"... Mindent írnak róla, csak azt nem, hogy magyar... legalábbis a primer források."
És azt írják valahol, hogy avar volt?
Egyébként nagyon ellentmond a nem egységes magyar uralomnak a magyar nyelv, ami gyakorlatilag egységes az egész nyelvterületen. Márpedig ha teljesen független országocskák lettek volna itt a nyelvünk formálódása idején, annak egész biztosan maradt volna nyelvi lenyomata.
"valahogy így lehetett, hogy igen gyorsan összeolvadt a nyelv, és a kultúra"
Ezek szerint 1100 év sem volt hozzá elég...
Megint kilukadtunk egyébként oda, hogy a Bíborbanszületett csak 2 nyelvjárást (dialektoszt) említ: "a türkökét" és a hozzájuk verődő kabarokét. Holott Mo.-on tudvalevőleg nem kétfajta nyelvjárást tartunk számon.
" szó sem lehet arról, hogy akkor független államocskákat lássunk a Kárpát medencébe"
Szerinted Bizáncból kikhez intézik a X. században a diplomáciai levelezést?"
Az egyes tartományurak hatalmi elkülönülése már nem tudta megakadályozni a népi homogenizálódást. Ez a lényeg. A népi egységtudat nyilván a fejedelem helyzetét erősítette akkor is, ha az csak névlegesen volt hatalmon egyes területeken.
"A mükénéi "görögök" például mi a jóistent csináltak, amikor épp nem Tróját dúlták?
Szerinted volt akkoriban Hellászban valami egységes feljebbvaló?"
A helyzet az, hogy a honfoglalás idején biztosan volt egység a magyar vezetésben. Előtte is valószinüsíthető biborka adatai alapján. 907 után ez a központi hatalom meggyengült, egyben megerősödhettek az egyes területek urai, azonban a fejedelemség mint intézmény végig meg volt, legfeljebb a hatalma olvadozott.
És arra is tekintettel kell lenned, hogy eközben formálódott a magyar egység, tehát az egyes részek elkülönülése egymástól csakis hatalmi dimenzióban volt lehetséges, és nem volt igazán elmélyült az elkülönülés.
" De Bulcsúékkal egészen 955-ig nem tudtak mit kezdeni, akkor is csak ölükbe hullott a terjeszkedés lehetősége."
Bulcsu valszeg kiemelkedő vezér volt, valszeg erősen függetlenedett a központi hatalomtól, ami azért is mehetett könnyen, mert épp a 920-as években Árpád utódlásában zavarok voltak. (Az akkori fejedelmek körül nagy a bizonytalanság, valszeg nem voltak tulontúl jelentős történelmi alakok.)
"150 év után már semmiféle nemzetiségi elkülönülésnek sincs jele. Nincs olyan, hogy Ajtony szláv birodalma, vagy Koppány türkjei (szabirjai)"
Igen, közben lezajlott egy s más... Én olyan háborút is ismerek, amelyik 30 év alatt eredményezett nem csekély változásokat egész Európában, de olyat is, amelyik 4 év alatt az egész világon...
"nem lehet találni törzsi elkülönülés nyomait a Km-ben. (Bár feltételezések vannak.)"
A nyelvjárások (dialektoszok) létezése szerény véleményem szerint több, mint feltételezés...
"Harmatta: "a besenyők a 895. évi eseményekben semmi szerepet nem játszottak"."
Nos, az én feltételezésem szerint a kazár-besenyő szövetség a kavar-magyar szövetséget 860 táján verte meg.
Így aztán egyetértek Harmattával, hogy a 895 év eseményeiben a besenyők nem jáccottak.
De ha már itt vagyunk, a 900-as év eseményeiben igenis szerepük volt a besenyőknek. Ugyanis a honfoglalás 896-ban nem honfoglalás céllal indult, hanem az volt a célja, hogy a Magyar Alföldre kiterjessze a magyar hatalmat. Ezt sikerült is megoldani, csakhogy. A magyar haderő elment Berengárhoz, és ekkor az Etelközben élő magyarokat megtámadták a besenyő-bolgár erők. És ekkor vonult (menekült) be Erdélybe Álmos és népe nyilván komoly veszteségek árán. Ez az az esemény, amikor sasok csaptak le a magyarokra. Vagyis a besenyők csak a magyaroknak az Etelközben maradt részét győzték le 900-ban.
A vereségnek volt egy olyan mellékhatása, hogy az összezsufolódott magyarságnak hely kellett, ezért aztán el kellett foglalni a Dunántúlt, ami aztán fényesen sikerült is.
"Legfeljebb a dunai-bolgár kagánra (kánra) gondolhatsz, merthogy őt szerepeltette a Müsztikosz-propaganda az Árpádék ellen a besenyőkkel szövetkező uralkodóként"
Az már egy későbbi történet, bár erről is beszélhetünk.
Én a kazár kagán, és a kazár kündü belháborújáról beszélek, aminek közvetlen leírása nem maradt fenn, tekintettel arra, hogy biborka a kazárokról kazár forrás alapján írt, ők pedig nem dicsekedtek a trónviszállyal. Na, ebbe a trónviszályba szálltak be a kündü mellett a "magyarok", és az így kibillent erőviszonyokat állította helyre a kagán a besenyők bevonásával.
Erre utal az, hogy a besenyők a kor legnagyobb birodalmán simán áthaladtak. Biztos, hogy a kazároktól keletre éltek, és egyszercsak hopp, tőlük nyugatra találjuk őket. Ezt én csak két szövetséges hatalom között tudom elképzelni.
"mikortól van létjogosultsága a magyar népnévnek abban a széles értelemben, ahogyan te használod..."
Az alapjában véve ugor-türk konglomerátum egy néppé olvasztása akárhogy is történt, meglepő gyorsasággal lezajlott. Ha 860 körülre tesszük a vérszerződés dátumát, akkor nagyot nem tévedünk. És alig 150 év után már semmiféle nemzetiségi elkülönülésnek sincs jele.Nincs olyan, hogy Ajtony szláv birodalma, vagy Koppány türkjei (szabirjai).
Ez sztem csak tudatos beolvasztó politikával volt elérhető. Vagyis. A különféle etnikumok vezetőit összeházasították, és a házasságba hozott különféle nemzetségeket egy körzetbe költöztették. Ezért nem lehet találni törzsi elkülönülés nyomait a Km-ben. (Bár feltételezések vannak.)
És ez adhat értelmet László Gyula azon megfigyelésének, miszerint bizonyos későavar falvak, és honfoglaló falvak egymás közelében, de nem egymásra települve helyezkednek el. Vagyis. A későavarnak titulált falvak lehettek monduk a szabir magyaroké, a honfoglalónak nevezett falvak meg az ugor magyaroké. És azért vannak egymás mellett, mert egy volt az uruk.
Nnna, valahogy így lehetett, hogy igen gyorsan összeolvadt a nyelv, és a kultúra.
"De igen nehéz megvonni a határt, hogy mikortól érdemes egységes magyar népről beszélni az egész Kárpát-medence vonatkozásában."
Ez így igaz. Van olyan szemlélet, hogy a magyarság a Kárpát medencében alakult ki, sztem viszont a vérszerződéssel jött létre valahol a Dnyeper vidékén ugor-türk, szabir-és kavar elemekből, illetve a Don-Duna közt élő más (alán, bolgár) néptöredékekből.
"Magyar népnevet erre az időszakra ilyen széles értelemben még nem használhatsz."
Nekem teljesen mindegy, milyen néven jelöljük őket.
Az viszont teljesen biztos, hogy a X szd-ban itt lakókat a XI szd-tól magyaroknak nevezik. Ezen egyszerű oknál fogva ezt a nevet visszavetítettem egy évszázaddal.
Mi a bizonyíték arra, hogy egy, a Kárpát-medence egészét birtokló fejedelem szervezte ezeket a hadjáratokat? "
Egységesek voltak a honfoglaláskor, és egységesek voltak (lettek) 100 év múlva is.
Közben lazulhatott, sőt, lazult is, az egység, de ez nem befolyásolja azt a tényt, hogy a kalandozók magyarok voltak. Az meg eddig is biztos volt, hogy a kalandozásokban nem a teljes magyar haderő vett részt.
Felesleges Konsztantinosznál kerek, összefüggő történetet keresni (ez egyébként a legtöbb „régi” elbeszélő forrásra érvényes), és minden infóját kritikátlanul fogadni el.
A szokásos részigazságok, félinformációk találhatók meg nála. Így például az, hogy a „türkök” nyugatra jőve Nagy-Morávia földjét szállták meg. Nyilván nemcsak azt. Megemlít néhány folyót, egy-két erődöt, melyek a „türkök” új hazájában találhatók, de korántsem valamennyit, hanem jellemzően a városok közül Belgrádot (Onogundur-Fehérvár) és Sirmiumot, mindkettőt Nagy-Morávia szomszédságában. Ezután elmondja, hogy a fejedelmek nem tudják engedelmességre bírni a „türköknek” ezt a nyolc nemét, az önvédelem eseteit leszámítva. Kifejezetten írja (a szöveg értelme világos, csak egyféleképpen értelmezhető!), hogy csak a védelmi háborúra terjed ki közöttük az együttműködés, csak erre van közöttük megegyezés: „A türköknek ez a nyolc törzse nem engedelmeskedik a maga fejedelmeinek, de megegyezésük van arra nézve, hogy a folyóknál, bármely részen üt ki a háború, teljes odaadással és buzgalommal együtt harcolnak.” Ehhez képest a mesés elemekkel átszőtt sablonduma Árpád megválasztásáról dezinformációnak tekinthető. Két nyomós okot is említettünk arra, hogy Konstantin miért Árpád szerepét emelhette ki, miért említi első helyen a „türkök” fejedelmeinek sorában. A másik két egyeduralkodó, akit a császár megemlít, szintén vitán felül bizánci érdekszférába sorolható, de gyanítható, hogy rajtuk kívül s velük egy időben a „türköknek” más királyaik is voltak...
Ennyit a beköltözködő egységes szervezetről, meg Turkia „nagy fejedelméről”, illetve „első fejedelméről”...
Posztavar hatalmi központról lenne tudomásunk, ha lett volna. Azzal tárgyalnak, szövetséget kötnek, harcolnak, marad valami lenyomata. Pribina két megyényi "birodalma" is megmaradt, Szvatopluk se valami nagy területen uralkodhatott, mégis tudunk róla.
A másik gond a honfoglalók "csatlakozása". Árpád bejött. És ő adta az uralkodó nemzetséget. Ez nem a csatlakozókat jellemzi.
Egyébként meglehet, hogy ez a régibb struktúra is szerepet játszott a tartományúri szeparatizmus XIII. század végi fellángolásában. Nemrég ütköztem bele egy XIX. századi igen részletes tanulmányba, amely alapos érvekkel és bőségesen adatolva az erdélyi gyuláktól vezeti le Kán László származását (majd megpróbálom előkeresni).
"Szerinte a központok már itt voltak - egyfajta 'posztavar' hatalmi szerekezete képzelje el. Amihez csatalkozik még egy a honfoglalással."
Nem mondom, hogy feltétlenül csak egy.
Például Kuszánész lehetett kárpát-medencei vagy ugyanígy akkor még a Kárpátokon kívül élő uralkodó. És még lehettek egy páran.
Érdekes lesz megfejteni ezeket a IX. század végi, X-XI. századi hatalmi vetélkedéseket, azt, hogy miként ütötték ki vetélytársaikat a nyeregből az Árpádok.
Gömöri László régész írja, részben ehhez a témához és Bulcsúhoz kapcsolódóan: „A harka központját Zalaváron alakították ki. Majd északabbra a Soproni-medence szélén is szálláshelyet foglalt. A meghódított területeken helyben találták az avar- (onogur, wangar, ungar) és szláv kézműveseket, akik rövidesen a magyar vasasokkal (kohászokkal) és vasverőkkel (kovácsokkal) együtt biztosították a kalandozó hadjáratok fegyverutánpótlását és a termelő munkához a vasszerszámokat. Azonos típusú, 30-40 cm átmérőjű, 70 cm magas, műhely oldalában épített, mellfalazattal ellátott vasolvasztó kohókat használtak a Sopron melletti Harka határában és Somogyfajsz mellett. Mindkét lelőhely közvetlen szomszédsága egy-egy Kovácsi faluhoz tartozott, ahol a vasasok (kohászok) által termelt vasat feldolgoztak.”
Nem tudni, hogy a IX. századi beköltözés a Kárpát-medence egyes régióiban pontosan hol járt együtt uralomváltással, és hol nem. Csak Anonymusra támaszkodni – nem lehet.
"Később valóban gyengült a központi hatalom (a gyula viszonylag korán kvázi független lehetett), de minden egyéb rész is csak a KVÁZI függetlenség állapotáig tudott eljutni szt Istváni egyesítésig."
