Nem szokás a PFT-n megjelent olvtársakról mindenféle ott, IRL megtudott információkat sem a topikokban hangoztatni, sem olyanoknak elmesélni, akik nem járnak közénk, csak tudni szeretnének egy s mást rólunk! Aki kíváncsi arra, hogy melyikünk kicsoda-micsoda a valóságban, jöjjön el, a PFT mindenki számára nyitott.
Légy nyugodt, nem lesz botrány.....már amennyiben a régi, kipróbált kultúremberek jönnek csak, és nem teszik be a lábukat szabadon kószáló provokatőrök.
lehetnek a polidilin olyanok is, akik azt a szerepet játszák el, hogy ők ezt hótthalálosan komolyan veszik, ami valahol akkor is csak egy szerep, ha ezt néhányan (senki, kevesen, sokan, mindenki, nem kívánt törlendő) iszonyú átéléssel jáccák el.
Ez akkor is csak egy felfogás a sok közül. :))
A pszichológiában elfogadott szerepelmélet szerint persze az, de ha köznapi emberekkel köznapi nyelven beszélsz az itteni jelenlétükről, akkor nem feltétlenül.
Megemlítek egy másfajta felfogást, jó?
Van - lehet - olyan ember is, aki ezt egyfajta nyilvános klubnak tekinti, ahová bejár, ha épp ráér, ultizik egyet, ha arra van kedve, esetleg a kültérben csocsózik, vagy leül beszélgetni. Utóbbiból is kétfajta létezik. Egyik, amikor odamegy a megszokott asztaltársasághoz és cseveg velük, a másik, amikor beszáll a nagytermi előadást követő tematikus vitába. Nem szerepet játszik, hanem kikapcsolódik, pontosan az, aki egyébként másutt is, bárhol, bármikor, nem önkifejez, kompenzál vagy kiél, hanem mondja, amit gondol.
Ennyiben viszont valóban liberális mennyország, mivel itt ezt egzisztenciális kockázat nélkül teheti.
Ha dühös, akkor dühös, ha jókedvű, akkor az. Ha épp elmélkedhetnékje van, megteszi. Akik nekiugranak, azokkal egy darabig vitatkozik, aztán igyekszik őket elkerülni. Ha az őszinteségét, nyíltságát naivitásnak veszik és megmosolyogják, kielemzik vagy épp leszólják, arra pillanatnyi hangulata és az illetőkhöz való viszonya szerint reagál. Szeret a haverok közt lenni, de örül, ha új ismeretségekre tehet szert. Nagyot merít a hálójával, ezért sok csalódásban van része, de megéri, mert időnként szert tehet egy-egy valódi aranyhalra is. És ez az, amiért megéri neki nyíltnak, nyitottnak és őszintének lenni. Mert az aranyhal csak így fogható ki. Ugyanis ha szerepet játszom (a szó köznapi értelmében), akkor az aranyhalak nem engem kedvelnek meg, hanem a szerepet. Oszt azzal mire mentem? :)))
Ha ez a mélyenszántó eszmefuttatásod itten azt jelenti, hogy most pénteken uyanott, ugyanakkor, ahogy szokott, találkozhatunk veled és más polidilis ápoltakkal, akkor én ezúton csatlakozom!
Vagy mostan nem köll ezt jelezni, csak odamenni és söröt iszni?
99%-ig igazad van, csak éppen a csoportszolidaritás fából vaskarika, mint annyi sok más a modern társadalomtudományok kategóriái között. Csoporthoz lehet tartozni vagy sem, és ez a két lehetséges döntés magában hordozza a szolidaritásnak nevezett felszíni jelenséget is.
Ebben szerintem nincs igazad. Miért ne lehetne úgy is tartozni egy csoporthoz, hogy az ember nem tartja a tagjait pusztán azért, mert odatartoznak, jobbnak a másik csoport tagkainál?
Én pl. magyarnak tartom magam, nagyon szeretem a magyar nyelvet, irodalmat, nem szeretném, ha nyelvünk satnyulna, jellegtelenedne - viszont nem tartom a magyarokat jobbaknak a szlovákoknál, németeknél vagy kirgizeknél.
viola, szerintem a te megközelítésed ott csúszik el, hogy te abból indulsz ki ahogyan te viszonyulsz ehhez a homokozóhoz.
Wágner megmondásába az is belefér, hogy igen, lehetnek a polidilin olyanok is, akik azt a szerepet játszák el, hogy ők ezt hótthalálosan komolyan veszik, ami valahol akkor is csak egy szerep, ha ezt néhányan (senki, kevesen, sokan, mindenki, nem kívánt törlendő) iszonyú átéléssel jáccák el.
De hát nincs is ezzel semmi probléma, a Wágner nevű artista előadja a saját kis számát, én szimbolán kísérem és közben tartom a verebeit, te elmondod, hogy mi gyerekesek vagyunk, és hogy komolyabban kéne vegyük magunkat és a helyet, más meg csak úgy beszól, hogy dugjam fel magamnak a szimbolámat.
Ez a hely nem más, mint egy liberális mennyország.
Mindenki megtalálja benne azt, amit szeretne, és még csak le se gyilkoljuk komolyabban egymást. Valamint az aktív euthanázia is elfogadott errefelé, jut eszembe.
Hogy sok olyan dolog van, ami bosszant minket, amikor itt lopjuk éppen a napot? Há' de mondj már nekem egy olyan, általad is elfogadható elvet, amelyik ezt ki tudná küszöbölni! Előre szólok, hogy a tolerancia az nem az! :)
No, és nem utolsó sorban: van egy hülye, aki benyög egy hülyeséget, amitől én bosszús leszek. Ostoba, prehumán véglény, hogy döglene meg, mondanám, de mi van akkor, ha a nick mögött valójában egy szerencsétlen ember van, aki szopóágon abszolválta az eddigi életét, az apja verte, a kortársai csúfolták, barátai nem voltak, elvett egy ronda hárpiát, aki pokollá teszi az életét, soha sehol senki a véleményét még csak meg sem hallgatta, ámde hála az internet demokratizmusának a polidilin ő, érted, ő, a Jenőke! (kicsit kihúzza magát, tán még a mackófelsőjét is megigazítja) odamondhatja, hogy szerintem! És egy másik Jenőke lelkesen helyeselni fog neki.
Ezek ettől egy picit embernek fogják érezni magukat.
Innen meg szerintem te magad is be tudod fejezni a gondolatot, tudsz olyan, általad követendő magatartást találni, amit morálisan elfogadhatónak és a céljaidat illetően praktikusnak ítélsz. Csak ugye ez a te harcod, nem Wágneré és nem a moderátoroké.
Csak mert most mindenki idejár még ha titkolja is...
Úgy néz ki, erőből hozzányúltak (rendszerszinten) nickek százaihoz/ezreihez, vagy belépni nem tudnak vele a userek vagy kilépni, vagy írni, vagy olvasni, de mindenesetre elqrták egy kicsit.
Magyarul ezért ne minket anyázzon a kedves felhasználó.
Türelem az van, kérem szépen, egyrészt, minden csoda három napig tart, másrészt, semmi különösebb váratlan dolg nem történik, csak ugyanannak az időnkénti nekihevülésnek a szokásos koreográfiája zajl, vagyis türelmetlenségre semmi ok - "Róma óta semmi új nincs ezen a földön"...., három részt pedig a jobbikból kérek, a még jobbal keverve.... (ha viszont valaki ezt az utóbbit másképp fogja magyarázni, mint ahogy értettem, arra rágurítom a hordómat /üresen/)...
Há' pont arról van szó, kérem szépen..., leírod, hogy én valamiféle "főnök" vagyok (ami egy nagy marhaság), és ebből kifolyólag megadom az "alaphangot", ami arrogáns..., má'pedig ez nálam valahogy nem stimm...
Most jöhet a másik rész: mivel egy-egy akármilyen durva beírás nincs azonnal eltüntetve, ezé' a moderátorok (és a Wágner), ezt csak úgy hagyják, sőt, biztos egyet is értenek vele, vagyis a végén az lesz, hogy az egész durvaságnak a modik (és a Wágner) az okai, sőt, ők írják be azokat direkte... - tiszta sor, nem?
Más. A szókiforgatásba' tényleg ne versenyezzünk, mer' én egy szartolmatsch vagyok, eképpen bármikor hazudok, méghozzá pirulás nélkül (alapkövetelemény)...
99%-ig igazad van, csak éppen a csoportszolidaritás fából vaskarika, mint annyi sok más a modern társadalomtudományok kategóriái között. Csoporthoz lehet tartozni vagy sem, és ez a két lehetséges döntés magában hordozza a szolidaritásnak nevezett felszíni jelenséget is. Ez a szituáció éppen manapság köszön be az ablakon és generál éles vitákat Kertész nyilatkozata okán. Az ellene felhozott legfőbb érv a szolidaritás számon kérése, holott azzal kezdi, hogy csoporton kívülinek minősíti önmagát.
Most már azt hiszem, hogy vagy én nem írok érthetően, vagy esetleg te tudod nagyon profin csinálni ezt a kicsit megcsúsztatjuk dolgot.
Sehol nem írtam arról, hogy te valaha arrogáns lettél volna. (mert hogy ez nem is lett volna igaz) Alaphangról írtam, - egy tónus, egy kommunikációs stílus- és a szerepjátszásban rejlő veszélyekről. Ezért annak deklarálásával való egyet nem értésemnek adtam hangot (rossz példa).
Jééééé, én akármikor is arrogáns voltam, netán durván részt vettem bármilyen vitában? Nahát, hogy mik derülnek ki! Biztos nem volt Söröm (ami, ugyebár, tecc-nem tecc, de nekem a "jelmezkellékem", és ez még a Könyvhöz képest egy kifejezett szelíd változat!!!), azé' nem tudok róla...
Azért tán mégsem mondott akkora hüjeséget ez a Wágner ezzel a szerepjátszással, csak végig kéne gondolni kicsit alaposabban.
Amit itt leírsz, annak elég kevés köze van Wágnerhez és az általa leírt polidili szerepjátszáshoz.
Amiben egyébiránt szerintem egyáltalán nincs igaza, és ez a fajta "jópofizunk, úgysem én vagyok az aki ezeket a bulis hülyeségeket írja - nekem csak nyomják a sörömet.." stílus nem segít (őszintén- inkább ront) annak a teljesen emberi viselkedésformának az elburjánzásán, hogy álarc mögé bújva, vagy csoportban olyan arroganciát , lekezelést és útszéli stílust is megengedünk magunknak, amit egyébként soha.
Wágner azért mégis csak a "főnök" itt, és az ideirogatóknak ezért aztán valamiféle viselkedési etalont szolgáltat. A foghegyről odavetett, nem témába vágó, posztpubertásos humorú reagálások nagyon is megadják a polidili alaphangját.
Nem akarok nick neveket leírni, de a most elmenni készülődő "sztár nickek" hozzászólásainak zöme teljesen ezt a stílust tükrözte.
A csoportszolidaritást állítólag az evolúció pozitív tulajdonságként "értékelte", és ezért örököltük még hordában vadászgató őseinktől. (Hiszen ott az volt a pozitív dolog, ha fejbecsaptad azt, aki enni akart a ti szarvasotokból, sőt, akár még el is loptad az övékét is.) Már párszor leírtam, volt az a híres szociálpszichológiai teszt, amikor mondjuk száz, véletlenszerűen behívott embert szintén véletlenszerűen két csoprtra osztottak, ezt-azt csinálniuk kellett, majd pedig mindenkinek jellemezni a saját és a konkurrens csapatatot. Az eredméyn: a "kékek" szerint a kékek okosabbak, kedvesebbek, barátságosabbak stb. a pirosaknál, és fordítva.
