Itt sok év hagyományát ápolva bebizonyítjuk, hogy a HUSZ-on vannak, akik a fejükkel is képesek gondolkodni. Kötetlenül, akár könnyed, profán, hétköznapi témákon is.
On: több mondatban kifejtett, tényleges elgondolkodás, akár egymásra reagálva, megvitatva.
Off: egysoros felvetések (nem csak állítjuk, be is bizonyítjuk, hogy elgondolkodtunk), köszönések, csevegések, pletykák, más topikok kitárgyalása, üzengetések, élménybeszámolók, melyet nem követ elgondolkodás.
Elsőre azt akartam írni, hogy ennek a vidám topikban a helye, de aztán rájöttem, hogy ezen sírni tudnék, mert jelenleg ugyanilyen rangkórságos kivagyiságok vannak hatalmon.
ezen gondolkodtam el, bár se Istent, se Máriát nyomokban sem tartalmaz ;) (viccnek volt titulálva.....)
A második világháborúban Magyarország hadat üzent az USA-nak. A magyar nagykövet bement a washingtoni külügyminisztériumba, majd átadta a hadüzenetet. Ezután a következő beszélgetés zajlott le: Amerikai külügyminiszter: - Mi az Önök államformája? Magyar nagykövet: - Királyság. - És ki a királyuk? - Nincs királyunk, hanem kormányzónk van. - Ki a kormányzó? - Vitéz Horthy Miklós tengernagy. - És van Önöknek tengerük? - Az nincs. - Értem. Van az USA-val szemben területi követelésük? - Nincs. - Van valamilyen országgal szemben területi követelésük? - Igen. Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával... - Értem. És azokkal szemben is hadat viselnek? - Nem, ők a szövetségeseink.
Szia! Mi a különbség a tanmese és a kamu között? Előbbi általában szintén nem valós történet, de okulásképpen íródott. Utóbbi meg egyszerűen be akarja csapni a hallgatóit valamilyen önérdektől vezérelve. A két dolog közötti fő különbség a "mesék" megszületésének okai: tanítani, vagy megtéveszteni akar. Nekem nehéz a szívsebész sztorijába azt belelátnom, hogy bárkit is be akarna csapni. De lehet, hogy ez csak azért van, mert tényleg ostoba vagyok, és nem ilyen dolgokkal kellene foglalkoznom, hanem azzal, hogy miként lehetne nagyobb vagyont és hatalmat szerezni. Mert ugye ez a normális gondolatmenet ebben a világban.
Mondjuk azt sem értem, isten hogy került bele, mert szólhat a nagyképűségről, a hálátlanságról, az orvosi (okos emberi) kétségekről.. és egy bugyuta íróról, de isten nincs benne.
Tudjuk, vannak híres szívsebészek (egyet ismerek), akik imádkoznak műtét előtt, de szerintem ez csak fedősztori, ha nem sikerülne a műtét.
Szemész ismerősöm mondta, hogy hiába a tapasztalat, hiába a tudás, minden emberi szövet más és más, ezért kiszámíthatatlan egy műtét kimenetele. (Mondjuk ő is együtt imádkozik a betegeivel műtét előtt, ha kérik.)
Egyébként szerintem egy sikeres műtét után ritka, hogy valaki ilyen pökhendi és hálátlan lenne. Na jó, egy emberről el tudom képzelni. Tugggyuk kiről. Már ha csak azt nézem, hogy Iványiékkal mit tett...... :(
Szia, a történet kitalált. Nem ismerem pontosan a világnézetedet, ezért nem is tudom, hogy te miért látod így ezt a pár sort. Számomra a környezetem adja a viszonyítási alapot. Itt bőven van példa arra, hogy utólag a megmagyarázhatatlan csodákat is saját érdemként kezelik az emberek.
A történet egyik fő mondanivalója az, hogy hitbéli dolgokat nem lehet bizonyítani. Akkor sem, ha nagy eséllyel igaz. Azaz, van lehetőség kételkedni, és másban hinni. Csakhogy a ma embere általában már nem úgy gondolkodik, hogy mit hiszek, hanem úgy, hogy "én tudom", holott a tudása sem bizonyítható.
Azon gondolkoztam, hogy általában ma mit jelent az emberek számára az a szó, hogy "Isten". Egy egyszerű történet jutott az eszembe erről:
Egy fontos embernek nagyon beteg volt a szíve. Sokaknak volt rá szüksége, ezért a világ legjobb szívsebésze elvállalta, hogy megpróbálja megmenteni. Bár a döntés nehéz volt, mert nem sok esélyt látott a megmentésére. Ennek ellenére a műtét nagyon jól sikerült, és a fontos ember teljesen felépült. Később, egy rangos partin újra találkoztak, és a fontos ember ezt mondta a szívsebésznek: - Uram, már előre megmondtam a feleségemnek, hogy maga egy kontár, a műtétje nélkül hamarabb meggyógyultam volna.
Én azon gondolkodtam el, hogy most láttam egy filmet Elveszett sziget amiben volt egy szőke szélesvállú mellékszereplő, őt el tudom képzelni Jack Reachernek.
Ő egy könyvhős, aki egymaga legyőz 6-8 ellenfelet.
egyébként ebben is egyetértünk ... épp ma beszélgettünk erről- én magam és a gyerekeim is ükmamáinkat is ismertük. lehet, h szerencsés család vagyunk, de a dédmamám édesanyja, tehát az én ükmamám akkor halt meg, amikor én 13 voltam, ő maga 96. az én gyerekeim 13-11 évesek voltak, amikor az ő ükmamájuk, az én dédim halt meg 96 éves korában. ámbár más családok is szerencsések voltak, mert a dédim 8 testvére mind 95-96 éves korában hunyt el- a férjeik a háború alatt gulág és társai közt, kit az oroszok kit a németek - ( ez ilyen szempontból mind1 is. ) olyan szempontból azonban nem, hogy háború után lebombázott házaik után, nélkülözve nevelték fel a nagyszüleimet -egyik oldalt, másik oldalt. egyik nagyapám bevallása óta 14 éves korától volt láncdohányos, amikor én eszmélek erre, akkor már Fecskét szívott, megjárta az első világháborút, a másodikat, kibírta hogy elvegyék a szeszfőzdéjét és lesöpörjék a padlását. ennek ellenére 1980-as évek közepén 86 éves korában ment el, a kórházban még könyörgött, hogy szerezzünk neki cigit, odakacsintott, hogy " már semmi rosszat nem tesztek vele " ... szóval közben minden nap 40-50-60 éves ismerőseim mennek el, orvostudomány jelenlegi fejlettségén, teli boltok és kamrák mellett....
most halt meg egy 69 éves tüdőrákos ismerős, de ugyanakkor most halt meg másik ismerős anyósa 94 + évesen, meg egy szomszéd anyósa szintén a 90-es éveiben
akkor melyik generáció élt tovább?? a hatvanas vagy a kilencvenes
avagy a Ratkó korszakos vagy a dédszülői generáció???
