Igen, így van, a My True Ancestry cégnél a pannon mutatja is őket. Gondolom idővel lesz velük foglalkozó magyar genetikai vizsgálat is, ha maradt utánuk csontváz és nem a hamvasztás volt a divat náluk. Sajnos egyes ókori és kora középkori népeknél a hamvasztásos temetkezés miatt nem lehet genetikai vizsgálatokat végezni.
Szerintem is, szinte semmit nem tudni róluk, volt egy rómaiak elleni nagy felkelésük Augustus idején a hódítás után, meg fennmaradt néhány törzsnév. Tulajdonképpen az őskortól az volt a helyzet a Dunántúlon hogy volt egy őslakos csoport, aztán jött egy hódító nép, a régiek egy része megmaradt és beolvadt közéjük, utána meg jött az új hódító.
A vučedoliak valószínűleg nagyobbrészt IE-népek voltak, pontosabban IE bevándorlók és a korábbi, helyi rézkori népesség keveredése révén alakultak ki.
Ezzel szemben a korábbi, rézkori Baden-Péceli-kultúra népessége az adatok szerint 90-95 %-ban a korai európai földművelő népesség (EEF) leszármazottja volt.
Akkor egy soron következő epizód Szigliget történelméből:
A népvándorlás alatt
A rómaiak a hunok támadása miatt az i.sz. V. században feladták a Dunántúlt, melyet azok rövid ideig megszállnak, majd a hun birodalom szétesése után, a 6. század közepe táján az avarok olvasztanak hazánk területén szervezett erős birodalmukba. Az avarok uralma alatt a Keszthely-környéki római-germán telepek tovább élnek. Emlékanyaguk jól megkülönböztethető más avar kori régészeti anyagtól. A régészeti szakirodalomban „Keszthely-kultúra” népei néven említik ezt az avar kori népcsoportot. Szigligeten is találtak két sírt, melyből az említett csoportra legjobban jellemző, ezüstből készült, kosaras fülbevaló, valamint egy díszes tű, három gyöngy, egy bronz gyűrű és egy bronz szíjvég került elő. Ezen kívül még egy népvándorlás kori edényt is ismerünk Szigliget területéről. Ezeknek a leleteknek alapján feltételezhető, hogy a római kori őslakosság itt is túlélte a hunok és más népek támadásait, s az új helyzethez alkalmazkodva beleilleszkedett az avar birodalom népei közé. Az avarok uralmat megdöntő frankok hűbéreseként szláv hercegség alakult ki a Dunántúl nyugati részén a 9. század derekán. Szigliget lakói is minden bizonnyal - ha rövid ideig is – a birodalmukhoz tartoztak a magyarok megjelenéséig.
Tkp. azzal kellett volna kezdenünk, hogy Zala megye a Zala folyóról kapta a nevét és a Zala folyó mai folyásának kialakulása is egy érdekes történet, de erről majd később.
Zalalövő római neve Aelium Salla volt, fontos település volt.
A török korban itt egy kisebb végvár, egy "végház" állt, amely jelentőséget adott a településnek.
Ma a Szlovéniába tartó hódosi vasútvonal adja a jelentőségét, valamint a turizmus, ti. hogy Zalalövőt tartják az "Őrség kapujának", pontosabban déli kapujának.
Az Őrség nagyobbik része azonban már nem Zala, hanem Vas vármegye, néhány őrségi falu azonban Zalához tartozik.
A porosz tengerpartról indult a borostyánút, utána Lengyelországon át ment, aztán Morvaország, aztán Alsó-Ausztria, aztán a Dunántúl nyugati széle, azután Szlovénia, a végén Aquileia városa az olasz tengerparton. Régen Aquielia töltötte be Velence szerepét, de a hunok pusztítása tönkretette.
