Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Nem arra van szükség, hogy minden meg legyen magyarázva, hanem arra, hogy minden magyarázat megfeleljen a valóságnak. Amikről te beszéltél, azok a magyarázatok kikerülik a valóságot.
- Az azonos témát több helyen leíró szövegek összevetésével
- A szövegkörnyezet elemzésével
- A tárgyalt személy jelleméhez, szellemiségéhez nem illő szövegek kimutatásával
Mutatok néhány példát.
- Károli fordításban ezt találod:
Márk 1, 1. A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának kezdete.
Régebbi szövegek nem tartalmazzák az "Isten Fia" betoldást.
- Három evangélium ír például az újszövetség szereztetéséről:
Mt 26,28 Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
Mk 14,24 És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
Lk 22,20Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.
Mint láthatod a három közül mindegyik szerzőnél más okkal ontja ki Jézus a vérét. A betoldás a Máté szövegében a nyilvánvaló, mivel a bűnök bocsánata véráldozat által egyik evangéliumban sincs kifejtve, egyedül a Jézus beszédeit nem ismerő Pál az, aki kidolgozta a véráldozat általi bűnbocsánat teológiáját. A szöveg szerkesztettségét tehát csaki Pál teológiáját ismerő és követő keresztény szerkesztő lehetett. Jézus ugyanis a bűnök bocsánatáért nem követelt meg vért, hanem csak és kifejezetten egyéni irgalmasságot:
Mt 6,14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.
Mivel Máté hangot adott az irgalmasságnak a véráldozat elfogadása helyett, a betoldást nyilván nem Máté, hanem külső - keresztény - szerkesztő tehette.
- Máté 23 így kezdődik:
1. Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, 2. Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: 3. Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik. 4. Mert ők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, és az emberek vállaira vetik; de ők az ujjokkal sem akarják azokat illetni.
A szöveg mondanivalóját zavarja a 3. vers eleje, mert amikor a Mózes székében ülők nehéz és elhordozhatatlan terheket kötöznek egybe, nyilván nem azt akarja Jézus mondani, hogy a sokaság az ő egybekötözött terheiket a vállára vegye, mikor az írástudók ezt nem teszik, holott a betoldott szövegrész pontosan ezt erősíti meg.
Különösen annak fényében, amikor nyíltan kijelenti máshol hogy a sokaság a Jézus igáját vegye a vállára, hiszen az ő igája könnyű és gyönyörűséges:
Mt 11,30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű
Szó nincs arról, hogy mások beszédeinek a megtartására buzdítson az, aki alapvetően azért tanít, hogy az embereket a saját beszédeinek a megtartására buzdítson:
Mt 7,24. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát:
25. És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett.
Jn 8,51 Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.
- A jellemhez nem illő viselkedésre a fügefa elátkozása lehet példa (Mt 21,19 , Mk 11,13). A fügefa elátkozásának története Mátéban és Márkban tehát írd és mondd meg sem történt, hiszen Jézus jelleméhez, tanításához illően az irgalmasság, gyógyítás és életadás szellemiségét követő cselekedetek felelnek meg. A gyümölcstelen fügefa esetében tehát csodát úgy is tehetett volna, hogy azonnal (vagy másnapra - mert ebben is eltér a szöveg) gyümölcstermőre változtatta volna.
Lukács persze jobb történetet fűzött a fügefához, ott a gyümölcstelen fügefát mielőtt kivágnák megkapálja és megtrágyázza az ápolója:
Lk 13,6 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.
7. És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?
8. Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:
9. És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.
Szerintem nem lehet olyan pl, hogy FOLYAMATOS jócselekedet. Maximum valaki egyéni szubjektív hite (pszichózisa) szerint, de ha szabályrendszert követ, hibázni fog, s mehet gyónni. (de jó' ki lett találva), valamint a "jó" cselekedetei mások szemében és mások életére való hatásként már biztosan NEM lesznek jók...
és a fordítottja: nem lehet folyamatosan rosszat cselekedni, mert akkor nem tud kiteljesedni a gonoszság :-)) (ördögi kacaj)
de a legnagyobb rossz hatása is jó másokra nézve.
Kognitív disszonancia. Az az, ami MINDENT MEGMAGYARÁZ az embernek, különben az ember lenne a legöngyilkosabb faj. Így meg "csak" önpusztító és önsorsrontó, mert hát ez a "megmagyarázás" nem mindig fér össze a lélek mélységeivel.
Mindegyik evangéliumban vannak igazolhatóan szerkesztett részek és sajnos azokról a részekről sem tudnám állítani, hogy hiteles, amelyek szerkesztettségére nincs felmutatható igazolás.
"A vérivás még borban szimbolikusan is és az emberevés még kenyért megtörve is természetesen nincsen sem az Istentől, sem Jézustól, de természetesen nem is normális :) ."
"1 Kor.13: Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom..."
A szeretet himnuszának tartott fejezet valóban Pál alaptanítását felborítani igyekvő gondolatot sugall, tudniillik hogy a szeretet fontosabb a hitnél. A probléma ezzel az, hogy az egész fejezet nem Páltól származik, hanem Jézustól, és a korinthusi levélbe egyik variációban került bele.
Jézus szavaiként ez más írásban így hangzott el:
"Ha akár az emberek, akár az angyalok nyelvén
szólok is, de nincs bennem szeretet,
olyanná válok, mint a lélektelenül harsogó
trombita, vagy csengő cintányér.
Habár megmondom mi lesz, és tudok minden titkot,
és az összes bölcsességet; és bár oly erős a hitem,
mint a vihar, ami hegyeket képes elmozdítani,
de nincs bennem szeretet, semmi vagyok.
Ha szétosztom mindenemet a szegények között, hogy
legyen mit enniük, ha Atyámtól kapott minden tüzemet
odaadom nekik, de nincs bennem szeretet,
semmi sem válik javamra.
A Szeretet türelmes, a Szeretet jóságos.
A Szeretet nem irigykedik, nem gonoszkodik,
nem ismer büszkeséget, - se nem durva, se nem önző,
nehezen háborodik fel, nem kárörvendő, nem élvezi a
hamisságot, de együtt örül az igazságnak.
A Szeretet mindent véd, mindent hisz és mindenben
reménykedik, mindent elvisel és soha sem merül ki.
Mindenek, a nyelvek, a tudomány, elenyésznek
a Szeretet mellett.
Mert vannak bennünk részigazságok és különböző ismeretek, de vannak bizonyos téves eszmék is, de amikor megismerjük az egészet, ez a rész belőlünk teljesen eltűnik.
Amikor gyermek valék, úgy szóltam, mint a gyermek, úgy éreztem és gondolkodtam, mint a gyermek, de amint férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekes dolgokat. Miképpen most még, mint a gyermek, úgy nézünk keresztül egy homályos üvegen és homályos elveknek megfelelően is gondolkodunk. A tudásunk ma még töredékes, de amikor Isten színe elé kerülünk, már nem csak a rész igazságokat fogjuk látni, hanem az egészet ismerjük fel úgy, ahogyan Ő tanított bennünket. De most még csak erről a három bizonyosságról vagyunk meggyőződve: a hit, a remény és a szeretet; de közülük is a legnagyobb erő a Szeretet."
Az a helyzet hogy az Esszénus Béke Evangéliumban amikor elmondja ezt Jézus sokkal inkább illik az adott szövegkörnyezetben, mint Pál korinthuszi levelében. Ha megfigyeled, az 1 korinthusi levél 12. fejezete és a 14. fejezete megszakítás nélkül folytatódik ugyanarról a témáról és ugyanazon a módon tehát a betoldottságot nem csak a téma oda nem illősége, hanem a szövegfolytonosság is alátámasztja, nem beszélve arról, hogy megtaláltuk ugyanezt a himnuszt Jézus szavai között előadva.
A vérivás még borban szimbolikusan is és az emberevés még kenyért megtörve is természetesen nincsen sem az Istentől, sem Jézustól, de természetesen nem is normális :) .
Pál apostol vezette be ezt a szokást a keresztények között, nem Jeruzsálemből ered a hagyomány, a jeruzsálemiek természetesen zokon vették a vérivást Páltól, amit ők és a tanítványi követnek:
Csel 15,20 Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
Itt persze a keresztények nem hajlandóak a saját vérivási szokásukat beazonosítani a zsidók tanácsába, mindenféle egyéb vérre próbálnak mutogatni csakhogy azokra nem lett volna szükség külön felhívni a figyelmet.
Az úrvacsora elemek a Máté, Márk, Lukács verziókban vélhetően sokkal későbbi betoldások, hogy a Pál bevezette hagyomány történetileg is alá legyen támasztva. De például János vacsoratörténetéből hiányzik, és mivel létfontosságú eleme a keresztény hitnek, ha megtörtént volna, János hitelesen megírta volna.
Néhány mondat a "János 6,55 Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital." idézetedhez.
Tudhatod, hogy Jézus többnyire példázatokban beszélt, nem azért, hogy a kívülállók ne értsék (ahogy az evangélista több helyen is gondolta), hanem azért, mert a kézzel nem fogható dolgok megértését ezekkel a példázatokkal lehet egyáltalán érthetőbbé tenni.
De meg is szokta magyarázni sok esetben, hogy mit ért a példázatban elhangzó fogalmakon. Itt történetesen olvashatod lejjebb, hogy mit ért alatta, és ott nem Pál apostol vér általi megváltására céloz, hanem saját beszédire amelyek a lélekről és az életről szólnak:
6, 63. A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.
Ez a kisebbik probléma, hogy nincs összhang János evangélium és Pál apostol leveleinek mondanivalója között. A nagyobbik probléma, hogy sajnos a szöveg nem is hiteles:
Egy régi variációban a következőképpen hangzik a a fenti egész beszélgetés:
"48. Én vagyok az élet kenyere.
49. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak.
50. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon.
51. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből jött; ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Valójában az a kenyér, melyet én adok, az én magam vagyok a világ életének javára".
52. A zsidók erre vitatkozni kezdtek egymással, mondván: "Hogyan adhatja ez magát nekünk eledelül?"
53. Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, bizony mondom néktek: ha nem az Emberfiának kenyerét eszitek, és nem az ő borát isszátok, nincs élet bennetek.
54. Aki az én kenyeremből eszik, és az én boromat issza, örök élete van, és én feltámasztom azt az utolsó napon,
55. mert az én kenyerem igaz eledel, és az én borom igaz ital.
56. Aki belőlem táplálkozik, az egy marad velem, és én ővele.
57. Ahogyan engem az élő Atya kiküldött, és én az Atya által élek, akként az is, aki belőlem táplálkozik, én általam él.
58. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá; és nem olyan, melyet a ti atyáitok ettek, és mégis meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.
"64. A lélek kelt életre, a test nem hasznos. A szavak, melyeket én mondtam nektek: lélek és élet"
Mint ahogy gondolhatod, a szöveget Pál keresztény követői hamisították meg a most elterjedt János evangéliumi verziókban, hogy valahogy kapcsolatot teremthessenek Pál tanításai és Jézus beszédei között.
"A jó és a rossz közötti különbségtétel minden erkölcsi elképzelés, tanítás, bölcselet alfája meg omegája, ebben sajnos többé-kevésbé nem egyeznek meg sem a tanítók, sem a követők, sem maguk az emberek."
Olvastam valamikor egy történetet: Egy természeti nép törzsfőnökétől megkérdezték, hogy:
"MI A ROSSZ?"
Erre az volt a válasz, hogy ha a szomszéd törzs megtámadja őket és az ő asszonyaikat elhurcolják rabszolgának.
-És ha nem ők, hanem maga tenné meg ugyanezt a szomszéd törzs
-zsel , megtámadva őket és elhurcolná az asszonyaikat?
-Az JÓ DOLOG.
Jött a válasz.
'A törvény a büntetést tartja jónak, Jézus a megbocsátást, mégpedig hetvenhétszer is.
Jézusnak nem kell vér (sem áldozati sem a saját vére) a megbocsátáshoz, Pálnak azonban Jézus vére kell a megbocsátáshoz, különben nála nincs bocsánat."
Azok , akikkel elhitetik, hogy "más dögöljön meg helyettük" (má'bocs, de mondjukki)
ráadásul ártatlanul, és elhiszik, az milyen JELLEMRE vall??
Ráadásul az úrvacsoránál ha élőben lehetne, simmán kannibálkodnának, hogy "szellemi" erőt vegyenek a rituálé áltan, innák a véééééééééééééért,
Isten országáról azért tudunk beszélni, mivel a vele való közösség ugyanúgy létre tud jönni, mint ahogy az embereknek egymással való közössége is létre tud jönni. Isten Lélek és Szellem, tehát a vele való közösség nyilván nem fizikálisan hanem lélek és a szellem által lehetséges. Mivel az emberek gondolkodása bele van ragadva a szemmel látható és kézzel fogható részébe a valóságnak a valóság szemmel nem látható és kézzel nem fogható de létező területe sokkal megfoghatatlanabb számukra. Mivel megfoghatatlanabb, így számukra ellenőrizhetetlenebb is, tehát sokkal inkább megtéveszthetőek az erről szóló híradásokkal.
Nem ok nélkül merül fel a tanítók, bölcsek tanácsában a meditáció, az imádkozás, a szellemi elmélyülés a belső szobában, mivel ez egy lehetséges kapcsolatteremtési lépés az Istennel.
De igen, van nyoma Istennek a valóságban, a természet, az élet, az egyéni sors, mind fel tudja mutatni a keze nyomát, csupán olvasni kell tudni a sorok között. Evolúció természetesen nincs, az ezerféle variáció az életben tudatos tervezettség műve.
Jézusnak volt közössége Istennel, ezért tanított a világosságban járás lehetőségéről és mikéntjéről. Igen, ha az egyén hajlandó összhangba hozni életét az Isten szándékaival az Isten megtalálásától egyáltalán nem áll messze.
És ha a számítógéped elromlik, a favágóban is hiába bízol, nem fogja megjavítani, akármennyit is imádkoznál hozzá, de a létét mégsem vonod kétségbe.
"Az én megítélésem szerint Jézus az Isten országa alatt egy olyan földi közösséget értett, amelynek tagjai Isten világosságában járva közösségük van Istennel, ahogy neki is közössége volt Istennel."
Minden gondolatod tökéletes, kivéve egyet.
Ha isten országa egy földi közösség, akkor minek isten országának nevezni?
Az embereknek nem istennel van közössége, hanem egymással.
Nincsen isten, hanem csak emberek vannak.
Ez az istenre való hivatkozás teljesen félrevezeti a gondolkodást.
A valósághoz nem lehet istent hozzárendelni.
Nincsen nyoma sehol.
Lehet bízni istenben, de felesleges, mert nem old meg semmit.
Ha elromlik a számítógépem hiába bízom istenben, az nem fogja megjavítani, akármennyit is imádkoznék hozzá.
Pál tanításában ugyanis sem a közösségi tulajdon, sem a szeretet szerinti élet nem volt vezérelv,
?????????
IKor.13:Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.2És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.3És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.4A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.5Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,6Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;7Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.8A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.9Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:10De mikor eljő a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.11Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.12Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.13Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.
Az én megítélésem szerint Jézus az Isten országa alatt egy olyan földi közösséget értett, amelynek tagjai Isten világosságában járva közösségük van Istennel, ahogy neki is közössége volt Istennel.
Az írások alaposan átszerkesztett szövegei alapján talán azt a jeruzsálemi gyülekezetet lehetne annak venni, amelyikre leszállt a Szent Lélek, és mindenüket a közösségbe adva szétosztották a vagyonukat kinek kinek szüksége volt rá. Ez a közösség egyáltalán nem Pál megváltás tanán épült fel, sem azon, hogy egy Krisztus váltotta volna meg őket a bűneiktől, ezt a tant később kezdte Pál terjeszteni és főként Júdeai területen kívül.
Hogy ez miért nem maradt fenn, annak egyik oka a egy tévhit elterjedése a közösségben, tudniillik annak a hite, hogy Jézus tulajdonképpen a megígért Messiás, és vissza fog jönni hogy kormányozza Izraelt. Ezt a tévhitet megtért farizeusok hozták össze és módosították a jeruzsálemi közösség látását az írásokkal való összehangolásra kényszerítve őket. (Ez a tévhit minden Jézus visszatérésére vonatkozó jövendölés megalapozásának)
A másik oka pedig Pál keresztényeinek térhódítása és későbbi alakító befolyásuk erre a közösségre, Pál tanításában ugyanis sem a közösségi tulajdon, sem a szeretet szerinti élet nem volt vezérelv, hanem csakis a megváltás elméletébe vetett hit, még akkor is, ha mindezek teljesülése után a szeretet szóba is kerül mint fontos cselekvési motiváció Pálnál.
Propur erőteljesen téved a Jelenések gondolatát illetően (mint ahogy szokásos minden Pálhívő kereszténynek) Jézus nem látomásra célzott ami még valamikor a távoli jövőben valaha fog teljesülni, hanem olyan Isten országára, ami megvalósul némely ott állók életében és nem a képzeletükben vagy a látomásukban. Másfelől azért is téved Propur, mert a Jelenések könyve nem a Jézus tanítvány János munkája, hanem későbbi szerkesztés eredménye.
"Bizony mondom nektek, hogy a jelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Isten hatalomban eljövő országát.""
Amikor Jézus ezt mondta, ott volt János is, aki a Jelenéseket írta.
Idézet:
Jel.21:1Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.2És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.3És hallék nagy szózatot, amely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök
Önök szerint Jézus Krisztus mit érthetett az alábbiakon (Római Katolikus Biblia:Márk8,38-9,1; illetve hasonló: Máté 16,27-16,28):
"Aztán még hozzáfűzte: "Bizony mondom nektek, hogy ajelenlevők közül lesznek, akik nem halnak meg, míg meg nem látják Istenhatalombaneljövő országát.""
Ezek szerint, akkor már vagy ~ 1900-2000 éve be kellett volna következnie a "világ végének"???
Felületes egyezést Jézus és Pál tanítása között persze kiragadott igehelyekkel mindig fel lehet mutatni, csak a két oldal mondanivalójának megértése után lehet megérteni az ellentmondást
Csakhogy én mindkét helyről a fő mondanivalót választottam és nem kiragadott ígéket.
Jézusnak nem kell vér (sem áldozati sem a saját vére)
A János írása szerint való Szent Evangéliom » 6. fejezetAki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.55Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.56Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.
Nem szabad tehát megállni az igehelyek kiragadott egyezésénél, hanem minden tanítónak a mondanivalóját kell először megérteni
Egy ellentmondást nem a kijelentések eltérésében, hanem ellentétükben kell meglátni. A te állításod két különböző dologra vonatkozik, így persze nem lehet benne ellentmondás. Ha azonban ugyanarra a dologra vonatkoztattad volna, már lehetne ellentétet felfedezni, például ha ezt mondtad volna:
Jézus szereti a pisztácia fagyit, de Pál szerint Jézus nem szereti.
Felületes egyezést Jézus és Pál tanítása között persze kiragadott igehelyekkel mindig fel lehet mutatni, csak a két oldal mondanivalójának megértése után lehet megérteni az ellentmondást. Persze Pál kijelentheti, hogy az emberek meg lesznek ítélve a jó vagy gonosz cselekedeteik miatt, és ebben akár meg is egyezhet Jézus kijelentésével, csakhogy nem mindegy hogy Pál mit tart jónak és rossznak, meg Jézus mit tart jónak meg rossznak.
A jó és a rossz közötti különbségtétel minden erkölcsi elképzelés, tanítás, bölcselet alfája meg omegája, ebben sajnos többé-kevésbé nem egyeznek meg sem a tanítók, sem a követők, sem maguk az emberek.
A törvény a büntetést tartja jónak, Jézus a megbocsátást, mégpedig hetvenhétszer is.
Jézusnak nem kell vér (sem áldozati sem a saját vére) a megbocsátáshoz, Pálnak azonban Jézus vére kell a megbocsátáshoz, különben nála nincs bocsánat.
És Pál éppen ezért másképpen állítja össze a jó és a rossz közötti különbségtétel alapelveit mint Jézus, mivel Jézus a szeretet megéléséből vezeti le a jó és helyes cselekedetet, Pál pedig a megváltás elméletéből vezeti le.
Mit jelent ez?
A megváltás ténye Pálnál függ a test és kívánságainak bűnösségének beállításától, ha a test nem lenne bűnös a kívánságai által, Pálnak nem lenne szüksége a megváltásra. Éppen ezért Pálnál a jó és a rossz közötti különbségtétel attól függ, hogy a cselekedet mennyiben befolyásolt a test kívánságaitól, függetlenül attól, hogy a szeretettől vezérelve az ember megtenné vagy sem.
Így tehát míg Jézus nem tekinti rossz cselekedetnek ha valaki a kívánságait kielégíti vagy mások kívánságait elégíti ki, Pálnál ezek azonnal rossz megvilágításba kerülnek és Pál szegény követőinek állandóan mentségeket kell keresniük arra ha evésükben, ivásukban vagy szeretkezésükben felfedeznek némi kívánságot vagy vágyat.
Nem szabad tehát megállni az igehelyek kiragadott egyezésénél, hanem minden tanítónak a mondanivalóját kell először megérteni, aztán annak fényében világítani meg egy-egy kijelentésben rejlő üzenetét, amelyek így már bőven eltérhetnek egymástól.
