Van rá sok jó példa hogy kellő türelemmel,kitartással és persze megfelelő módszerrel évekig egyedül élt papagájokat is össze lehet szoktatni fajtárssal. Tény hogy nem minden esetben lesz sikeres az összeszoktatás de sokan meg se próbálják különböző okok,kifogások miatt. Az is a teljesebb képhez tartozik szerintem hogy rengeteg esetben nem a madár viselkedése, emberre fixálása az ami megakadályozza a fajtárs beszerzését hanem az ember hozzáállása. Találkoztam már olyan emberrel aki kezdetben azt mondta azért nem szerez be fajtársat neki mert jól elvan az emberekkel és amúgy se valószínű hogy elfogadna egy párt később viszont további győzködés hatására már azt írta vehetne neki párt de nem fog mert nem érzi szükségesnek. Akár egy hullámosról akár egy jákóról beszélünk az emberek önzősége, lustasága, nemtörődömsége,stb sajnos gyakran jelen van(a papagájok kárára).
Tudom az anyagiak és egyebek miatt nem olyan egyszerű megpróbálni összeszoktatni 2 nagyobb papagájt de ha sikerül sokszorosan megéri ha pedig nem legalább lesz valaki akivel egymást nézik amikor az emberek éppen nem érnek rá(ez is egy elfoglaltság),stb és az évek alatt lehet lassan mégiscsak barátkozni kezdenek szóval egy fajtárs puszta jelenléte még mindig jobb(persze csak akkor ha bizonyos távolságra egymástól békésen elvannak és nem akarják egymást bántani).
"Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem értünk egyet.;)" ...Hááát én sem. ;)
Még annyi a teljesebb kép kedvéért: A párban vagy többed magával tartás lehet olykor necces is. Vannak olyan fajok, meg esetek, hogy az egykeként felnevelt madár oly mértékben emberre imprintált lesz, hogy a később összetett madarat(kat) NEM, vagy csak nagyon nehezen tűri, viseli és szokja meg! Ezt fajtájuk, értelmi szintjük, de egyedi vonatkozásaik is nagyon behatárolhatják, amit igencsak érdemes fontolóra venni.
Sziasztok! Annyiban szeretnèm a segítsègeteket kèrni hogy a kis papagájomnak begyulladt a szeme ès ki se tudja nyitni csak kis időre meg kicsit vörös is neki meg 2 napja fel volt dagadva de kamilláztuk ès attól le is ment a duzzanat,annyi lenne a kèrdèsem hogy nem lehet h elveszítette a látását vagy nincs valami komolyabb baja? Vagy tudnátok valami tanácsot adni?
Előre is köszönöm a segítsèget,további szèp napot!!
Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem értünk egyet.;)
Csak másképp kommunikáljuk.
Megpróbálom mégegyszer :)
A cél mindenkinek az kell(ene) legyen, hogy a madár számára a "tökéletes" életet biztosítsa.
Nagy hely, fajtárs, megfelelő koszt, fiókák.
Aztán ezt a célt mindenki annyira közelíti meg, amennyire tudja - a lehetőségeitől, tapasztalatától, értékrendjétől és természetesen a helyi törvényektől / szokásoktól / kultúrális adottságoktól függően.
Éppen ezért, arra bíztatni bárkit, hogy párban tartson madarat, (szerintem) helyes.
Amit papagáj20 leírt, hogy a madárnak párban jó, az tény, és ezt szerintem helytelen relativizálni.
Az egyetlen, ami relatív, az az adott ember "képessége" a madár összes igényének kielégítésére.
Nyilván kevesen vannak, akik tényleg mindent meg tudnak adni a madaruknak.
Legtöbbünk kompromisszumokra kényszerül. (Én is.)
Azt viszont mindenki csak saját maga tudja eldönteni, hogy milyen kompromisszumokat kénytelen kötni.
Teljesen felesleges arra bíztatni másokat, hogy ne tartsanak párban madarat, mert kismillió egyéb dologban úgyis kénytelenek lesznek kompromisszumokat kötni. Teljesen felesleges arra bíztatni embereket, hogy a cél ne a "tökéletes" élet legyen.
Tanárként az a tapasztalatom, hogy ha a diákoknak azt mondom, minimum 4 tizedesjeggyel illenék számolni a vizsgán, ők azt hallják hogy maximum 4 tizedesjegy. Ugyanez sajnos a kezdő állattartókkal is működik: amit megjelölsz minimumelvárásként, az lesz számukra a maximum (nem rosszindulatból, hanem mert nem ismernek mást). Ha azt mondod a kezdő gazdinak, elég a saját madártartói célját szem előtt tartani, hiszen olyan sosem lesz hogy mindene megvan a madárnak, akkor nem fog nagy kalitot, párt, vagy változatos étrendet biztosítani akkor sem ha amúgy lenne rá lehetősége.
"Számodra nem tűnik reális elvárásnak a madarak kettesével tartása, mert több vele a gond (nagyobb ketrec kell, költeni kezdenek, stb.); "
Jól tudod, hogy nem ezt mondtam!
Nézzünk már magunkba is kicsit. Bármilyen állatot így madarat is az ember -ősidők óta- vmilyen célból tart, a saját céljából! Hagyományos házit: (kutya-cicc) praktikusság hasznosság és társállatfunkció, házikedvenceket: kisragadozó, kisrágcsáló, dísz és egyéb madarakat szépségük kedvességük, az értelmesebbjét társállatként is! Mondja már meg valaki, hogy ebben hol van az állat érdeke, meg pláne az a farizeuság, hogy csak az állat "szempontjait" nézzük...? Ez az egész sokkal bonyolultabb dolog mint aminek látszik. Azontúl, hogy az ember leigázza a természetet, vannak jóérzésűbb, sőt érzelmileg túltengők is, s emezek állatokra irányultsága még szerteágazóbb. Persze vannak olyanok is akik, csupán önző kedvtelésből, vagy pillanatnyi poénból kezdenek madarat tartani. Ezek között, viszont egyáltalán nem biztos hogy később mind szakszerűtlenül állnak a dologhoz..! Sőt olyanok is vannak akik a madárral való viszonyuk miatt változnak meg bizonyos szempontból. A másik oldalon viszont az üzlet van; a madártenyésztők, eleség gyártók-kereskedők, a kalitgyártók stb. ugye meg akarnak élni, mert kihasználják, hogy már régről van egy ilyen emberi igény a társadalomban..S így az egész egy öngerjesztő folyamattá válik, aminek csak az adott régió gazdasági színvonala szab határt., no és erre persze az álnok törvényekkel is rájátszanak, mert ne mondja már senki, hogy újfent exkatedra azért írnak pl. 6 légköbmétert, mert 5.8-ban már nem érezheti jól magát madarunk!? Nevetséges. Persze hogy a madár (és egyéb állatok) a minél nagyobb helyen és minél többedmagával érzi jól magát, e-mögé elbújva viszont rá lehet venni, sőt kötelezni a tartókat (is) a minél nagyobb méretek, no meg helybiztosításra, de végül is a többletkiadásokra! Ebből egyenesen következik az állattartó kultúra színvonala is, ui. nincs értelme egy adott országban olyan törvényeket előírásokat kikötni, amit ha be kellene és tudnának tartatni, megállna e vonalakon a forgalmazás! Tenyésztőktől tudom, hogy kis hazánkban a marártenyésztés... "kereskedelem" így is szinte végnapjait éli! :(
"Az "alapvonal" bizony az, hogy a madárnak az a jó, ha fajtársakkal él, nagy térben, változatos koszton, és lehetősége van szaporodni."
Persze hogy az, de mindenkinek mások a lehetőségei, fajonkénti tapasztalatai meg céljai, minek alapján érdemes mérlegelnie, melyre korábban is céloztam.
A "realitás talaja" erősen függ az ember épp aktuális lakhelyétől, a helyi szokásoktól, a helyi állattartó kultúrától, a helyi törvényektől, és persze az adott ember neveltetésétől, értékrendjétől is.
Számodra nem tűnik reális elvárásnak a madarak kettesével tartása, mert több vele a gond (nagyobb ketrec kell, költeni kezdenek, stb.); van, aki szerint megéri az extra erőfeszítés; és van, akinek nincs választása, mert törvény kötelezi rá. (Nekem pl. kissé meggyűlt a bajom a helyi törvényekkel: a ketrec, amiben a madár 10 évig élt, hirtelen "kicsi lett" - no, nem a madár szerint, hanem a törvény betűje szerint.)
Miután elköltöztem Magyarországról, rácsodálkoztam, mennyire különböző az állattartó kultúra már pár száz kilométernyi távolságra. (Itt épp dúl a "pellet-mánia", én személy szerint inkább a változatos nyers diétában hiszek. Van is bajom belőle bőven ;))
És a különbségek nem csak személyek között, valamint térben, hanem időben is igen jelentősek - régen simán tartották a madarakat egyesével, 20*20*20 centis kalitban, olyan koszton amitől ma bármelyik jóérzésű ember elájulna.
Az "alapvonal" bizony az, hogy a madárnak az a jó, ha fajtársakkal él, nagy térben, változatos koszton, és lehetősége van szaporodni.
Szerintem mindenki saját maga tudja legjobban eldönteni, mennyi és milyen kompromisszumot hajlandó kötni annak érdekében, hogy a lehető legjobban megközelítse ezt.
Csak pár dolgot kiemeltem, mert úgy érzem külön vágányokon vagyunk:
1.) "Felelős állattartásnál főleg vadállat(papagáj) tartásnál nincs olyan hogy az ember a saját szempontjait nézi az állatét pedig második helyre teszi"
"... étrendjükre odafigyelve nem indítják be őket illetve hormonos időszakban nem engedik hogy befészkeljen pl. a polcra így nincs fióka és igaz ezen szükségletük nincs kielégítve.."
..Akkor itt mégis lennének saját szempontjaink..?
2.) "Felelős állattartásnál főleg vadállat(papagáj) tartásnál nincs olyan hogy az ember a saját szempontjait nézi az állatét pedig második helyre teszi"
Ha ez valóban ilyen fontos lenne, akkor egyáltalán nem tartana állatot (főleg madarat)az ember fia, de miután tart és évezredek óta, így nehezen hihető, hogy mindig az állatok érdeke volt az első.
"Továbbra is fenntartom, hogy ezeknél a madaraknál a hibás bevésődés a kizárólag emberrel történő kapcsolat hosszútávon mindenképpen viselkedésproblémákat okoz."
S az, hogy évtizedekig be vannak zárva kalitba, röpdébe, párban vagy nem és nem élhetik a fajt megillető életet, az nem okoz...?
Amúgy,,,, életem során ha lehetett és tőlem függött én sem tartottam szívesen soha egyedül madarat, de azok a (papagájon kívüli) madarak legtöbbje sérült, mentett egyéni esetek, vagy eleve nem társas fajúak voltak... No meg, ha bármely madaram megbetegedett, pénzt, időt, idegrendszeremet, egészségemet nem kímélve addig mentem, kutattam, amíg megnyugtató állapotba nem hoztam; miután én sem vagyok 100-as! :-P Mind ettől függetlenül nem várható, hogy mindenki ilyen legyen ezért érdemes a realitás talaját is súrolni! :)
Felelős állattartásnál főleg vadállat(papagáj) tartásnál nincs olyan hogy az ember a saját szempontjait nézi az állatét pedig második helyre teszi mivel így garantálni lehet hogy az állatnak nem lesz jó. Aki papagájt vesz az ne azért vegye hogy ő legyen a társa élete végéig mivel az ember nem papagáj így eleve nem lehet teljes értékű társa arról nem is beszélve hogy az átlag embernek napi néhány órája van a madarára mivel ott a család, a munka, a háztartás,stb. pedig egy papagájnak a nap 24 órájában szüksége van/lenne a párjára/csapatára. Idézek a papagájvilág alapítványtól pár mondatot: "Továbbra is fenntartom, hogy ezeknél a madaraknál a hibás bevésődés a kizárólag emberrel történő kapcsolat hosszútávon mindenképpen viselkedésproblémákat okoz. A fajra jellemző kommunikációt, a normális papagájviselkedés elsajátítását (táplálkozás, testbeszéd, papagájokra jellemző (társas) viselkedés, rangsor, szexuális magatartás stb....) az ember NEM KÉPES sem megtanítani, sem pedig a papagáj erre irányuló igényeit kielégíteni és akkor még nem beszéltünk a kakadunak (egyéb papagájnak) szükséges élettér biztosításáról."
Az hogy ha lehetősége van a fajtársát választja aki ugyanúgy kommunikál,viselkedik mint ő és teljesen megértik egymást teljesen természetes ebből is látszik hogy kell nekik fajtárs. Ugyanakkor mivel az ember/család is a madár szemében a csapat része ugyanúgy megmarad a jó viszony csak nem olyan természetellenes módon fog megnyilvánulni hogy pl. egész nap a válladon ül a madár.
Tudom hogy nem lehet nekik mindent maximálisan megadni de azért van egy szint amíg el kell jutni hogy a madár is teljes(a lehető legteljesebb) életet élhessen. Gondolok itt arra hogy a hullámos papagájok a vadonban rengetegen vannak de ez nem azt jelenti hogy mindenkinek legalább 100 hullámost kell vennie ha hullámost akar tartani hanem hogy minimum 2 madarat tartson.
Attól hogy párban tartunk papagájt nem kötelező tenyésztésbe kezdeni és azt sem kötelező támogatni odú felrakásával(megfelelő tudás nélkül) ha pl. a hullámos tojónk elpottyantott egy tojást a kalitka aljába(hagyni kell ha már bekövetkezett a tojás és megfelelő étrenddel biztosítani kell hogy túlélje a tojó a tojások letojását és ennyi, a kalitka aljába úgyse fogja kikölteni őket vagy ha mégis lelkesen kotlana vannak műtojások). Sokan tartanak párban papagájt tenyésztés nélkül. A környezetükre és az étrendjükre odafigyelve nem indítják be őket illetve hormonos időszakban nem engedik hogy befészkeljen pl. a polcra így nincs fióka és igaz ezen szükségletük nincs kielégítve de legalább párban vannak ami sokkal jobb mintha magányosan kuksolnának a kalitkában arra várva mikor ér haza a gazdájuk. Mint írtad és mint írtam fogságban nem lehet mindent megadni nekik(pl. fiókanevelés) de egy bizonyos szintig el kell jutni(pl. legalább 1 fajtárs) ahhoz hogy jól érezze magát a madár és egészséges maradjon fizikailag is és mentálisan is.
Ellenzem a hobbiból tartott papagájok tenyésztését mert így is rengeteg papagáj sínylődik. A tenyésztés a hozzáértő tenyésztők dolga(akiknek mellesleg kötelességük lenne tájékoztatni a vásárlót hogy párban kell őket tartani és nem egy pici kalitkában hanem lehetőleg röpdében de legalább a lehető legnagyobb kalitkában ami elfér a lakásban és hasonlók csak hát megfelelő tájékoztatással nem lenne annyi eladásuk,bevételük mert sokan meggondolnák magukat).
Ja 2 madárnak a több hely biztosítása mint írtad természetes dolog(legtöbbünknek) de hogy kinek mi a több és a nagy hely már megint más. Az alapítvány írta hogy a papagájok minimális helyigénye szerintük is és az ausztriai jogszabály szerint is szobai röpde(ausztriában a kézzel nevelés és az egyedül tartás is tilos). Ami azt jelenti hogy pl. 2 db nimfának 2méter magas, 1 méter mély és 2,5 méter hosszú röpde a minimum.
Ezen dolgok és még néhány dolog tudatában kéne átgondolni az embereknek vegyenek-e papagájt, tudnák-e megfelelően tartani és akkor talán nem lenne annyi a szoba sarkában egy pici kalitkában egy tükör társaságában gubbasztó hullámos vagy viselkedésproblémás nagypapagáj vagy nem lennének dugig a papagájmenhelyen különböző problémákban szenvedő madarakkal.
Nagyon szép és derék, hogy az ember társakat akar madarának, ezzel azonban más vonalakon több, s nem biztos, hogy mindenben jó változtatásokat tett! Legyünk kicsit őszinték, s nézzük a saját szempontjainkat is: Az első, hogy szinte törvényszerűen, s ugyan különböző mértékben, de el fognak távolodni tőlünk, mert a fajtársi kapcsolat az ösztöneikben sokszorosan erősebb! A második, hogy 2 vagy több madárnak eleve több hely kell, ez természetes, mint ahogy az is, hogy ha ellenkező neműek, alapból fennáll a költésigényük lehetősége...Miután ilyenkor Mi hajlamosak vagyunk ezt is lelkesen támogatni, a projekt sikeréhez viszont alaposabb információkkal ill. felkészültséggel kell rendelkezzünk szükségletük biztosításához..! Ha mind ez sikerült (ami sajnos nem mindig...), felmerül az újabb kérdés: a születendő porontyokkal vajh mit kezdünk..? Tartjuk őket tovább együtt, még zsúfoltabban, ha nem akkor kinek...hova passzoljuk őket..? El kell döntenünk, hogy tulajdonképp miként és mi célból akarunk madarat tartani! Ha már eleve bezárva tartunk egy madarat olyan sosem lesz, hogy mindene megvan, mert mindenben nem tudunk a kedvében járni, akármennyi időt is szentelünk rá... akárhány fajtársat is szerzünk, szükségleteit messze nem tudjuk kielégíteni, csak bizonyos dolgokkal törekedni rá! :-P Szóval, semmiképp nem szeretnék itt a kedvrontó rosszarcú barom képében tündökölni, csak néhány valós dologra rávilágítani, amik egy felelős döntés feltételei lehetnek.
Azt remélem tudod hogy a kézzel nevelés nem azt jelenti hogy boldogan elél csak emberi társasággal. Ugyanúgy szüksége van fajtársra amit minél előbb megkap annál jobb de erősen ajánlott ivarérés előtt(jóval előbb) beszerezni a párját mert ivaréréskor(kamasz korban) vagy még később sokkal bonyolultabb az összeszoktatásuk és sokkal valószínűbb a viselkedésproblémák kialakulása. Arról nem is beszélve hogy kb. minden tizedik szenegáli bekattan(agresszívvá,nehezen kezelhetővé válik) ami kialakulásához hozzájárul a kézzel nevelés és az egyedül tartás. A kézzel nevelés amúgy is nagyban növeli a viselkedésproblémák kialakulását mert nincs esélye a madárnak megtanulni a szüleitől hogy hogyan is viselkedik egy papagáj de ebbe most nem megyek bele.
Ha érdekel a téma ajánlom a papagájvilág alapítvány facebook oldalát(hasznos bejegyzéseket találsz ha visszafelé olvasgatsz) és ajánlom a Papagájok titkai című filmet(youtubeon megtalálod).
Képről/képekről valószínűleg meg tudnánk mondani az újonc nemét.
De mivel a leírásod alapján nagyon jól kijönnek szerintem mindegy milyen neműek. A hullámosoknál merem azt állítani hogy nincs olyan hogy ha összeraksz 2 madarat nem jönnek ki,bántják egymást. A hullámosok egyszerűen annyira akarják,szeretik a fajtárs/fajtársak jelenlétét(a vadonban nagy csapatokban élnek) hogy a másikat szinte azonnal elfogadják és vele akarnak lenni. És ha a körülmények nem adnak okot arra hogy bántsák,kergessék egymást akkor tökéletesen elvannak, jól kijönnek. Gondolok itt arra hogy ha 2 hím mellett nincs egy tojó vagy egy vacak tükör(amit tojónak tekintenek) amiért harcolni kezdenének egymással akkor jól elvannak. Vagy ha nem egy pici bolti kalitkába vannak benyomorítva hanem van egy tágas mondjuk minimum 100x50x100 centiméteres kalitkájuk amiben teret tudnak egymásnak hagyni amikor kell akkor jól elvannak. Ez utóbbi főleg több hím akár tojókkal akár tojók nélküli együtt tartása esetében fontos mert ők mindennek(ülőrúd, játék,rács,stb) is udvarolnak és udvarlás közben az adott dolgot védik a többi hímtől és képesek a fél-1 méterre lévő másik hímet még messzebb kergetni az aktuális "párjuktól" legalábbis én ezt tapasztaltam.
Az etetés úgy néz ki náluk hogy az etető fél bólogat(így öklendezi fel a kaját) majd a 2 madár egymáshoz illeszti a nyitott csőrét így a kiköpött kaja a másik csőrébe kerül. Egyikük se nyúl a másik csőrébe/torkába. Általában a hím eteti a tojót de a tojók is szokták etetni a hímeket. Az is előfordulhat 2 hím esetében hogy az egyik visszafogottabb így ő nem annyira etet inkább őt eteti a másik vagy pont azért visszafogott mert a másik elnyomja(erősebben, rámenősebben udvarol neki) de ez nem baj.
A papagájunk kapott egy (elméletileg...) barátnőt.
Tiszta sárga...a csőre halvány szürkés. (A tenyésztő szerint fiatal-50napos kb. és lány)
Mikor meghoztuk (külön kalitkában persze) és a másik kalitkája mellé helyeztük, mindkét papagáj érdeklődve csimpaszkodott a saját kalitkája rácsára és föl-alá mászkáltak a rudakon. :) Nagyon aranyosak voltak.
Egy napig hagytuk. Csicseregtek egymásnak. :) Majd megpróbáltuk összetolni a kalitkákat, hogy a lány átmenjen a fiúhoz. Nem mert kijönni. Erre a fiú ment át hozzá. Elvoltak, ismerkedtek. A fiú próbálta hívni (oda-vissza járt a két kalitka között), először csicsergéssel, majd tolta-vonta-húzta. Aztán vagy 2 nap elteltével átment a lány.
Amit megfigyeltem:
1, finoman csipogtak, beszélgettek egymásnak
2, csőröztek
3, mintha a fiú etette volna a lányt. Nem hinném, de a lány csőre szinte a fiú torkánál járt... :)
4, volt egy kis hatalmi harc a fiú megszokott ülőrúdján...hívta a lányt, mire az ment is :)aztán elzavarta, mert ketten már nem férnek el. :) :D
5, aztán hol engedi (kedvében jár-puncsol neki), hogy Ő üljön oda, hol magának szeretné a helyet (mármint a fiú)
6, a fiú eddig is kirepült, szabadon repkedett a lakásban. Próbálta hívni a lányt (körberepülte a szobát, hívta csicsergéssel, visszarepült és tolta, húzta, vonta, szinte már rúgta,) de hiába a lány még nem akar kijönni. Így már a fiú sem jár ki.
A kérdésem az lenne, ha a már meglévő papagájunk fiú, reménykedhetünk benne, hogy az új jövevény lány ha már ennyire jól elfogadták egymást (csőröznek is)? Vagy ettől még lehet az új is fiú, csak jól megvannak?
Honnan látom, hogy mikor van az, mikor egyik a másikat nem fogadja el? Vannak ennek fokozatai?
Inkább a fiú keresi a lány közelségét, a lány inkább csak hagyja magát. Itt értem ezalatt azt, hogy a fú hívja, kezdeményezi a csőrözést azt a különleges etetéses dolgot (mély torok), viszont a lány meg "befogadó" természet.
A lényeg az hogy a papagájoknak nagyon nem jó egyedül mivel az ember nem tudja kielégíteni a szociális és egyéb igényeiket. Ráadásul abból hogyha egy papagáj túlságosan az emberre vagy egy bizonyos emberre fixál később problémák lesznek. Elsősorban egy fajtársra van szükségük aki a nap 24 órájában vele van és a fajnak megfelelő hangokkal és testbeszéddel kommunikál velük, fogadja és viszonozza az udvarlást,stb.
A madár érdekében kérlek bármilyent fajt is veszel kettőt vegyél, hamar vegyél neki fajtársat.
A pyrrhurákat ismerem valamennyire innen a fórumról régről. Ők a szokásosnál is jobban igénylik a fajtársat mivel a többi fajjal ellentétben ők igénylik a fizikai kontaktust is(összebújva pihennek,stb). Intelligensek, nagyobb papagájként viselkednek, csendesek(ez attól is függ kinek mi a csendes/hangos). Nagyon könnyen szelídülnek így ha lehet ne kézzel nevelteket vegyél mivel a kézzel nevelésnek sok negatív hatása,utóhatása van és lehet. Egy eleve könnyen szinte magától szelídülő fajt felesleges kézzel nevelni.
Türelem és neked is írom hogy fajtárs nagyon kéne neki. Az ember sose lesz egy papagáj teljes értékű társa mivel az ember nem tud repülni, nem tud papagáj hangokkal és testbeszéddel kommunikálni, nem tudja fogadni az udvarlási,etetési szándékát és viszonozni,stb azaz nem tudod kielégíteni a szociális és egyéb igényeit. Arról nem is beszélve hogy ha túl sokáig fajtárs nélkül él egy papagáj az emberekkel próbálja kielégíteni a szükségleteit,ösztöneit amiből az lesz hogy egy embert kezd a párjának tekinteni és egyéb viselkedésproblémák jelenhetnek meg.
Az embernek csipogó/udvarló, egész nap az emberen ülő(vagy épp a tükörnek udvarló) egyke hullámos papagájban az ember hajlamos a boldog, aranyos kismadarat látni pedig az igazság az hogy szegény madár szenved a magánytól és mivel rá van szorulva próbál az emberrel(tükörképével) fajtársként,párként foglalkozni,viselkedni mert ENNYIRE igénylik a társaságot(fajtársat) de ez eleve veszett ügy mivel az ember,tükörkép sose fog úgy viselkedni és reagálni ahogy egy fajtársa tenné azaz sose lesznek teljes értékű társai.
Bő fél éve fogadtam be egy olyan szegény kis hullámost aki 2 évig egy repülésre nem alkalmas kalitkában élt. Egy ideig(max. 1 évig) volt fajtársa de meghalt utána egy tükör és egy műmadár volt a "társa" szegénynek. Abnormális, hullámosra nem jellemző volt a viselkedése amikor hozzám került(röviden: egésznap egyhelyben ült, alig evett, repülni fizikailag tudott egy keveset de fejben fogalma se volt róla hogyan kell mondhatni kétségbeesett amikor repült mert a repüléshez szükséges gyors gondolkodás,helyzetfelismerés,stb teljesen szokatlan volt neki, rossz szokásokat vett fel, nem érdekelte semmi csak ült és létezett de nem volt benne életkedv,kíváncsiság, hiperaktivitás pedig ezek alapesetben nagyon is jellemzőek a hullámosokra). A mozgáshiány, repüléshiány, elfoglaltsághiány, fajtárshiány következménye volt ez mind.
Szinte abban a pillanatban amikor összeengedtem a szobába az egyik hullámosommal életre kelt, ment utána és repült vele úgy ahogy. Azóta fokozatosan helyrejött és ma már tele van életkedvvel, kíváncsisággal, szépen megtanult és már szeret is repülni.
Ja a lényeget kihagytam: a többi papagájomat utánozva elsőre megevett mindenféle állagú, kinézetű gyümölcsöt,zöldséget és egyebet pedig 2 évig csak magot evett. Amikor a karantén alatt kézből próbáltam megetetni ezzel-azzal mindentől félt de amint látta hogy egy másik papagáj hogyan viselkedik,megeszi ő is egyből így állt hozzá.
Néhány éve volt egy jákóm aki azóta az exemmel él ugyanis őt választotta a papika. Most szeretnék újra papagájt. Hosszas tanulmányozás, olvasgatás után kettő madárkára esett a választás. A jandaya és pyrrhura fajták.
Kérdés, hogy a pyrrhurák mennyire rendelkeznek a nagyobb testű papagájok tulajdonságaival? Használják e a lábukat kézként? Pl. fogják-e a kaját vele evésközben stb.
A másik nagy kérdés az az, hogy találtam egy eladó jandayát aki 1 éves. A hangja miatt válnak meg tőle. Viszont a madárka nem kézzel nevelt bébike volt. Ezzel sem lenne nagy gond, hiszen azt olvastam róluk, hogy nagyon nyitott, érdeklődő, barátságos madárka. Viszont ez a madár nem az. Egyáltalán nem keresi állítólag a jelenlegi gazdi társaságát. Elfogadja a kaját kézből, de ő magától nem megy oda az emberekhez, nem engedi, hogy hozzá érjenek... egyszóval nagyon nem kíváncsi az emberekre. Az lenne a kérdésem, hogy ez változhat. Így 1 éves kora ellenére nyit még az emberek felé? Tudom, hogy nem lesz soha olyan mint egy kézzel felnevelt madár, de van arra esély, hogy érdeklődjön a gazdi iránt? Gondolok arra, hogy kézre száljon? Odajöjjön magától...? stb
Szia! Mikor meghoztuk a miénket, mi is próbálkoztunk sárgarépával, almával, de nem kellett neki. Igaz, nem reszelve, csak szeletelve. Nem kellett neki... Hagytam, nem erőltettem.
Itt ajánlották, hogy vegyem el tőle a kajcsit, legyen éhes, majd, hogy reszeljek le sárgarépát, ha úgy nem fogadja el, akkor keverjek neki bele magot, úgy biztos megeszi majd! És úgy is lett!
Valóba igaz az a mondás, hogy a kaja mindent megold! :)
Azóta eszi az almát, sárgarépát, maggal, mag nélkül.
Amit még ajánlok, az a petrezselyem zöld (miénk megőrül érte!) és a csíráztatott köles. (azt a kölest amit eszik beleteszem egy kis virágcserépbe a földdel -elvetem- és hagyom kikelni/megnőni. Kb.4-5 nap múlva nagyon szépen kizöldellik, magasra megnő. Teljesen ledarálja. Még jobban szereti, mint a magot. Csináltam 2 cseréppel, hogy legyen utánpótlás.)
De ajánlom papagáj20 80878-os számú írását, én megfogadtam a tanácsát és bevált! De nem csak az Ő írását ajánlom, hanem az összes fórumozóét, mert nincsenek se felesleges kérdések, se felesleges válaszok ezen a fórumon!
Idő/türelem/beszéd/közelség/ha tudod engedd ki, had legyen egész nap kint a szobában!/játék a papagájjal és a kaja!!! A kaja mindent megold! :)
A miénk olyan, ha éhes és nincs kajája, akkor körbeudvarol mindenkit (mindenkinek a fejére száll), de ha adunk neki és már jóllakott, akkor már csak a gyerekeket engedi közel magához. Ők a játszópajtások. De ez így is van rendben. :)
Türelmes légy. Lehet, hogy eddigi élete alatt csak magokat látott. Míg nem fogad el semmit, addig hagyd a választékot, addig csak egyfélét adj neki (célszerűen almát, az mindig van), de azt minden nap. Mindig ugyanoda tedd. Előbb-utóbb csak megkóstolja (esetleg megszórhatod néha valami finom maggal, de csak pár szemmel, hogy izgatóbb legyen).
Ha az első gyümölcsöt elfogadta, utána már könnyebb.
Egyél előtte te is olyat, amivel kínálod, ez is segíthet, de inkább később, amikor már megbízik benned. Most még nagyon új a kapcsolatotok.
Nyáron nagy csomó répazöldje vizesen felfüggesztve jó játék és fürdő is.
Most a zöldülő fűz-ágakat feltétlenül próbáld ki, azt lehet, szó nélkül elfogadja úgy is, hogy az almára még rá sem hederít.
Itt is érdemes visszaolvasni, ezek és a hasonló gondok már sokszor felmerültek.
Kb. másfél hete van egy hullámos papagájunk, de hiába adunk neki a magon kívül bármit, nem is érdeklődik iránta. Kapott reszelt sárgarépát, almát, körtét, salátát, de rá se hederített. Sőt, még a belógatott fürtös köleshez se nyúl hozzá, csak a magokat eszi. Van valami jó tippetek, hogyan lehetne rávenni más eleség elfogyasztására?
Nem kell egyből rosszra gondolni. Ez vedléskor(látni a képeken hogy vedlik) előfordul de máskor is időnként. Teljesen normális, megújul/cserélődik a csőrén lévő réteg.
Vitamin csepp vagy hasonló mesterséges vitamin helyett sokkal jobbak a természetes vitaminforrások. Tapasztalatom alapján a hullámosok a sárgarépát,almát,stb reszelve vagy nagyon apróra vágva jobban szeretik akkor amikor új kajáról van szó de később is nálam pl. a sárgarépát reszelve eszik a legjobban. Érdemes kezdetben így adni nekik és később állni át nagyobb darabokra/szeletekre mert akkor már ismerik az adott kaját és bátran eszik. Ha többszöri próbálkozás után se enné tegyél rá kevés magot vagy vegyél ki tőle minden kaját pár órára (vagy este) és pár óra után (reggel) tegyél be neki pl. kevés reszelt sárgarépát kevés maggal elkeverve.
Egyébként a fajtárs jelenléte ilyen téren is sokat segít mivel bátorítják egymást. Ha az egyik egy kicsit is érdeklődik az új kaja iránt a másikat is érdekelni kezdi de ő már egy fokkal jobban megvizsgálja és így az egyikük hamar eljut oda hogy beleharap amitől a másik is megkóstolja és még ha nem is ízlik neki mivel a másik eszi ő is fog belőle eszegetni mert ezt váltja ki belőle az hogy látja a másik,a társa,a csapat eszi.
Vitaminhiányra én is gondoltam. Megpróbálok valami vitaminpótló löttyöt beszerezni és adni neki. Sajnos se az almát, se a sárgarépát, se a tojást nem hajlandó megenni. Se kézből, se tálkából. Csak a petrezselyem levelet és minden zöldet.
Írtad a parazitát. Miért, olyannak tűnik a csőre, hogy akár az is lehet?
Sziasztok! Nem tudom, hogy miért, de elkezdett a papagájunk csőre rétegesen töredezni. Kb.4 hónaps a papagáj... Ez kb.2-3 hete fokozatosan alakult ki, és most ilyen stádiumban tart.
Először betegségre gondoltam, de biztos nem az, hisz nincs sehol elváltozás a csőrén, csak a töredezettség.
Vagy netán a fiatal csőr öregszik, erősödik, hámlik és ettől van ez a réteges lekopás? Rendszeresen csipkedi a kemény almafa ágat, szinte már már darálja!!! :)
Vagy vitaminhiány oka lehet ez? Ha igen, akkor mivel és hogyan pótoljam neki? Szépiát is szokta csipkedi.
Elnézve, nem túl hosszú a csőre? Tudom, hogy kampósnak kell lenni a csőrének, de nem túl kampós? Nem túl hosszú? Nem kellene vágatni belőle?
tud valaki segíteni miféle papagáj ez? Egy ismerősnél maradt hátra haláleset miatt. Elsőre talán egy énekespapagájra gondoltam, de számomra nem egyértelmű.
Sajnos a szomszédos röpdében egy jákó már megdöglött, sürgősen meg kellene menteni őt.
Sziasztok! Nem tudom, hogy miért, de elkezdett a papagájunk csőre rétegesen töredezni. Kb.4 hónaps a papagáj... Ez kb.2-3 hete fokozatosan alakult ki, és most ilyen stádiumban tart.
