De miért lenne ez furcsa, amikor a régészek újabban a var-khun "továbbélést" egyre inkább bizonyítva látják. Amikor akadémikusok mutatják ki a frank krónikások állításairól, hogy "nem így volt". Gondolok itt Nagy Károly állítólagos irtóhadjáratára.
"A magyar pedig a turkok egyik fajtája (...) Meg-megrohanják a szlávokat (és oroszokat), és addig mennek a parton, amíg a bizánciak országának egy kikötőjéhez nem érnek, amelynek K.r.kh (Kercs) a neve."
"akad olyan forrás, melynek tudós írójá 'párthusnak' nevezi a magyarokat"
Egy jobbat kérdezek: olyan forrás akad-e, amely magyaroknak nevezi a "kalandozókat"?
Többször leírtam már: senki nem vitatja, hogy rengeteg esetben toposszal állunk szemben, de nem ártana a jóval nagyobb körültekintés. Az nem elég, hogy az egyik történetírói irányvonal megállapította, hogy akkor a IX. század végétől "a magyarok" portyáztak innen a Kárpát-medencéből, tehát húzzuk rá az összes forrás agarénusaira, avarjaira, hungarusaira, hunjaira stb. a magyar jelzőt. Csak erre akartam ráirányítani a figyelmet, és nem többre.
Érdekes módon egy pollenanalízis alapú hipotézis, amely Györffy nevéhez köthető, pont azt mondja, hogy a határszélekre húzódtak az évszázados nagy aszály következtében a varkhoniták, és a szlávos peremterületek ezért virágzottak fel. Persze rá lehet sütni Györffyre is a délibábos jelzőt, én nem tenném. Bulcsú lényegében az egyik ilyen peremterületnek az ura volt. A Balaton mellékén is sorra mutatják ki "a honfoglaló" és a var-khun sírok egyidejű (szinkron) keveredését.
"ha egyszer valaki módszeresen kifejténe azt, lenne ár esélye, hogy bekerüljön az elfogadott hipotézisek közé!"
A saját elképzeléseimet miért ne fejteném ki én?
Nem a módszerességben látom én a hiányosságot, inkább a rendezetlenségben, ami így internetes vonalon megnyilvánult. Valóban jó lesz majd kisebb kötetek formájába önteni ezeket a megfigyeléseket, én is így látom...
„a Werbőczy-korban még bőven elfért egymás mellett a szittya világkép meg a Szent Korona-tan”
Miért ne fért volna meg?
A Szt. Korona-eszme egy tundrai elmehajtással szerinted jobban harmonizált volna?
Tudtommal a frank krónikák sem tagadták meg soha, hogy mi volt Chlodwig 498. évi megtérése előtt... A magyar gestákban, krónikákban toposzként szerepel, hogy mi eredetileg szittyák vagyunk, ez olvasható az 1505-ös híres végzésben (szerzője valószínűleg Werbőczy, s hihetőleg okt. 13-án kelt), sőt Bonfini szerint Mátyást ugyancsak „szittya Mars”-nak nevezték 1464. évi fehérvári koronázásakor a bekiabálók (IV, 1, 5).
Egyébként úgy látszik, csak a németeknek volt szabad már akkoriban is „németkedni”, ránk nézve szégyen, hogy erre válaszul olykor a mi házunk táján is felerősödtek a „szittya” reakciók…
Kubinyi András: „Miksa birodalmi gyűlést hívott össze Kölnbe, amelyet június 21-én nyitottak meg. A római király ekkor állt hatalma csúcspontján … Elég későn, július 21-én terjesztette elő a magyar ügyet. Eszerint Szapolyai megkísérelte Magyarország megszerzését, amire Miksának örökös joga van. Ezért 1000 lovast és 4000 gyalogost kért az ország megszerzésére, amihez még 10 ezer embert ígért saját tartományából. Felhívta a figyelmet annak a hasznára, ha Magyarországot még Ulászló életében a Birodalomhoz tudja csatolni. A Birodalmi Gyűlés július 31-én határozatban szavazta meg a Miksa által kért katonaságot egy évre, hogy megszerezhesse Magyarországot és Csehországot a Birodalomnak. (Arra, úgy látszik, nem gondoltak, hogy az utóbbi máris a Birodalom része.) Miksa előterjesztésében többek közt ez szerepelt: »reméli a Szent Birodalomhoz csatolni [ti. Magyarországot]«.18 Nem ez volt az első hasonló megjegyzése. Amikor 1491-ben II. Ulászló ostromolta a római király által elfoglalt Székesfehérvárt, ezt írta a brandenburgi őrgrófoknak: »Ami bennünket, a Szent Birodalmat és a német
nemzetet az említett Székesfehérvár városnál érint, az az, hogy az a mi, azaz egy német fejedelem kezére jusson«.19 Teljesen lényegtelen, hogy Miksa komolyan gondolta-e, hogy Magyarországot a Birodalomhoz csatolhatja. Ezzel csak a birodalmi rendek nacionalizmusára akart hatni, ami sikerült is.
A Birodalmi Gyűlés határozatának híre augusztusra biztosan eljutott Budára, ahol bizonyára nagyon felborzolta a kedélyeket. A németeket amúgy is utálták. Hans Geyr osztrák ügynök szeptember 26-i jelentésében visszautal arra, hogy a böjti országgyűlés idején a csőcselék kardokkal és buzogányokkal vette körül a német követek szállását és »német kutyák«-nak nevezte őket. Az urak csendesítették le őket, ne támadjanak meg egy követséget. Valószínűleg sokkal nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk a birodalmi gyűlés határozatának a rákosi végzés egyhangú létrejöttében, mint amit a korábbi szakirodalom annak tulajdonított. Az ország függetlenségéről volt szó, a Német Birodalomba történő esetleges beolvasztásáról. Egyesek meg akarták támadni Ausztriát, az országgyűlésen pedig állítólag az is elhangzott, hogy inkább a törököknek vetik magukat alá, mint a Habsburgoknak … A körülmények ismeretében a rákosi végzés létrejöttében két mozzanat volt döntő: Szapolyai koronára törő ambíciója, és a kölni birodalmi gyűlés határozata. Ez utóbbira a végzés világosan utal is. Az országot – esetleg még Ulászló életében – megszerezni akaró szomszéd uralkodók emlegetése Miksára vonatkozik, akinek a Birodalmi Gyűlés akkor már megszavazta a hadsereget Magyarország beolvasztására a Birodalomba. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez felkeltette a hazaszeretet mind az urakban, mind a nemesekben. A végzés nacionalista ízű szövegezése válasz volt a hasonló jellegű kölni előterjesztésre és határozatra. A Rákoson megfogalmazott szöveg tehát csak azért válhatott Mohács után a nemesi nacionalizmus Magna Chartájává, mert bekövetkezett a kettős királyválasztás; eredetileg a várható német támadás elleni ellenállásra buzdító, talán túl jól megfogalmazott röpiratnak tekinthető csupán.”
18 Zu dem heiligen Reich zu pringen verhoffet – idé zi Szabó D.: Küzdelmeink i. m. 92. (5. sz. jegyz.).
19 Vnd was vnns, dem heiligen Reich, vnd dewtscher Nacion an der gemelgten Stat Stulweissenburg, wo die ans vnnserm, als eines Tewtschen fursth hennden kommen solt, gelegen ist… – Haus-, Hof und Staatsarchiv Wien. Reichskanzlei. Maximiliana K. (a továbbiakban: Maximiliana) 40. fol. 41–42.
Csak arra nem, ami a forrásokból amúgy könnyedén kihámozható, nevezetesen hogy „a magyar” nép akkoriban még meg sem született, legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan a XI-XII. század előtti időre szeretik visszavetíteni ezt a kifejezést.
Euagriosz az európai var-khunok tűz- és egyéb tiszteletéről:
„Tisztátalan nép … »Mi avar népség vagyunk, mindenféle csúszómászók és négylábúak hasonmásait tiszteljük istenekként. Mindezekkel együtt a tűznek, avíznek és kardjainknak mutatunk be áldozatot … Elküldöttünk … szentélyeinkbe, elhozattuk jelentősebb isteneinket …«.”
A Szt. Lászlónak tulajdonított I. törvénykönyv, 22. fej. (a szabolcsi zsinat határozatai, 1092. 05. 20.):
„Akik pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak, vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnükért egy ökörrel fizessenek.”
Néha azért el kell képzelni, hogy a források nem hazudoznak összevissza...
S érdekes ebben az összefüggésben, hogy például a Hroswita szász apácának tulajdonított verses krónika Bulcsút parthusnak mondja... Ugye, szörnyűséges dolog tudomásul venni, hogy "az avar továbbélés" tézisét a régészek közül egyre többen elfogadják?
Az az érdekes, hogy a Werbőczy-korban még bőven elfért egymás mellett a szittya világkép meg a Szent Korona-tan. S akik ma hívő, haddnemondjam', hogy jobboldali embernek mondják magukat, ritkán favorizálják az 'újpogányságot', akármi legyen is az.
Ha ez a vita tárgya, akkor valóban nem, sőt. Ahogy a törzsfők megmaradhattak a helyükön (mint Aba vagy hosszú ideig Ajtony), úgy nem hozott István 'véres törvényeket', a törzsi szokásjog talán legalább annyira szigorú lehetett.
'89 utáni népszerűsítő történelemkönyvben szerepelt egy adat, talán Makk Ferenctől, hogy a XII. század elején a magyar társadalom 90%-a állt szabadokból, a végén pedig már csak 10%-a.
Ez nyilván hasraütés lehet, nincsenek konkrét adatsorok, max. csak arra lehet felfigyelni, hogyan változott meg az adománylevelekben megnevezett népek jogállása. Szent László törvényei jóval inkább büntették a szabadokat, mint Szent Istvánéi, a társadalmi lesüllyedés nyilván rontott a közbiztonság helyzetén is.
A szolágák - rabszolgák - meg addig se voltak "szabad magyarok".
Jórészt azért mégis. Az egészben az a figyelemreméltó, hogy a szolgaság intézménye akkor vált kötetlenebbé az Árpád-korban, amikor egyre többen csúsztak le ebbe az állapotba.
Pécs környékén egyébként rengeteg káliz élt, akik a kavarok utódai közül kerültek ki; Aba szintúgy a kavarok közé tartozott, más kérdés, hogy a Mátraalján jóformán egyáltalán nem voltak káliz települések.
Mint közvetett adat, szvsz ez elég érdekes. Itt inkább az Árpád-kori szórt birtokok rendszere köszön vissza, egy Bulcsú - Aba váltásra ebből még nemigen lehet következtetni.
Az Abák dunántúli birtoklására én ismerek közvetett adatot, igaz, azt csak a kérdést kutató régész elbeszéléséből. A pécsváradi apátság Árpád-kori oklevelei között van egy, amelyik megemlékezik Domoszló hercegről, aki igen jól bánt az apátsággal, és számos csodás történetet fűznek hozzá. Domoszló személynévből képzett település azonban csak a Mátraalján van, az Abák birtokterületén, vélhetően tehát az a személy, akiről az oklevél beszámol egy Aba-nembeli előkelő volt.
De milyen anyagra is írták volna ezeket a feljegyzéseket? A régészeti leletekből lejön, hogy csak egy igen szűk réteg művelhette a rovásírást, s inkább csak a mindennapi élet során vehették hasznát.
Azt hiszem, Aba dunántúli birtoklására semmilyen forrás nem utal. Tonuzabáról annyit tudni, amit Anonymus leírt róla: aszerint István korában állítólag élve eltemették az abádi révben. Aba ezzel szemben behódolt, beházasodott és még a keresztséget is fölvette.
Bulcsúék hadereje lényegileg kivérzett, ami a nyugati határszél katonai erejét jelentette. Zalára valószínűleg a kapkan tette rá a kezét, tőle meg azokat a földeket 997-ben az Árpádok vették el. Délebbre lényegében ugyanez játszódhatott le, csak valamivel későbbre tolódtak az események.
A források arra utalnak, hogy nem létezett egységes felső hatalom az egész Kárpát-medencére kiterjedően a X. században, éppen ellenkezőleg. Így Koppány "lázadásá"-nak leverése sem a régi rend valamiféle helyreállítása volt, egyáltalán nem szeparatista törekvések felszámolása, csak egyszerű hódítás. Az történt, hogy a kapkan országát vagy országait Vajk meghódította (persze a családi történészek később másként tálalták). Bulcsú és 2 társa végzetes "kalandja" nyomán is tehát az elsők között a megyer király dörzsölhette a kezét...
Egyrészt pontosítanák: 'Abáknak' a XIII-XIV. században említett főúri nemzetséget nevezték. Aba volt a Sámuel melléknevű király eredeti neve, az ő apja a gesták szerint Pata, akinek az őse pedig a 'chorosminusok' közül jött Ed és Edömén.
Mármost Aba szállásterülete a Mátra vidékén volt, Bulcsúé pedig a gesták szerint Zalában, a valóságban valószínűleg kb. valahol a Dunántúlon. Ha a horkák szállásterületét Augsburg után valóban elfoglalták, az elkövető jóval inkább a fejedelmi család és Taksony lehetett.
Egy késői, relatíve megbízhatatlan német forrás arról ír, hogy egy 'Ursus' nevű magyar az augsburgi csata után 'vérmedve módjára' pusztította a németeket (ezt jelentené a neve is). Lehetett ő a gesták Örs vezére, alkalmasint Bulcsú, Lél vagy Súr leszármazottja.
Az Abák kavarok voltak, Bulcsú pedig valószínűleg nem. Talán az ő nevét is említi a hét vezér között Ibn Hajján; Bíborbanszületett Konstantin külön fejezetben szól a "kavarok fejedelméről" és a "karkhaszról", nem utal sehol a kettő azonosságára.
Én olvastam olyan vélekedést is amely szerint "Kál" az nem is név hanem méltóság. Bogát és Kál .... Állítólag Bogátot horkának nevezik ki és az ő rangja volt "kál".
