Asszem a 'jó' ilyetén értelemben (javak, mint valszeg értékes birtokolt dolgok [bocs a pongyolaságért...]) nemigen használt, bár ez esetben a tárgyeset helyes. Jelzőként a 'jó' tárgyesete: jót. De nem vagyok profi, aki jobban tudja, javítson ki bátran.
Jut eszembe: nekem sok évbe tellett, mire rájöttem, hogy a tessék az a tetszik felszólító módú alakja. Ugyanígy a metsz igének is az a szabályos felszólító alakja, hogy messe, messük. :-)
Csak fejből írom, így nem teljesen biztos: a perzsa (iráni) „csardak” szóból ered (út szélén álló vendégfogadó), és a nyelvérzék szedte le a többes számnak érzett k-t. De erről bővebben olvashatsz Szilágyi Ferenc: Fejtsünk szót! című könyvében (például).
A lakodalomból lakzi lett, és a z zöngésítette a k-t, így vált lagzivá. Olyasmi ez (csak fordítva), mint a kesztyű (kéz+tyű, és a ty zöngétlenítette a z-t).
Most akkor mi a bekebelezés? Hogy egy morfémába van besűrítve több funkció, vagy hogy egy szóba van besűrítve sok morféma? A kettő egymással ellentétes, mert az egyik rövidíti a szavakat, a másik hosszítja. Amit leírsz, phls, az az utóbbi, de szerintem DrDGF az előbbire gondolt.
Köszönöm. :-)
A nagykötőjelet tényleg nem ismerik széles körben, vagy ha mégis, maximum a -tól -ig jelölésére. Én is pl. csak a nem tudom már,milyen szintű (megyei? mindegy...) helyesírási versenyre készülve tudtam meg, hogy hogyan is kell kézírásban jelölni a nagykötőjelet.
A Cavintont valahol 2000. májusa körül találod meg a Plenárisban, ha jól emlékszem. Ha nem, kérek én is...
A mozgószabály új ötletében a nagykötôjel elleni lényeges érvek voltak:
1. Nem old meg mindent (bár bonyolult kifejezésnek kell lennie, amit nem).
2. Az átlagembör alig ismeri ezt az írásjelet. (Így nem is, teszem hozzá, de gondolatjelként azért csak ismerôsebb...).
3. Minek változtassunk?
Kedves DrDGF!
Amennyit tudok az inkorporáló (bekebelezô) nyelvekrôl: inkább az agglutináló (ragozó) nyelvekhez állnak közelebb, mintsem a flektálókhoz (hajlítókhoz). Bennük is burjánzanak a toldalékok, s gyakran produkálnak számunkra elképesztô hosszú, mondat értékű szavakat a toldalékozott tövek közé kerülô módosító- és határozószók közbeiktatásával, s aztán az egész konglomerátum egybeírásával. A magyarban egy efféle jelenség van: a 2. személyű tárgyat belerakjuk az ige közepébe: látlak. Inkorporáló nyelv bôven akad pl. a paleo-szibériaiak között.
használt Akármi vásár:
őszintén szólva: fogalmam sincs :-) Mint említetted, ha köznév szerepelne középütt, semmi gond nem lenne: mozgószabály oszt' kész.
Javaslatom: használt Akármik vására. :-)
Az biztos, hogy az általános nyelvészet iránti érdeklődésünk közös bennünk. Szerintem ejtsük ezt a "mit lehet a Magyarulezben megtárgyalni, mit nem kérdéskört", ha nem baj. Akit érdekel, oda megy, vagy ide, vagy mindkettő :)
Utolsó mondatom tehát a témához, aztán, uff, én többet nem beszélek:
nem a "felesleges" nyelvészeti topikok gyarapítása volt a célom, mellesleg felesleges nyelvészettel kapcsolatos dolgok számomra nem léteznek. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hova néz be és hol szól hozzá.
Szerintem üdvözöljük még az elméleti nyelvészet iránt rajongókat is, aztán csapjunk a húrok közé!
Akkor lenne is egy kérdésem (remélem, nem agyontárgyalt topik másutt): mit szóltok Nádasdy Ádám Magyar Narancs-beli ismeretterjesztő nyelvész-írásaihoz?
Mindenkinek szép napot,
meecon