Arra van önkéntes meg kapacitás hogy leszürkézzék a még megmaradt piros jelzéseket arra meg nincs hogy karbantartsák őket.
Visszataszító, ellenszenves, álszent és undorító ami ott megy.
Az évtizedekkel ezelőtti borsodi természetjárók szégyenkeznének...az elmúlt években "utódaik"(?) megszüntettek egy csomó mozgalmat, tönkretették évtizedeken át épített munkáikat.
Aki szeretné még végigjárni a Cserehát turistáját, az siessen, mert már egyre kevesebb marad belőle. Ma Irota-Szakácsi határában találkoztunk a megyei egyesület önköntéseivel, akik a mai napon leszürkézték a Felsővadász-Irota szakaszt. Tehát ezen a részen már senki ne keressen jelzést, mert nem fog találni (egy maradt meg egy bozótos mögött, ezt említették, meg is találtuk). A terveik szerint a most Tornabarakonyból kiágázó K+ helyett fordítják be a pirosat és onnan megmarad az északi része Kányig, jelen állás szerint a többi kuka. Tehát hamarosan jelzett turistaút nélkül maradnak a következő falvak és az őket összekötő szakaszok: Abaújlak-Szanticska, Felsőgagy, Csenyéte, Fáj, Fulókércs, Szemere, Debréte, Rakaca, Lak, Tomor, Kupa. Az utóbbi három faluban és közöttük ez már jelen idő és hamarosan a térképeken is meg fog szűnni a jelzés.
Na, az ilyen dolgok, amiken csak felhúzni tudja magát az ember, már jó ideje piszkosul nem érdekelnek. Nagy-Magyarországos emlékmű amúgy van fenn a Szent Margit kápolnánál is (de az legalább magánszemélyek adakozásából készült), azt megtekintettem, elég is volt annyi.
Ma felmentem Somoskőújfaluról a Karancs kilátóba, hát ez a cirka 3 km-nyi piros, illetve piros háromszög valószínűleg benne van a magyar tüdőköptető top 5-ben. De odafenn a kilátás valóban pazar.
Meg ha már arra jártam, felszaladtam a Salgó-várba is, remek idő volt.
Ha még nincs programotok szombatra, és nincs meg a Sirok-Szarvaskő szakasz, a túravezetésemmel, társaságban, szervezett körülmények között van lehetőség teljesíteni! :)
Nos helyesbítenem kell. A kritikus hozzászólásom, másnapján, örömmel értesítettek, hogy a 2 kitűző úton van a gazdái felé.
Természetesen azt már meg is kaptuk. Köszönjük szépen, remélem a jövőben aki ezt a szép mozgalmat tervezi teljesíteni, annak gördülékenyebb lesz az egész.
Bár hangsúlyozom ,nem ezért csináljuk, de azért öröm egy-egy ilyen szép kitűzőnek a birtokában lenni.
Aki ezen a tájon tervez túrát és autóval érkezik az készüljön fel hogy a 25-ös főút Szentdomonkos és Borsodnádasd közti szakasza az idén lel lesz zárva, útjavítás (bővítés ) miatt.
A kerülő nem nagy, Egercsehi, Bekölce irányába vitték el a forgalmat.
Így fedeztem fel Egercsehi aprócska Bányász-emlékművét egy kora reggeli órán, majd ezt követően a számomra elbűvölően retro és érdekes, egykori Borsodnádasdi Lemezgyár felé tettem kitérőt:
Pozitívum viszont a Vajdavár-vidék turistaútjainak jelzettségében bekövetkező látványos javulás, melyet a hétvégén volt szerencsém tapasztalni.
Járdánháza-Dobronya-hegyese-Zár-rét-Palina eh.- Vörösvár-hegyese- Domaháza szakaszokon a kék +, a sárga sáv és a domaházi zöld sáv is szépen karban van tartva, a jelzések egy része új, szürke használata van, de minimális.
Partizán táblái még jobban benőve, immár olvashatatlanok, talán egy kivételével.
Igen nagy meglepetés volt számomra egy régi, huszita jellegű ház Domaházán, nem kevésbé Feszty Masa munkásságának emlékei a domaházi templomban.
Azért én azt, hogy valamely szervezet önként felkarol egy (illetve több) mozgalmat, új jelvényt csináltat, vállalja a kapcsolódó hercehurcát (füzetek küldése, fogadása, elbírálása, e-mailezés stb.) én azt nem nevezném szerencsétlenkedésnek, még ha a jelvény esetleg nem is tetszik.
Ez itt a reklám helye: ha szeretnéd a Gödöllői Kéktúra és a Gödöllői-dombság csúcsai mozgalmat jelvényért teljesíteni, akkor várnak a Piliscsabai Természetjáró Egyesület által kiírt, a korábbi mozgalmakat megújító túrák:
Heyjoe-nál az OKT után a DDK, RPDDK útvonalak megjelenítése is kezdetét vette, rögtön egy nagy 'falattal' kezdve, az 1986-os bejárás útvonalát is térképre tették.
Két "keleti" túra után ismét Nyugat-Magyarországon folytattam a RPDDK-t. Fagyos reggelen indultam Egyházasrádócról, de a következő településen már kellemes túraidő fogadott. A síkvidéki gyaloglásnak Döröskén lett vége, ahol nem felejtettem el megnézni az Árpád-kori templomot. A nap folyamán még 6 kis falut érintettem, közülük kettőben pecsételtem, egyben pedig átléptem a képzeletbeli felezővonalat. A halogyi tétlen várakozás helyett még sétáltam egy kicsit és Csákánydoroszlón szálltam fel a vonatra. A túra hosszabb, fényképes beszámolója a következő oldalon olvasható: https://turaelmenyeim.blogspot.com/2023/02/rpddk-02-egyhazasradoc-himfai-to.html
Nagy érdeklődéssel olvastam a Turista Magazin márciusi számában az „Élmények és történetek a Magas-Mátrából” című írást. A szerző a Galyatetői Nagyszálló kapcsán arról ír, hogy „1940-től Kodály Zoltán is gyakran pihent feleségével Galyatetőn. Az ötvenes évek elején örökös használatra ki is utaltak számukra két erkélyes szobát. A zeneszerző általában úszással kezdte a napot, szívesen futott a közeli erdőkben …” Megdobbant a szívem: az általam nagyon tisztelt, az embertelen diktatúra előtt fejet nem hajtó Kodály Zoltán a hazai terepfutás korai előfutára lenne? Rendkívül jól hangzik, de szerintem ez elég valószínűtlen. Egyrészt Kodály ugyan kiváló fizikai állóképességnek örvendett, de az 1940-es évek elején töltötte be hatvanadik életévét. Másrészt a futás, mint tömegsport sem a két világháború között, sem a kommunista hatalomátvételt követő időszakban nem tartozott a széles tömegek által űzött tevékenységek közé. A fentiek miatt nem hiszem, hogy a hatvanas-hetvenes éveit taposó mester a Mátra bércein futott volna. Aztán ki tudja. Aki hazánk történelmének egyik leggyűlöletesebb diktátorával ilyen párbeszédbe elegyedett, arról bármi feltételezhető.
„Sok rosszat hallok magáról mostanában, mester.
Én is magáról, Rákosi.”
Agymenésem nem teljesen ontopic sem Galyatető (OKT bélyegzőhely, Encián Emlékek bélyegzőhely), sem Kodály Zoltán (Kodály Zoltán Emléktúra a Mátrában) miatt.
