Nagyon-nagyon-nagy irodalma van - és folyik róla örök polémia is a laikus olvasói körökben -, hogy hova soroljuk azokat a műveket, amelyek sem-sem, mint pl. a Star Wars, olyan "sci-fisek", de mégse Űrodüsszeia, szóval erre a kérdésedre nem lesz rövid válasz, már ezen a fórumon is előjött sokszor a téma, máshol meg pláne, nagyon jó elemzés volt pár éve a Filmvilág című folyóiratban, szokták citálni a "space fantasy", illetve az "űropera" kifejezéseket, de mindnél felhozhatók érvek és ellenérvek tetszőleges számban. Ha van időd és kedved (és eddig nem tetted meg), javaslom újraolvasni a jelen topik elődjében (http://users.freestart.hu/orion8/) leírtakat, hónapokon át ment az eszmecsere műfaji definíciókról és határokról.
Nem vagyok az UCSH rajongói Klub elnöke! Inkább, mint RETRO érzésként élem meg. Ugye Én is a 80-as években voltam tizenéves. Lehet, hogy csalódás lesz a film, de akkor is meg fogom nézni. sajna még nem kaptam meg. Szerintem van olyan, mint az Üzenet az Űrből!
motyo-nak köszönhetően megnéztem (igaz beletekergetve) a Star Wars 4-et és a Birodalok elejét. Ugyan az az érzés volt, mint mindig. Ezen felbuzdulva, gondoltam írok egy listát a Lucas-vonalat követve a filmekről. SW1: Baljós árnyak SW2: A klónok támadása Clone Wars (rajzfilm) SW3: A Sithek bosszúja (Az előrejelzések szerint itt következne egy 100 részes sorozat.) Droids (rajzfilm) The Great Heep (rajzfilm) SW4: Egy új remény Holiday Special SW5: A birodalom visszavág The Ewoks Adventure: Caravan of Courage Ewoks 2: Harc az Endor bolygón Ewoks (rajzfilm) SW5: A Jedi visszatér
Eszembe jutott még, hogy a Star Wars, az Üzenet az űrből, a Flash Gordon ('80), stb. nem teljesen tudományos-fantasztikus, de nem igazán akció-sci-fi sem. (Az akció-sci-fik általában nagyon sekélyesek, fő témája, hogy meg kell védeni egy embercsoportot, egy fontos embert, lényt, szállítmányt, aranyat, pénzt, azt is hagyományos fegyverekkel vagy lézerrel, vagy leleplezni a világ vezetőinek, gazdagjainak összeesküvését, háború, ütközet, kommandós akció, nagy robbanások. A történetek bárhol és bármelyik időben játszódhatna.) De nemis fantasy. A kettő között helyeszkedik el. Lehetne egy új kategória a fi-sci :).
Plutó (zavarban vagyok, direkt megnéztem, hogy nem hülyültem-e meg, de nem: a régebbi irodalomban mindenhol rövid u-val írták, az Interneten viszont mindenhol hosszúval, na mindegy):
Jelenleg a Plútó írásmód a szokásos. A kilencvenes évekbeli kiadványoban már így szerepel.
Plutó (zavarban vagyok, direkt megnéztem, hogy nem hülyültem-e meg, de nem: a régebbi irodalomban mindenhol rövid u-val írták, az Interneten viszont mindenhol hosszúval, na mindegy): Senki nem vitatja, hogy fizikai paraméterei alapján nem bolygó, itt arról van szó, hogy a tradíció ápolásáért, vagy ha úgy tetszik, kegyeleti okokból meghagyhatták volna ezt az igazán kalandos történetű bolygót, amelyhez annyi kulturális vonzat tartozik ma már. (Mást ne mondjak: az itt megtárgyalt BBC sorozat csúcspontja, amikor leszállnak a Naprendszer legtávolabbi közismert égitestén).
Holdak: Na ezzel vigyázni kell, mert könnyen visszafelé is alkalmazható a módszer. Itt van pl. a mi kedves Holdunk. Sehol a Naprendszerben nem található olyan hold, amely relatíve ilyen nagy az anyabolygóhoz képest (ill. nem igaz: ha jól tudom ilyen a Charon is - a Plutó holdja!) Ezért könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy elvesztette a "hold" besorolást, és mostantól "óriásholdnak", vagy "kísérőbolygónak" kell nevezni.
Plútó: Senki nem vitatja, hogy fizikai paraméterei alapján nem bolygó, itt arról van szó, hogy a tradíció ápolásáért, vagy ha úgy tetszik, kegyeleti okokból meghagyhatták volna ezt az igazán kalandos történetű bolygót, amelyhez annyi kulturális vonzat tartozik ma már. (Mást ne mondjak: az itt megtárgyalt BBC sorozat csúcspontja, amikor leszállnak a Naprendszer legtávolabbi közismert égitestén).
Holdak: Na ezzel vigyázni kell, mert könnyen visszafelé is alkalmazható a módszer. Itt van pl. a mi kedves Holdunk. Sehol a Naprendszerben nem található olyan hold, amely relatíve ilyen nagy az anyabolygóhoz képest (ill. nem igaz: ha jól tudom ilyen a Charon is - a Plutó holdja!) Ezért könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy elvesztette a "hold" besorolást, és mostantól "óriásholdnak", vagy "kísérőbolygónak" kell nevezni.
Plutot mar reg le kellett volna fokozni. Ha Pluto bolygo [nem az: "csak" a legkozelebbi Kuiper-ovi egitest], akkor tobb ezer - vagy akar millio - bolygo kering a Nap korul. Szoval az emberiseg hatralevo torteneteben minden nap igy kezdodtek volna a hirek: "Mar 342 bolygo van a Naprendszerben" ..." Mar 4567 bolygo..." stb. (Ne felejtsuk el, hogy nemreg fedeztek fel egy Pluton kivuli egitestet, ami nagyobb a Plutonal. En egyebkent mar reg nyolc bolygorol beszeltem a csillagaszati eloadasaim soran :)
Ebben a helyzetben mar voltak a csillagaszok, amikor a Ceres-t lefokoztak a bolygo statuszbol, mert mar szazszamra fedeztek fel az egyre kisebb, Nap korul keringo, kosbolygokat. Akkor is, most is, a helyes dontest hoztak.
Most a sor a bolygok holdjaira kellene, hogy keruljon, hiszen itt is a [nagyjabol] gomb alaku egitesteket kellene csak holdnak nevezni (a tobbi lehetne "torpe hold" a most elfogadott "torpe bolygo"-hoz hasonloan). Pl. a Jupietrnel es Szaturnusznal mar 50-60 "holdnal" tartanak, pedig azok csak krumpli alaku tormelekek. Hol a hatar? Ha egyre kisebb - alaktalan - tormeleket, ami egy bolygo korul kering, nevezunk holdnak (a felfedezo buszkesegere), akkor a Szaturnusznak tobb milliard "holdja" van, espedig a gyuruben (+ gyuruje minden orias bolygonak van).
A Roburban ment egy egész jó, klasszikus korabeli hangvételű sorozat, azt hiszem, A kilencedik bolygó volt a címe és Donald A. Wollheim a szerzője. Emlékeztek rá?
És az egyszerű embereket is hidegen hagyja, hogy hová sorolják a Plútót. Még nagyon sokáig 9.bolygónak fogják nevezni. De legalább 3 törpe bolygónk van már, ez is valami. Plutó, Xena, Ceres Eddig is voltak kategóriák pl.óriás bolygó.
Tron és társai: kvadráttal egyetértek. "... a TRON-ba érdekes belenézni ma is, a Csillagharcosba meg nem". Előbbinek én viszont nyugodt szívvel megadom a korszakos minősítést is.
Plútó: bennem is a szomorúság érzése a meghatározó, ösztönösen, ebben meg Motyó nézetét osztom. Valóban lehet majd viccelődni, hogy "az én időmben még...", meg lehetséges és bizonyára indokolt a tudományos magyarázat is, de mégis, szegény Plútót meghagyhatták volna bolygónak - nem történt volna semmi baj, amúgy sem igazán objektív ez a dolog, hát istenem, lenne egy bolygó, ami csak "félig" az. Legalább az általános tudományos tudás ezen apró, de meghatározó eleme nem sérült volna. Olyan keveset tudnak a népek, pláne csillagászatból, a kevés ismeret egyike az, hogy kilenc a naprendsterünk bolygóinak száma - na, mostantól ez is bukott.
Az ember találja ki, hogy mi legyen bolygó. Először kitalálta, hogy a Plútó az. Mára kiderült, hogy mégse. Igazából a Plútót ez egyáltalán nem érdekli. :) szerintem Egy előzetes a konferenciáról:geographic.hu
Annyit azért még megjegyeznék, hogy amikor hajdanán arról álmodoztam, hogy csillagász leszek (közvetlenül a villamosvezető után), nem emlékszem, hogy olyasmi járt volna a fejemben, hogy az XXXVIII. közgyűlésen ülök, és az 3A, 5B, 6C javaslatokat értékelem, majd pedig "megszavazom", hogy mi bolygó is mi nem. Hát igen, a demokrácia virágkorának hajnala.
Hallottam a hírt, és egy picit szomorú is vagyok. A Plútó mindig is különös misztikummal bírt számomra. A legtávolabbi, leghidegebb, legsötétebb hely, a Naprendszer határköve, ahol egy év kétszázötven évig tart. És most tessék. A határkőből határkavics lett. Nincs többé ismeretlen utolsó bolygó.
Noha még a sci-fi kapcsán is csak "cross-topic"-nak minősíthető, mégis szeretnék megemlékezni a Nemzetközi Csillagászati Unió korszakhatárt képező döntéséről, amely szerint a Plútó elvesztette bolygó-státuszát, és a naprendszerünk mostantól újra nyolc nagybolygót tartalmaz.
Valószínűleg nem mindenki ismeri a történetet: egy megalapozatlan, ám szerencsés elmélet a Mars és a Jupiter között egy újabb bolygó meglétét jelezte. 1801. január 1-jén Giuseppe Piazzi nagyjából a megjósolt távolságban megtalálta a Ceres kisbolygót, amelyet akkor a naprendszer újabb (akkor nyolcadik) bolygójaként üdvözöltek. Ám éveken belül újabb égitesteket találtak hasonló távolságban, és egy idő után tarthatatlanná vált az újoncok bolygó minősítése. Őket ma már mindenki kisbolygókként ismeri. Ha tovább is tartott, lényegében ugyanez zajlott le most ismét, egy második, kiterjedt "kisbolygó-övezet", a Kuiper-öv, és a törpebolygó kategória hivatalos beiktatásával.
Csak mert jól jöhet még ez a kis adalék. Az unokáknak pedig majd lehet mesélni, hogy "az én időmben még bolygóból is több volt".
Én elismerem Az utolsó csillagharcos filmtörténeti vagy technikai érdemeit, de mégis azon a párton vagyok, hogy a TRON más klasszis. Ebben szerintem közrejátszik az is, hogy a fantasztikus és "valós" környezetek elkülönülnek. A virtuális világban az egyszerűségük ellenére stílusosra és karakteresre sikerültek a grafikai és trükkmegoldások (leleményes ötletekkel ízesítve), míg a valós világban csak kevésszer volt szükség trükközésre. Ezzel elkerülhető volt a gyenge trükkök érzése a nézőben, mert nem is próbálták utánozni a trükkökkel a valóságot. A Csillagharcos biztosan az elsők közé tartozhat a számítógépes grafika hasznos alkalmazásában, de a technika még egy kicsit fejletlen volt, épp annyival, hogy már észrevétesse a gyengéit. A színészes jelenetek pedig főleg dramaturgiailag idézték a "szórakoztató" tévésorozatokat, ez pedig nem mindenkinek tud tetszeni. Egyik film sem volt korszakos alkotás, a TRON-ba mégis érdekes belenézni ma is, a Csillagharcosba meg nem, én így érzem.
Nálam a TRON és az Utolsó csillagharcos is bejön, szeretem mindkettőt. A TRON-t nemrégiben vettem meg, épp az előbb néztem bele. Óriási élmény. Az utolsó csillagharcost, szerintem a TRON sikerén felbuzdulva csinálták. Pont a kezdetlegessége miatt jó, ami a kornak megfelelően tökéletes.
Ellenben a körülbelül ugyanabban a korszakban (tán pár évvel hamarabb, a nyolcvanas évek legközepén, tehát kamaszkorom kezdetén) futott a Támadás a Krull bolygó ellen, ami szintén nem volt a sci-fi műfaj egyetemes remekműve, ugyanakkor a hazai mozigyakorlatban korábban nemigen látott erős felvezető marketing kísérte a premierjét, szóval az valamiképp jobb emlékként maradt meg bennem, pár éve, amikor kijött DVD-n, azonnal meg is vettem, és nem volt rossz két évtized után újranézni. Azért abban mégiscsak tisztességes, néven nevezhető brit színészek játszanak és ez elviszi az egyébként szánalmaska sztorit a hátán. Meg talán fantasynál alacsonyabb is a léc.
Hát igen, a kor sokat nyom a latban ezekben a kérdésekben. A Last Starfighter (1984-es gyártású, az itthoni bemutatóját így kapásból olyan 1987-88-ra tenném) idején tehát gimnáziumi éveim közepén járhattam. Talán tényleg az a tanulság, hogy ha tízévesen látom először moziban, máig odalennék tőle, és ha, mondjuk, az Üzenet az űrből (az "Ű" betűs film!) marad nagykoromra, akkor az tűnne gagyinak.
De ez sem olyan egyszerű. A Csillagok háborújáról is sokan gondolják, hogy pusztán "nemzedéki élmény", azaz akkori gyerekeknek jött be, slussz passz. Noha én magam voltam legjobban meglepve, amikor a pár évvel ezelőtti HungaroCon-előadásunkra készülve elemzést készítettünk, a Star Wars-rajongásnak milyen "generációs" "kategorizálása" képzelhető el (egész komoly skálát kidolgoztunk anno előadó kollégámmal, kár, hogy a tudománytörténet számára, sajnos, elveszett :), szóval akkori interjúinkban sorra jöttek elő az olyan vallomások, miszerint valaki sem nem '77-ben (azaz nálunk két évvel később), sem nem, már mint kultusz tárgyát, a nyolcvanas évek legelején (mint én magam) látta először, nem is az évtized második felében, amikor pl. már videón is kapható volt, sőt, az MTV-premieren is túl voltunk - hanem, mondjuk, a kilencvenes évek közepe táján, németül, SAT1-en, RTL-en, s lett ilymódon, írd és mondd, rajongója!
Persze, a Star Wars "más", semmihez sem hasonlítható, én aztán tudom... szóval általában Motyó sejtetése (közös tételünk :) akár végső igazságnak is elfogadható.
Nekem sem kedvencem. Emlékeim szerint a nagy lövés az volt benne, hogy először alkalmaztak űrscifiben viszonylag értékelhető 3D CGI-t (talán a Tron volt az első fecske, dehát annak a világa ugye kifejezetten illik ahhoz az egyszerűsített megjelenítéshez).
Ez persze nem minősítené magát a sztorit, dehát az sem okozott különös katarzist. Nyilvánvalóan Attila sejti az igazságot: minden azon múlik, hogy melyik korszakunkban láttuk a filmet.
Nos, az UCSH-ról az jut eszembe, hogy ha életemet két szakaszra bontom, miszerint amikor még minden efféle filmet jónak láttam - vagy mert tényleg jók voltak, vagy mert én gyerek... -, meg amikor már csak nagy jóindulattal tudok valamit tetszéssel fogadni, vagy még úgy sen, szóval egy ilyen felosztásból Az utolsó csillagharcos kilóg. Merthogy még anno láttam, amikor készült és itthon is bemutatták, ráadásul a könyvmegjelenés kapcsán az akkori Galaktika is "bemarketingelte", úgy vártuk, mint 1977-ben a Star Wars-t az amerikaiak - csak éppen ez már elsőre, akkor, gyerekként is óriási csalódás lett, oltári gyenge filmnek bizonyult, semmi történet, béna technikai megoldások, nulla színészek... Hiába jegyezte tán Alan Dean Foster (?) a sztorit. Ma talán erős nosztalgiázó hajlam által volnék képes újranézni. De ez ne tántorítson el Téged, pláne ha Neked már eleve is tetszett volna :) Ha pedig a Magyar Utolsó Csillagharcos Rajongói Klub tiszteletbeli elnöke vagy, akkor bocs az egész fentiekért :)))
Mondom, az Index Pirx topikjában évek óta megy az "ökölrázás", hogy így meg úgy megostromoljuk az MTV-székházat vagy szegény Filmmúzeumot, csak hát hiába, a jószándékú "fenyegetőzés" nem váltott ki eddig semmilyen pozitív érdemi reakciót, abból, aki tehetne (kedvünkre) valamit az ügyben. Pedig ha azt veszem, hogy a németek előszedték azt a néhai tévésorozatukat, ami nekik olyan, mint nekünk a Pirx ,és mit hoztak ki belőle ma...
A Pirx videoszalagra készült BlueBox technológiával. Igen valószínű, hogy jó minőségben rendelkezésre áll most is, mint más hasonló, akkori anyag. A jogtulajdonos a "Magyar Népköztársaság Állami Televíziója" s mint ilyen "a dolgozó nép tulajdona" azaz az ország minden állampolgára volt :) Tehát előre, lehet vetíteni. Lem papa még él, őt meg lehetne kérdezni, biztos nagyon örülne neki. Esetleg valaki elkezdené mesélni, hogy jogok így, jogok úgy, csak most ne tegye :) illetve :.(
