Én már nem az a klasszikus anorexiás vagyok, látom, hogy iszonyú sovány vagyok, de nem bírok többet enni, nincs étvágyam, elnyúzom magam, sokat fáj a gyomrom, főleg evés után. BMI-m most 14,4 . tudom, hogy nagyon kevés. Szeretnék azért pár kilót, de nem megy. Egyáltalán nem félek, hogy elhízok, 36 és fél kiló vagyok, annyit én az életben nem tudnék megenni, hogy elhízzak, mert túl lassan tudok csak enni, meg olyan "furcsán"
Dehogynem, főzeléket, gyümölcsöt mindig pépesítem, nem tudom megrágni, vagyis amennyire meg tudom, az a gyomromnak nem elég. Ne tudjátok meg, legalább 12 éve pépikézgetek már. Igaz, a fogaim is teljesen tönkrementek, már alul-felül teljes protkóm van, pedig 50 év alatt vagyok :(( Bár ettől még rághatnék, de a gyomrom fáj a keménytől, a gyümölcsök héját egyáltalán nem bírom, még a paradicsomot is nehezen tudom megrágni :((
Almát reszelem, mint a kisbabáknak, még a krumplit is összetöröm vagy turmixolom.
A súlyos betegségektől való félelem nem kényszeres tünet, hanem szorongásos problémákra utal. Azt hiszem mostanában már nem is a hipochondria szót, hanem az egészségszorongást kellene rá használni (vagy valami ilyesmit... - most pontosan nem jut eszembe, megkérdezem). Szóval mivel ugyanazon a fán teremnek, ezért közösen IS jelentkezhetnek, mivel a kényszerbetegség is szorongásos betegség. De kényszeres tünetnek semmiképpen nem mondanám (főleg nem tipikusnak).
Szülésnél érzéstelenítés miatt is lehet? Na...akkor most erre készüljek. Hogy anélkül fogok. Szülnek mostanában érzéstelenítő nélkül? Nagyon fájdalmas?
Egyetértek,a súlyos betegségektől való félelem egy tipikus kényszertünet.Nekem is van(pl megvakulok stb).
Tyúkanyó inkább olyan,hogy nagyon lassan eszik,mert egyébként fáj a gyomra.Tyúkanyó,régebben írtál erről,de most nem emlékszem,hogy a fizikai vizsgálatok nem mutattak ki semmi gyomorbajt vagy ilyesmit?
Michel Odent:A szeretet tudományosítása,Napvilág Kiadó,2003,33-34.old.
Azt boncolgatja a szerző(sebész és szülészorvos)a könyveiben,hogy milyen károkat okozhat a medikalizált szülés,olyanokat,amik egész életünket elcseszhetik.
Autizmus:fogóműtétes befejezés,a szülés alatti érzéstelenítés,újjáélesztés a születéskor és a szülésmegindítás rizikósak.
Az autista gyerekek oxitocinszintje alacsony,nem keresnek társakat,nem lesz családjuk.
Anorexia:egyetlen ilyen kutatás(781 anorexiás lány vizsgálata)van,mely szerint a rizikótényezők:a születéskor keletkező kefálhematóma(vér gyűlik össze a koponyacsont két rétege között),ez a szülés alatti mechanikus traumára utal,és a fogós vagy vákuumos szülés."Az anorexia nervosa is egyfajta önpusztító viselkedés."
Ja,úgy kéne a pesti Központot,hogy legyen utazó terapeutájuk is,mint a gyógypedagógusoknál is van.
Kecskemét elvileg egy nagy megyeszékhely,és pénzért se találtam egy KVT-s szakembert sem!Talán ha lesz Kényszeres Központ,akkor az orvosok is elmennek majd oda továbbképzésre.Főleg ha egyre többen fordulunk orvoshoz,akkor látják majd,hogy nagy szükség van arra,hogy kitanulják a kényszerbetegség kezelését.
A Macskanita fórumtársunknak 1 kisfia van,de ő inkább a Hoxán szeret lenni.Az OCklubban az Események menüpontban vannak a fórumaink,az egyik Hoxáson megtalálod.
Szacsi,Pearl szoktak írni ide,meg a régebbi hsz-ekbe is van pár anyuka.
Nagyon köszönöm a hozzászólásaitokat! Lehet igazatok van. Ez is ilyen rögeszme lehet. Dehát azért fő a biztonság.
Mindenesetre ismétlem, ha tudtok kényszeres nőt akinek van gyereke, szóljatok! Ezer hála érte.
Tyúkanyó nagyon sajnálom hogy ilyen problémád van. Pépesebbekkel nem próbálkoztál még? Vagy teljesen mindegy mi megy le a torkodon, az már ún. kínzás? Folyadékot én is borzasztó keveset iszok, de mostanába tudotosan figyelek. Ha nem vagyok szomjas is, mindig kortyolok. Muszáj. Aztán meg idő után 3-4 napja már kívánom is gyakrabban. De előtte szinte kihánytam volna a viszet, mert erőszakkal ittam.
Pont itt vagy! :) Szerintem csak azért rettegsz ennyire pont az autizmustól, mert láttál ilyet a környezetedben. Nem hinném, hogy összefüggés lenne kényszerbeteg anya, autista gyerek között. Csak a rossz "élmény" miatt félsz pont ettől.
Én azt gondolom, hogy a negatív példa is példa, - elrettentő - ha egy gyerek látja, hogy milyen rossz az anyjának - pl. az enyémek látják, már csak ezért sem mennek bele mondjuk anorexiába, kényszerbe. Csodálkoznak, mi az hogy ez a kaja túl édes, meg túl zsíros nekem, meg hogy nem bírok enni, de rossz, hogy ilyen sovány vagyok, fáj a hasam, stb.
Igazatok van, a hajlam az egy dolog mert legalább tudjuk azt hogy mit ne...Tehát már az elrettentő példánk megvan, tudjuk hogy kb mit ne erőltessünk, stb stb.
Engem nem is ez zavar, hanem amint mondtam ezek a nagyon súlyos fejlődési zavarok. Az autizmust is így értettem. Tehát remélem ezek nincsenek kölcsönhatásban a kényszeres zavarokkal. Vagyis ne adjunk át ilyenre lehetőséget. Nem tudom megmondani az enyém milyen súlyos, de szerintem nem az, mert egyszer a metrón láttam egy 30 körüli férfit, aki viszont mintha öntudatlanul körzött a feje körül a kezével de oly gyorsan és mániákusan, hogy ahhoz képest én kismiska vagyok.
Szóval azért reménykedek hogy orvos nélkül is megúszhatom a családalapítást éppen és egészségesen.
Szent Ignác is elég sokat böjtölt,:(,sorstársak vagytok,meg a Sissyvel is.Nagyon rossz éhezni,emlékszem én is,pláne most a melegben inni is muszáj,nagyon nehéz lehet neked!!
A friss Nők Lapjában cikkeztek a régi tervről,hogy újra nyitnának egy OPNI -szerűséget.Egy rövid kis hír,de azt írták benne,hogy lehet,hogy a Nyírő lesz az,és a kényszerbetegeknek lenne benne egy országos központja(ez utóbbin a doktornőm is meglepődött),mert nagy szükség van rá.Hát az biztos!!!Nekünk,vidéki betegeknek szinte semmi esélyünk,pláne pénz nélkül.Ha az a dr. Antalfai nem fordítja le a Rachmann könyvet,akkor mi se dumálnánk most itt...de lefordította szerencsére!:D
A doktornőmet szerdán megkérdeztem a -gyógyszer a terhesség alatt- témakörről,és azt mondta,hogy az ő praxisában szednek a kismamák,ebből eredő egészségügyi károsodásról nem tud(eddig legalábbis).
A szoptatós könyvben nagyon megbízok,amit lentebb írtam,mert egy híres alternatív bába írta,aki már régóta praktizál,sok tapasztalata van.
Ugyanitt olvastam,hogy az autizmus oka sokszor a siettett szülés,védőoltás ilyesmik is lehetnek.:(
Én szedném a gyógyszert alatta is,mert amúgy nagyon bepörgök,de csak akkor ha több orvost is megkérdeznék előtte.Attól függ szerintem is,hogy milyen kényszereid vannak,és enyhébbek-e vagy súlyosabbak.
Sajnos,ha az anya beteg(lsd. én),akkor nagyobb a kockázat.Ha az apa egészséges,akkor az nagyon jó hatással van a gyerekre.:)
Ismétlem:),a gyerekek negyede veszélyeztett "csak".Én ezt jó aránynak tartom,mert azt hittem sokkal több,mert mindig azt tanultuk a tanárképzőben,hogy a gyerekek utánozzák a szüleiket...
Megnyugtatóak vagytok! :) Remélem igazatok lesz és le tudom adni ezt az egészet. Csak belül ne maradjon semmi veszélyeztető a jövőre nézve. A hajlam az nem olyan vészes, de az hogy nehogy autista legyen, vagy hasonló komoly bajok. Én ettől rettegek.
De hátha a JóIsten velünk lesz és nem lesz semmi baj. Bízok benne.
hát ennek alapján nem annyira rossz a helyzeted, szerintem.
Mivel nem tudom mi a problémád, azt javaslom, hogy próbálj meg magad dolgozni rajta, időd van, még a babáig, és ha fél, -egy évig nem javul, hanem rosszabbodik, akkor talán menj el dokihoz. Nem tudom mi marad meg belül, lehet, hogy ha meggyógyulsz semmi. De a kényszereknél az is a baj, hogy ha az egyik elmúlik, jön/jöhet a másik.
Egyszer viccesen mondták egy filmben: hogyan szabadulhat meg legkönnyebben az ember a kényszerétől ? Hát úgy, hogy felvesz egy másik kényszert.
Reméljük, azért nem mindig van így. De a gyerekvállalásra mindenképp biztatlak, és gyógyszer nélkül.
Jól esik nekem, hogy valaki foglalkozik velem és tud a kérdéseimre válaszolni.
Igazából 4 év alatt nem tudom hogy meg lehet-e gyógyulni, pláne ha nem akarok menni orvoshoz vele.
Na meg szerintem csak rosszabbul járnék vele, mert lehet hogy ha sokáig pszichológushoz kéne járnom (ami önmagában elég frusztráló...)meg pláne gyógyszerekkel tömni magam, mégjobban felidegesíteném magam.
Kérdés hogy ebből ki tudnék e gyógyulni önmagam, vagy annyira rossz ott benn valami, hogy végképp mindegy mit csinálok, a lényegen nem változtat. Már ami miatt rettegek.
Előttük voltam anorexiás, 17-21 éves koromig, utána "normális", bár vékony, és a 2. fiam születése után jött ez alassú-egyebek-evéses kényszer, ami az anorexia egyenes következménye. Tehát válaszom: részben igen, a lányom pl. aki a legkevésbé kényszeres, ő már a kritikus időpontban fogant. Vagyis épp hogy nincs összefüggés a kényszer és a fogant gyermek viselkedése között.
4 év amúgy is hosszú idő, azalatt bőven meggyógyulhatsz.
Mindenképpen a gyógyszer nélküli terhességet, szülést javaslom, amennyiben a kényszer nem kínoz annyira, hogy nem tudod nélkülözni.
Autisztikus: nála az Asperger-szindrómát jelenti, nézz utána gugliban, ha érdekel mit jelent, nagyon okos, szinte zseni, de hétköznapi élethez kétbalkezes, kicsit mániás, lassú,stb. afféle szórakozott professzor, elhagy, elfelejt dolgokat, ami neki nem fontos (étel,ruha), ami meg a "mániája" pl. zene, azt vég nélkül űzi. Nehezen teremt kapcsolatot másokkal, nehezebben igazodik el az életben.
Szóval ennyire előre meg aztán végképp kár rettegned.
De ők már úgy fogantak, hogy kényszeres voltál? Nekünk még odébb van a családalapítás, azaz szerintem egy 4 év biztosan, de ettől rettegek. Óvónő vagyok és látom hogy milyen gyerekek vannak sajnos. Szomszéd csoportban is van egy autista kisfiú és már belebetgszek ha arra gondolok hogy miattam is lehet ilyen a gyerekem. NE ADJA ISTEN. Nem tudom hogy a kettőnek van e köze egymáshoz. Minden eshetőséget ki szeretnék kerülni. Nem tudom mi a jobb, ha gyógyszerrel tömetem magam, vagy ha gyógyszermentesen szülöm meg a gyerekeinket majd. Szerintem az utóbbi lenne a jobb vagy tévedek?
A hajlam biztosan öröklődik kis mértékben, de ezért nem vállalni gyermeket a legnagyobb butaság lenne, hidd el. Nekem 3 nagy gyerekem van, 21 és 18 éves fiúk, annyit mondhatok róluk, hogy semmi olyan kényszerük nincs, ami hasonlítana az enyémhez. Az egyik ugyan autisztikus, ebből adódóan van neki néhány lassú piszmogása, mindössze ennyi az egész, de ez az ő állapotához kapcsolódik, a másik meg picit aggodalmaskodó, de csak inkább miattam aggódik folyton, meg hogy nehogy valami baleset érjen az úton, de semmi klasszikus kényszer :) sőt, nagyon is lazák. Férfiak :)))
A harmadik 15 éves lány, na, őt meg kifejezetten zavarja, ha valami kényszert észrevesz, de a kisebbik fiam is, rám szól : "anyaaaaa! már megnézted a gázt" vagy " még megtapogatod a kapcsolót? látod, hogy nem ég!" (a villany), szóval a negatív példa inkább elriasztja őket, semmint hogy kényszeresek legyenek.
Úgyhogy bátran az a babaprojekt! Különben is, ha észrevennéd majd rajta, rajtuk, hogy kezd kitörni valami ilyesmi, te már tudsz segíteni nekik, hogyan NE menjenek bele.
Remélem, segítettem. És majd beszámolsz, mire jutottál.
Köszi, hogy gondoltál rám. :) Jól érzed: nem valami jól állok. Nem tudom, hogy elég-e, amit eszem, de iszonyú sovány, vagyok, már csontváz. Még könnyebb, mint voltam, inni próbálok erőszakkal, mert borzasztó székrekedés gyötör, csak hashajtóval megy, akkor is felér egy szüléssel. (rosszabb). De az ivás sem használ. Ma már majd kinyúltam, úgy szenvedtem.
Nem tudom, hogy anorexiás vagyok-e, nem az a klasszikus, aki nem akar enni, csak nem bírok JOBBAN enni, ezért nem tudok többet.
Hát az a segítő program nagyon jó lenne. A pszichológusnak, aki elvállalna, egyelőre se híre, se hamva, mindenki szabin van, elfoglalt, itt senki nincs, aki tudna vállalni, egyelőre a gyerekek, család miatt, de főleg magam miatt eljárni Pestre meg nem tudok.
Marad az öngyógyítós próbálkozás.
Aranyos vagy, hogy ilyen aktív vagy, ennyi mindent beírtál. Szent Ignácról én is olvastam ezeket, az oldaladon (?), tök jó, hogy ilyen ügyes volt, látod neked is van remény. Te hogy állsz ezekkel?
Az biztos, hogy ezek társbetegségek, egyik a másikból fejlődik ki, oda,vissza, vagy egyszerre, nehogy nyugodt legyen az életünk :(
Az egyik csoportba tartozók problémája az, hogy erős késztetésüknek képtelenek ellenállni. Kényszeresen vásárolnak, hajukat csavargatják, tépegetik, játékszenvedély uralja életüket, vagy képtelenek a rosszullétig abbahagyni az evést.
"A második csoportba tartozók a rendmániások, tisztaságmániások, az örökké mindent újraellenőrzők. Gyakran úgy érzik, elviselhetetlen kockázatot vállalnak, ha nem elég gondosak, ezért újra meg újra elvégzik a kézmosást, a rendrakást, az ellenőrzést, de gyakran ettől sem tudnak megnyugodni. Rettegnek attól, hogy elkövetnek valamit, ami tilos, és ennek súlyos következményei lesznek. Mintha gondatlanságukkal valami nagy veszélyt idéznének fel. "
Én inkább a másodikba tartozom,de azért az elsőből is van ami jellemző.
