Látta, hogy nyílt ez a topik és úgy gondoltam és is regisztrálok. Remélem nem zavarok, láttam, hogy nem zártkörű a topik, úgyhogy feltételezem elférek. Lépésenként szeretnék majd beszélni arról, nekem milyen hobbijaim vannak, amikkel elütöm az időmet, persze nem önszántamból. Elnézést, ha ilyen hangnemben írok róla, zavar sőt néha dühít is, amiért vannak ezek a szokásaim. Olvastam a hozászólásokat és azt, ki hogyan próbál meg küzdeni ezzel, ez ellen. Én is megosztom majd a bajaimat, persze csak szóban :) és azt, hogyan próbálok irányítani.
Hát, nem tudom, mióta vagyok kényszerbeteg, az utóbbi négy-öt évben kezdtem nagyon rosszul érezni magam, csak terápiát nem akartam: "Ha meggyógyulok, akkor káosz lesz, azt nem hagyhatom!" Végülis elmentem, a kényszerképzeteim megvannak, de legalább kényszercselekvéssé ha nem váltom őket, akkor nem pánikolok be, és nem kezdek el dühöngeni meg bőgni. Az Aviator című vilm elég erős hatással volt rám, mint elriasztó példa, hogy el kellene mennem szakemberhez, tényleg. Néha még mindig rámtörnek a totálisan kezelhetetlen állapotok, amikor elkezdek letörölni minden adatot a gépemen, amiben F betű-nek kicsi változata, és közben azt érzem: "Ezt rohadtul nem kéne, nagyon nem kéne, haggyam már, abba, de neeee, utálom azt a hülye betűt!" Ilyesmi.
