Tudom, hogy bíztattál. Akkor a kényelmesebb megoldást választottam. Egy biztos, hogy továbbra is egyenes derékkal fogok járni, még ha ez nem túl szimpatikus.
Igen, emlékszem, mesélted. És biztattalak... :) csak tudom magam is, mennyire nehéz váltani, egy biztosat a bizonytalanra cserélni...
Az egymásra nem odafigyelést most munkáltató-alkalmazott viszonyban gondoltam. Amikor nehezen megy az embernek, rosszabbul bánik a munkatársaival, beosztottakkal. És ez a gond :( ha épp ilyen helyzetben nem figyelünk másokra, amikor pedig még fontosabb lenne....
Minden gond, gond. Komolyan kell venni. A lelki bánatot pedig különösen.
Azt hiszem nem lett volna szabad ennyi időt egy helyen dolgoznom. Nem túl régen adódott egy másik lehetőségem, kihagytam.
Foeni igazad van, kicsit önzővé váltunk. Lehet szépíteni a dolgokat, de ebben a túlhajszolt világban egyre jobban hajlamosak vagyunk a saját problémáinkkal foglalkozni.
Tudom, csak az én gondom nem igazi gond, elvileg meg is oldódott. Csak lelkibánat.
Ráadásul én csináltam magamnak :)
Hasonló gondod már tavaly is volt... legalábbis hasonlóan reagáltál :( csak aki lelkiismeretes a munkájában is, annak sokkal nehezebb, ezt én is tudom. Manapság meg különösen nehéz, épp azért, ami még itt is történik közöttünk, hogy mindenki csak önmagára gondol, nem figyel a másikra, senkire. Pedig ha jobban odafigyelnénk sokkal jobb lenne önmagunknak is.
Tudod sokmindent meg lehetne oldani úgy, hogy közben ne okozzunk másoknak sem kárt, csalódást....
Jaj..... ez nagyon nem jó hír :( és még én vagyok el a magam gondjaival... pedig ehhez képest sokkal egyszerűbb, és inkább öröm lenne, mint valós gond.
Éreztem én, hogy nem csak miattunk jössz ritkábban :(
Azt hiszem össze kell kapnom magam. Normál helyzetben nem szoktam figyelmetlen lenni. Most viszont munkahelyi gondjaim vannak. Ez már nem az, amit szerettem, szeretek csinálni. 26 év után mérlegelek.